Kelet-Magyarország, 1980. szeptember (40. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-14 / 216. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. szeptember 14. A HÉT — CÍMSZAVAKBAN HÉTFŐ: Szovjet—vietnami külügyminiszteri tárgyalások Moszkvában — Asszad szíriai elnök Líbiába érkezik, hogy a két ország egyesítéséről tanácskozzon — Üjabb fegyveres összetűzések Salvadorban KEDD: Madridban megkezdődik az Európa-találkozó előkészítő szakasza — Átalakítják a spanyol kormányt — Vajdasági pártaktívák Lengyelországban — Carter 53 milliárd dolláros fegyverkezési programot ír alá SZERDA: Losonczi Pál elindul afrikai kőrútjára — A kínai parlament Csao Ce-jang-ot választja meg az ország új 'kormányfőjévé — Harcok Libanonban CSÜTÖRTÖK: Lengyel kormányküldöttség folytat megbeszéléseket gazdasági kérdésekről Moszkvában, Brezsnyev fogadja Ja- gielskit — P'uja Frigyes találkozója Schmidt kancellárral Bonnban — Pinochet „népszavazása” Chilében — Namíbiái szolidaritási konferencia a fővárosban PÉNTEK: Katonai államcsíny Törökországban — Ünnepélyes díszszemlével befejeződik az NDK területén megrendezett „Fegyverbarátság 80” hadgyakorlat — NeW York-ban meggyilkolnak egy kubai diplomatát SZOMBAT: Nguyen Co Thach, a VSZK külügyminisztere Budapesten tárgyal — Nyugtalanság az iráni—iraki határtérségben, folytatódik a vita az új iráni kormány összetételéről kínai politika kulisszái mögé látni, de a világsajtó Kí- na-szakértői mégis levontak három következtetést a pekingi hírekből. Az első, hogy a személyi változások nem oldották meg, inkább csak jelezték a hatalmi harcot. Ügy tűnik, hogy a három nagy érdekcsoport közül az egyik (Hua és követői) a pártban igyekeznek nagyobb befolyásra szert tenni, Teng az államapparátusban épít ki állásokat (Csaot követőjének mondják) s külön vonalnak tartják a gazdaságpolitika felső szintű művelőit. Az óvatos fogalmazás nem véletlen, hiszen sok az ellentmondás, bizonytalanság — valóban biztosnak csak a hatalmi hárc folytatódása látszik. A hét három kérdése O Hogyan ment végbe a madridi nyitány? A világsajtó, amely jellegénél fogva rákényszerül a fogalmak tömörítésére, változatlanul madridi Európa- találkozóról, illetve annak előkészítő szakaszáról ír. A diplomaták azonban megállapodtak a hivatalos elnevezésben. Ez ugyan nem éppen rövid és egyszerű, de írjuk le egy alkalommal: „Az európai biztonsági és együttműködési értekezleten részt vett államok képviselőinek 1980. évi madridi találkozója, amelyet a záróokmánynak az értekezletet követő intézkedésekről szóló rendelkezéseinek megfelelően tartanak.” A megfogalmazás különböző konzultációk nyomán került elfogadásra s a ..névadásban” igen tevékeny részt vállalt hazánk küldöttsége is. Az eredeti javaslat ugyanis nem tartalmazott utalást Helsinkire és a záróokmányra — így viszont a találkozó neve is tükrözheti, hogy a helsinki folytatásról van szó. Nem titok, hogy a nemzetközi légkör ma lényegesen kedvezőtlenebb, mint öt esztendővel ezelőtt, Helsinki idején volt. Nőtt a feszültség a belgrádi találkozó óta eltelt időszak során is. pedig már akkor történtek kísérletek a záróokmány önkényes magyarázására, egyoldalú „továbbírására”. a konferencia megterhelésére oda nem tartozó ügyekkel. Természetesen a mostani madridi megbeszéléssorozaton is számolni kell a nemzetközi helyzet adott állapotával, ám mindezzel együtt nem a szembenállásra, hanem a lehetséges együttműködésre kell törekedni. A harmincöt ország képviselői csaknem két hónapon keresztül a november 11-re tervezett érdemi szakasz előkészítésével foglalkoznak majd: olyan kérdésekről vitatkoznak, hogy milyen napirenddel és milyen szinten tartsák meg a találkozót. A szocialista országok, együttműködve minden realista erővel, védelmezik az enyhülés vívmányait, Helsinki eredményeit s maguk részéről mindent megtesznek a találkozó konstruktív kimeneteléért. Remélhetőleg, a választási kampányok utáni letisztultabb légkörben ehhez a vezető nyugati hatalmakban is partnereket találnak. A régi latin közmondás szerint a név egyúttal a jel is, vagyis nőmén est omen. A madridi hosszútávú diplomáciai erőfeszítése^ során a nyitány biztató jele lehetett a név, nőmén, de nem kevés van még hátra azért, hogy biztató omen is legyen. O Miben áll a pekingi személyi változások jelentősége? A lemondások és kinevezések nem hatottak az újdonság vagy meglepetés erejével. A kínai országos népi gyűlés, a parlament azokat a személyi változásokat hagyta jóvá, amelyek már hetek óta köztudottak voltak és a kínai vezetők számos nyilatkozatában is elhangzottak. A legfontosabb mozzanat Hua Kuo-feng visszavonulása a kormányfői posztról és Csao Ce-jang miniszterelnöki kinevezése, illetve a veterán, hetvenöt-nyolcvan esztendős politikusok leköszönése tisztségeik egy részéről. Nem könnyű a szövevényes Hűszaki cikkek engedményes vására A CENTRUM ÁRUHÁZBAN! SZEPTEMBER 15-TÖL OKTÓBER 4-IG: TA—5301 televízió Plútó asztali rádió M—531 kazettás magnetofon KD—3 terménydaráló Régi ár: Űj ár: 7700,— Ft 7000,— Ft 3150— Ft 2150,— Ft 4150,— Ft 3180,— Ft 4120,— Ft 2950,— Ft EZENKÍVÜL TÖBB HÖELEKTROMOS CIKK ENGEDMÉNYES ÁRON! A másik tényező, hogy továbbra sem bontakozott ki egységes gazdasági elképzelés, egymást követik a kiigazítások, felülvizsgálják a legújabb, már felülvizsgált terveket, sok a rögtönzés. Ebben a pillanatban ez a terület áll a belső összeütközések gyújtópontjában. Nem így a külpolitika — s ez harmadikmozzanat. A parlamenti ülés nyilatkozataiból az derülhetett ki, hogy Kína folytatja eddigi politikáját és magatartását a nemzetközi porondon: a békebontást, a szov- jetellenességet. Több nyugati szakértő azon a véleményen van, hogy ez az „egy- séglepel”, amely mögött a belső torzsalkodások végbemennek. S a nyugati szakértők alighanem jól értesültek, hiszen gyakran adódik alkalmuk, hogy megjelenjenek Peking- ben. Ezen a héten Perry amerikai külügyminiszterhelyettes vezetett delegációt 17. — Értem, professzor úr. Értem. Egyetlen apróságot nem értek: miért üldözik magát? Hiszen amit itt kifejtett, az mélyen humánus, és azt hiszem, cáfolhatatlan: kinek nem tetszik hát a Génbank működése? És miért? — Mária, nem a Génbank itt a probléma. Hanem az én saját egyéni helyzetem. És persze, a kísérletem... — A befejezetlen vagy a befejezett kísérlete, profesz- szor úr9 — Kár a rovásomra szelle- meskednie... A Fekete Gént megcsináltam, én a tudósi pályám végére értem: ez a csúcs, ennél tovább nincsen. Az előbb már esett szó róla: zseniket, világtagadó mindent- tudókat nem tudunk előállítani a Génbankban. — Igen, emlékszem. — Pontosabban: nem tudtunk. Jöjjön csak, Mária! — A professzor izgatottan a laboratórium sarkában . álló páncélszekrényhez vonszolja Máriát. Mária majdnem elesik, de végül is baj nélkül ér el a páncélszekrényhez. Foxman és Mária egymás mellett áll. Foxman ünnepélyes, lassan Máriára is átragad az afféle meghatottság, amely Foxman arcát oly ragyogóvá varázsolja. — Vegye elő a kulcsát, nyissa ki. Abban a narancsszínű kapszulában ott van a Fekete Gén. Feltárul a páncélszekrény ajtaja, Foxman és Mária szinte vigyázban áll az aprócska, narancssárga kapszula előtt. ★ Jones, Charlie és Dán kávézik, Jones szobájában. — No Dán, mi lett a kicsikével? — kérdezi Charlie. — Milyen kicsikével? — Nem kapisgálod? Nem is sejted? — De. Sejtem. Szovjet vélemény Ideje rálépni a fékre a kínai fővárosba. Beosztásánál fogva a haditechnika fejlesztéséért felelős a Pentagonban, s pekingi útja a kínai—amerikai katonai együttműködés továbbvitelére irányult ... © Mit jelentett a chilei „népszavazás”? Pinochet, a chilei diktátor gondol a jövőre, mindenekelőtt a saját jövőjére. Véres pucs- csának hetedik évfordulóját, szeptember 11-ét választotta egy olyan „népszavazás” dátumául, amellyel teljhatalmat adatott magának 1997- ig. A hatvanöt esztendős tábornok akkor töltené be nyolcvankettedik életévét... A diktatúra szorításában Pinochet többséget kapott, de a jóelőre elkészített forgató- könyv néhány előírása még így sem valósult meg maradéktalanul. A népszavazás előestéjén tüntettek a chilei városokban, röpcédulák hullottak a santiagói magasépületek tetőiről, s olyanok ítélték el a komédiát, mint Frei volt kereszténydemokrata elnök és Leigh tábornok, a junta hajdani tagja. Mindezek nyomán viszonylag nagy volt a szavazástól távolmaradók aránya, s a résztvevők 30 százaléka nemmel voksolt. Valójában mennyien voltak, nehéz lenne megállapítani. De az előzmények nyomán úgy látszik, a Pinochet- csoport sem állíthatta, hogy ’ senki nem szavaz elutasítóan. (Lehet, hogy a szükségből megpróbálnak majd erényt kovácsolni: Lám, voltak ellenszavazatok, de a kétharmadosnál nagyobb többség mellette nyilvánult meg. Ez a játék Washingtonnak is szól, ahol szívesen vesznek minden ürügyet a chilei junta elfogadtatására. Annál inkább, mert hasonlóképpen igyekeznek legalizálnia bolíviai puccsistákat, valamint a salvadori véres katonai rezsimet. Igaz, ezek a szövetségesek nem olyanok, mint az amerikai kívánalmakban, de- hát szövetségesek.) Chile egy semmit meg nem változtató, de mégis sok mindent jelző népszavazás után van. Vajon Pinochet valóban gondol jövőjére? Réti Ervin Több nyugati országban az infláció és a termeléscsökkenés az idén is komoly gondokat okoz. Nehéz megérteni az Egyesült Államok, Nagy- Britannia, az NSZK, Japán és más kapitalista országok kormányát, hogy éppen ebben a helyzetben ugrásszerűen növelik a katonai kiadásaikat. A tőkés országokban a 80-as évekre előirányzott fegyverkezési kiadásokat több mint 3 billió dollárra becsülik! Még a laikusok is világosan látják, hogy a nemzetgazdaságok, illetve a világgazdaság egyre éleződő problémái, mellett a katonai kiadások terhét ilyen mértékben növelni — veszélyes dolog. Fegyverpiac: extraprofit A fegyverkezési hajsza megbénítja az alapvető piaci törvények, mindenekelőtt az olyan szabályozók érvényesülését, mint a társadalmi termelés önköltségének megtérülése az értékesítés során. Ismeretes, Hogy az Egyesült Államokban jó néhány fegyvergyár több száz százalékos profitot vág zsebre. A közvélemény a termelés titkos jellege miatt nem tudja ellenőrizni a hadiipari termékek költségeit és árait. A megrendelők, a Pentagon tábornokai pedig nem saját zsebükből, hanem az egész társadalmat terhelő állami költségvetésből fizetik a fegyverek árát. A piac így játékkaszinóhoz válik hasonlóvá. Igaz, itt csak az nyer, aki fegyvereket gyárt — a gazdaság többi ága veszít. Veszíteni viszont természetesen senkt sem akar. tehát a fogyasztási cikkeket gyártó cégek is igyekeznek felverni saját áraikat. A végeredmény: az áralakulás folyamata gyakorlatilag teljesen kiesik a kormány és a közvélemény ellenőrzése alól. Ráadásul a katonai kiadások tulajdonképpen értelmetlenek. A régi „ágyút vagy vajat” problémának napjainkban 'egyetlen megoldása van, hiszen a hadikiadások csökkentése nélkül a szociális és gazdasági problémák megoldásáról csak ábrándozni lehet. A megoldás: leszerelés Az enyhülés éveiben a kelet-nyugati áruforgalom értéke a sokszorosára növekedett. A Szovjetunió azt vallja, hogy csak az együttműködés valamennyi formájának a bővítése és elmélyítése teszi visszafordíthatatlanná az enyhülés folyamatát. Földünkön minden embef legégetőbb problémája a leszerelés, amely a világgazdasági helyzet alakulására is döntő hatással lehet. E probléma megoldásának elérkezett az ideje: az óriási összegeket, amelyeket á fegyverkezés von el, fel lehetne használni az éhínség, a betegségek felszámolására, természetvédelemre, az energiahiány megszüntetésére, vagyis az egész emberiség érdekében és javára. Az enyhüléssel nincs mit'- szembeállítani: a háború esztelen, teljesen elfogadhatatlan alternatíva. A mai nukleáris arzenál több mint 1 milliószorosan múlja felül az első amerikai atombomba erejét! A vakmerő számítások, hogy a földi civilizáció nukleáris rakétabáború után is fennmarad, épp olyan veszélyesek, mint maga a halál.’ A fegyverkezési hajsza elérte a kritikus sebességet: ideje rálépni a fékre! Gennagyij Piszárjevszkij (APN—KS) FANTASZTIKUS REGENY Dán rágja a szája szélét, töpreng. Majd megszólal. — Nem kapott pisztrángot. — Nem? — kérdezi Jones könnyedén. — Akkor jó. — Dehogyis jó! Most biztos haragszik. És akkor ki fog súgni szegény Dannak? Ugye, Dán? — Nem erről van szó... Sokkal fontosabbról van szó. — Beszélj, Dán, beszélj. Ideje, hogy dolgozz egy kicsit... — Megtaláltam Foxman emberét. Azt, ajkivei a legbizalmasabb viszonyban van. — Igen? És milyen?... Nyit-- ván szép, fiatal, és nagyon tetszik neked — mondja Charlie. — Nem tudom, hogy hogy néz ki. Fogalmam sincs róla. — Ezt nem hiszem... hogy te csak úgy, magadtól bedobsz egy adatot... 4, közösbe... az' nem létezik... — Lehet, hogy nem is nő — mondja Jones. — De nő. Máriának hívják. — Szép név. — Nagyon ügyes név. — Úgy érzem, mintha máris mindent tudnék... — Mintha bölcsebbek is lennénk... nem érzed, Charlie? — Nekem nő a fejem... — Nekem dagad a pénztárcám... — Hiába csúfolódtok... Hiába minden. Én szeretem Erzsébetet. Gyerekünk lesz. Egymástól. — Az előbb Máriát mondtál... — De Máriát nem ismerem... Értsétek meg, Erzsébet a menyasszonyom, ő is a Géná- ban dolgozik, s tőle tudom, hogy Foxman és Mária rendkívül bizalmas kapcsolatba kerültek... talán még most is beszélgetnek. '— Ezt könnyen ellenőrizhetjük... mondja Jones. — Kapcsoljam Foxmant, főnök? — Kapcsolja. ★ Foxman szobájában berregő, búgó hang. Foxman a kagylóért nyúl. — Igen, tessék. Én vagyok, igen... Maga az Jones? Parancsoljon... Mit óhajt? — Egyetlen kérdésemre válaszoljon, professzor úr. De őszintén. Egyedül van most? Charlie és Dán feszülten figyelik Jonest és a videoké- szüléket. A képernyő üres. — Honnan tudja? — Onnan, hogy nem adja be a képet... Ejnye, professzor úr... Foxman méltatlankodik. — Ehhez önöknek semmi közük. Nekem is lehet magánéletem... Mi közük van az érzelmi életemhez?... Ha jól tudom semmi, de semmi. Az égvilágon semmi... Igenis, ha tudni akarják, nem vagyok egyedül... Egy asszisztens- nőmmel beszélgetek... magánügyekről... Értik? — Köszönjük a tájékoztatást professzor úr... — Jones lerakja a kagylót. — Értjük hát. Persze, hogy érij.ük... Köszönöm Dán. Megint poptos volt az információd... Charlie... te mindent megtudsz Máriáról.. Dán, te menj vissza Erzsébethez... Én meg megnézem, mit tudtunk meg az MGB-ről. Lehet, hogy máris megelőztük őket? ★ Bertram és a Dottore vitatkozik. — Értse meg, Bertram... mást nem tehetek, egyelőre. Várnunk kell. Lilian sokkos állapotban van. Úgysem tud meg tőle semmit... — De én magától sem tudok meg semmit, Dottore. Kik lőttek magukra? — Sajnos csak torkolat- tüzeket láttam. Embert nem. — Jonesék nem élnek ilyen módszerekkel... — Ez csak az MGB lehetett... — Ilyen primitív dolgokat csinálni... lövöldözni az utcán, egy zárt gépkocsira. Meg Lili- anre, egy magányos nőre... — Lehet, hogy csak taktika... így akarják valami őrültre fogni a dolgot. S mellesleg így akarják ártalmatlanná tenni egyik legfontosabb emberünket. — Szegény Lilian... fog neki fájni? — Micsoda? Micsoda fog neki fájni? — Hát... ha maga... ugye, ahogy szokás... rákapcsolja az agyát egy komputerre... (Folytatjuk) Fi rfJHTÍi 'Ll »i*J
