Kelet-Magyarország, 1980. szeptember (40. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-14 / 216. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. szeptember 14. A HÉT — CÍMSZAVAKBAN HÉTFŐ: Szovjet—vietnami külügyminiszteri tárgyalások Moszkvá­ban — Asszad szíriai elnök Líbiába érkezik, hogy a két or­szág egyesítéséről tanácskozzon — Üjabb fegyveres össze­tűzések Salvadorban KEDD: Madridban megkezdődik az Európa-találkozó előkészítő sza­kasza — Átalakítják a spanyol kormányt — Vajdasági párt­aktívák Lengyelországban — Carter 53 milliárd dolláros fegy­verkezési programot ír alá SZERDA: Losonczi Pál elindul afrikai kőrútjára — A kínai parla­ment Csao Ce-jang-ot választja meg az ország új 'kormány­főjévé — Harcok Libanonban CSÜTÖRTÖK: Lengyel kormányküldöttség folytat megbeszéléseket gazdasági kérdésekről Moszkvában, Brezsnyev fogadja Ja- gielskit — P'uja Frigyes találkozója Schmidt kancellárral Bonnban — Pinochet „népszavazása” Chilében — Namíbiái szolidaritási konferencia a fővárosban PÉNTEK: Katonai államcsíny Törökországban — Ünnepélyes dísz­szemlével befejeződik az NDK területén megrendezett „Fegy­verbarátság 80” hadgyakorlat — NeW York-ban meggyilkol­nak egy kubai diplomatát SZOMBAT: Nguyen Co Thach, a VSZK külügyminisztere Budapes­ten tárgyal — Nyugtalanság az iráni—iraki határtérségben, folytatódik a vita az új iráni kormány összetételéről kínai politika kulisszái mö­gé látni, de a világsajtó Kí- na-szakértői mégis levontak három következtetést a pe­kingi hírekből. Az első, hogy a személyi változások nem oldották meg, inkább csak jelezték a hatalmi harcot. Ügy tűnik, hogy a három nagy érdekcsoport közül az egyik (Hua és követői) a párt­ban igyekeznek nagyobb be­folyásra szert tenni, Teng az államapparátusban épít ki állásokat (Csaot követőjének mondják) s külön vonalnak tartják a gazdaságpolitika felső szintű művelőit. Az óva­tos fogalmazás nem véletlen, hiszen sok az ellentmondás, bizonytalanság — valóban biztosnak csak a hatalmi hárc folytatódása látszik. A hét három kérdése O Hogyan ment végbe a madridi nyitány? A világsajtó, amely jelle­génél fogva rákényszerül a fogalmak tömörítésére, vál­tozatlanul madridi Európa- találkozóról, illetve annak előkészítő szakaszáról ír. A diplomaták azonban megálla­podtak a hivatalos elneve­zésben. Ez ugyan nem éppen rövid és egyszerű, de írjuk le egy alkalommal: „Az euró­pai biztonsági és együttmű­ködési értekezleten részt vett államok képviselőinek 1980. évi madridi találkozó­ja, amelyet a záróokmány­nak az értekezletet követő intézkedésekről szóló rendel­kezéseinek megfelelően tar­tanak.” A megfogalmazás különbö­ző konzultációk nyomán ke­rült elfogadásra s a ..név­adásban” igen tevékeny részt vállalt hazánk küldöttsége is. Az eredeti javaslat ugyanis nem tartalmazott utalást Helsinkire és a záróokmány­ra — így viszont a találko­zó neve is tükrözheti, hogy a helsinki folytatásról van szó. Nem titok, hogy a nem­zetközi légkör ma lényegesen kedvezőtlenebb, mint öt esz­tendővel ezelőtt, Helsinki idején volt. Nőtt a feszültség a belgrádi találkozó óta el­telt időszak során is. pedig már akkor történtek kísérle­tek a záróokmány önkényes magyarázására, egyoldalú „továbbírására”. a konferen­cia megterhelésére oda nem tartozó ügyekkel. Természe­tesen a mostani madridi meg­beszéléssorozaton is számolni kell a nemzetközi helyzet adott állapotával, ám mind­ezzel együtt nem a szemben­állásra, hanem a lehetséges együttműködésre kell töre­kedni. A harmincöt ország képvi­selői csaknem két hónapon keresztül a november 11-re tervezett érdemi szakasz elő­készítésével foglalkoznak majd: olyan kérdésekről vi­tatkoznak, hogy milyen napi­renddel és milyen szinten tartsák meg a találkozót. A szocialista országok, együtt­működve minden realista erővel, védelmezik az enyhü­lés vívmányait, Helsinki eredményeit s maguk részé­ről mindent megtesznek a ta­lálkozó konstruktív kimene­teléért. Remélhetőleg, a vá­lasztási kampányok utáni le­tisztultabb légkörben ehhez a vezető nyugati hatalmak­ban is partnereket találnak. A régi latin közmondás szerint a név egyúttal a jel is, vagyis nőmén est omen. A madridi hosszútávú diplo­máciai erőfeszítése^ során a nyitány biztató jele lehetett a név, nőmén, de nem kevés van még hátra azért, hogy biztató omen is legyen. O Miben áll a pekingi személyi változások je­lentősége? A lemondások és kineve­zések nem hatottak az új­donság vagy meglepetés ere­jével. A kínai országos népi gyűlés, a parlament azokat a személyi változásokat hagyta jóvá, amelyek már hetek óta köztudottak voltak és a kí­nai vezetők számos nyilatko­zatában is elhangzottak. A legfontosabb mozzanat Hua Kuo-feng visszavonulása a kormányfői posztról és Csao Ce-jang miniszterelnöki ki­nevezése, illetve a veterán, hetvenöt-nyolcvan esztendős politikusok leköszönése tiszt­ségeik egy részéről. Nem könnyű a szövevényes Hűszaki cikkek engedményes vására A CENTRUM ÁRUHÁZBAN! SZEPTEMBER 15-TÖL OKTÓBER 4-IG: TA—5301 televízió Plútó asztali rádió M—531 kazettás magnetofon KD—3 terménydaráló Régi ár: Űj ár: 7700,— Ft 7000,— Ft 3150— Ft 2150,— Ft 4150,— Ft 3180,— Ft 4120,— Ft 2950,— Ft EZENKÍVÜL TÖBB HÖELEKTROMOS CIKK ENGEDMÉNYES ÁRON! A másik tényező, hogy to­vábbra sem bontakozott ki egységes gazdasági elképze­lés, egymást követik a kiiga­zítások, felülvizsgálják a leg­újabb, már felülvizsgált ter­veket, sok a rögtönzés. Ebben a pillanatban ez a terület áll a belső összeütközések gyúj­tópontjában. Nem így a kül­politika — s ez harmadik­mozzanat. A parlamenti ülés nyilatkozataiból az derülhe­tett ki, hogy Kína folytatja eddigi politikáját és maga­tartását a nemzetközi poron­don: a békebontást, a szov- jetellenességet. Több nyuga­ti szakértő azon a vélemé­nyen van, hogy ez az „egy- séglepel”, amely mögött a belső torzsalkodások végbe­mennek. S a nyugati szakértők alig­hanem jól értesültek, hiszen gyakran adódik alkalmuk, hogy megjelenjenek Peking- ben. Ezen a héten Perry amerikai külügyminiszter­helyettes vezetett delegációt 17. — Értem, professzor úr. Ér­tem. Egyetlen apróságot nem értek: miért üldözik magát? Hiszen amit itt kifejtett, az mélyen humánus, és azt hi­szem, cáfolhatatlan: kinek nem tetszik hát a Génbank működése? És miért? — Mária, nem a Génbank itt a probléma. Hanem az én saját egyéni helyzetem. És persze, a kísérletem... — A befejezetlen vagy a befejezett kísérlete, profesz- szor úr9 — Kár a rovásomra szelle- meskednie... A Fekete Gént megcsináltam, én a tudósi pá­lyám végére értem: ez a csúcs, ennél tovább nincsen. Az előbb már esett szó róla: zse­niket, világtagadó mindent- tudókat nem tudunk előállí­tani a Génbankban. — Igen, emlékszem. — Pontosabban: nem tud­tunk. Jöjjön csak, Mária! — A professzor izgatottan a la­boratórium sarkában . álló páncélszekrényhez vonszol­ja Máriát. Mária majdnem elesik, de végül is baj nélkül ér el a páncélszekrényhez. Foxman és Mária egymás mellett áll. Foxman ünnepé­lyes, lassan Máriára is átra­gad az afféle meghatottság, amely Foxman arcát oly ra­gyogóvá varázsolja. — Vegye elő a kulcsát, nyis­sa ki. Abban a narancsszínű kapszulában ott van a Fekete Gén. Feltárul a páncélszekrény ajtaja, Foxman és Mária szin­te vigyázban áll az aprócska, narancssárga kapszula előtt. ★ Jones, Charlie és Dán kávé­zik, Jones szobájában. — No Dán, mi lett a kicsi­kével? — kérdezi Charlie. — Milyen kicsikével? — Nem kapisgálod? Nem is sejted? — De. Sejtem. Szovjet vélemény Ideje rálépni a fékre a kínai fővárosba. Beosztásá­nál fogva a haditechnika fej­lesztéséért felelős a Penta­gonban, s pekingi útja a kí­nai—amerikai katonai együtt­működés továbbvitelére irá­nyult ... © Mit jelentett a chilei „népszavazás”? Pinochet, a chilei diktátor gondol a jövőre, mindenekelőtt a saját jövőjére. Véres pucs- csának hetedik évfordulóját, szeptember 11-ét választotta egy olyan „népszavazás” dá­tumául, amellyel teljhatal­mat adatott magának 1997- ig. A hatvanöt esztendős tá­bornok akkor töltené be nyolcvankettedik életévét... A diktatúra szorításában Pinochet többséget kapott, de a jóelőre elkészített forgató- könyv néhány előírása még így sem valósult meg mara­déktalanul. A népszavazás előestéjén tüntettek a chilei városokban, röpcédulák hul­lottak a santiagói magasépü­letek tetőiről, s olyanok ítél­ték el a komédiát, mint Frei volt kereszténydemokrata el­nök és Leigh tábornok, a junta hajdani tagja. Mind­ezek nyomán viszonylag nagy volt a szavazástól tá­volmaradók aránya, s a részt­vevők 30 százaléka nemmel voksolt. Valójában mennyien voltak, nehéz lenne megálla­pítani. De az előzmények nyo­mán úgy látszik, a Pinochet- csoport sem állíthatta, hogy ’ senki nem szavaz elutasító­an. (Lehet, hogy a szükség­ből megpróbálnak majd erényt kovácsolni: Lám, vol­tak ellenszavazatok, de a két­harmadosnál nagyobb több­ség mellette nyilvánult meg. Ez a játék Washingtonnak is szól, ahol szívesen vesznek minden ürügyet a chilei jun­ta elfogadtatására. Annál in­kább, mert hasonlóképpen igyekeznek legalizálnia bolí­viai puccsistákat, valamint a salvadori véres katonai re­zsimet. Igaz, ezek a szövetsé­gesek nem olyanok, mint az amerikai kívánalmakban, de- hát szövetségesek.) Chile egy semmit meg nem változtató, de mégis sok min­dent jelző népszavazás után van. Vajon Pinochet valóban gondol jövőjére? Réti Ervin Több nyugati országban az infláció és a termeléscsök­kenés az idén is komoly gon­dokat okoz. Nehéz megérteni az Egyesült Államok, Nagy- Britannia, az NSZK, Japán és más kapitalista országok kormányát, hogy éppen eb­ben a helyzetben ugrásszerű­en növelik a katonai kiadása­ikat. A tőkés országokban a 80-as évekre előirányzott fegyverkezési kiadásokat több mint 3 billió dollárra becsülik! Még a laikusok is világosan látják, hogy a nem­zetgazdaságok, illetve a vi­lággazdaság egyre éleződő problémái, mellett a katonai kiadások terhét ilyen mér­tékben növelni — veszélyes dolog. Fegyverpiac: extraprofit A fegyverkezési hajsza megbénítja az alapvető piaci törvények, mindenekelőtt az olyan szabályozók érvénye­sülését, mint a társadalmi termelés önköltségének meg­térülése az értékesítés során. Ismeretes, Hogy az Egyesült Államokban jó néhány fegy­vergyár több száz százalékos profitot vág zsebre. A köz­vélemény a termelés titkos jellege miatt nem tudja elle­nőrizni a hadiipari termékek költségeit és árait. A megren­delők, a Pentagon tábornokai pedig nem saját zsebükből, hanem az egész társadalmat terhelő állami költségvetés­ből fizetik a fegyverek árát. A piac így játékkaszinó­hoz válik hasonlóvá. Igaz, itt csak az nyer, aki fegyvere­ket gyárt — a gazdaság töb­bi ága veszít. Veszíteni vi­szont természetesen senkt sem akar. tehát a fogyasztá­si cikkeket gyártó cégek is igyekeznek felverni saját ára­ikat. A végeredmény: az ár­alakulás folyamata gyakorla­tilag teljesen kiesik a kor­mány és a közvélemény elle­nőrzése alól. Ráadásul a katonai kiadá­sok tulajdonképpen értelmet­lenek. A régi „ágyút vagy vajat” problémának napja­inkban 'egyetlen megoldása van, hiszen a hadikiadások csökkentése nélkül a szociális és gazdasági problémák meg­oldásáról csak ábrándozni lehet. A megoldás: leszerelés Az enyhülés éveiben a ke­let-nyugati áruforgalom érté­ke a sokszorosára növekedett. A Szovjetunió azt vallja, hogy csak az együttműködés valamennyi formájának a bő­vítése és elmélyítése teszi visszafordíthatatlanná az enyhülés folyamatát. Föl­dünkön minden embef leg­égetőbb problémája a lesze­relés, amely a világgazdasá­gi helyzet alakulására is dön­tő hatással lehet. E problé­ma megoldásának elérkezett az ideje: az óriási összege­ket, amelyeket á fegyverke­zés von el, fel lehetne hasz­nálni az éhínség, a betegségek felszámolására, természetvé­delemre, az energiahiány megszüntetésére, vagyis az egész emberiség érdekében és javára. Az enyhüléssel nincs mit'- szembeállítani: a háború esz­telen, teljesen elfogadhatat­lan alternatíva. A mai nuk­leáris arzenál több mint 1 milliószorosan múlja felül az első amerikai atombomba erejét! A vakmerő számítá­sok, hogy a földi civilizáció nukleáris rakétabáború után is fennmarad, épp olyan ve­szélyesek, mint maga a halál.’ A fegyverkezési hajsza elérte a kritikus sebességet: ideje rálépni a fékre! Gennagyij Piszárjevszkij (APN—KS) FANTASZTIKUS REGENY Dán rágja a szája szélét, töpreng. Majd megszólal. — Nem kapott pisztrángot. — Nem? — kérdezi Jones könnyedén. — Akkor jó. — Dehogyis jó! Most biz­tos haragszik. És akkor ki fog súgni szegény Dannak? Ugye, Dán? — Nem erről van szó... Sok­kal fontosabbról van szó. — Beszélj, Dán, beszélj. Ideje, hogy dolgozz egy ki­csit... — Megtaláltam Foxman emberét. Azt, ajkivei a legbi­zalmasabb viszonyban van. — Igen? És milyen?... Nyit-- ván szép, fiatal, és nagyon tetszik neked — mondja Charlie. — Nem tudom, hogy hogy néz ki. Fogalmam sincs róla. — Ezt nem hiszem... hogy te csak úgy, magadtól bedobsz egy adatot... 4, közösbe... az' nem létezik... — Lehet, hogy nem is nő — mondja Jones. — De nő. Máriának hívják. — Szép név. — Nagyon ügyes név. — Úgy érzem, mintha már­is mindent tudnék... — Mintha bölcsebbek is lennénk... nem érzed, Char­lie? — Nekem nő a fejem... — Nekem dagad a pénztár­cám... — Hiába csúfolódtok... Hiá­ba minden. Én szeretem Er­zsébetet. Gyerekünk lesz. Egymástól. — Az előbb Máriát mond­tál... — De Máriát nem ismerem... Értsétek meg, Erzsébet a menyasszonyom, ő is a Géná- ban dolgozik, s tőle tudom, hogy Foxman és Mária rend­kívül bizalmas kapcsolatba kerültek... talán még most is beszélgetnek. '— Ezt könnyen ellenőriz­hetjük... mondja Jones. — Kapcsoljam Foxmant, főnök? — Kapcsolja. ★ Foxman szobájában berre­gő, búgó hang. Foxman a kagylóért nyúl. — Igen, tessék. Én vagyok, igen... Maga az Jones? Pa­rancsoljon... Mit óhajt? — Egyetlen kérdésemre vá­laszoljon, professzor úr. De őszintén. Egyedül van most? Charlie és Dán feszülten figyelik Jonest és a videoké- szüléket. A képernyő üres. — Honnan tudja? — Onnan, hogy nem adja be a képet... Ejnye, professzor úr... Foxman méltatlankodik. — Ehhez önöknek semmi közük. Nekem is lehet magán­életem... Mi közük van az ér­zelmi életemhez?... Ha jól tu­dom semmi, de semmi. Az ég­világon semmi... Igenis, ha tudni akarják, nem vagyok egyedül... Egy asszisztens- nőmmel beszélgetek... magán­ügyekről... Értik? — Köszönjük a tájékozta­tást professzor úr... — Jones lerakja a kagylót. — Értjük hát. Persze, hogy érij.ük... Kö­szönöm Dán. Megint poptos volt az információd... Charlie... te mindent megtudsz Máriá­ról.. Dán, te menj vissza Er­zsébethez... Én meg megné­zem, mit tudtunk meg az MGB-ről. Lehet, hogy máris megelőztük őket? ★ Bertram és a Dottore vitat­kozik. — Értse meg, Bertram... mást nem tehetek, egyelőre. Várnunk kell. Lilian sokkos állapotban van. Úgysem tud meg tőle semmit... — De én magától sem tu­dok meg semmit, Dottore. Kik lőttek magukra? — Sajnos csak torkolat- tüzeket láttam. Embert nem. — Jonesék nem élnek ilyen módszerekkel... — Ez csak az MGB lehe­tett... — Ilyen primitív dolgokat csinálni... lövöldözni az utcán, egy zárt gépkocsira. Meg Lili- anre, egy magányos nőre... — Lehet, hogy csak takti­ka... így akarják valami őrült­re fogni a dolgot. S melles­leg így akarják ártalmatlanná tenni egyik legfontosabb em­berünket. — Szegény Lilian... fog neki fájni? — Micsoda? Micsoda fog neki fájni? — Hát... ha maga... ugye, ahogy szokás... rákapcsolja az agyát egy komputerre... (Folytatjuk) Fi rfJHTÍi 'Ll »i*J

Next

/
Thumbnails
Contents