Kelet-Magyarország, 1980. szeptember (40. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-13 / 215. szám
1980. szeptember 13. KELET-M AGYARORSZÁG 3 Műszakiak HÉTFŐN KEZDŐDIK a XVI. megyei műszaki hónap, az MTESZ hagyományos, őszi rendezvénysorozata. Tizenhat tudományos egyesület eseményeire kerül sor: ankétokra, tapasztalatcserékre, előadásokra, kiállításokra. Rangos megyei eseménnyé fejlődött az elmúlt másfél évtized alatt a műszaki hónap. Szabolcs-Szatmár sokoldalú fejlődésével együtt járt a műszaki értelmiség gyarapodása: új iparágak honosodtak meg, új üzemek épültek — megteremtődött a műszaki élet bázisa. Ezzel párhuzamosan fejlődtek tudományos egyesületeink. A megyeszékhelyen kívül fiatal városainkban, az ipari központokban egyesületi csoportok, Mátészalkán, Nyírbátorban városi intéző bizottságok alakultak, amelyek szervezik, segítik a műszaki értelmiség aktivitásának helyi kibontakoztatását. A XVI. megyei műszaki hónapot sajátos időszakban rendezi'az MTESZ. Fél esztendeje csak, hogy njegtar- tották a megyei pártértekezletet, amely középtávon kijelölte a fejlődés további útját. a megye számára különösen fontos politikai döntéseket hozott. És négy hónap múlva megkezdődik népgazdaságunk hatodik ötéves tervidőszaka, amelynek előkészítésével, tervezésével évek óta foglalkoznak politikusok, gazdasági és más szakemberek. Tavaly e cél szolgálatába állította az MTESZ az előző, a XV. megyei műszaki hónapot is. Ekkor többek között olyan tanulmányokat is ismertettek, amelyeket a megyei tudományos és koordinációs bizottság 'közreműködésével a túdományos egyesületek a megye számára készítettek — például az alma- rekonstrukcióról, a gyepgazdálkodásról, a baromfi-feldolgozásról, az építőipari kapacitásról, -áz 'éfteí'giáéllátás^ ról, a tömegközlekedésről. E tanulmányok sok értékes gondolatát láthatják viszont a szakemberek- a' már' körvö- nalazódó újabb középtávú megyei tervekben. MOST SZINTÉN A HATODIK ÖTÉVES TERV előkészítésének jegyébeó rendezik a megye műszaki-gazdasági értelmiségének őszi eseménysorozatát, de már konkrétabb, munkaközeibe került feladatokról, lehetőségekről lesz szó. Mellettük olyan sajátos feladatokról, amelyeket a XII. pártkongresszus határozatából fakadóan az MTESZ központi szervei határoztak meg: az energiatakarékossághoz, az elektronikai alkatrészgyártáshoz, ^ mezőgazdaság ipari háttérének fejlesztéséhez, a gyógyszeriparhoz kapcsolódó tennivalók. » A megyei fejlesztésekhez és ezekhez az országos programokhoz is hozzájárulhatnak megyénk tudományos egyesületei — ezt tükrözi a XVI. műszaki hónap programja. M. S. 111111 T essék már megérteni, hogy nem szabad — mondja zavartan a kalauz és harmadszor is felsorolja a személy- vonatokon szállított baromfiakra vonatkozó összes MÁV-előírást. — A vömnek viszem-— próbálkozik a nénike, mert mondhatná a lányát is, de hátha van a jegykezelőnek is anyósa. — Nem lehet. Engem büntetnek meg... A kacsa, az ülés alól, ahová a rendelet sejtése dugta korábban, és ahol a legrosszabb pillanatban kiáltotta el magát, megpróbál beleszólni a beszélgetésbe. Rá is mordul az asszony. — Nyughass! Miattad van úgyis a bajom... Ki-ki, vérmérséklete szerint le kell szedni, de ■ ■ ■ Almaszedő diákok Látogatás Csengerben és Hodászon Simonovits István és Hermann Péter, az Eötvös Lo- ránd Tudományegyetem Természettudományi Karának tanárai, akik a csengeri Lenin Termelőszövetkezet számos- becsi almáskertjében dolgozó diákokat vezetik, így fogalmaztak : — A legfőbb szempont, hogy az almát idejében és jól kell szedni az országnak. Minden egyéb mellékes... Panaszra nincs ok A Szamos-híd lábánál fekvő ifjúsági táborban körülnézve, ahol a diákok szállása van, valóban jónak látszik minden. Igaz, a barakkszerű, de tiszta faházak most üresek, s a két tanáron kívül, mást nem találni. A diákok az almát szedik, a vezetők napoznak. — Minden rendben vgn? — kérdem. — Napozhatnánk különben? — hangzik a válasz. Nos, ami az első nap kereseteit feltüntető táblázatot illeti, kevés ok lehet panaszra. „Erős” száz forint az egy emberre eső .keresetek átlaga, s ha ebből levonjuk az étkezésért felszámított 27 forintot, akkor sem lehet mondani, hogy ingyen szedik az almát. Egy mázsa leszedéséért, és pakolásáért 44 forint üti az alkalmi almaszedők markát. Persze hijrru\ro.san, az is| kisdérül; hogy csak égy Vészük a zöldfülű ebben a munkában, mert a többség már járt a megyében tavaly is. A titok okára máris fény derül: — Nagyon rossz emlékekkel utaztak máshonnan egy év előtt haza a hallgatók — így a felvilágosítás —, az ellátástól kezdve a bérezésig elképesztően rossz volt minden. Biztos, hogy a lehangoló emlékek játszottak közre abban, hogy idén, különféle kibúvókat keresve, kevesebben jöttek el, mint vártuk volna. Hat matematikus Az almáskertekben uralkodó hangulat a tanárok jelen állapotára vonatkozó szavait erősíti meg. De, Farkas József, a nyugdíjas átvevő sem panaszkodik: — Odébb — int fejével egy másik brigád felé — jobban dolgoznak, de különösebb kifogásom nincs. A ládák és vödrök között hat jövendő matematikus ül körül, pontosabban öt, mert egy, a fán lóg. íme, az egymondatos vélemények: Friedl Katalin: — Mindnyájan voltunk tavaly is, de itt összehasonlíthatatlanul jobb. Gulácsi János: — Láda, vödör elegendő, csak alma legyen benne. hogy sok a panasz, azonban becsületükre legyen mondva azt is elismerik, hogy a selejtszázalékot illetően az első napon elnézőek voltak az átvevők. Nagy Rita és Rózsa Katalin másodéves hallgatók, miután a Szálkára jutás körülményei rendeződtek, csak megerősítik, amit társaik mondtak: Lukovics József: —- Az első napon minden két brigádra egy ügyes asz- szony jutott, ők mutatták meg, mint kell dolgozni, és ami különösen jó: az ő^ teljesítményüket is nekünk számolták el. Szőke Róbert: — Az ellátás ellen nem lehet kifogásunk és volt már táncház is. Koncz Károly, és Molnár Tibor, megerősítik a többiek véleményét. És a hetedikként érkező Torma József, a tábor KISZ-megbízottja, ezt mondja: — Itt nem fordul elő, hogy a téesztagok csak nézik miként dolgozunk mi. Tavaly ez is megesett. Hodászon már más... Lehet, hogy a jobb hely' a messziről jöttékét, a vendégeket, illeti? Mert tépy: a nvír- Je'gyházi ' táóárj^épzp 7 íoískplgu; hallgatói Hodászon', korántsem élveznek annyi jót, mint Pestről érkezett kollégáik. Éppen ebéd után érkeztem, s pillanatokon belül öt lány rajzott körül, örülve, hogy van kinek panaszkodni, habár mentségükre legyen mondva, a jóval kezdik. Mert a szállás, kétségtelenül jobb mint* tavaly volt, hiszen akkor vagy százan voltak egy ho- dályban, most viszont, tizenhatra jut egy szoba. De, eztán már panasz következik. Naponta 25 forint a koszt, további tizenötöt levon a főiskolai KISZ, mi marad hát nekik? Az alma minősége rossz, így ez, 80 forint körűire taksálják az egy napra jutó keresményt. Ráadásul szedjenek bármennyit, 10 százalék selejt felett egy fillér sem jár, sőt ők fizethetnek az ellátás fejében. Gond továbbá, hogy a téesz szakemberei sem mutatták meg kellőképpen az almaszedés fortélyait. Lehet, — Az alma zöld, így nehéz szedni, a legkisebb szorítás is meglátszik rajta. Tegnap volt egy brigád, amelyik 13,2 mázsát szedett le, és mégis fejenként 80 fillért kerestek egész nap. Ebből kell nekik majd kifizetni, a 40 forintot... Marosi Lajossal együtt megyünk a téeszirodára, a főkönyvelőhöz. „a minőségei- követeljük...11 — Csakis a minőséget követeljük tőlük — mondja —, a bérezéssel akarjuk ezt elérni. A szövetkezet árbevételének 40 százalékát adja az alma, mi elsősorban ebből élünk... Mivel kétségtelen, hogy az első napon megfelelő munkát elvárni nehéz, jövőre ezért a kezdetre átlagbért szándékozunk adni... Mindehhez csak annyit: a főiskolások idén, a jobb ivóvíz és/-a- jobb szállás* ígéretérc' kotot’Ve'i\ sxérzbilést. *Nos, legfeljebb csak a fele vált be ennek a Jcezdetekre. Lehet, hogy a szakember másként vélekedik, de talán az sem méltányos, ha a leszedett mennyiségtől függetlenül a teljes munkabért elveszik, amennyiben a selejt nagyobb, mint a megengedett. Ez például egy gyárban nem szokás. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a mezőgazdasági munkában járatlanokról van szó és tudott, hogy bizonyos esetekben az igyekezet, önmagában nem elég. De, ne soroljuk tovább, meggondolni való bőven van. Egy dolog biztos: az almát jövőre is le kell szedni, mert ez közös érdek. Biztos továbbá, hogy diákok nélkül ez jövőre sem megy. Ha a kettő összehangolására az egyik helyen sikerül a feltételeket megteremteni, akkor kizárt, hogy másutt ne lehessen. Speidl Zoltán mosolyog a nénin, vagy szo- morkodik a kacsa várható sorsa miatt. — Tessék levágni! — Itt? — szörnyed az öregasszony. — Itt! A kacsa, ha tudná, hogy milyen drámai fordulatot vett a beszélgetés, hápogna a meglepetéstől, de hallgat. Az öregasszony előrántja az ülés alól és rámutat: — Ezt? — Azt! Egy férfi kést kínál, valaki javasolja, hogy ki kell tartani a kacsát az ablakon, de erre nem figyel a néni. Ö elébb azt panaszolja, hogy megbü- dösödik a kacsa Mátészalkáig, aztán már csak azt, hogy most tépte meg, a*fiatalok csak el- prédálnák a tollat, és a dermedt állatból ki se lehet majd szedni a tokot. — Szabály az szabály — dönt a kalauz. — Tessenek levágni ! — Most kaptak lakást a lá- nyomék — makacskodik a néni — tudja, hogy van ilyenkor. Ügy örülnének ennek a kacsának, viszek én vágottat is... — Szövetkezetit? — kérdezi a férfi, aki kést ajánlott. — Azt lelkem. Szövetkezetit. így mondták, de nagyon sokat kellett fizetni érte... — Menityi időre kapták? — kérdezi a kalauz, akinek még csak kérvény formájában van lakása. — Négy évet vártak rá... — Negyedik éve kértem én is... — Albérletben voltak szegények — barátkozik a kacsa életéért a nénike. Rézsűt felfelé néz, figyel ő is, akár a kacsa, fekete gombszemeivel odalentről, hanem a kalauznak elég már a magánemberi ellágyulásból, mert kezdi mondani a rendelkezést újra. —Tudom én, — mondja az asszony — de hogy vágjam le? Levélbe megírtam, hogy viszem... — Ki tetszik tartani az ablakon és nyissz! — Nyissz? Hát nem! Nyisz- szantsa maga! — Kosarastul tolja az öregasszony a kalauznak a kacsát, hogy annak hátrálnia kell már. — Én! — Maga, ha nem könyörül az én gyermekemen. Kitartja és nyissz! A béke percnyi állapota-' a kalauznak meg jó menedék, hogy Kocsordra érünk, megáll a vonat. Mire visszaér, már túl vagyunk a Krasznán. — Na? — kérdezi harciasán az öregasszony. — Vágja? — Nincs ellenőr, néni, de máskor... — Tudom én fiam, láttam, hogy jó ember maga... A kalauz menekül a hála elől, mert hivatalos rangján esett sérelem a dicséret. Mátészalkán látom az asz- szonyt újra. Kacsát árul a piacon. Élő kacsát, drágán, mert az árban már bennefoglalta- tik a megélt izgalom is. Bartha Gábor Mi a véleménye? Szendrei Kálmán Kertész Imre Jáger József A gabona- és kukoricatermelésről „Tovább kell fejleszteni a mezőgazdaságunkban meghatározó jelentőségű gabona- és kukoricatermelést.” (Az MSZMP XII. kongresszusának határozatából.) SZENDREI KÁLMÁN, a megyei tanács mezőgazdasá- és élelmezésügyi osztályának főmunkatársa: — Szabolcs-Szatmár megyében évente 100—105 ezer hektáron termelnek a mező- gazdasági nagyüzemek kalászosokat. Ez jelentős terület, azonban néhány gazdaságban még növelni lehetne a kalászosok vetésterületét. Itt néhány ezer hektárról van szó. A területnövelésen túlmenően azonban sokkal fontosabb tényező a fejlesztésben a hozamok növelése. Kalászost nyereségesen termelnek az üzemek, s ez az év — eltekintve a betakarítás nehézségeitől — már megmutatta: az ország keleti részében is lehet jó eredményeket elérni. Legnagyobb lehetőség a búza termesztésében kínálkozik, amely a kalászos terület kétharmadát fogjalja el. Ki' v‘áí3 term'őfeé'pfesjégü: ''f^j-, fákkal rendelkezünk’ Járható út a termelés növelése a kukoricánál is. — Természetesen, ^ hozamnövekedés nem megy máról holnapra. Elsődleges feladat a termelés színvonalának javítása. Ez alatt értem a táblásítást, a vízrendezést, s nem utolsósorban a talajjavítást, a meszezést. Nagyon fontos feladat a költségtakarékos talaj-előkészítés iS. A kötöttebb talajokon nem maradhat el például a talajlazítás. A termelés színvonalának fejlesztése érdekében figyelembe kell venni a gazdaságoknak a helyi adottságokat és az ökológiai tényezőket. Ezekkel a feltételekkel biztosítható a fejlődés. KERTÉSZ IMRE, a buji Üj Élet Termelőszövetkezet elnöke: — Más termelőszövetkezetekhez hasonlóan mi is arra törekszünk, hogy nyereségesen termeljünk. Éppen ezért már elöljáróban megjegyzem: kukoricánál 4,5—5 tonna hektáronkénti termés felett van csak nyereség, mi pedig ezt az idén nem érjük el. A búzánk már jobb ettől, hiszen kiemelkedő, 4,4 tonnás átlagot értünk el. Egyik legfontosabb teendőnk most a melioráció, s ezen a téren is a táb- lásítás. A szántónk 2004 hektár, ami 156 táblából áll össze. Ilyen 10—15 hektáros területeken nem lehet gazdaságosan üzemeltetni a nagy teljesítményű gépeket: a Rábát, a Claas-Do- minátort, vagy akár az NDK- és szovjet kombájnokat. — Mindenképpen tovább szeretnénk lépni a gazdaságos termelésben. Növeljük a búzaterületünket a kukorica rovására. Most ősszel már 800 hektáron 1 Vetun k kalászost. A búza megterem nálunk annyit, mint a kukorica, s nem közömbös, hogy kevesebb költséggel, így a mostani 530 hektáros kukoricánkat csökkentjük 100—150 hektárral, s célunk, hogy minden évben megtermeljük a 4,5 tonna búzát hektáronként. JÁGER JÓZSEF, a tisza- eszlári Kossuth Termelő- szövetkezet növénytermesztési ágazatvezető je: e .r Tfeí-rriÖlSsző'íétke'ieftljok nagy területen foglalkozik kalászosokkal és kukoricával. Évente 1200—1,300 hektáron vetünk búzát és árpát, míg kukoricát 80Ö—850 hektáron. A termésátlagok jónak mondhatók, hiszen a búza több év átlagában 3,8—4 tonnát terem, míg a kukorica 6—6,5 tonna termést ad hektáronként. Persze, ez nem azt jelenti, hogy elégedettek is vagyunk — Jelenleg 300 kilogramm műtrágya hatóanyagot használunk fel, de csak a műtrágyaadag növelésével nem lehet teljes sikert elérni s ez jócskán növeli is a költségeket. Nem kevés istállótrágyát szórunk ki a talajainkra, s' előtérbe helyeztük már a költségtakarékos szántást is. Most a tárcsával egy menetben gyű- rőshengerezzük is a vetendő területeket. Ez a gyors talajlezárás miatt még bizonyos termésnövekedést is eredményez. A fajtákból a tájegységünknek legjobban megfelelőket választjuk, figyelembe véve a helyi adottságokat és ökológiai tényezőket. S végül a betakarítás időszakában a veszteség csökkentése a fő cél. Sipos Béla November 7-re elkészül Sütőüzem Nagykállóban Űj, a legkorszerűbb technológiával ellátott' sütőüzemet épít a Nyíregyházi Sütőipari Vállalat Nagykállóban, 18 millió forintba kerülő költségvetéssel. Az új üzemet múlt év márciusában kezdték építeni. Már elkészült a csehszlovák gyártmányú alagútke- mence. Jelenleg szerelik a lengyel importból származó dagasztógépeket és a magyar gyártmányú kiegészítő berendezéseket. A megye egyik legkorszerűbb sütőüzeme november 7- re készül el. Napi termelése — kiváló minőségben — 13 tonna lesz. Kenyér mellett a leginkább közkedvelt péksüteményeket is folyamatosan készítenek az új üzemben. Az üzem Nagykállón kívül rendszeresen ellátja termékeivel Geszterédet, Bökönyt, Érpatakot és Kállósemjént is. S az új üzem termelési kezdete után leállítják és bezárják a kállói két elavult, gazdaságtalan régi kis péküzemet. öt szakmunkás Debrecenben és Székesfehérváron hosszabb időn át tanulmányozza a külföldi berendezésű üzemek működését.
