Kelet-Magyarország, 1980. szeptember (40. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-12 / 214. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. szeptember 12. „Van itt, ami kell.»“ Tanyasi bolt a Börvelyi út mentén NAGYECSEDEN IS... Útbaesik jövet, menet... A kisember lábujjhegyen állva eléri már a pultot. Oda­adja a cédulát, amire otthon felírták, hogy mit vegyen, és a pénztárcát is, amiből a bol­tos néni majd gazdálkodik. Aztán átmennek a szomszéd szobába, az ott a kocsma, a kisember kólát kap, ez jár a szülőktől az ügyességért. Bí­ró Gusztávné a BörVelyi úti tanyasi bolt vezetője: — Valamikor engem is így küldtek el vásárolni, és micsoda öröm volt, ha a bol­tos adott egy szem savanyú cukrot. Ha gyerek jön, az mind hoz most kólára, vagy csokira pénzt. Gyerekkori ólom — Nehéz-e kereskedőnek lenni itt a tanyán? — Kislány korom óta min­dig boltos akartam lenni. Staniclikbe töltögettem a ho­mokot ... Na, ez az egy el­maradt, szinte kizárólag cso­magolt áruval dolgozunk. Az meg, hogy tanya? Huszonöt- harminc család, aki idejár. Mindenkit ismerek. Máskép­pen ugyanaz az áru van itt is, mint falun. Talán csak a töltelékáru hiányzik. — Vennék? — Kilószám. A konzervet is viszik, de még a csoma­golt zsírt is. A múlt hónap­ban ötvenezer forint volt a forgalom. Ebben benne van az ital is. — Az mennyi? — A forgalom 35—40 szá­zaléka. Hetente kapunk úgy 20—30 láda sört, nyáron el­menne több is, de van olyan tanya, ahová a sörösautó ki se megy. — Mostohább-e az ellátás a tanyán, mint a faluban? — Nem hiszem. Olyan em­berek élnek itt is, mint más­hol. Ugyanúgy dolgoznak a téeszben, ugyanúgy van min­den házban televízió. A múlt­kor elromlott a kávédaráló. Két nap után már morogtak az emberek, mert kávé is tíz kiló fogy el. És nem is a leg­olcsóbb, mert viszik az Om- niát is. Hetente háromszor — Kenyér? Péksütemény? — Hetente háromszor hoz­nak. Nem süt már senki, de mikor is? Az asszonyok dol­gozni járnak, akinek a kert­jében alma van, az azt gon­dozza, akinek meg uborká­ja, szerződtek azt is innen. — Mindenki itt vásárol? — Napi élelmiszert igen. Húst, felvágottat hoznak, ha valaki bemegy Csengerbe, vagy Szálkára, de mást nem. Aki hallgatja a beszélge­tést és közbeszól: Biri Sán- dorné. — Csak nem akarják el­venni a boltot? — Autó áll az üzlet előtt, hivatalos em­bernek gondol. — Dehogy, csak összeír­juk, hogy mi nincs. — Van itt, ami kell. Amit kérünk, azt hoznak. Hús is csak a jégszekrény miatt nincs, de otthon van jég­szekrénye soknak. Hozatni lehet... Nem Biri Sándorné az egyetlen, aki a boltocska vé­delmére kel. — Itt legalább találkozik az • egyik ember a ' másik­kal . . . — Szót váltunk . .. Csokit is szabad... Jenei László, a Csenger és Vidéke ÁFÉSZ helyettes osz­tályvezetője: — Az emberek talán ér­zik, hogy nekünk szolgálta­tás fenntartani egy ilyen kis üzletet. Ezért féltik. így van ez mind a három tanyasi üz­letünkben. Tény: nem a ha­szonért tesszük, ha külön ügyelünk ezeknek a kis üz­leteknek az ellátására. Van olyan bolt is, ami csak he­tenként háromszor tart nyit­va, de arra is szükség van. A bolt valóban olyan, hogy második-harmadik üzleté­nek akármelyik nagyközség, vagy városperem elfogadná. Dicsérem, és akkor az idő­sebbek mesélni kezdik a régi boltokat, ahol még csengő volt az ajtó felett, és a csen­gő szavára jött elő a boltos a hátsó házból. Az ostornye­lek egy kis hordócskában álltak, kívül a pulton, hogy ha valaki megkívánja a flan­cos ostort, válogatni tudjon. — Üvegharang volt' az élesztőn... — A medvecukorra, mond­ták ám csúnyábban is, emlé­kezi ek-e? — Két fillért is, de meg­gondolt az ember... Gyerek jön ismét. Cédulá­val és pénztárcával, amiből majd válogat a boltos néni. — Édesanyám azt mondta, hogy csokit is szabad adni.. . Bartha Gábor A megye egyik legnagyobb takarékszövetkezete a nagy- ecsedi. Négy településen: Nagyecseden, Fábiánházán, Nyíresaholyban és Mátészal­kán állnak 16 dolgozójukkal az ügyfelek rendelkezésére. A takarékszövetkezet állandóan bővíti szolgáltatásait, s en­nek tudható be, hogy a több mint hatezer tag 60 milliós betétállománnyal rendelke­zik. A kistermelőknek a taka­rékszövetkezet fizeti ki a he­lyi termelőszövetkezeten ke­resztül eladott áruk árát. Mátészalkán pedig a mun­kások takarékoskodását segí­tik. Mint Kalavé János elnök elmondta, jövő májusra el­készül az az épület, amely­ben Mátészalkán, a város központjában az eddiginél jobb körülmények között tudják fogadni az ügyfeleket. A takarékszövetkezet az éves tervét teljesíti, a terve­zett 7 millió forintos betét­növekedés időarányos része megvan, s közel kétszázan léptek be a szövetkezeti ta­gok sorába. Képünkön: Nagy­ecseden szívesen veszik igény- be a takarékszövetkezet szol­gáltatásait. (Elek Emil felv.) Volános­randevú H a máskor nem is, ezúttal itt Sza­bolcsban ősz tájé­kán randevúzhatnak egy­másai a Volán Tröszt vál­lalatainak járművei és ve­zetői. Szeptember első he­tétől ugyanis nem keve­sebb mint hat, megyei vo­lán vállalat gépkocsijai veszik ki részüket a* alma szállításában. Közel két és fél száz gépkocsi — a leg­különbözőbb fajtájú és teljesítményű — rója a ke­leti országrész útjait érté­kes terhével. A legtöbb szállítóalkalmatossággal természetesen a szabolcsi, 5-ös Volán dolgozik. A konzervgyárral és a ZÖL- DÉRT-tel kötött megálla­podás szerint csaknem 80 járművük fuvarozza az al­máskertek termését. Az állami gazdaságok mun­káját a 10-es számú, sze­gedi Volán segíti. Rajta kívül a salgótarjáni, a deb­receni. a miskolci és az 1- es, Budapesti Közlekedési Vállalat gépkocsijai mű­ködnek közre a szállítás­ban. A megszokottnál lénye­gesen nagyobb „volános- forgalom” miatt az idén is külön kirendeltséget nyi­tottak meg a nyíregyházi volánosok a HUNGA- ROFRUCT tuzséri alma­pályaudvarán. Az itt mű­ködő diszpécserszolgálat intézi a vállalatok nyírsé­gi menetoszlopainak ügyes-bajos dolgait s koor­dinálja a legfontosabb na­pi, operatív tennivalókat is. f Decemberben átadják? J II legmagasabb ház Nagy alapterületű lakások Négyezer-kétszáz házgyári elem, plusz 280 köbméter be­ton — hogy csak a nagyját említsük. Ennyiből áll az a 10-es jelű toronyház, ame­lyet Nyíregyházán, a Kossuth Lajos utca és az épülő Kis­körút találkozásánál épít a Szabolcs megyei Állami Épí­tőipari Vállalat. Tizenöt szint, 112 lakás. Háromszo­básak, kétszobásak, 1 + 2- esek és 1+1-esek. Mind­egyikből huszonnyolc darab, szintenként kettő-kettő. Nyír­egyháza legmagasabb lakó­háza lesz ez a pár centi hí­ján 50 méter magas lakó­épület, melynek beruházási költsége 72 millió forint. Eb­ben a toronyházban az átlag lakásterület 61,55 négyzetmé­ter, jóval az országos átlag fölött. Bíró László építésvezető: „Ilyen gyorsan ennyi lakás még nem készült el Nyíregy­házán. December végén itt megtartjuk a műszaki át­adást ...” A toronyház szerkezeti összeállítása tulajdonképpen két hónapot se vett igénybe. Július 11-én egy műszakban kezdték, alig egy hét múlva már három műszak szerelte a Debreceni Házgyártól folya­matosan érkező elemeket, így szeptember első hetében már csak az utolsó simítá­sokra maradt ott egy brigád. Helyüket átvették a villany- szerelők, a víz- és fűtés- szerelők, és a lakatosok. A toronyházat kiszolgáló hőközpontban már szerelik az alapelemeket, tető alatt van a transzformátorház is. — Ha a hideg beálltáig nem leszünk meg a fűtéssel, akkor lőttek az egész decem­beri átadásnak, mert „lefagy” az egész épület — magyaráz­za Bor Sándor brigádvezető. — Minden attól függ, hogy a generál főépítésvezetőség hogyan biztosítja a feltétele­ket — kapcsolódik a beszél­getésbe Jósvai József bri- gádvezető-helyettes. — Min­denesetre mi ráhúzunk. Szeptember az év leghosz- szabb hónapja, 228 órát dol­gozhatunk . . . A szerelő-lakatosoknál bi­zakodó a hangulat: — Mi már jól állunk — dicsekszik Dobos Péter bri­gádvezető. — A erkélyek mind a helyükön, most a te­tőkorlát elhelyezése követke­zik. A villanyszerelők az alap- szerelésnél tartanak. A ki­lenctagú brigádot még csak három fiatal — Gergely László, Beke Béla és Szokolai András — képviseli az épü­letnél. — Készen leszünk, mire kell — mondja Gergely László. — Csak majd a fes­tők igyekezzenek, mert a sze­relvényezést csak utánuk tudjuk végezni! Nem lesz probléma, meg­lesz a műszaki átadás decem­berben — nyugtat meg az építésvezető — Annál is in­kább, mert erre a szerződés kötelez. Tóth Árpád Olvasónk írja Nagyobb területen, több részvevővel Két hét múlva nyit az őszi BNV A NYÚL SÜLYA Korábban úgy értesültünk, hogy a házinyúl átvételi sú­lya az idén 2,30 kg. Sajnos, itt Kisvárdán már hosszú ideje csak 2,40 kg-tól veszik át, sőt, a legutóbbi szállításnál mára 2,50 kg-ot követelték meg. Az illetékesek arra hivatkoznak, hogy ez a helyes átvételi súly. Bennünket, kisállattar­tókat meglepett ez a gyakor­lat, mert mi mást tudtunk, és ahhoz tartottuk magunkat. A bizonytalanság kedvünket szegi, pedig úgy tudjuk, a népgazdaság számára a mi tevékenységünk is hasznos, fontos. Kiss István és társai tyukodi lakosok A kőbányai városközpont­ban épül a két hét múlva nyíló őszi BNV kiállítása, amelyre pénteken megkezdő­dik az áruk beszállítása, a bemutatók végleges kialakí­tása. A fogyasztási cikkek nem­zetközi szakvásárát szeptem­ber 26. és október 5. között a tavalyinál nagyobb terüle­ten és több részvevővel — 34 ország és Hongkong — ren­dezi a HUNGEXPO. Első ízi- ben vesz részt önálló nem­zeti bemutatóval a Jemeni Népi Demokratikus Köztár­saság a szakvásáron, ame­lyen két év után újra ott lesz Algéria, a Fülöp-szigetek, Lí­bia, Irak és Portugália. A szocialista országok — Bulgá­ria, Csehszlovákia, Jugoszlá­via, Kuba, Lengyelország, az NDK és a Szovjetunió — hi­vatalos, illetve kollektív' ki­állításához hasonló bemuta­tóra készül egyebek között Banglades, Brazília, Ciprus, India, Libanon, Nigéria, Olaszország, Svájc és Török­ország, s természetesen nem hiányoznak a BNV hagyo­mányos partnerei, az osztrák, az NSZK-beli, a belga, a hol­land, s a svéd s más külföl­di cégek sem. A csaknem 850 hazai kiál­lító és 370 külföldi cég a már jól bevált szakosítás szerint tizenegy árucsoportban mu­tatja be újdonságait, gazdag kínálatát a közönségnek és a szakembereknek. Az A-pavi- lonban lesz ezúttal is a könnyűipar seregszemléje, az Többszörösen visszaeső Szökni próbált... Ugyancsak meglepődhetett június 12-én, este 11 órakor Orosz József 26 éves bátorli­geti lakos, amikor a nyírbá­tori állomáson határőrök lép­tek hozzá, s igazoltatás után bekísérték a laktanyába. Mire beértek, elmúlt a meglepetés, s amikor egy papírt kapott, hogy írja le: mit is akart, szépen beismerte, hogy Ausztrián keresztül a Német Szövetségi Köztársaságba akart szökni. Hogy honnan szerzett tu­domást a határőrség Orosz terveiről, annak előzménye hosszú időre nyúlik vissza. Öt évvel ezelőtt,-az akkor 21 éves Orosz megpróbált ki­szökni a nyugati határon, de elkapták, s mivel előtte már kétszer is megbüntették lopás és csalás miatt, akkor 8 hó­napot szabtak ki rá. Amikor szabadult,' s nem dolgozott, közveszélyes munkakerülé­sért, később ismét lopásért csukták börtönbe, de amikor ez év április 30-án hazaen­gedték, visszakönyörögte ma­gát volt feleségéhez, s ígérte, hogy ezután rendesen fog dolgozni. Az ígéretet — ha rövid időre is — beváltotta: a bá­torligeti Rákóczi Tsz-ben vállalt munkát, s el is járt dolgozni. Június 12-én is ezt tette, majd amikor megkapta a fizetést, régóta dédelgetett vágyát, a szökést akarta va­lóra váltani. Otthon tudták róla, hogy van ilyen szándé­ka, épp ezért Orosz cselhez folyamodott. Kaszát, zsákot rakott a kerékpárjára, mond­ván: kaszálni megy, de össze­csomagolta ünneplő ruháját és cipőjét is, s úgy indult ne­ki a határnak. Útja Terem községen ve­zetett* keresztül. Bement egy házba, átöltözött, s megkérte a házigazdát, juttassa majd el munkaruháját és a kaszát Bátorligetre, volt családjá­nak. Kerékpárra ült, behaj­tott Nyírbátorba és várta, hogy jöjjön a vonat. Helyette azonban határőrök jöttek, mert volt felesége bejelen­tette: valószínű szökni akar. Orosz tanúk előtt ismerte be és saját kezűleg írta le szökési szándékát, de az ügyészségen és a bíróságon már tagadni próbált. Hazug­ságait nem fogadták el, s tiltott határátlépés előkészü­letének vétségéért — mint különös és többszörös visz- szaesőt — 8 hónapi szabad­ságvesztésre ítélték. Mellék- büntetésként két évre a köz­ügyektől is eltiltották. Az ítélet jogerős. öltözködés, valamint a bútor- és a lakástextil-bemutató. Szokott helyén, a B-pavi- lonban találja meg a közön­ség a háztartás-vegyipari és kozmetikai ipar újdonságait, a C-pavilonban pedig a hír­adástechnikai kultúrcikke- ket. A háztartási berendezé­sek, a lakásfelszerelések és a lakossági szolgáltatások az F-jelű pavilonokban kapnak helyet. Nagy érdeklődésre tarthat számot a 17-es és a 18-as pavilonban a családi- ház-építési bemutató, a ko­rábbinál nagyobb területen, a 25-ös pavilonban, részt vevő népművészet és háziipar ki­állítása, s a járművek sza­badtéri bemutatója. Az őszi BNV-vel egy idő­ben hagyományos helyén, a D-csarnokban és a 23-as pa­vilonban az idén ismét meg­rendezik a Hoventa nem­zetközi kereskedelemtechni­kai és vendéglátóipari kiállí­tást, amely méreteiben szin­tén felülmúlja a korábbi be­mutatókat, ezúttal tíz ország mintegy 50 cége, vállalata is­merteti a lakosság színvona­las ellátását segítő gép- és eszközkínálatát. A kiállítás építésével és berendezésével egy időben folynak az egyéb előkészüle­tek is a vásár zavartalan le­bonyolítására. Egyebek kö­zött megtartotta utolsó ülé­sét a BNV-nagydíjak és a vásárdíjak odaítéléséről dön­tő zsűri, megkezdődött a je­gyek, a szakmai bérletek árusítása. A közönségnapi be­lépőjegy ára egyébként vál­tozatlanul 15 forint, a szak­mai jegyeké 60 forint. A szakmai napokat szeptember 29-én és 30-án, valamint ok­tóber 1-én tartják, akkor a nagyközönség 14—17 óra kö­zött, a többi napokon 10-től este 7 óráig látogathatja a fogyasztási cikkek nemzetkö­zi árubemutatóját.

Next

/
Thumbnails
Contents