Kelet-Magyarország, 1980. szeptember (40. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-11 / 213. szám
1980. szeptember 11. KELET-MAGYARORSZÁG 3JEGYZETEK 1. Hamis K ereskedelmi ellenőrzéssel megbízott ismerősöm mesélte: -az egyik nyíregyházi ABC-áruházban nem az előírásnak megfelelően csomagolták a kenyeret, amelyről pedig belkereskedelmi miniszteri rendelet intézkedik. A vásárló a tenyérnyi papír miatt, ami a kettévágott kenyér felét se fedte be, reklamált. Az eladó nem foglalkozott a jogos panasszal, így az bekerült a vásárlók könyvébe. A bolt vezetője válaszában az ország szűkös papírhelyzetére hivatkozott, merthogy — „papírban szegény ország vagyunk”. Hát meg kell érteni, hogy . .. Egy bolti dolgozó felületességét az ország papírhelyzetével menteni — önmagában is tisztességtelen. Ez még mind semmi. Amikor a kereskedelmi ellenőr is megkapta a fogyasztónak írt választ és azt alibi ügyintézésnek találta, megírta a korrekt választ a vásárlónak; itt bizony mulasztás történt a bolti dolgozó részéről és ezért szíves elnézést kért. A boltvezető, amikor tudomást szerzett a „második” válaszról, feldúltan állított be a vállalat vezetőjéhez, csaknem az ellenőr „fejét” követelve, aki őt lejáratta. „Ilyen választ már csak a tekintély miatt sem szabad .írni” — érvelt. Nem nehéz eldönteni, ki védi igazában a kereskedelmi dolgozók tekintélyét, a hibát takargatni akaró boltvezető, aki kiscsoportosnak né2. Mi van a E gy művelődési ház az újonnan beállt lakótelepen kigyűjtötte az odaköltözött emberek foglalkozásait, aztán külön-külön, a különböző foglalkozású embereknek tervezett rendezvényeket. Ezeket stencilezett meghívón meg is kereste úgy, hogy kinek-lkinek a levélszekrényébe tette az értesítést. Tény: az előadások nem lettek népesebbek, de a meghívók vándorolni kezdtek. Kiki a levélszekrény nyitásakor belepillantott a stencilezett meghívóba, és csak a jobbik esetiben gyűrte zsebre. Sokan egy futó pillantást vetve rá, bedobták egy másik levél- szekrénybe. Máskor megkérték a lakókat, hogy a levél- szekrényükre írják már oda a foglalkozásukat is, mondván, hogy jó tudni, van-e a lépcső- házban orvos, víz- és villany- szerelő, van-e olyan nyugdíjas, aki ránézne a gyerekre, amíg a kismama a boltba leszalad. Az ötletet heves ellenkezéssel fogadták. Néhány ember írta csak ki a foglalkozását, egy osztályvezető, egy igazgató, egy orvos és egy mérnök. Nevekre és kiírt foglalkozásokra kíváncsian bejártam most néhány nyíregyházi lépcsőházat. Néztem, ki írja ki a neve mellé a foglalkozását is ? Szánnivalóan kevesen. Egy jogász a „dr.” mellé azért, mert egyszer már felriasztották éjszaka, egy művezető, mert örült a kinevezésének, egy orvos, aki rendel otthon és egy kisiparos, aki csak mellékállásban kisiparos. Az egyik tehát a haszonért, a másik a .rangért. És ebben a tekintély zi a vevőt, vagy a felszínességet őszintén elismerő ellenőr, aki rövid válaszlevelében nem csak elnézést kért a hibáért, tájékoztatta is a fogyasztót arról, mit ír elő a kenyér csomagolásáról a bel- ker.-rendelet. Megírta, hogy a kereskedelmi szervek elegendő csomagolópapírról is gondoskodtak, mielőtt a kenyér tisztességes csomagolását elrendelték. A hamis tekintély védelméről szól egy másik, ugyancsak boltban történt visszásság is. A főszereplője egy liter összement tej, amit végül is nem vettek vissza. A boltvezető azt mondta, hogyan vehette volna ő visz- sza a rossz tejet, amikor a beosztottja már elutasította. Hol a tekintély? — kérdezte. Bár a két példa a hamis tekintélyelvről a kereskedelemből való, bőven találhatunk másutt is hasonló eseteket. Legyen szó hivatali ügyintézésről, hibás döntések megimásíthatatlanságán való fáradozásról, melyek a helyszín, a szakma, a vita tárgyát képező problémák eltérő volta ellenére — egy tőről fakadnak. A „mundér becsületét”, a vélt tekintélyt védeni nem mellébeszéléssel, félrevezetéssel lehet, hanem csak őszinte szóval. Tekintélyt a jó munkán kívül az is aídhat, ha le merjük írni, ki merjük mondani: „Bocsánatot kérünk kedves vevőnktől, betegünktől, ügyfelünktől. Hibáztunk .. Páll Géza névtáblán? fájdalmas az, hogy a MÁV- főtanácsos a névtábláján főtanácsos, de egy főkalauz már véletlenül sem büszkélkedik a mesterségével. Az a szomorú, hogy nincs egyetlen olyan névtábla sem, Legalábbis ott nincs, ahol én jártam, amely büszkén hirdetné, hogy X. Y. .szakmunkás. Mesterségesen hizlalok egy gondot? Nem, mert ha nagyon sok névtáblát olvasok, akkor rájövök, kevesen vagyunk büszkék a kenyeret adó mesterségre. Sőt, és erre a fentebb említett ház lakóinak heves tiltakozása figyelmeztet, gyakran szégyelljük is azt. A névtáblákról hiányzó foglalkozásokról írom ezt a jegyzetet, valójában azt hiszem, lényegesen töhbről van szó. Gyerekeink egymás között — maszatos, boldog kétlábú kedves kis névtábláink ők — valóságos rangsort állítanak fel maguk között és ebben a rangsorban nem az ő képességeik, hanem a szülők foglalkozása szabja meg a helyüket. Ha ezt a rangsort ők találták volna ki, akkor az lenne a legrangosabb gyerek, akinek az édesapja keze alatt szikrát kínlódik a vas, vagy az, aki csak belenyúl egy gépbe és működni kezd akkor a gép. Ha nem így van, mert nem így van, akkor ebben mi, felnőttek vagyunk a hibásak. Nem a névtáblákról hiányzó foglalkozásokat hiányolom, hanem félek, hogy a gyerekeink elöröklik tőlünk ezeket a diszkrét névtábláinkat. Bartha Gábor Kézi orvosi műszereket csiszolnak a nagyecsedi Rákóczi Termelőszövetkezet melléküzemágában. A közelmúltban átadott csarnokban a Medicor Művek debreceni gyárának dolgoznak. Bujáki Lászlóné és Papp Lászlóné a csiszolókorong mellett. (E. E.) Paprikaszüret Ófehértón Az ófehértói Búzakalász Termelőszövetkezet kertészetében szedik a paprikát, amelyet a Zöldértnek értékesítenek. (Elek Emil felvétele) A MOZDONYVEZETŐK MESTERFOGÁSAI Intenzíven indítani így takarékoskodnak a vontatási telepen Ha egy kétezer tonnás tehervonat megáll a tiltó jelzőnél, igen csak erőlködni kell a mozdonynak, hogy másodpercek alatt ismét lendületbe jöjjön a szerelvény. Természetesen rengeteg energia is szükséges ekkora tömeg mozgásba hozásához. A forgalmisták tehát pénzt és energiát takarítanak meg a forgalom legésszerűbb irányításával. Király Ferenc, a nyíregyházi vontatási telep villamosmozdony vezetője: Egy indítás 200 forint — Ha feltartóztatnak a jelzőnél, az ismételt elinduláshoz, illetve az előírt sebesség eléréséhez csaknem 200 forint értékű energiát fogyaszt el a mozdonyom. Ha Nyíregyháza és Záhony között ötször is mégállítanak fölöslegesen, már egy ezressel többért továbbítom a vonatot. Ha viszont simán, menetrendszerűen haladok, sok energiát tudok megtakarítani. A takarékos vezetésben anyagilag is érdekelt vagyok. Volt olyan negyedév, hogy 1600 forint prémiumot vágtam zsebre a takarékos vezetés miatt. Hogy mi is a takarékos vezetés, arról Frigyik László utazó mozdonyfelvigyazó tájékoztat : — Az intenzív indítás, vagyis a hamari felgyorsulás már eleve megtakarítást jelent. A szerelvény mozgásenergiáját is jól ki kell használni, akkor a lejtőkön és tiltó jelzők előtt szinte energiafelhasználás nélkül gördül a vonat. A mozdonyok műszaki állapota szintén befolyásoló tényező. Itt van ez a sebességmérő szalag, amely regisztrálta, hogy a vizsgált mozdonyvezető miként szabályozta a sebességet és a vonat megállításait. Jól láthatók a grafikon görbéi, amelyek takarékos vezetésről tanúskodnak. A közlekedés igencsak energiaigényes. A MÁV-nál is nagy lehetőségek vannak a takarékosságra. Nemcsak a lehetőséget, a szükségszerűséget is napirenden tartják a nyíregyházi vontatási telép dolgozói. Ismerik a XII. párt- kongresszus idevonatkozó határozatát is: „További erőfeszítéseket kell tenni az iparban, a mezőgazdaságban, a közlekedésben, az egész népgazdaság területén a nyersanyag- és energiatakarékosságra”. Takarékossági prémium Antal Jenő, a vontatási telep alapszervezeti párttitkára : — Pártalapszervezetünk minden évben beszámoltatja az energetikust a takarékosságról. A jövőben még inkább, vagy gyakrabban napirenden tartjuk a témát. A műszeres ellenőrzésnél, az időszakos javításoknál felhívjuk dolgozóink figyelmét a fogyasztás pontos beállítására is. Ha a mozdonyvezetők hasznos szakmai információkkal látják el a műhelydolgozókat, akkor még jobb lehet a mozdonyok műszaki állapota. Az úgynevezett futójavítást végzők munkája is fontos, ezért ők is részesülnek a takarékossági prémiumból. Nem is kevés ez a prémium. A megtakarított energia árának 25 százalékát differenciáltan szétosztják a mozdonyvezetők és a futójavítást végzők között. Alföldi Tamás mozdonyreszortos, a téma egyik felelőse: — A legutóbbi negyedévben 180 ezer forint prémiumot osztottunk szét. A megtakarítás tehát háromnegyed millió forint volt. Az eredmény annak is köszönhető, hogy a Debreceni Vasútigazgatóság irányelvei alapján helyi utasítást készítettünk a vontatási energia felhasználására, amely normatáblázattal kiegészítve külön foglalkozik a villamos és Diesel-mozdonyok nyári, és külön a téli üzemeltetésével. Körültekintően készült az utasítás, a mozdony- vezetők lelkiismeretesek, de még több energia megtakarítására is van lehetőség. Recept helyett gondolkodás Halász Ferenc, a vontatási telep vezetője két hasznos kezdeményezésről számol be: — A forgalmi szolgálatnak értesíteni kell a mozdonyvezetőt, ha előreláthatóan, fél óránál tovább tartózkodik vonalával az állomáson. Mi ezt a munkamódszert már tavaly ősz óta alkalmazzuk területünkön — tehát egy évvel a központi utasítás megjelenése előtt. Az időben leállított motor és a félórás, vagy több karbantartás megtakarítást eredményez. Nem régiben a telepünkön a térvilágítást és a belső világítást az előírások határain belül átszereltük. Meglepő az eredmény, amely szerint 35 százalékkal olcsóbb a világításunk. A nyíregyházi üzemfőnökség területén nemcsak a mozdonyvezetők takarékosak. Az idei év első felében az üzemfőnökség dolgozói valamivel több mint kétmillió forint értékű energiát takarítottak meg. Nábrádi Lajos S ajnos egyre ritkábban látogathatok szűkebb hazámba, a lápra. Sem időm, sem erőm, néha pedig az alkalom „se nincsen” meg hozzá, ahogy Oláh Károly bátyánk határozta meg a maga módján. Éppen ezért tűnik szemembe minden változás. Községem keleti végén például, ahol a láp kezdődött valamikor, már nem négy főirányba szakad az út, hanem csak kettőbe. Legyezőszerűen szerte ágazó mellékcsapások, kerülgetésre, rövidítésre alkalmas, elhagyott majd újra felkapott mélyvágások nélkül, s a hídnál most nem kell gondolkozni, mint hajdan a sáros őszökön, vizes tavaszokon, hogy melyiken érdemes elindulni, ha célhoz akar érni a fogatos ember. De milyen út ez a régihez mérten! Szemre is, megbízhatóságra is. Ezért benzinszekerünk úgy suhan rajta, hogy attól Rekettye Pila, a hírneves boszorkány se különbül a seprűkészségén, az emlegetés szerint. Megyünk tehát és alig bírom figyelemmel követni a látottakat. A távoli nyárfásokat, melyek tömött egyformaságukkal, alakjukkal rögtön a hajdani égresekre emlékeztetnek. Azok emelkedtek így ki, századokkal ezelőtt e tájból és mutatták a vándornak, merre járhatóbb a mocsár. Aztán a mellettünk elmacadozó legelő nyűgöz le. Keresem rajta jellegzetességét, a zsombéknyomo- kat. Nincsen. Az ősi vízjárásokat, az ereket, azokból is csak mutatóban van, a gulyaállásokból szintén. A nagy csordák. helyett birkafalkák mozognak lustán. Dús a fű, kevés dolga van a juhásznak, pulinak. Túl rajtuk viszont sok a gép a táblán. — Ezek bizony — figyelmeztet útitársam, a főagronó- mus — a betakarítás utolját végzik. Azokon a részeken, ahol minden erőfeszítés ellenére a víz maradt az úr. Felül elvezettük, alul visszaszi- várgott és hiába a lánctalp a gépeken, a szinte megkelt talaj így sem bírja a terhet. (Akárcsak a harmincas évek hasonló időjárásakor — felelem rá gyorsan.) Van mit nézni közelebbről is munkájukon. Pedig hol vannak már ezek a gépek, az ötvenes évek „kombánataitól” ahogy az öreg Benci Kovács Gábor nevezte tréfásan, szóban elmondott Pástillusában! Azoknak elég volt, ha dús lett a szalma, megdőlt vagy összevissza kavargatta zivatar. Fúl- ladtak, törtek, akadoztak, végül is újra kézbe kellett venni a kaszát. Ezek viszont morogva, nyögve, olykor lelassulva, de mennek, másznak és ha nem is veszteség nélkül, de mentik, ami megtermett. Mert hiába volt tökéletes a gyomirtás! Az uralkodó gazfajok elpusztítása, a megváltozott körülmények, megtették a magukét. Megjelentek az őshonosak a vizet kedvelők. Elsősorban a nád. Szállingósan, majd egyre sűrűsödve. A sás, a káka, aztán a kövér levelű folyófű, de olyan mennyiségben néhol, hogy maga alá gyűrt mindent. A másik táblán a távolban, két gép erőlködik egyetlen szalmabálázóval. Húzzák, ci- bálják a nagy vágásokon át, de csak haladnak. Kell a szalma és a tiszta terület. Mert ahonnan elhordták már a bálákat, ott hatalmas traktor vontatja a tárcsát. Nem csinál szemre szép munkát, mert alig bírja simára egyengetni a sok összevisza gépnyomot, de hasznosat igen. Hisz múlik az idő és újra vetni kell. A folyamat csak lassulhat, de nem törhetik meg... A tengeritáblákon most a fejlettség a talajszinthez igazodott. Akárcsak a víz. így néhol csak alacsony növésű és sárga, máshol egészen apró, foltokban pedig teljesen kiszáradva, ott pállik oldalt a földön. Igen az újra rendezett, egyengetett, teljesen átalakított láp, ilyen meglepetéseket is tartogat bolygató- jának, az embernek. A lentesebb részeken — mint az égések helye — pedig még gaz sincsen. Ott kipállott még a muharnak nevezett kakaslábfű is. Messziről nézve tele van viszont apró, barna zsombékokkal és felfelé hegyesedő cövekekkel. Csak közelebbről derül ki, nem azok, hanem egyforma barna csergőrécék — egyike a kilenc honos fajnak, mely a lápot népesítette valamikor — és magános gémek. Rebbentek is azonnal. Nem felhőként takarva az eget, ahogy még Herman Ottó látta, Lo- vassy meg leírta, de jó csapatnak mutatta magát. Látványnak szép, a viziszárnya- sokat kihalástól félőknek örvendetes, az agronómusoknak gond... Akárcsak a takarmányok betakarítása a felázott részeken. Erre azonban még kerül megoldás, ahogy láthattam. Elő a kaszákat és neki! És az is örömmel töltött el, hogy farmernadrágos fiúk ott vágták az idősebbek nyomában ar háztáji jószág részére kiosztott parcellákon. Ugyanolyan szép lendítései, csapásokkal, mint amazok, megadva munkájuknak a szépséget is. Szállási László Keresztül a Lápon
