Kelet-Magyarország, 1980. szeptember (40. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-11 / 213. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. szeptember 11. Napi külpolitikai kommentár Hazánk és a világ M egszoktuk már, hogy uborkaszezonról még nyáron sem lehet beszélni a diplomáciai életben. A tegnapi nap pedig éppen ellenkezőleg, valóságos csúcsidőt jelzett a Magyar Nép- köztársaság esetében: ugyanazon a napon indult Afrikába Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és kísérete, amikor -Púja Frigyes külügyminiszter az NSZK-ba utazott. S ugyancsak a szerdai nap krónikájához tartozik, hogy Madridban megkezdték érdemi tanácskozásukat az európai biztonság és együttműködés kérdéseivel foglalkozó találkozó előkészítő szakaszára 35 országból érkezett képviselők, köztük a Petrán János nagykövet vezette magyar küldöttség. Látszólag a diplomáciai mozgások színtere nagyon is távol esik egymástól. Valójában azonban csupán földrajzilag van távol Afrika Bonntól, vagy Madridtól. Mindhárom színhelyen hazánk következetes és minden próbát kiállt külpolitikája jut kifejezésre: az a nemzetközileg Is elismert irányvonal, amelynek alapköve a szövetségi hűség, a békepolitika, a fejlődő országok törekvéseinek megértése és támogatása, a tőkés államokkal pedig a korrekt partneri kapcsolatok elmélyítése. Losonczi Pál ezúttal négy afrikai államban folytat tárgyalásokat. Útjának első állomása Etiópia, az a harmincmilliós ország, amely csupán hat éve folytat sikeres küzdelmet a múlt örökségének felszámolásáért a belső és a külső ellenséggel szemben. Az Elnöki Tanács elnöke is részt vesz majd Addisz Abebában a szeptember 12-i ünnepségeken, amikor a szocialista útra lépett Etiópia a császár trónfosztásáról, a haladó eszmékkel színre lépett forradalmi mozgalom győzelméről megemlékezik. Az imperialistaellenes harcról, a gyarmatosítók ellen viselt háború tapasztalatairól és az új társadalmi-gazdasági rend megteremtésében örvendetesen elmélyülő együttműködés további lehetőségeiről esik majd szó a körút további állomásain. Bizonyos, hogy Tanzániában éppúgy, mint Mozambikban és Zambiában figyelemmel kísérik hazánk külkapcsolatait, s ennek megfelelően értékelik az Elnöki Tanács elnökének látogatását. Külügyminiszterünk bonni útja annak örvendetes jele, hogy folytatódik a kelet-nyugati párbeszéd. Bizonyos, hogy a Hans-Dietrich Genscher külügyminiszterrel folytatandó eszmecserékhez jó kiindulási pont a két ország kormányzatának szilárd meggyőződése: a feszültség közepette különösen nagy szükség mutatkozik a nézetek tisztázására, a közös cselekvés alapjainak megfogalmazására. A tárgyaló felek ezúttal valószínűleg a politikai kérdésekre helyezik a hangsúlyt, s ez — éppen az európai enyhülés megóvása érdekében — rendkívül hasznos lehet. M adridban egy hosszú tárgyalássorozat nyitányánál tartunk. Küldöttségünk célja, hogy Helsinki szellemében a megértés, a józan ész és a konstruktív kompromisszumok keresésének légköre kerekedjen felül a találkozón. Ezzel — akárcsak az afrikai körút, vagy a bonni látogatás révén — hazánk a nemzetközi megértés szellemét igyekszik elősegíteni, az enyhülés és a béke politikájához járul hozzá. Gyapay Dénes Stanislaw Kania beszéde a katowicei pártaktíván Katowicéban kedden értekezletet tartott a Lengyel Egyesült Munkáspárt ottani vajdasági szervezetének plénuma. A tanácskozáson részt vett Stanislaw Kania, a LEMP KB első titkára és Andrzej Zabinski, a politikai bizottság tagja,'a KB titkára. Megnyitó beszédében Zdzis- law Grudzien, a vajdasági pártszervezet első titkára a pártalapszervezetek erősítésének szükségességét hangsúlyozta, és rámutatott: az elmúlt hetek eseményeiből le kell vonni a következtetéseket, hogy a hibák elhárítha- tók legyenek. Grudzien Szilézia kommunistáinak támogatásáról biztosította a LEMP KB hatodik plénumának azt a döntését, hogy Stanislaw Kaniát választotta meg a központi bizottság első titkárává. A.vitában, amelyben bányászok, alapszervezeti titkárok, szakszervezeti funkcionáriusok is felszólaltak, Zabinski, a politikai bizottság tagja, egyebek között rámutatott: „Minden lengyel állampolgár kötelessége az állam erősítése”. Madridi találkozó ■ A helsinki záróokmányt aláírt 35 ország küldöttségei szerdán délelőtt megkezdték a november 11-én kezdődő madridi találkozó előkészítőnek munkáját. A zárt ajtók mögött folyó tanácskozás első munkanapján az elnöklés joga — a kedden megejtett sorsolás értelmében — az amerikai küldöttséget illeti meg. Bukarest A Román Szocialista Köztársaság külügyminisztériumának meghívására szeptember 9-én és 10-én a következő szocialista országok külügyminisztériumainak képviselői tanácskozást tartottak Bukarestben: Belorusz Szovjet Szocialista Köztársaság, Bolgár Népköztársaság, Csehszlovák Szocialista Köztársaság, Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, Kubai Köztársaság, Lengyel - Népköztársaság, Magyar Népköztársaság, Mongol Népköztársaság, Német Demokratikus Köztársaság, Román Szocialista Köztársaság, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége, Ukrán Szovjet Szocialista Szocialista országok képviselőinek tanácskozása Köztársaság, Vietnami Szo-- cialista Köztársaság. A tanácskozáson az említett országok külügyminiszter-helyettesei és külügyminiszté- riumi vezető munkatársai vettek részt. A tanácskozás munkájában részt vettek a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa titkárságának képviselői is. A tanácskozás résztvevői véleménycserét folytattak az ENSZ-közgyűlés 35. ülésszakának napirendjén szereplő kérdésekről. A tanácskozás a barátság és a kölcsönös megértés meleg légkörében zajlott le. Szeptember 10-én Stefan Andrei, az RKP KB PVB póttagja, az RSZK külügyminisztere fogadta a tanácskozáson részt vevő küldöttségek vezetőit. A fogadás meleg baráti légkörben zajlott le. Ezt követően Stefan Andrei ebédet adott a vendégek tiszteletére. Hozzászólásában Stanislaw Kania kijelentette: kritikus pillanatokban, amikor a konfliktusok tömeges jelleget öltenek, a párt iránti bizalom válik a legfontosabb üggyé. A kiutat keresi az egész párt, figyelembe véve, hogy sok minden megváltozott — mondotta Kania, és hozzátette: „Most azt kell elemezni, hogy mit kell nekünk magunknak megváltoztatnunk, beleértve a párt központi szerveinek munkáját is”. Fontos feladatnak nevezte a szocialista eszmékhez való szoros ragaszkodás visszaállítását, továbbá olyan körülmények megteremtését, amelyek között az állampolgárok jó közérzettel végzik munkájukat. A szakszervezetekről szólva a kérdés nyugodt, megfontolt kezelését szorgalmazta. A szakszervezeteknek, köztük az újaknak is úgy kell dolgozniuk, hogy a munkások igazi képviselői legyenek — mondotta és hozzátette, hogy „mi a szakszervezeti mozgalom egysége mellett vagyunk”. Kania szólt a nagy gazdasági feladatokról, köztük a piaci egyensúly megteremtéséről, a gazdálkodás módszereinek javításáról. Rámutatott, hogy a vezetés valamennyi vajdaság igazságos kezelésére, elbírálására törekszik, „de azt mindenkinek meg kell értenie Lengyelországban, hogy Szilézia az ország legjelentősebb erőforrása”. Kedden a katowicein kívül még hat másik vajdaság párt- szervezetének aktívája is tanácskozásokat tartott, magas rangú párttisztségviselők részvételével. „Fegyverbarátság 80“ A Varsói Szerződés hadseregeinek közös NDK-beli gyakorlatán szovjet, lengyel és NDK-beli katonák ismerkednek egymással. (Kelet-Magyarország telefotó) A Varsói Szerződés tagállamai „Fegyverbarátság 80” gyakorlatának szerdai napján került sor a szocialista testvérországok közös manővereinek leglátványosabb, a katonai együttműködés igen fontos epizódjára, a partvédelemmel egybekötött partraszállásra a Keleti-tengernél. A gyakorlatot ezen a napon is megtekintették Erich Ho- neckerrel, a NSZEP KB főtitkárával, az NDK államtanácsának elnökével az élen az NDK párt- és állami vezetői. Jelen voltak a szocialista országok meghívott honvédelmi miniszterei, s ott volt Viktor Kulikov, a Szovjetunió mar- sallja a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erőinek főparancsnoka. Először a különböző típusú vadászrepülőgépek és helikopterek tüzeltek a vízi célokra, a partközeibe vontatott hajóroncsokra. A több ezer méteres magasságból lecsapó MIG-ek rakétáikkal és fedélMuzulmánok konferenciája Taskentben Szovjet-Üzbegisztán fővárosában, Taskentben 30 ország mintegy 700 küldötte vitatja meg, hogyan szolgálhatja a muzulmán vallási tevékenység a béke és barátság eszméjét, az emberiség jólétét és haladását. A négynapos tanácskozáson Európa, Ázsia és Afrika iszlám országainak küldöttségei mellett külön delegációval képviseltetik magukat a muzulmán lakosságú szovjet köztársaságok. A rendezők meghívták más egyházak képviselőit is, így vendégként jelen vannak keresztény és buddhista vallási vezetők, valamint nemzetközi vallási szervezetek képviselői. A konferencia második napján, szerdán Mehmet Top- csiev a bolgár muzulmánok főmuftija szólalt fel. Hangsúlyozta, hogy az iszlámnak a békét és a haladást kell szolgálnia, s szólt arról, hogy a bolgár mohamedánok — csakúgy mint a többi felekezet hívői — szabadon gyakorolhatják vallásukat. Afganisztán példája jól mutatja, mennyire hamis az imperialista erők törekvése, hogy saját magukat az iszlám védelmezőjeként, a szocialista országokat, különösen pedig a Szovjetuniót a mohamedánok ellenségeként tűr tessék fel. Az Afganisztánnak nyújtott sokoldalú szovjet segítség, ugyanakkor az imperialista hatalmak ellenséges cselekedetei világosan megmutatták, mi a valóság — mondotta a bolgár főmufti. zeti géppuskáikkal sorra érték el találataikat, de ugyanilyen pontosnak bizonyultak a helikopterekről indított rakéták is. Aztán újabb légieszközök tűntek fel, a bombázók érkeztek a célok fölé. Terhük kioldása után magasra csaptak a vízoszlopok, s ezek a légikötelékek is pontosan teljesítették feladatukat. . A tengeri gyakorlat második részeként következett a partraszállás. A légi-előkészítést követően könnyűbúvárok jelölték ki a deszantszál- lító hajók kikötési helyét. Ebben a manőverben a lengyel, az NDK és a szovjet haditengerészeti flotta különböző típusú hajói vettek részt. Elsőként légpárnás hajók száguldottak a partig, s hozták a könnyű harckocsikat, lövészpáncélosokat és a deszantál- lomány katonáit. Több hullámban érkeztek a nagyobb szállító hajók, „gyomrukból” tucatjával ereszkedtek vízbe, úsztak partra az újabb páncélosok. A rendkívül nagy partraszállási ütemet a példás szervezettség jellemezte. A részt vevő három nemzet katonái a lehető legteljesebb összhangban oldották meg nagyon nehéz feladatukat. Az NDK egy másik gyakorlóterén bolgár, lengyel, NDK és szovjet szárazföldi csapatok a támadó „ellenség” feltartóztatását és visszavetését kapták feladatul. Ennek a manővernek a részletes kidolgozásában a hadgyakorlatra érkezett román törzs is részt vett. Az NDK államtanácsának elnöke a „Fegyverbarátság 80” gyakorlaton nyújtott kiváló teljesítményeikért elismerő jutalomban részesített több magyar katonát: Nemes János• főhadnagyot, Kokas József őrmestert, Takács Lajos és Tóth Bálint őrvezetőt, valamint Keresztesi József, Keresztesi László és Reinert Tamás honvédet. 14. — Nagyon megtisztelő, de..'. — Csak semmi akadékoskodás, semmi szerénykedés. Tessék, itt a páncélszekrényem kulcsa. Két kulcsot vesz elő, egyiket Máriának nyújtja. — Tessék. Tegye el. Ha velem történne valami... — Professzor úr! Hiszen olyan fiatal még! — Nem erről van szó! Nézze, én nem tudok magának hazudni. Egyszerűen nem tudok. És kész. Arról van szó, hogy a kísérleteim már régen befejeztem. — És ... sikerült? — Igen. A páncélszekrényben ott áll a Fekete Gén. — Fekete Gén? Nem értem. — Jöjjön fel ebéd után a szobámba. Mindent elmagyarázok. ★ Dán szobája. Dán alszik. Búgó hangra ébred. Álmosan brummog a készülékbe: — Ki az? — Én. Erzsébet. — Szerelmem! Jól aludtál? — Igen, de most nem erről van szó. Okvetlenül beszélnem kell veled. — A Gén bankban vagy? — Igen. — Rendben van, ebéd előtt érted megyek. — Jó várlak. ★ Lilian egy elsötétített, tompított fényű helyiségben fekszik. Az orvos föléhajol, megkérdezi : — Hogy érzi magát? —. Köszönöm, ahogy ilyenkor érezheti magát az ember. — Nagyon derék kislány maga. Az egész műtét alatt remekül viselkedett. — Sikerült? — Lilian bátortalan mosolya mögött egy érzéki nő ajka ragyog. — Igen. A főnöke akar beszélni magával. — Valóban? Ez remek. Az orvos kilép a szobából az előtérbe, karonfogja az ott álldogáló, várakozó férfit. Suttogva mondja neki: — Bertram, Lilian még nincs abban az állapotban ... — Tudom Dottore, tudom. Bertram félreállítja a doktort és belép Lilianhez. — Hogy van Lilian? — Köszönöm, jobban.. A doktor nagyon ügyes. — Olasz orvos, Dottore. Arany keze van. Nos? — Semmi. Foxmanról sikerült valamit megtudni? Bertram a táskájából elővesz egy kis készüléket, a szobát betölti Foxman hangja: „ A delfinek nem állatok! Nem tudom micsodák, de nem állatok! De a tűztél nagyon félnek. És meg is van rá minden okuk ... ” — Bertram előrepörgeti a kazettát, belehallgat. — Nem érdekes... Ez sem ... ez sem ... Itt van, tessék : ennyi a hasznos információ. „ A veszélyesség szellemi természetű, egyelőre. — Hallhatnánk bővebbet erről?” — Ez Jones hangja! — Igen, Lilian. Figyeljen. — „ Sajnálom, nem. A kísérlet még nem ért véget. Addig nem nyilatkozom. S lehet, hogy azután sem. ” — Ennyi. — Nem sok ... Ezért nem volt érdemes... bocsánat... — Lillian ... Nagyszerűen viselkedett. Ki lőhetett magára? Nem látott semmit? Senkit? — Nem ... hátulról ért a lövés..., — A gazemberek! Ezt a primitív módszert... Szégyen, szégyen. Foxman se lehetett. Ő egyszerűen nem képes ilyesmire. Különösen egy nő esetében... — Lilian... akartam már mondani... Maga nagyon szimpatikus. — Bertram ... most nem erről van szó. Most háború van. A háborúban nincs idő a szerelemre ... — Talán.,. én nem is tudom ... — Több időt nem engedélyezhetek! — Ez a Dottore hangja. — Bocsásson meg főnök, de Lilian egészsége most... — Mindennél fontosabb! — Bertram kezet csókol Ll- liannak, Lilian hálásan mosolyog. — És köszönöm a látogatást — szól még a kilépő Bertram után. ★ Jones és Charlie sakkoznak. — Elsáncolok — mondja Charlie. — Látom — morogja Jones. Csend, Charlie iszogat valamit. — Jones, kérsz még limonádét? — Nem. Most sakkozom. — Hol lehet Dán? — Nem tudom. — Alszik. Amekkora gazember, képes, és nyugodtan alszik. — Amíg mi békésen sakkozunk ... — És megálmodjuk a Magnólia-akciót ... — Talán már nem is tudja, hogy mi az... — Felhívjuk? — Hívjuk. — Ne felejtsd el, én lépek — mondja Charlie, és a telefonhoz lép. Búgó hangra ébred a vonal végén Dán. — Hello, Dán. Kapcsold a képet is. — Látni akarunk, te hétalvó! Dán videoképe. Még mindig álmos. — Elnézést, főnök. Hello Charlie! — Van valami terved velünk? Látunk még ma? — Ne égessetek. Zavarban vagyok. — Szóval, mi lesz? Meddig várjunk rád? (Folytatjuk) i
