Kelet-Magyarország, 1980. szeptember (40. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-05 / 208. szám
1980. szeptember 5. K ELET-M AG YARORSZÁG 3 Rugalmasan nagy kötöttárugyárunk igazgatója kesergett: nem érteni a kereskedelmet. Már napok óta vitatkozik egy régi partnerével, hogy bátran vegye át azokat a termé- keket, amelyeket most egy exportszéria mellett ugyanolyan gépbeállítással készíthetnének neki, mint külföldi megrendelőjének. A legfontosabb tulajdonságokat tekintve nincs különbség, mindössze színben nem egyezik a hazai megrendelés a külhonival. Egy csík a ruhadarabon nem kék, hanem sárga színű . . . De a partner ragaszkodik a formális szerződéshez, ezt pedig nagyon nehéz teljesíteni. Nincs éppen sárga festék... Nem áll módomban a vitát, minden részletre kiterjedően visszaadni. Talán nem is szükséges. Egy olyan jelenségre irányítja a figyelmet puszta jelzése is, amelyet — a nem könnyű anyag- ellátási és -termelési körülmények között —, érdemes szóvá tenni. Azt, hogy a szerződési fegyelem és a szerződéskötési problémák egy része fölösleges vitákra vezethető vissza. Köztudott, hogy nálunk nincs minden rendjén a szerződéses vállalati kapcsolatokkal. Sok a pontatlanság, a fegyelmezetlenség, gyakran kerül sor még bírósági eljárásra is, mert egyik üzem nem végzi el vállalt feladatait, s nem szállít megrendelőjének. Az is köztudott, hogy ilyen okokból néha kisebb- nagyobb zavarok támadnak az ellátásban, kifogynak az üzletekből még fontos fogyasztási cikkek is. Éppen e bajok orvoslására időnként határozott döntések és intézkedések születnek, amelyek pontosan megszabják a vállalatok, az egymással kapcsolatban állók jogait és kötelezettségeit. És persze vannak szigorú ellenőrzések, vizsgálatok a helyzet értelmezésére, objektív meghatározására. TÉNY — MINDEZEK HASZNOSAN befolyásolják a szerződéses kapcsolatok fegyelmét —. Áh;. önmagukban nem termelnek sem árut, s nem növelik a vállalkozó szellemet. Ha ugyanis csak a szigorúság nő, az nem oldhat meg minden olyan esetet, hétköznapi ügyet, amelynek sorsa sokkal inkább múlik a vállalatok egymás közötti bizalmán, jó, valóban szocialista szellemű együttműködésén — és nem utolsósorban rugalmasságán. Azon például, hogy a megrendelő tudomásul vegyen olyan körülményeket, amelyeken a termelőnek nem áll módjában változtatni, és azt, hogy az adott helyzetben a szerződés be nem tartásán, a vitán kívül esetleg van más megoldás — a célszerű kompromisszum. Szerencsére van példa arra is, hogy a rugalmasság, a teljesítés érdekét és nem a szerződés formális betűjét tekintő megoldás eredményesebb. Éppen a panaszkodó gyár igazgatója említette, hogy ilyen szín vitája csak az egyik megrendelőjével volt — a másik áruház örömmel fogadta a kikötöttől eltérő szerződésteljesítést. Hiszen kiderülte a vevők még örülnek is annak, hogy nem a megszokott terméket látják viszont a pultokon. Hogy miért hoztuk föl ezt a tulajdonképpen egészen mindennapos apró ügyet? — Azért, mert a merev ragaszkodás nem mindig cléravezető, — nem szolgálja az ellátás érdekeit. Esetleg könnyen azt eredményezheti, hogy a termelés helyett a jogi vita veszi át a főszerepet, a rossz értelemben vett csűrés-csavarás a szerződéskötések alkalmával. Túl az elmaradó szállítások okozta kieséseken, a károkon, a termelés érdekei is megsínyli az efféle szövegmunkát. Ezzel az idő telik, emberek fáradnak — csak áru nem lesz több. A MEGOLDÁS. AZ, hogy a szerződő felek — Szűk vállalati érdekéiknél messzebb látva, népgazdasági szemlélettel ülnek az asztalhoz és állapodnak meg. Abban, hogy közösen veszik figyelembe az anyagellátást, az objektív körülményeket és azt a kötelességüket, hogy árut kell adniuk. Mert bármennyire nem veszik észre, az adott kényszerű vitában — az első számú érdekük mégis csak a célszerű megegyezés, a vevők ellátása. M. I. Futóműszerelés A MEZŐGÉP mátészalkai gyáregységében az LP—5 pótkocsik gyártása után megkezdték az MBP—6,5 típusú mezőgazdasági szállítóeszközök gyártá- sát. Felföldi György, Ba- ráth István és Nagy István a futóműveket szerelik össze. (Jávor László felv.) NAPIRENDEN A BÉRGAZDÁLKODÁS n szóba hozott iidiilűjegy „Még mindig megtalálható a bürokrácia a szakszervezeti munkában. Előfordul még néhány fölösleges jelentés”. Az idézett két mondat augusztusban a Gabonatröszt által szervezett szb-titkári értekezleten hangzott el. Részt vett az értekezleten a Sza- bolcs-Szatmár megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat szb-titkára is. És megerősítette az idézett véleményt. A tizenkilenc titkár azonban nem panasszal töltötte ki az értekezletet. Valamennyien a választások kedvező visszhangjáról, a szakszervezeti munka javulásáról számolhattak be. Fölösleges jelentések Hatházi Józsefet, a megyei GFV szb-titkárát mégis arra kérjük: mondjon legalább egy példát az üldözendő bürokráciára. — Éppen ez év elején jött a rendelkezés, hogy jelentést kell küldeni azokról, akik a SZOT-üdülőkbe várhatók, írásban jelenteni kell a beutaltak nevet, meg azt, hogy mikor érkeznek. Valóban fölöslegesnek tűnik ez a jelentés, hiszen az ellátás szempontjából teljesen mindeav, hogy Kiss János, vagy Nagy József érkezik az üdülőbe. Az érkezés napiát is fölösleges „jelezni”, mert a beutaló és a turnusváltás egyértelművé teszik az érkezést. Az egész megyére kiterjedő vállalat szakszervezeti választásain többen szóba hozták az üdülőjegyeket. Nem a jelentés miatt, inkább azt kifogásolták, hogy kevés a beutaló és azt a keveset se mindig közmegelégedésre osztják el. A nyíregyházi központban dolgozó szb-tag miként tudja érdemben megszavazni, hogy a zajtai keverőüzembe hány üdülőjegy jusson és ki- nek? — tették fel jogosan a kérdést. Ez a kérdésfeltevés a választások után már nem lenne jogos — mondja az szb-titkár, majd így folytatja: Kulcsemberek Az új bizalmihálózat is munkaképesebbnek ígérkezik. Ámbár a legmagasabb vállalati szakszervezeti fórum, a bizalmitestület még egyszer sem ülésezett a választások óta — tájékoztat tovább az szb-titkár. Mint mondja, a kötelezően előírt ülésen a közelmúltban a szakmai szakszervezet, az ÉDOSZ 45. kongresszusi határozatának tervezetét kellett volna megvitatni. De a gabonafelvásárlás és -feldolgozás elhúzódása miatt engedélyt kértek a központban megtartandó tanácskozás mellőzésére. A bizalmiak ugyanis általában kulcsfontosságú emberek munkahelyükön,. A tanácskozás miatt nem kellett egész napra beE rre csak a madár jár. Jobbra a kö- mörői erdő kéklik, balra a Tapolnok kísér bennünket. Jó két kilométeres gyalogút van már mögöttünk, mikor megérkezünk a vadtenyésztő telepre. Egyik vezetője, Baráth Barna egy fatus- kón ül, körötte fácáncsirkék százai kapirgálnak. A vadőr nyakában távcső, lábán gumicsizma. Zöld nadrág, zöld ing, a hivatásos vadászok egyenruhája. A felfedezők örömével mondjuk neki, hogy útközben vadkacsákat láttunk, a Tapolnok vizében úsztak. Meg gémeket, egyszerre kilencet. Mosolyog újságunkon: — Ha itt maradnának éjjelre, még érdekesebb dolgokat láthatnának. Olyankor mozog a legtöbb vad, s felülve egy magaslesre, felejthetetlen élmény lenne ... Dermedt csend. Vendéglátónk felugrik, még idejében. A galambász héja fejünk fölött húz el, a kiszemelt fácán most megmenekült. De hogy megéri-e a felnőtt kort, azt még ki tudja? Mert ezer veszély fenyegeti itt őket a fácántelep környékén, amely mágnesként vonzza a ragadozókat. — Ilyenkor nekünk, hivatásos vadászoknak egyetlen fontos feladatunk Vadőr távcsővel Erdő-mező a hazája... van: megvédeni a felnevelt fácáncsibéket. Most kilenchetesek, már próbálgatják szárnyaikat. — Ha kirepülnek, mi lesz a vadőrök feladata? — Ó, a legszebb munka ez a világon. Vigyázunk a vadra, a természetre. — Hogyan lett hivatásos vadász? — Eléggé kacskaringós út vezetett idáig. Gépész- technikus vagyok eredetileg, dolgoztam is a szakmámban, de egyre többször jutott eszmbe a gyerekkori álom: az erdő, a mező. Szerencsém volt, a kömörői vadásztársaság hivatásos vadászt keresett, gondolkodás nélkül jelentkeztem. Azóta elvégeztem a Gyöngyösi Mezőgazdasági Főiskolán a vadgazdálkodási tanfolyamot, s azon gondolkodom éppen, hogy meg kellene szerezni ugyanott az üzemmérnöki diplomát. Nem a magasabb pozíció miatt, de azt hiszem, a természetben látottakat nem árt elméleti ismeretekkel kiegészíteni. Rövid sétára indulunk. A fiatal vadőrnek minden bokorról, minden fáról van mesélnivalója. Innen, a galagonyabokor alól lesi áldozatait a vadmacska, a patak felől, a nagy vadkörtefa irányából settenkedik hajnalonta a róka. S ott, az a nagy szalmakazal, ott rejtőzik egy nagy fekete kígyó, néhányan látták eddig még csak, s nem is tudja senki, hogy mi a pontos neve. Nem sikló, nem vipera, — mert itt az erdőben az is él szép számmal — s Baráth Barna ismeri őket, tán mindet külön-külön is. Lépegetünk a ledűlt búzatáblán, s a fiatal vadász mondja: 2140 napos fácánt kaptak 9 hete, s 1976-ot bocsátottak szabadon. Az elhullás, — mert nagyon kényes jószág a fácán — még a 8 százalékot sem érte el, ami sokkal jobb, mint a megyei átlag. Egy bokor tövében, távolabb a teleptől, vergődő kisfácánra bukkanunk. Háta, nyaka csupa vér, valami ragadozó tiporta le. Mi zavartuk meg a harcot, aminek kimenetele a támadás pillanatától egyértelmű volt. Sajnos, a vadőr sem lehet ott minden bokornál. S a ragadozók csendben dolgoznak. A múlt hajnalra is 64 fácáncsirkét ölt meg a vadmacska. A kiscsibék elkóboroltak a telepről, s nem találtak vissza éjszakára. — Kétezer-ötszáz órát kellene évente dolgoznunk, de hát ennél sokkal többet vagyunk a határban, — mondja. — Komar Endre bácsi, tanítómesterem, most pedig munkatársam szokta mondani: ezt a pályát csak az válassza, aki nem ismeri az ünnepnapokat. Vagy az, akinek minden nap ünnep, ha kint lehet a határban. A kövesút felé indulunk. A fiatal vadőr halkan magyarázza, *s mutatja a felázott földön: ez a nagy széles nyom a borzé, ez a kerek a vadmacskáé . . Elérjük már a köves - utat, amikor észrevesszük, hogy két fácáncsirke végig követett bennünket. Baráth Barna visszaindul, a fácánok is utána. Mint két szófogadó gyermek, apjuk, tanítójuk után. Balogh Géza utazniuk. „Kint” a bizalmicsoportok megvitatták a kongresszusi határozat tervét és írásban, postán küldték el véleményüket. Rugalmas, jó megoldás volt. A felvásárlás, a termelés kampánya azonban nem szünetelteti a szakszervezeti munkát. Czomba Lajos szb- tag: — A legutóbbi szb-ülésen vállalatunk főmérnökét beszámoltattuk a munkavédelmi helyzetről. Az ülésen elhangzott, hogy javult a baleseti statisztikánk, de nem elég aktívak a munkavédelmi őrök. Az szb határozata alapján a munkavédelmi felelős ezekben a hetekben egy kicsit „felrázza” a munkavédelmi őröket. A szakszervezeti munka nem szünetel, de mostanában a szokásosnál is nehezebb. Több üzemben 2, vagy 3 műszakban dolgoznak, a szállítók úton vannak, meg kell szervezni a szombati és a vasárnapi rakodást is, de úgy, hogy mindenkinek biztosított legyen az előírt pihenőidő. Figyelem a túlórákra A testület mellett működő különböző munkabizottságok a második fél évre elkészítették részletes munkaprogramjukat, az új elvárásoknak megfelelően. Kakukk József szb-tag a közgazdasági munkabizottság vezetője: — Bizottságunknak három fontos feladata van a második fél évben. Megvizsgáljuk külön a fizikai és nem fizikai dolgozók bérfelhasználását. Szakemberek bevonásával megnézzük: az év első tíz hónapjában hogyan alakult nálunk a létszám- és bérgazdálkodás. Az esetleges bérfeszültséget, a túlórákat kiemelten vizsgáljuk. Harmadik feladatként véleményezzük a következő év, valamint a VI. ötéves terv munkaügyi és bérfejlesztési irányelvét. Az említett bizottság munkájáról jelentést készít az szb-nek. A jelentés azonban nem statisztikai célokat szolgál. A bizottság — élve jogával — ha kell, határozatot hoz, intézkedik a jelentés nyomán. Nábrádi Lajos Bizonyítás Fiatal orvosok és egészségügyiek gyűlnek össze ma Nyíregyházán, az ország minden részéből érkezettek. Tudományos ülésszak keretében adnak számot munkájukról, kutatásaikról, gyógyítás közbeni megfigyeléseikről. Az esemény azért érdekes, mert hangsúlyozottan fiatalokról van szó, túlsúlyban olyanokról, akik még a KISZ-korosztályhoz tartoznak. Siklóstól Kisvárdáig, Debrecentől Balassagyarmatig terjedő területről érkeztek, hogy megismerjék egymást, s kicseréljék tapasztalataikat. Megyénk szíves házigazdaként fogadja a tanácskozás résztvevőit, akik egy olyan korosztályhoz tartoznak, melyet még a türelmetlen kísérletezés, a lendület, a konzervativizmus elleni harci kedv jellemez. Ennek a generációnak kellene jelentenie a megújító erőt az egészségügyben, amely a sok jó hagyomány megismerése és nagyszerű tapasztalat megszerzése után képes arra, hogy a szocialista egészségügy lendítője legyen. Szabolcs-Szatmárban hosszú évek óta célirányosan folyik a fiatal orvosok és egészségügyiek letelepítése, élet- és munkakörülményeik átgondolt szervezése. Egy újító kedvű és etikus fiatal orvosnemzedék ugyanis viszonylag rövid idő alatt változtató, frissítő, megtermékenyítő erőt jelenthet egy megye egészségügyében. A ma kezdődő egészség- ügyi ifjúsági napok eseménysorozata így lesz több, mint egyszerű fórum, ahol el lehet mondani fontos szakmai dolgokat. Olyanok eszmecseréjéről van ugyanis szó, akik rendkívülien érzékenyek a kor és a kor társadalmának kérdéseire, érdeklődésük egyszerre teszi egységes foglalatba a szakmai és a társadalmi problémákat. A fiatal, pályáját nem régen kezdett egészségügyiek tudományos referátumai éppen ezáltal kapnak egyéni szint. A magas szintű védnökök, a tekintélyes rendezők részvételükkel is jelzik: a megbeszélést fontosnak tartják. Bizonyítékot látnak abban, hogy az orvosi, egészségügyi hivatást komolyan vevő fiatalok az átlagot meghaladó eredményekre képesek. Alkalmasak az elmélet és gyakorlat szintetizálására, az új kutatására, az ember szolgálatára, örülve annak, hogy a bizonyítás színhelye Nyíregyháza, köszönti ük az ülésszak résztvevőit. (b) Import helyett hazai hőálló kenőzsír és kenőolaj Magas hőmérsékleten is jól használható kenőzsír üzemszerű gyártását kezdik meg rövidesen a Komáromi Kőolajipari Vállalatnál. A Magyar Ásványolaj- és Földgázkísérleti Intézettel közösen kidolgozott Trikomplex elnevezésű terméket, amely 170— 200 Celsius-fokon is jól használható, már kipróbálták a Dunai Vasműben, a MÁV-nál és több téglagyárban is. Az importterméket helyettesítő kenőanyagból az idén 50 tonnányit készítenek. A Magyar Ásványolaj- és Földgázkísérleti Intézetben az import pótlására kifejlesztették a hőálló Termoltex nevű kenőolajat is, a textilipar igényeinek kielégítésére. Ebből, az intézet kísérleti üzemében az idén három tonnányit állítanak elő, s ezzel 4,5 millió forintnak megfelelő deviza kiadásától mentesítik a textilgyárakat.
