Kelet-Magyarország, 1980. szeptember (40. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-05 / 208. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. szeptember 5. Kommentár Camp David Losonczi Pál afrikai országokba látogat Vietnami parlamenti küldöttség megyénkben — jégen Nem okozott különösebb meglepetést, hogy az ameri­kai elnök közel-keleti külön- megbízottja, Sol Linnowitz legutóbbi izraeli és egyipto­mi tárgyalásai sovány ered­ménnyel zárultak. Az ameri­kai diplomata azon fárado­zott, hogy a Jeruzsálemet „oszthatatlan és örök fővá­rosává” deklarált izraeli dön­tés nyomán támadt feszült­séget enyhítse, s rávegye Washington duzzogó partne­reit az emiatt felfüggesztett tárgyalások felújítására. Nos, ez utóbbiban Begin és Szadat — elvben — egyet­értettek, de a megbeszélések újrakezdésének időpontjá­ban már kevésbé, így ez nyi­tott kérdés maradt. Az egyiptomi elnök ezt már ko­rábban egy amerikai—egyip­tomi—izraeli csúcstalálkozó megtartásához kötötte. Az iz­raeli miniszterelnök viszont most a Linowitz különmeg- bízottal folytatott megbeszé­lésen csak úgy járult hozzá a csúcstalálkozóhoz, ha a kö­vetkező hetekben folytatód­nak a tárgyalások Egyip­tommal a palesztin arabok­nak szánt „önkormányzat­ról”, vagyis Szadat előfelté­telét a saját előfeltétele tel­jesítésétől tette függővé. Begin hangoztatta, hogy Izrael „semmit nem változta­tott politikáján” az amerikai diplomatával folytatott meg­beszélések eredményeként. Közölte vele azt is, hogy nem módosít a megszállt területe­ken folytatott településpoliti­káján, s így további tíz tele­pülés létesítésére készül. Ami pedig a csúcstalálkozót illeti, Begin, szerint arra csupán az „autonómiatárgyalások” új- rafelvétele — és valószínű­leg csak a novemberben sor­ra kerülő amerikai elnökvá­lasztások — után kerülhet sor. Csak Carter lenne annyira naiv, hogy az eleve vesztett ügyet erőszakolja? Szó sincs róla: az elnök tudja, hogy a keze meg van kötve és „sza­badulni” sem áll szándéká­ban. Akkor hát, miért indí­totta útnak különmegbízott- ját? Csupán annak demonst­rálására, hogy ragaszkodik a Camp Davidben tető alá ho­zott rendezési tervéhez — egyetlen külpolitikai sikeré­hez, és erre a szavazók fi­gyelmét is fel kívánja hívni. Nos, ennyiben — a látszat fenntartásában és újravá­lasztás! esélyeinek növelésé­hez segédkezet kapott part­nereitől. Camp Dávidét azon­ban — az érdekeltek köz- megegyezésével — egyelőre „jégre tették”. P. V. Árfolyamváltozások a Szovjetunióban Húsz külföldi valuta árfo­lyamát változtatta meg szeptember 1-től a Szovjet­unió Állami Bankja. Az in­tézkedés nyomán csökkent az osztrák schilling, a belga, a francia és a svájci frank, a nyugatnémet márka, a hol­land forint, a dán korona, a spanyol peseta, az olasz líra, a marokkói dirham és a por­tugál escudo, emelkedett vi­szont az amerikai, az auszt­rál, a kanadai és az új-zé- landi dollár, az angol font, a ghanai cedi, a norvég koro­na, a jugoszláv dinár és a ja­pán jen árfolyama. Az augusztus 1-1 és 16-i, valamint a szeptember 1-i árfolyamváltozások összeve­tése már a nemzetközi pénz­piacokon uralkodó tartós abb tendenciákra utal. Az elmúlt egy hónapban a Szovjetunió­ban háromszor emelték az angol font, s kétszer az ame­rikai, az ausztrál és a kana­dai dollár, valamint a japán jen árfolyamát, s két ízben csökkent az osztrák schilling, a nyugatnémet márka, a bel­ga, a francia és a svájci frank, a holland forint, a dán korona és az olasz líra értéke. Losonczi Pál, az Elnöki ban, a Tanzániai Egyesült Tanács elnöke a közeljövő- Köztársaságban, a Mozambi- ben hivatalos, baráti látoga- ki Népi Köztársaságban és a tást tesz a szocialista Etiópiá- Zambiai Köztársaságban. Lázár György fogadta a szovjet külgazdasági kapcsolatok bizottságának elnökét Veress Péter külkereske­delmi miniszter és Szemjon Szkacskov, a Szovjetunió kül­gazdasági kapcsolatok álla­mi bizottságának elnöke a Külkereskedelmi Miniszté­riumban egyezményt írt alá. a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió 1981—85. évi gazdasági együttműködésé­nek fejlesztéséről. Szemjon Szkacskovot fogad­ta Lázár György, a Minisz­tertanács elnöke. A kor­mányelnöknél folytatott meg­beszélésen elsősorban a Ma­gyar Népköztársaság és a Szovjetunió közötti hosszú távú szakosítási és kooperá­ciós program megvalósításá­val foglalkoztak. Ezen részt vett Marjai József, a Mi­nisztertanács elnökhelyette­se és Veress Péter. Jelen volt Vlagyimir Pavlov, a Szovjet- unió magyarországi nagykö­vete. Szemjon Szkacskov csü­törtökön elutazott hazánkból. (Folytatás az 1. oldalról) a hetilapok, a rádió munka­társait, akik mintegy hetve­nen jöttek el az ország min­den részéből. Tájékoztatójá­ban a megyei pártbizottság első titkára Szabolcs-Szat- már politikai, társadalmi és gazdasági helyzetéről szólt, ismertette a megye terveit. Gáti József a munkásőr­ség életéből adott körképet, főként a munkásőrök köz­életi tevékenységéről szólt. Elmondta: munkásőrnek len­ni önmagában is politikai el­kötelezettséget, közéletiséget jelent, a munkásőrök ennek szellemében, ilyen meggyőző­déssel teljesítik szolgálatu­kat. Hangsúlyozta: a testület politikai jelentősége, cselek­vésének alapja — hivatásá­val összhangban — elsősor­ban a kollektívák kommu­nista arculatában, tagjainak a párt iránti odaadó hűségé­ben, a szocializmus, a mun­káshatalom melletti elköte­lezettségben testesül meg. A munkásőrség harci értékét növeli a munkásőrök fizikai állóképessége és a haditech­nika kezelésében megszerzett konkrét ismerete, jártassága. A továbbiakban elmondta: a munkásőrök úgy teljesítik közéleti megbízatásukat, hogy nagy többségük kivá­lóan áll helyt a munkában, s a szolgálat jelentős részét szabad idejükben látják el. A munkásőrség országos pa­rancsnokának helyettese a továbbiakban adatokat is­mertetett a munkásőrök szol­gálati és társadalmi tevé­kenységéről: a személyi állo­mány háromnegyede mun­kás, illetve közvetlen terme­lésirányító, de az értelmiség képviselői, köztük jeles rep­rezentánsai, művészek is megtalálhatók soraikban. A munkásőrök négyötöde tag­ja a pártnak, számos pártve­zetőségi tag, párttitkár és vá­lasztott testületi tag is telje­síti pártmegbízatását a mun­kásőrségben. Képviselőként, tanácstagként, társadalmi aktívaként is sokan vesznek részt a közéletben, a mun­kásőrszolgálat és a termelés, a munka mellett további se­gítséget adva társadalmi éle­tünkhöz. Ballai István, a munkás­őrség megyei parancsnoka szabolcs-szatmári példákat ismertetett: a munkásőrszol­gálat, a termelőmunka, a közélet, a fegyverbarátság napi eseményeit említette, majd arról beszélt, hogy munkásőreink kiveszik ré­szüket a lakóhely, a munka­hely érdekében végzett tár­sadalmi munkákból, a tele­pítésszépítésből, sokat tesz­nek a gyermekintézmények fejlesztéséért. Elmondta: a testületben természetes a változás, az idősebbeket fia­talok váltják fel, de szinte mindenütt tapasztalható a testülethez való ragaszkodás. Csaknem minden egységnél találhatók családok, generá­ciók, akik együtt vállalják a munkásőrélet feladatait, kö­töttségeit és szépségeit egy­aránt. A továbiakban arról beszélt: a szolgálat minta- szerű ellátásával, a munká­ban, a társadalmi életben va­ló aktív részvétellel készül­nek munkásőreink a testület megalakulásának közelgő 25. évfordulójára. A saj tótáj ékoztatóri a kér­désekre adott válaszok után a vendégek megyénk 18 nagyüzemében — Nyíregyhá­zán a MEZÖGÉP-nél, a pa­pírgyárban, a MÁV-csomó- porvton, a KEMÉV-nél, a SZÁÉV-nél, a Volánnál, a dohányfermentálóban, a TI- TASZ-nál, a Ságvári Tsz- ben, a vasipari szövetkezet­ben, a Kemecsei Állami Gaz­daságban, Nyírbátorban a Csepelben és a növényolaj- gyárban, Tiszavasváriban az Alkaloidában, Mátészalkán az ISG-nél, a MOM-ban, a TITASZ-nál és a MEZÖGÉP- nél —■ találkoztak munkás­őrökkel. r 10. — Nos, azzal vádolnak, hogy utolsó kísérleteim na­gyon veszélyesek. — Felrobbanhat a labora­tórium? — Megint Charlie szellemeskedik, persze ügyet­lenül. — Charlie! — Nem. A biztonsági be­rendezések egészen kiválóak. A veszélyesség szellemi ter­mészetű, egyelőre. — Hallhatnánk bővebbet erről? — Sajnálom, nem. A kísér­let még nem ért véget. Ad­dig nem nyilatkozom. S lehet, hogy azután sem. — Nos, ha így áll a hely­zet, professzor úr, akkor mi távozunk. Bármikor, bármi­ben állunk rendelkezésére. Tessék, itt az ügynökség tele­fonszáma. — Köszönöm, uraim. A vi­szontlátásra. Hogy is hívják magát? — Charlie. — Viszlát, Charlie. Viszlát, Jones. Jones és Charlie kilép a villa kapuján. — Mit kezdjünk az öreg­gel? — Nem tudom, Jones, nem tudom. Jones és Charlie gondter­helten bandukolnak az éjsza­kában. Távolról hallatszanak a delfinfüttyök, mintha a del­finek búcsúznának tőlük. — És ezek a delfinek is ... Bogaras az öreg, annyi szent. — Nézd, Charlie, én ebben az öreggel tartok. A delfinek­ben mindig éreztem ^valami titkot. — Jones! Az ember termel, a delfin nem termel. Ez a kü­(Folytatás az 1. oldalról) A népfrontmozgalom egyik legfontosabb tevékenységéről, a barátsági és szolidaritási munkáról szólva elmondta: az elmúlt évszázadokban sok­szor kellett fegyvert fogni a magyar népnek hazája sza- badságáért, így ma békében és jólétben élve sem felejtik, hogy vannak még országok, népek, ahol meg kell küzdeni az imperialista erőkkel, a ve- lük együttműködő és hege- monista célokra törekvő or­szágokkal. Tájékoztatója befejezései- ként Gulyás Emilné dr. hang­súlyozta: Szabolcs-Szatmár lakói szolidárisak a vietnami nép harcával, s támogatják a szocializmus felépítéséért vívott harcukat. Tran Dang Khoa, a vietna­mi delegáció vezetője köszö­netét mondott a tájékoztatá­sért, sikereket kívánt a nép­front feladatainak megvalósí­tásához, s köszönetét mondott azért a segítségért és szolida- daritásért, amelyet a magyar néptől, Szabolcs-Szatmár me­gye lakóitól kaptak nehéz harcukhoz. Szólt a vietnami nemzet- gyűlés tevékenységéről, s Vi­etnam feladatairól, amelyeket a szocializmus felépítéséért, a lakosság életkörülményei­nek javításáért folytatnak. Elmondta: Vietnam is 35 éve vívta ki függetlenségét, ez a A főiskolán megnyitott fóti három és fél évtized azonban végig nehéz harcokban telt el, így hazája nem dicsekedhet olyan eredményekkel, mint az ugyancsak 35 éve szabad Ma­gyarország. Amikor sikerült kiűzni az amerikaiakat, s egyesíteni Észak- és Dél-Vi­etnamot, a hegemóniára tö­rekvő kínaiak a Pol-Pot rend­szert uszították Vietnamra, majd támadást indítottak az ország területe ellen. A viet­nami nép ezeket a harcokat is győzelemmel fejezte be, de Kína ma is állandó fenyege­tést jelent a békét akaró vi­etnami népnek. Vietnamban kedvező lehe­tőségek vannak a szocializ­mus felépítésére. A természe­ti kincsekben, folyókban, fá­ban, halban és munkaerőben gazdag ország szorgalmas, a harcokban összekovácsolódott népe a Vietnami Kommunis­ta Párt IV. kongresszusán megszabott feladatok alapján a III. ötéves terv feladatain dolgozik. Ehhez jelentős tá­mogatást kap a Szovjetunió­tól és a szocialista országok­tól egyaránt. — Ehhez a munkához gyűjtünk tapasztalatokat mos­tani látogatásunkon is, mert a szocialista építőmunkában magyar barátainknak nagyon szép eredményeket sikerült elérni — fejezte be beszédét a vietnami küldöttség vezetője. Délután a Besenyei György >kiállítás első pillanataiban Tanárképző Főiskola keren- gőjében több száz diák és üzemi dolgozó vett részt azon a kiállításon, amelyet a „Bé­ke küzdelmes útján” címmel nyitottak meg. Dr. Cserve- nyák László főigazgató kö­szöntötte a vietnami küldött­ség tagjait, a megye és a vá­ros vezetőit, majd Albert An- talné, az Országos Béketanács tagja méltatta a Vietnam, Kambodzsa és Laosz életéből összeállított kiállítás jelentő­ségét. Történelmi áttekintést adott Vietnam felszabadító harcairól, a 35 évvel ezelőtt Iá vívott szabadságról, majd a franciák és amerikaiak elle­pi küzdelemről és Vietnam újraegyesítéséről, amellyel Délkelet-Ázsiában gyökere­sen megváltoztak az erőviszo­nyok. A kétszáz tablóból álló kiállítás is ezt a harcot, a vi­etnami nép küzdelmeit, más népek iránti barátságát, a szocialista országokkal való széles körű összefogását, az internacionalizmust repre­zentálják. A kiállítás jelentőségét mél­tatta felszólalásában Chau Tho Thong, a Vietnami Szo­cialista Köztársaság budapes­ti nagykövetségének tanácso­sa. A kiállítás megnyitása után filmet mutattak be Vietnam életéről. A delegáció tagjai ezt követően Nyíregyházával ismerkedtek. lönbség a delfin és az ember között. — A delfin valóban nem termel. De nincs is rá szük­sége. Különben is: mi ren­dőrök se termelünk. Vagy nem mindig termelünk. A nem termelő ember is ember. — Akkor rossz a meghatá­rozásom. De a delfin akkor se ember. — Ezt az öreg se mondta. Annyit mondott csak, hogy a delfin nem állat. — És azt is mondta, hogy nem tudja, hogy micsoda. — Igen. Így volt. Charlie hirtelen megtorpan, mert a földön egy fóliakabá­tot vett észre. — Ügy látszik, már nem kellett & gazdájának. Nézd csak Jones... itt áll a taxi, ahol hagytuk. — Tudom. Én programoz­tam úgy, hogy maradjon itt, és ne menjen el senkivel. — Előrelátó vagy. Jones kinyitja az ajtót, be­ül a kocsiba. Kártyát akar beleilleszteni, de nem sikerül: az előző utas bennefelej tette a magáét. — Nézd csak, Charlie ... Egy kártya. Nem a miénk, ugye? — Nem. — MGB? — Igen. — Legalább ennyit tudunk. Ez is lépéselőny. Talán ... ★ Mária és József kézenfogva sétálnak az utcán. — József! — Tessék, szerelmem... — Meggondoltam magam. Ne menjünk mégse a mamá­hoz. Elfelejtettem mondani, hogy Foxman telefonált. — Mit akart? — Hogy reggel siessek, mert a kíséletéhez nagyon kellek. — Te? — Igenis én! Azt hiszed, én nem tudok semmit? — Dehogyis hiszem... Csak ez az egész nem tetszik ne­kem. — József, mindegy. Men­jünk haza. Reggel korán kell kelnem. — Kísérjelek haza? — Igen. — És nálad is alhatok? — Igen. Megcsókolják egymást, és kicsit sietősebbre fogják já­rásukat. Mennek vissza Má­riához. ★ Mária mamája nyomogatja videójának hívógornbjait, de hiába: Mária nincs otthon, csak szobájának úszómeden­cés fala látszik. A mama hosszan nézi, forgatja videó­ját, aztán láthatóan megnyug­szik: nem, Mária nincs a vízben. Foxman sétál a teraszon, delfinjeivel fütyörészik. — Ma már nem kaptok több halat. — Bemegy a te^ raszról, a hálószobáig három szobán kell átsétálnia. Mind­három szobán látszik, hogy itt tudós él,, s nem valami divat­fiú: minden szobában a tudós tevékenységének nyomai is látláthatók, nemcsak a feltét­len gazdagság. Foxman öreg ébresztőórát vesz elő, felhúza. Megmaszí- rozza homlokát, lefekszik. ★ Lilian telefonál az utcáról. — Főnök, referálni szeret­nék. — Géphang hallatszik: „Tessék, hallgatom.” — Főnök, Jonesék is akci­óba léptek. Éjfél után Fox­man fogadta őket. — „És mi­ről beszéltek? ” — Ezt nem tudom. Én kí­vül várakoztam. — „ Jól tette. Majd reggel meghallgatjuk, miről beszélgettek. Egyéb?” (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents