Kelet-Magyarország, 1980. szeptember (40. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-05 / 208. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. szeptember 5. Kommentár Camp David Losonczi Pál afrikai országokba látogat Vietnami parlamenti küldöttség megyénkben — jégen Nem okozott különösebb meglepetést, hogy az amerikai elnök közel-keleti külön- megbízottja, Sol Linnowitz legutóbbi izraeli és egyiptomi tárgyalásai sovány eredménnyel zárultak. Az amerikai diplomata azon fáradozott, hogy a Jeruzsálemet „oszthatatlan és örök fővárosává” deklarált izraeli döntés nyomán támadt feszültséget enyhítse, s rávegye Washington duzzogó partnereit az emiatt felfüggesztett tárgyalások felújítására. Nos, ez utóbbiban Begin és Szadat — elvben — egyetértettek, de a megbeszélések újrakezdésének időpontjában már kevésbé, így ez nyitott kérdés maradt. Az egyiptomi elnök ezt már korábban egy amerikai—egyiptomi—izraeli csúcstalálkozó megtartásához kötötte. Az izraeli miniszterelnök viszont most a Linowitz különmeg- bízottal folytatott megbeszélésen csak úgy járult hozzá a csúcstalálkozóhoz, ha a következő hetekben folytatódnak a tárgyalások Egyiptommal a palesztin araboknak szánt „önkormányzatról”, vagyis Szadat előfeltételét a saját előfeltétele teljesítésétől tette függővé. Begin hangoztatta, hogy Izrael „semmit nem változtatott politikáján” az amerikai diplomatával folytatott megbeszélések eredményeként. Közölte vele azt is, hogy nem módosít a megszállt területeken folytatott településpolitikáján, s így további tíz település létesítésére készül. Ami pedig a csúcstalálkozót illeti, Begin, szerint arra csupán az „autonómiatárgyalások” új- rafelvétele — és valószínűleg csak a novemberben sorra kerülő amerikai elnökválasztások — után kerülhet sor. Csak Carter lenne annyira naiv, hogy az eleve vesztett ügyet erőszakolja? Szó sincs róla: az elnök tudja, hogy a keze meg van kötve és „szabadulni” sem áll szándékában. Akkor hát, miért indította útnak különmegbízott- ját? Csupán annak demonstrálására, hogy ragaszkodik a Camp Davidben tető alá hozott rendezési tervéhez — egyetlen külpolitikai sikeréhez, és erre a szavazók figyelmét is fel kívánja hívni. Nos, ennyiben — a látszat fenntartásában és újraválasztás! esélyeinek növeléséhez segédkezet kapott partnereitől. Camp Dávidét azonban — az érdekeltek köz- megegyezésével — egyelőre „jégre tették”. P. V. Árfolyamváltozások a Szovjetunióban Húsz külföldi valuta árfolyamát változtatta meg szeptember 1-től a Szovjetunió Állami Bankja. Az intézkedés nyomán csökkent az osztrák schilling, a belga, a francia és a svájci frank, a nyugatnémet márka, a holland forint, a dán korona, a spanyol peseta, az olasz líra, a marokkói dirham és a portugál escudo, emelkedett viszont az amerikai, az ausztrál, a kanadai és az új-zé- landi dollár, az angol font, a ghanai cedi, a norvég korona, a jugoszláv dinár és a japán jen árfolyama. Az augusztus 1-1 és 16-i, valamint a szeptember 1-i árfolyamváltozások összevetése már a nemzetközi pénzpiacokon uralkodó tartós abb tendenciákra utal. Az elmúlt egy hónapban a Szovjetunióban háromszor emelték az angol font, s kétszer az amerikai, az ausztrál és a kanadai dollár, valamint a japán jen árfolyamát, s két ízben csökkent az osztrák schilling, a nyugatnémet márka, a belga, a francia és a svájci frank, a holland forint, a dán korona és az olasz líra értéke. Losonczi Pál, az Elnöki ban, a Tanzániai Egyesült Tanács elnöke a közeljövő- Köztársaságban, a Mozambi- ben hivatalos, baráti látoga- ki Népi Köztársaságban és a tást tesz a szocialista Etiópiá- Zambiai Köztársaságban. Lázár György fogadta a szovjet külgazdasági kapcsolatok bizottságának elnökét Veress Péter külkereskedelmi miniszter és Szemjon Szkacskov, a Szovjetunió külgazdasági kapcsolatok állami bizottságának elnöke a Külkereskedelmi Minisztériumban egyezményt írt alá. a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió 1981—85. évi gazdasági együttműködésének fejlesztéséről. Szemjon Szkacskovot fogadta Lázár György, a Minisztertanács elnöke. A kormányelnöknél folytatott megbeszélésen elsősorban a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió közötti hosszú távú szakosítási és kooperációs program megvalósításával foglalkoztak. Ezen részt vett Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese és Veress Péter. Jelen volt Vlagyimir Pavlov, a Szovjet- unió magyarországi nagykövete. Szemjon Szkacskov csütörtökön elutazott hazánkból. (Folytatás az 1. oldalról) a hetilapok, a rádió munkatársait, akik mintegy hetvenen jöttek el az ország minden részéből. Tájékoztatójában a megyei pártbizottság első titkára Szabolcs-Szat- már politikai, társadalmi és gazdasági helyzetéről szólt, ismertette a megye terveit. Gáti József a munkásőrség életéből adott körképet, főként a munkásőrök közéleti tevékenységéről szólt. Elmondta: munkásőrnek lenni önmagában is politikai elkötelezettséget, közéletiséget jelent, a munkásőrök ennek szellemében, ilyen meggyőződéssel teljesítik szolgálatukat. Hangsúlyozta: a testület politikai jelentősége, cselekvésének alapja — hivatásával összhangban — elsősorban a kollektívák kommunista arculatában, tagjainak a párt iránti odaadó hűségében, a szocializmus, a munkáshatalom melletti elkötelezettségben testesül meg. A munkásőrség harci értékét növeli a munkásőrök fizikai állóképessége és a haditechnika kezelésében megszerzett konkrét ismerete, jártassága. A továbbiakban elmondta: a munkásőrök úgy teljesítik közéleti megbízatásukat, hogy nagy többségük kiválóan áll helyt a munkában, s a szolgálat jelentős részét szabad idejükben látják el. A munkásőrség országos parancsnokának helyettese a továbbiakban adatokat ismertetett a munkásőrök szolgálati és társadalmi tevékenységéről: a személyi állomány háromnegyede munkás, illetve közvetlen termelésirányító, de az értelmiség képviselői, köztük jeles reprezentánsai, művészek is megtalálhatók soraikban. A munkásőrök négyötöde tagja a pártnak, számos pártvezetőségi tag, párttitkár és választott testületi tag is teljesíti pártmegbízatását a munkásőrségben. Képviselőként, tanácstagként, társadalmi aktívaként is sokan vesznek részt a közéletben, a munkásőrszolgálat és a termelés, a munka mellett további segítséget adva társadalmi életünkhöz. Ballai István, a munkásőrség megyei parancsnoka szabolcs-szatmári példákat ismertetett: a munkásőrszolgálat, a termelőmunka, a közélet, a fegyverbarátság napi eseményeit említette, majd arról beszélt, hogy munkásőreink kiveszik részüket a lakóhely, a munkahely érdekében végzett társadalmi munkákból, a telepítésszépítésből, sokat tesznek a gyermekintézmények fejlesztéséért. Elmondta: a testületben természetes a változás, az idősebbeket fiatalok váltják fel, de szinte mindenütt tapasztalható a testülethez való ragaszkodás. Csaknem minden egységnél találhatók családok, generációk, akik együtt vállalják a munkásőrélet feladatait, kötöttségeit és szépségeit egyaránt. A továbiakban arról beszélt: a szolgálat minta- szerű ellátásával, a munkában, a társadalmi életben való aktív részvétellel készülnek munkásőreink a testület megalakulásának közelgő 25. évfordulójára. A saj tótáj ékoztatóri a kérdésekre adott válaszok után a vendégek megyénk 18 nagyüzemében — Nyíregyházán a MEZÖGÉP-nél, a papírgyárban, a MÁV-csomó- porvton, a KEMÉV-nél, a SZÁÉV-nél, a Volánnál, a dohányfermentálóban, a TI- TASZ-nál, a Ságvári Tsz- ben, a vasipari szövetkezetben, a Kemecsei Állami Gazdaságban, Nyírbátorban a Csepelben és a növényolaj- gyárban, Tiszavasváriban az Alkaloidában, Mátészalkán az ISG-nél, a MOM-ban, a TITASZ-nál és a MEZÖGÉP- nél —■ találkoztak munkásőrökkel. r 10. — Nos, azzal vádolnak, hogy utolsó kísérleteim nagyon veszélyesek. — Felrobbanhat a laboratórium? — Megint Charlie szellemeskedik, persze ügyetlenül. — Charlie! — Nem. A biztonsági berendezések egészen kiválóak. A veszélyesség szellemi természetű, egyelőre. — Hallhatnánk bővebbet erről? — Sajnálom, nem. A kísérlet még nem ért véget. Addig nem nyilatkozom. S lehet, hogy azután sem. — Nos, ha így áll a helyzet, professzor úr, akkor mi távozunk. Bármikor, bármiben állunk rendelkezésére. Tessék, itt az ügynökség telefonszáma. — Köszönöm, uraim. A viszontlátásra. Hogy is hívják magát? — Charlie. — Viszlát, Charlie. Viszlát, Jones. Jones és Charlie kilép a villa kapuján. — Mit kezdjünk az öreggel? — Nem tudom, Jones, nem tudom. Jones és Charlie gondterhelten bandukolnak az éjszakában. Távolról hallatszanak a delfinfüttyök, mintha a delfinek búcsúznának tőlük. — És ezek a delfinek is ... Bogaras az öreg, annyi szent. — Nézd, Charlie, én ebben az öreggel tartok. A delfinekben mindig éreztem ^valami titkot. — Jones! Az ember termel, a delfin nem termel. Ez a kü(Folytatás az 1. oldalról) A népfrontmozgalom egyik legfontosabb tevékenységéről, a barátsági és szolidaritási munkáról szólva elmondta: az elmúlt évszázadokban sokszor kellett fegyvert fogni a magyar népnek hazája sza- badságáért, így ma békében és jólétben élve sem felejtik, hogy vannak még országok, népek, ahol meg kell küzdeni az imperialista erőkkel, a ve- lük együttműködő és hege- monista célokra törekvő országokkal. Tájékoztatója befejezései- ként Gulyás Emilné dr. hangsúlyozta: Szabolcs-Szatmár lakói szolidárisak a vietnami nép harcával, s támogatják a szocializmus felépítéséért vívott harcukat. Tran Dang Khoa, a vietnami delegáció vezetője köszönetét mondott a tájékoztatásért, sikereket kívánt a népfront feladatainak megvalósításához, s köszönetét mondott azért a segítségért és szolida- daritásért, amelyet a magyar néptől, Szabolcs-Szatmár megye lakóitól kaptak nehéz harcukhoz. Szólt a vietnami nemzet- gyűlés tevékenységéről, s Vietnam feladatairól, amelyeket a szocializmus felépítéséért, a lakosság életkörülményeinek javításáért folytatnak. Elmondta: Vietnam is 35 éve vívta ki függetlenségét, ez a A főiskolán megnyitott fóti három és fél évtized azonban végig nehéz harcokban telt el, így hazája nem dicsekedhet olyan eredményekkel, mint az ugyancsak 35 éve szabad Magyarország. Amikor sikerült kiűzni az amerikaiakat, s egyesíteni Észak- és Dél-Vietnamot, a hegemóniára törekvő kínaiak a Pol-Pot rendszert uszították Vietnamra, majd támadást indítottak az ország területe ellen. A vietnami nép ezeket a harcokat is győzelemmel fejezte be, de Kína ma is állandó fenyegetést jelent a békét akaró vietnami népnek. Vietnamban kedvező lehetőségek vannak a szocializmus felépítésére. A természeti kincsekben, folyókban, fában, halban és munkaerőben gazdag ország szorgalmas, a harcokban összekovácsolódott népe a Vietnami Kommunista Párt IV. kongresszusán megszabott feladatok alapján a III. ötéves terv feladatain dolgozik. Ehhez jelentős támogatást kap a Szovjetuniótól és a szocialista országoktól egyaránt. — Ehhez a munkához gyűjtünk tapasztalatokat mostani látogatásunkon is, mert a szocialista építőmunkában magyar barátainknak nagyon szép eredményeket sikerült elérni — fejezte be beszédét a vietnami küldöttség vezetője. Délután a Besenyei György >kiállítás első pillanataiban Tanárképző Főiskola keren- gőjében több száz diák és üzemi dolgozó vett részt azon a kiállításon, amelyet a „Béke küzdelmes útján” címmel nyitottak meg. Dr. Cserve- nyák László főigazgató köszöntötte a vietnami küldöttség tagjait, a megye és a város vezetőit, majd Albert An- talné, az Országos Béketanács tagja méltatta a Vietnam, Kambodzsa és Laosz életéből összeállított kiállítás jelentőségét. Történelmi áttekintést adott Vietnam felszabadító harcairól, a 35 évvel ezelőtt Iá vívott szabadságról, majd a franciák és amerikaiak ellepi küzdelemről és Vietnam újraegyesítéséről, amellyel Délkelet-Ázsiában gyökeresen megváltoztak az erőviszonyok. A kétszáz tablóból álló kiállítás is ezt a harcot, a vietnami nép küzdelmeit, más népek iránti barátságát, a szocialista országokkal való széles körű összefogását, az internacionalizmust reprezentálják. A kiállítás jelentőségét méltatta felszólalásában Chau Tho Thong, a Vietnami Szocialista Köztársaság budapesti nagykövetségének tanácsosa. A kiállítás megnyitása után filmet mutattak be Vietnam életéről. A delegáció tagjai ezt követően Nyíregyházával ismerkedtek. lönbség a delfin és az ember között. — A delfin valóban nem termel. De nincs is rá szüksége. Különben is: mi rendőrök se termelünk. Vagy nem mindig termelünk. A nem termelő ember is ember. — Akkor rossz a meghatározásom. De a delfin akkor se ember. — Ezt az öreg se mondta. Annyit mondott csak, hogy a delfin nem állat. — És azt is mondta, hogy nem tudja, hogy micsoda. — Igen. Így volt. Charlie hirtelen megtorpan, mert a földön egy fóliakabátot vett észre. — Ügy látszik, már nem kellett & gazdájának. Nézd csak Jones... itt áll a taxi, ahol hagytuk. — Tudom. Én programoztam úgy, hogy maradjon itt, és ne menjen el senkivel. — Előrelátó vagy. Jones kinyitja az ajtót, beül a kocsiba. Kártyát akar beleilleszteni, de nem sikerül: az előző utas bennefelej tette a magáét. — Nézd csak, Charlie ... Egy kártya. Nem a miénk, ugye? — Nem. — MGB? — Igen. — Legalább ennyit tudunk. Ez is lépéselőny. Talán ... ★ Mária és József kézenfogva sétálnak az utcán. — József! — Tessék, szerelmem... — Meggondoltam magam. Ne menjünk mégse a mamához. Elfelejtettem mondani, hogy Foxman telefonált. — Mit akart? — Hogy reggel siessek, mert a kíséletéhez nagyon kellek. — Te? — Igenis én! Azt hiszed, én nem tudok semmit? — Dehogyis hiszem... Csak ez az egész nem tetszik nekem. — József, mindegy. Menjünk haza. Reggel korán kell kelnem. — Kísérjelek haza? — Igen. — És nálad is alhatok? — Igen. Megcsókolják egymást, és kicsit sietősebbre fogják járásukat. Mennek vissza Máriához. ★ Mária mamája nyomogatja videójának hívógornbjait, de hiába: Mária nincs otthon, csak szobájának úszómedencés fala látszik. A mama hosszan nézi, forgatja videóját, aztán láthatóan megnyugszik: nem, Mária nincs a vízben. Foxman sétál a teraszon, delfinjeivel fütyörészik. — Ma már nem kaptok több halat. — Bemegy a te^ raszról, a hálószobáig három szobán kell átsétálnia. Mindhárom szobán látszik, hogy itt tudós él,, s nem valami divatfiú: minden szobában a tudós tevékenységének nyomai is látláthatók, nemcsak a feltétlen gazdagság. Foxman öreg ébresztőórát vesz elő, felhúza. Megmaszí- rozza homlokát, lefekszik. ★ Lilian telefonál az utcáról. — Főnök, referálni szeretnék. — Géphang hallatszik: „Tessék, hallgatom.” — Főnök, Jonesék is akcióba léptek. Éjfél után Foxman fogadta őket. — „És miről beszéltek? ” — Ezt nem tudom. Én kívül várakoztam. — „ Jól tette. Majd reggel meghallgatjuk, miről beszélgettek. Egyéb?” (Folytatjuk)
