Kelet-Magyarország, 1980. szeptember (40. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-30 / 229. szám

1980. szeptember 30. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Üj utak az ismeretterjesztésben Beszélgetés ér. Kurucz Ivével, a TIT főtitkárával O Közel másfél évszázados múltra tekint vissza hazánk­ban a szervezett ismeretter­jesztés. Melyek a nyolcvanas évek nagy témái, milyen kérdések foglalkoztatják mos­tanában az ismeretterjesz­téssel foglalkozó szakembere­ket? — Ha tömören akarjuk összefoglalni, akkor az élet­mód kérdéskörét emelhet­nénk ki, ez adja a legtöbb témát szerte a világon. Fun­damentális kérdések ezek: a szocialista életmód problé­mái. az elemi higiénia, a normal lakáskultúra, a priviti- vizmus, a konzervativizmus, ú;j iparágaik tetesítese és a hoz­závaló szakismeret elsajátítá­sa. az önművelés nagy téma­köre. a szervezett továbbkép­zések egyes szakmákban, az utazásokkal együtt a nyelv- tanulás iránti igény megnö­vekedése stb. Ugyanakkor megdöbbentő végleteknek is tanúi vagyunk Nepes közön­sége van például egy putno- ki halottlátó asszonynak 1980- ban... — Az alapvető kérdések közül említenék néhányat, melyekre a nyolcvanas évek­ben fokozottabban kell fi­gyelnünk. Itt van például az úgynevezett szabad idő par­kok létesítése. Külföldön en­nek már hagyományai van­nak. nálunk is megkezdődött egy ilyen kísérlet a harkányi mintaparkkal. Ez egy olyan komplex intézmény, mely sokféle lehetőséget kínál a megnövekedett szabad időre — például sport- és közműve­lődési programokat. Egyelő­re gondjaink vannak vele, nem tisztázott még további ilyen parkok létesítésénél a tulajdonosi jogkör. De ha ez beválik, bízunk benne, hogy hasonlók másutt is lesznek. Hogy a Sóstó is számításba jönne? El tudnám képzelni... — Vagy egy másik kérdés­kör: a miből élj — hogyan élj? A kettő között mutatko­zó aszinkron feloldása or­szágonként változó. A gazdag nyugati polgár maga tapétáz­za a lakását, apró javításo­kat szakkönyvek segítségé­vel maga végez el. Nálunk ezt restellik, tehát egyáltalán nem általános. Pedig minket is rá fog kényszeríteni az élet, elég talán azt említenem, hogy a szolgáltatóipar nem fogja bírni a megrendelése­ket jó minőségben teljesí­teni. Amikor tehát az isme­retterjesztés új útjait keres­sük, többet kell gondolnunk a társadalmi hasznosságra. De ide sorolnám a hobbykertek elszaporodását, a mezőgazda- sági ismeretterjesztés iránt várhatóan növekvő érdeklő­dést is. — Vannak viszont olyan területek, melyekben saj­nos csak az igények felkelté­se szintjén állunk, arról egye­lőre szó sincs, hogy valóságos igények kielégítését várnák tőlünk. Nagyon izgalmas kér­dés például: miért van ne­künk Magyarországon eny- nyi unatkozó fiatalunk? Ki törődik a falat támasztó gyerekekkel? Az utánuk jö­vő generáció szellemi igé­nyességével ? O Vajon a TIT mit tud tenni az önművelés iránti igény felébresztéséért? — Mi annyit tudunk vállal­ni, amennyit az iskolán kívü­li közművelődésből a TIT eszközei megengednek. Elő­adások, tanfolyamok, baráti körök, hobbykörök, illetve aktivizáló ismeretterjesztési formák a gyakoriak. Úgy le­hetne fogalmazni: tulajdon­keppen szolgaitatást vég- zünk, amikor az új, korsze­rű ismeretek iránti igénye­ket elégítjük ki. Amellett még nagyon hosszú ideig ezeknek az igényeknek a fel­keltése is fontos feladata a TIT-nek. Érezve ennek a nagyságát, megpróbálunk „elébemenni” ezeknek az igényeknek, egészen kisisko­lás, sőt óvodás korig. — Hogy mit tudunk tenni, azt néhány szám is beszéde­sen bizonyítja. Évente átlag­ban 5—6 millió emberhez ju­tunk el, zömmel szóbeli is­meretterjesztési módszerek­kel. Amellett jelentős isme­retterjesztő folyóirataink szerepe: az Élet és Tudo­mány 120 ezer, négy havila­punk közel 20 ezer példány­ban lát napvilágot. Kiemel­ném a Valóság társadalom- tudományi témaköreit, ezek mindig nagy visszhangot vál­tanak ki. Ide tartozik még: előadóink többsége jó felké­szültségű, eszközeinkkel is elégedettek lehetünk. O Milyennek ítéli meg az ismeretterjesztő munka ered­ményeit Szabolcs-Szatmár- ban? — Ugyanazokat a hallatla­nul dinamikus fejlődésre utaló jegyeket tapasztaltam az ismeretterjesztésben, mint amilyenek a gazdasági fej­lődést is jellemzik. A TIT új­jászervezése óta ez a megye óriásit lépett előre. Az isme­retterjesztési módszerek át­fogják a rendelkezésre álló lehetőségeket, számos terü­leten pedig országosan is szép eredményeket értek el. Például a gyermekeknek va­ló baráti körök szervezésé­ben, nyelvoktatásában, vagy az üzemi tanfolyamok szer­vezésével. És jól alakul a nyári akadémia is, melynek ma már az ország határain túl is kellemes a visszhangja. Baraksó Erzsébet Csillagfürtaratás Csillagfürt-betakarítás a nyíregyházi Béke Termelőszövet­kezetben. Nyírségi fehér virágú édes fajtából 118 hektáron szaporítottak. A felvételen Hidasi István, Karasz András aratják a csillagfürtöt. (Frankó Sándor felvétele) Háztáji Szatmár bútor a kiállításon. A BNV első napja már ízelítőt adott arról, hogy mi is várható majd. A déli órák után benépesültek a pavilo­nok, megteltek az éttermek, sokan nézték a divatbemu­tatókat. Sághy Vilmos belke­reskedelmi miniszter mond­ta a megnyitón: „A magyar fogyasztóközönség azt várja tőlünk, hogy azt a terméket, ami megnyerte tetszését a vásáron, a hazai üzletekben is viszontláthassa.” Csizmák a hölgyeknek A vásár nyitvatartásával egyidejűleg 26 cég — vállala­tok, szövetkezetek —■ termé­kei kaphatók a fővárosi bol­tokban. Ez persze, csak az el­ső lépés lehet. S ha már itt tartunk, érdemes megjegyez­ni, hogy egyebek közt, a Ra- kamazi Cipőipari Szövetke­zet is az említett cégek közé tartozik. Aki a szabolcs-szatmári ipari szövetkezetek közös ki­állítását és közöttük a raka- mazi cipőket nézi, méltán gondolja: lesz majd vásárló­juk. Különösen a csizmák nyerték meg a hölgyek tet­szését, az elejtett szavakból legalábbis ez derül ki, csak egyetlen kérdés maradt nyit­va: „Mibe is kerülnek ezek a E ljön majd az idő, ami­kor Ködöböcz József azt mondja: „Amikor én találkoztam a miniszter- helyettessel ...” És az igazat mondja majd. A miniszterhelyettes való­ban kint járt a kertben, de még legalább száz ember, akik jöttek az ország külön­böző részéből. A vendégek a tornyospálcai Rákóczi Ter­melőszövetkezet módszerére voltak kíváncsiak. Mind ar­ra, ami ősszel az almásker­tekben történik. A főkertész tájékoztatóját általános figyelem kísérte. A rozs termelésére is alig-alig alkalmas futóhomokon 235 hektár a termő almás, de díszük már a 78 hektár új telepítés, valamint 29 hektár meggy, 17 hektár szilva és két hektár köszméte. De nem ez az érdekes: — A betakarítási munká­kat az elmúlt évekhez hason­lóan a fa alatti csomagolás­ra alapoztuk. Így mondta a főkertész, de Ködöböcz József, illetve a család tagjai másként fogal­maztak. — Mi kijövünk ide min­dennap, a feleségemmel szedjük az almát, a menyem meg csomagolja. — De mi ebben a jó? lábbelik?” A boltokban majd kiderül... A Nagykállói Ruhaipari Szövetkezet elegáns műbőr dzsekijeit is sokan nézték. A „Kallux” cipők sem marad­nak feltehetően vevők nél­kül, mert a valóban szép „szabadidő-cipőket” azzal hirdeti a szövetkezet, hogy súlyuk mindössze 320 gramm, a hagyományos cipőknél egyharmaddal kevesebb. Szépek a ruhák, ezzel sem mondunk újat. Embléma a bútoron Egy gyárunkról minden­képpen szólni kell. Mert az az érzése a vásárlátogatónak, hogy a mátészalkai Szatmár Bútorgyár talán kivívja majd azt a helyet, ami a vá­sárlók kegyeiben kétségtele­nül megilleti. Maróti Sándor üzletkötő és piackutató mondja: — Az én területem Dél- Magyarország: Szeged, Csong- rád, Hódmezővásárhely tér­sége. Egy év alatt, 1978-ban 18—20 millió forint értékben tudtam bútorokat eladni, most 40 milliónál járok. Hisszük, hogy sikerünk lesz, mert az utóbbi két-három év munkája most gyümölcsözik. Mindehhez alátámasztásul csak annyit: a gyár által ki­— Gondolom az, hogy nem kell az almát ide-oda szállít- gatni, nem törődik. nem megy pocsékba egy szem sem. Aztán itt mindenki fe­lel a saját munkájáért. A lá­dára felírjuk a nevünket, a „monogramunkat”, hogy Ködöböcz, mellé a minősí­tést. Nem lehet pardon. Ha rossz a minőség, annak mi látnánk kárát. Ingyen újra kellene válogatni, csomagol­ni. Akik körbeállták a családi „manipuláló” teret — közöt­tük a miniszterhelyettes — az almaszedésnek, csomago­lásnak egy valóban új és sok szempontból hasznos módsze­rét ismerhették meg. A csa­ládoknak. attól függően há­nyán vannak, mindennap kijelölik a fákat, a fák alá kiszállítják az exportládákat, fagyapotot, sorválasztó papí­rokat, kötöződrótot és ki-ki végzi a dolgát szorgalma sze­rint. Az előnyökről a termelő- szövetkezet elnökét faggatom. — így legalább húsz szá­zalékkal jobb a minőség és állított nyolc bútor közül hét nyerte el a Kiváló Áruk Fóruma minősítő jelzés hasz­nálatának jogát. Egzotikum, praktikum A külföldi kiállítók stand­jain az egzotikum keveredik a modern praktikummal. A nigériaiak a kakaóbab, a nyers kávé és az ásványi kincsek mellett bámulatosan szép és érdekes népi iparmű­vészeti remekekkel, szobrocs­kákkal, táncálarcökkal, fa-‘ faragványokkál jelentek meg, Hongkong és Tajvan a tet­szetős dömpingárukkal jár az élen. A legtöbb gyárt­mányt, a legszélesebb skálát bemutató Szovjetunió a hír­adásipari termékektől a szín­pompás iparművészeti áru­kon át az új típusú Moszk­vics személyautóig adja iparuk keresztmetszetét. Csehszlovákia az új Skodát és a legújabb hűtőszekrénye­ket mutatja be egyebek mellett. Svájci órák, NSZK-beli autócsodák, japán színes te­levíziók, holland háztartási szerek, olasz pulóverek, svéd divatékszerek teszik teljessé azt a képet, amit az őszi BNV a világ fogyasztásicikk- termeléséről ad a látogatók­nak. Speidl Zoltán kétszeresen gyorsabb a mun­ka. Korábban sok kézen ment át a gyümölcs és ahány kéz, annyi törődés. Minden mozga­tással 2—3 százalékban csök­kent az exportalma minősé­ge. A másik előny: nem kell milliós értékű központi ma­nipuláló tárolóteret építeni. A tornyospálcai almaszüret nem hasonlít az eddig látot­takhoz, tapasztaltakhoz. A szüret lettlégyen az bárhol mindig vidám és hangulatos. Különösen vidám, ha süt a nap, ha az ősz színei a viru­ló virágok, a sárguló faleve­lek, a pirosló almák felüdítik az embert, felszabadítják az érzelmeket. A munkálkodó embert azonban nemcsak őszi szépség vonzza, de a munka értelme is. Erről a Zakor csa­lád példája győzött meg. — A gyerekek — a lányom, meg a fiam — velem dol­goznak. Én vagyok tsz-tag, ők Kisvárdába, az iparba járnak és ilyenkor ősszel ve­szik ki a szabadságot. — Megéri? A kisárutermelés sajá­tossága a rugalmas­ság, a gyors alkal­mazkodókészség a kereslet­hez és kínálathoz. Vonatko­zik ez a háztáji termelésre is. A háztájiban szinte állandó folyamat a termékszerkezet- váltás, hiszen a kisáruter­melőt nem akadályozza moz­gásában, elhatározásában az egy irányú termelésre kötele­ző nagy értékű eszköz, be­rendezés, mivel nincs is ilyen. A háztáji növénytermesztés és állattenyésztés tőkéje, energiája alapvetően az em­berek fölös szabad ideje és az a jó tulajdonság, hogy a parasztember nem szivek a tétlenséget. Az elmúlt tíz évben orszá­gosan, s a megyében is nagy­mértékben csökkent a ház­táji gazdaságok száma. En­nek egyedüli magyarázata hogy csökkent a termelőszö­vetkezeti tagok száma is, hi­szen a vidéki fiatalok nagy része az iparban, vagy intéz­ményeknél talál munkát, örvendetes viszont, hogy a kisebb számú, kevesebb te­rületet művelő háztáji az egy-két évvel ezelőttitől na­gyobb arányú termelést va­lósít meg. Magyarul, a ke­vesebb kisgazdaság több és értékesebb árut termel. A kisárutermelésnek — és ezen belül a háztájinak — nálunk rangja és becsülete van. Minden rendelet és in­tézkedés ösztönző és segítő szándékú. Ma már csak ke­vés helyen van olyan meg­győző munkára szükség, hogy a termelőszövetkezetek a tervszerűbb és még nagyobb termelés érdekében, a ház­tájit tekintsék a nagyüzemi gazdálkodás ágazatának. Eb­ben a pillanatnyilag kiala­kult helyzet sem ingathat meg senkit. Miért kell ezt mondani? Néhány helyről már érkezett olyan jelzés, hogy a háztáji állattartókat erősen foglalkoztatja a téli szálas takarmány. Mint tudott, a sok csapa­dék miatt a mezőgazdasági üzemek egy része a tervezet­től kevesebb szálas takar­mányt takarított be. Néhol a háztáji állattartóknak a lig­áiig juttatnak valamit. Az eljárás — bár bizonyos mér­tékig érthető — nem fogad­ható el. A helves és célra­vezető megoldás az, hogy amíg lehet, minden üzem tö­rekedjék a takarmányalap bővítésére. Ehhez most a silókészítés mértékének nö­velése a járható út. M int jeleztük, a háztáji termelés rugalmas és alkalmazkodó. Any- nyira azonban soha nem lesz rugalmas és önálló, hogy né legyen szüksége támogatás­ra, segítségre. Amíg lehet, ezt a segítséget ne is tagadják meg sehol. S. E. A kérdésre már Marika válaszolt. — Nem panaszkodhatunk. Megkeressük naponta hár­man az 500—600 forintot. És jó levegőn vagyunk. Szeren­csére nagyon jó idő van, él­vezet kint lenni a kertben. A fák közén MTZ vontat­ta szállítókocsi halad el las­sú ütemben. Innen is, onnan is feltesznek néhány ládát és mennek tovább. — Nem viszik el mindet? — Estére minden almát beszállítanak, de csak a mi­nőség sorrendjében. Mi ráír­juk a ládára első, vagy má­sodik osztály, aszerint vi­szik. — Hárman mennyi almát szednek, csomagolnak? — Függ az időtől. 50—60 ládát adunk át naponta. A két Zakor gyerek, — az édesanya szerint gyerekek — a VSZM dolgozói. A lány minőségel­lenőr, a fiú tmk-lakatos. Mint mondták, számukra a szüret kikapcsolódós, pihen­tető. Így meg pláne, ahogy a munkát most szervezi a tsz. Nincs vita, gond, ki meny­nyit dolgozik, ki milyen mi­nőségben szedi az almát. Seres Ernő Szüret a kertben Hét „kiváló" Szálkán Vásárfia szabolcsiaknak

Next

/
Thumbnails
Contents