Kelet-Magyarország, 1980. szeptember (40. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-30 / 229. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. szeptember 30. Kommentár iDdiai vendég Nilam Szandzsiva Reddi, az Indiai Köztársaság elnöke hivatalos látogatáson Moszkvában tartózkodik. A szovjet fővárosban mindig megkülönböztetett figyelemmel kísérték a világ második leg- * népesebb — több mint hatszázmilliós lélekszámú — országának sorsát. Már akkor így volt ez, amikor Indiát még „a brit korona legékesebb gyémántjaként” tartották nyilván. A második világháború egyik történelmi jelentőségű következménye India kiszakadása a gyarmatbirodalomból. A nemzeti felszabadulás pillanatától tudták Moszkvában azt is, hogy India népének rendkívüli nehézségekkel kell szembenéznie, s hogy ennek a nagy múltú és nagy jövőjű népnek minden segítségre szüksége van. A Szovjetunió akkor is segített, amikor — a háborús pusztítás nyomán — maga szintén nagy gondokkal küzdött. Indiában ezt nem felejtik el. A kapcsolatok fejlődésének jelentős állomása volt, hogy — éppen egy negyed- százada — a szovjet fővárosban járt a független India első kormányfője, a jelenlegi miniszterelnök édesapja, Dzsavaharlal Nehru. A kapcsolatok másik kiemelkedő eseménye Leonvid Brezsnyev 1973-as indiai látogatása volt. Ekkor sikerült kiszélesíteni az együttműködés területeit. amelyeket az 1971- ben aláírt egyezmény körvonalazott. A szovjet segítség célja mind politikai, mind gazdasági értelemben a nagy ázsiai ország függetlenségének, önállóságának erősítése volt és maradt. B ,', , ,■ Ami a nemzetközi porondot illeti, Moszkvában mindig elismeréssel nyugtázták Üj-Delhi pozitív külpolitikáját — legutóbb például azt a lépését, hogy elismerte a Kambodzsai Népköztársaságot. Biztosra vehető, hogy a mostani államfői látogatás tovább erősíti a kapcsolatokat a két nagy ország között, aminek hatása viszont — feltehetően — túlnő a két ország határán! H. E. 27. — Elfelejtkeztünk szegény Józsefemről. Idehivathatom, professzor úr? — Ha ragaszkodik hozzá. Elküldöm érte Markot. Jó? — Köszönöm, professzor úr... Maga olyan jó... — Ugyan, kérem. Folytathatom? Hol is tartottunk? — Ott, hogy én buta vagyok, a delfinek meg okosak. — Dehogy is buta maga! Ha maga buta lenne, nem lehetne a tanítványom! Nos, akkor elmondanám... — Professzor úr! És József? — Ja, igen. Látja, máris elfelejtettem... A professzor feláll, lesétál a teraszról, benyit egy különálló lakrészbe. — Mark! Alszik már? — Nem, professzor úr! — Akkor legyen szíves, tegyen meg még egy fordulót a Kék Pisztrángba ... hozza el ide nekünk Józsefet... tudja, aki Máriával érkezett oda ... Melyik szobában is lakik József? — kiált föl Máriának a teraszra. — A tizenhetesben! — kiált le a teraszról Mária. — Akkor ért mindene, ugye, Mark? — Igen. — Jól van, Mark, jól van, pilóta... ★ Erzsébet és Dán táncolnak. József ül egy asztalnál, iszogat valamit. Erzsébet és Dán Beavatkozásra készül az USA a Perzsa-öbölben Az Egyesült Államok közvetlen katonai beavatkozásra készül a Perzsa-öböl térségében azzal az ürüggyel, hogy az iraki—iráni háborús konfliktus veszélyezteti a stratégiai fontosságú Hormu- zi-szoros biztonságát, azaz a szoroson keresztül lebonyolított tengeri kőolajszállítás folyamatosságát — jelentette ki Szalah Khalaf (Abu íjad.), az El Fatah palesztin ellenállási szervezet helyettes vezetője. Nasszer halálának tizedik évfordulóján Beirút- ban elhangzott beszédében a katonai intervenció előkészítésével hozta összefüggésbe David Jones tábornoknak, az Egyesült Államok vezérkari főnökei egyesített bizottsága elnökének hétvégi látogatását Szaúd-Arábiában. Valid Dzsumblatt, a Libanoni Haladó Szocialista Párt elnöke kiemelte, hogy haladéktalanul véget kell vetni a testvérháborúnak, amelyből csupán a megfelelő ürügyet kereső Egyesült Államok húzhat hasznot az olajkutak biztonsága felett őrködő amerikai katonai támaszpontok állandósítása révén. A palesztin aggodalmakat támasztja alá az izraeli rádió hétfői jelentése is, miszerint David Jones kedden Jeruzsálembe érkezik, hogy „stratégiai tárgyalásokat” folytasson az izraeli katonai vezetőkkel. A rádió azt is közölte, hogy a közeljövőben közös amerikai—izraeli katonai gyakorlatokat tartanak. A közvetítési kísérletek ellenére tovább folytatódlak az iraki—iráni harcok. Képünkön: iraki páncélos az iráni Abadan város közelében. (Kelet-Magyarország telefotó) (Folytatás az 1. oldalról) nagy, seregtestparancsnok tett jelentést. Ezt követően felcsendült a Himnusz, majd Losonczi Pál mondott, ünnepi köszöntőt: — Szép és kifejező jelkép e nagy nap fegyveres erőink számára. Alkalmat és módot ad arra, hogy emlékezzünk a múltra, az elődök nagyszerű tetteire és dicsőségére, és ugyanakkor e történelmi messzeségből erőt meríthessünk a jelen és a jövő feladatainak megoldásához. — Fegyveres erőink feladata biztosítani, hogy népünk békében élhessen, alkothasson, építse a szocialista hazát. Népünk fegyveres ereje hivatása magaslatán áll. Honvédségünk felkészültsége, harci készenléte magas színvonalú. Fegyelmezetten és szervezetten teljesíti, kötelességét. a határőr- ség, a rendőrség és a munkásőrség. Losonczi Pál végül gratulált a kitüntetetteknek. Ezt követően Losonczi Pál tábornoki kinevezéseket és kitüntetéseket adott át. Az ünnepség az Interna- cionálé hangjaival ért véget. Az előléptetett és kinevezett tábornokokat, s a kitüntetetteket a Parlament vadásztermében rendezett fogadáson Kádár János köszöntötte, s kívánt munkájukhoz további sikereket, szolgálatukban helytállást. tánc közben is a vendégeket nézegetik. József — ahogy meghagyta neki Mária — figyeli Erzsébetet és Dánt. Beszélgetésükből természetesen nem kell hallania semmit, szól a zene, általános az emelt hangerejű beszéd. — Hol lehet Mária? — kérdezi Dán, szinte önmagától. — Talán zuhanyozik. Itt ül ez a fiatalember. Ezzel érkezett. Most biztosan zuhanyozik, ez a becsületes udvarló meg itt várakozik rá. — Biztos ez? — Nem. De legalábbis vigasztaló ... — Ej, ez nem eljárás! Dan a parketten hagyja Erzsébetet, siet a hallba. A pult mögött most csinos fiatal nő áll. Dán súg neki valamit, és mutat neki valami igazolványfélét. A nő mosolyog, besétál Dan-nel a bárba, biccent a dobosnak, közben megnézi Józsefet. Üjra biccent a dobosnak, kimennek a bárból, vissza a hallba. — A tizenhetesben... — súgja a nő, immár a pult mögül. — De a lány elment. — Biztos? — Biztos. — Nem valami vigasztaló — morogja Dán. Közben megérkezik Erzsébet is. — De legalább biztos — mondja Erzsébet. — Még egy telefont megengedsz? — Igen. Hogyne, csak tessék. És ha közben beüt egy hölgy válasz? — Akkor kirohansz utánam, visszaakasztjuk a telefont, és fölkérsz táncolni. Világos? — Világos. ★ Dán telefonál. — Hello, itt Dán. Elment MUNKATÁRSUNK AZ ÖBÖLBEN (1.) Hajúval a Shall al Arabon Hajónk, egykor az iraki király jachtja, ma a Tawra, Szabadság nevet viseli, kifutásra kész a basrai kikötőben. Érdekes utazás előtt állunk, a Shatt al Arab vizén. A Tigris és az Eufrátesz nem messze innen, a Hor al Hammar tó- és mocsárvilágánál egyesült, s immáron az új néven fut az Öböl felé. Innen, ahonnan egykor a legendás Szindbád is útra kelt, megyünk mi is eleddig ismeretlen vizek és tájak felé. Oda, ahonnan manapság a legtöbb vészterhes hír, az iraki—iráni háború megany- nyi jelentése érkezik. Vitatott vizeken Egy műhold 300 kilométer magasból készített felvétele az az iraki—iráni határt jelentő folyó státusát rögzítette. Se az egyik, se a másik oldalon nem hittek tartósságában, hiszen évszázados, még az ozmán birodalom idejében született a vita arról: kié is a folyó? A Tawra lassan siklik, amikor mintegy 25 kilométeres út után figyelmeztetnek: itt kezdődnek a vitatott vizek. A folyó bal partja Irán, a jobb oldal Irak. Most, a folyó közepe jelenti a határt. A térképen ezen a vidéken vonalzóval húzott, feltehetően önkényes vonalak mutatják a két ország választóvonalát. Minden békésnek látszik. A jobb oldalon vég nélkül húzódnak a datolyapálma- erdők, köztük csatornák szállítják a vizet a fákhoz. A törvény, ami a magas fát és a dús termést ígéri, így szól: lába vízben, feje tűzben. Nos, van mindkettőből, a meleg eléri a 48 fokot. Kis falvak egyik és másik parton. A mocsarasabb vidéken flamingórajok húznak, a színuszgörbe szabályos váltakozásával alakuló magasságokban. A vízi úton is békésnek tűnik minden. Néha egy-egy közepes méretű tanker úszik az iráni Abadan vagy az iraki Basra felé, s hosszú, végeláthatatlan sorban úsznak a motorral hajtott dzsunkák az Öböl felé. Hajók — tucatjával A kapitányi hídon állok, s Hashim, a hajó parancsnoka tájékoztat. — A csónakok az Öbölben lévő tankhajókhoz, áruszállítókhoz igyekeznek. Visznek húst, friss gyümölcsöt, kenyeret. Mennek az irakiak, irániak egyaránt. Figyelje a zászlókat, látni, mindenkinek jó üzlet a hajók ellátása. Van olyan befutásra váró tengerjáró, amely hat hónapot is vár, amíg rákerül a sor. A térkép az úticélt Perzsaöbölnek nevezi. Irakban ragaszkodnak ahhoz: Araböböl. A nemzetközi sajtó egyszerűen Golfnak nevezi, így az egyszerű. Öböl. Mert az elnevezés körüli vita is jelzi, nem egyszerűen presztízs- okokról van szó. Iraki kísérőim meggyőződéssel mutatnak a bal part felé: Khuzisz- tán! Vagyis olyan terület, ahol nem perzsák, hanem arabok laknak. Olyanok, mint Olajkikötő, több mint 50 kilométerre a parttól. (A szerző felvétele) iraki testvéreik — teszik hozzá. Ha az ember jól megnézi magának a területet, minduntalan hatalmas olajfinomítók sziluettjei bontakoznak ki. Ilyenkor aztán önkéntelenül felmerül: csak a vízről, csak az öböl nevéről, csak az arabokról lenne itt szó? Lassan közeledünk az Öböl felé. Egyre több hajó körvonala lesz pontosan láthatóvá. Cápák nyüzsögnek hajónk körül, a meleg vízben szemmel láthatóan jól érzik magukat. Hol az egyik, hol a másik part vonulatánál tűnik fel katonai helikopter, lassan pásztázza a terepet, s aztán elrepül. A békés hangulat csak látszólagos. Vagy csak a meleg teszi, hogy az ember szinte tapintani tudja a madárka. Nem, azt nem tudom. Nem mondta meg. Erzsébetnek sem. Tulajdonképpen nem is találkoztak, nem is köszöntek egymásnak... Olyan gyorsan történt az egész... Hibáztam, főnök? Sajnálom. Borzasztóan sajnálom... Igazán nem tehetek róla ... Nem, a fickó itt van. Itt üldögél és bámul a pofánkba. Mintha figyelne minket ... Igen, értettem. Értettem, főnök. Most a fickó elmegy valakivel. Igen, elmennek. Értettem. Viszlát. ★ Mark vezeti a gyorskocsit, József kicsit ijedten pillog benne. — Hova megyünk? — A kisasszony után. Egyenest a kisasszony után... — Foxmanhoz? — Igen. — Be a Génbankba? — Nem, haza. — Hogy hívják magát? — Mark. — Jól van, Mark. — A főnök azt is szokta mondani: jól van, pilóta! — Jól van, Mark, mondom én is: jól van pilóta! — Az, hogy „mondom én is”, nem kell. — Nem? — Egyáltalán nem. — Csak annyi, hogy „Jól van, Mark, jó van pilóta!” ? — Igen. Ennyi. Meg is érkeztünk, Tessék. — Jól van, Mark, jól van, pilóta. — Látja, így van ez, mire összejönnénk, már vége is a fuvarnak. — Köszönöm, Mark. — Hello, főnök! Meghoztam a nagyfiút! — Jól van, Mark! Jól van, pilóta! — szól le a teraszról Foxman, Jöjjön föl, fiatalember! — Ügy van, gyere, József! Gyere, édesem. — Jövök már, jövök! — Amíg megy föl, alig hallhatóan morog magának: „Menynyit rángatják az embert!” — József, drága József! Úgy féltettelek! Nincs semmi baj? — Mária lefut József elé, együtt jönnek föl. — Nincs hát. . . Mi bajom lenne? Viszont nem tudtam meg semmit Erzsébetről és arról a fickóról... — Nem baj, édes Józsefem ... nem baj... és mit csináltál? — Néztem Erzsébetet, meg azt a fickót. Ki lehet az? — Nem tudom. Fogalmam sincs. És mit csináltak? — Táncoltak. És engem bámultak. Aztán a fickó elment telefonálni, a nő tovább bámult engem, a parkett kellős közepéről. — Képzeld, József, a professzor úr a delfinekről beszélt nekem... nagyon érdekes dolgokat mondott... hogy a delfinek nyelvét miért nem lehet megfejteni... és hogy mennyire okosak, pedig őket nem a munka tette okossá ... (Folytatjuk) a feszültséget? Kikötő a tengerben A Shatt al Arab ágakra bomlik. A folyó egyre szélesedik, s szinte észre sem vesszük, hogy már bent járunk a nyílt tengeren. Amerre az ember néz, hajó és hajó. Zömük olajszállító tanker. Hatalmas járművek, jachtunk olyan mellettük, mint egy kis ladik. Japán, francia zászlók jelzik a fő érdeklődőket és vevőket. — Előre figyeljen — int a kapitány. — Ott a tengerben az iraki legnagyobb olaj kikötő! És valóban, 52 kilométerre a parttól fura építmény emelkedik ki a vízből. Amikor megépült, a volt elnökről, Bakrról nevezték el. A kikötő mellett egy 350 ezer tonnás hajó nyeli a kőolajat. Több más is sorakozik, a mindent megérő energiára várva. Utunkat folytatva mélyen bent járunk az Öbölben. Jobbkézre már Kuvait partjai, s mindenütt csak hajó, hajó, hajó... Borzongató visszaidézni a hajóutat, s olvasni a hadijelentésekben a látott, s megismert vidéket, városneveket. Szomszédháború. S vajon kinek jó? És mi, vagy ki van mögötte? Visszaúton néztem a flamingókat, pálmákat. Milyen békés volt minden. Békés volt a látszat. Vagy látszat volt a béke? Bürget Lajos (Folytatjuk, következő rész: Az olajvidék magasból.) Utazásomkor még élt a tö- öböl legkritikusabb pontjáról, a Hormuzi-szorosról. rékenv meeállanndás amplv
