Kelet-Magyarország, 1980. szeptember (40. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-30 / 229. szám
2 KELET-MAGYARORSZÄG 1980. szeptember 30. Gémeskút és szivattyú a tiszaberceli réten. (Elek Emil felvétele) Meglátni a szépet M inden esztendő őszének nagyszerű eseménysorozata a képzőművészeti világhét. Ilyenkor szerte a világon arra irányítják a figyelmet, ami az élet szépségét tükrözi, a művészetre, ezen belül is a vizuális kultúrára. Mit tagadjuk, ez a kifejezés talán nem a legszebb, de hát sokat mond. Nem csupán any- nyit, hogy tanuljuk meg a képzőművészetet szeretni, érteni, tisztelni és becsülni. A vizuális kultúra sürgetése egy új és gazdagabb életforma kialakításának része. Meglátni a világban a szépet, a jót és igazat, örök emberi vágy. Megmutatni a világban a szépet, a jót és igazat, örök emberi tevékenység. Ez utóbbira nem mindenki képes, másrészt a vágyakozás sem jelent egyet a megértéssel. A világhét az alkalom arra, hogy találkozzék az alkotó és a befogadó, a mű betöltse hivatását: gyönyörködtessen, gondolkodtasson, neveljen. Társadalmunkban a művészet nagy jelentőséget kapott és kap a jövőben is. Mindenkor, amikor betölti ezeket a funkcióit, s érthető, a milliók számára többet adó tartalommal és formával áll a közönsége elé. Mi is élünk a képzőművészeti világhét lehetőségével, hogy mind több alkalommal kínáljuk az alkotást, s mutassuk be az alkotót. A következő hetekben megyénkben is egymást érik majd a különböző rendezvények, kiállítások. Bőven kínálkoznak az alkalmak arra, hogy ki-ki ízlése és érdeklődése szerint nézzen képet, tapintson meg szobrot, simogasson meg érmet, beszélgessen alkotóval. Az biztos, egy világhét egy évben nem oldja meg a milliók látni tanítását. De nagy alkalom arra, hogy egyre többen figyeljenek fel az otthont, utcát, teret díszítő szépre. A művészet a maga eszközeivel sokat tud segíteni azon, hogy világunk képe még teljesebb legyen. Használja hát mindenki lehetősége szerint a sok kínálkozó lehetőséget, s a szín és forma csodás rendjét építse szemléletébe, így válhatunk nemcsak nézőkké, nemcsak passzív élvezőkké, hanem a művészet ^kínálta többlet birtokosaivá. (bürget) Hűsoron a Harakiri Hegújul a filmklub Évről évre nagy érdeklődés kíséri a nyíregyházi archív filmklub előadásait. Ennek figyelembevételével a megyei moziüzemi vállalat vezetői átvették a szervezést az SZMT Móricz Zsigmond Művelődési Házától. Az idei évad filmjeit már a Krúdy filmszínházban vetítik. A 18 előadásra tervezett program november 13-án kezdődik. Azt követően decemberig hetente, majd rövid téli szünet után januártól kéthetenként kerülnek vászonra a filmek. A klubnapokon két előadásban láthatók az alkotások. A 18 órától kezdődő a fiatalabbak, a 20 órai a felnőttek számára szól. Ennek megfelelően — természetesen azonos programmal — ifjúsági és felnőtt bérletek kerülnek forgalomba, amelyeket a Krúdy mozi árusít. Nem változott az éves műsor-összeállítás rendje. Továbbra is tematikus válogatásokat láthatnak a bérlettel rendelkezők, s a vetítéseket az idei évadban is rövid bevezető előadások előzik meg. A programban szereplő filmek három csoportban kerülnek a nézők elé. Az elsőben a japán filmművészetből kaphatunk ízelítőt. Újból vászonra kerül a Harakiri című alkotás, melyet a 60-as években már egyszer sikerrel játszottak mozijaink. Ezenkívül a műsortervben nemcsak Ohira, a legfiatalabb japán rendezőgárda egyik jelesének „A fiú” című alkotása, de egy Kuro- szava-újdonság is szerepel. Életmű keresztmetszetet próbál adni a John Ford filmjeiből készített válogatás. Többek között láthatjuk az amerikai rendező A hatos fogat című művét is. A nyugati kortárs filmművészet legjelesebb alkotásaiból válogattak a filmklub munkatársai a harmadik blokk összeállításakor. Fo- lanszki, Pasolini és Resnais munkái mellett még egy igazi filmcsemegét tartogat a program: műsorra tűzik a Majmok bolygója című amerikai filmet is. (Csendes) TANULÓI BALESETEK Mi történt a vasútállomáson? Minden szülőben marad szorongás, amikor útjára engedi iskolás gyermekét. Nem éri-e baj az úton, a tornaórán, a szünetben, a kiránduláson, a tanműhelyben, az őszi mezőgazdasági munkák során. Jogos szülői aggodalmak ezek, mert veszélyek sokasága leselkedik ránk. Különösen a gyermekekre, akik életkori sajátosságaik miatt mozgékonyabbak, néha figyelmetlenebbek mint az idősebbek. Egy vigyázatlan mozdulat A fekete krónikák gyakori szereplői a gyermekek: F. G. a 107-es szakmunkásképző intézet első éves szövőtanulójának szeptember 10-én az ajaki állomáson fél lábát levágta a vonat. Elég volt egy vigyázatlan mozdulat. Egy másik elég friss hír: K. V. ibrányi tanuló augusztus 31- én Nagyhalász községben egy motoros pótutasaként balesetet szenvedett, meghalt. Folytathatnánk a sort, hisz országosan évente 12—14 ezer általános, és középiskolai tanulót ér baleset, melyből 10—15 halálos kimenetelű. Megyénkben évente 300— 400 diákot ér baleset. Az utóbbi két-három év tapasztalatai szerint valamelyest csökkenőben van a tanulói balesetek szálba, de lényeges javulásról nem beszélhetünk. Eddig a leggyakoribb veszélyforrások a következők voltak: a testnevelési órán történt balesetek, az óraközi szünetekben előforduló sérülések, valamint a gyakorlati foglalkozások közben bekövetkezett balesetek szedtek legtöbb áldozatot. Újabban a közlekedési balesetek zárkóztak fel negyedik komoly veszélyforrássá figyelmeztetve a szülőket, a nevelőket, a közlekedés dolgozóit, hogy többet kell tenni az utazó gyermekek védelméért. A megvében több ezer általános és középiskolás diák utazik naponta lakóhelvéről az iskolába. Csak a bejáró középiskolás tanulók száma meghaladja a nyolcezret. Megteszünk-e mindent azért, hogy a fiatalok egy percre se feledkezzenek meg az őket fenyegető veszélyekről ? Csak tiltani ? A csak tiltással élő „nevelés” olykor bizonytalanságot fejleszthet ki a gyermekben, amely kritikus helyzetekben inkább hátrányos, mint hasznos. Nem arra kell nevelni a fiatalokat, hogy ne merjenek lelépni a járdáról az úttestre, hanem arra, tudják, mikor biztonságos az úttest, a zebra, hol és hogyan kerékpározhatnak, netán motorozhatnak veszélyek nélkül, mi az a pont, amikor fel-vagy leszállhatnak a vonatról, buszról. . . A szülői háznak nagyobb a felelőssége, mint az iskolának, bár a közelmúltban is körlevélben hívták fel a felettes művelődésügyi szervek az iskolaigazgatók figyelmét, tegyenek meg mindent a tanulói balesetek csökkentéséért. Közlekedési udvar Némely iskola dicséretes módon közlekedési udvart rendezett be, ahol a gyalogosra vonatkozó szabályokkal ismerkedhetnek a diákok. Erre azonban kevés iskolának van lehetősége. Marad a szóbeli oktatás, amelyre a feszes tanrendek kevés lehetőséget adnak. Néhol a közlekedési szakkörök, úttörő közlekedési őrsök jó alapokat építgetnek a közlekedési kultúra terjesztésében, de ezek tevékenysége még nem általános. Említhetnénk a közvetett okok között a gyermekek hajszoltságát, a késői fekvés, a reggeli rohanás motívumait a rosszul kialakított egyéni és családi napirendet, a családi és az iskolai környezet fegyelmező hatását, amely valahol összefügg a tanulói balesetekkel. Érdemes végiggondolni szülőnek, iskolának : meglettek-e mindent a gyermekért. P. G. Az 5. sz. Volán Vállalat szép- mények között vezető sofőrök tember 27-én Nyíregyházán ren- nem egyforma mennyiségű dezte a tehergépkocsi-vezetők üzemanyagot használtak fel. A energiatakarékossági és vezetés- legtakarékosabb vezetők jutalmat technikai versenyének döntőjét, kaptak. Képünkön a verseny Az azonos távon, azonos körül- egyik pillanata. (Jávor L. felv.) Büntetés ittas vezetésért Úgy ült segédmotorjára április 30-án délután a 28 éves nyírlu- gosl Jónás Antal, hogy előtte szeszes italt fogyasztott, önmagában ezért is megbüntették volna, Jónásnak azonban jogosítványa sem volt, így a bíróság 3000 forint pénzbüntetést szabott ki rá és egy évre eltiltotta a járművezetéstől. Majdnem részegen ült segédmotorjára május elsején Nyírbátorban Magyar Ferenc 26 éves pl- ricsel lakos. Igazoltatták, megszondázták, majd vért vettek tőle, s a laborban 2 ezreléknél több alkoholt mutattak ki vérében, A bíróság 3200 forintos büntetést szabott ki rá és egy évre őt is eltiltotta a járművezetéstől. Valamivel még tőle is többet Ivott április 7-én a 24 éves kál- lősemjéni Vass Mihály, de a motorozás neki is rosszul sikerült. Az igazoltatás után 2,10 ezrelék alkoholt mutattak ki vérében, ezért 3500 forintos büntetést szabtak ki rá, s egy évig nem vezetheti segédmotorját. Kevesebbet ívott, de nagyobb járművel, motorkerékpárral közlekedett Ittas állapotban március 29-én délután Nyírpilis és Piri- cse között Dudás János 34 éves nyírpilisi lakos, öt 3600 forintra büntették és egy évre eltiltották a járművezetéstől. Az enyhe és közepes fokú ittas állapot határán lévő értéket mutattak ki május 17-én este Tóth Béla 20 éves nyírbátori lakos vérében, ami nem is lett volna baj, ha nem éppen kocsit vezet. Az Igazoltatáson őt is elcsípték, a biróság pedig 4000 forint büntetést szabott ki rá és egy évig nem vezetheti kocsiját. A felsoroltak közül legtöbbet Vass Tibor 20 éves balkányi lakos ivott: az ő vérében 2,16 ezrelék alkoholt találtak június 13- án éjjel, amikor kocsijából kiszállították és vért vettek tőle. A legmagasabb összegű pénzbüntetést is ő kapta: 4500 forintra büntette a biróság és egy évre eltiltotta a járművezetéstől. Valamennyi, büntetés jogerős. Ügy emlékszem, hogy ilyentájt, néhány éve már, a budapesti művészeti hetek keretében és fémjelzésével sugárzott produkciók között általában igen rangos alkotások szerepeltek. A megtisztelő emblémát — gondolom — kommersz mű (műsor) nemigen kaphatta meg. Ezért felcsigázott érdeklődéssel és a kiérdemelten előlegezhető bizakodással vártam a Hívójel c. tévéfilm szombati bemutatását. Nos, csalódás ért. Hiába volt a téma társadalmi érdekű, hiába volt a nagyszerű alakítást nyújtó Bencze Ferenc megrázóan emberi és együttérzésre késztető, Kereszthy András annak idején nagy érdeklődést kiváltó irodalmi riportjának tévés feldolgozásából — sajnos — nem született a budapesti művészeti hetek megjelöléshez méltó alkotás. Nem volt a tévéfilmben drámai feszültség. Ti. az egyszer rossz gombot megnyomó, s ezzel tömeges vasúti szerencsétlenséget okozó Szániel Sándor egyéni tragédiája mögött nem lehetett keresni a külső körülmények valamiféle szerencsétlen összejátszását, sem más tényezőket, amelyek az ő elítélését (vagy esetleges morális felmentését) egy percre is problematikussá tették volna. Márpedig a színen kibomló konfliktusok, a legalább két esély (bármily időleges) lehetősége nélkül nincs igazi dráma. A Szániel Sándor lelke mélyén lezajlódó dráma ugyan mély együttérzésünket válthatta ki. de ettől a tévéfilm csupán epikus riportázs maradt, amelyben már az első mondatok után is egyértelmű volt minden, s a továbbiakban sem láthattunk újabb motivációkat. Ha csak ezt nem számíthatjuk annak, amit a vasútigazgatóság személyzeti osztályán mondtak a tragikus eset kapcsán: „... És az iparban? És a mezőgazdaságban? Másutt nem mennek egymásba a vonatok?” Ilyenféle vélekedés viszont aligha fogadható el — különösen nem az emberekkel való fokozottabb törődés szükségességének hangsúlyozása helyett, (ők sem gondolhatták komolyan.) Biztatóan kezd alakulni a Van egy fantasztikus ötlete? c. tévés kabaréműsor. Igaz, hogy a „civilek” való- ban új, jó ötleteit többnyire hivatásos humoristák dolgozzák fel, de ez csak még pointírozottabbá, hatásosabbá teszi az egyes számokat, pláne a nevettetés színész nagymestereinek közreműködésével. Szóval, maga az ötlet, hogy nézőket is vonjon be (s nem is mindig csak ötletadókként) a műsorba Bednai Nándor és Kállai István, — máris bevált. A szombati adás — noha egyenetlen volt — kellemes szórakozást nyújtott. Nekem legjobban a Wolf Ágnes ötletéből feldolgozott Első Magyar Protekcióhivatal tetszett, Horváth Jenő, Schubert Éva és Agárdi Gábor ellenállhatatlanul humoros előadásában. Ugyancsak eredetinek hatott a csongrádi Szentesi András kitűnő ötletéből készített jelenet (maszekkölcsön az MNB-nek, feltételekkel!), Ínke László és Kabos László jókedvű komédiázásával. Ezúttal a műsor gördülé- kenységére és tempójára sem lehetett panaszunk. Merkovszky Pál ORADlóraSJ Egyre többször igazolódik, hogy a legjobban sikerült színházi előadás ugyancsak jól sikerült rádióközvetítése ellenére is érdemes elkészíteni a dráma rádióváltozatát. Legutóbb a kiváló orosz drámaíró, A. Ny. Osztrovsz- kij súlyos mondanivalójú művének, a Viharnak mutatták be a rádiósított változatát, melyet Magos György készített és rendezett. Ennek a drámának színpadon is nagy hatása van, de most a rádiót hallgatva kivételes élményben lehetett része mindenkinek, aki erre az időre bekapcsolta készülékét. Ebben a gondolatok és az érzelmek szabadságáért, az ember, az egyén szabad és értelmes életéért kiáltó drámában, illetve az előadás során a színészi megjelenítésben igen nagy szerepe van a lélek kínjainak, gyötrődésének. Pontosabban annak, hogy miként képes ezt a színész hitelesen, túlzások nélkül megteremteni, újraélni. A Vihar hatalmas falusi zsarnokok és kis erejű emberek közötti összecsapások színtere, kerete. Ezek az összecsapások nagyon is egyenlőtlen erők között folynak, kimenetelük nem lehet kétséges egy pillanatra sem. Még színpadon sem kívánnak nagy hangerőt, ott is inkább a belső tüzet, az indulatot, a tiszta érzelmek gyötrettetését, megaláztatását, a remény és a reményvesztettség közötti hánykódást kell életre kelteni. Ezekre nyílik nagy lehetőség a kamara hangvételű rádióváltozatban, ahol mindezt csak hanggal, illetve ennek ellenkezőjével, a csenddel lehet kifejezni. Ilyen módon kell kifejeznie az előadásnak, a színésznek azt is, hogy az író rokon- szenve a korlátolt despoták lába alatt nyögő gyengéké, a. tiszta szívűeké, a tudomány értelmes magyarázatait befogadó és az emberek érdekében alkalmazni akaró nyílt eszűeké, annak ellenére, hogy ők alulmaradnak a küzdelemben. Sokáig nem lehet elfelejteni Sulyok Mária (Kabanova), Kállai Ferenc (Gyikoj), Kútvölgyi Erzsébet (Katye- rina), Kézdy György (Kuligin), Vajda László (Tyihon) és a többiek által életre keltett alakokat. Seregi István Segítség a tetoválás eltávolításához Ausztráliában a tetovált mell egykor a túláradó férfiasság jele volt. De a tetoválás rajongó hívei Idősebbek és okosabbak lesznek: Benjamin Rank, Ausztrália egyik leghíresebb bőrsebésze egy szakmai szimpozionon úgy nyilatkozott, hogy ő és kollégái igen jól kerestek azokon a pácienseken, akik fantasztikus bőrdíszítményüket hirtelen zavarónak találták. A tetovált teenagereknek legalább egynegyed része előbb vagy utóbb bűnbánóan sebészhez fordul, hogy eltávolíthassa bőrének díszét. Azoknak, akiknek nincs meg ehhez a szükséges pénzük vagy nagyobb tetoválások találhatók arcukon, váratlanul a Vöröskereszt sietett segítségükre: speciális gyógyintézetben távolít- ják el a tetoválásokat. Olyan esetekben, amikor a sebészeti beavatkozásra már nincs mód, a Vöröskereszt megfelelő kozmetikai szereket tart készenlétben, amelyek az ifjúkori vétket teljesen láthatatlanná teszik. □képernyő«
