Kelet-Magyarország, 1980. szeptember (40. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-30 / 229. szám

2 KELET-MAGYARORSZÄG 1980. szeptember 30. Gémeskút és szivattyú a tiszaberceli réten. (Elek Emil felvétele) Meglátni a szépet M inden esztendő őszé­nek nagyszerű ese­ménysorozata a kép­zőművészeti világhét. Ilyen­kor szerte a világon arra irányítják a figyelmet, ami az élet szépségét tükrözi, a művészetre, ezen belül is a vizuális kultúrára. Mit ta­gadjuk, ez a kifejezés talán nem a legszebb, de hát so­kat mond. Nem csupán any- nyit, hogy tanuljuk meg a képzőművészetet szeretni, érteni, tisztelni és becsülni. A vizuális kultúra sürgeté­se egy új és gazdagabb élet­forma kialakításának része. Meglátni a világban a szé­pet, a jót és igazat, örök emberi vágy. Megmutatni a világban a szépet, a jót és igazat, örök emberi tevé­kenység. Ez utóbbira nem mindenki képes, másrészt a vágyakozás sem jelent egyet a megértéssel. A világhét az alkalom arra, hogy találkoz­zék az alkotó és a befogadó, a mű betöltse hivatását: gyönyörködtessen, gondol­kodtasson, neveljen. Társadalmunkban a mű­vészet nagy jelentőséget ka­pott és kap a jövőben is. Mindenkor, amikor betölti ezeket a funkcióit, s érthető, a milliók számára többet adó tartalommal és formá­val áll a közönsége elé. Mi is élünk a képzőművészeti világhét lehetőségével, hogy mind több alkalommal kí­náljuk az alkotást, s mutas­suk be az alkotót. A következő hetekben megyénkben is egymást érik majd a különböző rendez­vények, kiállítások. Bőven kínálkoznak az alkalmak arra, hogy ki-ki ízlése és érdeklődése szerint nézzen képet, tapintson meg szob­rot, simogasson meg érmet, beszélgessen alkotóval. Az biztos, egy világhét egy év­ben nem oldja meg a mil­liók látni tanítását. De nagy alkalom arra, hogy egyre többen figyeljenek fel az otthont, utcát, teret díszítő szépre. A művészet a maga eszközeivel sokat tud segíteni azon, hogy világunk képe még telje­sebb legyen. Használja hát mindenki lehetősége szerint a sok kínálkozó lehetőséget, s a szín és forma csodás rendjét építse szemléletébe, így válhatunk nemcsak né­zőkké, nemcsak passzív él­vezőkké, hanem a művészet ^kínálta többlet birtokosaivá. (bürget) Hűsoron a Harakiri Hegújul a filmklub Évről évre nagy érdeklődés kíséri a nyíregyházi archív filmklub előadásait. Ennek figyelembevételével a megyei moziüzemi vállalat vezetői át­vették a szervezést az SZMT Móricz Zsigmond Művelődési Házától. Az idei évad filmjeit már a Krúdy filmszínházban vetítik. A 18 előadásra tervezett program november 13-án kez­dődik. Azt követően decem­berig hetente, majd rövid té­li szünet után januártól két­hetenként kerülnek vászonra a filmek. A klubnapokon két előadásban láthatók az alko­tások. A 18 órától kezdődő a fiatalabbak, a 20 órai a fel­nőttek számára szól. Ennek megfelelően — természetesen azonos programmal — ifjúsá­gi és felnőtt bérletek kerül­nek forgalomba, amelyeket a Krúdy mozi árusít. Nem változott az éves mű­sor-összeállítás rendje. To­vábbra is tematikus váloga­tásokat láthatnak a bérlettel rendelkezők, s a vetítéseket az idei évadban is rövid be­vezető előadások előzik meg. A programban szereplő fil­mek három csoportban kerül­nek a nézők elé. Az elsőben a japán filmművészetből kap­hatunk ízelítőt. Újból vászon­ra kerül a Harakiri című al­kotás, melyet a 60-as években már egyszer sikerrel játszot­tak mozijaink. Ezenkívül a műsortervben nemcsak Ohira, a legfiatalabb japán rendező­gárda egyik jelesének „A fiú” című alkotása, de egy Kuro- szava-újdonság is szerepel. Életmű keresztmetszetet pró­bál adni a John Ford filmjei­ből készített válogatás. Töb­bek között láthatjuk az ame­rikai rendező A hatos fogat című művét is. A nyugati kortárs filmmű­vészet legjelesebb alkotásai­ból válogattak a filmklub munkatársai a harmadik blokk összeállításakor. Fo- lanszki, Pasolini és Resnais munkái mellett még egy iga­zi filmcsemegét tartogat a program: műsorra tűzik a Majmok bolygója című ame­rikai filmet is. (Csendes) TANULÓI BALESETEK Mi történt a vasútállomáson? Minden szülőben marad szorongás, amikor útjára en­gedi iskolás gyermekét. Nem éri-e baj az úton, a torna­órán, a szünetben, a kirándu­láson, a tanműhelyben, az őszi mezőgazdasági munkák során. Jogos szülői aggodal­mak ezek, mert veszélyek so­kasága leselkedik ránk. Kü­lönösen a gyermekekre, akik életkori sajátosságaik miatt mozgékonyabbak, néha fi­gyelmetlenebbek mint az idő­sebbek. Egy vigyázatlan mozdulat A fekete krónikák gyakori szereplői a gyermekek: F. G. a 107-es szakmunkásképző intézet első éves szövőtanuló­jának szeptember 10-én az ajaki állomáson fél lábát le­vágta a vonat. Elég volt egy vigyázatlan mozdulat. Egy másik elég friss hír: K. V. ibrányi tanuló augusztus 31- én Nagyhalász községben egy motoros pótutasaként balese­tet szenvedett, meghalt. Foly­tathatnánk a sort, hisz orszá­gosan évente 12—14 ezer ál­talános, és középiskolai tanu­lót ér baleset, melyből 10—15 halálos kimenetelű. Megyénkben évente 300— 400 diákot ér baleset. Az utóbbi két-három év tapasz­talatai szerint valamelyest csökkenőben van a tanulói balesetek szálba, de lényeges javulásról nem beszélhetünk. Eddig a leggyakoribb ve­szélyforrások a következők voltak: a testnevelési órán történt balesetek, az óraközi szünetekben előforduló sé­rülések, valamint a gyakor­lati foglalkozások közben be­következett balesetek szedtek legtöbb áldozatot. Újabban a közlekedési balesetek zárkóz­tak fel negyedik komoly ve­szélyforrássá figyelmeztetve a szülőket, a nevelőket, a közlekedés dolgozóit, hogy többet kell tenni az utazó gyermekek védelméért. A megvében több ezer általá­nos és középiskolás diák uta­zik naponta lakóhelvéről az iskolába. Csak a bejáró kö­zépiskolás tanulók száma meghaladja a nyolcezret. Megteszünk-e mindent azért, hogy a fiatalok egy percre se feledkezzenek meg az őket fenyegető veszélyekről ? Csak tiltani ? A csak tiltással élő „neve­lés” olykor bizonytalanságot fejleszthet ki a gyermekben, amely kritikus helyzetekben inkább hátrányos, mint hasznos. Nem arra kell ne­velni a fiatalokat, hogy ne merjenek lelépni a járdáról az úttestre, hanem arra, tud­ják, mikor biztonságos az út­test, a zebra, hol és hogyan kerékpározhatnak, netán mo­torozhatnak veszélyek nél­kül, mi az a pont, amikor fel-vagy leszállhatnak a vo­natról, buszról. . . A szülői háznak nagyobb a felelőssége, mint az iskolá­nak, bár a közelmúltban is körlevélben hívták fel a fe­lettes művelődésügyi szervek az iskolaigazgatók figyelmét, tegyenek meg mindent a ta­nulói balesetek csökkentésé­ért. Közlekedési udvar Némely iskola dicséretes módon közlekedési udvart rendezett be, ahol a gyalo­gosra vonatkozó szabályok­kal ismerkedhetnek a diá­kok. Erre azonban kevés is­kolának van lehetősége. Ma­rad a szóbeli oktatás, amely­re a feszes tanrendek kevés lehetőséget adnak. Néhol a közlekedési szakkörök, úttö­rő közlekedési őrsök jó ala­pokat építgetnek a közleke­dési kultúra terjesztésében, de ezek tevékenysége még nem általános. Említhetnénk a közvetett okok között a gyermekek hajszoltságát, a késői fekvés, a reggeli rohanás motívuma­it a rosszul kialakított egyé­ni és családi napirendet, a családi és az iskolai környe­zet fegyelmező hatását, amely valahol összefügg a ta­nulói balesetekkel. Érdemes végiggondolni szülőnek, isko­lának : meglettek-e mindent a gyermekért. P. G. Az 5. sz. Volán Vállalat szép- mények között vezető sofőrök tember 27-én Nyíregyházán ren- nem egyforma mennyiségű dezte a tehergépkocsi-vezetők üzemanyagot használtak fel. A energiatakarékossági és vezetés- legtakarékosabb vezetők jutalmat technikai versenyének döntőjét, kaptak. Képünkön a verseny Az azonos távon, azonos körül- egyik pillanata. (Jávor L. felv.) Büntetés ittas vezetésért Úgy ült segédmotorjára április 30-án délután a 28 éves nyírlu- gosl Jónás Antal, hogy előtte sze­szes italt fogyasztott, önmagában ezért is megbüntették volna, Jó­násnak azonban jogosítványa sem volt, így a bíróság 3000 fo­rint pénzbüntetést szabott ki rá és egy évre eltiltotta a járműve­zetéstől. Majdnem részegen ült segédmo­torjára május elsején Nyírbátor­ban Magyar Ferenc 26 éves pl- ricsel lakos. Igazoltatták, meg­szondázták, majd vért vettek tő­le, s a laborban 2 ezreléknél több alkoholt mutattak ki vérében, A bíróság 3200 forintos büntetést szabott ki rá és egy évre őt is eltiltotta a járművezetéstől. Valamivel még tőle is többet Ivott április 7-én a 24 éves kál- lősemjéni Vass Mihály, de a mo­torozás neki is rosszul sikerült. Az igazoltatás után 2,10 ezrelék alkoholt mutattak ki vérében, ezért 3500 forintos büntetést szabtak ki rá, s egy évig nem vezetheti segédmotorját. Kevesebbet ívott, de nagyobb járművel, motorkerékpárral köz­lekedett Ittas állapotban március 29-én délután Nyírpilis és Piri- cse között Dudás János 34 éves nyírpilisi lakos, öt 3600 forintra büntették és egy évre eltiltották a járművezetéstől. Az enyhe és közepes fokú ittas állapot határán lévő értéket mu­tattak ki május 17-én este Tóth Béla 20 éves nyírbátori lakos vé­rében, ami nem is lett volna baj, ha nem éppen kocsit vezet. Az Igazoltatáson őt is elcsípték, a biróság pedig 4000 forint bünte­tést szabott ki rá és egy évig nem vezetheti kocsiját. A felsoroltak közül legtöbbet Vass Tibor 20 éves balkányi la­kos ivott: az ő vérében 2,16 ez­relék alkoholt találtak június 13- án éjjel, amikor kocsijából ki­szállították és vért vettek tőle. A legmagasabb összegű pénzbünte­tést is ő kapta: 4500 forintra bün­tette a biróság és egy évre eltil­totta a járművezetéstől. Valamennyi, büntetés jogerős. Ügy emlékszem, hogy ilyentájt, néhány éve már, a budapesti művészeti he­tek keretében és fémjelzé­sével sugárzott produkciók között általában igen ran­gos alkotások szerepeltek. A megtisztelő emblémát — gondolom — kommersz mű (műsor) nemigen kaphatta meg. Ezért felcsigázott ér­deklődéssel és a kiérdemel­ten előlegezhető bizakodás­sal vártam a Hívójel c. té­véfilm szombati bemutatá­sát. Nos, csalódás ért. Hiá­ba volt a téma társadalmi érdekű, hiába volt a nagy­szerű alakítást nyújtó Bencze Ferenc megrázóan emberi és együttérzésre késztető, Kereszthy András annak idején nagy érdek­lődést kiváltó irodalmi ri­portjának tévés feldolgozá­sából — sajnos — nem szü­letett a budapesti művésze­ti hetek megjelöléshez méltó alkotás. Nem volt a tévéfilmben drámai feszültség. Ti. az egyszer rossz gombot meg­nyomó, s ezzel tömeges vasúti szerencsétlenséget okozó Szániel Sándor egyé­ni tragédiája mögött nem lehetett keresni a külső kö­rülmények valamiféle sze­rencsétlen összejátszását, sem más tényezőket, ame­lyek az ő elítélését (vagy esetleges morális felmenté­sét) egy percre is problema­tikussá tették volna. Már­pedig a színen kibomló konfliktusok, a legalább két esély (bármily időleges) le­hetősége nélkül nincs igazi dráma. A Szániel Sándor lelke mélyén lezajlódó drá­ma ugyan mély együttérzé­sünket válthatta ki. de et­től a tévéfilm csupán epi­kus riportázs maradt, amelyben már az első mon­datok után is egyértelmű volt minden, s a továbbiak­ban sem láthattunk újabb motivációkat. Ha csak ezt nem számíthatjuk annak, amit a vasútigazgatóság személyzeti osztályán mondtak a tragikus eset kapcsán: „... És az ipar­ban? És a mezőgazdaság­ban? Másutt nem mennek egymásba a vonatok?” Ilyenféle vélekedés viszont aligha fogadható el — kü­lönösen nem az emberekkel való fokozottabb törődés szükségességének hangsú­lyozása helyett, (ők sem gondolhatták komolyan.) Biztatóan kezd alakulni a Van egy fantasztikus ötle­te? c. tévés kabaréműsor. Igaz, hogy a „civilek” való- ban új, jó ötleteit többnyi­re hivatásos humoristák dolgozzák fel, de ez csak még pointírozottabbá, hatá­sosabbá teszi az egyes szá­mokat, pláne a nevettetés színész nagymestereinek közreműködésével. Szóval, maga az ötlet, hogy néző­ket is vonjon be (s nem is mindig csak ötletadókként) a műsorba Bednai Nándor és Kállai István, — máris bevált. A szombati adás — noha egyenetlen volt — kel­lemes szórakozást nyújtott. Nekem legjobban a Wolf Ágnes ötletéből feldolgozott Első Magyar Protekcióhiva­tal tetszett, Horváth Jenő, Schubert Éva és Agárdi Gá­bor ellenállhatatlanul hu­moros előadásában. Ugyan­csak eredetinek hatott a csongrádi Szentesi András kitűnő ötletéből készített jelenet (maszekkölcsön az MNB-nek, feltételekkel!), Ínke László és Kabos Lász­ló jókedvű komédiázásával. Ezúttal a műsor gördülé- kenységére és tempójára sem lehetett panaszunk. Merkovszky Pál ORADlóraSJ Egyre többször igazolódik, hogy a legjobban sikerült színházi előadás ugyancsak jól sikerült rádióközvetítése ellenére is érdemes elkészí­teni a dráma rádióváltoza­tát. Legutóbb a kiváló orosz drámaíró, A. Ny. Osztrovsz- kij súlyos mondanivalójú művének, a Viharnak mu­tatták be a rádiósított vál­tozatát, melyet Magos György készített és rende­zett. Ennek a drámának színpadon is nagy hatása van, de most a rádiót hall­gatva kivételes élményben lehetett része mindenkinek, aki erre az időre bekapcsol­ta készülékét. Ebben a gondolatok és az érzelmek szabadságáért, az ember, az egyén szabad és értelmes életéért kiáltó drá­mában, illetve az előadás során a színészi megjelení­tésben igen nagy szerepe van a lélek kínjainak, gyöt­rődésének. Pontosabban an­nak, hogy miként képes ezt a színész hitelesen, túlzások nélkül megteremteni, újra­élni. A Vihar hatalmas falu­si zsarnokok és kis erejű emberek közötti összecsapá­sok színtere, kerete. Ezek az összecsapások nagyon is egyenlőtlen erők között folynak, kimenetelük nem lehet kétséges egy pillanat­ra sem. Még színpadon sem kívánnak nagy hangerőt, ott is inkább a belső tüzet, az indulatot, a tiszta érzel­mek gyötrettetését, meg­aláztatását, a remény és a reményvesztettség közötti hánykódást kell életre kel­teni. Ezekre nyílik nagy le­hetőség a kamara hang­vételű rádióváltozatban, ahol mindezt csak hanggal, illetve ennek ellenkezőjével, a csenddel lehet kifejezni. Ilyen módon kell kifejeznie az előadásnak, a színésznek azt is, hogy az író rokon- szenve a korlátolt despoták lába alatt nyögő gyengéké, a. tiszta szívűeké, a tudo­mány értelmes magyaráza­tait befogadó és az emberek érdekében alkalmazni akaró nyílt eszűeké, annak ellené­re, hogy ők alulmaradnak a küzdelemben. Sokáig nem lehet elfelej­teni Sulyok Mária (Kabano­va), Kállai Ferenc (Gyikoj), Kútvölgyi Erzsébet (Katye- rina), Kézdy György (Kuli­gin), Vajda László (Tyihon) és a többiek által életre keltett alakokat. Seregi István Segítség a tetoválás eltávolításához Ausztráliában a tetovált mell egykor a túláradó férfiasság jele volt. De a tetoválás rajongó hí­vei Idősebbek és okosabbak lesz­nek: Benjamin Rank, Ausztrália egyik leghíresebb bőrsebésze egy szakmai szimpozionon úgy nyi­latkozott, hogy ő és kollégái igen jól kerestek azokon a páciense­ken, akik fantasztikus bőrdíszít­ményüket hirtelen zavarónak ta­lálták. A tetovált teenagereknek legalább egynegyed része előbb vagy utóbb bűnbánóan sebészhez fordul, hogy eltávolíthassa bőré­nek díszét. Azoknak, akiknek nincs meg ehhez a szükséges pén­zük vagy nagyobb tetoválások találhatók arcukon, váratlanul a Vöröskereszt sietett segítségükre: speciális gyógyintézetben távolít- ják el a tetoválásokat. Olyan esetekben, amikor a sebészeti be­avatkozásra már nincs mód, a Vöröskereszt megfelelő kozmeti­kai szereket tart készenlétben, amelyek az ifjúkori vétket tel­jesen láthatatlanná teszik. □képernyő«

Next

/
Thumbnails
Contents