Kelet-Magyarország, 1980. szeptember (40. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-28 / 228. szám
1980. szeptember 28. ® L Van-e tekintélyük a női vezetőknek? Friss diplomások Az egyik leány, a másik asszony. A leány nap mint nap a határt járja és feladata, hogy megbolygassa az ősi rendet. Irányításával akácfasorokat irtanak ki, évszázados dűlőuta- kat szántanak fel, dombhátakat gyalulnak laposra. Az asz- szony a számok világában él. Adatokat gyűjt, oszt és szoroz, értékel, elemez, tervez és gyakorta bizonyítania kell igazát. Friss diplomásokról van szó, agrármérnökökről, akik valamikor együtt jártak gimnáziumba, aztán egy év különbséggel végezték Debrecenben az egyetemet. Most mindketten a tornyospálcai Rákóczi Termelőszövetkezetben dolgoznak. Á lány Barna hajú, csinos és telítve van életkedvvel, energiával, vidámsággal. Bogyó Évának hívják és tömören azt mondja magáról: — Érettségi után tanárképzőre jelentkeztem, de nem. vettek fel. Egy évig vártam, aztán elmentem Debrecenbe tanulni. Nem bánt, hogy nem az sikerült, amit eredetileg terveztem. Most már tudom: a jó levegőnél, a szabad természetnél nincs jobb. A beosztásom itt a termelőszövetkezetben meliorációs ágazatvezető. mm M v * Bogyó Éva — Erről talán egy kicsit többet, hiszen nem mindenki tudja, mit takar ez a szó. — Miután előtérbe került a föld racionális hasznosítása... Bonyolult, ám a szakemberek. szűk körének világos, könnyen érthető magyarázat következett. A lényeg: kormányprogram a föld maximális hasznosítása, a termőképesség fokozása. Ehhez táblá- sításra, tereprendezésre, vízrendezésre, talajjavításra van szükség. — ... ezt csinálom, illetve a termelőszövetkezetben ezt a munkát irányítom. — Ezzel kezdte? — Nem. Az egyetemen 1979-ben végeztem és az első évben itt gyakornok voltam. A főkertész mellett dolgoztam, ismerkedtem a termelő- szövetkezet gazdálkodásával. A jelenlegi munkakörömmel ez évben bíztak meg. — Olyan nagy munka a melioráció Tornyospálcán, hogy ágazati rangra emelték? — Nagyon nagy munka. Miután a tornyospálcai termelőszövetkezet a mezőladányi, jékei és az újkenézi termelőszövetkezettel egyesült, hallatlanul megnőtt a terület, több mint hétezer hektár és ebből közel ötezer hektár a szántóföld. Ekkora területen már nem csak lehet, de szükséges is korszerű eszközökkel gazdálkodni. A területet ehhez viszont-elő kell készíteni, hogy a szeszélyesen kialakított fasorok, mezsgyék ne akadályozzák a nagy gépek munlkáját. Szükséges a savanyú homoktalajok feljavítása is, hogy a növények többet teremjenek. — Egy életre szóló munka ez? — Talán. 1979-ben láttunk hozzá. Tornyospálcán a nagy- ját már befejeztük, a következő években a társközségek határa következik. — Már megbocsásson, fiatal és nő és vezető beosztásban van: nem okoz ez gondot? — Nekem nincs problémám. A feladatomat el tudom látni, akikkel dolgozom, segítenek és hallgatnak rám. Különben most szakmérnökire jelentkezem, hogy még jobban végezhessem a munkámat. Az asszony Komoly tekintetű és megfontolt beszédű. Úgy mutatkozott be: Mudriné Kovács Ágnes, üzemgazdász. — Mindig így használja a nevét ? — Igen. Erre jogom van. — Vezetőnek érzi-e magát? — Oda tartozom, önállóan, felelősséggel végzem a munkámat és úgy gondolom, nem is eredménytelenül. — Vannak emberek, akik a papírmunkát, a számolást nem sokra tartják, hiszen nagyon nehéz látványos dolgokat felmutatni. — Ez igaz. Nem látványos az, amit az üzemgazdászok végeznek, de hasznos. A kinti, a határban végzett munkát, főleg, ha sikeres, köny- nyebben elismerik. Nekünk gyakorta vitatkozva kell megvédeni álláspontunkat. — Például? — A munkakörünkkel jár, hogy gazdaságossági számításokat végezzünk. Ezt azért tesszük, hogy adatokkal szolgáljunk a körültekintőbb, a gazdaságosabb termeléshez. Nem mindenki tekinti ezt segítő szándéknak, hiszen a költségelemzés egy adott terület, vagy szakirányító munkáját is kritizálja. A bírálatot viszont nem mindenki fogadja egyformán. Itt van példának a tehenészetünk. Magas a tejtermelés önköltsége, főleg a takarmányköltségek miatt. Ezt így nehéz elfogadtatni, meg kell győzni erről az embereket, bizonyítani kell. Bizonyítani, érvelni szükséges a reális tervezés mellett is. — Mieft, van má's is, ’mitít' reális tervezés? — Van. Vannak, akik hajlanak arra, hogy nem a lehetőségek alapján terveznek, hanem kevesebbet annál, mint amit az ágazat, vagy a kapacitás elbír. Hogy miért van ez így, köztudott. Aláter- vezés esetén könnyebb a teljesítés, túlteljesítés. Ennek én nem vagyok híve. Mudriné Kovács Ágnes — Akkor magának gyakran keli vitázni. — Nem túl gyakran. Itt, a termelőszövetkezetben nincsenek nagy ellentétek. Néha meg kell védenem az álláspontomat, de végül is reális tervek, intézkedések készülnek. Meddig akarja a jelenlegi munkáját végezni Mudriné Kovács Ágnes? Beláthatatlan időikig. Ügy érzi, szép és hasznos munka az övé, már az egyetemen is erre szakosodott. Az ő terveiben is szerepel a továbbtanulás, a gazdasági szakmérnöki diploma megszerzése. — Ma már a gazdálkodás — a mezőgazdaságban is — olyan szintre jutott, hogy egyre több speciálisan magas képzettségű szakemberre van szükség. A lány Tornyospálcán született, ott él. dolgozik továbbra is. Az asszony Kisvárdán töltötte gyermekkorát, de ugyanaz a véleménye, mint Bogyó Évának. Jó helyre kerültek. A termelőszövetkezetben jó a kollektíva és arai fontos, felelősségteljes munkát kaptak. Bíznak bennük és ez a bizalom azért is értékes, mert nőkről és nem utolsósorban fiatalokról, friss diplomásokról van szó. A nyíregyházi papírgyárban a kismamákat könnyű munkával egy műszakban foglalkoztatják. VENDÉGÜNK Szloboda Gézáné, a Textilipari Dolgozók Szakszenezetének szervezője Asszonyok a könnyűiparban Megyénk az elmúlt évtizedben új iparággal, a textiliparral gazdagodott. Hét üzem, gyár és gyáregység kezdte meg munkáját, közöttük az elmúlt években átadott: Újpesti Gyapjúszövő újfehértói gyára, a Budapesti Finom- kötöttáru Gyár mátészalkai üzeme és a Gyapjúfonó de- jnecseri' gyáregysége. A kötiy- nyüipar textiles ága 6000 embernek, többségében asszonyoknak, lányoknak ad munkát. — Szabolcs-Szatmárban a textiliparnak nem voltak hagyományai. Gond volt-e rövid idő alatt 6 ezer embert munkába állítani, betanítani? — Az asszonyok, lányok betanítása mindig megelőzte a gyárépítést. Mátészalkán például a jelenlegi gyártelep helyén még almafák álltak, amikor 300-an már tanulták a szakmát. — Hogyan fogadták az ipart, mennyire értékelik új munkahelyüket az asszonyok, lányok? — Az ipartelepítéssel tulajdonképpen a háztartásbeliek, az állandó munkát igénylő nők kérése teljesült. Természetes tehát, hogy örültek. A beilleszkedés, mint az várható is volt, nem mindig volt. egyszerű, zavartalan. Asszonyokról, lányokról van szó. Lányokról, akik férjhez mennek, fiatalasszonyokról, akik gyereket szülnek, tehát összetettebb a gond, nagyobb a fluktuáció. Mindezek ellenére már kialakult a törzsgárda, egyre több az olyan nődolgozó, aki felelősséget érez üzeméért, a gazdasági munka mellett társadalmi, közéleti tevékenységet is vállal. Ma már a szabolcsi textiliparnak van országgyűlési képviselője, SZOT-tagja, a helyi tanácsi, vagy más társadalmi szervek képviseletében mindenütt jelen vannak a textiles nők. — Lehet-e viszonyszámokkal igazolni a termelés felfutását? — Amikor egy-egy üzemben megkezdődött a munka, a tervezett kapacitás kihasználása 60—80 százalékos volt. Ma ez mindenütt 90 százalék felett van. A termelés nagysága, a kapacitás kihasználása azonban nemcsak az asz- szonyok, lányok, a textilipari dolgozók munkáján múlik. Függ ez az anyagellátástól is, a legtöbb problémát ez okozza. — Mennyire kielégítöek a munkahelyi, szociális, kommunális körülmények? — Összességében erre azt lehet mondani, jók. A munkahelyek korszerűek, a járulékos létesítmények minden igényt kielégítenek. Folyamatos a géppark korszerűsítése és ahogy múlnak az évek, úgy fejlődik a technológia is. — Mi okoz ma a legtöbb gondot? Miben van a legtöbb feladata a szakszervezetnek? — Minket is utolért a legnagyobb textiles betegség, a zajártalom. Ez ellen legtöbbet az egyéni védelemmel tehetünk. Rá kell nevelni a dolgozókat, hogy amíg nem késő, addig használjuk az úgynevezett Bilson füldugót. Vannak más jellegű problémák, feladatok is. Mivel a textilipar háromműszakos, meg kellett oldani a kismamák, a bölcső- dés, óvodás korú gyerekeket nevelő édesanyák egyműsza- kos foglalkoztatósát. Ez mindenütt megtörtént. Vannak személyes jellegű problémák, ezért működik a jogsegély- szolgálat. — Gondolni kell a munkaerő-utánpótlásra, a kádernevelésre is? — Ezt a szakmai szervezet mindig kiemelten kezelte. Már a kezdet kezdetén érvényesült az az elv, hogy a ve-' zetőket, a szakembereket, szakmunkásakat a megyében kell kinevelni. Ennek érdekében is létrejött a Textiles Műszaki Tudományos Egyesület helyi szervezete. Ez évtől Üj fehér tón megkezdődöt t a textiles szakközépiskolai képzés és minden évben több és több ipari tanuló tanulja a szakmát.Az oldalt írta: SERES ERNŐ Fényképezte: ELEK EMIL és JÁVOR LÁSZLÓ Örömök Az írószerbolt vezetőjével beszélgettünk. Elmondta, hogy a nagykereskedelmi vállalat közponjába utazik, mert már nem győzi hallgatni a kifogásokat, panaszokat. A színesccruzák drágák, mert külföldiek. Rosszak, mert könnyen törik a hegyük. A füzetek nem olyanok, amilyeneket a pedagógusok kívánnak, a körzőkből nincs olcsó, praktikus, egyszerű változat. Akkor, azon a reggelen nem tulajdonítottam túlzottan nagy jelentőséget a beszélgetésnek. Később egy éppen „gyakorló" szülőtől megkérdeztem: biztosan örül. hogy fia első osztályos lett. — De még mennyire! — állította cseppet sem meggyőzően, aztán elsorolta mindennapi „örömeit”. Délutánonként a fia azzal állít haza, hogy, most ez keli,, most amaz keli. Korong, gyurma, füzet, borító, cserepes virág és az égről a csillagok. Aztán közölte, hogy szívességet tennék — mert én járok vidékre — ha gyüjte- ném a mindenféle fának és virágnak a leveleit, mert mint hallotta, arra is szükség lesz. Ha én ezeket a leveleket átadnám neki, nagyon hálás lenne. Levelek és bogarak — mert bogarak is kellenek majd — a legszebb szülői szórakozás napjainkban. Emlékszem, egy őszi legyet csak azért tartottak meg ismerőseim, mert kellett a gyereknek biológiaórára. A konyhaasztalon sokáig ott volt az egy szem kockacukor, arra járt „nassolni” az eleven szemléltetőeszköz. Akkor hiába ajánlottam fel egy, a horgászáshoz használatos műlegyet, felháborodtak és kinevettek: „kizárólag eleven légyre van szükség”. Még jó, hogy a legyek pókok és egyéb bogarak nem tudják miért élnek. Komolyra fordítva a szót: egyik nagyvállalatunk jelentésében olvastam, hogy sok- gyermekes családoknak, illetve a gyermeküket egyedül pevelő szülőknek idén több mint 50 ezer forint segélyt fizettek ki. Arra gondoltam: szükség van erre egyáltalán? Aztán elszámoltattam az egyik szülőt. Köpeny, iskolatáska, füzetek és írószerek csak egyszeri kiadással több mint 800 forintba kerültek, de kellett még tornazsák, tornafelszerelés, valamint más szükséges dolog, így a gyerekre elment ezerötszáz forint. Ehhez bizony jól jött a 300 forintos segély, töredékként, kiegészítésként. Visszatérve az írószerboltvezető gondjaira, alaposan átgondolva a dolgot, most már én is azt mondom: öröm az. ha egy gyermek iskoláskorra érik, de még nagyobb öröm, ha befejezi a tanulást. Olykor túlzottan is nagyok a követelmények, indokolatlanul magasak a taníttatási költségek és ebből az sem von le semmit, hogy az oktatás ingyenes. HM VASÁRNAPI MELLÉKLET
