Kelet-Magyarország, 1980. szeptember (40. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-20 / 221. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. szeptember 20. Napi külpolitikai kommentár Véres kirakatper Szöulban Távirat az ENSZ főtitkárának Ki a képviselője Kambodzsának? Tanzániai emlékek Ujamaa-falvak A leendő üzemmérnököket magyar szakember tanítja a traktor kezelésére. (A szerző felvétele — KS) A dél-koreai katonai diktatúra egy politikai perrel nyíltan kimutatta, hogy nem hajlandó fenntartani még a törvényesség látszatát sem, s nem törődik a hazai és a nemzetközi közvélemény felháborodásával. A szöuli katonai bíróság szerdán halálra ítélte Kim De Dzsungot, a délkoreai polgári ellenzék vezetőjét. Kimet a diktatúra ellen májusban kirobbant országos diákmegmozdulások és a kvangzsui lázadás véres elfojtásakor tartóztatták le. Nemzetbiztonsági törvények megszegésével, lázítással és „kommunista összeesküvéssel” vádolták a köztiszteletnek örvendő polgári politikust. Vele együtt még 23 ellenzéki személyiséget állítottak bíróság elé. A nyílt bírósági tárgyalás során a vád semmiféle érdemleges bizonyítékot nem tudott felhozni a vádlottak bűnösségére. Az viszont bebizonyosodott, hogy a vizsgálat során a politikai rendőrség nyomozói a vádlottak többségét megkínozták, s egyeseket közülük hamis vallomások megtételére kénysze- rítették. A jogi szempontból bohózatnak tűnő bírósági tárgyalás véres drámává fajult: Kim De Dzsungot halálra ítélték, 23 társát pedig öttől húsz évig terjedő börtönnel sújtották. Az elítéltek még A prágai székhellyel működő nemzetközi egyházi békeszervezet, a Keresztyén Béke- konferencia (KBK) tevékenységéről sajtóértekezletet tartottak pénteken a csehszlovák fővárosban. Ezen dr. Tóth Károly elnök, református püspök, dr. Lubomir Mire- jovsky főtitkár és a szervezet más vezetői ismertették a KBK törekvéseit és más időszerű nemzetközi kérdésekben képviselt álláspontját. Elmondták, hogy a több mint 20 éve megalakult Keresztyén Békekonferencia munkájában ma már a világ több mint 80 országának egyházai, illetve hívői vesznek részt. A KBK eleinte csak a háború és a fegyverkezés elleni küzdelmet tartotta feladatának, de hamarosan áttért egy szélesebben értelmezett vallási-békemozgalmi küldetése teljesítésére. Szüntelenül mozgósítani akarja a maga eszközeivel és módszereivel a keresztyének tömegét a leszerelésért, az enyhülésért és a békés nemzetközi együttműködésért való munkálkodásra, valamint a nemzeti felszabadítás céljainak, az fellebbezhetnek, de a kegyelemben nemigen bíznak a helyzet ismerői. A katonai diktatúra vasmarkában vergődő dél-koreai lakosságnak kevés módja van arra, hogy nyíltan kifejezésre juttassa a törvénytipró ítéletek feletti felháborodását. Nem így a szomszédos Japánban, ahol a tiltakozás hulláma söpört végig. Tízezrek vettek részt gyűléseken, felvonulásokon. Japánt azért érinti közelről az ügy, mert Kim De Dzsung több éven keresztül ebben az országban élt politikai menekültként. Az üldöztetés elől kellett elhagynia hazáját, mert elnökjelöltként lépett fel a korábbi diktátorral, Pák Csöng Hívei szemben. Kimet 1973-ban Tokióban a dél-koreai titkos- szolgálat ügynökei elrabolták és egy szöuli börtönbe hurcolták, ahol a diktátor haláláig sínylődött. A japán közvélemény nyomást gyakorol a kormányra, hogy tegyen lépéseket a szöuli katonai rezsimnél a törvénytelen ítéletek megváltoztatására. Nyitott kérdés, hogy a diktatúra — annak ellenére, hogy szoros gazdasági érdekek fűzik Tokióhoz — menynyire veszi figyelembe az onnan érkező hivatalos neheztelést Pálfi Viktor emberiség gazdasági, társadalmi és kulturális haladásának előmozdítására, mivel enélkül nem alakulhat ki igazán szilárd és igazságos világbéke. A sajtótájékoztatón bejelentették, hogy a Keresztyén Békekonferencia 160 tagú választmánya, az úgynevezett folytatólagos bizottság október 13-tól 17-ig az NDK-beli Eisenachban tartja meg esedékes ülésszakát. Ezen a kétévenként tartott plenáris tanácskozáson most a vendégekkel együtt mindegy 250-en vesznek részt, közöttük olyan neves személyiségek is, mint Ernesto Cardenal Martinez nicaraguai kulturális miniszter. Az ülésszak fő napirendi pontjai között szerepel annak megvitatása, hogy mit kell tennie a KBK-nak és a köré tömörült keresztyének millióinak a helsinki záróokmányt aláírt államok madridi találkozójának eredményességéért abban a szellemben, ahogy ezt néhány hónappal ezelőtt a szervezet által Budapesten rendezett, külön e témának szentelt nemzetközi egyházi tanácskozás meghatározta. A Kambodzsai Népi Forradalmi Tanácsba Kambodzsai Népköztársaság egyetlen jogos képviselője — hangzik Hun Sen kambodzsai külügyminiszternek Kurt Waldheim ENSZ-főtitkárhoz és a közgyűlés 35. ülészakának elnökéhez intézett távirata. A táviratot a közgyűlés hivatalos dokumentumaként hozták nyilvánosságra. A távirat rámutat, hogy a Kambodzsával kapcsolatos kérdések bármely nemzetközi fórumon, így az ENSZ-köz- gyűlésen is csak a népi forradalmi tanács meghatalmazott képviselőjének részvételével oldhatók meg. Mióta az egységes népi támogatást élvező népi forradalmi tanács van hatalmon Kambodzsa újjászületett, jelentős gazdasági, szociális és kulturális sikereket ért el — hangsúlyozza táviratában a kambodzsai külügyminiszter. Kambodzsá„A belga kormány előre elfogadja az Egyesült Államok és a Szovjetunió részvételével tartandó rakétatárgyalások eredményét és végrehajtja mindazt, ami Belgiumra, mint az atlanti szövetség tagjára abból hárul” — jelentette ki pénteken, a reggeltől késő délutánig tartott, feltehetően viharos kormányülés után Wilfried Martens miniszterelnök. A kormány az eurorakéták befogadásáról kívánt dönteni ezen az ülésen. Ismeretes, hogy Belgium mind ez ideig nem határozta még el, befogadja-e a múlt év decemberi NATO-határozat értelmében odatelepítendő 48 cirkáló szárnyasrakétát, s hogy a kérdésben ellentét van a kormánykoalíció vezető pártjai között. Megfigyelők egyelőre nem látják tisztán, vajon a miRendkívül változatos tartalommal jelent meg a Nemzetközi Szemle legfrissebb, szeptemberi száma: a cikkek, szemelvények a világ szinte minden jelenlegi problémakörét érintik. Elsőként említhető az az összeállítás, amely az európai közép-hatótávolságú rakéták csökkentésére vonatkozó szovjet, illetve amerikai elképzeléseket, a Szovjetunió ban felszámolták az éhínséget, helyreállították az ipari üzemeket, és a mezőgazdaságot, megnyíltak az iskolák és kórházak. Külpolitikai téren a Kambodzsai Népköztársaság Népi Forradalmi Tanácsa valamennyi szomszédjával a barátság és együttműködés kialakításáért, Délkelet-Ázsia békéjéért és stabilitásáért, és az ENSZ alapokmányának megfelelően a nemzetközi béke és biztonság megszilárdításáért lép fel — hangzik a távirat. A külügyminiszter táviratában végül felkéri az ENSZ főtitkárát, tegyen meg minden szükséges lépést annak érdekében, hogy véget érjen a pol-potista képviselőknek az ENSZ-ben való jogtalan és megengedhetetlen jelenléte, és hogy helyét a népi forradalmi tanács képviselője foglalhassa el. niszterelnök szavai a döntés újabb elhalasztását jelentik-e, vagy azt, hogy Belgium hallgatólagosan elfogadta az új közép-hatótávolságú atomfegyvereket. A minisztertanács üléséről kiadott közlemény hangoztatta: „A belga kormány reméli, hogy az októberben kezdődő szovjet—amerikai tárgyalások pozitív eredményre vezetnek, különösen abban a tekintetben, hogy az európai nukleáris' fegyverek egyensúlyát a lehető legalacsonyabb szinten alakítják ki. Belgium mindent elkövet, hogy ehhez teljes erőből hozzájáruljon. Ha a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti tárgyalások nem vezetnének eredményre, Belgium az atlanti összetartás jegyében minden olyan intézkedést megtesz, amelyet a NATO elhatároz. ismételt tárgyalási javaslatait mutatja be. Olvashatunk . az Egyesült Államok új nukleáris stratégiájáról, Carter úgynevezett 59-es elnöki direktívájáról is. Hónapok óta folyik a hatalmi kötélhúzás Iránban. A folyóiratban közölt cikkek megvilágítják a fontos közép-keleti ország bel- és külpolitikai helyzetét. Sajtóvisszhangot találunk a lengyelországi eseményekről. Tanzániában a mezőgazdaság kulcsfontosságú szerepet játszik az ország életében. Nemcsak azért, mert a lakosság több mint 90 százalékának ad munkát és kenyeret, hanem mert fejlődésétől remélik a nemzetgazdaság nehézségeinek a leküzdését. A függetlenség útján 1961 óta járó afrikai országnak számos problémával kellett és kell megbirkóznia. Nyerere elnök már az 1967-es arushai kiáltványban világosan fogalmazott: „Mivel a fejlesztés fő célkitűzése az, hogy több élelmiszert nyerjünk és több pénzt másfajta szükségleteinkre, célunknak annak kell lennie, hogy növeljük a mezőgazdasági termékek termelését. Országunk feljesztésé- nek valóban ez az egyedüli útja”. Nyerere szavait Chimilila igazgató idézte, főiskolájának megszületése is közvetlenül kapcsolódik a nyilatkozatban megfogalmazott igényekhez. Mlinganóban még 1970-ben is csak dudva és gaz volt mindenfelé, meg három üresen árválkodó épület. Itt kellett főiskolát építeni — modern iskolát, amelyben az oktatás és a gyakorlati munka szoros egységet alkot. Itt a hallgató el is végzi mindazt, amit elméletében elsajátított. Az igazgató nem fukarkodott a dicsérettel: „Ha a magyarok nem segítenek, nem hiszem, hogy sikerült volna”. Tavaly még ötven üzemmérnök hagyta el a főiskolát, az idén már száz. A szövetkezetekben nagy szükség van a szakemberekre. Érettségi után kétéves gyakorlattal lehet jelentkezni a főiskolára. Itt két évig tanulnak, s aztán várják őket az ujamaa-szö- vetkezetek. A lelkes igazgató a távolabbi jövőt is felvillantotta: el akarják érni, hogy Mlinganóból évente 500 üzemmérnök induljon az ország különböző vidékeire segíteni a mezőgazdasági munkát. A főiskolára közben vendég érkezett: volt növendék, egy éve már egy közeli uja- maa-faluban dolgozik. Életükről faggattam. Hétszáz hektáron gazdálkodnak, elsősorban kukoricát, manió- kát termelnek. A szövetkezet tagjainak háztáji földjük is van, igaz egyelőre jobbára kölcsöngépekkel dolgoznak. De jól tudják: pusztán kapával nem lehet eredményes gazdálkodást folytatni, így komoly anyagi áldozatot is vállalnak a gépesítésért. A jelenlegi 15—20 mázsás holdanként kukoricaátlagot szeretnék növelni, műtrágyával is fokozva a föld termőképességét. A közeli Tangóban nemrég épült fel egy új műtrágyagyár. Az ujamaa-faluban vitás kérdésekben az Öregek tanácsa dönt. Minden községben övék, a legtapasztaltabbaké az utolsó szó: ez régi törzsi hagyomány. íme, az újnak és a réginek sajátos keveréke. Nagy eredménynek tartja a fiatal üzemmérnök azt is, hogy férfiak éppúgy kijárnak dolgozni, mint az asszonyok. Régen errefelé az asszonyok 12—14 órát is dolgoztak naponta, míg a férfiak, „a föld első számú teremtményei” csak lóbálták a lábukat. A törzsi időkből örökölték ezt a rossz hagyományt, amikor a férfiak dolga egyedül a vadászat volt, s minden egyéb ^ennivaló, teher az asszonyok vállára nehezedett. Az új gazdálkodást, új életformát jelképező ujamaa-falvaknak ez is egyik feladatuk: végre egyenlőséget teremteni a munkában. Valkó Mihály Keresztyén békekonferencia Prágában Nincs döntés a rakéták ügyében „Viharos“ kormányülés Belgiumban Mit olvashatunk a Nemzetközi Szemle szeptemberi számában? 22. — Nem is tudom... a gyerek miatt... talán nem is szabad ... — Egy keveset biztosan szabad ... — Hát jó... nem bánom... Talán olaszt kérnék... — Azonnal hozom... Erzsébet és Dán csöndesen eszik a pisztrángot — Erre vágytál? — Igen pontosan. — Izük? — Igen. — Haragszol még? — Nem. — Akkor mi bajod? — Semmi. — Dehogy is nincs. Látom. — Ha mondom! Semmi. — Valami furdalja az oldalad. — A kíváncsiság. — És mire vagy kíváncsi? — Arra, hogy együtt óhajtasz-e velem élni! És együtt neveljük-e fel a gyereket! Hát erre vagyok kíváncsi, ha érdekel ... — Együtt, persze, hogy együtt... Vegyelek feleségül, azt akarod? — Nem. Nem erről van szó. Egyáltalán nem erről van szó. A gyerekről beszélek, nem magamról. Mondd, Dán! Te tulajdonképpen hol dolgozol.. . — Nem szívesen beszélek erről... Egy információs központban ... Remek kollégáim vannak... Jones és Char- üe. Igazán pompás fickók. És Irina is... — Ki ez az Irina? Róla eddig nem beszéltél... — Titkárnő. Van egy nagy fia, egy remek férje. Szobrász. — Az Irina férje? — Igen. — És mit csináltok? Mit dolgoztok? Mennyit keresel? — Szóval az érdekel, hogy milyen parti vagyok! Értem már, tehát innen fuj a szél. Erzsébet, Erzsébet... — Hiába blöffölsz! Tudok mindent. Dán torkán mintha egy szálka akadt volna meg. Köhög, elpirul. Nehezen szólal meg... — Mi mindent tudsz? Mondd csak nyugodtan... — Tudom, hogy te is Fox- man után szaglálódsz... hogy neked is a szegény öreggel van bajod ... hogy te is szeretnéd tudni, hogy mit forgat abban az okos koponyájában. — Nézd, Erzsébet. Én nagyon szeretlek, és nagyon szeretném, ha együtt nevelnénk fel a közös gyerekünket. De arra kérlek, hogy a munkámba, ha lehet, ne szólj bele. A munkahelyemet valóban érdekli Foxman, s az is, hogy az öreg mit csinál. De ehhez neked semmi közöd. Ha szaglálódsz utánam, sajnos, el kell válnunk egymástól... — Dán, édes Dán ... dehogyis ... nem erről van szó. Csak olyan rossz ez a titkolózás ... Azt hiszed, nem láttam rajtad, hogy mennyire figyeltél, s mennyire örültél minden mondatomnak, amit Máriáról és Foxmanról mondtam? Láttam bizony. Dán, ne titkolózzunk egymás előtt. Én nem bírom a titkolózást. Gyűlölöm, egyszerűen gyűlölöm. Jobban gyűlölöm, mint a hazugságot. Dán, én mindenben segítek neked... Annyira szeretlek, Dán, any- nyira! És lesz kisgyerekünk ... Fiú lesz, ugye? Vagy kislány! Nagyon fog téged szeretni... — Attól félek, fiú lesz. És köszönöm, hogy segíteni akarsz. Bort kérsz? Tölthe- tek? * — Igen. Mária hazaérkezik, József nyakába roskad. — Te még mindig itt vagy? Nem is voltál otthon? Nem dolgoztál semmit? — Nem. — Mi van veled? Beteg vagy? Főzzek teát? Tudok mindenféle gyógyteát csinálni! Bizony! Algernonnak adtál enni? — Adtam. Te, Mária! Algernon érti a beszédet? — Nem. Hogy értené? Én se értem az egerek beszédét ... Miért? — Olyan furcsa volt... Azt mondtam neki: „Gyere, Algernon, feküdj le te is. Gondolkozzunk. Fekve a legkönnyebb gondolkozni.” — És? — És akkor Algernon fogta magát, és lefeküdt. — És? — Aztán semmi. Fölkelt, bement a helyére, néha adtam neki sajtot, aztán feküdtem tovább, és gondolkoztam. És te? — Én dolgoztam. Nehéz napom volt. De megérte. Holnap szabadnapunk lesz... Illetve csak nekem lesz szabadnapom. Foxman elengedett ... — Miért? — Csak. Majd elmondom holnap. És te min gondolkoztál? — Nem is tudom. Az egészen. Érted, Mária? Az egészen. — Nem egészen értem ... — Tudod jól, hogy hivatalosan rákkutató vagyok ... dehát az semmi. Hiszen nem egyetlen betegséget kell gyógyítani akkor, amikor az egész világ, az egész emberiség beteg. (Folytatjuk)
