Kelet-Magyarország, 1980. szeptember (40. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-20 / 221. szám

1980. szeptember 20. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Együtt MA IS SZÉP SZÁMMAL DOLGOZNAK a megyeszék­helyen olyanok, akik szabad szombatjukat ajánlották fel és munkát kértek az Együtt Nyíregyházáért társadalmi akcióban. Hetedik alkalommal hívták az idén segítségül a város társadalmát az akció szervezői. Sok szép eredménye van már az Együtt Nyíregyházáért kezdeményezésnek, „meg- fiadztak” azok a milliók, amelyek az önként vállalt mun­kán részt vevők forintjaiból tevődtek össze. Mert az ösz- szegyűlt pénz mindig csak induló összeg volt: a város kasszájából rendre kiegészítették azt, hogy az éppen leg­fontosabb létesítményt elkészíthessék. Sokan emlékezhetnek még: 1974-ben a gyermekek böl­csődei elhelyezéséért dolgoztak a társadalmi munkások, majd a lakótelepi sportlétesítmények, játszóterek bővítése volt a cél. 1976-ban, a 30 éves úttörőmozgalom jubileu­mára a sóstói úttörőtábor építésére mozgósították a város társadalmát. A bujtosi városliget megalapozásáért, a gyer­mekek sportlétesítményeiért dolgoztak ezután, s tavaly, a nemzetközi gyermekév tiszteletére ismét gyermekintézmé­nyeket bővítettek az Együtt Nyíregyházáért akcióból ösz- szegyűlt pénzből. Az eddigi hat esztendőben 15 millió fo­rintot jelentett a város lakosságának összefogása. Ezt to­vábbi húszmillióval egészítették ki a város pénzeiből, így összesen 35 millió forint értékű létesítménnyel gazdagod­hatott a megyeszékhely. Most a megyei pártbizottság felhívásához csatlakoztak az Együtt Nyíregyházáért akció szervezői. Ebben az esz­tendőben az a cél, hogy a gyermekek nyári napközis ellá­tását javítsák. A sóstói úttörőtábor területén emelt létesít­mények már jövőre több száz nyíregyházi általános isko­lás számára teremtenek jobb feltételeket: kulturált elhe­lyezést, jó étkezést, kellemes környezetet. EDDIG HARMINCEZREN JELENTKEZTEK és aján­lották fel munkájukat, s kilencezren már ledolgozták a társadalmi műszakot. E hét végén 20-án és 21-én különö­sen sokan jelezték részvételüket. A legtöbben: vállalatok, intézmények dolgozói, iskolák diákjai a mezőgazdaságban segítenek: almát szüretelnek, paradicsomot, krumplit szednek — az idén, az időjárás szeszélyei folytán, az egy időben jelentkező nagy munkák miatt különösen fontos a mezőgazdaság segítése. Néhány nagyüzemünkben azonban változatlanul a helyi termelőmunkában vesznek részt a dolgozók, s járulnak hozzá a megyeszékhely fejlesztéséhez, a gyermekek nyári szünidőiének megszépítéséhez. M. S. Húszliteres légtartályokat készítenek a MEZŐGÉP nyír­bátori gyáregységében a vállalat saját géptípusaihoz, vala­mint nagyobb részben a Győri Vagon- és Gépgyár megren­delésére. Képünkön: Kónya Ferenc megmunkálja a hegesz­tési varratot. (Jávor László felvétele) Nagyközségekből jelentjük Színes tévé, tanyai rendelő Napirenden I ■■ ff | rr I / a kozmuvelodes Több művészeti csoport, három függetlenített közmű­velődési szakember — ez jel­lemzi Hodász, Nyírkáta és Kántorjánosi kulturális éle­tét. Hodászon irodalmi szín­padot alakítottak a pedagó­gusok, az úttörők és a fiata­lok, Nyirka tán és Kántorjá- nosiban ifjúsági irodalmi színpad, illetve színjátszó csoport működik. Egy éve cigány folklórcsoportot ala­kítottak Hodászon. Ugyan­csak itt és Kántorjánosiban bábszakkör ad elfoglaltságot áz érdeklődőknek. A művé­szeti csoportok számának nö­vekedése és a tartalmasabb munka részben a javuló tár­gyi feltételeknek köszönhető. A hodászi művelődési ház­ban színes televíziót nézhet­nek a látogatók, keskenyfilm- vetítő gépet vásároltak a mo­zinak. A három intézmény közül viszont csak a nyírká- tai állapota elfogadható. A tanács végrehajtó bizottsága döntött a kántorjánosi műve­lődési há;: felújításáról, a hodászi tatarozásáról, vala­mint a hodászi ér. a kántoriá- nosi könyvtárak áthelyezésé­ről. A közművelődési munka részeként mindhárom általá­nos iskola szerződést kötött a termelőszövetkezetekkel, s megszervezték a felnőttokta­tást. KÁLLÓSEMJÉN: Bővülő gyermek­intézmények Több gyermeket helyez­hetnek el a szülők óvodában, diákotthonban, napköziben — állapította meg a tanács­ülés elé terjesztett anyag. Bölcsődébe harminc kisgye­reket vehetnek fel, még nem is használják ki megfelelően a rendelkezésre álló helyeket. Az óvodai helyek száma az utóbbi hat év alatt 135-ről 185-re gyarapodott. Diákott­honban 203 tanuló helyett 223-an lakhatnak. Napközi­ben három helyett négy cso­portot szerveztek. A bővítésekkel elérték, hogy minden ötéves kisgye­reket felvehetnek az iskola- kezdés előtt az óvodába, sőt lehetőség nyílt a tanyai gye­rekek elhelyezésére is. A népesedéspolitikai hatá­rozatból következően Kálló- semjénben létrehozták a harmadik védőnői körzetet, három tanyán rendelőt nyi­tottak, ám a felújításig ezek működését felfüggesztették. Az idén sor kerül a felújí­tásukra, s így ismét rendel­het az orvos az adott helye­ken. Gyermekszakorvos gyó­gyítja a kis betegeket a te­rületen. Három éve itt is csökken a születések száma (97-ről 86-ra), ritka a három- gyermekes család. A lakásvá­sárlásoknál, munkahelyek be­töltésénél, gyermekintézmé­nyekbe történő felvételnél előnyben részesítik a nagy- családosokat. GÁ V AVENCSELLÖ: Áruházi szarkák A nagyközségi tanácson a szabálysértési ügyek között még mindig a tulajdon elle­ni vétségek szerepelnek leg­nagyobb számban. Az utóbbi időben több bejelentés érke­zik magánszemélyektől, de sok esetben a rendőrkapi­tánysághoz utalják át az ügyeket, mivel nem a tanács az illetékes az eljárást foly­tatni. Az ilyen jellegű vétsé­gek közt a lopások — azok közül is az áruháziak — te­szik ki a nagy többséget. Ja­vult a statisztika a kontárte­vékenység esetében: 1978-ban 9, a múlt évben 5 feljelentés érkezett engedély nélküli munkavégzés miatt. Nem gyakran, de ugyan­azoknál a szülőknél fordul elő, hogy gyermekeik nem járnak rendszeresen iskolába. Még a legmagasabb összegű bírság sem készteti jobb belátásra a szülőket. Ezután már csak a gyámhatóság közbelépésére számíthat a tanács. Viszony­lag sok — tíz — volt tavaly a jogosulatlan halászat miat­ti feljelentés, ebben az évben még eddig nem érkezett ilyen panasz. Egy-két esetben elő­fordul, hogy a tűzvédelmi utasításokat nem tartják be, két kereskedőt súlycsonkítás vagy árdrágítás miatt vont felelősségre a tanács, de be­csületsértés, közlekedési és köztisztasági szabályok meg­szegése miatt is folytattak szabálysértési eljárást. lete egy részét a leve­gőben töltötte. Mászta a villanyoszlopokat, kapaszkodott a mászóvassal és felerősítette derekára a biztonsági övét. Az életet vé­dő öv azonban kétarcú volt. Munka közben az oszlopokon, jó barátként szorította a szerelő derekát. Most pedig, jó negyven év után, hogy el­érkezett a nyugdíjazás, a szorítás fájdalmas nyomokat hagyott. Állandóan visszatérő derékfájást, gerincsérvet... Ezzel együtt szép évek vol­tak — emlékezett Király Gyula, a TITÁSZ egykori szérelője, a nagy faluvilla­mosítás egyik névtelen sze­replője. — Háton, vállon vittük a nehéz oszlopokat. Ha csak egyikünk rosszul lépett, vagy nem markolt ereje sze­rint becsülettel, mindenki megérezte. Nálunk nem lehe­tett lazsálni... Néhány órával azután ta­lálkoztunk az egykori villa- mosítóval, amikor életbe lé­pett a nyugdíjazása. A né­hány órás nyugdíjas boldo­gan szedte elő táskájából az egykori tanoncszerződést, amelyben még az állt: a szü­lő köteles minden tanítási költséget fedezni. 1937. szep­tember 1-én szabadult, meg­kapta a segédlevelet, jeles minősítéssel. A kezdeti ne­hézségek után valóságos fő­nyeremény volt, hogy felvet­ték a nyíregyházi villamos művek részvénytársasághoz. Először csak a javításokat bízták rá, később a mérőszo­bába került mérőhitelesítő­nek, aminek valósággal spe­cialistája lett. — A hadifogság után is a régi helyemen, a nyíregyházi TITÁSZ-nál kaptam munkát, mint villanyszerelő. Később művezető lettem. így kerül­tem a faluvillamosítási bri­gáddal a fehérgyarmati, a baktai, a nyírbátori, a kis- várdai, a naményi járások községeibe. De alig volt olyan zuga a megyének, ahol ne fordultunk volna meg. Elég fárasztó volt kijárni a megyeszékhelyről. Sokan a szerelőink közül oda is nősül­tek, ahol éppen dolgoztak, örültünk is, mert megbízhat­tuk őket a körzeti szerelői munkával. így aztán, egy ki­csit a házasodások helye sze­rint alakultak ki eleinte a körzetek.. . Sok érdekes, izgalmas mun­kában volt része Király Gyu­lának. Olykor ők maguk vág­ták ki az oszlopnak kinézett fákat, amin néhány órával azelőtt még a madár fütyült. Néhány óra, vagy nap múlva pedig már az áramot, a falu­nak fényt vivő drótok futot­tak tova a friss faoszlopokon. Mély talajú, sáros vidékeken az is előfordult, hogy lóháton húzták a vezetéket. Aztán az ijedős lovak, ha megugrot­tak, a szerelő nyakig merült a sárba ... — A. községekben minden éjjel másutt aludtunk, ettünk. Sorkoszton voltunk. Emlék­szem, az egyik fiút elnevez­tük „libásnak”, mert folyton azt mondta, ő nem megy sor­ba, egy szegény családnál kö­tött ki, ahol mindig libát főztek ebédre. Nem akartuk hinni, aztán magunk is meg­győződtünk róla, hogy igaz a régi mondás, hogy a szegény ember a kevésből is szíveseb­ben ad, mint a jómódú ... Negyven évet töltött el egy munkahelyen Király Gyula, a TITÁSZ-nál. Ezalatt tizen­három igazgatója volt. Ka­pott egy sor kitüntetést, jubi­leumi jutalmat, „Kiváló Dol­gozó” jelvényt. Nemrég pedig gyémánt törzsgárdajelvényt, ami olyan ritkaság, mint a fehér holló. Két gyermek fel­nőtté nevelése mellett, elvé­gezte a marxista középisko­lát, utána a hároméves esti egyetemet. Kitanult egy se­reg villamossági szakmát is Ember - gyémánttal a szerelői képesítésen túl. Kézjegyét azonban igazában az a sok száz és ezer villany- oszlop őrzi, amelyet az ötve­nes évek elején „ültettek” szerelőtársaival a szabolcsi falvakban, tanyákon. *— Az biztos, hogy még so­káig nem fogják elhinni az ismerősök, hogy már nem dolgozom a TITÁSZ-nál, ahol legutóbb amolyan diszpécser, eligazító voltam. Az én han­gom igen sokan ismerik, mert a telefon nekem szólt... Üton-útfélen megállítottak, hogy itt vagy ott nem ég a lámpa, sötét van az utcában. Ez még a mai nap is így volt, mert honnan is tudhatták volna, hogy néhány órája, 1980. szeptember 16-tól már nyugdíjas vagyok. A nyugdíjbamenőket ha­talmába kerítő lehangoltság- nak nyoma sincs az arcán. Derékfájását is úgy viseli, mint a hivatás naponta ér­zékelhető jegyét, amit viselni kell, még ha fájdalmas is. Ezután már csak lentről, a biztos földről figyeli, hogyan magasodnak a betonoszlopok, milyen könnyedén emelik he­lyükre az engedelmes gé­pek. De neki mégis örökre mást jelent, amikor felkat- tintja a villanyt, mint ne­künk, akik összkomfortos ké­nyelemmel vehetjük birto­kunkba a megszelídített fényt. Páll Géza Mi a véleménye ? Á munkafegyelemről Forgács József Szlovik Andrásnc Medgyesi Mihály „A gazdasági vezetők min­denütt és minden beosztás­ban követeljék meg a mun­kaviszonnyal járó kötele­zettségek teljesítését, a fe­gyelmezett és jó minőségű munkát.” (Az MSZMP XII. kongresszusának határoza­tából.) FORGÁCS JÓZSEF, a Kisvárdai Szeszipari Válla­lat demecseri keményítő- gyárának személyzeti veze­tője: — Nem véletlen, hogy a legkülönfélébb fórumokon olyan gyakran szóba kerül a munkafegyelem. Mi is rá­jöttünk már régebben, hogy fegyelmezett munka nélkül lehetetlen eredményeket el­érni. Két-három évvel ez­előtt nálunk is mindenna­posak voltak a késések, az italozások, a hiányzások. — Azonban furcsamód, a vezetők elvétve nyúltak .a fegyelmezési eszközökhöz. Hogy mi lehetett az oka? Talán a kényelmesség, a „jobb a békesség” alapon történő gondolkodás. Mert tény, a büntetés, a felelős­ségre vonás ma sem tartozik a legnépszerűbb feladatok közé. Ráadásul a mi üze­münk nem nagy, a vezetők, beosztottak többsége szinte gyermekkora óta ismeri egy­mást, s megszokott dolog volt, hogy kölcsönösen sok mindent elnéztek egymás­nak. — Három éve új vezető­ség került a gyár élére, s az itteni állapotok láttán első­rendű feladatként jelölték meg a munkafegyelem meg­szilárdítását. Persze ez nem megy máról holnapra, az eredmények most kezdenek igazán mutatkozni. Éppen a napokban gyűjtöttem ki a fegyelemsértéseket. A múlt esztendőben például több volt a fegyelmi vétség, s kevesebb a felelősségre vo­nás, mint az idén. Ebben az évben fordult a kocka, ami­nek eredményei egyre kéz­zelfoghatóbbak. Nőtt a ter­melékenység, javult a mi­nőség. SZLOVIK ANDRASNÉ. a gyár Tyereskova Szocialista Brigádjának vezetője: — Húsz éve már lassan, hogy itt dolgozom, de soha nem volt még ilyen jó a hangulat, mint ma. Megkö­vetelik a munkát, de bizto­sítják is hozzá a szükséges feltételeket. Nem múlik el nap, hogy a gyár vezetői közül valaki ne jönne le hozzánk a csomagolóba. S ami feltűnő, most nemcsak a feladatokat szabják meg, ellenőrzik is azok végrehaj­tását. Hát, eleinte berzen­kedtünk is kicsit ellene, de be kellett látnunk, ez a gyár, s végeredményben a mi érdekünk is. — Lehet, hogy azért, mert jórészt nőkből áll a brigádunk, de 1966, alakulá­sunk óta egyetlen fegyelmit sem kaptunk. Igaz, ezt más területen dolgozó munka­társaink is elismerik, ren­geteg a dolgunk, s alig-alig van mód a fegyelem meg­sértésére. Mert nem hiába mondják azt, hogy alkalom szüli a tolvajt. — Mert kikkel van a leg­több |ond? Akik gyakran kijuthatnak a gyárkapun, akiket nehezen lehet ellen­őrizni. Sajnos ma vannak még jó néhányan, akik ki­használják a lehetőségeket, de addig jár a korsó a kút­ra, míg él nem törik. MEDGYESI MIHÁLY, a búzakeményítő üzem veze­tője: • — Én nemcsak az italo­zást, a lógást, az igazolat­lan hiányzást sorolom a fegyelmi vétségek közé: el­választhatatlan ezektől a technológiai fegyelem meg­sértése is. Majdnem 200 millió forint termelési érté­ket állít elő ez a gyár, s rendkívül precíz munkát követelnek a gyártásközi folyamatok. Ezért nem tűr­hetjük el, ha valaki nem az előírások szerint végzi a dolgát. — Sajnos, már nekem is több fegyelmit kellett kez­deményeznem, nemrég pél­dául egy művezető ellen, a technológiai fegyelem meg­sértése miatt. Legutóbb egy csoportvezetőnek adtuk ki a munkakönyvét, mert en­gedély nélkül elhagyta a munkahelyét, kiment söröz­ni. Persze, ezek szélsőséges példák, s szerencsére a törzsgárdatagok kiközösí­tik az ilyeneket. — Ma már mindennapi dolog, hogy a munkások egymást figyelmeztetik, ha a másik még nem engedett módon él, dolgozik. Azt hi­szem, éppen a 10—15 éve '.tt dolgozókra kell elsősor­ban számítanunk, hogy mi­nél kevesebbszer szegjék meg az emberek az előírá­sokat, hogy javuljon a munkafegyelem. Balogh Géza A nyíregyházi papírgyárban fő profil a zsákgyártás, mely folyamat gépesített, csak felügyeletet igényel. (Felvé­telünkön Csengeri Pál a vezérlőpultnál az óránkénti meny- nyiséget állítja be.) HÓD ASZ:

Next

/
Thumbnails
Contents