Kelet-Magyarország, 1980. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-03 / 181. szám
> 1980. augusztus 3. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Hegvalósuló párthatározatok Új módszerek, jobb minőség M inden határozat annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle — hangzik a régi igazság. Az viszont, hogy mennyit válthatnak valóra, a jó terveken, a következetességen és az időben történő rendszeres értékelésen múlhat. Ez a cél vezette a párt nyíregyházi városi végrehajtó bizottságát is, amikor a milliárdos nagyvállalatnál, a SZÁ- ÉV-nél a helyszínen győződött meg arról: miként valósítják meg a Központi Bizottság két évvel ezelőtti, s a megyei pártbizottság másfél éve hozott (egyaránt az építőipar feladataival foglalkozó) határozatát. Nem volt véletlen a legnagyobb építőipari vállalat kiválasztása: a SZÁÉV kiemelkedően fontos létesítményeket épít megyénkben, egyik gazdája a lakásépítkezésnek — — meghatározó része a megye építőiparának, olyan egysége, amelynek vállalati szervezete és a munkahelyeket kiszolgáló letesítményrendszere is sokat változott. Éppen egyesztendős az az intézkedési terv, amelyet a vállalat politikai és gazdasági vezetői készítettek a párt- határozat végrehajtására. Nagy területei közül természetesen vannak olyanok, amelyek a vállalat belső életével foglalkoznak (mint például az ágazat változásai nyomán fellépő vállalati követelmények, a gazdálkodás vállalaton belüli ügyei), de többsége a létesítmények majdani használóinak sem közömbös. Itt is fő cél a jobb minőség, és a korszerűbb lakás, épület, más létesítmény. Ez utóbbiakat éppen az élenjáró technológiák bevezetésével, fejlesztésével kívánják elérni. Egy rövid üzemlátogatás a vállalat központi telepén csak éppen bepillantást engedett a vb tagjainak az építőipar változásaiba. De már ez is jelezte: az építőipar alapjaiban változik. A házgyárak, amelyek termékeit Nyíregyházán és Záhonyban is megismerhettük, csak a leglátványosabb fejlődést képviselik az építőipari szervezetben. Éppen a nyíregyházi telepen láthattuk: az új asztalos- és lakatosüzem (amelyek a betongyár szomszédságában épültek) igazi ipari nagyüzemek. Olyan szervezettséggel, amelyről akár csak öt-tíz évvel ezelőtt is csak álmodhattak az építőipari szakemberek. Ezek már pontosan azt testesítik meg, amit a párthatározat is megfogalmazott: a technológia fejlesztésénél a ma és a jövő követelményeinek is megfelelő munkaszervezést kell meghonosítani. Az, hogy Nyíregyházán ma már üzemszerűen működik a betonozó géplánc, (naponta sokan csodálják meg az új, érdekes gépeket a városközpont építkezésein is), üzemszerű a házgyári és az alagútzsalus szerkezetek szerelése — már a kibontakozást, a jövőt jelzi. Időben és komolyan foglalkoztak a vállalat szakemberei az anyagmozgatás kérdéseivel, amelyet központi pályázat útján elnyert milliók jeleznek. Ki ne emlékezne az építési munkaterületeken halomban heverő anyagokra, a szállítás, raktározás hiányosságai miatt az enyészetnek kitett értékes termékekre, szerkezetekre. Ma már ez egyre inkább a múlté. Az anyagmozgatást célgépek segítik, bevezették a konténeres és raklapos szállításokat, ami egyben az anyagok minőségének megóvását is szolgálja. Az építőipar korszerűsítését előirányzó párt’- és állami, határozatok megjelenése óta egyre többet hallunk a köny- nyűszerkezetes építési módról. Sok szó esett erről a nyíregyházi párt vb-ülésén is, hiszen a SZÁÉV-nél már voksoltak az ilyen építési rendszer mellett. Mégis gondokról beszélnek, s nem véletlen, hogy megyén kívül külföldre kacsingatnak: ma még sokan drágának tartják a könnyűszerkezetes építést. De éppen a vb- ülésen fejtegette a vállalat igazgatója: igaz, hogy többe kerül a könnyűszerkezetes épület, de nem biztos, hogy valóban ez a drágább. A MESZÖV-nek például azt ajánlották fel, hogy öt hónap alatt építenek fel üzleteket. ABC- áruházakat — kulcsátadással. Jelenleg a például 300 négyzetméter körüli létesítményeknél ez az idő két év. Vajon a másfél évvel korábbi átadás révén elért nyereség, az ellátás javítása valóban nem érné meg az építési kiadás nem túl nagy mértékű többletét? □ kulcsátadás szó többször is elhangzott a vb-ülésen, néhányszor új megvilágításban is. Ez szintén a párt- határozatokban foglalt korszerűsítéshez kapcsolódott. A SZÁÉV próbálkozik a fővállalkozással, elsőként iskolákat szeretne így építeni. Azt jelentené ez, hogy az első lépésektől az utolsó simításokig átvállalna minden gondot — kiiktatva közbülső szervezeteket. Alakítja ilyen kapcsolatait a tervezőkkel és más építőipari szervezetekkel is — de a fővállalkozás, mint újdonság, első eredményei nehezen akarnak beérni. A vaskos intézkedési terv és az első ígéretes teljesítések közül csak néhányról eshetett szó. Jó volt azonban hallani, hogy a vállalatnál széles körű előkészítés: a pártszervezetek, az egyes kommunisták jó javaslatainak figyelem- bevételével döntöttek — s ez a jövő jó eredményeinek is záloga lehet Marik Sándor Nem könnyű a ledőlt búza kombájnolása az ajaki határban. (S. B. felvétele) NEHÉZ ARATÁS AJAKON, TUZSÉRON „Nem adjuk meg magunkat...“ Az aratás valaha ünnepszámba ment. Felkerekedett a falu apraja, nagyja, a férfiak kaszát fogtak, a nők sarlót vettek a kezükbe, s mentek a határba. Vágták a búzát, kötötték a kévét, szaporodtak a keresztek. Nehéz, nagyon nehéz munka volt ez. Szerencsére már az idősebbeknek is csak emlék az ilyen aratás, de talán az 1980-as aratás is csak emlék lesz. Nehéz, nagyon nehéz munkát végeznek most az aratásban részt vevők. Mindent megmenteni A Dénes-táblában dolgoznak a kombájnok az ajaki Búzakalász Termelőszövetkezet földjén. Ez negyvennégy hektár a kétszáz hektárnyi búzaterületből. Volt még rozs és őszi árpa is, s van még tavaszi árpa, összesen száz hektár. — A hét elején kezdtük az aratást, de nem sokra haladtunk — mondja Bogár Attila főmezőgazdász-helyettes, s közben körbemutat a búzatáblán. — Dőlt a termény, összekuszálta a szél és a vihar, itt-ott már a gyom is felveri a fejét, a föld pedig magához ragadja a kombájnokat. Ez a T—150-es állandóan itt van, és állandóan van munkája. Amint befejezi a mondatot Bogár Attila, a traktor vezetője már indít és indul egy SZK ötös felé. A vezetője kicsit kétségbeesetten integet. Nem csoda. A kombájn majd tengelyig süllyed a sárban, s a hatalmas erőgép is csak üggyel-bajjal tudja kirángatni kényszerül fogságából az SZK-t. — A búzánk középkötött talajon van — folytatja Bogár Attila, — ezért már minden kis eső megállítja a kombájnolást. Az aljban el sem tud menni a gép. Persze dolgozunk, mert minden megmenthető szemet be akarunk takarítani. Az idő és a talaj a gépeket sem kíméli. A gépekkel együtt most az emberek is megmutathatják milyen kom- bájnosok. Erről beszél Takács Ferenc, a termelőszövetkezet elnöke is: — A legjobb vezetőinket tettük a kombájnokra. Most igazán együtt kell élni, lélegezni az embernek és a gépnek. Eddig problémánk nem volt, jól viselik a gépek a megpróbáltatásokat. Az aratás a legfontosabb feladat, de nem feledkeznek meg a szövetkezetben a többi teendőkről sem. Már szedik a nyári burgonyát, s maradéktalanul kielégítik a ZÖLDÉRT igényeit, s szállítanak Budapestre is. A gyümölcsösben nemrég fejezték be a tizennegyedik permetezést, azonban már a tizenötödikre gondolnak. Törik a dohányt, kapálják a paprikát, dinnyét, paradicsomot, káposztát. Egyszóval teljes a nagyüzem Aja- kon. Régi, kipróbált emberek A tuzséri határban nyolc kombájn vágott neki a végtelennek tűnő nyolcszázötven hektáros búzaterületnek. Folyamatos munkáról nem lehet beszélni. Már csak azért sem, mert az egyes táblákat képtelenek egyszerre learatni. A magasabb fekvésű részeken még elmennek a kombájnok, de lentebb már a Rába is szükséges, hogy kimentse az elsüllyedt kombájnt. — Nem lehet azt mondani, hogy rossz a búzánk — kezdi a beszélgetést Rab László, a termelőszövetkezet növény- termesztési ágazatvezetője, — hiszen vágtunk már 16 százalék nedvességtartalmút is. Igaz az átlag húszszázalékos, és ebben az évben háromszor kaptunk jeget. Bizony ez sok helyén elcsépelte a termést. A nyolc kombájn kapacitása jó időben legalább száz hektár. Most jó ha negyvenet levágnak egy nap. Pedig a felkészülésre itt sem lehet panasz. A kombájnokon traktorosok ülnek, régi, kipróbált aratók. Közéjük tartozik Bakó Sándor is. — Tizennégy éve aratok, de nem emlékszem ilyen rossz évre. Egymás után akadunk el, fele akkora teljesítménynyel megyünk, mint jó időben. Onnan fentről, az SZK hatos fülkéjéből látszik csak igazán, milyen gyomos a búza. Nehéz most aratni, de mi nem adjuk meg magunkat. Ez a búza augusztus közepére magtárba kerül. Jó hallani ilyen elszántságot. Ezek a kombájnosok már kora reggel a gépre ülnek. Nem várják meg a harmat teljes felszáradását, amint vágja a szárat a kés, már indulnak is. Csak este szállnak le a kombájn volánja mögül. — öt táblában kezdtük az aratást, de még egyikben sem fejezhettük be — mondja Szeles András elnök. — hogy miért? Ezt az első lépésnél észre lehet venni. Szinte hajlik az ember lába alatt a föld. Elképzelhető akkor a több tonnás kombájn, hogy besüpped egy-egy vizes részen. De megyünk, mert menni kell. Most mi segítünk Székely azon kevés községek közé tartozik, ahol nem termesztenek kalászost, de annál több kukoricát. így nyáron nem tudnak mit kezdeni a kombájnokkal. — Rozsot és búzát aratnak óz E—512-seink — mondja Csutkái Tamás, a Búzakalász Termelőszövetkezet főagro- nómusa. — Most a Nyírtassi Állami Gazdaságban dolgoznak, s ameddig szükség van rájuk, maradnak. Ötven hektárt a nagyszerekesi termelő- szövetkezetben is levágnak, ahová szemszállító járműveket is küldünk. Van a nyír- bogdányi termelőszövetkezettel is szerződésünk. Nyírtass- ról minden learatott hektár után húsz mázsa bálázott szalmát kapunk. A nyírtassi termelőszövetkezetnek segítünk a szalmabetakarításban. Ezért szintén alomnakvalót kapunk. Hiába nincsen kalászosunk, azért mi is kivesszük a részünket az aratásból. így van ez rendjén. Sípos Béla H alomba hordták a galy- lyat, leöntöttek benzinnel és meggyújtották. Am a vendég asszony ruhája is lángra kapott abban a pillanatban! Égett és sikoltozott az asszony, aztán letépték róla az égő rongyokat. Ott állt szinte meztelenül és reszketett. Mire a férfiak a kert végéről a tetthelyre érkeztek, az asszonyt már bevitték a házba. Csak a gallycsomó égett, lángolt magas lobogás- sal és szanaszét hevertek a ruhadarabok. — Az istenit az eszüknek! — kiabálta a megégett asz- szony férje. — Csak nőknek lehet olyan ötletük, hogy benzinnel rakjanak tüzet. A vendéglátó morgott a bajusza alatt, mert mit is mondjon. Nincs joga rosszat mondani a sógornőjéről, habár buta liba, ezt régről tudja. A gyerekek indiántáncot jártak a máglya körül. Nekik tetszett a dolog. A tizenéves Robi később félrevonta a szomszédék fiát, Lajoskát és azt mondta: — üregem, én egészen tisztán láttam a Magdi néni csecseit. A gyerek apja felkacagott, ahogy az autóra nézett: behorpadt az ajtaja. A gyerek neki csapódása otthagyta a nyomát a vadonatúj Zsiguli bordó lemezén. Ezen kacagott. Elégtétel, káröröm gurguláperzselt asszony csak egy mintás plédbe volt burkolva, de azt is elhagyta, amikor a kocsi és a férje közé vetette magát. A husáng még ott volt a férje kezében és az utolsó, de keserű csapás a felesége fenekén csattant. Az asszony éles jajj kiáltással dőlt a motorháztetőre. Ezzel betelt a pohár. A sógornő tíz körömmel esett a sógora arcának. — Te szemét! — ordibálta. — Agyonütötted a feleségedet! A sógor lehuppani a földre és a bátyja ismét felnevetett. Őszintén, szívből zengett a kacagás. Meghökkenve néztek rá. — Mit nevetsz? — kérdezte felocsúdva bamba ámulatából az öccse. — Azt, hogy Terkának igaza van. Agyonütötted a feleségedet. Mert megbocsáss öcsém, de Magdinak tényleg ott van az esze, ahová csaptál. Még tartott a döbbent bam- baság, még hüppögött a pucéron álló asszony, aztán mintha vezényszóra történne, valamennyien nevetni kezdtek. .Később bementek a házba inni egyet az ijedtségre. Robi a kapott pofontól vöröseslila arcát masszírozta, úgy mondta a barátjának: — Most már te is láttad. — Mit? — Hát a Magdi néni csecseit. — Nem nagy szám — húzta el a száját Lafoska. — Egy Zsiga, az többet ér. Bár ezt már széjjelverték. — Pisiljük le — javasolta Robi. A két köiyök elvégezte a dolgát és hogy teljes legyen az öröm, leengedték mind a négy kereket. Bent a házban már énekeltek. Seres Ernő Szalonnasütés — Hülye! — szaladt ki Lajoska száján a barátját elmarasztaló vélemény — hiszen a nagynénéd! — Hát aztán — mondta Robi — attól még lehetnek csecsei. A férj meghallotta a srácok pusmogását. Az agyát már amúgy is elöntő mérgét most kezének egyetlen de erőteljes lendületébe adta. Robi az ütéstől az autó oldalának esett, majd lehuppant a földre. zott fel a torkán. — Te őrült — mondta az öccsének. — Most a kocsidat is összetörted. — Mit? — kérdezte az öccs, és a Zsigulira meredt. — A szentséges istenit! — kiáltotta, aztán felragadott egy husángot és verni kezdte a kocsi tetejét. Most már a vendéglátó is káromkodott és igyekezett lefogni öccsét. A «billióra kiszaladtak az asszonyok. A Nem szeretem V aló igaz, az ember gyermekként mindennap más lehet. Mert rajzolt egy házat, hát elhatározza: kőműves . lesz. Másnap rendőr, tűzoltó, masiniszta akar lenni. Vagy hasonulva modernebb korunkhoz, tévészerelő, űrhajós, netán adóvégrehajtó. Azután jön az általános iskolai végbizonyítvány. Málcsi néni jó tanácsai, Gerzson bácsi hasznos ösz- szeköttetései, és az ember megint valahová „kerül”. De már nem lehet kőműves és rendőr, orvos és asztalos, tűzoltó és masiniszta; nem lehet minden egyszerre — vagy-vagy! Igen, végül az a kis hely marad a számára, melyet az ő térfogatára méreteztek a világból; s jó esetben az, hogy becsülettel betölti ezt a helyet. Dolgozik, megveszi a lakást, kocsit, ami jön. Ilyen szürke, egyszerű lenne az egész? Bizony így van, ha valaki keserves nyűgnek, nem pedig önmaga legbensőbb lényegének tekinti a munkáját. A társadalmi munkamegosztásban nem mindenki kerül oda, ahova akarna, de minden szakmát lehet hivatásként szeretni. Sokan vannak, akik kettéválasztják a munkát és életük más részét. Ügy vélik, önmagukat csak munkaidő után, vagy munkaközi szünetben valósíthatják meg. Igaz ez? Olyan társadalomban, ahol szükségszerű a mobilitás, ahol a nyitottság mindenféle életváltást lehetővé tesz, ahol valóban mindenki tarsolyában hordja a mar- sallbotot, nem mondhatott a pályairányítás ilyen csődöt. Mikor az embernek már jószerével menekülnie kell a mindent elöntő oktatás elől, mikor szinte utánunk hajítják a Mindenki iskoláját, s főleg mikor az embert anyagi helyzete már alig akadályozza abban, hogy az legyen, ami szeretne, vagy ami lehetne! Nem mondom, akadhatnak, akik jobb meggyőződésük ellenére kerültek olyan munkára, melyet most éltes korban unottan, fáradtan végeznek, na de több mint negyven százalék?! Mi az igazi okok egyike? Nemrég egy szociográfiai fölmérésen meghallgattak olyan fiatalembert, aki már legalább a tizedik munkahelyét nyűtte, méla unalommal, utálattal. Záporoztak rá a szokásos kérdések: milyen tiszteletre méltó szakmákat ismer? Nyomozó, ügyvéd... Hát akkor miért nem lett az? Miért nem próbálkozott vele? Megvonta a vállát. „Áh, belülről az se lehet olyan szép. Jó nekem így is. Megkapom a fizetésem, a többi pedig nem érdekes.” Íme tehát egy a több mint negyven százalékból. Tudna-e valaki segíteni rajta önmagán kívül? Marad a megkeseredettek, munkájukat nyögvenyelősen, immel-ámmal végzők serege. Okosítani lehet őket, sőt kell, ám gondolkodni más nem tud helyettük. L ehet, hogy soha nem is szerették a munkájukat. Behatárol tnak érzik önmagukat, mert a munkában nem egészséges izgalmat, társadalmilag is hasznos érdekeltséget látnak. Mert számukra az élet és a munka két különböző dolog. Mert amikor kiválasztották a hivatást, nem azt nézték: mit akarnak, mit szeretnének, hanem azt, mi a legegyszerűbb, legkézenfekvőbb: vagy hol van a sok — vagy még több — pénz. Sz. P.
