Kelet-Magyarország, 1980. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-24 / 198. szám
A KELET-MAGYARORSZÁG 1980. augusztus 24. tések hátterében mindinkább aktivizálódnak a szocializmusellenes elemek. Ezek olyan követelésekkel lépnek fel, amelyeknek semmi közük nincs a dolgozók gazdasági, szociális elvárásaihoz, s kizárólag a nehézségek fokozását szolgálják. A hét eseményei is tanúsítják: a lengyel párt és kormány törekvése az, hogy a dolgozókkal egyetértésben rendezzék a problémákat, s helyreállítsák a rendet, biztosítsák a termelőmunka zavartalan menetét. Mint Edward Gierek hangsúlyozta: A HÉT — CÍMSZAVAKBAN HÉTFŐ: Brezsnyev—Cedenbal-találkozó a Krímben — Edward Gierek beszéde a lengyel gazdasági helyzetről és a munkabeszüntetésekről — vallási zavargások több indiai államban — Francia halászok tiltakozó akciója KEDD: sorozatos izraeli behatolások Dél-Libanon területére — Százhatvanmilliárd dolláros, rekord katonai költségvetési javaslat az Egyesült Államokban — Fokozódó fegyveres ellenállás Dél-Afrikában SZERDA: a Biztonsági Tanács elítéli Izrael Jeruzsálem-hatá- rozatát — Diplomáciai viszály Irak és Szíria között — Növekvő feszültség Bolíviában és Salvadorban — Üjabb terrorcselekmények Törökországban CSÜTÖRTÖK: az Afrikai Egységszervezet az etióp álláspontot tartja jogosnak az ogadeni vitában — Bush amerikai köztársaság párti alelnökjelölt pekingi utazása — Vietnam bírálja az ASEAN-országok magatartását PÉNTEK: Kaunda zambiai elnök az NDK fővárosában — Előkészületek Dél-Koreában Csőn tábornok, katonai diktátor elnökké választására — Amerikai—Szomáliái támaszpontegyezmény — Elhalasztják a Honecker—Schmidt-ta- lálkozót SZOMBAT: teheráni nyilatkozatok újabb Irán-ellenes összeesküvés veszélyéről A hét három kérdése Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára a hét elején a Krímben találkozott Jumzsagijn Cedenballal (középen), a Mongol Népi Forradalmi Párt KB első titkárával. Képünkön: a két politikus, valamint a megbeszéléseken részt vevő Konsztantyin Csernyenko, az O Milyen új fejlemények történtek a Közel-Kelettel kapcsolatban? A feszültebbé vált nemzetközi helyzetben viszonylag ritkán történik meg, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa esaknem egyhangú határozatot fogadjon el. A hét derekán erre került sor: tizennégy szavazattal — egyetlen, amerikai tartózkodással — elítélték az izraeli parlament döntését az jón milyen meggondolások vezethették a Begin-kor- mányt, amikor vállalta a kockázatokat a knesszetben kierőszakolt döntés kapcsán. Két, egymással összefüggő okot emlegetnek. A jelenlegi izraeli vezetés mindenképpen „kész helyzetet” akart teremteni Jeruzsálem státusának saját értelmezés szerinti deklarálásával — figyelembe véve azt a tényt, hogy a jövőre SZKP KB PB tagja (balra). pasztalatai alapján akár szó szerint is érthetjük. Az izraeli vezetés újabb három- milliárd dolláros gazdasági és katonai segélyigénnyel fordult Washingtonhoz. A kérésnek mind a viszautasítá- sa, mind a teljesítése viszont jóelőre újabb bonyodalmakat ígérne... O Hogyan alakult a helyzet Lengyelországban? A héten a lengyel dolgozók, az ország vezetői a rend és a nyugalom helyreállítása mellett foglaltak állást. Hétfőn este Edward Gierek, a LEMP KB első titkára rádió- és televízióbeszédben szólt az ország lakosságát foglalkoztató gondokról, elsősorban a tenger- melléki munkabeszüntetések okozta problémákról. A héten ülést tartott a lengyel kormány elnöksége, s fontos — a lakosság érdekeit mesz- szemenően figyelembe vevő a munkabeszüntetések semmit sem oldanak meg, ellenkezőleg, növelik az ellátási nehézségeket, megzavarják az élet normális menetét. Beszéde záró részében a LEMP KB első titkára nyugalomra intette és a gondok orvoslása érdekében egységre szólította fel Lengyelország lakosságát. © Mit jelent az amerikai katonai kiadások rekordszintre emelése? Lehet, hogy a Pentagonban valamiféle számmisztikának hódolnak? Miután napvilágot látott az 59-es számú elnöki direktíva az új nukleáris stratégiáról, az első csapást mérő eszközök fejlesztéséről, az amerikai katonai költségvetés összegét 159 milliárd dollárra, rekordszintre kívánják emelni a következő pénzügyi évben. Ez egyet jelent a A La Manche-partvidék halásza Inak blokáddal összekapcsolt sztrájkmozgalma napokra megbénította a Franciaország és Anglia közti kompforgalmat. Képünkön: egy Cherbourgban berendezett alkalmi hálóterem, ahol a Franciaországban rekedt turistáknak adtak szállást. egységes Jeruzsálem fővárossá nyilvánításáról. Ez kifejezésre juttathatta az általános rosszallást, ugyanakkor a szövegezés többszörösen enyhített, erősen kompromisszumos volt. Nem tartalmazott büntető szankciókat, s kézzelfogható következményként csupán arra van kilátás, hogy mintegy tizenöt, főként latin-amerikai ország átköltözteti nagykövetségét Jeruzsálemből- Tel Avivba. A diplomáciai képviseletek túlnyomó többsége amúgy is ott található. A Biztonsági Tanács állás- foglalásával párhuzamosan ugyanakkor megélénkültek az arab, sőt szélesebben véve: az iszlám frontok, s legalábbis ebben a kérdésben egységes nevezőt tudtak kialakítani. (Az óvatos fogalmazás azért helyénvaló, mert közben Bagdad és Damaszkusz viszonyát a diplomáciai misz- sziók személyzetének kölcsönös kiutasítása, Kairó és Tripoli egyébként is hűvös kapcsolatait propagandaháború árnyékolta be.) Különösen jelentős, hogy meglehetősen harcias hangok hallatszanak Szaúd-Arábia részéről. Az új helyzetben az egyiptomi vezetés kénytelen volt felfüggeszteni az autonómiatárgyalásokat, s eleve meghiúsítottnak látszanak a Jordánia esetleges pálfordu- lásához fűzött remények. A Dél-Libanon ellen intézett sorozatos izraeli katonai támadások természetesen tovább erősítették a már említett irányzatokat. Igen sok nyugati kommentátor is felteszi a kérdést: vafegyverkezési verseny újabb injekciózásával, annak költségeinek és veszélyeinek további fokozásával. Pontosan négy évvel ezelőtt az akkori elnökjelölt, Jimmy Carter azt ígérte választási kampányában, hogy 5—7 milliárd dollárral csökkenti a katonai költségvetést. Az új rekordszint majd hatvanmilliárdos emelkedést jelent, ami még az inflációt beszámítva is, tekintélyes összeg. Az ígéret elmaradásának igazolására „ördögi kört” alakítottak ki: Washington élezi a nemzetközi helyzetet, erre hivatkozva serkenti a Az NDK-ban tárgyal Kenneth Kaunda zambiai elnök. A képen: folynak a megbeszélések, jobb szélen Kaunda, vele szemben Honecker, az NDK küldöttségének vezetője. lasztási kampány finisében, de a libanoni tűzharcokat is. Csakhogy az eddigi amerikai politika óhatatlanul benyújtja a számlát a Közel-Keleten is. S ezt a számlát a hét tápért és kormány politikáját. A problémák megoldásának lehetőségeire összpontosították figyelmüket, s egyidejűleg aggodalommal szóltak arról, hogy a munkabeszüntefegyverkezési versenyt, ami viszont tovább fokozza a feszültséget szerte a világon. A helyzet legfeljebb annyit változott, hogy manapság az elnökjelölt elnök már nem is ígér csökkentést... Réti Ervin A PAP JELENTI Helyzet a lengyel tengerparton A lengyel tengerpart számos vállalatánál folytatódnak a sztrájkok. Pénteken Gdansk, Gdynia, Szczecin dokkjaiban, kikötőiben és több más vállalatánál állt a munka, míg az ország többi részében nagyjából zavartalanul folyik a termelés. Becslések szerint már eddig több milliárd zlotys kárt okozott a leállás, amely számtalan gondot okoz a lakosságnak is. Kormánybizottságok tárgyalnak a sztrájkolok képviselőivel, s megvizsgálják a javaslatokat. A PAP tudósítói jelentéseikben arról írnak, hogy a helyzet Gdanskban, Gdynia- ban és Sopotban nagyon nehéz. A vasúti szémélyforga- lomban nincs fennakadás, de az áruszállító vágányokat eltorlaszolják a kirakodásra váró vonatok. A rendező pályaudvarokon a gyorsan romló áruk megmentése érdekében átrendezik a szerelvényeket. A kikötőkben nagy számban várnak kirakodásra közfogyasztási cikkeket és az ország szempontjából valóban közhasznú árukat szállító hajók. A párbeszédre való felszólítást — mutat rá a lengyel hírügynökség — országszerte támogatják. A pártszervezetek kritikus szellemben foglalkoznak a jelenlegi helyzet megoldásával. Sok helyütt hangot kap az az óhaj, hogy újítsák fel a dialógust, s erősítsék a bizalmat a párt és a tömegek közt. Namíbia napja A Cunene és Cubango folyók ma történelmi határvonalat testesítenek meg Afrikában: a sokat szenvedett földrész felszabadult államait választják el a még mindig raboskodó Namíbiától. Augusztus 26-án esztendők óta az ország felszabadításáért küzdő Délnyugat-afrikai Népi Szervezet, a SWAPO első fegyveres akciójára emlékezik a világ, újra és újra hangot adva annak a jogos követelésnek, hogy Namíbia legyen végre a namíbiaiaké, hogy a Dél-afrikai Köztársaság egyszer s mindenkorra ürítse ki a területet. Sokszor elhangzott már ugyanez a követelés a különböző nemzetközi fórumokon — mindmáig hiába. A Dél-' afrikai Köztársaság, amely még 1920-ban, a Népszövetség „ajándékaként” szerezte meg az addigi német gyarmatot, 1948 óta * megtagadja az ENSZ határozatának végrehajtását: a függetlenség megadását Namíbiának. 1980-ban a namíbiai kérdés ugyanúgy megoldatlan, mint 32 éve volt. A dél-afrikai fajüldözők ragaszkodnak stratégiailag és gazdaságilag egyaránt fontos gyarmatukhoz, hallani sem akarnak a szabad választások megtartásáról. Ennek elsődleges oka, hogy Namíbiát Afrika egyik leggazdagabb területeként tartják számon. Itt rejtőzik a föld urántartalékának mintegy tíz százaléka, s gazdag arany-, gyémánt-, réz- és ólomkészletek is találhatók. „Namíbiában minden befektetett száz dollár húsz százalékos tiszta profitot biztosít a trösztöknek. Ásványi kincseinket nemcsak dél-afrikai, hanem amerikai, angol, francia és kanadai tőkeérdekeltségek is kiaknázzák” — nyilatkozta egy alkalommal a SWAPO vezetője, Sam Nujoma. A nyilvánvaló gazdasági érdekeken túl stratégiai okok is magyarázzák a dél-afrikai megszállás fennmaradását. Mindébből nyilvánvaló, hogy Namíbia valódi függetlenségének útjában nemcsak a Dél-afrikai Köztársaság áll, hanem egy sor fejlett tőkés állam is. Az Egyesült Államok, Nagy-Britarvnia, Franciaország, az NSZK és Kanada, ha határozottan lépne fel, rábírhatná a dél-afrikai fehér telepeseket az ENSZ határozatainak végrehajtására. Ebben azonban egyáltalán nem érdekeltek, sem politikailag, sem gazdaságilag, sem pedig stratégiailag. Hogy a háborgó nemzetközi közvéleményt elaltassák, időnként rendezési tárgyalásokkal próbálkoznak, úgy tesznek, mintha elítélnék Dél-Afrikát. Jelenleg 60 ezer fős dél-afrikai katonaság tartja megszállva Namíbiát. Az idén már több mint 400 gerillát sikerült megölnünk — büszkélkedett az amerikai Newsweek tudósítójának a közelmúltban Geldenhuys tábornok, a megszálló erők egyik vezetője. A Namíbia szabadságáért életüket áldozok számának növekedése kétségtelen, a tábornok azonban azt elhallgatta, hogy a fokozódó felszabadító harc mind komolyabb gondokat okoz a dél-afrikaiaknak. Egy, a realitások iránt fogékonyabb társa azonban elmondta: „Ha az ENSZ felügyelete alatt választásokat tartanának, a SWAPO győzne — a szavazatok mintegy 60 százalékával”. A Délnyugat-afrikai Népi Szervezet igen népszerű az egymilliós lakosság körében; az ENSZ és az Afrikai Egységszervezet nem véletlenül ismerte el a namíbiai nép egyedüli törvényes képviselőjének. Ezt a dél-afrikai megszállók is tudják, ezért próbálkoznak a Rhodesiában egyszer már leszerepelt „belső rendezéssel”. Csakhogy időközben Rhodesiából Zimbabwe lett: a namíbiai felszabadító mozgalom a térségben eggyel több ország támogatására számíthat. K. M. r JI Tifn * I I “Jil >!• p m ■ ■ s v __Lb-LLLIAJ_A t esedékes izraeli választások aligha hosszabbítják meg a Begin vezette koalíció mandátumát, s a novemberi amerikai elnökválasztások előtt Washington képtelen túlságosan nagy nyomást gyakorolni önállóskodó szövetségesére. Nincs szó alapvető amerikai—izraeli ellentétekről, de Washington — az általános amerikai, s a jelenlegi elnök- választás érdekeit szem előtt tartva — szívesebben venne olyan mérsékletet Tel Aviv részéről, ami beleillik a Camp David-i keretekbe. Az Egyesült Államok nyilván elengedte volna a Jeruzsálem- vita kiéleződését éppen a váIzraeli csapatok ismét több ízben támadták Dél-Libanont. Képünkön: egy felrobbantott épület Kfár Tebnit közelében. — gazdasági intézkedésekről határozott. A lengyel kommunisták taggyűléseken biztosították támogatásukról a Harc Uránországban-
