Kelet-Magyarország, 1980. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-24 / 198. szám

KM VASÁRNAPI MELLÉKLET 1980. augusztus 24. o Kedves fényeslitkei munkások! A napokban a tuzséri Tisza-parton jártam. Üjabb üdülőház épült, kellemes környezetet teremtenek a víz szerelme­seinek ezen a részen. S egy kicsit bel­jebb, majdhogynem a fák dzsungeljében megtaláltam az Önök két házát is. Amit láttam, elszomorított. Az egyik ház ajtaja betörve, a másik is elha­nyagoltan áll. Pedig azok a volt „olajos” felvonulási házak, amelyek a korábbi építkezéseknél oly nagy szolgálatot tet­tek a vezetéket építő munkásoknak, jobb sorsra érdemesek. Feltételezem, hogy még most is több ezer forintot ér­nek. Ennyit a tényekről. Amiért tollat fog­tam, az a kis víkendtelep sorsáról jut eszembe. Néhány évvel ezelőtt örömmel táiékoztattuk olvasóinkat. Hogy Fényes- litkén, a Barátság II. kőolajvezeték fo­gadóállomásán milyen lelkes kis kollek­tíva kovácsolódott össze. Akkor Önök elmondták, hogy a jobb szellem kialakí­tása érdekében mennyi társadalmi mun­kát végeznek, milyen közös megmozdu­lásaik vannak. Ezek egyike volt a Ti- sza-parti pihenőhely kiépítése, ahol ugyancsak sok-sok órát töltöttek el. Ezek után nem értem, nogy miért nem becsülik meg azt, amiért korábban any- nyit áldoztak. A tuzsériak azt mondják, újabban a házaknak felé sem néznek. Amíg a szivattyúállomás vezetője Tu- zséron lakott, addig jó volt, hogy Önök pihenőhelyet építenek ki. Mi több, né- hányan szabadságukat családjukkal együtt ott töltötték. Most viszont az enyészetnek adták át a házakat, ame­lyeket bárki szívesen elfogadna. Engedjék meg, hogy az Önök társa­dalmi buzgólkodásán meditálva egy ki­csit tovább gondolkodjak. Ugyanis — sajnos — nem egyedi jelenségről van szó. Könnyen mozgósíthatók az emberek, amikor valamit alkotni kell a köznek. S j ugyanakkor példák tucatjaival lehet előállni, amikor a kész műre nincs, aki vigyázzon, amikor az ebek harmincad- jára kerül egy-egy szép községi park, egy játszótér, földbe, sárba süllyed a társadalmi munkával épített járda. Pe­dig nem törvényszerű, hogy ez így tör­ténjen. Tudom, sokkal könnyebb agitálni e’gy új létesítmény építésére, mint a meglévő értékek megóvására. Ám higgyék el, hogy sokkal kevesebb energiát emészt fel, ha vigyázunk a meglévőre, mint ha helyette mindig újat akarnánk építeni. Hadd mondjak egy másik, szintén a Tisza partján látott példát. A vásáros- naményi kis és nagy diákok, üzemi mun­kások és irodai dolgozók évente tavaszi nagytakarítást végeznek a gergelyiugor- nyai Tisza-parton, hogy eltávolítsák a tavaszi áradást követő hordalékot, szeb­bé tegyék a környéket. Mondhatnánk, hogy felesleges munkát végeznek, hi­szen egy újabb áradás után kezdhetik elölről. Azonban ők tudják, hogy sokkal egyszerűbb minden évben viszonylag kicsit javítani, mint minden évben újabb táborhelyet építeni. Nem véletlen ezért, hogy nemcsak belföldiek azok, akik fel­keresik ezt a szép tájat, hanem egyre inkább külföldiek is megfordulnak erre. Valószínű, hogy a tuzséri Tisza-partnak nem lesz ekkora vonzereje sohasem. Ám a szűkebb és távolabbi környék most is szívesen jár ide, vannak horgászok és akadnak csónakra szálló emberek, túrá­zó úttörők választják kikötőül a föve- nyes partot. Ha nem is elmarasztalásnak, de ne­heztelésnek mindenképpen vehetik eze­ket a sorokat. Már csak azok érdekében is, akik valóban megőrzik azt, amit épí­tettek, akik a társadalmi munka rangját éppen abban látják, hogy valamiféle­képpen maradandót alkottak. Bízom ab­ban, hogy Önök is szerszámhoz nyúlnak, találnak néhány lyukas órát, amikor új­ra rendbehozzák azt a két tuzséri házat, ahol kellemes órákat töltöttek el, s még további kellemes napoknak nézhetnek elébe. Ennek a reményében a nyár még hátralévő részében jó pihenést, Tisza- parti kirándulást kíván: Fehér Lászlóval, az Állami Biztosító megyei igazgatójával a biztosítás időszerű kérdéseiről ^ Jól tudom, hogy ezekben a hetekben az Állami Biztosító Szabolcs-Szatmár me­gyei Igazgatóságának munkájában meg­határozó a júliusban bekövetkezett nagymértékű elemi csapás felmérése, a károk rendezése. Mégis először néhány általános kérdésre szeretnék választ kapni. Ezek ismertetésével a konkrét napi elemi károkkal kapcsolatos kérdé­sekre adott válaszokban is könnyebben eligazodhatunk. Az V. ötéves tervet je­lentősebb biztosítási módosításokkal kezdték. Azóta eltelt több mint négy év, a gyakorlat mennyire igazolta a változtatásokat? — A szocialista biztosítási rendszerünkben egy-egy jelentősebb változtatás nem az Álla­mi Biztosító ötlete, független döntése alapján születik. Mindig figyelemmel kísérjük a vál­tozó gazdasági helyzetet, a születő új igénye­ket Például a IV. ötéves tervben a népgaz­daság erőteljes fejlődése, az életszínvonal növekedése tette szükségessé, hogy a követ­kező időszakra módosítsuk a biztosítás for­máit, feltételeit. A biztosítással szemben je­lentkező új igényeket figyelembe véve a biz­tosítás szinte valamennyi területén bővült a választék, ezzel együtt új kockázatok is be­kerültek a különböző biztosítási módozatok­ba. £ Néhány jellemző példát ha mondana? — Ügy hiszem, mivel munkánkban leg­jelentősebb a mezőgazdasági biztosítás, erről a területről hoznék példát. A mezőgazdasági nagyüzemek hagyományos biztosítási módo­zata korábban az volt, hogy a hozamok mér­tékét évenként a tervhez igazodva az üze­mek határozták meg. Ebben a biztosítási' for­mában a kockázati veszély többek között a jégre, tűzre, vízre és viharkárokra terjedt ki. — A nagyüzemek igényelték, hogy újabb károsodásokra is terjesszük ki a biztosítást, és a kárrendezést is, amennyiben lehetséges, tegyük objektívabbá. Így született meg a biz­tosításnak egy korszerűbb változata, de mel­lette megmaradt a már ismertetett hagyomá­nyos is, szűkebb kockázatvállalással. Az új biztosítási módozat nyolcféle kárra terjed ki. így: jég-, vihar-, téli fagy. homokverés, gyümölcsösök tavaszi fagykárára, egyéb téli kipusztulás, viz- és tűzkárra. Változás tör­tént a kár mértékének megtérítésében is.A hagyományos biztosítási formában a vízkár 50 százalékát, az új biztosítási formában pe­dig 70 százalékát térítjük. — A kármegállapítás, illetve térítés alap­ja az előző három év termésátlaga. Az Álla­mi Biztosító a károsodott növényfajta ter­méskiesését az üzem által biztosított egységár alapján a hároméves átlagszintre egészíti ki. Tudomásom szerint az épületbiztosítás­ban is jelentősebb változás volt. — Igen. A korábbi biztosítási módozatban az épületek kárait — úgy a szocialista szek­torban, mint a magánszemélyek részére — a kárkori érték szerint fizettük. Az új biztosí­tási módozat szerint a károsultnak az épület helyreállításához szükséges értéket fizetjük. Ezzel mentesítjük ügyfeleinket az árváltozá­sok hatásától. — Más téma, de hadd említsem meg a csoportos élet- és baleset-biztosításban tör­tént változást, mivel az aktív keresők ki­lencven százaléka ilyen biztosítással rendel­kezik. Ennek új formája, a CSÍÉB—80, amelynél a nem baleseti rokkantságokra, il­letve a nyugdíjba vonulás esetekor és szülés esetén is nyújt szolgáltatást. A Az új biztosítási formák bizonyára drá- w gábbak is? — Igen, de többet is nyújtunk. Üjra csak a már ismertetett mezőgazdasági növény- és épületbiztosításra hivatkoznék. Az egyiknél három káreset míg a másiknál nyolcat ve­szünk figyelembe, az épületnél pedig a hely­reállítás költségét térítjük. — Állításomat a megyei biztosítási díjbe­vételek és a kifizetett kárösszegek alakulása is bizonyítja. Amíg 1972. és 75. között a díj­bevételünk egy alacsonyabb szolgáltatási for­ma mellett 1,6 milliárd forint volt, a kifize­tés 1,1 milliárd, az utolsó négy évben 1976. és 79. között a bevételünk 2,6 milliárd, a kifi­zetett kárösszeg pedig 3 milliárd forint. A Hogyan alakult a biztosítás mértéke, nőtt-e a biztosítottak száma? — Két adatot ismertetnék: 1975 végén megyénkben 270 ezer határozatlan időre szó­ló lakossági biztosításkötésünk volt, 1980 első fél évében 330 ezer. 1976-tól már minden mezőgazdasági nagyüzem rendelkezik bizto­sítással. A Országos összehasonlításban milyen a biztosítás ellátottsága megyénkben? — Nem állunk rossz helyen. Megyénkben egy lakosra évente 346 forint biztosítási díj jut, a lakosság a jövedelmének 1,6 százalé­kát költi biztosításra. Országos átlagban erre a jövedelem 1,3 százalékát fordítják. Ez az­zal is magyarázható, hogy megyénkben a háztáji gazdaságokban nagyobb értékű me­zőgazdasági termelést folytatnak: sok a gyü­mölcsös és jelentős a háztáji állatállomány. Az országos átlag fölött vagyunk például CASCO-biztosításban, nálunk ez 60 százalék, az országos átlag 55 százalék. A keresőknek 90 százaléka rendelkezik CSÉB biztosítással, az országos átlag 86 százalék. A Ügy tudom, a háztáji területekre csak jégbiztosítás köthető. Mi történik a víz­károsultakkal? — Az már a korábbi évek gyakorlata, ha a kiosztott háztáji területen termelt növény erősen károsodik és a tsz-vezetőség úgy ha­tároz, hogy a nagyüzemileg termelt és bizto­sított növényféleségből e házterületet ki­cseréli, úgy mi a nagyüzemnek térítjük meg a kárt. £ Megtérül-e minden vesztesége az üze­meknek, a biztosított személyeknek? — Egyértelmű, hogy az Állami Biztosítón keresztül nem térül meg minden kár. A biz­tosító csak azt a kárt tudja megtéríteni, amit a szerződésben vállalt. A biztosításban van egy önrészesedés, amit á károsultnak önma­gának kell vállalnia. — Vannak ugyanakkor olyan káresemé­nyek, amelynek felmérése jelenleg még tech­nikailag szinte nem megoldható. Ilyen töb­bek között a környezetszennyeződés, amire még nem alakult ki a mérés, a kármegálla­pítás formája. Pedig tény: a környezetszenyr nyeződés már itt kopog az ajtón. Melyek a leggyakoribb káresetek, mi­lyen területen fizetik a legnagyobb ösz- szegű károkat? — Az elmúlt négy év adatai szerint a me­zőgazdaságban a legnagyobb kárt a jégverés okozta. Négy év alatt 1,1 milliárd forintot fizettünk ki ilyen címen. Ezt követi a téli fagykár és a vízkár. Ezekre 600—600 millió forintot térítettünk. Említésre méltó még az állatkár, erre 200 millió forintot fizettünk ki. Térjünk át az idei nyári rendkívüli idő­járás következtében előállt mezőgazda- sági károkra. Milyen mértékben káro­sodtak a biztosított gazdaságok? — Ez évi kilátásaink kedvezően alakul­tak. Kevesebb volt a téli, tavaszi kár, a jég­esős napok száma is az átlag alatt volt. Ez volt július 21-ig. Ezen a napon azonban szin­te az egész megyét érintő olyan orkánszerű vihar vonult át, amely felhőszakadással és jégveréssel együtt járt. Ez elsősorban a me­zőgazdaságban, a szántóföldön és a gyü­mölcstermelésben okozott nagy károkat, de a vihartól, jégtől és a felhőszakadás okozta vffctől sok lakóépületben is kár keletkezett. — A lehullt nagy mennyiségű csapadék következtében mintegy 60 ezer hektár terü­letet károsított a víz, jégkárt pedig 25 ezer hektárról jelentettek. A várható kifizetés az Állami Biztosító történetében minden eddi­git felülmúl, az előzetes becslések szerint mintegy 1,2 milliárd forintot kell kifizetnünk mezőgazdasági kárra. Csak megemlítem, hogy az 1970-es árvíz kapcsán 600 millió forintpt, az 1978-as évben, amikor szintén kedvezőt­lenül alakult az időjárás, 1 milliárd forintot fizettünk ki mezőgazdasági károkra. A Milyen ütemben halad a kárfelvétel, w hogyan tudnak megbirkózni ezzel a munkával? — Július 21-e után hat napon belül min­den üzemben ott voltunk, ahol károsodás volt. Néhány gazdaságban hamarabb megje­lentünk, mint a kárt jelezték volna. Ez nem jelenti azt, hogy hat nap alatt a munkát be is fejeztük, de megnyugtattuk ügyfeleinket, hogy a károkat Idejében felbecsüljük. Az egyes növényeket ért károsodás megállapítá­sát fontossági sorrendbe szedtük. Első helyre kerültek a kalászosok, hiszen a jégverés, il­letve a vízzel való elöntés a teljes érés idején következett be, így minden betakarítási kés­lekedés újabb veszteséget okozhatott volna. Ahol nem tudtunk minden táblán azonnal megjelenni, kértük a gazdaságokat, hogy mintacsíkokat hagyjanak a későbbi kármeg­állapítás végett. A gazdaságok ezt megértet­ték és velünk jól együttműködve, amikor az időjárás engedte, végezték az aratást. — A károk tényleges megállapítása elhú­zódik a betakarításig. Ez részben adódik a biztosítás rendszéréből isj mivel a biztosított mennyiség és a betakarított mennyiség kö­zötti különbözetet téríti meg a biztosító a gazdaságoknak. Kárszakértőink minden gaz­daságot folyamatosan látogatnak. Több terü­let a vízelöntés miatt eddig nem volt meg­közelíthető, majd csak a víz levonulása után mérhető fel. Ezeken a helyeken előszemlét végzünk, felvesszük a terület nagyságát és annak károsodott százalékát rögzítjük. Az előbecslésnél megállapított kár még néhány százalékot változhat le, vagy föl. Nehéz ma még megmondani egy jégvert kukoricáról, hogy ez milyen termést hoz. De már az elő­rehaladottabb érésű stádiumban lévő almára sem lehet még teljes pontosságú kárt megál­lapítani. A Az idei rendkívül nagymérvű és kiter- ^ jedt kárra való tekintettel van-e eltérés a kárrendezésben a korábbi évek szo­kásaitól? — Nincs, viszont segítségükre siettünk a gazdaságoknak azzal, hogy amíg korábban az előszemlék után a várható kárnak 30 száza­lékát térítettük azonnal, most további 35 százalékot utalunk át, vagyis összesen a kár 65 százalékát megelőlegezzük a betakarítás előtt, amikor a végleges elszámolást megejt­jük. Sajnos a biztosított gazdaságoknak csak 83 százaléka veszi igénybe a már említett kedvezőbb nyolc káreseményre kiterjedő biz­tosítási formát. így a gazdaságok 17 százalé­kának kevesebb kára térül meg. Például a vízkárra csak 50 százalékot tudunk téríteni, míg a korszerűbb biztosítási formában a kárnak 70 százaléka térül meg. A fejlettebb biztosítási formában az értékelés is objektí- vebb, mondhatnám így: az elmúlt három év­ben rögzített adatok alapján sokkal inkább könyvelési téma a kárrendezés. Kevesebb a vitára okot adó alkalom, kisebb a szubjekti­vitás. • A vihar, a jég, a víz károkat okozott az épületekben, lakásokban is. Hol tarta­nak a lakáskárok rendezésével? — Igazgatóságunkhoz 2700 épületkár be­jelentést tettek. Eddig szakembereink 2550 ese­tet rendeztek. Mintegy 5 millió forintot már ki is fizettünk. Az eddiff felmért lakáskárok­ból 80—100 lakás olyan, amelyet felhőszaka­dás következtében víz károsított, így a vég­leges kárfelvétel még később történik meg, hiszen a károsodás még most is változik. Ahol tető, vagy egyéb károk keletkeztek, azo­kat a kárbecslőink már mindenütt rendez­ték. — A megyében ennél jóval több a víz- és viharkár, a lakosok 54 százaléka rendelkezik csak épületbiztosítással. Természetes, hogy aki nem kötött biztosítást, azokat kárbecs­lőink föl sem keresik és térítésben sem ré­szesülnek. 'A megyében 122 ezer lakást bizto­sítottak. Ennek 30 százaléka a régi módozatú biztosítással rendelkezik. Sajnos a felhősza­kadásból eredő kárt ezeknél a régi biztosí­tottaknál csak totál káf esetén tudjuk figye­lembe venni. — Megnyugtathatom azokat a károsulta­kat, akik új biztosítással rendelkeznek, ami­kor a vízkárosítás megáll (falrepedések, süly- lyedések tovább már nem várhatók), azon­nal megejtjük a végleges kárbecslést. • A rendkívüli helyzetből adódó munka- többlettel hogyan tudott, illetve tud megbirkózni az Állami Biztosító megyei igazgatósága? — A káresemény bekövetkezése óta szak­értőink mindennap nyújtott műszakban vég­zik munkájukat és ünnep-, vasárnap is dol­goznak. Egyedül a lakáskárok felmérésénél alkalmaztunk másodállású, megbízott kár­szakértőket. Itt is csak a kisebb, ötezer forint alatti károkat bíztuk rájuk. A nagyobb káro­sodásokat mindenütt a főállású szakértőink mérték fel. A Tudom, hogy a biztosítottakat kellene ^ megkérdezni, de mégis szeretném halla­ni az Ön véleményét, milyen a megelé­gedettség a kárt szenvedettek körében? — A rendkívül nagymértékű kár .önma­gában is idegessé tette az embereket, az üze­mek vezetőit. Sok helyen kilátástalannak tar­tották a helyzetet, ez a kétségbeesés azonban az idő múlásával enyhül. E körülményeket a munkánkban mi is szem előtt tartottuk. A kárszakértőinket mindenütt a legpontosabb, gyors munka végzésére inspiráltuk. Ez a munkamódszer —, hogy még ünnep-vasárnap is dolgoztak — a jelen időszakban nagy je­lentőséggel bír. Ügy érzem, hogy a károk becslésével, azok rögzítésével, az üzemek elé­gedettek. Itt-ott bizonytalanság van még a kártérítés összegére vonatkozóan. Kijelent­hetem, a szerződésben vállalt mértekig az Állami Biztosító minden kárt megtérít. Ügy érzem, most az a legfontosabb, hogy a káro­sodott termésből az ami felhasználható, fo­gyasztásra alkalmas, mindent meg kell men­teni, be kell takarítani. A károk mértékét ez­zel is enyhíthetik a gazdaságok. Q Köszönöm az interjút. Csikós Balázs rVasärnapi} MNTERJÍ^

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents