Kelet-Magyarország, 1980. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-24 / 198. szám

2 KELET-MAGYARORSZÄG 1980. augusztus 24. HÍD! VÁSÁR A HORTOBÁGYON A múlt századtól fokozato­san eltűnt a délibáb a Horto­bágy nevezetességei közül, látnivaló azonban továbbra is akad. Évente egyszer vá­sárt rendeznek a betyárnó­tákban is megénekelt kilenc- lyukú híd mellett. Idén au­gusztus 16—20-a között ütöt­ték fel tanyájukat a csikó­sok, gulyások, szűcsök és mézeskalácsosok. Nem hi­ányzott a látványosság sem. A múltat idézte a cifraszűr­ben sétáló órosi férfi, a kla­rinét mellett dalolgató bő ga­tyás csikósok, de még a ko­rongot hajtó nádudvari faze­kas is. Volt törökméz és bir­kapörkölt, furulyát áruló fia­tal pár, maga fonta gyéké­nyen teknőt, kanalat kínáló cigányasszony. Az egykori pásztorok állataikat árulták, a mai vásározók néhány na­pig a múltnak, a hagyo­mánynak, a vidámságnak hó­doltak a Hortobágyon. A megyeszékhely központ­jában augusztus 21 óta mind­annyiunk örömére ismét üze­mel gyógyszertár. Mint isme­retes, a korábbi Lenin téri éjjel-nappali gyógyszertárat a régi Korona épületének ta­tarozása miatt nyolc hónap­pal ezelőtt bezárták. Azóta Nyíregyháza közvetlen köz­pontjában, a legforgalma­sabb helyen nem működött gyógyszertár. A megoldást a jósavárosi új gyógyszertárközpont meg­építése kínálta. A Korányi gyógyszertár ugyanis a régi központ földszinti helyiségei­ISMÉT VAN Patika a városközpontban Milliónál nagyobb készlettel nyílt meg a Korányi gyógyszertár ben, a Felszabadulás útja 3. sz. alatt kapott helyet. Aki alkotmányunk napja után járt erre, az megcsodálhatta a szép kivitelű vöröskereszt­tel díszített hatalmas portált, A csibukszár borostyánja Tallózás az egykori megyei újságokban ?,fej Üt* \ Százéves sárguló újságok­ból válogattuk az alábbi hí­reket, szemelvényeket. Miről írt egy évszázada a Nyírvi­dék és a Szatmármegyei Köz­löny? Ezekből idézünk min­den kommentár nélkül. ínség a Felvidéken (Nyírvidék, 1880. VII. 1.) Az arató tótok pontosan megje­lennek minden évben a Pé- ter-Pál előtti vasárnapon. Több ezer bajusztalan felvi­déki bocskoros, hosszú sze­kerekkel, apró lovacskákkal elözönlötték a helybeli séta­tért, s a mint egyes csopor­tok elszélednek a vidékre, — úgy folytonosan érkeznek újabbak. Mint halljuk, az idén nagy tót invasiónak né­zünk elébe, mert a felvidéki ínség következtében sokkal többen keresnek munkát az Alföldön, mint a múlt évben. (Szatmármegyei Közlöny, 1880. VIII. 1.) — Tragikus sors. Sokan fognak még a közönségből emlékezni Bu- vay Amáíira, ki 18^8'49-ben ni'inf frónfédtiszt vitézül szol­gálta a hazát, s később mint Szatmármegye alleveltárno- ka, s legutóbb mint törvény- széki irodatiszt mintaképe volt a buágó és szorgalmas hivatalnoknak. A szerencsét­len nagy családú férfinek meg kellett válnia állásától, s a nyomor megzavaró elmé­jét. — Ilyen állapotban ten­gődött Szatmáron, míg július 26-án az éhhalál kioltá sze­rencsétlen életét. — Temeté­séről nehány nemes keblű egykori hivataltársa gondos­kodott. Négyen kísérték ki a nyomor áldozatát a nyugalom helyére, pedig életében so­kaknak becsülését bírta. Nincs ellenszer... (Nyírvidék, 1880. VIII. 5.) Kolera eseteket jelentenek több helyről a lapok, minden az üvegek mögött elhelyezett tipikus^ patikai edényeket, „méregkeverő tálkákat”, esz­közöket. Az ízlésesen berendezett, tágas eladócsarnokban min­den ragyog. A polcok, a rak­tárak tömve gyógyszerekkel. Az emberek gyógyítását szol­gáló gyári készítmények, az előre elkészíthető kiszerelt gyógyszerek, tápszerek gar­madája mellett állatgyógyá­szati szerek is beszerezhetők a Korányi patikában. A je­lenlegi árukészlet jóval meg­haladja az egymillió forin­tot. rat. Erről tanúskodik az első napi forgalom mellett a kéz­ről kézre adott kilincs is. Gondjuk, hogy ma még a helyben, azonnal készítendő gyógyszerekkel nem állhat­nak a rászorulók rendelkezé­sére. Ezzel szemben tökéletesen megoldott a mezőgazdasági nagyüzemek helybeni kiszol­gálása. A gépjárművek ugyanis behajthatnak a pati­ka udvarára, ahol fedett ra­kodótéren sem ember, sem áru nincs kitéve az időjárás viszontagságainak. Megoldott az itt dolgozók Az itt dolgozó gyógyszeré- .... . ... ..... szék, asszisztensek ismerősök szociális, kommunális ellata­a régi éjjel-nappalos patiká­ból és a Korányi ezüstkoszo­rús Szocialista Brigád tagjai, akik nemcsak az udvarias kiszolgálásban mutatnak pél­dát, hanem az egészségügyi felvilágosításban és az egész­ségügyi szakkönyvek árusí­tásában is. A vásárlók nagy szeretettel fogadták az új gyógyszertá­■■■ .tí-tfcíS*» •­sa is. A Korányi-szoba mel­lett modernül berendezett öl­töző, hideg-meleg vizes zu­hanyozó várja a brigádot. Az eladótérben pedig ott függ a vásárlók tájékoztatására a vény nélkül, illetve egy má­sik táblán a recept nélkül egy alkalommal legfeljebb egy dobozzal kapható gyógy­szerek listája. (sigér) Rohamléptekkel fejlődik a fűtéstechnika; a régi, kor­szerűtlen tüzelési módokat — városon és falun egyaránt — gyorsuló ütemben számol­ja fel az új, a kevesebb munkát igénylő melegcsiná- lás. Táv-, gáz-, központi, gázolaj- és villanyfűtés vált­ja fel — sok helyen már fa­lun is — a vaskályha után népszerűvé vált cserépkály- " hákat is. Könnyen azt hihet- né az ember, hogy kimegy már a divatból a cserépkály­ha. Néhány éve valóban volt egy megtorpanás Szabolcs- Szatmár megyében is. Csök­kenő tendenciával az igény évi másfél ezerre esett visz- sza, győzte a megrendelése­ket a csempéket gyártó nyíregyházi kommunális és szolgáltató vánalat. Még sze­rencse, hogy más megyék — Borsod, Nógrád, Heves, Bé­kés, Hajdú, sőt Fejér — ér­deklődése nem csappant. Így volt helye az évi, közel há­romnegyed milljó csempeegy­ségnek. Ma már változott a helyzet, kezd divatba jönni a megyében is újra a cserép­kályha. Nem illő elhallgatni, hogy maga a vállalat is tett an­nak érdekében, hogy kapó­Változik a szín, változik a minta... Újra divat a cserépkályha sabb legyen a terméke. Kü­lönös piackutatás nélkül is rájöttek; a cserépkályha a lakásban, üdülőben és hétvé­gi házban ma már nemcsak meleget árasztó alkalmatos­ság, hanem megbecsült szép bútordarab is. Természetesen ennek megfelelően változott az igény. Mintában, színben egyaránt. Először új mintákkal kísér­leteztek. Érdekes, hogy a legnagyobb sikert — „mint a cukrot úgy kapkodják” •=— a tulipános motívumokkal dí­szített csempe aratta. Ter­mészetesen ezek elsősorban nyaralókba, hétvégi, vagy fa­lusi házakba kerülnek, de sok városi lakásban készül belőle villannyal, vagy más, korszerű tüzelőanyaggal fű­tött kandalló. Sokat változott ugyanis az utóbbi időben a cserépkályhák, formája: egy­re kevesebb a hagyományos, kocka, illetve tégla alak. Üjabb sikert remélnek a színek változásától is. Eddig a vállalat nyíregyházi üze­mében csak barna színű csempék készültek. Most tér­nek rá a zöldre és a vöröses- barnára. Ez is jobban illik a lakások modern bútorzatá­hoz. Lényegében a cserépkályha újabb reneszánszát éli; új mintát és színt kap a régi agyag, más szerepet is betölt a belőlük összeállított forma. Annak ellenére, hogy — kü­lönösen falun — bizonyos mértékben csökkent a lakás- építkezés, ebben az évben már 2100 cserépkályha beé­pítését vállalta a vállalat építő részlege. Pedig csak a minta és a szín változott. Tóth Árpád A törlesztés SZÁZ ÉVE MÁR nagyobb veszély nélkül. Ná­lunk eddigelé csak erős hi­deglelés, váltóláz uralkodik. (Szatmármegyei Közlöny, 1880. VIII. 1.) — A Schvarcz- féle máté-szalkai gőzmalom gyártmányai által előállított mireny (arsen) mérgezések felől a következő tudósítást vettük: — F. év junlius 6-án Máté-Szalkán mintegy 21 egyén betegedett meg, a be­tegeken mérgezési tünetek mutatkoztak s egy 4 éves fi­úcska meg is halt. Ezen kö­rülmény folytán a máté­szalkai járásbíróság vizsgála­tot indítván,, vélelmezhetőnek tűnt ki, hogy a mérgezés a Schvarcz-féle gőzmalom ter­ményéből készült kenyér él­vezetéből származott... A vegyészül alkalmazott gyógy­szerésznek a helyszínen tett nyilatkozata szerint nincs el­lenszer, mely a mirenyt a raktárból kipusztítsa, miután a lisztpor alakú méreg be- vette magát ‘ a gerendázat és padlózat likacsaiba, mely on­nan a malom rázkódása foly­tán felszáll és megfertőzted a malom gyártmányait. (Nyírvidék, 1880. VIII. 19.) Vadászat kedvelőknek. Min­den felől halljuk, különösen pedig a Tisza-vidékről, hogy nyulak igen elszaporodtak, valamint régen nem látott vízi macjarak jelentkeztek,, u. m. a nagy és kis kócsag, kanalas és vértes gém, feke­te szalonka stb. Ezen kitűnő pecsenyéket ajánljuk a vadá­szat kedvelők figyelmébe. Fi­gyelmeztetőül: a róka is na­gyon megszaporodott. (Nyírvidék. 1880. VIII. 12.) A lónyay várkastély. V.-Na- -ményban a Lónyay család ősi várkastély maradványa, mely Lónyay Anna. Kemény János erdélyi fejedelem ne­jéé volt, a később férjétől az udvar iránti hűtlensége kö­vetkeztében confiscáltatott — nehány nap előtt gyenge földrengés miatt végképp romba dőlt. Á biliárdgolyók maradtak (Szatmármegyei Közlöny, 1880. VIII. 1.) — Távirda. A szatmár—fehérgyarmati táv­irda vonal létesítése iránti tárgyalás mely 1875. évben vette kezdetét, végre-valahá- ra szerencsésen befejeztetett. A fehérgyarmati távirda-ál- lomás Jankón és Simán át fog a 'szatmári állomással összeköttetni. — A kormány által adományozott 1800 frt értékű tartó vasak, csavarok, elszigetelők és huzal, vala­mint az állomás berendezésé­hez szükséges gépek már egy év óta feküsznek Szat­máron a városházánál, de az érdekeltség a vonalhoz szük­ségelt 605 drb oszlopfát elő nem állította. — Most már ez is ki van szállítva, s az épí­tés még e hóban megkezde­tik. (Nyírvidék, 1880. X. 28.) Oj fehértói — vasúti utasok előadása szerint — a kaszinó helyiségbe ' ismeretlen tette­sek betörték, s onnan mint­egy 5 forint értékű pénzt, öt­ven játék kártyát és egy csi­bukszár borostyánját elrabol­ták. Az ujdonat új biliárdgo­lyók nem nyerték meg az ér­demes tolvaj urak tetszését, ennélfogva nem is vitettek el. Nyéki Károly Két család háborúja Nyírtasson Talán már a két család sem tudja: mi váltotta ki bennük az egymás iránti gyűlöletet, tény, hogy a nyír- tassiak nyugalmát állandóan megzavarja, ha összetalálko­zik valahol a Jáger és a Ja­kab család valamelyik tag­ja. Ez pedig igazán nem ne­vezhető ritkaságnak, hiszen Jágerék például tizenegyen vannak testvérek, s közülük hárman büntetett előéletű- ek. A 22 éves ifj. Jáger An­tal például emberölés kísér­letéért, bátyja, a 24 éves Já­ger László lopásért, aztán ga­rázdaságért és lopásért, ké­sőbb erőszakkal elkövetett természet elleni fajtalansá­gért, legutóbb emberölés kí­sérlete miatt, a 27 éves Jáger Ferenc pedig magánlaksérté­sért állt már bíróság előtt. A Jakab család tagjai eddig megúszták a büntetést, pedig a nyírtassiak a megmondha­tói: hányszor kellett a szóra­kozóhelyeken zárórát elren­delni, vagy ünnepnapi rém dezvénynek véget vetni a két család tagjainak találko­zása miatt. Tavaly karácsony másnap­ján diszkóműsort rendeztek a nyírtassi kultúrházban, amelyen ott volt négy Jáger fiú és a 18 éves Jakab Fe­renc is. Amikor a legfiata­labb Jáger, a 17 éves Endre észrevette Jakabot, odament hozzá és felszólította, hogy menjen ki vele a kultúrház udvarára. Jakab nem tett eleget a felhívásnak, hiszen látta a túlerőt, a négy Jáger azonban sarokba szorította, s amikor sikerült kimenekülnie, leütötte az utána rohanó Já­ger Endrét. Gyorsan tudomást szerez­tek az öccsüket ért inzultus­ról a Jáger fivérek, s üldö­zőbe vették Jakabot, aki az apja vezetése alatt álló kocs­mába menekült. Id. Jakab György egy láncot vett ma­gához és fiával együtt elin­dultak a kultúrház felé. Be­jutniuk nem sikerült, mert nem engedték be őket, de a Jáger testvérek kiszabadul­tak, s az idős ember által vitt lánccal, botokkal estek Jaka- béknak, s a földig verték őket. A törlesztés ideje február 2-án érkezett el. Jáger Fe­renc a cukrászdában szóra­kozott, amikor bement a 21 éves ifj. Jakab György, a 20 éves Jakab László és öcs- csük, Jakab Ferenc. A leg­idősebb fiú ment oda Jáger asztalához, s míg felelősség­re vonta: miért bántották karácsonykor az apját, lese­perte az asztalon lévő üve­geket és poharakat, s a Já­ger társaságában ülők egyi­két pofon is vágta. Jáger Ferenc a túlerő elől a cuk­rászda raktárába menekült, a cukrászdában pedig zár­órát rendeltek el. Míg a cukrászda vezetője megpróbálta kitessékelni Ja- kabékat, a támadás id. Jáger Antal tudomására jutott, s ő nyomban fia segítségére sie­tett. Kihívta fiát a raktárból, ekkor azonban Jakabék ne- kikestek, s ütötték őket, ahol érték. Jáger Ferencnek sike­rült elmenekülni, apját pedig Jakabék addig verték, míg térdenállva Ígéretet nem tett, hogy nem bántja őket más­kor. Az idős ember mintegy 70 napig gyógyuló sérüléssel hagyta el a verekedés szín­helyét. Egy. hét múlva ismét Já­gerék bosszúja következett: a cukrászdában szórakoztak, amikor meghallották, hogy arra tart Jakab György. Já­ger Antal egy lánccal a kezé­ben várta, leütötte, majd ahányan voltak, nekiestek. A bíróság előtt mindenki tagadott, ám a nyilvános ve­rekedéseknek annyi tanúja volt, hogy a bíróság meg­nyugtató módon tisztázhatta a két család háborújának eseményeit. Ügyükben a Kis^ várdai Járásbíróság dr. Ku­tas István tanácsa hozott íté­letet. Jáger Antalt — mint különös visszaesőt — 1 év 4 hónapi, Jáger Lászlót — mint többszörös visszaesőt — 1 év 6 hónapi, Jáger Ferencet 8 hónapi, Jáger Endrét 5 hó­napi, Jakab Györgyöt és Ja­kab Lászlót 7—7 hónapi, Ja­kab Ferencet 6 hónap sza­badságvesztésre ítélte. Jáger Antalt és Jáger Lászlót 2—2, Jáger Ferencet, Jakab Györ­gyöt és Jakab Lászlót I—1 évre a közügyek gyakorlásá­tól is eltiltották. A bíróság a Jáger Endrére kiszabott sza­badságvesztés végrehajtását 1 év próbaidőre felfüggesz­tette. Az ítélet nem jogerős. (b. j.)

Next

/
Thumbnails
Contents