Kelet-Magyarország, 1980. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-17 / 193. szám
1980. augusztus 17. o „Her engem egyszer valaki kiszolgálna..." Asszonyok a nyárról Egyre lejebb ereszkedik a fullasztó hőség a boltban, beszorul a levegő a sarokba, szinte megül a pultok tetején. De ha vevő érkezik, mindegy hány órája vannak már talpon az eladók. Bámulatos, hogy egyikük-másikuk erejéből állandóan telik egy kedves szóra, derűs mosolyra. A nyírbátori áruházban vagyunk, ahol a nyárról beszélgetünk néhány asszonnyal. Koczkás Jánosné Koczkás Jánosnénak hosszú idők után ez lesz az első igazi nyári szabadsága. — Hát bizony, eddig a szabadság nagy részét azzal töltöttem el, hogy felkészültem a vizsgákra. Munka mellett érettségiztem a nyírbátori gimnáziumban, ez az jelenti, hogy az utóbbi négy évben komolyabb nyári programról az iskola már eleve gondoskodott. — A hozzám hasonló édesanyáknak van egy nagy gondjuk a nyárral kapcsolatban: mi lesz a gyerekkel arra az időre míg bezárják az óvodát? Még ha van is nagymama, akkor sem lehet állandóan terhelni. Így aztán bevált az, hogy a szabadság időpontjával igazodunk az óvodai szünethez. A nagyobbik gyerek most megy harmadik osztályba, ő már egyedül is otthon marad, sőt, mire hazamegyek, az apróbb dolgokban segít is nekem ... — A szabadságom nagyobb részét már kivettem. A többivel aztán nagyon jól kell gazdálkodni. Mert otthon is van mit csinálni, most következik például a lakásunkban egy pár olyan munka, ami több időt igényel — például a pvc-burkolat elkészítése. Igyekszünk főleg a hétvégeket jól beosztani, hogy a házimunkákat akkor elvégezhessük. Ami szabadságunk van, azt arra tartalékoljuk, hogy talán eljutunk egy pár napra a Balatonra, de van egy kötött programunk is. Tavaly voltunk Pesten az augusztus 20-i légi- és víziparádét megnézni a gyerekekkel. Akkor eldöntöttük, hogy jövünk jövőre is... Sulyok Lajosné nyara idén eltér a szokásostól. — Kivettem a két hét szabadságot, ahogy szoktam, de most összepakoltunk és elutaztunk a Balatonhoz. A test- véreméknek van egy üdülőjük Balatonszéplakon, ott voltunk egy hétig. Nem mondom, jó volt, de bizony, én az utolsó két napon már másra sem gondoltam, csak arra: otthon lenni volna már jó ... — Az én nyaram akkor telik jól, ha a két hét alatt mindent rendbe rakok magam körül. Ilyenkor szoktam elvégezni a befőzés nagyját, meg a nagytakarítást. Rengeteg befőttet, savanyúságot szoktam eltenni. Akinek két Sulyok Lajosné nagy fia van, annak nem kell magyarázni, milyen nagy sikere van a házi konzervnek. Főleg, ha jó az étvágyuk. Nálunk azóta sem sokat változott a helyzet, hogy a nagy fiam megnősült. Ügy szeretek befőzni, hogy tartson ki addig, amíg új nincs... Tóth Gáborné szabadságának java része még bent van, mindössze öt napot tudott kivenni. — Nem azért, mintha itt nélkülözhetetlen emberek dolgoznának és nem tudtam volna elmenni, ha valami konkrét programom van. De most valahogy úgy alakult, hogy egybe, hosszabb időt csak úgy lehetünk távol, ha közben a bentmaradók három helyett dolgoznak. Sokan hiányoznak így is: a kismamák, aztán táppénzen is vannak többen, szóval a nyár nekünk, akik dolgozunk, egyáltalán nem uborkaszezon. — Nekünk az a szokásunk, hogy felpakolunk az öreg Skodára, berakunk edényt, nyersanyagot és irány az országút. Sátorral megyünk. Eddig öten jártunk együtt, jött mind a három gyerek, de most a nagyfiam már, úgy látom, szívesebben csinálna magának külön programot. Persze, hiszen 21 éves. így most majd a két kisebbel megyünk. Mivel a férjem is itt dolgozik a boltban, megvárjuk a szezonvégi kiárusítást és utána veszünk ki szabadságot. Valamerre külföldre, ha rövid időre is, de most is elmegyünk sátorozni ... — Sosem szerettem a tétlenséget. Tévét is úgy nézek, hogy közben kézimunkázok. Másképp meg se pihentetne. A hétvégeim is jó elfoglaltságot adnak, olyankor szoktam befőzni. Nagyon sokat teszek el. Csak uborkából hetven litert. Hogy mindezt miért mondtam el? Mert van nekem egy elérhetetlen álmom a nyárral kapcsolatban. Nem is tudom, mondjam-e. Na, Tóth Gáborné csak mondom, ha már elkezdtem. Szóval, nem vagyok egy tétlen, lustálkodó valaki, de egyszer már nagyon szeretnék kapni egy üdülőjegyet, nyáron, főszezonban, a három gyerekkel, de legalább a két kisebbel. Ha engem egyszer valaki kiszolgálna, én meg csak felkelnék az asztaltól — erre vágyom. Csak egyszer. Igaz nem is nagyon sürgettük, de a férjem 30 éves munkaviszonnyal még nem jutott egy beutalóhoz. Ha a nyárról beszélünk, szeretném, ha az álmom egyszer teljesülne! VENDÉGÜNK Aki a nőknek vásárol Egy nő ízlését sem köny- nyű megismerni, eltalálni. Azok a férfiak, akik gyakran vásárolnak, bizonyára bővebb felvilágosítást tudnának erről adni. Vendégünktől, Vis- lóczki Miklóstól, a Nyírbátori Ruházati Áruház vezetőjétől elsőként azt kérdeztük: — Hány ember ízlésével kell számolnia az áru kiválasztásánál? — Az egész nyírbátori járást mi látjuk el, tehát a járás lakosságával. Több, mint 48 ezer emberrel, s természetesen ugyanannyiféle igénynyel ... — Hogyan, mikor választják ki azt az árut, amit majd a boltban megvásárolhatunk? — Mi jóval előtte járunk az időjárásnak, most már a téli árukészlet érkezik. Egyébként a szezonjellegű árukat négy-öt hónappal előbb rendeljük, van aztán, aminek csak két hónap az átfutási ideje. — Hány partnerrel állnak kapcsolatban? — Körülbelül ötven szállító partnerünk van, az ország minden részéből. — Milyen arányban oszlik meg a nagykereskedelmi, illetve a közvetlen vásárlás? Melyiknek mi az előnye és hátránya? — Partnereinkkel nagyobb részben a nagykereskedelmi vállalat közvetítésével tartjuk a kapcsolatot. Az összes vásárlásunknak körülbelül 90 százalékát ez teszi ki. Az előnye, hogy nagyobb árukészletből válogathatunk, viszont az idő itt hosszadalmasabb. Közvetlenül olyan vállalatoktól vásárolunk, amelyektől gyorsan és divatos árut kapunk. Például a mátészalkai finomkötöttáru-gyárat, a nyíregyházi Szabolcs Cipőgyárat, vagy a Sárvári Cipőipari Szövetkezetét emelném ki. Ez jövedelmezőbb is mindkét fél számára, hiszen az árrést kétfelé oszthatjuk, viszont ezzel több az utánajárás. — Ki dönti el azt, hogy mi kerül majd a pultokra, a vevő szeme elé? — Tőlünk soha nem egy, vagy két ember megy vásárolni. Ügy oldjuk meg, hogy egyszerre hat-nyolc dolgozónk is megtekinthesse a kínált készletet, s ismerve vevőkörünk igényét, több szem többet lát alapon egyeztetjük a véleményeket. Nem kis büszkeséggel mondhatom el, hogy hozzánk Nyíregyházáról is sokan járnak vásárolni, s általában saját vevőkörünktől is elégedettséget tapasztalunk. — Mi vásárlók, bizony észrevesszük, ha az eladó morcos, ingerült, bal lábbal kelt fel. Vajon a pult túlsó oldaláról milyenek vagyunk mi? ön kit tart az ideális vásárlónak? — Természetesen azt, aki vásárol. .. De félre a tréfával — tényleg nagyon sokfélék a kedves vevők. A férfiak közül sokan rá sem néznek az árura, egy pillantás és azonnal fizetnek. A nők persze jobban elszöszmötölnek, hat-nyolcféle ruhát is felpróbálnak, elmennek, visszajönnek, s aztán mégsem vesznek semmit. Azt a vevőt szeretem, aki a realitásoknak megfelelően, szükségletre vásárol. Szóval nekem az a vevő a szimpatikus, aki az általunk kínált választékból meg tudja találni a neki megfelelőt.. . — Önöknek mindig egy lépéssel a divat élőt kell járniuk. Vajon honnan tudják, mit fognak keresni a nők a boltban mondjuk fél év múlva? — Sokféle formája van ennek, a divatbemutatóktól kezdve a szakmai tanácskozásig. Nem csak mi rendezünk divatbemutatót a vevőknek, nekünk is tartanak. Az ott látottakat természetesen aztán fel kell dolgozni a mi vevőkörünk ízléséhez. — Képes-e egy bolt az árukészletével ízlést formálni? — Ez a legtermészetesebb. De nemcsak az árukészlettel, hanem a „tálalásával”, tehát a kirakattal, a reszortok berendezésével is. — Mi most a nyírbátori divat? — Vezet a vállasruha, illetve a vékony blúz szoknyával. Érdekes: a lapszoknyát még nem kedvelték meg. — És merre tart a divat a továbbiakban? Mit vásárol most a következő hónapokra? — A fiataloknak farmert, mert az tartja magát. Sajnos a nagyon keresett trapperből nem kapunk eleget. A férfiaknak sportos jellegű öltözékeket, a hölgyeknek szőrmés kabátot, illetve sertésvelur és művelur kabátokat. A nő és o nyár Figyelem az utcán a nőket. Magunkat, hogy milyenek is vagyunk... Irigykedve pillantok a tizenéves inci-finci kislánykára. Félig még gye- rek, félig: már nő. Farmerben jár egész nyáron, hozzá lebegő vászoningben, alföldi papucsban. Es most ahogy megfordul, igen, mintha már láttam volna. Tegnap a fagylaltnál állt sorban. Vagy inkább az ifjúsági parkban? Vagy mégis a cukrászda előtt? Nem, azt hiszem, a buszon. Ilyen loboncot nem lehet mással összetéveszteni. £s akkor szembejön egy másik, egy harmadik, a századik. Farmer, vászoning,' alföldi és lobonc ... Húszon túl, egészen addig, amíg még gyakran nézünk a tükörbe, nyár ide, nagy meleg oda — mégiscsak a nőies nő a divat. Teljesen mindegy, hogy kényelmetlen a tűsarkú papucs, hogy a szemhéj- festék a hőségben bármely pillanatban az olvadás veszélyével fenyeget, hogy csíkokat szorít a hátunkon a darázsolt ruhaderék — szóval a nő harminc fok felett sem hajlandó egy kis kényelemért önmagát megtagadni... A nyári utca forgatagában időnként fel-felbuk- kannak a nagymamák. Elviszik fagyizni a kisuno- kát, boltba mennek, bevásárolnak, megfőznek, mire estére hazaér a család. Nem tudom, észrevették-e már, újabban olyan sok szép, ápolt, fiatal nagymamát lehet látni. Sokan azt mondják, több idejük van az unokával törődni, mint annak idején saját gyerekükkel. És a szeretet — szépít... Drágák a piacaink. Így aztán az idei rendkívüli időjárást a leggyakrabban a piacon szidjuk. Mert egy jó, kiadós lecsót legfeljebb úgy engedhettünk meg eddig magunknak, ha jó mélyen belenyúltunk a pénztárcánkba. A gyereknek csak megvesszük a gyümölcsöt, mert szüksége van rá — de másnapra szinte ehetetlen a barack. Gyorsan romlik még az alma is. És mégis. Figyelem a szombat délelőtti nyüzsgést. Hát, bizony nem mondhatom, hogy megvonnánk a szánktól a falatot. Tele szatyrokkal cipekedünk, némelyikünk beállhatna karácsonyfának. Mert akármennyi is az uborka, a meggy — ha itt a befőzés ideje ... Az oldalt írta: Baraksó Erzsébet Fényképezte: Jávor László KM VASÁRNAPI MELLÉKLET
