Kelet-Magyarország, 1980. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-17 / 193. szám
1980. augusztus 17. Zavarban volnék, ha nevén akarnám nevezni Önt. A nehéz helyzetet az okozná, hogy a személyazonosságiban szereplő neve valójában két embert takar. Rendes ember — mondták önre szerte a gyárban, akik ismerik. Sohasem ideges, a legtöbbször mosolyog, előzékeny, neki nem lehet előre köszönni, mert ő mindenkit megelőz. Mások szerint ön szívélyes, segítőkész, mindenkihez van egy jó szava, pedig különben eléggé elfoglalt ember az üzemvezetőhelyettesi poszton. Ha valamilyen tanácskozáson felszólal, megfontoltnak, bölcsnek tűnik, nem vagdalkózik a sza- vakkal, nem törekszik nehéz helyzetben * sem pánikot kelteni, inkább másokat is nyugtat és másokba is lelket igyekszik önteni. Hasonlóan sok jót mondott önről, a pártonkívüli vezetőről a párttitkár is. Pontos, alapos, nem vonja ki magát a közös megmozdulásokból, vállalkozó kedvű, akire mindig lehet számítani. Így volt ez legutóbb a gyári lakások építésére indított munkaakciónál: ön volt az egyik fő szervező, személyes példa- mutatása átragadt az üzem dolgozóinak túlnyomó többségére. Közvetlen főnöke, az üzem vezetője is csak csupa jót tud önről mondani; olyan embernek tartja, akire nyugadtan otthagyhatja a termelést, ő biztos benne, hogy semmilyen kellemetlen meglepetés nem éri, ha visszatér. Mindezek tetejébe — ezt az ott dolgozó nők állítják — jómegjelenésű, mindig üde, kellemes ember. Sokat ad a külsőre is, egyik munkatársa szerint akár bármelyik órában tv-interjút adhatna, nem kellene hazafutnia felöltözni, nyakkendőt, tiszta inget venni, kiborotválkozni. Volt aki csodálkozott is: hogyan férhet meg egy emberben ennyi jó tulajdonság, ennyi erény. Nem nyomoztam Ön után, csupán bizonyságot akartam szerezni arról, amit a felesége felpanaszolt nekem. Most már tudom, hogy a gondterhelt asszonynak — aki megmutatta az ön másik arcát is — javarészt igaza van. Felesége is jól tudja mindazt, amit önről a munkahélyén hallottam. Ezért csodálkozik, bánkódik egyre szomorúbb tekintettel amiatt, hogy hazatérvén a családi körben ön egy teljesen más ember szerepét játssza el. Ahogy feleségétől tudom, kezdetben csak türelmetlenkedett, apróbb kifogásokat emelt a vacsoránál, a takarításnál, a televízió nézése közben. Ahogy erősödött a pozíciója a munkahelyén, úgy fokozódott otthoni rossz hangulata, idegessége, amely egy idő után átcsapott durvaságba. Bizonyára elcsodálkoznának az Önt annyira tisztelő munkatársak, ha megtudnák. hogy az üzemben annyira kedves, előzékeny, jómodorú, rendes ember a családja körében éli ki visszafojtott indulatait. Felesége már szólni sem mer, mert ön nyomban letorkollja, a javaslatait értelmetlen butaságoknak minősíti, s ha nem tudja visz- szatartani a könnyeket, ön ridegen csak annyit mond; majd akkor is itassa az egereket, ha azok szomjaznak. Szomszédjai már ismerik az ön hangerejét, amely gyakorta bezengi a lépcsőházat, s amelytől két iskolás gyermeke riadtan húzódik zárt ajtók mögé. Azt is jól tudják, hogy önnek a gyerekeihez sincs türelme, ha közelednek, akkor nyersen tanulni küldi őket, pedig — különösen a kislány — szereti, ha néha megsimogatják a haját. Lehet, hogy nem tudja, de az ötödikes fia ennek ellenére is dicsekedni szokott önnel a társai előtt, mindig azt mondja, az ő apukája kétszáz embert irányít. Azt persze elhallgatja a kislegény, hogy ön nem csupán ordibál a feleségére, ha valami nem tetszik, hanem megtörtént már, hogy ütött is. Felesége akkor betelefonált munkahelyére, mondván, hogy rosszul van a vidéken élő édesanyja, s kivesz néhány nap szabadságot, elutazik, ön jól tudta, hogy mindez csak védekezés volt, nehogy meglátogassák kolleganői és észrevegyék a kék foltokat a szeme alján. Ezért írtam levelem elején, hogy nehéz önt nevén nevezni. Bizonyára sok erőt, türelmet igényel példás helytállása munkahelyén. Kár, hogy megfeledkezik róla: ön valójában ugyanaz az ember a gyárban is és a családban is. Kettős életével semmit sem igazolhat. Ön az üzemével, a beosztásával és a családi körével együtt teljes ember. Manipulálni eközben csak ideig-óráig lehet. Jeszenszki Istvánnal a SZAVICSAV igazgatójával az ivóvízről A Meleg van. Jó szívvel adna egy pohár ^ hideg vizet a csapból? — Igen. Meglehet, hogy egy kicsit klóros, de garantáltan jó a nyíregyházi víz. S általában milyen vizet isznak a szabolcsi-szatmári emberek? — Nagyon sokan vannak, akik ásott kutakból szerzik a vizet. Többen, akik fúrott kútból hordják, s egyre többen, akik a vezetékes vizet fogyasztják. A sorrend egyben minőségi fokozatot jelent. Sajnos az ásott kutak többsége nem biztos, hogy megfelel a közegészségügyi előírásoknak. A talajvízbe kerül a műtrágya, amit az eső kimos, idejutnak a különböző baktériumok. így nagy a fertőzés veszélye. A fúrott kutaknál már jobb a helyzet, egyesek csak azért nem felelnek meg az előírásoknak, mert a kelleténél több vasat, vagy mangánt tartalrhaz a víz’ ami bizonyos fokon túl káros az egészségre. A legjobb nyilván a vezetékes víz, amely minden egészségügyi, higiéniai előírásnak megfelel. Jellemezze néhány számmal a megye vízellátását, hány településen kapnak vezetékes vizet az ott élők? — Jelenleg a megyében 45 vízmű üzemel, ahonnan 71 települést lát el a víz- és csatornamű vállalat. További tíz településen folyamatban van a vízmű építése, illetve próbaüzemelése. így az év végére összesen 91 település kap vezetékes vizet. Ez gyakorlatilag az V. ötéves tervre előirányzottak túlteljesítését jelenti. A fejlődést érzékelteti, hogy öt év alatt újabb 47 település jutott egészséges ivóvízhez. A Az arányok érzékeltetéséhez nem árt szólni arról sein, hogy az országos átlag hogyan alakul. — Meg kell mondani, hogy a mi fejlődésünk csak arányaiban, önmagához mérten számottevő. Hiszen amíg ez év derekán a vezetékes vízellátásba bekapcsolt lakások száma 28,4 százalékos a megyében, addig az országos vidéki átlag 54 százaléknál tart. De tegyük hozzá, hogy a megye jóval később indult, Nyíregyházán is csak 1966-ban készült el a vízmű. A megye eddig is sok energiát és pénzt fordított az elmaradás csökkentésére, ami az országos átlaghoz való közeledést jelenti. Milyen elképzelések alapján tervezik a lakosság, s a mind több vizet igénylő ipari üzemek ellátását? A Csakhogy úgy látszik, ez a különállás w furcsa helyzeteket teremt. Több község van, ahol a termelőszövetkezet jószág- álloirtánya a majorban hamarabb kapott vezetékes vizet, mint a lakosság. — Szakmai körökben már felvetették, hogy jó lenne egyes községeknél ezeket a szövetkezeti vízműtelepeket is bekapcsolni az ellátásba A beruházás oldaláról jelentene hasznot, hiszen nem kellene újabb víztornyot építeni, elég fenne még egy kutat fúrni és így tovább. Azonban az üzemeltetési, tulajdonjogi és egyéb vitás kérdések miatt az országban is alig van példa a közös üzemeltetésre, s így valóban előfordul, hogy a községi vízmű később épül meg. A Milyen műszaki megoldások, automatizálás van, ami könnyebbé teszi a vízellátást? — A rx)o^ épülő vízművek egy részénél az automatizálás felé törekszünk. Panyolán és Nagyszekeresen már üzemel az a SZAVICSAV tervezésében és kivitelezésében épült vízmű, ahol teljes az automatizálás, nincs szükség külön kezelőszemélyzetre. Másutt csak időnként kell felülvizsgálni a berendezéseket. Ez nemcsak a vízellátást teszi biztonságosabbá, hanem a vállalati létszámgondokat is enyhíti. A Ellátásról beszélünk. Vagyis egy olyan ^ szolgáltatásról, amit a lakosság többsége természetesnek vesz. Mi kell ahhoz, hogy ez valóban így legyen? — Hétköznap vagy ünnepen, nappal vagy éjszaka 100—150 ember van a megyében, aki dolgozik, vagy állandó készenlétben van, hogy a szolgáltatásnak ez az ága, a vízellátás zavartalan legyen. Ennek köszönhető például, hogy sem a múlt évben, sem az idén a megyeszékhelyen vízhiány miatt nem kellett bosszankodni. Egy esetleges csőtörés is pár óra hiányt jelent az érintett körzetben. S a tapasztalatok azt mutatják, hogy ezek a csőtörések inkább az emberi mulasztások következményei. Többnyire az építkezések környékén, a földmunkák során sértik meg a vezetékeket. Aztán vannak bosszantó apróságok egy-egy, újonnan elkészült vízműnél, ahol a próbaüzemelések során derülnek ki a hibák. Végül azt hiszem, az is az ellátáshoz tartozik, hogy a lakásokba egy hónapon belül bekötjük a vizet, ha megrendelik. A Az utóbbi napokban a nagy melegben w biztosan több víz fogyott. Korábban Nyíregyházán igencsak ki kellett számítani a fogyasztást. Most van elég víz? — Az Országos Vízügyi Hivatal tavaly kidolgozta a fejlesztés távlati koncepcióit. Az ezredfordulóra a meglévő lényeges különbségek minden bizonnyal eltűnnek. Az nyilvánvaló, hogy nagyobb vízmennyiséget a hagyományos, mélyfúrású kutakkal már nem lehet nyerni. így a Tisza és Szamos torkolatánál, Záhony és Tiszabercel térségében a parti szűrésű ivóvíz nyerése kerül előtérbe. 0 Vagyis aki a Tisza vizét issza ... — Még az ezredfordulóig sem lesz közvetlen folyóvízi felhasználás, hanem a parti kavicságyra telepített kutakból érkezik majd a víz. Először Nyíregyháza kap ily módon ivóvizet, mégpedig már a közeljövőben. A tiszaberceli kutak, illetve a vezetékrendszer már épül. Egyébként a megyének kedvező a fekvése ebből a szempontból, hiszen folyók veszik körül. A másik, a távlati vízellátás részéről megnyugtató dolog, hogy a hozzánk érkező folyók vízminőségét nemzetközi megállapodások védik. Maradjunk egy pillanatra a távlatoknál. Az új építéseknél egy vízmű több községet lát el vízzel. Ez lesz az általános? — Az elképzelések a regionális vízellátást helyezik előtérbe a nagyobb biztonság miatt, így a nyíregyházi rendszerbe Tiszabercel, Paszab, Ibrány, Nagyhalász, Búj, Kótaj, Nyírtelek, Oros tartozik, a távlatokban pedig Nagykálló is ide csatlakozik. Már üzemel a két megyére kiterjedő geszterédi kistérségi rendszer, ahonnan Űjfehértó, Érpatak, Bö- köny és Téglás kapja a vizet. Átadás előtt van az észak-szabolcsi rendszer, amelynél Záhony, Tiszabezdéd, Tuzsér, Komoró és Mándok vízellátása oldható meg. Az arányok érzékeltetésére mondom, hogy amíg napjainkban a regionális rendszerek adják az ellátás 18 százalékát, addig az ezredfordulóra az ellátás fele így történik. Mindez persze nem zárja ki, hogy egyes, kisebb településeken külön vízművek épüljenek. — A víztermelő kapacitás bővítésével sikerült elémtp'hogy sem tavaly, sem az idén nem volt vízhiány, mi több az idén még nyomáscsökkenés sem, hiába napok óta tart a meleg. Példának említem az augusztus 5-i fogyasztást, amikor 30 Celsius-fokon felüli hőmérsékletet mértek a megyében. Ekkor Nyíregyházán 28 510 köbméter víz fogyott, miközben a tartalékok igénybevételével akár 35—40 ezer köbméter vizet is tudnánk adni. A megye többi városában sem volt magasabb a fogyasztás, mint amennyi kielégítésére megerőltetés nélkül képesek vagyunk. A A fogyasztásnál átlagot mérnek. Mégis megesik, hogy kirívó példák akadnak. Említene néhányat? — Inkább a tapasztaltakon érdemes elgondolkodni. Teljesen véletlenszerűen emeltünk ki néhány számlát Nyíregyházán. Eszerint a Jósaváros környéki családi házakban a napi átlagfogyasztás 260 liter körül alakul. A Gádor Béla utcán egy lakásszövetkezeti háznál már 350 liter vizet fogyasztottak lakásonként, míg az állami lakásoknál ugyanott 550 liter vizet folyattak el. Nem egyedi dolog ez, mert az ország más részein hasonlóak az arányok. Igaz, hogy a lakosságnak a mintegy 8 forintba kerülő vízért csak egy forintot kell fizetnie köbméterenként, azonban a takarékosság ott nagyobb, ahol maguk fizetnek a fogyasztásért. £ Es a vállalatok? — Számottevő a takarékosság. Az év első felében — bár hozzájárult a hűvösebb időjárás is — 30 százalékkal kevesebb vizet fogyasztottak a vállalatok, mint egy évvel korábban. Ez összefüggésben van a víz árának emelkedésével is. A konzervgyár példáját említem, ahol az egyes üzemekben is szereltek fel mérőberendezést, hogy szemmel tudják tartani a fogyasztást. A A vállalati statisztika szerint amíg 1975- ben a 11 millió köbmétert sem érte el a vezetékes vízfogyasztás, addig tavaly már több, mint 18 millió köbméter fogyott. Ezzel mennyiben van arányban az elhasznált víz „feldolgozása”, vagyis a szennyvíztisztítás? — A megyében csak kilenc településen van kiépített szennyvízcsatorna-hálózat, és tisztítótelep. Az ok, hogy jóval nagyobb beruházásokat követel a tisztítás, mint a víz előteremtése. Azonban a termelt víz 70 százaléka használat után bejut a szennyvizet gyűjtő csatornákba, a tisztítótelepekre. így már nem olyan rossz az arány. Bár az Országos Vízügyi Hivatal elképzelései szerint a következő húsz évben még inkább csökkenteni szükséges az elmaradást a víztermelés és a szennyvizek tisztítása között. Elsősorban az élővizek védelme, környezetünk megóvása kívánja ezt meg. Hogy a helyi példánál maradjak, a nyíregyházi szennyvíztisztító telep bővítése után a vízügyi igazgatóság ellenőr- zései azt mutatják, hogy megszűnt az Érpatak általunk történő szennyezése. A megyeszékhelyen a fogyasztott vízzel arányban áll a szennyvíztisztító telep kapacitása. Másutt szintén rendben vagyunk. Mátészalkán vagy Vásárosnaményban, annál a vezetéknél, amely a tisztítótelepet elhagyja, már vidáman megélnek a békák, a vízinövények, ami a víz tisztaságát mutatja. A Mindez a jelen. Ám a távlatokról itt tav Ián még inkább szükséges beszélni. — A legnagyobb gond Nyíregyházánál van. Bár kijelölték, hogy a város egy részének — a most épülő lakótelepeknek és a déli iparnegyednek — a szennyvizét Felsősima környékén szükséges tisztítani. Űj eljárásokat alkalmaznak, a szennyvizet öntözésre fogják felhasználni. Vagyis a technika itt is változik. Melyek az újdonságok? — A biológiai tisztítás nagyon eredményesnek mutatkozik. A nyíregyházi telepen olyan baktériumok bontják le a szennyvizet, amelyek után az előírtnál sokkal jobb minőségű víz jut az Ér-patakba. Az iszapot centrifugával tömöri tjük, vegyszereket alkalmazunk. Mint érdekességet említem meg, hogy az iszapot kísérletként trágyázásra lehet felhasználni. A Merész kapcsolásnak tűnik, hogy adott ^ esetben nemcsak a szennyvíz, hanem a gyógyvíz is környezetszennyező hatással jelentkezik. A SZAVICSAV üzemelteti a városi fürdőket, így ebben is érintve van. — Valóban igaz, hogy a gyógyvizek a maguk oldott sótartalmukkal a folyókat szeny- nyeznék, ha közvetlenül beléjük jutnának. De még Nyíregyházán is, a sóstói termálvíz előbb a szennyvízcsatornába kerül, s csak tisztítás után folyik tovább. A Termálvíz, vagy gyógyvíz? Nem szeret- ^ nénk újabb vitát kavarni, de elgondolkodtató, hogy a sokszor gyógyvíznek kikiáltott sóstói víz nem kapta meg a hivatalos minősítést, míg Kisvárdán jóval később indultak, de már gyógyvíznek számít a fürdő vize. Minek köszönhető ez? — Egyetlen magyarázata van: ahhoz, hogy egy helyet gyógyfürdőnek minősítsenek, különböző előírásoknak kell megfelelnie. Nyilván a legfontosabb a víz összetétele, de keli hozzá rendelő, vizsgáló, pihenő stb. Tulajdonképpen a megye fürdőinek a termálvize mind gyógyhatású, azonban az kevés, hogy a gyógyfürdőből csak a medence van meg. Kisvárdán a tanács, az ottani illetékesek jobban szorgalmazták a gyógyvízzé nyilvánítást, s ennek lett meg az eredménye. A A víz fogyasztása, a szennyvíz elvezetése ^ természetes dolognak látszik. Azonban aki a szolgáltatással foglalkozik, mégiscsak vállalati formában gazdálkodik. Van-e elég pénze a Szabolcs megyei Víz- és Csatornamű Vállalatnak arra, hogy fenntartsa és felújítsa a vezetékeket, berendezéseket? — Igen. Tavaly például 35 millió forintot költöttünk a fenntartásra, az állóeszközök megóvására, míg a beruházásokra, új berendezések vásárlására 134 millió forint jutott. Mi nem nyereségre törekszünk, hanem a közüzemi szolgáltató vállalat besorolás a szolgáltatást helyezi előtérbe, lehetőleg a fogyasztók, a lakosság és az üzemek teljes megelégedésére. ^ Köszönöm a beszélgetést. Lányi Botond KM VASÁRNAPI MELLÉKLET •C& Vasárnapi , INTERJÚ
