Kelet-Magyarország, 1980. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-15 / 191. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. augusztus 15. Rz anyagi gondoskodás nőm elég Napközi - öregeknek Kisfiú hegedűvel Alig múlik el hónap, hogy ne olvasnánk arról: valahol az országban öregek napközi otthona nyílt. Ma, amikor az új nemzedékre figyelünk — és sokkal több óvodára, iskolára, bölcsődére van szükség —, elgondolkodom azon, vajon mit tudnak nyújtani lakóiknak ezek a főként kiszolgált épületekben, szinte sebtében berendezett napközi otthonok? Szegényháznak tartották... Nyíregyházán jelenleg egy ilyen intézet működik. Néhány éve alig-alig sikerült összeszedni a szükséges létszámot. Sokan valamiféle szegényházzal azonosították a napközit. — Volt egy kedves nénink, akiről tudtam, hogy nagyon jól érzi itt magát —- emlékezik Sipos Imréné, a napközi vezetője. — Időnként felkeresem lakásukban a gondozottakat, így jutottam el hozzá. Vendégei voltak, s köny- nyes szemmel kérlelt: ne áruljam el honnan jöttem, mert szégyellte . .. Ma már ott tartunk, hogy az új jelentkezőket el kell küldenem. így is többen vagyunk a kelleténél. Délelőtt tíz óra, lassan ösz- szegyűlnek a napközisek. Terített asztal várja őket az ebédlőben. — Amit nyújtani tudunk: háromszori étkezés, rendszeres orvosi ellenőrzés, mosás — folytatja Siposné. — Mindezért — szociális helyzetüktől, nyugdíjuktól függően — alig tízen fizetnek, szinte filléreket. Mostohából — szép leány A nagy társalgó kopottas, öblös foteléiben 70—80 éves nénik, bácsik foglalják el megszokott helyüket. Rádió szól, de nincs rá szükség: énekelnek (sok dalt tanulnak közösen), verset szavalnak csak úgy, a maguk örömére a kis öregek. A falon saját készítésű kézimunkák sorakoznak, melyekhez patro- nálóiktól (15 munkahellyel tartják így a kapcsolatot) kapják az anyagokat. A subák, ötletes fonalkarikák mellett egy szőke, mosolygós szemű kisfiú textilképe a legszebb. Karcsún, fiatalon áll, hegedűt tart a kezében. — Szomorú emlék, nem válnánk meg tőle semmi pénzért — néz a képre H. néni. — Aki készítette, már nem él: 78 évesen autóbusz gázolta halálra. Csönd ül a társalgóra. Ám nyílik az ajtó, P. néni kukkant be rajta. Jelenléte újra mosolyt varázsol az arcokra. Jó reggelt János vitéz! — köszöntik társai. Nemrég színdarabot adtak elő a napközisek: a János vitézt, s P. néni játszotta a főhőst. Azóta így emlegetik a többiek. — Én voltam a gonosz mostoha — szólal meg M. néni. Kedves, ráncok barázdálta arcára sokan emlékeznek még a városban: ő vigyázott a kerékpárokra a rendelőintézet előtt. A szabadban töltött hideg teleken ízületi gyulladást kapott, sokat kínozza fájdalom. De a napközisek másik darabjában, a Dolgozz macskában olyan szépséges leány lett belőle, hogy aki látta, azóta is emlegeti az arany hajú primadonnát. Majdnem ráborult a háza Az otthon lakóit életútjuk- ról próbálom f adatni ^ — Sok jót nem mondhatunk, a rosszat meg minek emlegetni? — kérdezi J. bácsi, de aztán mégis megnyílnak a szívek: M. néni talpig feketében: fiát, férjét a háborúban veszítette el. Kiheverni nem tudta, így szervezeté a fele- dékenység leplével igyekszik gyógyítani a kereső emlékeket. Á. néni, a legfiatalabb nem is olyan régen menthetetlennek hitt beteg volt: idegei mondták fel a szolgálatot. Ma már mosolyog, a könyv szerelmese. L. bácsi valamikor az érettségiig vitte, felesége halála óta — lánya tiltakozása ellenére — jár el a napközibe. F. bácsi évtizedek óta albérletből albérletbe hányódik. Legtöbben egyedül élnek, s nap mint nap adódó gondjaikkal nehezen tudnak megbirkózni. Ügyeikben a vezetőnő igyekszik segíteni. — Miattam épp ma veszett össze Ilike az ingatlanosokkal — szól M. néni. — A vihar tönkretette a kerítésemet. Még rázuhan valakire, de hiába várom a javítást. Legnehezebb kérdés a lakás — veszi át a szót Siposné. — Például L. nénire majdnem ráborult a háza. Kilincselhettem, de elutasította a tanács azzal, hogy idős már a néni, vigyük szociális otthonba. A segélyt sokkal könnyebb elintézni: tavaly karácsonykor is mindenki kapott egy kisebb ösz- szeget. Kevesen gondolunk arra, amit ebben az otthonban valamennyien éreznek: az anyagi gondoskodás nem elég. Baráti közösség, jó szó is kell — amire valamennyiünknek nagy szükségünk van. Házi Zsuzsa Fehérgyarmati új lakások a Május 14. téren. (E. E. felv.) SÓ, PAPRIKA, FAGYLALT ÉS VIRÁG Bolt a tanyán Vannak olyan kis tételű és változatos -ártifittasegeks-melyekkel állami és szövetkezeti kereskedelemnek foglalkozni nem gazdaságos. Főleg kisebb falvakban vagy éppen még meglévő tanyákon. Ennek az űrnek bizonyos fokú betöltésére ad lehetőséget törvényrendszerünk, kiskereskedői engedélyek adásával. Megyénkben jelenleg 399 hatóságilag engedélyezett és ellenőrzött kiskereskedő tevékenykedik. Az utóbbi öt évben 80-nal növekedétt a számuk. S főleg olyan cikkfélék árusításával foglalkoznak, amire az adott helyen a. lakosságnak legjobban szüksége van: vegyes élelmiszer és zöldség-gyümölcs. De olyan is van, mint például Dögé községben, ahol hal- és pecsenyesütő szakember kapott kiskereskedői engedélyt. Legalább húszán falutól, várostól távol eső tanyán tartanak kiskereskedést. Ilyen van többek közt a Kállósem- jénhez tartozó Üjfalurét és Péterhalom, az Aranyosapátihoz tartozó Pusztaújfalu vagy Nyíregyháza külterületén Al- sóbadur és Űjtelekbokor tanyákon. Az ilyen helyeken lévő vegyes kiskereskedői boltokkal jól járnak az ott lakó családok. Számos kiskereskedő jó érzékkel veszi észre a lakosság változó igényeit. Űj jelenség, hogy vidéken is mind több kiskereskedő egyben virágárus is, mivel ma mar a legkisebb faluban a menyasszonyok ugyancsak igénylik a színpompás virágcsokrot. Keme- csén egy büfés engedélyű kiskereskedő cukrászati termékeket is szerez be árusításra, s önmaga többféle ízű fagylaltot készít. Kiváló fagylaltkészítő kisiparos van Üjfe- hértón, de zamatos, finom kávéval is kiszolgálja vásárlón. A -,ür. jto ív A törvényes alapon tevékenykedő kiskereskedő nagy többsége nem csupán kiegészítő, de adott körzetükben A Balatonról, az új nyíregyházi színházról és egy ritka mesterségről készítenek dokumentum- és riportfilmeket az elkövetkező hetekben a televízió munkatársai. A „magyar tengerre”, a Balatonra készül egy forgató- csoport Bohó Róbert rendező vezetésével. „Nekem a Balaton a Riviérám” címmel számolnak be a nézőknek arról: kinek mit jelent a balatoni nyaralás, üdülés. Bohó Róbert és stábja Nyíregyházára is ellátogat a Augusztus 18—20. között Gyulán tartják a 18. országos nemzetiségi fesztivált. A hazánkban élő délszláv, német, szlovák és román nemzetiségek ének- és táncegyüttesei, szólistái hagyományosan, alkotmányunk ünnepe alkalmából kulturális seregszemlén demonstrálják: Magyarországon él és virágzik a nemzetiségi kultúra és népművészet. teljes ellátó-árusító tevékenységet folytatnak engedélyük keretében. Évi forgalmiadófizetésük jóval meghaladja az egymillió forintot. A megyei Szövetség hathatós támogatása és szervezése abban van, i hogy a megye kiskereskedői az utóbbi időben lényegesebb törvényellenes dolgot nem követtek el. közeljövőben, hogy kameravégre kapja a helyi színház születésének pillanatait. A kelet-magyarországi városban soha nem működött önálló társulat, holott a színház épülete csaknem 100 esztendeje áll. A magyar nézők előtt ismeretlen szakma, az aranyá- szás — a dunai aranymosás — rejtelmeit kutatja a Magyar Televízió és a szlovák televízió „Csallóközi aranyá- szók” című közös dokumentumfilmje. A fesztiválon részt vevő együttesek 18-án Békés megye két községében, Mezőbe- rényben és Tótkomlóson lépnek színpadra. Az ünnep előestéjén, 19-én népviseletben vonulnak fel Gyula város főutcáján és bemutatót tartanak. Ezután a szabadtéri színpadon adják elő a nemzetiségek dalait, táncait. A gálaesten fellép a helybeli Körös magyar népt.áncegyüt- tes is. Bújva várt rájuk... Börtön az útonállónak (a. b.) Riportfilm a nyíregyházi színházról Nemzetiségi fesztivál Hatszáz állatmérleget gyárt ebben az évben csehszlovák exportra a fehérgyarmati METRI- POND. Sőtér József meós ellenőrzi a készterméket. (Jávor L. felv.) •V-, Súlyos és könnyű testi sértés miatt ítélte el a Nyírbátori Járásbíróság Tóth Gyula 30 éves nyírbogáti lakost. Tóth amióta a bíróság felbontotta házasságát, gyűlölte volt feleségét és annak szüleit is. Minthogy azonban Nyírbogáton egy utcában laknak, időnként elkerülhetetlen volt, hogy találkozzanak. Január 6-án Tóth volt felesége és édesapja beteglátogatóban voltak, s este fél 8 tájban indultak hazafelé. Meglátta őket Tóth, észrevétlenül eléjük került és a tanácsháza közelében, egy kerítés mellé bújva várt rájuk. Amikor a család odaért, Tóth eléjük állt és a kutyájukat kérte tőlük. Volt apósa csak annyit mondott: vigyed, ha akarod, de Tóthnak nyilván nem a kutya volt a fontos, mert nekiesett a tőle jóval idősebb embernek és ütni kezdte. A volt após nem hagyta magát, ő is pofonvágta Tóthot, de amikor a volt vej felállt, tovább támadott. Ekkor Tóth volt felesége állt közéjük, hogy ne üssék egymást tovább, Tóth azonban ekkor is ütött, méghozzá egy zseblámpával és akkorát, hogy az asszonynak eltört az orrcsontja. Tóthné testvére is véget próbált vetni a verekedésnek, ekkor azonban Tóth egy kést rántott elő, s megöléssel fenyegetőzött. Szerencsére egy közeledő gépkocsi fénye elbátortalanította az útonállót, így a család tovább folytathatta útját hazafelé. A bíróság Tóth Gyulát 7 hónápi, börtönben letöltendő szabadságvesztésre ítélte. A bíróság a büntetés kiszabásánál — bár Tóth mentesült büntetése hátrányos következményei alól — súlyosbító körülményként vette figyelembe, hogy hasonló bűncselekményért korábban volt már büntetve, s hajlamos az erőszakos jellegű bűncselekmények elkövetésére. Az ítélet jogerős. Doktornő az üzemben A Magyar Optikai Művek mátészalkai gyárában a dolgozók egészségvédelme egyidős a gyárral Igaz, kezdetben csak egy üzemorvosi rendelő állt a dolgozók rendelkezésére. Ma az 1200 alkalmazott védelmét szolgálja egy elsősegélyhely, egy laboratórium, valamint nőgyógyászati rendelő is, melyet nem kis büszkeséggel mutatott be dr. Takács Mária üzemorvos. Közben vizsgálatra érkeznek, így Szánthó Csa- báné üzemi főnővér veszi át a szót. Tőle tudom: mindazt a vizsgálatot, amit egy körzeti rendelőben el lehet végezni, azt a MOM üzemi rendelőjében is tudják, sőt még többet is, mert az új felvételesek, a veszélyes munkakörben dolgozók alkalmassági vizsgálatait is helyben készítik el. Az utóbbiakat negyedévenként ellenőrzik. A gyárban már természetes az is, hogy az egészségügyiek — Legeza Sándorné és Seregi Mi- hályné elsősegélynyújtók még a csoport tagjai — akciószerűén szűrővizsgálatokat végeznek. Ebben az évben magasvérnyomás- és cukorbetegségszűrést végeznek. A még tartó orvosi vizsgálat alatt Szánthóné igazi „birodalmát”, a laboratóriumot nézzük meg, ahol sokféle vizsgálatot lehet elvégezni. A szomszéd szoba a kompletten berendezett nőgyógyászati szakrendelő — amelynek ajtaját csak nagy ritkán nyitják ki. Nincs ugyanis szakorvos, pedig a gyárban 700—800 nő dolgozik. A betegek recepttel igazolással a kezükben távoznak, a doktornővel pedig — aki korábban körzeti orvos volt — a dolgozók és az orvos kapcsolatáról beszélünk. — Nagyon tartottam az új munkakörtől, ez egy más világ. Az emberek itt sokkal közvetlenebbek, de jólesik nekik, ha látják, hogy az orvos érdeklődik munkájuk iránt is. Alapvető követelmény hogy az üzemorvos ismerje az üzemet, sőt még a munkafolyamatokat is. Néhány éve jellegzetes bőrbetegség jelentkezett az egyik üzemben. Hogy szűnjön, az üzemben kellett a dolgozók munkakörülményeit tanulmányozni, a megelőzés végül is sikerrel járt. A kollektívák a gyógyszerek rendszeres szedése mellett, olyan munkavédelmi berendezést konstruáltak, aminek hatására egy éve már ismeretlen a bőrbetegség — mondja Takács doktornő. Az üzem jobb megismeréséért, a betegségek előzéséért egyetlen üzemszemlét sem hagyna ki, most pedig a legnagyobb gondja, hogy nincs táppénzes állományba vételi joga, pedig — mint mondta — az üzemorvos feltétlenül jobban tudná segíteni a gyárat és a dolgozókat egyaránt. (zsoldos)
