Kelet-Magyarország, 1980. július (40. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-13 / 163. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. július 13. A HÉT ESEMÉNYEI — CÍMSZAVAKBAN VASÁRNAP: A síita közösség kormányellenes tüntetései Pakisztánban HÉTFŐ: India elismerte a Heng Samrin-kormányt — Giscard francia elnök az NSZK-ba érkezett KEDD: Zavargások Eszak-Indiában — Tárgyalások az SZKP és az Olasz KP képviselői között Moszkvában SZERDA: Az elhunyt japán miniszterelnök gyászszertartása — Szovjet parlamenti küldöttség tárgyal a jugoszláv vezetőkkel CSÜTÖRTÖK: Hua-Carter-tárgyalás Tokióban — Négy szocialista ország csapatcsökkentési javaslata a bécsi tárgyalásokon PÉNTEK: Teheránban szabadon engedtek egy amerikai diplomatát — Befejeződött Giscard d’Estaing nyugat-németországi látogatása SZOMBAT: Véres összecsapások Salvadorban a Kambodzsa köré épített diplomáciai blokádfal áttörése. S kérdésessé teszi annak az akciónak a sikerét, amelyet éppen az elmúlt hetekben kezdtek el a thai—kambodzsai határon. Világosan kirajzolódik a kínai—amerikai összjáték Indokína szocialista államai ellen, amibe harmadikként (eléggé alárendelt szerepet játszva) Thaiföld is bekapcsolódott. A Pol Pot-féle bandák szervezett átdobása Kambodzsába az összecsapások ki- provokálása a vietnami csapatokkal, majd a laoszi határ Szovjet—jugoszláv parlamenti tárgyalás volt Belgrádban. A képen folynak a megbeszélés ek a két ország képviselői között. Á hét három kérdése e-:rt9jJs&g diUsij^qt: b .nfiditry., O o Mi Jörtéiitian francia-^ NSZK csúcstalálkozón? Nyugat-Európa két vezető politikusa gyakran találkozik egymással. A Franciaország és az NSZK közötti megállapodás értelmében másfél évtizede félévenként kerül sor csúcsszintű találkozóra közöttük, s a Közös Piac, valamint a NATO különböző tanácskozásai is alkalmat szolgáltatnak Párizs és Bonn véleménycseréjére. Az e heti Giscard-uta- zás mégis „kilóg” a sorból. Ez nemcsak azért van így, mert „hivatalos” látogatás lévén a szokásosnál sokkal több ceremónia fogadta a francia elnököt Nyugat-Né- metországban. A lényeg az elnök' és. .a szövetségi kancellár' találkozójának' időzítésében és témájában rejlik. Ismeretes, hogy az elmúlt hetekben mind a két politikus találkozott Leonyid Brezs- nyevvel. Giscard Varsóban, Schmidt Moszkvában folytatott tárgyalásokat a szovjet vezetővel, a megbeszélések elsődleges célja az enyhülés eddigi eredményeinek megvédése, a kelet—nyugati párbeszéd folytatása volt. Párizs és Bonn felelős vezetői készek voltak megragadni a Moszkvában felajánlott jóakaratú kezdeményezéseket, s tolmácsolni az Egyesült Államoknak a Szovjetunió által felajánlott politikai megoldásokat. Időközben a szovjet diplomácia különböző csatornákon további kezdeményezéseket tett a katonai enyhülés előmozdítására, a közép-európai csapatcsökkentés sikere érdekében. Ez a legutóbbi kompromisz- szumos ajánlat, s a középhatótávolságú eszközök korlátozására vonatkozó tárgyalások megkezdésének felajánlott lehetősége, mind azt bizonyítja, hogy a szocialista nagyhatalom nem a feszültség fokozását kívánja, hanem a fegyverkezési verseny megállítására törekszik. A bonni közös sajtóértekezleten a két államférfi elsősorban országaik együttműködésére, Nyugat-Európa szerepének fontosságára hívta fel a figyelmet. Éles hangon fejtették ki az afganisztáni helyzettel kapcsolatos fámért né=” zetüket. Az. NSZK kanceli.í lárja nyilvánosan üdvözölte a neutronbomba kifejlesztésével kapcsolatos francia terveket. © Háború vagy béke Indokínában? Alighanem az utóbbi idők legnagyobb diplomáciai szenzációja volt az a bejelentés, miszerint India kormánya elismeri a Kambodszai Népköztársaságot, s hivatalos kapcsolatra lép Heng Samrin kormányával. Ü-Delhinek ez az elhatározása minden bizonnyal egyfajta frontáttörést hoz majd, s megfigyelők szerint várható, hogy a közeljövőben újabb államok lépnek diplomáciai kapcsolatba Phnom Penh-nel. Az indiai lépés mögött nyilvánvalóan az a felismerés áll, hogy a szocialista Vietnammal szövetséges Heng Samrin-kor- mány minden erőfeszítést megtesz azért, hogy Kambodzsát visszavezesse a 20. századba, felszámolja annak az iszonyú rombolásnak következményeit, amelyet Pol Pót rendszere tudatosan és pekingi recept szerint véghezvitt at előző években. Érthető, hogy Indira Gandhi kormányának elhatározására Pekingben és Washingtonban egyaránt felszisszentek. Kína vezetése számára nyilvánvalóan csapást jelent lezárása ürügyet szolgáltatott az amerikai fegyverszállításokra, Washington katonái visszatérésére Thaiföldre. S ezzel egy időben Kína újabb három hadosztályt vezényelt Vietnam északi határainak közelébe... Mindezek alapján aligha kétséges, Hua Kuo-feng kínai miniszterelnök és Carter amerikai elnök tokiói tárgyalásain milyen szellemben Vitatták meg az indokínai helyzetet. 0 Lesz-e előrelépés a bécsi tárgyalásokon? Hosszú évek óta folynak a közép-európai csapatok és 51. „Mégis a tudományok doktora lesz!” „Följebb!” — mondtam, s meglengettem kezemben a jéghideg pezsgőt. Csak nézett, nézett; tanakodott. „Starker megy és maga.. — s intett, hogy a székébe ülök. Fejem ráztam, letettem a poharam, tempós mozdulattal a zsebembe nyúltam, elővettem a cédulát, amit Étitől kaptam tegnap. Szememhez emeltem, mintha alig tudnám kibetűzni, s tagolva, iskolásán olvastam: „Rimóczi utca négy, hatodik emelet három . . .” Rám meredt, tűz csapott fel arcán, és alig tudott megszólalni. „És ezt csak igy?... És csak most?.. A pezsgőspohárra mutattam. „így akartam ...” Nem a pohárért nyúlt; a céduláért mohón. „Rimóczi utca négy, hatodik emelet három! — lehelte áhítattal. — Garzon?” „Ugyan! Gyerekkel? Konyha, fürdőszoba, kamra. Egy nagy szoba, egy kicsi! Másfél szoba összkomfort!” „Ez nem igaz! — Lecsapta a papírt, odahajolt hozzám, s az egész vendéglő szeme láttára megcsókolt. — Drága, drága Miklós! — súgta aztán. — s ez már végleges?” „Visszavonhatatlan! — mondtam nyomatékkal. — A lakás már a te neveden van!” Helmuth Schmidt nyugatnémet kancellár invitálja hivatalába Valéry Giscard d’Estaing francia köztársasági elnököt, aki több napos látogatást tett és fontos tárgyalást folytatott az NSZK-ban. Kedvező a visszhangja a haderő-csökkentési javaslatoknak fegyverzet csökkentéséről a kelet—nyugati megbeszélések a bécsi Hofburgban. Az egykori császári palota tárgyalóteremmé átalakított szárnyának bejáratánál csütörtökön immár a 243. alkalommal találkoztak az országaikat képviselő diplomaták, hogy véleményt cseréljenek a Közép-Európában koncentrálódott hatalmas katonai erőcsökkentésének lehetőségeiről. A mostani legutóbbi találkozón Taraszov szovjet nagykövet a tárgyalásokon közvetlenül részt vevő négy szocialista ország nevében újabb kompromisszumos indítványnyal állt elő: felajánlotta, hogy a Szovjetunió húszezer katonát kivon a térségből, ha az Egyesült Államok tizenháromezer fővel csökkenti Közép-Európában állomásozó csapatainak létszámát. A javasolt csökkentés ismét tükrözi a szocialista országok elhatározott szándékát. Kompromisszumot kell találni annak érdekében, hogy a tárgyalási folyamatot kimozdítsák a holtpontról. Az eddigi eredménytelenség fő oka a nyugati fél által kezdeményezett áldatlan létszámvita volt, az, hogy a NATO-álla- mok a CIA jelentései alapján kétségbevonták a Varsói Szerződéshez tartozó országok (Szovjetunió, NDK, Lengyelország, Csehszlovákia) által beterjesztett adatokat. A szocialista országok ennek ellenére az elmúlt évben két olyan indítványt is beterjesztettek, amely a korábbi nyugati elképzeléseket alapul véve jó lehetőséget nyújtott volna a tényleges csökkentés azonnali megkezdésére. Sőt, a Szovjetunió egyoldalú lépésként az idén folyamatosan húszezer fővel csökkenti az NDK területén állomásozó csapatainak létszámát is. (A legutóbbi bécsi javaslat ezt a kontingenst nem érinti.) A szocialista kezdeményezések ismételten azt bizonyítják, hogy a Varsói Szerződés tagországai rendkívül komolyan veszik a leszerelés, a katonai feszültségcsökkentés ügyét. Minden alkalmat megragadnak arra, hogy előbbre lépjenek ezen a téren. Természetesen szem előtt tartják azt az alapvető követelményt, hogy az elért katonai erőegyensúly egyik fél kárára sem változhat; a kölcsönös biztonság az államok közötti bizalom fontos záloga. Miklós Gábor Pozitív visszhangra talált a szocialista országoknak a bécsi haderő-csökkentési tárgyalásokon előterjesztett újabb javaslata. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy az új kezdeményezés egyértelmű és konkrét — írja a TASZSZ hírmagyarázója. Az új javaslatot az az őszinte törekvés hatja át, hogy megtalálják az utat a kölcsönösen elfogadható határozatokhoz, amelyek elősegítenék az európai béke megszilárdítását és a fegyverkezési hajsza megfékezését. — Az új javaslat lényege — írja a TASZSZ —, hogy a fő erőfeszítéseket az első szakaszban megvalósítandó csökkentésre, illetve az arról szóló megállapodásra kell összpontosítani: az első szakasz egyik kulcseleme a Közép-Európában állomásozó szovjet és amerikai csapatok létszámának csökkentése. Eszerint — az első szakaszban — a Szovjetunió 20 ezer, az Egyesült Államok pedig 13 ezer fővel csökkentené csapatainak létszámát. A szocialista országok ezzel egyidejűleg kompromisszumos megoldást javasoltak a két katonai szövetség Közép- Európában állomásozó haderői közös legfelső létszámszintjének megállapítására is. A londoni The Times az új építő jellegű kezdeményezésekről írva, rámutat: az új javaslatok nem tetszenek bizonyos nyugati köröknek. A nyugati sajtó, így a londoni The Guardian is emlékezett arra, hogy a nyugati országok az elmúlt évben azt javasolták, hogy a Szovjetunió 30 ezer, az Egyesült Államok pedig 13 ezer katonát vonjon ki. Jelenleg — állapítja meg a The Guardian — a Varsói Szerződés tagországai javított változatot javasolnak — vonjanak ki (az NDK-beli 20 ezer katona kivonását is beleértve) végeredményben 40 ezer katonát. Ez több, mint amennyit maguk a nyugati tárgyaló partnerek javasoltak. Ennek ellenére az új javaslat sincs ínyére bizonyos nyugati köröknek, mert némelyek nyugaton nem érdekeltek abban, hogy haladást érjenek el a bécsi tárgyalásokon, sőt, a tárgyalások befagyasztására törekednek, — írja a TASZSZ. Moszkvában, július 11-én a Kozmosz pavilonban kiállítás nyílt. Képünkön: a Szál jut—Szojuz progress űrkomplexum látható a szovjet űrkutatás egyéb eredményeit dokumentáló kiállítási anyagok mellett. (Kelet-Magyarország telefotó) ?r:,y Másfélszoba — Regény — összkomfort ügy nézett rám, hogy kimelegedtem tőle. „Miklóskám, Miklóskám! . . . Ez egyszerűen nem lehet igaz! Alig fél éve, hogy elindítottuk . . .” Bólintottam. „Hét hónapja”. „Ez valóságos csoda!” „Vigyázz! — nevettem. — Még nem beköltözhető!” „És mikor lesz?” „Azt mondja a feleségem, három-négy hónap. De legkésőbb szeptemberben”. „Akkor is csoda! — sóhajtott mélyről. — Mások hosz- szú évekig várnak... — Megint odabújt hozzám, megint megcsókolt. — Maga a világ legdrágább embere!” „Akkor most erre igyunk!” — emeltem föl végre a poharam. — És a lakásra!” Koccintottunk, aztán megkérdeztem: „Mennyi pénzed van?” „Tizenkétezer... — mondta bizonytalanul, s mindjárt ijedten: — Kevés?” Intettem,.hogy nagyon. De mindjárt megnyugtattam. „Negyvenezret kértem neked Starkertól, illetve a központól. Tizenöt évre adják, havi kétszáznegyven a törlesztés”. „Mikor kapom?” — kérdezte. „Soha. Ha beköltöztél, átutalják az építőszövetkezetnek”. Ujratöltött magának, s egyetlen hajtásra kiitta a pezsgőt. Aztán legyintett. „Hülyeség! Álmodom az egészet! Holnap találkozunk a laborban, én megkérdem: van-e valami újság, maga megrázza a fejét és azt mondja: ide türelem kell ám, Juditka! Más a sült galamb, és megint más egy pesti szövetkezeti lakás!” Megsimogattam a pillantásommal. „Nem álmodol. Most már lassan szokjál hozzá a gondolathoz!” Hirtelen türelmetlenül körülnézett. „Mikor hozzák már azt az ételt?” „Sietsz?” — kérdeztem nyomottan. — „Valami programod van?” „Ugyan! — nézett rám szemrehányón. — De éhes vagyok. És maga is, nem tudom, meddig ér rá ...” „Ráérek, légy nyugodt. Most, a kísérleteknek ebben a szakaszában.,.. Nem lehet csak úgy fölállnj, és csapot- papot otthagyni!” „Persze! — bólogatott. Aztán elmerengett, majd hirtelen megkérdezte: — Mondja, biztos, hogy... — kereste a megfelelő szót, nem találta, tehát megkerülte: — hogy nem gyanakszanak otthon? Mostanában elég gyakran marad el estig ...” „Ugyan! — intettem közö- nyesen; de jólesett, hogy erre gondolt. — Hetenként egyszer-kétszer! És az ilyesminek mindig megvan az eredménye. A Denukál-prog- ram hozta az új televíziót... A Dekamilból talán meglesz az automata mosógép! Esetleg félreteszem, és kicserélem a kocsit; igazán itt van az ideje! És annyit a feleségem is tud, hogy a prémiumokat nem adják ingyen”. Megkönnyebültem mosolygott. „Akkor jó ... Csak tudja, nem szeretném, ha miattam valami baja lenne. Utálom a komplikációkat!” Megpaskoltam a kezét. „Én is!” Nevettünk, aztán hirtelen elkomolyult az arca, s azt mondta, csöndesen: „Hiszen a felesége igazán nem ezt érdemli tőlem!” „Tőlem se! — mondtam sóhajtva. — De ha ilyen az élet! És minden örömet csak úgy ad, ha valaki mást megrövidítünk vele...” (Folytatjuk) I 1II Ja! »T? m- w A w __Lj.I I k T A 1__JL__A
