Kelet-Magyarország, 1980. július (40. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-13 / 163. szám
1980. július 13. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Á köz érdekében ALIGHA VOLT az utóbbi években mozgalmasabb időszaka közéletünknek, mint az idei első fél esztendő. A kongresszust megelőző vezetőségválasztó taggyűlések, a városi-járási, a megyei párt értekezletek, az országgyűlési és tanácstagi jelölő, majd választási nagygyűlések, a szavazás, a szak- szervezeti bizalmiak, főbizalmiak tanácskozása, a szakszervezeti választások mind megannyi lehetőséget kínáltak arra, hogy véleményt mondjunk eredményeinkről és gondjainkról, hogy észrevételeinkkel, javaslatainkkal hozzájáruljunk céljaink megvalósításához, a hibák kijavításához. Természetesen nemcsak e fontos fórumokon hangzottak el kisebb, vagy nagyobb közösséget érintő hasznos javaslatok, bejelentések, a dolgozók épp úgy eljuttatták észrevételeiket munkahelyük vezetőihez, olykor azok feletteseihez, mint korábban mindig. Ám, aki észrevételt tesz, a közösség érdekében szót emel, általában nemcsak a javaslat kedvéért teszi, hanem intézkedést, változást is vár javaslata alapján. Ezért fontos, hogy az illetékesek határozott választ adjanak a közérdekű bejelentésekre, hiszen azok annyit érnek, amennyit megvalósítanak belőlük. A nyíregyházi járási-városi NEB is az intézkedésekre volt kíváncsi, amikor tizenhat munkahelyen — többségében ipari, mezőgazdasági, valamint fogyasztási szövetkezetben — vizsgálta: hogyan hajtják végre a közérdekű bejelentésekről, javaslatokról és panaszokról szóló törvényt. Első megállapításuk mindjárt kedvező volt: a vizsgált szövetkezeteknél egyetlen esztendő alatt 9 százalékkal emelkedett a közérdekű bejelentések száma, s ezzel egyszerre 60 százalékkal kevesebb névtelen bejelentés érkezett. Mit, ha nem a közösségért érzett nagyobb felelősséget jelzik e kedvező változások, hiszen a több javaslat a1 közügyek iránti nagyobb érdeklődés, a névvel ellátott bejelentés pedig a szocialista demokrácia ki- teljesedésének egyik legfontosabb mutatója. Lehet, hogy kissé elhamarkodott dolog ilyen következtetés levonása egyetlen év tapasztalata alapján, ám ha figyelembe vesszük, hogy az 1977-ben alkotott törvény magasra állította a mércét mindazok számára, akik a közérdekű bejelentéseket, javaslatokat intézik, joggal számíthatunk rá, hogy hosszabb távon is érvényesül e kedvező tendencia. TAPASZTALTAK nem megnyugtató jelenségeket is a vizsgálatot végző népi ellenőrök: példátíriötr hogy nem minden területen szabályozták a minisztériumok és főhatóságok egységesen a közérdekű ügyek intézését, de még a legjobban szabályozott tanácsi területen is gondot okoz az ügyek helyes minősítése, esetenként pedig a nyilvántartás egyértelmű vezetése. Több lett egy év alatt a kereskedelem és a szolgáltatások területével foglalkozó bejelentések és panaszok száma, amely feltehetően összefügg azzal, hogy a Vásárlók könyve bármikor és bárki számára elérhető, s pillanatnyi hangulat is elég, hogy jót, vagy rosszat jegyezzen bele az elégedett, vagy elégedetlen vásárló. Kedvezőtlen változást tapasztaltak az ellenőrök a Tiszalöki Vegyesipari Vállalat rádió-tévé javító szolgáltatásainál: míg 1977- ben 10, egy évvel később már 15, tavaly pedig már 21 panasz érkezett a szövetkezethez, épp ezért indokolt lenne, hogy a szövetkezet egy átfogó vizsgálatot végezzen, s intézkedjen is a szolgáltatási tevékenység javítására. Nem egységes az intézkedés módja sem. Általános tapasztalatként vonhatták le a népi ellenőrök, hogy általában nem végeznek helyszíni vizsgálatot a szövetkezetekben, inkább az irodai, az íróasztal melletti kivizsgálások a jellemzőek, a bejelentőket is csak esetenként hallgatják meg. Helyes gyakorlat lenne, ha általánossá válna, hogy a közérdekű ügyek és panaszok kivizsgálásába bevonnák az ellenőrző, illetve a felügyelő bizottság egy-egy tagját is, mert még előfordul, hogy egy személy végzi a vizsgálatot, s ez az összetettebb ügyek esetén, vagy személyi kérdésekben nem elfogadható. A BEJELENTÉSEK kivizsgálását általában felelősségre vonás kíséri, a tapasztalat azonban az, hogy gyakran, indokolatlanul liberális. Legtöbb esetben csupán figyelmeztetést adnak a mulasztásokért, s ez nem elégséges a visszatartó hatás elérésére a megelőzésre. Vannak jó példák is: az Ibrányi ÁFÉSZ egy bejelentés nyomán végzett vizsgálat után egy felszolgálótól nemcsak a jutalmat, a prémiumot vonta meg, hanem fegyelmivel elbocsátotta, de így járt a nyírtéti Rákóczi Tsz éjjeli őre is, aki hozzányúlt a közös tulajdonhoz. A legnehezebb dolgok közé tartozik a javaslatok, a pénzt igénylő bejelentések megvalósítása, hiszen a vizsgált szövetkezeteknél hosszú időre előre lekötötték a fejlesztési alapot. Ilyenkor sem hagyható válasz nélkül a bejelentés: egységes gyakorlatként kellene bevezetni, hogy tájékoztatást nyújtsanak a megvalósítás lehetőségének várható idejéről. Jó példa az intézkedésre, hogy Ujfehértón a lakosság kérésére megváltoztatták a 17-es számú bolt és az autóscsárda nyitvatartási idejét, vagy hogy a Demecse- ri ÁFÉSZ azonnal leállította Székelyben a szabványnak nem megfelelő sör árusítását. Milyen következtetések levonására ad lehetőséget a népi ellenőrök vizsgálata? Többek között olyanra, hogy — a gondok ellenére is — javult a közérdekű ügyekkel való foglalkozás színvonala, rendszeresebbé, elemzőbbé váltak az értékelések, s általában már ott megfelelő intézkedések születtek, ahová a bejelentés érkezett. Mindez kedvezően hatott a dolgozók közéleti tevékenységének fejlődésére, ami végső soron a törvény alkotóinak egyik alapvető célja volt. Kialakultak és tovább javultak a törvény végrehajtásának személyi és tárgyi feltételei és különösen a tanácsok tevékenységében — ahol az eljárás módjára is megfelelő szabályozást adtak ki — a ko-< rábbinál jobban érvényesül a lakosság tudatos bevonása társadalmi életünk fejlesztésébe, a meglévő gondok mielőbbi megoldásába. A TÖRVÉNY végrehajtásában meglévő gondokról sem feledkezhetünk meg: arról például, hogy indokolt lenne egy egységes csoportosítási és besorolási rendszer kialakítása, az ágazatonkénti, vagy területenkénti elemzések rendszeres megoldása, megfelelő és átfogó intézkedések megtétele. Mindez jelentős mértékben segítené elő a lakosság rendszeres és érdemi tájékoztatását, aktivitásuk fokozását, végső soron a szocialista demokrácia1 további érvényesülésének szélesítését. Balogh József Élet a sínek mentén A nagykállői állomás- főnök, Jávor József főfelügyelő asztalán két kép, gyermekkorunk csodálatos gépeiről, a gőzmozdonyokról, melyek kisuvlc- kolva, ragyogóra olajozva, oly szépek voltak. Gőzt és füstöt okádtak, pöfögtek, kormot hordott utánuk a szél, de ezek sem másítják meg az érzést: ezek voltak az Igaziak. A szakember nyilván mást mond, és neki van igaza, de a gyerekkor, mindent megszépít. Vasutasnak lenni: szolgálat Jávor József: „Vasutasnak lenni, szolgálat.. Amikor Jávor József kezdte szoglálatát 1941-ben, még ezek voltak a mozdonyok: villamosított vonal mindösz- sze egy volt, amelyik Hegyeshalom felé futott. Most viszont, már a legújabb vonat áll meg a kállói állomáson, a pirosra festett, játékvasútra, vagy a Pest környéki régebbi HÉV-ekre emlékeztető csehszlovák szerelvény, a Mátészalka felé utazók vonata. Húsz éve egy helyen — Huszonöt éve vagyok állomásfőnök. abból húsz évet Nagykállóban töltöttem — emlékezik pályájára Jávor József. — Végigjártam a ranglétrát, belekóstoltam majd minden vasúti munkába. Tizennyolc éves voltam amikor elkezdtem, másutt nem is voltam, csak a MÁVK ellemes, langyos tavaszi este volt. Olyan kellemes, hogy még a fáradt napnak sem akarózott megválni tőle. Maradék erejét megfeszítve kapaszkodott a háztetőkbe és a fák koronájába. Felkeltem a fotelből és összehúztam a függönyt, hogy ne bántsák a szemem a napsugarak tévénézés közben. Így már sokkal jobb lett. Két férfi azon vitatkozott a képernyőn, mivel kell permetezni a szobanövényeket, hogy azért a szoba lakói is életben maradjanak. Elővettem az újságot, hogy megnézzem a tévéműsort. Igen ... hányadika is van ma? Hatodiké.... Április hatodiika ... Április hatodika?! Nem létezik! Eszerint pont tizenöt éve, hogy nős vagyok! Hogy is feledkezhettem meg erről?! Ez már rettenetes, hogy minden alkalommal megfeledkezem róla... A feleségem minden pillanatban megjöhet a munkából, s nekem se ajándékom, se virágom! Megint megsértődik majd. s kezdődik a régi nóta, hogy figyelmetlen vagyok, Nyilcolaj Delin — Vlagyimir Kasajev Az ajándék hogy már nem is szeretem ... Kikapcsoltam a tévét és elkezdtem fel-alá járkálni a konyhában. Hogy is tudnám bebizonyítani a feleségemnek, hogy mégiscsak szeretem?! Virágot venni már nincs időm. Verset írni nem tudok. Ha felmosom a padlót — megrémítem. Ráadásul ilyenkor a beszá- lőképességem is cserbenhagy. Mit is kéne tenni? Mit? Csak járkáltam tovább egyik saroktól a másikig, amíg meg nem szólalt a csengő. Ránéztem az órára, s mentem ajtót nyitni. — Megjöttem! — mosolygott a feleségem, ahogy kinyitottam az ajtót. — Vártál? Vagy most is a tévéd előtt ülsz? Mindjárt készítem a vacsorát. — Hol voltál? — mordultam közbe. — Miért késtél tizenöt percet? — Beléptem az áruházba. Anna Afanaszjeva mondta, hogy nagyon szép szandálok érkeztek. Felpróbáltam néhányat, de egy se volt jó a lábamra. — Hm! — dünnyögtem bizalmatlanul. — Kivel tudod ezt bizonyítani? — Mi van teveled? — csodálkozott a feleségem? — Rosszkedvű vagy? Csak nem kapott ki megint az a Szpartak? — A Szpartaknak ehhez az égvilágon semmi köze, — vetettem oda hűvösen. — Ma nem is játszott, ha éppen tudni akarod. De, hogy te hol jártál, azt még mindig nem tudom! — De hisz már mondtam, hogy az áruházban. — S ezt én higgyem is el! — Mi az, elment az eszed? — vonta fel a szemöldökét feleségem. — Ha nekem nem hiszel, kérdezd meg Anna Afanasz- jevát. — Együtt voltatok az áruházban? — Nem, de tudja, hogy oda készültem. — Beadhattál neki bármit, — mosolyodtam el epésen. — Ha nem látta,' nem lehet tanú! — Most már semmit sem értek, — komorodott el a feleségem. — Mi a fenét akarsz ezzel a tanúval? Hát, szerinted, hol lettem volna, ha nem az áruházban?! — Éppen ez az, amit szeretnék megtudni tőled. Hol voltál? Kivel voltál? Bizonyára remekül érezted magad, ha egy ilyen napon képes vagy elkésni ! — Te ... féltékeny vagy rám? — kérdezte halkan a feleségem. — Hát mit képzelsz! — fakadtam ki. — Nem elég, hogy kimaradsz, ráadásul még azt akarod, hogy ezt nyugodtan viseljem is el. — Féltékeny vagy .. — ismételte suttogva. — Akkor ez azt jelenti... azt jelenti, hogy még szeretsz ?! Én meg már azt hittem, hogy egészen elhi- degültél tőlem. Fejét arcomra szorította, úgy suttogta könnyes szemmel: — Köszönöm, drágám. Szebb ajándékkal nem is tudtál volna meglepni ezen a napon. Ford.: Antal Mikló» nál, és nem is leszek másutt __ Az emberek a legtöbb helyen dolgoznak, a vasútnál azonban, más szóval illetik a kenyérkeresetet. Ügy mondják: szolgálat. — Az is. Nálunk nincs éjjel, és nincs nappal, és nincsenek ünnepek. Szolgálat ez, kötelezettség, kötöttség. De mindezzel együtt, nagyon lehet szeretni. Mert lehet-e jobb érzés, amikor ismét baj nélkül ment el egy szerelvény, amely embereket visz céljuk felé, vagy milliós értékekkel megrakodva megy tovább. Az élet. és a vagyon van reánk bízva. Erre nem Is lehet jobb szó, mint a szolgálat. Örömmel mondhatja: más-- fél évtizede semmiféle baleset nem történt a kállót áj-, lomáson. Egy pék volt csata. közvetettKrirészess k életébe rí/ valaha régen, amikor Sóstón a sorompóőr elfelejtette leereszteni a sorompót, és a tehervonat, egy teherautóval Ütközött. — Nem én voltam a hibás, szerencsére halál sem történt,- de az eset, egy életre megrendített. Megkérdem: olvasta-e Moldova vasútról írt könyvét? Azt mondja: igen, minden úgy van, ahogy a könyvben van. a valóságot írta, meg merte írni, de ő, Jávor Jó— Nem nehéz az újrakezdés? — De. Most megint szakvizsgáznom kell. Már egy év kihagyás után is kötelező. Időközben sok minden változott, módosultak az előírások számot kell adni róla: felkészültem-e ezekből? — Megéri a fáradtság? — Meg. Most csak az alapbéremet kapom, ez 3700 forint, s ha levizsgázom, 30 százalék műszakpótlék is jár majd. Űjabb telefon. Egy érkező tehervonat kitérőt kér. Meg kell állítani. Pólyák György ismét munkájába mélyed. „Szép foglalkozás ez..." Totóig, io^l’ügyeUS. kimegy az érkező tehérvonat- hoz. Előzőleg a jelzőnél már megállították, most lassan az állomás elé gördül, a vezető kihajol, és átveszi Toldik Sándortól az írásos rendelkezést, mely a tehervonat módosított útvonala miatti utasításokat tartalmazza. Rövid fütty, a forgalmista felemeli a jelzőtárcsát, és a vagonok, a sóder súlya alatt nyikorogva, ismét meglódulnak. Az állomás melletti padok egyikére ülünk. — Minden vasúti vizsgám megvan, értek mindenhez. Egyébként árupénztáros vagyok. Ha lenne olyan hely a „hadrendben”, hogy általá- ~nos helyettes.-Toldik Sándor, alighanem joggal pályázhatna rá. Mert most, például az egyik forgalmistát helyettesíti. Mi tagadás, ő, nem akart vasutas lenni. A gödöllői agráregyetemre jelentkezett 1953-ban, de nem vették fel. És akkoriban, Nyíregyházán, nem volt sok a munkalehetőség. Egyszer a vasútállomáson járt, amikor a hangos bemondón elhangzott a felhívás: érettségizettek jelentkezzenek vasutasnak. Jelentkezett. Voltaképpen egyszerű történet. Pólyák György egész rokonsága vasutas zsef mindezzel együtt szereti a vasutat. Tonnamilliókat meneszt évente, százezernél több embert utaztat. Feltehetően nem is akárhogyan, mert idén ötödször lett kiváló dolgozó. Hegéri a fáradtság A káliói állomásnál vannak forgalmasabb helyek, de unalomra itt sem lehet ok. Pólyák György forgalmi szolgálattevővel sem lehet folyamatosan beszélni, mert hol őt hívják telefonon, hol ő hív, aztán ír, látszólag rejtelmes számokat ró egy füzetbe. Személyvonat jön és megy tovább, ő pedig felírja a vonatszámot, feljegyzi, hány méter hosszú a szerelvény, mikor indult pontosan, és odakerül a vágányszám is. Míg munkáját figyelem, szemem a falon lévő feliratra téved: „Ne vond el mások figyelmét a munkától! Az súlyos balesethez vezethet!” Tartsuk magunkat ehhez, a kérdések és feleletek szükségszerűen rövidek. — Miért lett vasutas? — Az egész rokonságom az ... Megtetszett a munka. — Mióta van itt? — Hetedik éve. Szegeden a vasúti szakközépiskolában végzett, a „bak- tersuliban”. Most tért visz- sza katonai szolgálatáról. Toldik Sándor: „Itt nem lehet játszadozni..(G. B. felvételei) — Nagykállóban 1964 óta vagyok. Ez, az utolsó állomásnak tűnik. Eleinte nyomasztó volt a vasutasság helyzete, de elvégeztem a tisztképzőt, és nem Is bántam meg. Szép foglalkozás ez. Itt rendnek kell lenni, és a rendet szeretem. Játszadozni. nem lehet. Leveszi a vasutassapkát, megszellőzteti a fejét, aztán feláll és az állomás felé indul. Rövidesen érkezik a „Ci- bak expressz”, a Nyíradonyt Nagykállóval összekötő vonat. És Toldik Sándornak nem a pádon van a helye... Speidl Zoltán )
