Kelet-Magyarország, 1980. július (40. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-11 / 161. szám

1980. július 11. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Kezdeményezők B eszélgetek a főállat­tenyésztővel. Igazi sikeres ember. Az egyetemen tanultakat ma­radéktalanul alkalmazhat­ja a gyakorlatban, az en­nek nyomán születő ered­mények messze az átlag fölött vannak, kísérletei rendre beváltak, korszerű kezdeményezései nagy ér­deklődést váltottak ki. Mint minden sikeres em­bert, őt is utolérte a ne­mezt. ö lett a példa a tanács­kozásokon, eredményeit idézték, többször hangoz­tatták a tsz-ben uralkodó jó szemléletet és munkát; számaikat tanulmányok­ban használták föl, körül­tekintő újításaikat mirft követendőt állították má­sok elé. 01 lett a „bezzeg” ember, vagyis az a sze­mély, akinek a munkájá­val kapcsolatban el lehe­tett mondani: bezzeg ő tudja, hogyan kell. Mindezek ellenére nem volt túladagolt a lelkese­dés, de arra mindenesetre elégnek bizonyult, hogy kiváltsa az irigységet. Ügy, ahogy ez ilyenkor lenni szokott. A kollégák epéskedtek, ha vele talál­koztak, a háta mögött összesúgtak, hogy vajon ki menedzseli, becézték reklámembernek. Olyany- nyira, hogy amikor abban a tsz-ben rendeztek táj­értekezletet, ahol ő dolgo­zik, a megye közös gazda­ságaiból csupán kilencen mentek el. A távolmara­dás természetesen tüntetés is volt. Kedvét ez sem szegte, bár némi rezignációval je­gyezte meg: az érdekte­lenség talán önkritika is volt. Gondolkodni kell ezen. A megjegyzésben ugyanis sok igazság van. Mert akit hidegen hagy más eredménye, módsze­re, az feltehetően igény­telen. Fél szembenézni sa­ját magával, vagy éppen öntelt, s úgy hiszi, nincsen mit tanulnia. De az is le­het, hogy csak kényel­mes. A beválttól szaba­dulni ugyanis mindig erő­feszítést kíván, amit nem mindenki szívesen vállal. Sajnos nem egyedi ez a jelenség. Nemcsak a me­zőgazdaságban, másutt is akad ehhez hasonló példa. Kicsit úgy tűnik, hogy az új, a jó, a más, a haszno­sabb prófétáját kétellyel figyelik, gyanakodva né­zik. Mert felborít valamit, amihez hozzászoktak, ami könnyű. Bár lehet, egyál­talán nem hasznos. A res­tek, a kényelmesek, a fan­táziátlanok magatartása ez. Tenni ellenük hivata­losan nem lehet semmit. Itt csupán a közmegítélés segíthet. Pontosan egy olyan válasz a termelő, gazdálkodó egységek kö­zössége részéről, amely nemcsak elítéli, de szük­ség esetén fel is menti azokat, akik a kényelem mögé bújnak, s több ener­giát fordítanak a sikeres kritikájára, mint módsze­rének megtanulására. C gy látszik nemcsak a termelésben kell tanítani az új mó­dit. Az irányításban is. Pártunk kongresszusa nyomatékkai hívta fel a figyelmet arra, hogy a kezdeményezők kapjanak maximális támogatást, te­ret. Kezdődhet az elv gya­korlattá tétele. Bürget Lajos Exportra megy ^ wr *r r Szúró os büretta Francia megrendelésre az első fél évben ezer da­rab szűrőt, NDK-exportra pedig 7500 bürettát készí­tenek az év végéig a nyír­egyházi Universil üveg- technikai üzemében. (E. E. felv.) A kombájnt az ember dirigálja... Új kombájnok Tyúkodon Három új E16-os kombájnt vásárolt a tyukodi Kossuth Termelőszövetkezet mintegy 3 millió forintos költséggel. Az 5 régebbi és a 2 bérelt kombájnnal együtt így 10 áll rendelkezésre a betakarí­táshoz. A szövetkezet 1000 hektár kalászos területén terv szerint július 15—20 kö­rül kezdik meg az aratást, s ha minden jól megy, 10 nap alatt végeznek is a munká­val. Hajlamosak vagyunk a felszínből, a látszatból kö­vetkeztetést levonni, íté­letet mondani. Amióta egy-egy község határában a búzatáblákon — a több száz verejtékezve arató helyett — néhány kom­bájnt látunk keringeni, számtalanszor elhangzott, leírtuk: a gép arat. A mi­nap Tiszalökön Tornán Ferenccel, a Szabadság Tsz pártvezetőségének tit­kárával beszélgettünk er­ről, aki így summázott: „A gépet, a kombájnt az ember irányítja. Az sem igaz, hogy csak azt érdek­li az aratás, aki abban részt vesz. Kenyeret mind­nyájan fogyasztunk, a ke- nyérnekvaló sorsa min­denkit érdekel, ezért is fontos politikai kérdés­ként kezeljük az aratást.” Tömör fogalmazását a párttitkár a felkészülés eddigi eseményei alapján mondta el. Június közepén a tsz pártvezetőségének a szö­vetkezet elnöke adott számot az aratási előkészületekről. Ezen a megbeszélésen részt vett a tsz három alapszerve­zetének párttitkára is. A ve­zetőség ülését taggyűlések kö­vették. Mindenki érdekelt Az 1-es számú pártalap- szervezethez az adminisztrá­T atyjana Vasziljevna aj­tót nyitott. A küszö­bön egy mosolygó fia­talember állt, bolyhos mimó­zacsokorral a kezében. — Kézit csókolom. Sok boldog születésnapot! — szó-1 lalt meg. — Szásenyka! Alekszandr Anatoljevics! — csapta össze a kezét örvendezve a házi­asszony. — Ez aztán a meg­lepetés! Jöjjön beljebb, mért áll itt az ajtóban. Alekszandr Anatoljevics belépett az előszobába, meg­törölte a lábát a lábtörlőben, s ünnepélyesen átnyújtotta a csokrot. — Sok boldog születésna­pot és jó egészséget kívánok, Tatyjana Vasziljevna. Sok­sok szépet és minden jót! — Hát, rám férne! — A meghatott Tatyjana Vaszil­jevna gyöngéden arcon csó­kolta. — Köszönöm, Szaseny- ka, nagyon köszönöm! — re- begte, majd karon fogta és vezette a szobába. — Micsoda gyönyörű virá­gok! Elragadóak! — Tatyjana Vasziljevna ellágyultan néz­te a mimóza sárgás, bolyhos fürtjeit. — Nem tudom mi­ért, de engem mindig a kis- csibékre emlékeztetnek. — Van valami hasonlóság, — ismerte el Alekszandr Anatoljevics. — Rögtön megkínálom teá­val és túrós táskával. Friss, épp az imént szedtem ki a kemencéből. Itták a teát a finom süte­ménnyel, s közben beszélget­tek. Vlagyimir Szviridov A meglepetés — Látja, nyugdíjas lettem és szomorkodom. Folyton azon kapom magam, hogy mennék dolgozni. Sehogy sem tudom megszokni — panasz­kodott Tatyjana Vasziljevna. — Hány éve, hogy nálunk dolgozik, Szásenyka? — Hét. — Már hét, — bólogatott Tatyjana Vasziljevna. — Hogy repül az idő. — Emlékszik, milyen kis zöldfülű volt, mi­kor odakerült hozóm az osz­tályra? Most pedig maga ve­zeti az osztályt. Már nem Szásenyka, hanem Alekszandr Anatoljevics. — Hát bizony, ha maga nincs, nehezen sikerült volna. Úgy nevelgetett, tanítgatott, mint egy gyereket. — Most pedig lám, micso­da derék ember! — nézett rá büszkén Tatyjana Vasziljev­na. — Tölthetek még egy kis teát? Finom, friss. — Köszönöm a vendéglá­tást. Mennem kell. — Maradjon még egy ki­csit. Mindjárt itt lesz a fér­jem. Hogy fog örülni! — Szívesen maradnék, de nem tudok — tette a mellére a kezét Alekszandr Anatol­jevics. A háziasszony megpró­bálta még marasztalni, de látta, hogy hiába, így hát ki kisérte. — El se tudja képzelni, Szasenyka, — mondta boldo­gan —, hogy milyen jólesik az embernek, ha figyelmes­séget, virágot kap, ha látja a tanítványát, méghozzá a szü­letésnapján. Csodálatos! — Ugyan... — dadogta zavartan Alekszandr Anatol­jevics. — Tudja, — vallotta be Tatyjana Vasziljevna, — már azt hittem, hogy el is felejt­keztek a nyugdíjasukról. ’ — Tatyjana Vasziljevna!... — Szasenyka, galambocs- kám, az isten szerelmére, ne­hogy megsértődjön, — pas- kolta meg gyöngéden a vál­lát. — Mellesleg, — jegyezte’ meg Alekszandr Anatolje­vics, — nem feledkeztek ám meg magáról. Ezért is küldött el a főnökség. Legközelebb valaki más jön majd. Nálunk ez be van ütemezve. — Ezt komolyan mondja? — sápadt el Tatyjana Vaszil­jevna. — A legkomolyabban. Az igazgató személyesen ellen­őrzi ! Ford.: Antal Miklós Á tiszalöki Szabadság Tsz kommunistái felkészültek a nehezebb aratásra cióban dolgozók, az ágaza­tokhoz nem tartozó vezetők, valamint a nyugdíjasok tar­toznak. Kívülről úgy gondol­ja az ember, hogy ennek az alapszervezetnek a taggyűlé­sén kevés vélemény hangzik el az aratásról. Nem így volt. Számtalan kérdést in­téztek az elnökhöz, elsősor­ban a nyugdíjasok. Tudják, hogy áz esős időben nehe­zebb lesz a gabonaszárítás. Mivel jó termést várnak, a szokottnál nagyobb raktár­tér szükséges. Érdekelte őket, mennyire készült fel erre a szövetkezet. Szóvá tették a szalma időben történő kazla- zását, a háztáji állatállo­mánynak az alomszalma- juttatást. A nyugdíjasok fel­ajánlották segítségüket. A munkaterületükből ere­dően legtöbb kérdést a 2-es számú alapszervezetben vi­tattak meg, ahová a gépcso­port dolgozói tartoznak. In­nen, a hatvanfős műhely dolgozói közül kerülnek ki a kombájnosok, akik a leg­tapasztaltabb szerelők a tsz- ben. A taggyűlésen bírálat hangzott el, hogy a kívántnál kevesebb tehergépkocsit ja­vítottak meg. A biztatás eredménye azóta hat gépko­csi rendbetételével végeztek. Dicséretet kaptak a kombájn­javítók, akik több hiányzó alkatrészt a selejtkombájnok- ból szedtek ki és tettek használhatóvá. A megtartott gépszemlén minden kom­bájn megfelelt a műszaki tűz- és balesetvédelmi köve­telményeknek. A taggyűlésen a kombájno­sok szóvá tették, hogy a ta­nyaközpontban a víz nem iható. Kérték, a nehéz mun­kához elegendő meleg ételt kapjanak. A pártszervezet ja­vaslatára a tsz vezetői intéz­kedtek : fejenként másfél adagos ebédet kapnak!'>uWz helyett kólát, szódavizet szál­lítanak. A gépcsoport részé­re vásároltak egy nagymére­tű hűtőszekrényt, amit a Pe- tőfi-telepen helyeznek el, eb­ben hűtik az üdítőitalt. Bér és teljesítmény A kombájnosok vállalták, hogy vasárnap és éjjel is dolgoznak, de kérték a szö­vetkezet vezetőit, hogy ele­gendő tehergépkocsi és von­tató legyen, mert a múlt esz­tendőben is előfordult, hogy a kombájnok) szállítóeszkö­zök hiányában álltak. Szóvá tették: tavaly gépkocsihiány miatt nagy volt a szállítás közbeni szemveszteség is. Ha kevés a gépkocsi, minden kombájnos azon iparkodik, hogy kiürítsem tartályt, ezért a gépkocsira a megengedett­nél több gabonát halmoznak fel, aminek egy része a rázós úton elfolyik. A vezetőség már intézkedett, minden használható szállítójármű a gabonabetakarítást szolgálja, azon lesznek, hogy a kom- bájnosoknak egy percet ne kelljen várakozni az ürítés­re. Mivel sok a dűlt gabona, felázott a talaj, lassabban le­het jó minőségű munkát vé­gezni. Kérték a vezetőséget, hogy a teljesítménynormá­kat ehhez Igazítsák. Mérle­gelve a helyzetet, úgy dön­töttek, a végleges teljesít­ménynormákat közvetlenül az aratás előtt alakítják ki, az akkori helyzet ismereté­ben. > ÖhRnn Up—'OtUÍsIp Az állattenyésztők is Az állattenyésztők alap­szervezete a 3-as számú. Az aratás gyakorlatban tőlük távol esik, mégis volt kéré­sük, javaslatuk. Többen is szóvá tették, nehogy eléges­senek egy szál szalmát is, mert arra az állattenyésztés­nek nagy szüksége van. Szal­ma hiányában szójaszárat kellett szecskázniuk, hogy almot rakhassanak a tehe­nek alá. Ha a szükség úgy kívánja a két etetés, fejés között, reggel 8-tól délután 4-ig az állattenyésztők is részt vesznek a szalmabeta­karításban, kazlazásban, a terményszállításban. A gazdaságvezetők elkészí­tették az aratás részletes me­netrendjét. Megvitatták párt­taggyűléseken, utána megis­merkedett az egész tagság a feladatokkal. A megyei aratási verseny­ben a tiszalöki kombájnosok minden évben szerepelnek a nyertesek listáján. Ebben a reményben az idén is csat­lakoztak a TESZÖV felhívá­sához. Az előkészületek ar­ra engednek következtetni: a díjkiosztó ünnepségen tisza­löki kombájnos nevével is találkozhatunk. Csikós Balázs A nyíregyházi MEZŐGÉP törzsgyárában készülnek a kon­zervgyárak részére a meggyszártépö gépek, melyekkel lé­nyegesen meggyorsítható a feldolgozás. Markovits Miklós nagy pontosságú helyzetfúrógépen a hajtóműház furatait készíti. (Jávor László felv.) Ifjúsági takarékbetét­ben 232 millió Növekszik azoknak a fia­taloknak a száma, akik — havonkénti rendszerességgel — ifjúsági takarékbetétben gyűjtik megtakarításaikat. Szabolcs-Szatmár megyében 24 451 fiatalnak van ifjúsági takarékbetétje. Különös fi­gyelmet és elismerést érde­mel az, hogy az általános iskolák pedagógusai az el­múlt iskolai tanévben nagy gondot fordítottak a tanulók körében a nevelő és szervező munkára. Ennek eredménye­ként megyénk iskoláiban az iskolai takarékbélyeg-betét- ben összegyűlt 15 millió forint. Jelentős azoknak a száma is, akik az öt év lejárta után különböző célok megvalósí­tására a betétet megszüntet­ték és igénybe vették az if­júsági takarékbetétnek öt éven át tartó takarékossággal járó kedvezményeit. Szabolcs-Szatmárban az if­júsági takarékbetétben össze­gyűjtött megtakarítás összege jelenleg 232 millió forint.

Next

/
Thumbnails
Contents