Kelet-Magyarország, 1980. július (40. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-11 / 161. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. július 11. Kommentár Carter—Huatalálkozó Nyolcvan percig, az előirányzottnál jóval tovább tartott Tokióban az első csúcstalálkozó Carter amerikai elnök és Hua Kuo-feng kínai miniszterelnök között. A szűkszavú kommünikéből is kitűnik, hogy a két ország belső viszonyain kívül jóformán mindenről — Kambodzsáról, Afganisztánról, az ázsiai és távol-keleti helyzetről stb. — szó esett, mégpedig mindenről szovjetellenes szándékoktól indíttatva. Carter tokiói látogatása, részvétele az elhunyt japán kormányfő, Ohira Maszajosi gyászszertartásán önmagában érthető. Csakhogy nem ez volt a látogatás elsőszámú indítéka. A jóval Carter előtt Tokióba érkezett Hua Kou-feng kínai párt- és miniszterelnök már beható tárgyalásokat folytatott Japán vezetőivel, köztük Ohira várható utódjával, továbbá az ausztrál miniszterelnökkel. Japán— Kína—Ausztrália kibontakozó együttműködése (például a kambodzsai válság ügyében) veszélyes tényező. Ez a három ország a szélesebb értelemben vett csendesóceáni körzet sorsát erőteljesen befolyásolhatja. Ezért a Carter—Hua-találkozó túlmutat a még oly hatalmas csendes-óceáni térség keretein. A Moszkva által teljes joggal „kínai kártyának” nevezett taktika kibontakozásáról van szó. Megfigyelők a japán fővárosban jogos aggodalommal állapították meg, hogy az amerikai—kínai kapcsolatok további erősítése a feszültség fokozásához vezethet, a csúcstalálkozó a Vietnamra és a Szovjetunióra való nyomás eszközeként fogható fel. A Carter—Hua-megbeszé- lés nyolcvan perce megerősítette az amerikai politika szovjetellenes jellegét és tovább csorbítja a szovjet—kínai—amerikai kapcsolatokban kialakított egyensúlyt. Nem csoda hát, hogy még a Newsweek című amerikai hírmagazin kommentáló cikke is ezt a címfeliratot viselte: „Nem billentünk-e át túlságosan?” J. E. Koreai parlamenti delegáció Budapesten Az országgyűlés meghívá- küldöttsége. Fogadásukra a sára Cse Hi Dzong munka- Ferihegyi repülőtéren megje- ügyi miniszter, képviselő ve- lent Péter János az ország- zetésével csütörtökön Buda- gyűlés alelnöke, valamint pestre érkezett a Koreai Né- Kim Jong Szun, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság pi Demokratikus Köztársaság legfelsőbb népi gyűlésének magyarországi nagykövete. Képünkön: Cse Hi Dzong munkaügyi miniszter, a küldöttség vezetője Péter János, az országgyűlés alelnökének társaságában. (Kelet-Magyarország telefotó) Amerikai—kínai tárgyalások Tokióban Carter és Hua Kuo-Feng tokiói tárgyalásain — mint ezt a Fehér Ház szóvivője később közölte — a felek „lényegében” egyetértettek az Afganisztánra és Kambodzsára vonatkozó „stratégiai kilátásokat” illetően, és állításuk szerint az ottani legutóbbi események „fenyegetik a délnyugat-ázsiai és az indokínai békét”. i Ugyanakkor a bukott Pol Pot-rendszer megítélésében és elismerésének kérdésében nem fedték egymást a nézetek. Amerikai részről másfelől szükségesnek tartották hangsúlyozni, hogy az amerikai—kínai, a japán—kínai és a japán—amerikai kapcsolatok fejlesztése nem irányulhat a Szovjetunió ellen, s megjegyezték, hogy „az amerikai—szovjet viszony is fontos”. A szóvivő szavaiból kiderült, hogy az egyórás hivatalos tárgyalás megkezdése előtt csupán a tolmácsok bevonásával lezajlott 15 perces négyszemközti eszmecserén „szó eshetett a Koreai-félsziget helyzetéről”, valamint a kínai—vietnami határon tapasztalható feszültségről is, de ezt nem erősítette meg. A japán külügyminisztérium illetékese azt hangsúlyozta, hogy az amerikai— kínai találkozó tokiói megtartása önmagában is jelképes értelmű, s Carternek és Huának az ideiglenes japán kormányfővel, Itóval való eszmecseréjével együtt kifejezte „a három ország szolidaritásának elmélyülését”. Az amerikai—kínai tárgyalások mindazonáltal elsősorban a két vezető személyes érintkezésének megteremtését szolgálták. . Politikai gyilkosság Ismeretlen tettes szerdán Beirútban meggyilkolt egy iraki diplomatát, hármat pedig megsebesített. A merénylő egy robogó autóból nyitott tüzet a diplomatákra. Az iraki hírügynökség iráni ügynököket vádol a merénylet elkövetésével. Magyar vezetők távirata a Mongol Népköztársaság nemzeti ünnepe alkalmából TELEX T.ÜNTETÉS BÍLBAÓBAN A baszkföldi baloldali pártok és szakszervezetek felhívására több mint 15 ezer ember tüntetett szerdán Bilbaó- ban, az ETA baszk szeparatista szervezet terrorcselekményei ellen. Az ETA néhány híve benainespalacko- kat dobott a békés tüntetőkre, de a merénylet nem okozott kárt sem emberéletben, sem anyagiakban. ÜJ KIRÁLY MALAYSIÁBAN Kuala Lumpurban csütörtökön trónra lépett a Malaysiái Államszövetség hetedik uralkodója, Ahmad sah. A 49 esztendős Ahmad sah eddig Pahang szövetségi állam szultánja volt. Az alkotmány értelmében Malaysia államfője öt évig foglalja el a trónt, s mindig a tizenhárom szövetségi állam közül kilencnek a szultánja közül választják. FÖLDRENGÉS GÖRÖGORSZÁGBAN Súlyos károkat okozott Gö- rökországban a hét eleji földrengéssorozat. A földmozgások következtében '239 ház összeomlott, további 1700 épület megrongálódott. A le- omló épületelemek 19 személyt megsebesítettek; egy ember szívrohamban halt meg. A görög kormány Vólosz és Lamia környékét katasztrófa sújtotta területnek nyilvánította. REPÜLÖSZERENCSÉTLENSÉG A NATO szardíniái támaszpontjáról való felszállás után a tengerbe zuhant a nyugatnémet légierő egyik gépe. A pilóta életét vesztette. DOLLARHAMISlTÓKAT FOGTAK LE A nyugatnémet rendőrség dollárhamisítókon ütött rajta szerdán Münchenben és őrizetbe vett öt olasz állampolgárt. Mintegy kétmillió névértékű hamis papírdollárt találtak a helyszínen. A rajtaütéskor kirobbant tűzharcban egy olasz megsebesült, egy társuknak pedig sikerült elmenekülnie. A Mongol Népköztársaság nemzeti ünnepén — a népi forradalom győzelmének 59. évfordulója alkalmából — Kádár János, az MSZMP Központi Bizottság első titkára, Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és Lázár György, a Magyar Népköz- társaság Minisztertanácsának elnöke a következő táviratban üdvözölte Jumzsagijn Ceden- balt, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának első titkárát, a Mongol Népköztársaság Nagy Népi Hurálja elnöksége elnökét és Zsambin Batmönht, a Mongol Népköztársaság Minisztertanácsa elnökét: ★ Országos Tanácsa, a SZOT, a KISZ, , az Országos Béketanács és a Magyar Nők Országos Tanácsa ugyancsak táviratban üdvözölte a mongol partnerszervezeteket. Kedves elvtársak! A Mongol Népköztársaság nemzeti ünnepén, a népi forradalom győzelmének 59. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsa és Minisztertanácsa, a magyar nép és a magunk nevében elvtársi üdvözletünket és szívélyes jókívánságainkat küldjük önöknek és a testvéri Mongólia népének. A magyar nép nagy figyelemmel kíséri a mongol dolgozó nép országépítő munkáját, és őszinte örömmel tekint nagyszerű eredményeire, amelyeket marxista-leninista élcsapata, a Mongol Népi Forradalmi Párt vezetésével elért a szocializmus építésében. A Mongol Népköztársaság békepolitikája aktív részét képezi annak a harcnak, amelyet a szocialista közösség országai és a világ haladó erői folytatnak a nemzetközi béke és biztonság megteremtéséért, az enyhülési folyamat elmélyítéséért és az egyetemes emberi haladásért. A Magyar Népköztársaság és a Mongol Népköztársaság diplomáciai kapcsolatai felvételének 30. évfordulójáról történt megemlékezés évében örömmel állapíthatjuk meg, hogy azok az eredmények, amelyeket kétoldalú kapcsolatainkban elértünk, nagyszerűen példázzák szocializmust építő országaink testvéri barátságát, a szüntelenül fejlődő és egyre tartalmasabb együttműködésünket. Ez egyaránt szolgálja népeink és közös ügyünk, a szocializmus javát. Nemzeti ünnepükön kívánjuk önöknek és a testvéri mongol népnek, hogy újabb kimagasló eredményeket érjenek el a Mongol Népi Forradalmi Párt XVII. kongresszusa határozatainak valóra váltásában, a VI. ötéves terv teljesítésében, hazájuk felvirágoztatásában, a szocialista közösség egységének erősítésében, a népek békéje és biztonsága nemes ügyének szolgálatában. Apró Antal, az országgyűlés elnöke az évforduló alkalmából táviratban köszöntötte Nyamin Luvszancsülte- met, a Mongol Népköztársaság Nagy Népi Huráljának elnökét. A Hazafias Népfront Mongólia ünnepe Jurták — eltűnőben KÄ Másfél szoba — Regény — összkomfort 49. „Viszlát” — int búcsút Sári. „Kellemes hétvégét, Szalók elvtárs” — húzza magára végre a kabátját Hartmann Zoli. „Viszlát, gyerekek! Mindenkinek jó pihenést, jó mulatóst !” — kiáltom vidáman, majd ártatlan arccal Jutkára nézek, s ai meglepetéstől szinte dadogva kérdem: „És maga, Juditka?” — S a fehér köpenyére mutatok. „Még marad — mondja irigyen Bódis Gyurka. — Talán egy diszkrét telefont vár... Hja: egy egyedülálló, szabad asszony...” „Bolond!” — nevet rá Jutka. — Mondtam, hogy a kislányomat várom!” „Ezt mindenki mondhatja, aki már szült egyet magának! — legyint Gyuri, és végre indul az ajtó felé. Ott megáll, megfordul. — Általános viszlát, és csőstül a jókívánság! Mindenki úgy töltse a hétvégét, ahogy a legjobban szeretné!” — És végre kint van az ajtón. Utánanéztem, s csak magamban mondtam: „Nem is lenne rossz, hallod!” „Csók főnök!” — kiáltja Sári az ajtóból. „Puszi, puszi!” — integet Ibolyka is, aztán mindenki elviharzik. Pottornyai tempósan nyomul utánuk, az ajtóban megáll, pillantása Jutkát röpködi körül, aztán megállapodik rajtam. Lassan elmosolyodik, és valami furcsa nyomatékkai a hangjában így szól: „Szerencsés nyak- és lábtörést! Viszlát, Juditka!” — S már csukja is ránk oda- kintről az ajtót. Riadtan meredtem utána. „Ez mi volt?” — néztem aztán Jutkára. „Fogalmam sincs!” Szárazán nyeltem. „Ez sejt valamit... Csak nem te beszéltél?!” „Ugyan! — lövellt düh a szeméből. — Megőrült?!” „Hát akkor? Mert valamit akart ezzel mondani !... De honnét...! Rántott a vállán. „Ahogy maga néha rám néz... Idegenek előtt is . Ügy látszik, az öreg jobb megfigyelő, mint hittük!” ★ Odaugrottam hozzá és átöleltem, mert végre, végre megtehettem. „Hát hogy nézzek rád, mondd?! Hogy nézzek?! — A száját kerestem; darabig húzódozott, de aztán vadul visszacsókolt. — Mit képzelsz — ziháltam aztán —, meddig lehet bírni ezt az alakoskodást?!” „Eddig lehetett!” — mosolygott csibészesen, s most már ő tapadt rá a számra. „Meg tudunk inni egy kávét?” — kérdeztem mohón. Órájára nézett, bizonytalanul intett. „Érdemes? ötkor találkozom a férjemmel, hozza Krisztit. És már négy óra tíz”. „Persze! — sóhajtottam, s megint magamhoz húztam. — Te! Ez a hét olyan volt, mint egy őrjárat a Szaharában, üres kulaccsal... Úgy szomjazok rád, hogy belerokkanok”! Megint megcsókolt, aztán szelíden eltolt magától. „Ez a hetem iszonyúan hajszás volt... Meg aztán tudja, hogy vigyáznunk kell!” A fogam csikorgattam, úgy fájt, hogy elhúzódott, de tudtam: igaza van. Itt vagyunk az intézetben, s az ajtón bármikor bárki benyithat. „Meddig lehet ezt így bírni?! — lihegtem. — Meddig?” Könnyedén megsimította arcom. „Nem vagyunk húszévesek!” „Hát én nem, az fix! — mondtam dühösen. — De ezt most miért mondod?” „Mert nekünk már tudnunk kell uralkodni magunkon! Egy taknyos kölyök lelép, ha nem kapja meg rögtön, amit akar . . . De maga?” Elhúzódtam tőle, a labor másik sarkába mentem, leültem, rágyújtottam. „Tudod jól, hogy amíg nem szerettél nem is kellettél — szóltam csöndesen. — Ilyen vagyok. Valószínűleg a gőg teszi. Akinek nem kellek, nekem sem kell! De amióta bevallottad,- hogy te is ...” Fejét ingatta. „Ha ezt tudom, inkább a nyelvem harapom le! Csak azért voltam őszinte magához, hogy megnyugtassam. Hogy örömet szerezzek. Hogy boldognak lássam! Végre egy kicsit boldognak!” ... „Te drága!” — sóhajtottam meghatva. „De ha tudom, hogy ez lesz a vége...” „Hát mit vártál volna? — néztem rá szemrehányón. — Hogy amikor a hónapokig tartó kínlódás, kétely, remény és kétségbeesés után végre bevallód, hogy te is szeretsz: ettől én lenyugszom?” „Azt, azt! — intett hevesen. Mindig úgy mondta: csak ezt szeretné hallani! És ez magának elég!” Bólogattam. „Mert biztos akartam lenni benned!” „Most már biztos lehet. Ez nem elég?” (Folytatjuk) „Jurtaváros” — így nevezték századunk első évtizedeiben Mongólia fővárosát. S joggal: a középkori, szinte prefeudális viszonyok között, vallási béklyók szorításában élő mongol nép legnagyobb településére is az ország általános elmaradottsága volt jellemző. Ide, a későbbi Ulánbátorra átkeresztelt Ugrába vonultak be 1921. július 11-én az antifeudális, népi forradalmat vezető Szu- he Bator csapatai. E nap azóta is Mongólia nemzeti ünnepe, hiszen ez a győzelem vezetett három évvel később a köztársaság kikiáltásához, s a föld második szocialista országának létrejöttéhez. 1921 óta 59 év telt el: történelmileg viszonylag rövid idő, a hazánknál mintegy ti- zenhatszor nagyobb, de mindössze 1,5 milliós népességű ország élete mégis gyökeresen megváltozott. Megszűnt a lámák uralma, véget vetettek a jobbágyrendszernek, felszámolták az írástudatlanságot. Az egykori „jurtaváros” ma már 400 ezer lakost számlál. A Mongol Népi Forradalmi Párt vezetésével végbement fejlődés bebizonyította, hogy a kapitalista szakasz kihagyásával, egy alacsonyabb társadalmi fokról is lehetséges közvetlenül átlépni a szocializmus korszakába. Mongóliában ugyanis a 60-as évek eleje óta már a szocializmus műszaki-gazdasági alapjainak megteremtésén dolgoznak. E feladat megvalósításában jelentős szerepet játszik a szocialista országok gazdasági közössége is. Hazánk például geológusokat, hidrológu- sokat küld segítségül: részt vettünk többek között a szonginói biokombinát és az ulánbátori ruhagyár felépítésében. Mongólia 1962- ben lépett a KGST tagjái sorába, s a szervezet számos olyan intézkedést hozott már, amelynek célja a mongol gazdaság fejlesztésének meggyorsítása — végső soron pedig a fejlettségi színvonalkülönbségek leküzdése. Természetesen az ország földrajzi adottságai, hagyományai alapvetően befolyásolják ezt a folyamatot. Változatlanul döntő fontosságú például az állattenyésztés, (Mongólia első helyen áll a világon az egy főre jutó állatállomány terén), igaz a mostani, VI. ötéves tervben annak belterjesebbé tételét tűzték ki célul. A megművelt területek növekedése és a gépesítés révén egyre nagyobb jelentőségre tesz szert a sokáig elhanyagolt földművelés is — Mongólia napjainkban maga fedezi gabonaszükségletét. Ami pedig a mongol népgazdaság jelenét illeti, a távoli baráti ország idei terveiben ismerős feladatok találhatók: a hatékonyabb gazdálkodás, az anyag- és energiatakarékosság, s az ésszerűbb munkaszervezés előtérbe állítása. E célkitűzések megvalósításához kívánunk sok sikert a mongol népnek mai nemzeti ünnepén. SZ.
