Kelet-Magyarország, 1980. július (40. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-11 / 161. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. július 11. Száz szakmunkás jelentkezik • „Pénz és munkatársak" • „Érettségizni szeretnék" • „Brigádot szervezek" Az imént még zsongott a terem, mint a fiatal erdő. Száz ifjú ember várakozott ragyogó szemekkel a nagy pillanatra, amikor egyszerre találkoznak önálló életük in­dulásának élményével. A frissen megízlelt szabadság boldog, nyugtalan hangulata vibrált a levegőben. S ekkor, hirtelen, mintha karmester intett volna, az arcokról el­tűnt a mosoly. Lehajtott fej­jel vették tudomásul Tóth József villanyszerelő szava­it: — Valamennyi társam ne­vében búcsúzom a tanuló- élettől. Növekedett az igényesség Ismét ünnepélyes körülmé­nyek között fogadták az ifjú szakmunkásokat a SZÁÉV központjában. Az elmúlt na­pokban tartott rendezvény több éves hagyományra te­kint már vissza. Az a célja a vállalat veztőségének, hogy ily módon is emlékezetessé tegyék a tanulmányaikat be­fejező fiatal szakemberek munkába állását. Csaknem százan végeztek ebben a tanévben a SZÁÉV tanulói közül. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy több mint 120 tanuló­nak kellett volna felszaba­dulnia, a szakma elméleti és gyakorlati vizsgakövetelmé­nyeit azonban csak kilenc- venheten tudták teljesíteni. képző intézetben tanulták a szakmát. Az iskolák képvise­letében Gégény János, a 110- es szakmunkásképző intézet igazgatója búcsúztatta a volt tanulókat. — Ügy érzem, nem kell külön hangsúlyozni mit je­lent, ha száz -fiatal egyszerre találkozik a munkahellyel, most, amikor nagy szükség van a dolgos, szorgos mun­káskezekre, a fiatalság len­dületére. Bízom abban, hogy ez a nap is hozzájárul a munkáskollektívába való si­keres elhelyezkedéshez. — Együtt fogunk élni a munkahelyen: élhetünk kel­lemetlenül is, de élhetünk vidáman, elégedetten is — fogalmazott Seres Antal. — Az egyéniségét senkinek sem kell feladni a kollektíva ked­véért. De olyan munkahely nincs, ahol csak az egyén ér­dekei érvényesülnének. Az érdekek ütköznek, csiszolód­nak és beilleszkedik az egyé­ni érdek a nagyobb célok egész rendszerébe... Tanulni a fogásokat Sok javaslat, ötlet, tanács után vajon a fiatalok milyen terveket dédelgetnek? Szoboszlai Miklós szoba­festő, mázoló és tapétázó: — A szakma kiváló tanulója voltam. Elméletileg jól tu­dom, amit kell. De gyakor­Az ifjú szakmunkások fo­gadása (Jávor L. felvétele) latból olyan 2—3 évre van szükségem a biztonsághoz. Erre vágyom: biztos szakmai fogások, gyorsaság. És sze­retnék mielőbb érettségizni... Tolnai András, kőműves: — Harmincnégyen kezdtük együtt a szakmát tanulni és most levizsgáztunk tizenöten. A többi elment, megbukott, kiesett stb. Szerintem a 3 év nem elég a szakmai gyakor­lat elsajátításához. Másfél évig csak vakoltunk. Ezért is gondoltam és gondoltuk úgy, segítsük egymást ezután is. Most egy ifjú szamunkás szocialista brigádot szervezek. Szeretnénk együtt maradni... Kovács Sándor, központi­fűtés- és csőhálózat-szerelő: — Én nem maradok a válla­latnál, a KEMÉV-hez megyek dolgozni. Semmi más oka nincs, mint hogy a KEMÉV nem képez szakmunkásokat, nekem meg ott dolgozik az édesapám. Nem maradtak el a hosz- szú távra szóló jó tanácsok sem. Az elbocsátó iskolák ve­zetői arra hívták fel a fi­gyelmet, hogy ne feledkezze­nek meg a tanulóévek után sem a szakmai és az általá­nos műveltség állandó gya­rapításáról. A vállalati KISZ- bizottság képviselője a hat­százas létszámú ifjúsági kol­lektíva patronálását ajánlot­ta fel a munkakezdés első lépéseihez. A gazdasági veze­tés nevében Seres Antal szólt a fiatalokhoz. Nagy tetszés­sel fogadták, hogy nem pa­pírról olvasott fel csiszolt mondatokat, hanem gondola­tait igyekezett közvetlen for­mában megosztani. Baraksó Erzsébet — Nem érdemes elhallgat­ni ezt a tényt fejtette ki Váratlan találkozás a rendőrökkel... véleményét Seres Antal mű­szaki igazgatóhelyettes. — Nem biztos, hogy csak a jó eredmények emlegetése vezet célhoz. Igaz, soha nem volt még ilyen magas a sikertele­nül vizsgázók aránya, de ez is jelez valamit. Mégpedig Hazafelé lopott motoron Egy motorkerékpár-lopás miatt állították a bíróság elé március 17-én délután a ko­rábban már háromszor bün­lopott. A bíróság 1 év 2 hó­nap szabadságvesztést szabott ki rá, két évre eltiltotta a közügyektől. Az ítélet jogerős. Félkész lakások konzervgyáriaknak Sorház a Ságvári-telepen Hasznos kezdeményezés áll megvalósítás előtt a Nyír­egyházi Konzervgyárban. A gyár vezetői elhatározták, hogy félkész lakás építésével enyhítenek dolgozóik lakás­gondjain. A tanács és az OTP még mindig nem tudja kielé­gíteni az igényeket, a gyár dolgozói közül is sokan vár­nak lakásra. Társadalmilag és a gyárnak egyaránt hasz­nos az építkezésnek ez a módja. Ugyanakkor az épít­kező dolgozóknak lényegesen kevesebbe kerül az otthon- teremtés. A gyár illetékesei megke­resték a Nyíregyházi Lakás­építő és Fenntartó Szövetke­zetét, amely vállalta a beru­házó, szervező és lebonyolító szerepét. A tervet már a gyár rendelkezésére bocsá­totta a szövetkezet, a költ­ségvetés készítése most van folyamatban. Már a telkeket is kijelölték a Ságvári-tele­pen. A terv szerint sorház épül, ami azt jelenti, hogy a kétszintes lakások egymás­hoz kapcsolódnak. Vala­mennyi lakás kétszintes lesz és 72 négyzetméter alapterü­letű. Két és fél szoba, kony­ha, fürdőszoba és garázs al­kotja majd az új otthonokat. A „félkész jelző” azt jelenti, hogy a kivitelezők tető alá hozzák a lakásokat, a külön­böző berendezések, fürdőká­dak, vízcsapok beszerelése, a burkolás, valamint a vako­lás a leendő tulajdonosra vár. A felsorolt munkákhoz segítséget adnak a szocialis­ta brigádok, a rokonok, a barátok, egyszóval ezek a munkák kalákában is elvé­gezhetők. Ez az építkezőnek anyagi megtakarítást jelent, ugyanakkor nem kötik le a kisebb építőipari üzemek ka­pacitását. Az első négy lakás építését még idén elkezdik. Fő kivi­telező lesz a nyíregyházi Vö­rös Csillag Tsz építőbrigádja. Jövőre és 1982 elején még 12 lakást építenek, az utóbbi tucatnyi lakás kivitelezőjévé a konzervgyár építőbrigádját jelölték ki. Hogy ki lesz a szerencsés tizenhat, még nem dőlt el. A dolgozók ki­választása most van folya­matban. Előnyben részesül­nek a több gyermekes csalá­dok, a gyárban dolgozó há­zaspárok, általában a fizikai dolgozók és azok, akik több műszakban dolgoznak. A ki­jelölés körültekintő szociál­politikai munkát igényel. A kijelölt építkezők vállalati kamatmentes kölcsönt kap­nak. Persze differenciáltan. Az építkezők anyagi helyze­te, végül, de nem utolsósor­ban munkája is mérlegre ke­rül a kijelölésnél. (n. 1.) # Idegenvezetők úttörő-nyakkendővel # Óvatos szülők # Nem mind arany, ami összkomfort r Uttörőnyár Nyírbátorban Lórántné Hudák Katalin és Baracsi Miklós mondják a Nyírbátorban a KISZ-bi- zottságon: — Soha ilyen gazdag út­törő nyarunk még nem volt mint az idei lehetett volna. Tavaly a járás és'a város út­törői közül minden harma­dik gyerek táborozhatott. Idén a keretszámunk vala­mennyit nőtt. Sokat jelent, hogy a szatmár—beregi ke­rékpártúra indító állomása Nyírbátor. — A nyár? — Mindent megszervez­tünk. A szabolcsi túrára két­szer húsz gyerekünk indult el. A beregi túrára indulókat úttörő idegenvezetők fogad­ják. Ügyeletet tartunk, két- két pajtás fogadja a vendé­geket, megismerteti őket Nyírbátorral. A gyerekek há­rom iskolából, a honvédelmi szakkörös pajtásokból verbu­válódtak. — A túrázók? — A szatmár—beregi tú­rára 11 csoport indult, átla­gosan 15—20 gyerekkel. Saj­nos a szülők óvatosak. Sok gyereket nem engedtek el, pedig az a tapasztalatunk, nincs olyan rossz Idő, nincs olyan kényelmetlenség, ami elvehetné a gyerekek kedvét. — Mit tartogat még a nyár? — Máriapócsi úttörők a Szalajka-völgybe, a balká- nyiak a Balaton köré, nyír- béltekiek Dunántúlra indul­nak. Nyírbátorból a Il-es is­kolából Oroszlányba mennek gyerekek. Már volt egy sport­táborunk Kállósemjénben, a végzős úttörőknek, tehát a búcsúzoknak Balsán szervez­tünk építőtábort. Hatszor 150 úttörő pihenhet Káptalani ü- reden, tizenhármán utaznak Magdeburgba, cseretáborba. — Mi kell tehát a jó út- törőnyárhoz? — A tanácsoktól, a gazda­ságoktól nagyon sok segítsé­get kapunk. A szülők segít­sége, megértése, okossága te­hetné még gazdagabbá a nyarat. Mi hisszük, hogy szeptemberben azok a gye­rekek lesznek a legboldogab­bak, akik túrákon vettek részt, vándortáborokban töl­töttek 10—14 napot. (bartha) azt, hogy növekedett az igé­nyesség a szaktudás megíté­lésében, mind az iskolai ok­tatásban, mind pedig a szak­mai gyakorlatban. Ez elvileg azt jelenti, hogy a korábbi­nál jobban felkészült fiata­lokat kapunk. S ez a vállala­ti kollektíva szempontjából hasznos. Szükség van rájuk Akiknek most nem sikerült, még van idejük, hogy felké­szüljenek, s újra vizsgát te­gyenek. A többieket pedig ezen az ünnepségen adta át jelképesen az iskola a válla­latnak. Kőművesek, ács-áll­ványozók, szobafestők, vil­lanyszerelők, víz-gáz- és köz­pontifűtés-szerelők, hegesz­tők, épületüvegezők, asztalo­sok és autószerelők állnak munkába ezekben a napok­ban. Három iskolában, a nyíregyházi 110-esben, a 107- esben, illetve a mátészalkai 138-as számú szakmunkás­tetett Orgován Imre 23 éves nyíregyházi lakost. A bíróság 10 hónapot szabott ki rá a motorért, de mivel az ítélet nem vált jogerőssé, a tárgya­lás után hazaengedték. Or­gován előbb családlátogatás­ra indult, s este 11 óra táj­ban szánta rá magát, hogy hazamegy Alsóbadurba. Az állomás elől induló buszt le­késte, s mivel már elég ittas is volt ahhoz, hogy bátor le­gyen, elindult az Arany Já­nos utcán egy motort keres­ni. Sikerült egy Verhovinát találni, a lakatot egy acélfű­résszel leszedte róla, s mivel a berúgókar már korábban letört, betolással akarta elin­dítani a járművet. Körülbe­lül száz métert jutott előre, amikor rendőrökkel találta magát szemben, akik megál­lították, így Orgovánnak nem maradt más választása, mint beismerni, hogy ismét motort Elkészültek a szerkezeti elemek összerakásával az CPSZER vállalat munkásai annak a háznak az építésénél Vásárosnaményban, amelynek a földszintjén a városi-járási OTP- fiók kap helyet, az emeleteken pedig 18 lakás lesz. Még az idén egy újabb ház építéséhez is hozzákezdenek a mostani mellett, ahol a földszinten a központi orvosi rendelőt alakítják ki. (Elek Emil felv.) Só-show Egyre több mezőgazdasági nagyüzemben hallani ma­napság a panaszt: nincsen marhasó. Pedig köztudott, hogy a vén kecske is szíve­sen megnyalja a sót, hát még a tenyésztésbe fogott te­hén vagy bika. A szállítók arra hivatkoznak: nem küldi a külföldi partner a megren­delt mennyiséget. így aztán a 150 forintos mázsánkénti áron forgalomba kerülő ter­mék nagyon-nagyon hiány­zik. Alig zajlik le azonban egy ilyen vita tsz és sószállító között, megérkeznek a pros­pektusok. Szépek, kívánato­sak, s azt ajánlják, hogy a gazdaság vegyen marhasót, mégpedig olyat, amelyben különböző nyomelemek, ha­tóanyagok vannak beledol­gozva. Mondani sem kell, fő­leg olyan hatóanyagok, me­lyet az állat más takar­mánnyal, keverékkel amúgy is megkap. Az ügy lényege azonban nem is ez. A rek­lámozott marhasó, ez- a ke­vert csoda, mázsánként leg­olcsóbban 700, legdrágábban 1500 forintért kapható. Só tehát van. Csak éppen valaki rájött arra, hogy meg lehet tetemesen emelni az árat. Világos, hogy amikor az önköltség egyetlen gazdaság­ban sem mellékes, nem kap­kodnak a sócsodák után. En­nek aztán az a következmé­nye, hogy kialakulnak a kis­kapus kapcsolatok, s így ke­rítenek sót a jószágnak. Le­het, hogy a sót forgalmazók­nak az az elvük: nyalja, nem nyalja, nem kap mást? (bürget) Mindenki rendes... jm busz időben ért az ál- /I lomáshoz, még el le- w m hetett vele érni a ki­rajzó vonatokat. Jó is, mert voltak rajta elegen, akikre nem várt volna a vonat, ha a busz nem jön időben! Volt viszont, aki a buszra várt, és akire korántse vártak annyi­an, mint a leszállásra. Egy ellenőr. Ahogy ilyenkor szo­kás, csak egy ajtó nyílt ki, és az utasok egyenként szál­longtak ki. Néhányon han­goskodtak, hogy lekésik a vo­natot, mert még nincs je­gyük, ám az ellenőr pontos időelszámolást csinált, mi­szerint mindenki eléri a buszutasok közül a vonatot, mert 6ű-as menetütemet vé­ve alapul, továbbá másfél perc sorbaállást számolva a legkorábban induló vonathoz is nyugodtan oda lehet érni. A barátom be is látta ezt, nem tolakodott, előkészítet­te bérletét és várt. Mondom, várt. Mégis váratlan megle­petés érte, amikor az ellenőr határozott büntethetnékről tett tanúbizonyságot irányá­ban, mert — mint kiderült, — nem volt felírva a bérlet­szelvényre a bérlet száma. Végül azonban a hiányosság azonnali megszüntetésében egyeztek meg, barátomat nem büntették meg, így min­den rendbe jött, ellentétben a barátom vonatával, mely rendben ment: el. Barátom egyáltalán nem izgága ember, ekkor mégis határozottan meg volt győ­ződve arról, hogy itt valaki vagy valami nem rendes. Hát vegyük sorra. A busz az ren­des, mert időben ott volt. Az ellenőr rendes, mert ellenőr­zött. A hangoskodó utasok is rendesek, mert jegyet akar­tak venni a vonatra. A bará­tom is rendes, mert különben nem lenne a barátom. Rendes a vonat is, mert időben elin­dult. Ha tehát minden és mindenki rendes, akkor egy pechről lehet csupán szó, méghozzá egy rendes pech­ről, mert egy pech akkor ren­des, ha eléri, hogy a dolgok mindenki rendessége dacára se menjenek rendjén. Vagy mégiscsak kevés időt szánt a rendes ellenőr a ren­des ellenőrzésre? (végh)

Next

/
Thumbnails
Contents