Kelet-Magyarország, 1980. július (40. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-08 / 158. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. július 8. Egyetemisták, főiskolások, szakközé* pes diákok Szobabútor az ezrediknek Uj otthonban az Imre család Gyakorlaton a KEMÉV-nél A hagyományoknak megfelelően az idén is fogad termelési gyakorlatra diákokat — egyetemistákat, főiskolásokat, szakközépes tanulókat — a Kelet-magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat. Számuk az idei szünidőben összesen közel száz. Hetvenkilenc mélyépítő szakos építőipari szakközépiskolás június 9-től végez szakmai gya* korlatot a vállalat Nyíregyháza, Ságvári-telepi és a VI. lakókörzeti munkahelyein, valamint a betontechnológiái főüzemben. A gyakorlat elsősorban a kőművesmunka, de megismerkednek a diákok a beton-előregyártás és a csatornázás „titkaival” is. A szakközépiskolások július 5-ig dolgoztak a vállalatnál. A pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskola hat hallgatója — közöttük mélyépítő, épületgépész és épületvillamosítási szakos — június 23- tól július 19-ig végez gyakorlati munkát a vállalatnál. Június 30-tól közel egy hónapot töltenek a vállalatnál a budapesti és a debreceni Ybl Miklós Építőipari Műszaki Főiskola hallgatói. Az elsőévesek — tízen — Mátészalkán, a III/2-es építésvezetőségen kőművesmunkát — falazást, betonozást, vakolást — végeznek. Hatan — másod- és harmadévesek — technikusi és művezetői feladatokkal ismerkednek. A szakmájuknak megfelelő területen végeznek gyakorlati munkát a pénzügyi és számviteli főiskola hallgatói. Ezzel ismerkednek más főiskolák matematika szakos diákjai is. Nyíregyházi ónekkarosok Varsóban Elkészült az ezredik lakás a Nyíregyházi Lakásépítő és Fenntartó Szövetkezet szervezésében Nyíregyházán — adta tudtul egy hír a napokban. A boldog tulajdonosnak: Imre Gábornak és családjának dr. Kovács Sándor, a SZŐ VOSZ elnökhelyettese adta át a kulcsot kis ünnepség keretében. ★ Tjj. még a kulcs: nehezen fordul meg a zárban. A feltáruló ajtón keresztül elégedetten tekint körül vadonatúj otthonában Imre Gábor, a mesterséges termékenyítő állomás szakmunkása. Szép, tágas, 2+2 szobás a lakás — igazi paradicsom a régi, egy szoba konyhás Csemete utcai ház után, amit másfél évtizedes használat után hagy ott a család. Az első percek — kicsit még megilletődötten — az új lakásban. (Jávor L. felvétele) dik most' azzal, hogy sáros lábnyomok maradtak a parkettán, s valaki olajos kézzel ragadta meg a hófehér ablakkeretet. — Eredetileg építehi szerettünk volna a Csemete utcai telken — veszi át a szót a házigazda. — Három gyerekünk van, kinőttük a régi otthont. Nem kaptunk építési engedélyt, de most már örülök neki. 1975-ben beadtuk a lakásigénylést. Számunkra a lakásszövetkezet kínálta a legjobb lehetőséget: elsősorban azért, mert a megszokott környéken maradhattunk. A régi házhoz 20 percnyire van az új, itt - a Szántó Kovács János utcán. A szomszédos ABC-be jártunk eddig is vásárolni. István fiam ugyanabban az iskolában tanulhat mint eddig, s ott kezd ősszel a 6 éves Jutka is. A három gyerek ismerősen közlekedik az új falak között. A 15 éves, kereskedelmi szakközépiskolás Gabriella az elhelyezkedésükről beszél: — Az indiános tapétás kis- szoba az öcsémé lesz, a másikat én kapom. Valószínű, hogy hozzám kerül Juditka is. Az egyik nagyszobában anytxkáék alszanak majd, a másik pedig „mindenes” lesz: ott nézzük a tv-t, ott fogadjuk a vendégeket. Imréék egy hete tudták meg, hogy jubileumi lakás tulajdonosai. Ebből az alkalomból még egy meglepetés várta őket: ajándékként kaptak egy Szatmár lakószoba- bútort. . — Tizenhét esztendeig gyűjtögettünk erre a lakásra — emlékezik a háziasszony. — Még kimondani is sok a teljes árat: 593 ezer forintba kerül. „Csak” 42 ezret* kellett saját zsebből fizetnünk, mivel a vállalattól több mint 80 ezer forint kamatmentes hitelt kaptam. Az OTP-nek 280 ezer forinttal tartozunk, amit 35 év alatt törlesztünk. Egy cél már megvalósult. Terveikről így beszélt ' Imre Gábcr: — Ami bútor itt van — mutat az ajándék szekrénysorra — ennyivel van eny- nyi. Következő feladatunk: szépen berendezni a szobákat. A régi házban csak egy kopott hálószobabúitorunk van, éjjeliszekrényekkel, fésül- ködőtükörrel, az már nem való ebbe a környezetbe. Mire elkezdődik az új tanév szeretnénk átköltözni, berendezkedni. Házi Zsuzsa Varsóba utazott a Nyíregyházi 4. számú Általános Iskola énekkara, ahol a Zenei Nevelésügyi Nemzetközi Társaság (ISME) július 6 és 12 között lezajló XIV. világ- kongresszusán vesznek részt. A budafoki, az óbudai, a veszprémi zeneiskolai együttesekkel és a pesterzsébeti „Csili” kamarakórusával a zenei nevelés magyar eredményeiből tartanak bemutatót. A nyíregyházi gyerekek Szabó Dénes vezetésével, Szabó Dénesné és Rábai Júlia közreműködésével Bartók-, Kodály-, Bárdos-, Ko- csár- és Britten-műveket adnak elő a világ minden tájáról odaérkező zenepedagógusoknak. — Május végén láttuk először az épületet — kezdi a beszélgetést a gazdasszony, a gabonaforgalmi vállalat betanított munkása. — Akkor még szinte csak a falak álltak, s bizony nem hittem volna, hogy már ezen a nyáron költözhetünk. A háziak körül nagy a sürgés-forgás. Áz utolsó simításokon dolgoznak az építők. Most szabályozzák be a gáz- konvektort, ellenőrzik a felszereléseket : ég-e mindenütt a villany, jól illeszkednek-e az ajtók, ablakok. Imréné szeme ragyog, mit sem törőDöntölt a Legfelsőbb Bíróság Menekülés a gyermektartástól? Egy vendéglátóipari alkalmazott munkaképtelen feleségét és három gyermekét otthagyta, különköltözött. Az asszony pert indított ellene, amelyben gyermekenként havi 1400 forint tartásdíjat követelt. Előadta: férje korábban egy vendéglő üzletvezetője volt, de fel is szolgált, borravalót kapott, így jövedelme havonta tízezer forintra rúgott. Munkahelyét nemrég otthagyta, s most azt állítja, hogy egy büfében árusít, de borravalót nem kap, s csak havi kétezer-hatszáz forint a keresete, ami kétségbe vonható. A beszerzett kereseti kimutatás szerint a férj fizetése valóban kétezer-hatszáz forint volt. A járásbíróság, majd fellebbezésre a megyei bíróság gyermekenként havi 540 forint tartásdíjat ítélt meg. A jogerős döntés ellen emelt törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság a következőket mondta ki: — A bíróságok a férj jövedelmi viszonyait nem vizsgálták megfelelően és a tartásdíj ösz- szegéről megalapozatlanul döntöttek. A munkáltató ismételt megkeresésével tisztázni kellett volna, hogy a férj kap-e nyereségrészesedést is, és ha igen, mennyit. Csak ennek ismeretében dönthető el, hogy összesen milyen keresettel rendelkezik és mennyivel köteles hozzájárulni a gyermekek tartásához. — Tisztázni kellett volna azt is, — hangzik tovább a határozat, — hogy a férj által vezetett büfé úgynevezett szabad kasszás —, vagy szoros elszámolási rendszerben üzemel-e, valamint, hogy a kimutatott munkabéren, valamint esetleges egyéb juttatáson felül van-e más jövedelme is. Továbbá, vizsgálni kellett volna azt is, hogy jelenlegi munkahelyén valóban kizárt-e a borravaló. — Amennyiben a tartásdíj fizetésére kötelezett személy azért hagyta ott a szakképzettségének megfelelő, magasabb munkabérrel járó állását, és helyezkedett el alacsonyabb keresetű munkakörben, hogy ezzel a tartásra jogosultak igényeit kijátssza, illetve a tartásdíj összegét csökkentse, ez az eljárása nem szolgálhat javára. Ilyen esetben tehát a tartásdíj leszállítását sem igényelheti. Ezért a munkahely- változás okát is körültekintően kell vizsgálni. Az illető ugyanis olyan munkahelyen köteles elhelyezkedni, hogy a gyermekek tartásához az együttélés alatt elért, vagy azt megközelítő keresetből tudjon hozzájárulni. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az alsófokú ítéleteket hatályon kívül helyezte és új eljárást rendelt el. Nyár a Tuskolánynál Néhai Horváth János ib- rányi iskolaigazgató kezdeményezéséből született a Tisza kanyarjában az úttörőtábor. mely ma 90 gyerek elhelyezésére ad lehetőséget. Az elmúlt években az olvasótábor, ez idén a kerékpáros túra jóvoltából megyénk fiataljai is megismerkedhetnek e gyermekparadicsommal. Török András a tábor gondnoka az üzemek segítőkészségét dicséri. A fő mecénás a helyi tanács, emellett nagy vonzerő a tsz biztosította autóbusz, mely a táborlakókat viszi különböző kirándulásokra. Az építőipari szövetkezet dolgozói táborkezdetre kifestették a háló- és közösségi helyiségeket. A zavartalan 10 naphoz a Taurus helyi üzeme dolgozóinak ajándéka is hozzájárul. A gumimatracok igaz eddig csiak napozásra használhatók, mert a megyeszerte kedvelt fürdőhelyen a magas yvízál* lás, s a nagy agyagtartalom miatt még nem volt lehetőség a fürdésre. Igazi gazdák az ibrányiak s a járás többi kisdobosai- úttörői. Június közepén a paszabi és nagyhalászi kisdobosok kezdtek. Őket július elején a kótaji és nyírjákói iskolások váltották. A programot ilyenkor a túrák, sportversenyek, kulturális bemutatók töltik ki. A gondtalan élet elengedhetetlen feltétele a jó koszt. Erről a napközi otthon szakácsai gondoskodnak, s nemcsak a tuskolányi táborban. Évek óta tervezzük ugyanis költségvetésünkben a hollóházi hegyi tábort; s így ott is a mi szakácsnőink, élelmezés-vezetőnk gondoskodik a gyerekekről: amiért a szülők 26 forintot fizetnek naponként. []kepernyö| Két érdekes riportműsorról szóló megemlékezés kívánkozik a heti tévéjegyzetek elejére. Az egyik a keddi Fiatalok estje a 2. műsorban, mely aktualitásával („Turizmus itthon és határainkon túl”) és praktikusságával (középső részének fórum jellege) tűnt ki. Nekem legjobban az első „blokk” tetszett, a rendkívül tanulságos beszélgetések külföldi és hazai fiatalokkal. Parádés és igazán emelkedett hangulatú volt a végén a balatonfüredi könnyűzenei koncertről készített film: bizonyára sok — és nemcsak fiatal — nézőnek szerzett örömet, keresztmetszetet nyújtva a könnyűzene mai főbb stílusirányzataiból. A szerkesztők (Feledy Péter, Sebeő Ágnes, Wieg- mann Alfréd) jó érzékkel találták meg az ifjúságot igazán érdeklő és foglalkoztató témákat, Feledy Péter műsorvezető a tőle megszokott közvetlen, fiatalos hangvétellel adott jó tónust a műsornak, melyről szólva a kitűnő riporterekről sem illik megfeledkeznem: Déri János, Feyér Zoltán és Oltványi Tamás segítették a szerencsés szerkesztési koncepció hatásos érvényre jutását. A másik, a csütörtöki Pályakorrekció c. dokumentumfilm (Bánhegyi István, Koncz Gabriella, Koós Béla, Schulze Éva, Szántó Erika és Szántó Ferenc „csapatmunkája”) talán még érdekesebbnek ígérkezett — ami a címben kifejezett téma társadalmi súlyát és fontosságát illeti. Csakhogy ebből a riportsorozatból kevés volt a társadalmilag — legalább bizonyos mértékben — általánosítható. Az igazi, nagy témát (az egyénileg és társadalmilag egyaránt szükséges életpályamódosítás jelenlegi lehetőségeinek a bemutatását) alig érintve, a film készítői néhány rendkívüli eset bemutatásával csupán közelítették. Meg kell hagyni, hogy bámulatos volt látni- hallani azokat a kitartó emberi erőfeszítéseket, következetesen céltudatos önmegvalósításokat, melyeket a riportalanyok sorsából megismerhettünk. Minden tiszteletünk az övék. Csak ember legyen a talpán, aki példájukat követni tudja ... Közel 10 éve mutatták be színpadon — akkor is stúdióelőadásban — az egyik legnépszerűbb és legtermékenyebb drámaírónk, Csur- ka István kétségtelen irodalmi értékekkel bíró Ki lesz a bálanya c. színjátékát. A némileg kulcsdrámának (Czibor János kritikus, irodalomtörténész tragikus öngyilkosságát dolgozta fel a szerző) is tekinthető darab néhány ilyen-olyan okból talajt vesztett értelmiségi morális zülléséről, cinikussá és nihilistává válásáról szól. Elmagányoso- dott és megkeseredett figurákról, akiknek a jelleme, életvitele egy hajnalig tartó, öldöklő pókerparti során folytatott beszélgetésekben tárul föl. A mű tehát ún. társalgási dráma, melyben a pókerparti (maga is az antihősök pótcselekvése) helyettesíti a valódi színpadi cselekményt. Ebből az igen összetett problematikájú, a darabból készített kétórás (!) tévéfilmet láthattunk pénteken, Dömölky János rendezésében. Meg kell vallanom, hogy a hosszú-hosszú dialógok igencsak próbára tették az érdeklődésemet és figyelmemet. Egyedül az élesre metszett jellemek remek színészi megformálásai (köztük elsősorban öze Lajos alakítása), kárpótoltak némileg. Az is megkérdezhető, hogy vajon a, darab —; a színház és a szereplők közvetlen varázsa, sugárzása híján — egyáltalán alkalmas-e a legszélesebb körű érdeklődésre számot tartó tévéfilmre? Nem mindig lehet megérteni, hogy milyen ismérvek (vagy „szempontok”) szerint kerülnek egyes produkciók bizonyos — bármilyen lazán körvonalazott, illetve kirajzolódó — műsorkeretekbe. Ám ez bizonyára szerkesztéstechnikai, esetleg a rádió belső organizációjából, s az ún. rovatolásból következik. A hallgatót úgyis maga a produkció érdekli (netán közömbösen hagyja), függetlenül az alig orientáló keretmegjelöléstől — amit többnyire kevéssé vesz figyelembe, vagy mihamar elfelejt. Itt van például a Délutáni Rádiószínház, melynek eddig hallott adásaiból többnyire arra következtethetünk, hogy mai tárgyú, általában nem nagy igényű, egy-egy jelenséget röviden, frappánsan célba vevő „kishangjátékok” fóruma. Nos, a csütörtöki bemutató ebben a tekintetben kellemes meglepetéssel is szolgált. A mai valóságérzékéről közismert Rákossy Gergely majdnem háromnegyed órás („nagy”) hangjátéka, a Szarvashiba egy leleplező erejű, hibátlan logikával előregördülő és remekül pointírozott történetben nagyon is elterjedt káros társadalmi kórtünetet állított pellengérre. Mégpedig az adott kiterjedésben és időtartamban kellő mélységben árnyalt, hitelesnek ható társadalmi közeg- és jellemrajzzal. Többről volt szó, mint holmi umbuldá- ról. A „szomorú hajnali villamosokat” elviselni nem tudó autós biztosítási kárbecslő körültekintően megrendezett baleseti sztorijában nem annyira az ötletes biztosítási csalási kísérlet volt az érdekes, még csak nem is a lelepleződésének vérbeli krimibe illő nyomozati bravúrja (ti. a megfelelően felkészített tanuk nem láthatták az úton átfutó agancsos szarvast, hiszen az álbaleset az agancshullajtás ideje után történt!), hanem a szerzési, a harácsolási vágy, az egy bizonyos helyzetből történő visszaélés lehetőségének a megreflektorozása. Persze, nemegyszer bűn- cselekménybe torkolló ügyeskedéseknek is megvannak a maguk határai... És talán még csak nem is kell minden esetben szarvashibát elkövetniük a szerencselovagoknak ahhoz, hogy lelepleződjenek. Így aztán a hangjáték igazságérzetünknek is megfelelhetett. Még arról, hogy már a bevezető hangképek rövidségükben is nagyon jellemzőek voltak az ügyeskedők világára, felfogásukra és életvitelükre. Az írói erő a szereplők tömören kifejező jellemzésében is megmutatkozott. Rákosy Gergely kitűnő szerepeket írt, s kedvvel éltek a lehetőséggel a színészek, akik közül Tordy Gézát (Karcsi) és a pozitív szerepben elég ritkán hallható Gelley Kornélt (nyomozó) külön is meg kell említenem. Az inzenciózus rendezés Solymosi Ottó munkája volt. Merkovszky Pál
