Kelet-Magyarország, 1980. július (40. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-08 / 158. szám
1980. július 8. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Munkaügy A z ismert elmélet szerint az új munkahelyek létszámszükséglete — a szabad munkaerő- források elapadása miatt — inkább csak átcsoportosítással oldható meg. A Munkaügyi Minisztérium munkatársai nemrégiben 17 állami nagyberuházást vizsgáltak ebből a szempontból, s megállapították, hogy a beruházási javaslatok általában nem tartalmazták a munkaerő-szükséglettel kapcsolatos munkaerőmérleget. Elvileg persze mindenki tudja, hogy a munkaerő racionális felhasználása szorosan összefügg a foglalkoztatáspolitikával. A foglalkoztatáspolitika pedig összefügg a beruházáspolitikával. Ám ezt a sokoldalúan bizonyított elvi tételt a gyakorlatban — az állami beruházásoknál éppúgy, mint a vállalati beruházásoknál — sokáig mindenki nagyvonalúan mellőzte. Mellőzte már a technológiai tervező is, akinek szorosan együtt kellett volna — és kellene — működnie az üzemszervezővel. Valamiféle „együttműködés” persze felfedezhető, ám hogy milyen, annak jellemzésére példák tucatjait sorolhatnám. Olyan példákat, amelyekből rendre kiderül, hogy az új, vagy a rekonstrukción átesett üzemek munkaerő-szükséglete rendszerint sokkal nagyobb, mint a hasonló körülmények között dolgozó régi üzemeké. Vagy, hogy az importált termelőberendezések üzemeltetéséhez, a hazai viszonyok között, jó esetben is kétszer- háromszor annyi ember kellett, .mint amennyit az exportáló előírt, vagy mint amennyivel ugyanezek a gépek külföldön működnek. Ám mit tegyen az a tanács, amely a beruházás tervezésének idején még okkal, joggal ígérhette a szükséges munkaerőt, csak éppen a számításba jöhető emberek njem, tisztelték-a beruházások i megvalósulási idejét és a tervezéstől az üzembe helyezésig eltelt öt-hat év alatt szépen elvándoroltak más, már működő munkahelyekre? Végképp nem szolgálják a munkaügyi terveket, illetve a vállalat valóságos munkaügyi helyzetét az egyes személyekkel kapcsolatos úgynevezett karriertervek. Ma sincs szerves kapcsolat a belső munkaerőmozgások tervezése, az oktatási-képzési tervek és a „káderfejlesztési” elképzelések között. Nemcsak a munkaügyi és a személyzeti tevékenység elszigetelődése miatt, hanem többek között azért sem, mert a belső munkaerőmozgások tervezése is rendkívül kezdetleges. Igaz: a munkaügy hosszú ideig mellőzött, alárendelt szerepet játszott — sokan és sokszor írtak s beszéltek már erről. A munkaügyi apparátusok ma is szervezetileg meglehetősen szétziláltak, és a komplex munkaügyi tevékenységben — s ennek megfelelő apparátusokban — való gondolkodás lényegében a mai napig is csak nyomokban fedezhető fel. Következésképpen: a szakmának, a szakterületnek ma sincs túl sok hitele és ez is hozzájárul ahhoz, hogy e szakterületen dolgozók munkája, értékítéletei, információi sem lehetnek mérvadók a termelési folyamat tervezésekor. A munkatudomány, a kutatás és az oktatás hosszú ideig való mellőzése is érezteti a hatását. S ha nincs kutatás, akkor nehéz az oktatás; s ha nincs kutatás és oktatás, akkor a gyakorlati munka sem lehet eléggé szervezett és szakszerű. Igaz: a tétel fordítva is igaz: ha a gyakorlati munka nem eléggé szervezett és szakszerű, akkor nehézkes a kutatás, s ha nincs presztízse a mindennapi munkának, akkor nem tanulják a szakmát. Az utóbbi években kedvező változások tanúi lehetünk, ám a gyökeres fordulat feltételeit még a jövőben kell megteremteni. V. Cs. Tanácstagi poszton — először Asszonyok a közéletben Asszonyok. A munka végeztével ők is rohannának az otthoni, második műszak ezernyi tennivalóját ellátni. Háziasszonyi, anyai kötelességük mellett a nagyobb közösség ügyes-bajos gondjának egy részét is magukra vállalták: tanácstagok lettek. A megtisztelő megbízatás most adja a feladatokat a Nyíregyházi Városi Tanács három újonnan megválasztott tagjának. Határszemlék után Kevesebb parlagföld Á gépkezelő Azt hittem, rosszkor kopogtatok Nádasi Zsuzsához a papírgyár laborjában. Kovácsvölgyi Zoltán igazgatóval és a laborvezetővel beszélgetett. Mint kiderült, éppen arról volt szó, hogyan segíthetne a gyár, a párt- és Nádasi Zsuzsa a KISZ-vezetőség a mindösz- sze 24 esztendős tanácstagnak megismerkedni az apparátus, az osztályok, a szak- igazgatási szervek munkájával. Ez azért is különösen fontos, mert Nádasi Zsuzsi tagja lett a városi tanács végrehajtó bizottságának, a megyei tanácsnak és a megyei tanács vb-nek is. — Nem jelent gondot a sokféle funkció?"* ' — Eddig nagyon sok segítséget kaptam a munkahelyemtől. Gépkezelő voltam évekig a modern zsáküzemben egy félautomata gépsor mellett. Nagyon szeretem a termelőmunkával járó nyüzsgést, de most a laborba helyeztek, gyártásközi ellenőrnek. Itt is folyamatos műszakban dolgozom, csak itt könnyebben meg lehet oldani a helyettesítést, ha szükséges. Nádasi Zsuzsi aktív KISZ- munkájával — szervező titkár — és szocialista brigádtagságával érdemelte ki a bizalmat. De nemcsak a évtizedekre az új lakók. Bizonyára nem véletlen, hogy Nyíregyházán is egyre gyakrabban találkozni új formájú házakkal, másfajta beépítéssel. Most a Kossuth utca kialakítása az egyik legfontosabb feladatuk, amikor ép- . pen ez az utca, az 1-es választókerület jelölte és választotta meg tanácstagnak. — Most már kicsit más szemmel nézem az építést. Eddig számomra akkor kezdődött a munka, amikor a szanált területet átvettük. Most pedig a választók már akkor megkeresnek, amikor még csak tart a kisajátítás és számukra akkor fejeződik be az eljárás, amikor elköltöznek. így kiteljesedik a tevékenységem, hiszen a vállalatihoz a közéleti járul és ami a konkrét lakásépítésekhez kapcsolódik, legalább olyan fontos most már, mint az eddigiek voltak. Kovácsnét is megválasztották a városi végrehajtó bizottság tagjának, Két kisfia van. Mint mondja, a munka, a család mellett közéleti megbízatásának is bizonyára eleget tud majd tenni... Dr. Kovács Istvánná Á konzervgyártó Tizenhat éves korától a konzervgyár határozta meg Harmati Gáborné életét. Á segédmunkásból konzervgyártó szakmunkás lett, laHarmati Gáborné kást kapott, két gyereket szülL, néhány évig volt gyermekgondozási szabadságon. Most pedig a gyár javaslatára tanácstagnak jelölték, a Jósaváros egy része — a 12- es választókerület — pedig bizalmat szavazott neki. — Négyen lettünk a gyárból tanácstagok, mindannyian először és mind a négyen a Jósában tevékenykedünk. Az üzemben gyakran tartunk „röpgyűlést’Vmi újság a körzetekben, kinek van valamilyen gondja. Harmatiné először elkeseredett, hogy a lakók igen kevéssé érdeklődtek eddig a közéleti fórumokon. Pedig mindenkit bosszant, hogy nem viszik el rendszeresen a háziszemetet, nem takarítják a közterületi kukát, a nagyobb gyerekek csoportosán tekeregnek összevissza. — Rendben kellene tartani a játszótereket, a nagyobbaknak művelődési házra, klubra lenne szükségük. De ezt talán ott lehetne elkezdeni, hogy ha egy felnőtt rászól egy kamaszra, ne nyeglén válaszoljon az illető, ha egyáltalán válaszol. Engem is felháborítanak az ilyen dolgok, szívesen tennék érte valamit tanácstagként is ... Tóth Kornélia Egyik legnagyobb nemzeti kincsünk a termőföld. Ezért, minden talpalatnyi részét megfelelően hasznosítani kell. A határszemlék tapasztalatairól a megyei földhivatal két munkatársától, Puskás Gusztáv főelőadótól és dr. Fülöp Károly jogtanácsostól kértünk tájékoztatást. Ha a magánszemélyek birtokában levő elhanyagolt földeket a földhivatal felszólítására sem művelik meg, akkor azokat a helyi tanács kezdeményezésére, a megfelelő intézkedések után a földhivatal állami tulajdonba veszi. Az idén tavasszal 1377 hektárt találtak parlagon, ebből csak 567 hektár volt a nagyüzemi terület, de a felszólítások várhatóan megteszik hatásukat. Vannak, akik nem várják meg az állami intézkedéseket, s felajánlják földjüket, mert például idős koruk miatt már fíém Bírják azt megművelni. Az állami tulajdonba vétel természetesen ellenszolgáltatás nélkül történik. Sajnos, az ezzel kapcsolatos gondok még így sem oldódnak meg gyökeresen. Ugyanis a tanácsok kezelésébe került földek többsége gyenge termőképességű, továbbá szétszórtan helyezkednek el, s így a nagyüzemi rmodon való hasznosításuk csaknem lehetetlen, pedig összességében nagy területről van szó. Ahol arra lehetőség van, a földeket a zártkert jelleg megszüntetésével igyekeznek tömbösíteni, s ott erdőt telepíteni. Sajnos egyre több az elhagyott zártkert. A városokban, s környékükön nincs ilyen probléma. A tsz-ek, állami gazdaságok, vállalatok a parlagon hagyott földekért jelentős összegű bírságot fizetnek. De itt már sok jó példát is lehet látni. Például a tejipari vállalatot említik, ahol a gyár körüli földet nagyszerűen művelik, s az ott termelt termékeket az üzemi étkeztetésben hasznosítják. Az idei határszemlék eltérnek a korábbiaktól abbán, hogy a földhivatalon kívül az állat-egészségügyi, illetve a növényvédő állomás, valamint az állattenyésztési felügyelőség szakemberei is bekapcsolódtak e munkába. Így sokkal körültekintőbb, behatóbb, szakmailag jóval széles körűbb vizsgálatokat folytatnak jelenleg is és a jövőben is. Külön figyelmet szentelnek a me; zőgazdasági nagyüzemek táblái közé ékelődő, például a MÁV, KPM és a vízügyi igazgatóság kezelésében lévő földterületekre, elsősorban gyomirtási, továbbá gyephasznosítási szempontból. Azok a gazdaságok, amelyek a tanácsoktól átvett földeket szántóként hasznosítják, hektáronként tízezer forint állami támogatásban részesíthetők. Például a nyírbátori járás termelőszövetkezetei 772 hektár átvett, s szántóvá alakított föld után több millió forint állami támogatást kaptak. Akik az említett helyeken erdőt telepítenek, a fafajtától függően szintén jelentős összegű állami támogatáshoz juthatnak. Természetesen mindezt nagyon fontos népgazdasági érdekek teszik szükségessé. A gazdaságok elég gyakran követik el azt a hibát, hogy a művelési ág ^ megváltoztatásához nem kérik a földhivatal engedélyét. Nemegyszer történt: mezőgazdasági művelésre alkalmas területen akartak, vagy telepítettek erdőt, amit nem szabad. Ugyanis megyénkben tíz év alatt 28 ezer hektárral csökkent a szántóterület, s ennek, mintegy felén erdőt ültettek. Ennek a földhivatal megálljt kénytelen parancsolni. Ellenben van körülbelül 16 ezer hektár olyan terület, ahol hektáronként 6 mázsa takarmány sem termelhető. Ennek legalább a fele alkalmas lenne erdősítésre, s azt a földhivatal az erdőfelügyelőséggel karöltve szorgalmazni is fogja. Ebben viszont a gazdaságok vezetői tanúsíthatnának az eddigiektől nagyobb vállalkozási ked- vet. Cselényi György gyárban jelölték egyhangúlag, hanem a Déli ipartelep munkáscsaládjai — a Szeder utcai szomszédok és a környék lakói — is örültek a gyerekkora óta ismert kislány közéleti szereplésének. A családjukból még senki nem látott el ilyen magas funkciót, édesapja rakodó a Volánnál, anyja a háztartást vezeti, két öccse is szakmát szerzett. — Két mappát nyitottam, az egyikben városi, a másikban megyei ügyek szerepelnek. A 79-es választókörzetből már sok mindent feljegyeztem: járda kellene a Folyóka utcára, a Szeder utca egy részére, ivóvizet sürgetnek a Kerékgyártó utcán ... A főépítésvezető Fiatalasszony irányítja a megyeszékhely lakásépítkezéseit. Dr. Kovács Istvánná főépítés-vezető nemcsak a mennyiségi tervek szerint számol: itt ennyi, ott meg amannyi lakás készül el, hanem asszonyszemmel is nézi. milyet adnak át, hogyan rendezkednek be ott majd P resszó. Néhány száz méternyire innen a bíróság. Délelőtti csend. Aztán együtt jönnek heten. Középpontban (később tudom meg: a még férj). Komor és ünnepélyes, így illik. Nagyon megkínozhatta az arcát reggel a borotvával ... A mama: csupa figyelem. Csupa aggódás, csupa robbanni kész feszültség. Ö most harcai a fiáért. Apró vér- pöttyöt töröl le a még férj álláról. — Kis szajha volt. Na nem fog meggazdagodni az izéjéből ... — Csupa gyűlölet. Szinte fröcsköl. — Mama! Azt nem lehet mondani. Azért nem volt az Ildi'pjyan ... — A fiú csupa megalázott könyörgés. — Mert neked olyan átkozott jó szíved van. De azt a házat mi építettük fel... — Mama kérem ... A többiek: tanúk, rokonok, szurkolók. Napidíjuk a fél konyak, amit isznak, dolguk a részvét és majd a bíróság előtt a szükséges elfogultság. öreg hang. Bölcsnek hangzik: — Hát azt a házat fiam ... Fiatal hang: — Ne rágd magad öcsém! Megesik... öregasszony hang. Úgy sajnál, hogy mórikál benne az öröm: — Mondtam én, hogy nem jó vége lesz. Már lánykoráVálóok ban olyan volt az a ... — Mariska néni — a fiú hangja már a beletörődő könyörgés. Nem hallgatózom, de akaratlanul is hallok. A mama szeme parancsol, a napidíjasok kórusban Ildit szidják. A fiú hiába könyörög, ők már licitálnak a szapulással. A házat biztosan neked ítélik... — De a gyerek... — Az is disznóság, ha az anyjánál marad... Az élet a maga módján kiváló rendező. Érkezik egy másik társaság. Még szerencse, hogy nem vagyok jogász, különben azt írnám, hogy érkezik az ellenérdekű férj. Középpontban Ildi. Szép. Olyan csinos, hogy a másik asztalnál a még férj szemében csillan a csinossága. Dermedt csend, ök tizenhatan ismerik egymást, de ellenérdekű felek. Az örömszülők faarccal ülnek. Né- hányan köszönnek egymásnak, de ez a köszönés sem olyan, mint máskor. Félszegen fenséges. Ildi lesütött szemhéja alól néz. így, a szemük mögül, csak a szép nők tudnak nézni. Nem látni akarnak, magukat mutatják. A még férj is néz. Bárgyún. Ehhez nem kell ravaszság. Ilyen bávata- gon csak a még szerelmes férfiak néznek. — Ildiké, ülj nyugodtan! — A kurta parancs egy picike kislánynak szólt, aki mindenképpen oda szeretne szaladni édesapához. — Nem szabad! — A nagymama, volt örömszülő, ujjai nyomot hagynak a gyerek karján. Az édesapa feszeng. Ildi nézi azt a kedves, tohonya, kedves (még) férjet. A két anyós is nézi egymást. Lehet, hogy lánykorukban egyszer már párbajoztak, de akkor még nem voltak ilyen villogok a pengék. — Még egy kört! — mondja az egyik anyós. — Ugyanezt! — rendel a másik is, és most kinek-ki- nek kötelessége lesz, hogy kitartson a maga pártja mellett. Ez már sport. Az egyik asztalnál szigorún egymásközt beszélgetnek, de úgy, hogy minden mondat a másik asztalnál ülőkhöz szóljon. Tizenöt ember -egyre hevesebben utálja egymást. A gyerek mindenképpen apához szeretne menni, a még férj édesapa fagylaltot küld, a pincér tanácstalan, mert az anyós visszaküldi a fagylaltot, de kér egy dupla másikat. A sors fintora, hogy ezt a másikat az elsőhöz teszik. A gyerek legalább örül. ök ketten még mindig nézik egymást. Pontosabban össze-összenéznek. Most ebben a pillanatban mindent vissza lehetne csinálni, ha ketten lennének, de sokan vannak. „Te bumfordi barom” szemlesüt Ildi elbújva önmaga mögé. „Te drága” bárgyúi a nézett, de az egyik asztalnál már Ildi édesanyja lánykoráról beszélgetnek, a másiknál pont fordítva, szintén. Tíz óra ötvenkor, néhány száz méterrel odább a népköztársaság nevében ... ★ Utóirat: Befejezhetném a történetet azzal, hogy a két kedves emberem kibékül és hazafelé hármasban fagyit esznek. Sajnos ez így nem igaz. Any- nyi gyűlöltséget, amennyi közben körülöttük összegyűlt, csak beteljesületlen szerelmek bírnának el. Ebben az esetben kimondják sajnos a válást. A vagyonmegosztás ügyében később még új tárgyalásra kerül sor, de mindkét tábor a siker reményében indul el haza. Csak Ildi és a (most már) volt férj boldogtalan egy kicsit. Ja! A gyerek. Róla ugyanúgy megfeledkeztem, mint ők tizenöten. Bartha Gábor
