Kelet-Magyarország, 1980. július (40. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-05 / 156. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. július 5. Magyar—szovjet gazdasági együttműködés Szakosítás és kooperáció az új évtizedben □ Magyar—Szovjet Gazdasági .és Mű-. szaki-Tudományos Együttműködési Kormányközi Bizottság ülései útjel­zői a két ország gazdasági kapcsolatainak, együttműködésük fejlődésének. Mindenek­előtt azért, mert a kormányközi bizottság kétoldalú kapcsolatokat szervező és irányító munkája ülésszakról ülésszakra újabb és újabb területre terjeszti ki a gazdasági, a termelési, a műszaki-tudományos együttmű­ködést, ily módon is növelve a kölcsönös árucsere-forgalmat. A kormányközi bizottság az elmúlt na­pokban — július 1. és 3. között — a magyar fővárosban tartotta XXV. ülésszakát. Az ülésszakon létrejött megállapodások jelentő­ségét ezúttal az is növeli, hogy a középtávú tervezés és a tervegyeztetés befejező sza­kaszához jutottunk. Ebben az összefüggés­ben a magyar—szovjet gazdasági együttmű­ködés realitásainak és lehetőségeinek meg­határozó jellegét aligha lehet túlbecsülni, hisz árucsere-forgalmi vetületben a külgaz­dasági környezet jó egynegyede kétoldalú kapcsolatainkban, együttműködésünkben ölt testet. Az is nyilvánvaló, hogy a tervezés e mostani döntő fázisában a magyar—szovjet gazdasági együttműködés közeli és távolab­bi perspektíváinak tisztázása, kimunkálása, megállapodásokban való rögzítése a VI. öt­éves terv megalapozását segíti. A magyar—szovjet kormányközi bizott­ság már hosszabb ideje, korábbi tanácsko­zásain is, az 1980 utáni időszak kérdéseivel, együttműködési feladataival foglalkozott. Ennek jegyében készítette- és fogadta el a termelés szakosításának és kooperációjának hosszú távú programját. Ehhez a korábban elvégzett munkához és eredményhez kap­csolódik a mostani ülésszak számos meg­állapodása. Ezek egymáshoz illesztéséből az tűnik ki, hogy a hosszú távú szakosítás és kooperáció fő irányait a gépipar valamennyi szakágaza­tában, iparágában meghatározták. Ez a mun­ka azzal vált teljessé, hogy a XXV. üléssza­kon az elektrotechnika, a nehéz- és szállító­gépgyártás, az orvostechnika és az autóipar területén is kijelölték a szakosítás és a koo­peráció témáit, gyártmányait. Az elektro­technikai iparban a magyar vállalatok egye­bek között a kábelipari és egyes fényforrás­gyártó berendezések, a nehéz- és szállítógép­gyártásban három atomerőművi kiszolgáló berendezés, nyolc kohászati berendezés, két portáldaru, az orvostechnikai iparban hat termékcsoport több mint száz gyártmányára, az autóiparban az autóbuszok, továbbá fő- és részegységek, a vegyigép-gyártásban festőbe­rendezések, vegyi termékeket csomagoló be­rendezések előállítására szakosodnak. Az 1990-ig szóló szakosítási és kooperációs együttműködés fő irányainak és területeinek rögzítése mellett a kormányközi bizottság XXV. ülésszakán olyan egyezményeket is aláírtak — a gépiparban például nyolcat —, amelyek meglevő és jól működő szakosításo­kat és kooperációkat bővítenék ki s hosszab­bítanák meg az új tervidőszakra. Ezek sorá­ba tartozik az autóipari együttműködés is, amelynek keretében a kölcsönös szállítások 1981—1985 között várhatóan megkétszere­ződnek. Az aláírt egyezmények két vegyipari együttműködést is meghosszabbítottak a kö­vetkező öt évre. Folytatódnak a gumiipari specializáció szerinti szállítások, a gyógyszer- iparban viszont a szakosítás szélesebb mére­teket ölt, az ilyen jellegű magyar termékek — ideg- és szívgyógyászati szerek, fájdalom- csillapítók, chemoterápiás készítmények — a Szovjetunióba szállítandó gyógyszerek mint­egy 30 százalékát alkotják majd. H z ülésszak közleményéből egyéb lénye­ges — az együttműködésre ható kö­rülmények is kiolvashatók. Csak uta­lásszerűén szerepel, hogy a kormányközi bi­zottság mindkét fél számára igyekszik haté­konyabbá tenni a termékek műszaki színvo­nalának, minőségének javítását. Az együtt­működés e szó szerinti értelemben vett mi­nőségi tényezői szorosan összefüggnek egy­részt a gyártók érdekeltségével, másrészt az­zal, hogy az együttműködés milyen mérték­ben öleli fel a kutatásfejlesztés, a gyártás és az értékesítés egymástól elválaszthatatlan folyamatait. Ez utóbbi vonatkozásban érde­mel figyelmet a szerszámgépipari együttmű­ködés új egyezménye, amely a korábbi rész­megállapodásokat a fejlesztés-termelés-érté- kesítés egysége jegyében foglalja össze s egy­idejűleg nagyobb teret, lehetőséget ad a ma­gyar és szovjet szerszámgépgyártó vállalatok közvetlen együttműködésének is. A Magyar—Szovjet Gazdasági és Műsza­ki-Tudományos Együttműködési Kormány­közi Bizottság XXV. ülésszakán létrejött megállapodások és egyezmények a feldolg'o- zó iparokat érintik, jelezve, hogy 1980 után elsősorban ezeken a területeken fejlődik szá­mottevően a két gazdaság együttműködése, integrációja. Garamvölgyi István TTitlfflilihKii lilMW^il H'IHI IH»—— lliHIIWI'lll ——MII H'BWiWh TELEX VARSÓ Edward Giereknek, a LEMP KB első titkárának a lengyel parlament épületében ünne­pélyesen átadták a strasbour- gi Emberi Jogok Nemzetközi Intézetének díját a béke és az emberi jogok érdekében ki­fejtett tevékenysége elismeré­seként. A kitüntetést Edgar Faure francia politikus, az in­tézet igazgatója nyújtotta át a lengyel vezetőnek. MOSZKVA Thomas John Watson moszkvai amerikai nagykövet fogadást adott az Egyesült Államok nemzeti ünnepe, a függetlenség napja alkalmá­ból. A fogadáson megjelent Mihail Georgadze, a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsa el­nökségének titkára, Georgij Kornyijenko, a Szovjetunió külügyminiszterének első he­lyettese és több más hivata­los személyiség. RÓMA Az olasz szenátusban pén­teken előterjesztett indít­ványban javasolták a kor­mánynak, hogy vonja be az Itavia, magánkézben levő légitársaság működési enge­délyét, belföldi járatait pe­dig vegye át az Alitalia álla­mi légitársaság. A szenátorok a hiányos biztonsági intézke­désekkel indokolták javasla­tukat. Az Itavia tulajdona volt az a DC9 repülőgép, amely június 27-én Szicíliától északra a tengerbe zuhant és 81 utasa egytől egyig életét vesztette. A kormánynak szeptember 30-ig kell választ adnia. STOCKHOLM Óla Ullsten, svéd külügymi­niszter pénteken „nagyon nyugtalanítónak” nevezte Va­lery Giscard d’Estaing, fran­cia elnök június 26-án tett bejelentését, miszerint Fran­ciaország elvégezte az első kísérleteket a neutronfegy­verrel és 1982—83-tól kezdve döntést hozhat az új fegyver­fajta gyártásáról. A külügy­miniszter szerint a neutron- bomba különleges nukleáris fegyver, amely növeli a nuk­leáris fegyverek bevetésének veszélyét. wy: Másfélszoba — Regény — összkomfort 44. Erről ugyan szó sem volt, ki­tűnően éreztem magam a Háztartás-vegyipariban, de a családi tanács elmagyaráz­ta, mennyivel elegánsabban hangzik, hogy az ember egy akadémiai kutatóintézetben dolgozik, mint az, hogy egy vegyigyárban ... Azzal meg ne törődjem, hogy emiatt háromszáz forinttal kevesebb lesz a fizetésem, majd a ma­ma kipótolja a kosztpénzből, de értsem meg végre: Tatár Bélának, a Gyengeáramú Kutató ifjú mérnökének az­tán végképp nem mindegy, hová viszi reggelente a fele­ségét: egy koszos kőbányai gyárba-e vagy egy előkelő tudományos intézetbe! Én eléggé hamar belefára­dok a vitákba, így hát rövi­desen igent mondtam. A család most még rajongóbb szeretettel vett körül; való­sággal dédelgettek, becéztek. Hát még, amikor egy év múl­va várandós lettem! Életem­nek alighanem e néhány hónap volt a legszebb idő­szaka. eltekintve az első he­tektől, amelyek fizikailag na­gyon megviseltek, a termé­szetes okokon túl azért is, mert épp ebben az időben lett súlyosan beteg szegény apám. s került kórházba a rossz” veséjével, hogy aztán többé már föl se gyógyuljon. Anyámat csak a bennem ké­szülő kisunoka vigasztalta bánatában, s én kimondha­tatlanul hálás voltam a sors­nak, hogy éppen most estem teherbe, és ezzel valamelyest elvontam szegénykém figyel­mét a gyászáról. Aztán megszületett Krisz­ti, és én egyszeriben megér­tettem. miért élek. Megértet­tem, miért kellett szakitanom Ákossal: hogy ez a kislány ilyen környezetbe szülessék! Hogy kertes házban nőjön fel, sok napfény és levegő érje, ne úgy, mint szegény anyját valaha, aki a harma­dik emeleten élte életét, s a zöld gyöpöt csak az ablakból nézegette... Igen, mondtam magamban, amikor a kórházból megjöt­tünk, és én, ölemben a gye­rekkel, körülhordoztam pil­lantásomat a kerten, ahol a kora június pazar csodákkal hálálta éppen anyósom má- hiás virágültető szenvedélyét — igen: nekem volt igazam! Ha már az állam nem gon­doskodott nekem lakásról, s vele a kislányomnak emberi jövőről — hát gondoskodtam róla magam! Hiszen így ta­nultam mindig, apámtól is, Bélától is, apósoméktól: hogy többet ésszel, mint erővel? És hát nem az eszemmel spóroltam meg azt a retten­tő erőfeszítést, azt a bizonyos tizennyolc szűk esztendőt, amiről már beszéltem, s ami­re épp életem legszebb har­mada ment volna rá, húsz és negyven közt: a teljes fia­talságom?! De igen, de igen, de igen: nekem volt igazam! Ez a bol­dog gondolat fűtött végig, át a nyáron s az őszön, egészen a november eleji első hóesé­sig: akkor járt le a szülési szabadságom, s akkor men­tem be újra dolgozni, mert anyósom megmagyarázta: nem engedhetem meg ma­gamnak azt a fényűzést, hogy három évre otthon marad­jak. Nem, szó se róla, dehogy is anyagi okokból — hisz az én kétezerkétszáz forintom nem oszt és nem szoroz a Tatár-ház költségvetésében —, hanem a szakmai fejlődé­sem miatt! Ha három évig otthon maradok, képzeljem csak, mennyire kijövök a gyakorlatból, elmaradok a kollégáimtól, s az oly szépen és biztatóan megszilárdult pozícióm egyszeriben meg­rendül s fonnyadni indul. Ne higgyem ám, hogy a le­vegőbe beszél: efféle pana­szokkal van teli a nőknek írott sajtó, olvassak csak be­le a Nők Lapja panaszos le­veleinek rovatába! S már hozta is, rakta le elém a ki­vágott cikkeket: mindje ar­ról szólt, mennyire elmaradt szakmailag az az asszony, aki gyermekgondozási segély­re ment — és nem is csak szellemi fejlődése sínyli ezt a keserves három évet, ha­nem a zsebe is, hiszen kima­rad minden fizetésemelésből, előléptetésből... Most sem tudtam igazában vitázni; két hét alatt győzött a családi álláspont. Bezzeg vitázom, harcolók körömszakadtáig, ha tudom, mi vár rám! Mert amúgy, há­rom év alatt, talán csakugyan elidegenedtem volna kissé a munkahelyemtől, — de így az egyszülött magzatomtól ide­genültem el! Az a pici, aki­nek öthónapos koráig a min­dene voltam, a gondozója, táplálója, fürdetője, altatója, öltöztetője — karácsony után már a nagyanyja után nyúj­togatta kezét, és hét-nyolc hónapos korában csak úgy tudtam áthozni hozzánk éj­szakára, ha előzőleg a „ma­mi” odaát az ölében elaltat­ta .. . Az első öt hónap menyor­szágából így zuhantam a po­kol kínjai közé az elkövetke­zett hónapokban. Kriszti egy­éves születésnapján már úgy éreztem, nem bírom tovább, van egy gyönyörű kislányom, aki nem az enyém. Bármit is tennék érte, nem engem sze­ret igazában, hanem a nagy­anyját, aki — biztosra vet­tem! — szándékosan idegení­tette el tőlem a lelkét. Vagyis mondjuk ki bátran: elrabol­ta a gyermekemet! Akiért pedig mindent csináltam! Akiért Ákossal szakítottam! Akiért a Tátrába utaztam. Én édes istenem. Ha szegény apám másfél éve meg nem hal, most bi­zony szedtem volna a sátor­fámat, s hazaköltözöm a Bocskai telepre... De hol volt már a telep! Anyám nem sokáig állta a magányt, az üres lakás kietlenségét, a négy néma falat; a gyászév leteltével férjhez ment. Egy kollégája vette el, aki szin­tén özvegyember volt, s aki szintúgy irtózott a magány­tól az üres vecsési házában. Az öreglány — negyvenöt sem volt még egészen, és igazán jól tartotta magát! — egy ügyes ügyvéd útján eladta a lakását, és hetvenöt őszén ki­költözött Vecsésre. Én utál­tam a pasast, akihez az éle­tét kötötte — ez is ivott, mint az apám; csak éppen nem volt az apám. És amikor egy­szer kimentem, meglátogatni őket, úgy meresztette rám a szemét, mintha én lettem volna az újdonsült felesége, nem pedig az anyám... Brr! Ide hát, persze nem mehet­tem volna, még egyedül sem, nemhogy Krisztikével! (Folytatjuk) RÁDIÓ 1980. július 5., szombat KOSSUTH RADIO 8,27: Lányok, asszonyok. — 8,52: 4x4. — 10,05: A Magyar Rádió és Televízió gyermekkó­rusa népdalokat énekel. — 10,26: Oláh Gusztáv harmincöt éve az Operaházban. — 11,00: Örömök kertjében. — 12,20: Zenei anya­nyelvűnk. — 12,30: Magyarán szólva ... — 12,45: Nagy meste­rek — világhírű előadóművé­szek. — 13,59: A szülőhaza üze­nete. Riport a Magyarok Vi­lágszövetségében. — 14,09: Be­mutatjuk új kórusfelvételein­ket. — 14,30: A szakszövetkeze­tek jelene-jövő je. — 15,05: Uj Zenei Újság. — 15,40: Ferenc Éva és a Kaláka együttes fel­vételeiből. — 16,00: 168 óra. — 17,31): Uj lemezeinkből. — 18,45: Rádiószínház. — 19,36: A zene nem ismer határokat. — 20,21: Orosz Júlia operettdalokat éne­kel. — 20,49: A zeneirodalom remekműveiből. — 23,26: Dózsa György. Részletek Erkel operá­jából. — 0,10: Melódiakoktél. PETŐFI RADIO 8,05: Szovjet fúvószene. — 8,20: Tíz perc külpolitika. — 8,33: Magnóról — magnóra. — 9,18: Válaszolunk hallgatóink­nak. - 9,30: Hét vége.. - 11,34: Fiataloknak! — 12,33: Jó ebédhez szól a nóta. — 13,30: Éneklő ifjúság. — 14,00: Har­minc perc rock. — 14,35: Or­vosi tanácsok. — 14,40: Sors­döntő éjszaka. Nur mat Makszu- di üzbég író elbeszélése. — 15,00: Színészek operett- és dal­játékfelvételeiből. — 15,39: Két lány apát keres. Simonffy And- rás rádió játéka. — 16,33: Pop­hullám. - 17,30: Közkívánatra! — 19,20: Svéd Sándor Lehár Ferenc és Kálmán Imre ope­rettjeiből énekel. — 19,4Ö: Kap­csoljuk a váci Madách Imre Munkás és Ifjúsági Művelődé­si Központot. — Kb. 20,33: A győri körzeti stúdió mikrofonja előtt Zámbó István Liszt-díjas, Veszprém város vegyes kará- nak vezetője. — Kb. 20,45: A népzenei fesztivál közvetítésé­nek folytatása. — Kb. 21,30: A Magyar Rádió Karinthy Szín­pada. — Kb. 22,27: Könnyűze- ne vonószenekarra. — 23,10: Slágermúzeum. nyíregyházi rádió (Szombat) 8,30: Hírek. Időjárás. Lap­szemle. Évfordulónaptár. —8,45: Á héten történt (összefoglaló zenevei). — 9,00: Észak-tiszán­túli krónika. — 9,10: Tárlatné­zőben. Riporter: Ágoston Ist­ván. — 9,30: Hétvégi teríték, zenével. (A tartalomból: Kul­turális és soortprogramaiánlat Hobbimikrofon — Jó tanácsok háziasszonyoknak) — 9,55—10,00: Lapszemle. Műsorelőzetes. NYÍREGYHÁZI RÁDIÓ (Vasárnap) 8,30: Hírek. Időjárás Lap­szemle. Évfordulónaptár. — 8,50: Arcok közelről. Szerkesztő: Gönczi Mária (A tartalomból: Nyíregyháza lengyel testvérvá­rosában. Zenés útibeszámoló. Riporter: Ágoston István, Gön­czi Mária — Kassai Ignác: „Az állam gyermeke voltam” — A népművelő: Dede Zoltán). — 9,30: Sportcsarnokban, stadion­ban. Riporter: Antal István, Horváth Péter, Pálfi Balázs. (A tartalomból: Uszólecke — Ter­mészetbarátok a Hajdúságból — Hová lett az Oázis Kupa? — A szabolcsi kosárlabdasport). — 9,55—10,00: Műsorelőzetes. * MAGYAR TV 9,00: Tévétorna (sz). — 9,05: Eletet az éveknek. — 9,35: Csak gyerekeknek! — 10,30: Hat év történelem (sz). XX/16. rész. — 11,15: Játék a betűkkel. — 11,40: A lovascsendör. Olasz filmvig- játék. — 15,00: Nemzetközi te­niszverseny (sz). — 17,35: Rek­lám. — 17,45: Hírek. — 17,50: Olvasók akadémiája. — 18,30: Hétköznapok anatómiája. XIII/ 9. rész: Divat. — 18,50: Reklám (sz). — 18,55: EgymiUió fontos hangjegy (sz). — 19,10: Tévé­torna (sz). — 19,15: Esti mese (sz). — 19,30: Tv-híradó (sz). — 20,00: Vers — mindenkinek (sz). — 20,05: Eurogang. NSZK bűn­ügyi filmsorozat (sz). — 21,00: Nemzetközi teniszverseny (sz). — 22,00: Tv-híradó 3. (sz). — 22,10: Bumeráng. Amerikai film. 2. MŰSOR 17,55: Gólyavár! esték (sz). XIII/13. rész. — 18,40: II. szov­jet drámafesztivál 1979/80. — 19,30: Tv-híradó (sz). — 20,00: Vers — mindenkinek (sz). — 20,05: A Thália Színház előadá­sa, felvételről. — Kb. 20,50: Közben Tv-híradó 2. (sz). — 22,10: Nyári vakáció. Angol ze­nés film (sz). ROMAN TV 9,30: Szünidei matiné. — 9,55: Román nyelv és irodalom. — 10,15: Népzene. — 10,40: Film­múzeum. — 12,00: Zenéről min­denkinek. — 13,00: Kulturális- művészeti öszeállítás. — 16,00: Tenisz. — 18,15: Utazás Vene­zuelába. — 18,35: A hét politikai eseményei. — 18,50: A legkiseb­beknek. — 19,00: Tv-híradó. — 19,25: Román tájakon. — 19,45: TV-enciklopédia. — 20,35: Vég- télén kékség. — 20,55: A nap mezőgazdasági hírei. — 21,10: „A merész ember.” Angol— amerikai filmsorozat 1. rész. — 22,00: Románcok és dalok. — 22,35: Tv-híradó. MOZIMŰSOR Krúdy mozi: HALÁLOS TÉ­VEDÉS (NDK) Előadás kezdete: 16 és 18 óra! AZ EGYIK ÉNE­KEL, A MÁSIK NEM (14 év!, fr.—belga) Előadás kezdete: 20 óra! Kert mozi: EZÜSTNYEREG (ol.) Béke mozi: SZÁGULDÁS GYILKOSSÁGOKKAL (14 év!, am.) Délelőtt 10 órától EZÜST­NYEREG (ol.) Móricz mozi: HÉT TONNA DOLLAR (16 év!, m.) Mátészalka: GRIFFIN ÉS PHOENIX (14 év!, am.) Kisvárda: CSENDESTARS (16 év!, kanadai) Fehérgyarmat: HELLO, DOL­LY I—II. (am.) Nyírbátor: A HÁROM TEST­ŐR (ang.) Sóstói kultúrpark: 5-én Color- koncert. 6-án FORMA—1 együt­tes műsora. (859) (Folytatás au 1. oldalról) kólának jelenleg 300 hallga­tója van. Az idén végzett fiatalok közül tizenegy a munkapadok mellől jött a főiskolára három évvel ez­előtt, előkészítőkön pótolták a középiskolai ismereteket és az 1979/80-as tanévben ered­ményesen államvizsgáztak. Foglalkozott a tudományos diákköri tevékenységgel, a fiatalok alkotó gondolatokat tartalmazó munkáival. Ki­emelte az élen járó állami gazdaságokkal, tsz-ekkel, ter­melési rendszerekkel, ipari és kereskedelmi vállalatokkal megvalósult jó együttműkö­dést, amely elengedhetetlen volt az eredményes oktató­nevelő munkához. Külön is köszönetét mondott a nyír­egyházi főiskolai tangazda­ságnak, a MEZŐGÉP nyír­egyházi gyáregységének, a TESZÖV-nek, a KITE-nek, az AGROKER vállalatnak, a Tokaj-hegyaljai Állami Gaz­dasági Borkombinátnak, amfe- lyek fogadták a hallgatókat, lehetőséget adtak a gyakor­lati feladatok végzéséhez. Végül arra kérte a friss dip­lomás üzemmérnököket, ne feledkezzenek meg arról, hogy a most szerzett tudás csak alapozó jellegű, melyet tovább kell gyarapítani. Ezek után bejelentette, hogy ő is búcsúzik a főiskolától, a kö­vetkező tanévben a Debrece­ni Agrártudományi Egyete­men folytatja az oktató-ne­velő munkát. Egyben átadta a főigazgatói munkakört a július 1-től kinevezett új fő­igazgatónak, Dóka Istvánnak. Az ünnepségen átnyújtot­ták Nagy Sándornak, a ME­ZŐGÉP igazgatójának a cím­zetes főiskolai docensi cím adományozásáról szóló okira­tot, melyet a főiskola előter­jesztése alapján a Mezőgazda- sági és Élelmezésügyi Minisz­térium a gyakorlati képzés elősegítésében végzett ki­emelkedő munkáért ítélt oda. Ezután került sor azoknak a pályamunkáknak, dolgoza­toknak a jutalmazására, me­lyeket a Gépipari Tudomá­nyos Egyesület, az Agrártu­dományi Egyesület, a MÉM, a KISZ, a MALÉV pályáza­tai alapján sikerrel szerepel­tek, illetve az államvizsgán a legjobb szakdolgozatok mi­nősítését kapták. Az oklevelek ünnepélyes átadása után a távozó hall­gatók búcsúztatásával, a fő­iskola zászlajának átadásá­val-ért véget a nyilvános fő­iskolai tanácsülés. Az ünnepség után benső­séges keretek között búcsúz­tak el dr. Pethő Ferenctől az intézet tanárai, hallgatói és kívántak sikeres munkát az új vezetésnek. FILM

Next

/
Thumbnails
Contents