Kelet-Magyarország, 1980. július (40. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-31 / 178. szám

2 KELET -MAGYARORSZÁG 1980. július 31. Külföldiek a Sóstón A nyíregyháziak kedvenc kirándulóhelye a Sós­tógyógyfürdő. Az Igrice nyaralófalut a magyar ki­rándulókon kívül külföldi turisták is fölkeresik. Első képünkön: a lengyel autósok már korán reggel be­parkoltak. A második képünk: elfogyasztották az első reggelit a román kirándulók. (Jávor László felvétele) Egymilliárd körüli kárt okozott a szeszélyes időjárás Dolgoznak az ÁB szakértői Késlekednek a bejelentések Hintaterületet kell hagyni! Az eddigi bejelentésekre alapozva, hozzávetőlegesen mintegy egymilliárd forint kárt okozott már Szabolcs- Szatmár megyében az idei, szokatlanul szélsőséges időjá­rás. Ehhez hasonló csak 1978- ban volt, amikor is egymil­liárd forinton felüli összeget térített Szabolcs-Szatmár nagyüzemi mezőgazdaságá­nak az Állami Biztosító. A kép még nem teljes, hiszen a legutóbbi jeges zivatar kö­vetkezményeiről, a vízkárok­ról — sajnos — még nem je­lentett minden üzem. Az Ál­lami Biztosító becslése sze­rint a megyében eddig mint­egy ötvenezer hektárt ért vízkár és ugyanennyit vert a jég. Húszezer hektáron voltó fagykár. Ebben az adatban^ azonban sok a kettősség, • mert ugyanazon területen okozhatott kárt a víz és a jég. Sőt a fagy is. Július 21. előtt például már 30 ezer hektárt ért víz- és nyolcezer hektárt jégkár. A károkat szenvedett terület összességé­nél tetfat eddig mintegy 80 ezer hektárra tehető. A legnagyobb kárt kétség­telenül a legutóbbi jeges zi­vatar és az azt követő víz okózta, illetve okozza. Ez az amiről még nem alakult ki pontos kép. Az Állami Bizto­sítóhoz eddig beérkezett je­lentések szerint 69 mezőgaz­dasági nagyüzem területén volt jég. (Hétfőig még csak negyven jelentett.) A vízkár­bejelentés még vontatottabb: mindössze 61. Sajnos, lega­lább százra kell számítani. Az Állami Biztosító kárszak­értői eddig mintegy hetven károsult naeviizemet látoeat­zet jelentett kisebb-nagyobb kárt. Négy vállalati bejelen­tés is érkezett. A gumigyár­nál például milliós a kárér­ték, hasonló összegű a ker­tészeti vállalat bejelentése is, ahol az üvegház sérült meg súlyosan. A kertészeti válla­latnak 300 ezer forint rész­kárt már át is utalt a biz­tosító. A lakosságtól szerdán reg­gelig 1880 bejelentés érke­zett. Ez feltehetően kiegészül kétezerre. Több mint 1200-at lerendeztek, s mintegy más­fél millió forintot ki is fizet­tek. Súlyos vízkárok vannak Kisvárdán és Mátészalkán. Jándon a vihar hagyott ala­pos nyomokat, Kérsemjénben $s Panyolán pedig a jég. He­lyenként tyúktojás nagyságú leget is találtak, sok helyen nemcsak az ablakok, hanem a redőnyök és a palatető is összetört. A jég és vihar kö­vetkeztében 91 gépkocsi ká­rosult, illetve ennyit jeleztek a hét elejéig a biztosítónak. A háztájiban, házikertekben elsősorban a dohányban és a téli almásokban keletkezett kár. E hét elejéig összesen ötszáz lakossági növénykár­bejelentés érkezett az Álla­mi Biztosítóhoz. A károk felmérésében az ÁB-fiókokat az igazgatóság szakértői és húsz különmeg­bízott segíti, akik az elmúlt szombaton és vasárnap is dolgoztak. Eddig még lépést tudtak tartani, de a késői be­jelentések előbb-utóbb torló­dásokat okoznak. S ez nem­csak az ÁB-nak, hanem a biztosítottnak is gondot oknz majd. Természetesen a kár­becslés az aratást nem zavar­/VISSZÜEVJcl Érdekvédelem A Kelet-Magyarország jú­lius 18-i számában megjelent „Érdekvédelem” című cik­kel kapcsolatosan néhány észrevételünket közöljük, mi­vel az félreinformálást tar- talmaz. Tévedés az alábbi kijelen­tés: „Továbbá gond, hogy a tsz-eknek egyetlen vágóhídon sincs érdekvédelmi képvise­lete.” Ezzel szemben a hely­zet az, hogy a megyei TE- SZÖV képviselője több mint egy év óta a vágóhídunkon tartózkodik azzal a feladat­tal, hogy ellenőrizze a súly és minőség szerinti átvételt. Erről a körülményről való­színű, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezetek túlnyo­mó többsége tudomással bír. Sajnálatos, hogy a szerkesztő olyan informátor véleményé­re alapozott, aki e fontos kér­désben tájékozatlan volt. A cikkben felvetett másik problémakör a vágóhídi mi­nősítés kérdése. Ebben a te­kintetben téves az újságíró vélekedése. A felvásárolt ál­latok túlnyomó többségét végleges minősítéssel vesszük át, ami azt jelenti, hogy a termelőszövetkezet telephe­lyén az eladóval közösen egyezünk meg a minőségben. Amennyiben véleményelté­rés volna, úgy az átvett vágó­állat próbavágásra kerül. Minden esetben tájékoztatást adunk, hogy mikor és hol hajtjuk végre a minőséget eldöntő próbavágást és a tu­lajdonos írásban nyilatkozik arra, hogy azon részt kíván-e venni, vagy sem. Amennyi­ben a próbavágáson a tulaj­donos részt kíván venni, úgy biztosítjuk a feltételét annak, hogy — a TESZÖV képvise­lőjével együtt — személye­sen meggyőződjön a próba­vágás hitelességéről, eredmé­nyéről. A harmadik problémakör a súlyhatárok és a minőség feltételeinek kérdése. Ebben a tekintetben nem kívánunk vitatkozni, mert magasabb- rendű jogszabályok feltételei­ről a véleményünk megvan, de azok természetesen nem képezhetik vita tárgyát. Fur­csa, hogy ebben a kérdésben a cikk a vállalat felelősségét veti fel. A vállalatunk alapvető fontosságúnak tartja a ter­meltetési feladatok minél zökkenőmentesebb kivitele­zését. E téren az érdekazo­nosság nélkülözhetetlen, mert ha a termelőüzemek vágó­állat-értékesítési tevékeny­sége kedvezőtlenül alakul, úgy az üzemek nagyon fon­tos árbevételtől esnek el, vál­lalatunknak pedig a feldol­gozáshoz nem lesz meg a szükséges mennyiségű alap­anyaga. Jelenlegilsiazon mun­kálkodunk, hogy ezt az ér­dekazonosságot konkrétabbá, közvetlenebbé tehessük. Az e téren jelentkező bonyolult kérdéseket valamennyi ter­melőüzemmel megtárgyaljuk és igyekszünk olyan követ­keztetéseket levonni, amelyek a kérdést előbbre viszik. Dr. Ináncsy Miklós termeltetési és kereskedelmi igazgatóhelyettes tak meg. A károk kifizetése természetesen év végéig ren­deződik. Eddig mintegy negy­venmillió forintot utaltak át. Elsősorban oda szállnak ki, ahol árut szednek: a kalá­szosnál, dohánynál, zöldség­féléknél kezdik a munkát az ÁB kárszakértői. Károkat okozott a jeges zi­vatar az épületekben is. Ösz- szesen 32 termelőszövetkezet, 17 ÁFÉSZ és ipari szövetke­hatja. Ahol lehet, mindenütt kezdjék meg a betakarítást. Azonban fontos, hogy a ká­rosult táblában hagyjanak ki mintaterületet. Olyan helyen, ahová a kárbecslés után a kombájn könnyűszerrel visz- szatérhet. A mintaterületet lehetőleg a tábla hosszában kell meghagyni, két-három kombájnalja szélességben. Tóth Árpád Alkalmi női csizmák indiai kecskevelurból Elegáns alkalmi női csiz­mákkal bővíti termékeinek választékát a Duna Cipőgyár. Az új modellek sorozatgyár­tását négyféle divatszínben kezdték meg a napokban. A bordó, barna, drapp és feke­te lábbelikhez a felsőrészek Indiából származnak. A rö­vid és hosszú szárú kecske- velúr felsőrészhez a hozzáillő könnyű talp és sarok viszont hazai termék. A Duna Cipő­gyár az őszi-téli szezonra 60 ezer párat gyárt az elegáns csizmákból, melyek már a jövő hónap végén megjelen­nek a hazai üzletekben. A tárgyalóteremből Betöréssorozat családi vállalkozásban A rakamazi Botos Attila, Ba­logh Rudolf és fiatalkorú társuk 1979 nyarától 1980 februárjáig, elő­zetes letartóztatásukig több mint 20 betörést követtek el. Balogh Rudolf eddig 9 esetben volt büntetve különböző bűncse­lekmények miatt és összesen 7 év 10 hónapot töltött börtönben. A legutolsó büntetéséből 1978. szep­tember 1-én szabadult. A bandá­nak tagja volt fiátalkorú fia is. Botos Attila és B. L. elhatároz­ták, hogy betörések útján szerez­nek pénzt. Ezt az elhatározásukat elmondták Balogh Rudolfnak is, aki ezt helyeselte, sőt egy-egy betöréssorozatot ő kezdeménye­zett, vagy ’ segítséget nyújtott az Ilyen betörések végrehajtásához. A vádlottak keresték a bűnözés lehetőségeit környezetükben, min­den esetben előteremtették a be­törésekhez szükséges eszközöket, kesztyűt használtak, hogy ujjle­nyomatot ne hagyjanak, sőt a felfedezés meghiúsítására is gon­doltak, hisz több helyen pálinkát locsoltak szét a szagnyom eltün­tetésére. Botos Attila javasolta B. L.-nek, hogy a tokaji MÉH-telepre törje­nek be, mivel ő már többször járt ott, és azt is tudja, hogy a pénzt hol tárolják. Egy feszítővassal Rakamazról gyalog mentek át Tokajba. A MÉH-telep irodaajta­ját kifeszítették, a pénz megőrzé­sére szolgáló acélkazettát felnyi­tották és a benne levő 18 522 fo­rintot elvitték. Ezt követően visz- szamentek Rakamazra, és Balogh Rudolf lakásán a fáskamrában megosztoztak a pénzen. 1979. december 29-én mindhár­man együtt indultak el vonattal Taktaharkányba. Az italbolthoz mentek, de mivel az esti órákban az utcán még sokaii járták, a he­lyet veszélyesnek ítélték meg és átutaztak Taktaszadára. Itt fel­törték az italboltot, az önki- szolgáló boltot és a vendéglőt. Háromezer forint váltópénzt ta­láltak és különböző italféleségek­kel felpakolva visszautaztak Ra­kamazra. Az eredményen felbátorodva el­határozták, hogy Tiszanagyfalu- ban is betörnek. B. L. és Botos Attila 1979. december 30-án az éj­szakai órákban cselekedtek. Az italboltban és presszóban lopott árun és pénzen hárman osztoztak. Baloghék betörtek a székely!, a berkeszi, a szabolcsi, a tímári, a rakamazi. a balsai és a tiszaesz- lári italboltba és presszóba és a sértett ÁFÉSZ-eknek több mint 50 000 forint kárt okoztak. A Nyíregyházi Járásbíróság a fiatalkorú B. L.-t 2 év 4 hónapi. Botos Attilát 2 év 6 hónapi, Ba­logh Rudolfot mint többszörös és különös visszaesőt 3 év 6 hónapi szabadságvesztésre ítélte. Balogh Rudolf szigorított őrizetét is el­rendelte, ami magatartásától füg­gően további 2-től 5 évig terjedő szabadságelvonást jelent. Mindhá­rom vádlottat kötelezte az okozott kár megtérítésére. Az ítélet nem jogerős. Dr. Lengyel Albert ügyész Horling Róbert a nyíregyházi tárlaton. (Elek Emil telv.) Maradandó élmény Horling Róbert fotóművész nyíregyházi tárlatáról □ angos fotókiállítása­ink sorából iS ki­emelkedik Horling Róbert nyíregyházi tárlata. A városi művelődési köz­pontban kiállított 33 nagy­méretű színes képanyag va­lóban kiérdemli a művészi jelzőt, hiszen az alkotó ma­gas szintű szakmai felké­szültséggel, igényességgel megkomponált képei távol állnak a l’art pour l’art-tól, a csupán bravúros techni­kai megoldásoktól. Igaza van Ury Ibolya mű­vészettörténésznek, aki a fotóművész számos fővárosi és vidéki, így a mostani nyír­egyházi kiállítását is ren­dezte, amikor azt írja: Hor­ling Róbert fotói bensősé­gesen szépek, a színek, formák o tartalmi szépség . /címeidére, szolgálnak»» , Horling Róbert mostTTar- minckét esztendeje dolgozik a Magyar Távirati Irodánál. Három évtized kemény munkájával érte el ezt a szintet, jutott el a minden fotós álma beteljesülését jelentő csúcsra, a képi tech­nika igen sokrétű, jól kife­jezhető, s szerencsére ha­zánkban is mind népsze­rűbb eszközeivel. Hogy a fotóművészetnek hazánkban rangja van, az a nagy elő­dök — Escher Károly, Va­das Ernő, Járai Rudolf, Gink Károly, Robert Capa, Almost Pál, a dokumen­tum- és a szociofotó itthoni és hazánktól távol működő nagy egyéniségei mellett —, a többi között Horling Ró- bertnek is köszönhető, aki a honi kiállításokon túl Moszkvában, Párizsban és a világ sok más országában öregbíti a magyar fotómű­vészet eddig is kiváló hírét. Amit most, a nyíregyházi kiállításon láthatunk, a nagy egyéniségek örökségé­nek folytatása, ugyanakkor a fotóművészet megújulása is, hiszen Horling Róbert — miközben a nagyoktól ta­nul — új formanyelvet is te­remtett, amivel életünk mai tartalmát fejezi ki. A for­ma nála nem más, mint tar­talommal megtölthető ke­ret, az esztétikai, az ízlés- nevelés jobb szolgálata, Horling Róbert szépen lát­tat embert, tájat, pillana­tot, boldogságot. És egyál­talán nem szégyell bevalla­ni, hogy művészetének cél­pontja az ember és világa. Amit e kiállításon lát­tunk, az nem a megszokott, hanem sajátos területe a fotózásnak. Az a harminc- három kép, aminek a szűk­re szabott nyíregyházi kiál­lítási csarnok három hétre otthont adhatott, csak azt teszi lehetővé, hogy ízelítőt adjon a fotóművész mű­csarnokbeli bemutatkozá­sából, egyáltalán Horling Róbert művészetéből, hi­szen a pesti kiállítás is csu­pán szűk keresztmetszete mindannak, amit a művész a több mint három évtized során magas művészi hőfo­kon, elkötelezettséggel és ridgy ' mmdi bitteret' "btt'1' tokában alkotott. Mindezek mellett erről a jó szemű válogatásról is jog­gal mondhatjuk el, hogy a színek, a formák, a megta­lált arányok olyan gazdag mondanivalót tükröznek, amely önmagában is bizo­nyítja: a fotó művésze ugyanúgy alkothat mara­dandót, mint a fesztészet, a szobrászat, az irodalom ki­válósága. Nyilvánvalóan nem vé­letlen, hogy Horling Róbert munkásságát az eddig is számos szakmai és állami elismerésen túl legutóbb a Balázs Béla-díjjal honorál­ták. Fantázia- és barlang­fotói, de a magyar reklám megújulásáért vállalt ered­ményes erőfeszítései nagy szolgálatot tesznek az álta­lános kulturális haladás ügyének. Meggyőződéssel mondhatom, hogy nyíregy­házi kiállítása is rangos eseménye a város kulturá­lis életének, maradandó él­mény a látogatónak. Ezért is ajánlom jó szóval a szé­pet, a tartalmasat kedvelő közönség, a fotóval foglal­kozók figyelmébe. Ezek a fotók ugyanakkor azt is bi­zonyítják: a tárlat kénéi dí­szére válnának minden — de különösen a művelődést szolgáló — közintézmé­nyünknek, Kopka János Több mosópor A lakosság jobb vegyiciklk- elláitáisának érdekében a lakk­és festókipar az első fél év­ben 3,5 százalékkal fokozta betkereslkedetmi szállításait és a választékot is bővítette. A Tiszai Vegyi Kombinát az új csomagoló és dobozgyártó gépsorával, a Budatakk pedig termelésszervezési intézkedé­sekkel Lényegesen növelte a kisebb, a negyed- és félkilós festék- és lakkadagokat tar­talmazó dobozok arányát. A Nehézipari Minisztérium a Belkereskedelmi Minisztéri­ummal és más tárcákkal is rendszeresen egyezteti a ve- gyiciikk-ellátási igényeket a termelési tehetőségekkel, s közösen keresnek megoldáso­kat az alap- és segédanyagok beszerzésére, a Lakosság meg­növekedett igényeinek; kielé­gítésére. Az első fél évben mintegy 38 ezer tonna mosó-, mosogató- és enzimes áztató­szert szállított vegyiparunk a lakosságnak.

Next

/
Thumbnails
Contents