Kelet-Magyarország, 1980. július (40. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-26 / 174. szám

2 KELET -MAGYARORSZÁG «1980. július 26. Autós- találkozó a Velencei A MEZŐGÉP nagykállói gyáregységében Ferenc Sán­dor MBP pótkocsikhoz készít elektromosvezeték-tartó sze­relvényeket. (Jávor László felvétele) TISZA VAS VARI: 6ondok az áruellátásban Szűkös eladótér, túlzsúfolt, kicsiny raktárak, nem meg­felelő választék és esetenként áruhiány — ez jellemzi Ti- szavasvári áruellátását — hangzott el a nagyközségi ta­nács legutóbbi ülésén. Külö­nösen az iparcikkboltok el­avultak és nem tudják a meg­lévő készleteiket bemutatni a vásárlóknak. A vegyes ipar­cikkek közt találni a legtöbb hiánycikket: nincs kielégítő választék építőanyagokból, fenyőfűrészáruból, nyílászá­rókból, burkoló anyagokból, fürdőszobai berendezésekből. Keveset találnak a vásárlók a kisebb keresztmetszetű csö­vekből, hengerelt árukból, tü­zelőberendezésekből, híradás- technikai cikkekből. Főként az iparcikküzleteket jellem­zi a korszerűtlen raktárháló­zat. Tartós fogyasztási cikke­ket is tárolnak szabad ég alatt. Az élelmiszer-ellátást dön­tően az ÁFÉSZ végzi, egyre színvonalasabban. Az új ÁBC-áruház mellett több boltban árusítanak félkész és készételeket, előhűtött és fa­gyasztott konyhakész barom­Kidobolás, mozsártánc, négyellő ostor Népi műveltségünk kincsestára Népi kultúránk gazdag raj­zolatát adó kötetek közül im­már a harmadiknak örven­dezhetünk. Mivel gyarapítot­ta megyénk a Magyar Nép­rajzi Lexikon újabb kötetét? Lapozzunk csak a bőséges il­lusztrációkkal ellátott vaskos könyvbe! Kótis, kenderkótis: fonálte­kerő pálca, amelynek egyik végét a hónalj alá szorítva készítik a fonálgombolyagot, hogy az így képződött nyílá­son át fonalat lehessen átfűz­ni majd kettesével a mennye­zetről alácsüngő rúdra akasz­tani a gombolyagot. A szat­mári Erdőhátról ismert, ahol szépen kivitelezett példányai szerelmi ajándékul szolgál­tak. Köpés: a magyar népi hit­világban általánosan elter­jedt, általában valami rosz- szat megelőző elhárító gesz­tus. Bizonyos alkalmakkor tilos volt a köpés pl. Szatmár megyei adat szerint szántás­kor, nehogy a verebek ki­szedjék a szemet. Kötélalja: területmérték, amely a kötéllel kapcsolatos hosszúságméréstől kapta ne­vét. A kötélalja értelmezése tájanként változott, sőt egyes településen belül sem volt egységes; mást jelentett a szántók és mást a kaszálók viszonylatában. Pl. a 18. szá­zadban Nyíregyházán 1 ko­plalja megfelelt 10 kataszt- rális holdnyi területnek, Jász­berényben pedig 16 holdnak. Kuttyogtató: 40—60 cm hosszú, enyhe ívben meghaj­tó fanyél, amelynek orsó- gombszerű, néha homorú tal­pa van. A talp szaruból is készülhet A harcsának ho­roggal való esti, éjszakai fo­gásánál használják. A képek között láthatjuk a lónyai kuttyogtató t. Lápmetsző: az Ecsedi-láp csikászainak félhold, ritkáb­ban háromszög alakú ásója, amellyel az ingó lápon kerek lyukakat (lápi kút) vágtak. A lápi kútban állították szájá­val lefelé a csíkkast, hogy a levegő után kapkodó csíkok beletévedjenek. A lexikonban egy Ecsedi-lápon használatos lápmetsző képét láthatjuk. Leányvásár: az a hely, aho­vá a párválasztás elősegítése, a találkozás és megismerke­dés céljából a különböző ne­men levő házasodni vágyó fiatalok évente rendszerint ugyanazon időpontban magu­kat kidíszítve összejöttek. A lányok sok helyen ingó ho­zományukkal együtt jelentek meg és így kínálták' magu­kat. E községek messze földön ismertek voltak és az alkalom kizárólag a leányvásár célja­it szolgálta, de sok helyen vásárral, leginkább búcsúval voltak összekötve. A leghíre­sebb leányvásárokat Máté­szalkán Mária—Magdolna (július 22.) napján, Szabolcs megyében a pócsi búcsú al­kalmával tartották. A sok-sok néprajzi leírás között találkozhatunk me­gyénkben fényképpel, il­lusztrációval. Méltatja a könyv Kiss Lajos Kossuth-dí- jas néprajzos munkásságát is, megjegyezve: „Kiterjedt munkássága a magyar leíró etnográfia egyik legértéke­sebb része. Dolgozatai felölel­ték a földművelés, táplálko­zás, népi építkezés, kerámia, szűcsmesterség, hímzés kér­désköreit ... Jelentékeny ré­gészeti kutatásokat végzett Szabolcs megyében.” — ŐSZ — fit, a 2-es ÁBC-ben gasztro- folételeket is. Az üzemek melletti boltokban előrende­lést adhatnak le a dolgozók, és a műszak végén az össze­állított csomagot vihetik ha­za. GAVAVENCSELLÖ: II cigányság ügyében Száz cigánycsalád életkö­rülményeit vizsgálta meg nemrégiben a Gávavencsellői Nagyközségi Közös Tanács Végrehajtó Bizottsága. Az el­múlt évben elérték, hogy több felnőtt rendelkezik fo­lyamatos munkaviszonnyal. Az üres lakások közül — a lehetőséghez mérten — a ci­gánylakosok is kaptak. La­kásépítési kölcsönt egy sze­mély igényelt. Felszámolták a cigánytelepet, ahonnan ti­zenegy családnak adtak új la­kásokat a Kossuth utcán. A telep felszámolása viszont nem jelenti rögtön az élet­mód megváltoztatását is. Egészségügyi felvilágosító előadásokat akarnak szervez­ni a családtervezés, gyermek- nevelés, a lakáskultúra és a higiénés ismeretek témaköré­ből. A szociális körülménye­ik javítására huszonegy em­bernek adnak részösszegű vagy teljes segélyt. Évente húszezer forintért pedig 10— 11 cigánycsaládnak juttatnak bizonyos összeget ruhanemű­re. A végrehajtó bizottság a ci­gány lakosság életkörülmé­nyeinek javítását, beilleszke­désüket, munkába állásukat, az egészségügyi, szociális, kulturális felemelkedésük ér­dekében végzett munkát tűz­te célul. BAKTALÖRANTHAZA: Elhúzódó lakásépítés Tizennégy tanácsi célcso­portos lakás építését kezdte el a nagyközség központjában a Vertikál Ipari Szövetkezet még a múlt évben. A kétszer hat- és egyszer kétlakásos épületeket hagyományos technológiával készíti a kivi­telező szövetkezet. Az 5,6 millió forintos beruházást terv szerint 1980. december 20-ára kellene átadniuk, vi­szont nemrégiben anyaghiány hátráltatta a folyamatos épí­tést. A tanácsi célcsoportos lakásokat csak a következő évben vehetik birtokba a ki­jelölt bérlők. Az egyetlen beruházás mel­lett kisebb felújításra kerül sor a társközségben, Nyírjá- kón. A művelődési ház és a tanácsháza szorul karbantar­tásra: a tetőszerkezet kivéte­lével minden elavult, kívül- belül rendbe teszik a két in­tézményt. T. K. A Nyírkémia a nyíregyházi Szemek részére 21,5 literes ba- lonba tölt szódavizet. Smid Sándorné naponta 300 balont tölt. (Jávor László felv.) Műszakonként 5—600 sertést dolgoznak fel a Sza- boIcs-Szatmár megyei Húsipari Vállalatnál. Képünkön: a vágócsarnokban Együd János és Izsó József sertést bont. (Gaál B. felvétele) tónál Nagyszabású autóstalálko­zó színhelye lesz augusztus 9—10-én a Velencei-tó északi partjának romantikus telepü­lése, Nadap. A „Velencei nyár” rendezvénysorozata ke­retében ügyességi versenyeket tartanak, Wartburg Kupát rendeznek, a talájkozó legif­jabb részvevői pedig kerék­párversenyen vetélkednek a legjobbaknak járó díjakért. A találkozón részt vesznek az Autóklub szakemberei is, s ingyenes „CO” vizsgálatot, va- lamint fényszóró-beállítást végeznek. A Bakony Művek a helyszínen árusítja majd termékeit, az NDK-beli szak­emberek pedig a közkedvelt Trabant és Wartburg gépko­csik gyártásáról, fejlesztési el­képzeléseiről tájékoztatják a résztvevőket. A kétnapos ren­dezvényre 1500—2000 vendé­get várnak. Pályaudvar péntek éjjel Gorkij a gyárról írja; ha­talmas szörnyeteg az, amely minden reggel telelélegzi ma­gát emberekkel, hogy este ki­lehelje őket, mint kiégett sa­lakot. A vasutas Horváth Im­re mellettem a nyíregyházi állomást hasonlítja lélegző szörnyeteghez: — Figyelje meg: akárcsak élne. Egy-egy vonat után fel­szívja magát, ilyenkor pén­teken néha megállni is ne­héz -benne, -aztány -ahogy----?r vonatok indulnak, Szalka meg Namény felé, úgy fújja ki a tengersok embert. És aztán itt kavarog, aki ittre­kedt ... Este nyolc óra múlt. Ki­lenc előtt öt perccel megy vonat Mátészalka, pár perc különbséggel Vásárosnamény felé. (Délutántól egymást kö­vetve jöttek a vonatok Deb­recenen, és Miskolcon át is Budapest felől.) Akik most mennek tovább, azoknak még csatlakozásuk lesz busz­hoz vagy vonathoz Vásáros- naményban és Mátészalkán is. Két óra múlva indul még vonat, de sokan ezzel már hiába mennek el, nem kap­nak csatlakozást. Aki itt megreked, az valahol váróte­remben éjszakázik. A két es­ti vonat indulása után kez­dődik a péntek éjjel. Egy csendes vasárnap dél­előtt a nyíregyházi állomás lehet szép. Péntek este kicsi. Tömött az Utasellátó talpon­állója. Pokoli hangzavar, de viszonylagos rend. Dohányoz­ni nem lehet, ez nem kedvez a tanyázóknak. — Uram! Kérjen nekem egy felest, fizetek magának is. A megszólított elfordul, gyakori a rendőr, ittas em­bernek kérni kockázat. Csak az első megszólított fordul el. Van tehát részeg is. Oda­át a másodosztályú étterem­ben több a részeg. Mar a füst. A pincér: — Amikor kikérik az italt még nem részegek. Én nem tehetek róla. Egy asztalon, öten vannak, vagy harminc sörösüveg. — Igyál Sanyi, az a vonat már úgyis elment. Két nő részegen vihog. A „barátság” itt kezdődött. Néhányan „tankolni” jön­nek. Megvesznek három­négy üveg sört. Kell tarta­léknak az éjszakához. Hely nincs. Ha most valaki va­csorázni jönne, hiába tenné. Hely nincs a váróteremben sem, a csarnokban leülni nem lehet. Este kilenc és 11 óra között kínszenvedés. Akinek az étteremben nem jutott hely, sok száz embernek nem jut, elindulnak a városba. Presszó és étterem is van közel. Beférni persze oda nem lehet. Füst, hangzavar, részeg ember viszont ott is van. Csoport a Szindbád előtt. Verekedés készül, de sok a járőrkocsi, a forgalom is nagy még. Eltűnnek hát egy mellékutcán „lerendezni” a vitát. „Éjszakai szakértő” isme­retlen ismerős magyarázza: — Sokan két-három zár­órát is végigcsinálnak. Ha valahol zárnak, mennek to­vább. Végül kikötnek a bár­ban, mert olyankor már nem számít a pénz... • A pályaudvar — úgy gon­dolná az ember — az utaso­ké. Sok embert látok, min­dennapos esti vendégeket. Ök nem utaznak. Barátságo­kat kötnek részegekkel, ha kell nőt is ígérnek, úgy tet­szik „dolgoznak”. És való­ban vannak nők is. Gusztus­talanok, részegek, de van akinek ez se számít. — És ha jön a rendőr? Véreres szemmel néz az asszony. Csuklik és nevet: — Szólnak. Átmegyek a szemben lévő parkba. Egyedül. Szeretném körbejárni, de nem teszem. Férficsoportok, összehajló párok, bokrok között felpa­rázsló cigaretták. Ez itt iga­zi nagyvárosi éjszaka. An­nak a rosszabb részéből. Tá­volról végignézek egy ellen« őrzést. Aki bevárja az nem fél, de hirtelen megürül a park. Egy óra múlva népes lesz megint. Egy pádon vagy kilencen kuporognak. Hallom: — Mokányék balhéznak a hídnál. A fiúk felállnak és méltó­ságteljes lassúsággal, zseb­re dugott kézzel a vállukat hintáztatva elvonulnak a hídhoz. Hátha lesz valami jó buli még. Éjfél. Lehet-e félni az éj­szakától? Van itt nagyon sok rendes ember. Vannak peche­sek, akik valóban vonatot késtek le, van, aki az utolsó pohár miatt maradt itt, és most józanodik. Néhányan, ők együtt állnak, az esti mű­szak után ittak egy sört, így maradtak le a vonatukról, többen Miskolc felé mennek majd a hajnalival. Félni nem kell. A járőr időről időre megjelenik. A váróteremből néhányan meg­szöknek minden járőr elöl. Itt is van „drót”, vagy ha tetszik, ügyeletes, aki az. őr­szoba ájtafá't néii: síd * Többen, és mert leülni másképpen nem lehet, kiszo­rulnak a szabad ég alá a pa­dokra. Itt valóban csak uta­sok vannak. Egy óra múlt. Az éjszaka igazán éjfélig tartott. Amíg a szesz hatása kitartott. — Adjon egy cigarettát... Kifizetem... Nyitvatartó büfé, tejbár, trafik sehol. Néhányan az automaták kopottas szendvi­cseit nézegetik. Az automa­ta kávéját elég megkóstolni. Nem csábít többé. Az állomás kicsi lesz és öreg, a környék csendes és kihalt Három óra. Beáll a mis­kolci; sikerül egy pad sarká­ban helyet találnom. Két pá­don is fekszenek ugyan, de senki nem meri felkelteni őket. Egy barna arcú kisem­ber nyöszörög, felsír. Vas­utas mondja, hogy az a csa­lád minden második este itt van. fdemenekülnek, ha ré­szeg a családfő. Itt van az asszony is, aki a Szindbádban ajánlotta a parkot. Ónszínű sápadt, mel­lette nagydarab ember. A férje? Itt van a bácsi az Utas­ból, aki a vonatot késte le. Zsebeit vallatja, néhány gyűrött húszast talál. Szá­molja újra, mintha nem hin­né, hogy az csak annyi. öt óra: sorban állunk ci­garettáért. Fél hat: a fürgébbek meg­indulnak, mert a Csemegé­ben hattól pálinkát is ad­nak. Még elérik majd a fél hetest. Nappal van. Kirándu­lókkal, horgászokkal, utasok­kal. A péntek csak emlék. Nem vagyok vendéglátó­ellenes, de az éjszaka addig volt nehéz, amíg az utolsó kocsma, étterem is bezárt. Ha kilenckor zártak volna tizen­egyre lett volna csend. Utóirat! Rendőrök mond­ják, aztán vasutas is mondja: ez rendhagyón csendes éj­szaka volt. Bartha Gábor Alkatrész pótkocsihoz Nagyközségekből jelentjük

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents