Kelet-Magyarország, 1980. július (40. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-20 / 169. szám

KM VASÁRNAPI MELLÉKLET 1980. július 20. VENDÉGÜNK Áz egészségnevelő O L DlAfLlA Ki hinné, hogy a kórházon, egészségügyi intézményen belüli egészségnevelés szer­ves része a gyógyító, megelő­ző munkának. Sokan azt sem gondolják: még az egészség­ügy területén dolgozók szá­mára is elkel időnként egy kis okulás. Mindez akkor derült ki, amikor vendégül hívtam dr. Czégé Zoltánnét, aki a megyei kórház-rende­lőintézet egészségnevelője. — Azt hiszem, hogy né­hány meggyőző példa bebizo­nyítja, milyen jelentőségű ez a munka. Először is — kezdi a nőoldal vendége — rendkí­vülien fontos, hogy a beteg a kórházban vagy rendelőben szerezzen olyan ismereteket, melyek egyrészt a megelőzést A tiszalöki hajógyár négy szakmunkása, Kiss Sándor nfiC0,efc&.Ai$»l,i Piskóti Péter és Suhai Sándór vállalkozott a vá­laszadásra. Suhai még legényember, a többi családos. Vala­mennyien tiszalökiek. Sokfelé jártak, tapasztaltak, lehiggad­tak. . A KÖZELMÚLTBAN ASSZONYOKAT KÉRDEZTÜNK MEG ARRÓL: MILYENEK A FÉRFIAK? A SPORTSZERŰSÉG AZT KÍVÁNJA, HOGY MOST A FÉRFIAKNAK TEGYÜK FEL A KÉRDÉST: MILYENEK A NŐK? tán fura dolgok. Elég, ha nyáron átnézünk a gyárkerí­tésen a kempingbe. — Az egyenjogúságban nem lehet csak azt nézni a nőnek, ami számára kedvező. Mert bizony vannak ennek hátrányai is — folytatja a gondolatot Beke Antal. — Először is azt kell látni, sok esetben csak elmélet az egyenjogúság. Másodszor: je­lent terhet, gondot, hiszen a munka, a közélet is közbe­szól. És itt jön a férfiak, a férjek szerepe.-y* a j^peiírfisA solí mindent kell vállalni annak érdekében, hogy a nő közér­zete jó legyen — vélekedik Kiss Sándor —, de az sem egészséges, ha a nő csak arra épít, hogy más látja el he­lyette az anya, a feleség csa­ládbeli szerepét. Nem vitás, a nők másfajta szerepe a fér­fiakat is kényszeríti, hogy sok régi beidegzést felülvizsgál­janak. — Ott kellene meghúzni a nők munkája, közélete határ­vonalát, ahol a teherbíróké­pességük húzódik — véli Piskóti - Péter. — Fölösleges felkínálni nekik az eltorzulás lehetőségét. Ha olyan helyre kerül a közéletben, vezetés­ben, ahol állandóan férfiak­kal van, ahol gyakran kell poharazni, ott a nők többsé­ge is gyengének bizonyul. Nem attól jobb a közélet', ha látszat vezető helyekre tesz- szük őket, hanem az segít, ha alkatuknak, tudásuknak megfelelően kapnak szót, fő­leg a termelés területén. Ebből aztán heves kis vita- kerekedik gyorsan. Van, aki egyetért, más szűknek találja a csak termelési szférát, más megint amellett kardoskodik: a nőt csak annyira kell ter­helni munkával, közszerep­léssel, amíg az a család ro­vására nem megy. — Az természetes, hogy a nők dolgoznak — vélekedik Kiss, — Szükséges ez gazda­sági szempontból is, meg az­tán tudjuk, ha a nő unatko­zik, akkor kikapóssá is válik. De azt se feledjük el: az anyaságot senki nem tudja átvállalni tőlük, s a gyermek- nevelés a legszebb hivatás. — Én abban is reményke- dek — folytatja Suhai —, hogy a lányok változnak majd. Hogy igényük lesz az igényes párkapcsolatokra, nem lesznek üresek, mint a diszkóban, hogy lesznek még emberi hangulatú bálok, s lesz romantika a szerelem­ben. — A nők igénylik a meg­becsülést, a szeretetet, a fi­gyelmet — kezdi Kiss Sán­dor. — Ugyanakkor moder­nek, érdeklődők, figyelnek a közéletre. Mindez jó. De az is tény, hogy egyre gyakrab­ban csapnak az asztal sarká­ra, ami abból ered, 'hogy ők is keresnek. Ezzel azonban más is jár. Sokkal kevesebb gondot fordítanak a gyermek- nevelésre, sokszor csak lát­szat a nagy szeretet is. So­kan úgy vélik, neveljen a bölcsőde, óvoda, iskola, majd a KISZ. Ez pedig nem jó így. — A klasszikus családesz­mény már nincsen — foly­tatja Piskóti. — Attól válto­zott meg minden, hogy a nő dolgozni ment. — Ebből ered aztán az is — folytatja Beke Antal —, hogy az egyenjogúságot ag­resszíven értelmezik. Előtér­be kerül az anyagi szerzés, számítóvá is válik a nő, hi­szen jó néhány törvény csak neki kedvez, még válni is könnyebben . válik, hiszen mindig jobban jár, mint a férfi. így aztán önállóbbak, aminek van jó oldala, de megvannak gyakran a hátrá­nyai. — Olyan is van, hogy eről­tetjük az egyenjogúságot — bontakozik ki a vita —, ak­kor is ráerőltetjük a nőkre a közéletet, a vezetést, ha nem akarják. Csakhogy meglegyen a 14 vagy a 20 százalékos arány. Gyakran azt se nézik, hogy alkalmas rá vagy sem, csak a létszám kilegyen. Ott pedig, ahol helyük lenne a vezetésben, nincsenek. Néz­zünk körül: húszfős női bri­gád a tsz-ben, vezetője férfi. Üzem, csupa nő a szalag mel­lett, a művezető: férfi. — Persze, hogy gyakran túl sok, amit vállalnak, meg amit rájuk raknak. Mert a család, az megmarad! Inger­lékennyé, idegessé váltak a nők. Sokszor a feladat miatt bizonytalanok, de csinálni kell, gyakran kétszer annyit, hogy bizonyítsanak. — Lazábbak lettek az er­kölcsi normák és szokások is — vélekedik Kiss. A többiek helyeselnek, s mondják a példákat. — Ügy tűnik, hogy amíg a divatban igényesek, addig a kapcsolatokat nézve nem. — Hiányzik a szerelemből a romantika — kapcsolódik a beszélgetésbe az egyetlen le­gényember, Suhai. — Én dol­goztam az NDK-ban, ott még rosszabb, de mi is odatartunk, hogy a lányok bárkivel kap­csolatot létesítenek. Pedig szinte minden a nőkön mú­lik. Ha ők tartózkodóbbak, akkor a férfiak is mások. — Az világos, hogy sok minden modernebb — így Kiss —, de ez nem kell, hogy azzal járjon, hogy a nő ve­szítsen nőiességéből, méltósá­gából. Lehet, hogy maradinak tart majd, de én még azon gondolkoznék, ne kössék-e korhatárhoz a házasság meg­kötését. Mert a sok modern­ség mellett ott az éretlenség is, nem mindenki tud élni az egyenjogúsággal, a nagyobb lehetőséggel. — Akármit is mondunk — szól újra Suhai —, azért sze­retjük őket, s nagy szükség van rájuk. Biztos, hogy a családokban többet kellene foglalkozni a lánygyermekkel, a felnövekvő nővel. Nemcsak szabadságra, hivatásra is fel kell készíteni őket. — Régen a leány olyanná alakult, amilyennek az any­ja nevelte — vélekedik Pis­kóti. — A kérdés csak az, hogy most mit lát, s a jövő­ben mit fog látni. Az ugyan­is biztos, hogy a nő ma in­gatag helyzetben van. Hat rá a környezet, az új, s kevéssé a család. Ezért történnek az­Aligha lenne bárkinek mersze, hogy összegezze a hallot­takat. Sok megszívlelendő akad a fenti beszélgetésben, bizo­nyára sok lány és asszony vélekedik hasonlóan. Es bár volt a vitában jócskán bírálat is, abban mindenki egyetértett: a nőktől szép az élet, s nélkülük bizony sivár lenne minden napunk. Talán ez a vélekedés a bocsánathoz is elég. szolgálják, másrészt egy már megszerzett állapotot tartós­sá tesznek. Magyarul: egész­ségügyi kultúrát kell adni a betegnek, a gyógyulni akaró­nak. Fontos az orvos, az ápoló­nő, a vöröskeresztes, de még a takarító munkája is ezen a téren. A beteg, aki velük érintkezik nap mint nap, ép­pen az ismeretség, az embe­ri kapcsolat révén vár tőlük a kezelésen kívül mást is. — Mostanában azt mond­ják, hogy a metakommuniká­ció kerül előtérbe. Ez azok­nak a részben nem tudatos cselekvéseknek, gesztusok­nak az összessége, melyek hangulatot, érzelmeket befo­lyásolnak. Tanítani kell • azt, milyen jelentősége van egy mosolynak, egy jó szónak, si- mogatásnak, érdeklődésnek. Tudatosítani kell ezt, hiszen ma ismételten bebizonyoso­dott az a mondás, mely Para- celsüstól származik: „A sze­retet a legjobb gyógyszer”. Világossá szeretnénk tenni: a legjobb gépek, az automati­zálás korában különösképp ügyelni kell arra, hogy az emberi kapcsolatok ne szen­vedjenek csorbát. A következő nagy terület, s ez már a fontosságot is alá­húzza, a nőkkel kapcsolatos. A koraszülések, veszélyezte­tett terhességek idején, ak­kor, amikor tudjuk, hogy a csecsemőhalandóság nem a legjobban alakult, érthetően került ez előtérbe. — Ilyen meggondolás alap­ján vannak például rendsze­res felvilágítások, filmvetíté­sek a terhespathológián — folytatja dr. Czégéné —, ahol mindent elkövetünk, hogy a kismamák megértsék, mi árt a magzatnak, s neki. A szü­lészeten és nőgyógyászaton ezenkívül a csecsemőápolás alapjait is tanítják. Megin­dult egy akció, • amely a mell önvizsgálatát szorgalmazza, ami sok minden bajt meg­előzhető vé tenne. A fő tö­rekvés: minél többet élő szó­val, beszélgetésekkel magya­rázzunk, ne a személytelen magnóról hallgasson valaki olyat, ami talán érdektelen a számára. Mindez, amit hallottunk, csupán töredéke az egészség­nevelő munkának. Felvilágo­sítást kapnak azok a techni­kaiak, akik a kórházban dol­goznak, gondoskodnak arról, hogy a gyógyító munka mel­lett minden szinten megle­gyen a beteg komfortérzete. Nők könyvespolcára Tengerre csecsemő! Rosie Swale ugyancsak be­levaló nő lehetett. Férjével Colinnal, kétéves lányával Eve-vei és a hathónapos James-Marióval (aki melles­leg egy vitorlás kajütjében jött a világra) világkörüli út­ra indult. S nem is akármi­vel. Felszereltek egy kéttes­tű vitorlást, ‘ belepakolták a családot, s uccu, indulás! Erről az útról szól Swale: A Horn-fok gyermekei című könyve (Gondolat, 1979, Vi­lágjárók sorozata, 126. kötet). Gibraltárból indultak, át az Atlanti-óceánon, a Karib- tengeren, a Panama-csator­nán, a Csendes-óceánon Ausztráliáig, majd a Horn- fokot megkerülve, vissza Angliába, fgy elmondani is sok, hát még megcsinálni! A fiatalasszony, aki útközben nemcsak navigált, főzött, de még szoptatott is, mellékesen megírta a fedélzeten a köny­vét erről az útról. Ügy. ahogy van, odakívánkozik a nők könyvespolcára, hiszen nemcsak érdekes olvasmány, de elgondolkoztató írás is. Kiderül ebből: ha nem ké­nyeztetnek egy gyereket, ak­kor normálisan nő még ak­kor is, ha viharos hullámok hátán, jégpermetben ugrál a hajó. Aztán az is világossá válik: a nő képes mindenre, amire a férje, éppúgy reffeli a vitorlát, mint Colin, aki vi­szont elszánt lelkesedéssel söpri ki a morzsát gyerme­kei alól a miniatűr kajütben. A család kényszerű össze­zártsága másfél éven keresz­tül érdekes helyzeteket szült. Kialakította az okos munka- megosztást, a jó megértést és a rugalmas együttlét módsze­rét, a kölcsönös helytállás nagyszerű példája a becsülés egész rendszerét befolyásolta. A nagyon izgalmas, érdek­feszítő, kalandos olvasmány így válik • többé, mint egy­szerű útiélménnyé, nyújt se­gítséget ahoz, hogy egymás­sal együtt élő emberek más jó példájából levonják a ma­guk számára is a következ­tetést. A nagyszerű fényké­pek, van belőlük bőven, egy­szerre teszik láthatóvá is az utat, a tájat, a nehézséget. Aki kézbe veszi, úgy jár ve­le, hogy egy szuszra el akar­ja olvasni. Ennél többet aligha lehet dicséretként el­mondani. Így leszünk szépek, A 12. sz. „Dallos” szakmunkásképző női fodrász tanulói tanműhelyben tartják gyakorlati foglalkozásaikat. Műsza­konként tizenöt első és másodéves szakmunkástanuló, heti három alkalommal vesz részt a szakmai gyakorlatokon. (MTI fotó: Pintér Márta felvétele — KS) Kössünk Mi tagadás, a múltkor, > amikor a nők férfiakról j ■ szóló véleményét közre- j : adtam, sokan szidtak. j Mondani sem kell: férfiak. ? Ügy érezték, hogy az el- ä mondottakban sok olyan | kitétel volt, ami bántó, a I férfiúi hiúságot megtépá- ! zó. Hiszem, mert ismerem ? a nőket, a most közreadott ! J vélemények viszont az ő : . körükben keltenek majd j nem éppen hízelgő vissz- ; j hangot. Azt is -mondhat- nők: egy-egy, azaz döntet- • lenre áll a véleménynyil- ‘ vánítási párbaj. Bevallom férfiasán, nem volt szándékom hogy a nemeket egymásra hara­gítsam. Persze, ez úgyis meddő, hiszen az emberi­ség történelme azt bizo- ; nyitja, minden kis és nagy csata után azért mégis kibékültek a felek. ' A két, a nemek egymásról alkotott véleményét firta­tó írásnak egyetlen célja volt: tükröt tartani a nők és férfiak elé. Az önisme- : rét érdekében. Hiszen úgy a jó, ha jobban ismerik j egymást, ha kiderülnek a j kisebb-nagyobb konfük- : tusok forrásai. A jobb megismerés fon­tos dolog. Elég, ha a sok válást nézzük, melyek mö­gött bizony igen sok eset­ben ott rejtőzik az. hogy csak a mézeshetek után jönnek rá: mennyire más a partner, mint ahogy azt 1 í elképzeltük! Sokszor vi- \ szont mosolyok mögé búj­tatott álságokkal fedik el \ az emberek az egymásról ! alkotott álláspontot. Hi­ányzik az őszinteség, a sa- j ját és p. másik gyengéié- j nek bevallása, s a szán- | dék, hogy valami változ- | i zék. És a lényeg éppen ebben : I a változtatásban rejlik, i | Mert szép, ha őszintén el- 5 í mondjuk a véleményt egy- ji | másról. Jó, ha ráolvassuk >■ I a másikra a hibát. Az is | I erény, ha szépen, türelme- | I sen meghallgatjuk, miként j I vélekednek rólunk. De mit 1 I sem ér az egész, ha nem J \ történik utána semmi. Am f I legyen most alkalom ar- 1 I ra, hogy ki-ki levonja a 1 I konzekvenciákat, s meg- j I próbál tenni a jobbért. Hiba lenne azonban az j I is, ha csak egy-egy férfira I ] vagy nőre hárítanánk min- ! I den ódiumot. Van az el- | I mondottakban tanulság a I j szociológusnak, a társada- j I lomtudósnak, a gazdasági j I szakembernek, a mozgal- | I makban dolgozóknak egy- j I aránt. Mert a nő és a fér- I I fi kapcsolata nem egyszc- I j rűen csak családi beiügy. I I Vetülete, kihatása az egész 1 j társadalom közérzetét be- j ] folyásolja. Okos dolog, ha | J mindenki, akit illet, el- | I gondolkodik: hogyan sá- j S tárkódunk az új kor ki- ; I nálta megannyi vívmány- | | nyal, ezen beiül a nő ön- ] í állóságával, egyenjogúsá- ; \ gával, mit teszünk a férfi | I változó társadalmi és csa- \ ; ládi helyzetének megér­■ tetőséért. Kössünk tehát békét, \ mégpedig tartósat, a. meg- ; értés, a szeretet jegyében. j : A kis, családi közösség és ? a társadalom érdekében | egyaránt. I_______ ____________________ I Az oldalt írta: BÜRGET LAJOS o

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents