Kelet-Magyarország, 1980. július (40. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-20 / 169. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. július 20. A hEt ESEMÉNYEI CÍMSZAVAKBAN HÉTFŐ: Hivatalos baráti látogatásra Budapestre érkezett, Veszelin Gyuranovics jugoszláv miniszterelnök — Koppenhágában megnyílt a nők II. világkonferenciája KEDD: Warren Christopher amarikai külügyminiszter-helyettes Bonn után a NATO brüsszeli központjában kezdett tárgyalásokat a nukleáris fegyverzet csökkentését célzó szovjet kezdemé­nyezésről — A pakisztáni külügyminiszter Indiában tárgyal SZERDA: A brit konzervatív kormány nagyszabású fegyverzetfej­lesztési programot jelentett be — Iránban újabb puccskísér­letet lepleztek le Ezután az imént idézett új-delhi értékelés a tárgya­lásokról nyilvánvalóan igen mértéktartónak mondható. Hiszen éppen Pakisztán volt az, amely 1947 és 1971 között háromszor támadta meg szomszédját hadüzenet nél­kül. A háborúk oka minden­kor az volt, hogy Islamabad elvitatta Üj-Delhitől Jammu és Kasmír területét. lőtt választási kongresszusát Detroitban. Európai számára szinte felfoghatatlan: mire képesek az amerikaiak egy- egy választási kampány so­rán, s még felfoghatatlanabb az, hogy ilyen gyermekded dolgokkal milliókat és mil­liókat képesek elkábítani Amerika-szerte. A republikánusok konven­ciója nem ígért meglepetést, s ami a párt immár hivata­los elnökjelöltjét illeti, nem is hozott: az egykori holly­woodi színész, majd kalifor- niaükormányzó Ronald Rea­gant közfelkiáltással -válasz-»1 tották meg. Szenzáció vi- -szont az alelnökjelölt szemé­lye körüli huzavona. Már szinte mindenki biztosra vet­te, hogy az amerikai történe­lemben egyedüálló módon a volt elnök, Gerald Ford lesz az, amikor Reagan a szónoki emelvényre lépett és közölte: George Bush-t, a CIA egyko­CSÜTÖRTÖK: George Bush lett az amerikai republikánusok alel- nökjelöltje __ Megalakult az új japán kormány — Az éj­szaka magához ragadta a hatalmat a bolíviai hadsereg PÉNTEK: Párizsban merényletet kíséreltek meg a megbuktatott iráni uralkodó utolsó miniszterelnöke, Baktiar ellen — Le­mondott Peter Walls, a zimbabwei hadsereg egyesült fő­parancsnokság fehér elnöke SZOMBAT: Moszkvában ünnepélyesen megkezdődtek a XXII. nyári olimpiai játékok — Nicaraguában a sandinista forradalom első évfordulója alkalmából ünnepségek voltak O Mi történt a héten az európai nukleáris fegy­verek ügyében? A héten is nagy érdeklő­déssel figyeltük a rakétahí­reket. Mióta Leonyid Brezs- nyev Varsóban Giscard d’Es- taing francia elnökkel, majd Moszkvában Helmut Schmidt nyugatnémet kancellárral ta­nácskozott. általánossá vált a meggyőződés: kölcsönös jó szándék esetén megvan a le­hetőség a tárgyalásokra, a NATO decemberi rakétadön­tése nyomán kiéleződött nemzetközi légkör enyhítésé­to ÍJjupuIeü; .wr. u» re.- . •- • y, Mégis? ,árríí ?é ^tr>a,k:Sí-bVh‘ ja, * héten történt, az á' legkevés­bé sem mondható biztató­nak. Warren Christopher amerikai külügyminiszter­helyettes nyugat-európai kőr­útján a nukleáris fegyverek csökkentésére vonatkozó új szovjet kezdeményezésről tár­gyalt. Bár kifejezte az USA készségét az előzetes megbe­szélésekre, fenntartásainak nagyobb nyomatékot adott, s ezzel lényegében elzárkó­zott az érdemi tárgyalások elől. Még szembetűnőbb volt a nyugatnémet kancellár meg­nyilatkozása. Helmut Schmidt, aki alig három héttel koráb­ban a nagy jelentőségű» szov­jet tárgyalási javaslat hírét hozta Moszkvából, most a' belga és a holland kormányt agitálta: fogadják el a NATO döntését és járuljanak hozzá a rakéták elhelyezéséhez or­szágaik területén. A rakétatárgyalások mi­előbbi megkezdésének lehető­ségét kérdőjelezte meg a brit konzervatív kormány szer­dán bejelentett nagyszabású fegyverzetfejlesztési prog­ramja is. Ennek értelmében a következő másfél évtized­ben több mint ötmilliárd font sterlinges költséggel korsze­rűsítik Nagy-Britannia nuk­leáris haderejét, s azt a NA­TO katonai szervezetének rendelik alá. Mindebből úgy tűnhet, hogy az optimizmus, amely a kelet—nyugati párbeszéd új­bóli megindulása nyomán ki­alakult, alaptalan. Erről szó sincs, ám azt is látni kell, hogy a várva várt rakétatár­gyalások megkezdéséig még sok akadályt kell leküzdeni­ük Európa józan erőinek. © Milyen eredménnyel zárult a pakisztáni kül­ügyminiszter indiai Iátogatá­Politikai megfigyelők már azt is eredménynek tartják, hogy egyáltalán sor került az indiai—pakisztáni megbe­szélésekre. Agha Sahi látoga­tása — indiai értékelés sze­rint — ennél több haszon­nal nem is járt, mert a két országnak az Afganisztán kö­rül kialakult helyzetről val­lott álláspontja gyökeresen eltér egymástól. Az indiai közvéleményt mélységes aggodalommal töl­ti el a szomszédos ország gyors ütemű fegyverkezése, amelyet az Egyesült Államok és Kína támogatásával hajt végre. Üj-Delhiben annak is tudatában vannak, hogy ez a három állam szítja a feszült­séget a térségben: ezek lát­ják el fegyverekkel az afgán ellenforradalmárokat; ismert a kínai együttműködési kész­ség a pakisztáni atombomba .‘eíöálJífá&áíián; aeeteihfeHS ißsii ".kápcsdtatölfát aaoríclhdgy Ka^d fia Islamabad segítségével biztosítja állandó katonai je-, lenlétét India nyugati hatá­ránál. Itt Peking egyre tevé­kenyebben segíti az Indira Gandhi kormányának mind több gondot okozó szepara­tista erőket. Ügy tűnik, Agha Sahi Üj-Delhiben nem tudta eloszlatni az országával szem­beni komoly fenntartásokat, inkább megerősítette azokat. Azzal vádolta meg a vendég­látó Indiát, hogy veszélyez­teti a térség államait. Koppenhágában a hét elején megnyílt a nők II. világkonferen­ciája. A képen a dán királynő üdvözli a tanácskozás résztvevőit. (Kelet-Magyarország telefotó) Ezt a viszályt Indira Gand­hi és Ali Bhutto 1972-ben rendezték, de Ziaul Hak tá­bornok hatalomátvételével Pakisztán újból ellenségesen viszonyult Indiához. Most meg lett volna a lehetőség a nézeteltérések tisztázására, ám Agha Sahi -India követ­kezetes el nem kötelezettsé­gét, az afgán és a kambod­zsai népet támogató maga- itar.tásáé átapasztalvS-á' ’lödéin megbeszélések 4reiyettUrtWább vádaskodásokban tört ki, megsértve a vendégj og leg­elemibb normáit is ... © Mi az amerikai repub­likánus párt választási kongresszusának a mérlege? Megdöbbentő demagógia, csupa lény, csillogás, csinos táncosnők és táncosok, disz­kósztárok, széles mosolyok és magabiztos szónoklatok jellemezték az amerikai re­publikánusok e héten lezaj­ri vezetőjét kérte fel alelnök- jelöltjének. A legelképesztőbb az egész ceremóniában az volt, hogy Reagan jobboldali választási pi-ogramja a nagy felhajtás­ban egyszerűen elsikkadt, és ha volt is olyan küldött, aki odafigyelt rá, még csak rá­duplázott az amerikai töme­gek szempontjából amúgy is rosszra.. Mert rpit kíván tep­n-QÍ?«%á el­nyeri a novemberi elnökvá­lasztásokat? Ígéretet tett 'a botrányos gazdasági helyzet rendezésére, az ország meg­gyengült katonai erejének megszilárdítására, a Szovjet­unióval szembeni kemény politikára stb. S hogy milyen eszközökkel kívánja meg­valósítani mindezt? A gazda­gok gyámolításával, a kato­nai kiadások még esztele­nebb növelésével, a világpo­litikai realitások még szemet szúróbb semmibevételével... Kocsi Margit 57. „És még közbe is jöhet bármi! Az építőipar ... vagy a hatóság!” Arcából lefutott a vér: imént még pipacspiros volt. most hófehér. „Ugyan... — szólt této­ván. — Azt mondtad, már a nevemen van!” „így igaz. De még nem ér­tesítettek! Az utolsó pillanat­ban is becsúszhatik valami gikszer! Egy protekciós, akit magas helyről támogatnak. Egy külföldre szakadt ha­zánkfia, aki diszidált, és az irgalmas haza keblére öleli, a megbocsátás jeléül egy szö­vetkezeti lakással... Mit tu­dom én, az ördög nem al­szik! És kezdhetjük elölről az egészet! Akkor addig vár­jak?” A szeme az enyémbe mé- lyedt, nyúlt az üveg után, töl­tött a két kupicába, de még mindig a szemembe nézett, ivott, elvette az üres pohara­mat, letette, két karját a nya­kam köré fonta, s úgy súgta: „Megőrülök érted” — Az­tán behunyta a szemét. ★ Egyszer elébe mentem az intézethez, ahol dolgozik, mert örömhírt akartam vinni neki: az apámat jutalomüdü­lésre küldik az üzemből, a muterral együtt, egy hétre, valahová a Bükkbe, és egy hétig nálam lakhat, nem lesz gondja a lakással. Úgyis ezen siránkozik mindig: hogy mi lesz vele? Hát mi lesz? Hoz­zám nem akar jönni, a kis- szobába, ezt már tisztáztuk. Másfél szoba Regény — összkomfort Bárány Tamás: Az anyjához nem akar menni Vecsésre. Hát hová akar? Egyáltalán mit akar? Néha az az érzésem, semmit sem komolyodott az elmúlt évek alatt; pont olyan hebrencs kamaszlány, mint amikor ki­rúgott ott a Rómain, és a sor- . sát a mama kedvencéhez kö­tötte . . . Most is, csak jön, megy ro­hangál. Teljesen leégeti ma­gát az ismeretségi körében; ágyra jár hozzájuk, de azt is ingyenesen, csupán szívesség­ből ... Jó, egy-két éjszakára rendelkezésre áll az ember ilyen esetben. De hogy heten­ként egyszer-kétszer ... Mert Ibinél például legalább egy­szer ott alszik, pedig az is, szegényke, harmadmagával lakik egy lakásban, amelynek tulajdonosai három évre kül­földre mentek, azt hiszem Af­rikába. És havi kétezernégyet kérnek a kégliért a három lánytól. Ibi tehát nyolcszázat fizet — és Csuti ingyen alszik nála egy hónapban négyszer - ötször ... Milyen dolog ez? Jó, a nagynéni, az más. Az kétszáznegyvenért lakik és Csuti végeredményben az unokahúga ... Nála is ott van egy héten egyszer-két­szer. Meg valami hajdani osztálytársánál, ha jól emlék­szem, Béres Irénnél..'. Meg néha nálam. Meg a fene tud­ja, még hol mindenhol. És a fene tudja, mi lesz ebből. Hogy a főnöke felesége meg­ígérte: szerez neki lakást... Hogy a nők milyen hülyék! Minden ilyen albérleti szöve­get megesznek! Majd épp azon töri a fejét a méltóságos aszony, hogy a férje kis be­osztottjának szerezzen egy kényelmes kéglit, ahol a fő­nök úr kedvére kipihenheti a munkahely és a családi fé­szek sok-sok fáradalmát... Ugyan! Ilyen hülye nő nincs! Olyan még van, aki ezt az ígéretet, ezt a szép, kerek me­sét megeszi, — de olyan nincs, aki ezt az ígéretet meg is tartsa! Azt mondja, személye­sen beszélt az asszonnyal. Hi­szem, ha akarom. De inkább nem akarom hinni. Szerintem az egész a főnök úr fal du­mája, aki így akar gondos­kodni vén fejével egy kis vál­tozatosságról az étlapján, mert unja már az egyhangú otthoni kosztot. Emellett szól a múltkori eset is. Négy óra előtt öt perccel megérkezem az inté­zet elé. Nem telefonáltam ne­ki, megkért rá, hogy ne na­Bonni és párizsi szemüveg Párbeszéd — belharccal öt napig tartott a jövő évi választásokra is készülő Gis­card d’Estaing köztársasági elnök látogatása az NSZK- ban, Schmidt kancellár meg­hívására, akinek viszont már az idén meg kell küzdenie jobboldali ellenzékével a vá­lasztási urnák előtt. A köz­vélemény megnyerésének szándéka és a nemzeti érde­kek józan, tudomásulvétele jellemezte az ötnapos találko­zó előtti hetekben mindkét államférfi politikáját. Gis­card d’Estaing Varsóban ta­lálkozott Brezsnyevvel, Schmidt kancellár pedig Moszkvában járt. Mindez vi­lágosan jelezte, hogy az Egyesült Állambk legfonto­sabb európai szövetségesei nem értenek egyet a nemzet­közi helyzet Washingtonban „divatossá vált” kezelési módjával. Sem Franciaország, sem Nyugat-Németország eseté­ben nem vonható kétségbe, hogy ideológiai, politikai és katonai szempontból egyaránt a nyugati szövetségi rend­szerhez kötődnek. Világosan felismerték azonban, hogy az Szovjetunióval folytatott ész­szerű párbeszéd az egyetlen lehetséges módszer a feszült­ség feloldására. Ennek tény­szerű bizonyítéka volt az a Schmidt látogatása után nyil­vánosságra hozott szovjet in­dítvány, amely szerint a Szovjetunió a közép-hatósu­garú rakétákról kész tárgya­lást kezdeni, mégpedig úgy, hogy előzetes feltételként nem igényli az ilyen rakéták telepítésére vonatkozó NA- TO-döntés felfüggesztését, il­letve a SALT—II. szerződés washingtoni ratifikálását. A Schmidt—Giscard-talál- kozó pozitív külpolitikai alaphangját így voltaképpen a két résztvevő előzőleg Le­onyid Brezsnyevvel folyta­tott tanácskozása adta meg. Értékes eredménye volt ta- u. tálkozásuknak^ hogy megerő- ü «ítélték-azt: az; elvét; misze­rint feltétlenül szükséges a Szovjetunióval való párbe­széd. Helytelen lenne ugyanak­kor nem észrevenni más té­nyezőket és jelenségeket is. Ezek részben arra figyelmez­tetnek, hogy a tárgyalási készség nem jelent a wash­ingtoni véleménytől elvileg eltérő álláspontot a feszült­ség okainak megítélésében. Ezért mindkét nyugat-euró­pai hatalom magatartását il­lúzióktól mentesen kell szem­lélni. Mind az afganisztáni gyón hívjam odabent, mert attól fél, a férje figyelteti. A válást ugyan kimondták már, de a gyerek még ott van Ta- táréknál, s ő szüntelen resz­ket, hogy még mindig nem adták fel a reményt a kis Krisztina megkaparintására, amire csak úgy van kilátásuk, ha az anyjára rábizonyítják, hogy erkölcstelen életmódot folytat... Már ez is: vagy így van, vagy nincs így. Egy ügyvédet kellene erről megkérdeznem, hiszen a házasságukat felbon­tották, a kislányt neki ítélték, és szerintem ez végleges. De lehet, hogy igaza van, és a bádogosék mégis megpróbál­nak harcolni a kisunokáért... Mit tudom én! De alkalomad­tán mindenesetre beszélek a vállalati jogtanácsosunkkal, mert nagyon nem szeretném, ha imádott és egyetlen szerel­mem megint átverne, mint hét esztendeje, ott a Római homokján !... Mert a dolog gyanús, ha­tározottan gyanús! Szóval, mondom, megjelenek az egyik rózsáíló májusi délutánon az örömhírrel, hogy a hónap vé­gén lesz egy hete, amikor föllélegezhet, amikor nem kell az éjszakáit megszervezni, al­vóhely után futkosni, mert hat teljes éjszakát tölthet ná­lam, nyugalomban és békes­ségben ... (Folytatjuk) válság okainak megítélésé­ben, mind a közép-hatósu­garú amerikai rakéták nyu­gat-európai rendszerbe állí­tása ügyében Schmidt kancel­lár egyértelműen atlanti ma­gatartást tanúsít és egyetérté­sét fejezi ki a NATO idevágó döntéseivel. A francia elnök — miközben Afganisztán ügyében az ismert nyugati álláspontot visszhangozza — katonai kérdésekben a fran­cia nukleáris fegyverkezésre helyezi a hangsúlyt és meg­kerüli a NATO emlékezetes javaslatát. Ennek a magyará­zata, hogy Franciaország to­vábbra sem tagja a NATO katonai szervezetének, s foly­tatja saját atomütőerejének kiépítését. A Giscard—Schmidt-talál- kozó után teljes joggal vető­dik fel a kérdés: vajon kriti­kus helyzetben mi a kapcso­lat az önálló francia atomütő­erő és a NATO lényegében amerikai irányítású integrált atomereje között? Itt már nem azonos a Giscard által képviselt Franciaország és az NSZK álláspontja. A francia elnök számára a külön atom­ütőerő alaptényezője annak, hogy Nyugat-Európa — az amerikaiak által irányított szövetségi rendszerben — ha­tásosabban és nagyobb súly- lyal hallathassa hangját, kép­viselje a maga politikai érde­keit. Schmidt pedig üdvözöl­vén a francia fegyverkezés korszerűsítésére irányuló tö­rekvést — joggal mutatott rá arra, hogy az végeredmény­ben mégiscsak a vezető tőkés hatalmak atomfegyverzeté­nek részét alkotja. A nyugat­német kancellár megemlítet­te a francia neutronfegyver gyártásának tervét és úgy fo­galmazott, hogy emögött a döntés mögött ugyanazok az indítékok állapak,,,r,mj,a$a a NATO decemberi, közép-ha­tósugarú rakétákra vonatko­zó határozata mögött. A különbség természetesen ä két ország katonai helyze­tének különbségéből adódik, ami végső soron még ,a .má­sodik világháború következ­ménye. A győztesek táborába tartozó Franciaország atom­hatalommá vált, Schmidt vi­szont — természetesen — is­mét hangsúlyozta, hogy az NSZK nem nukleáris hata­lom és nem is akar azzá vál­ni. Ezt nemzetközi szerződé­sek tiltják. E különbség egyik következménye, hogy Fran­ciaország a maga nukleáris hatalmi státuszát az NSZK jóval nagyobb gazdasági ere­jének politikai ellensúlyozá­sára fel kívánja használni. A francia elképzelés szerint a helyzet alkalmat nyújt Pá­rizsnak arra, hogy a katonai­lag korlátozott NSZK-val szemben megerősítse nyugat­európai és világpolitikai be­folyását. A francia—nyugatnémet csúcstalálkozó tehát megis­mételte a nyugat-európai kon­tinens két vezető hatalmának párbeszédkészségét, továbbá megerősítette együttműködé­süket, de feltárta azt is, hogy tovább folyik a küzdelem — az általános együttműködé­sen belül — a nyugat-euró­pai politikai hegemóniáért. Romániába utazók figyelmébe! Az Illetékes magyar és román szervek megállapodtak a turis­ták kölcsönös üzemanyag-ellátá­sának biztosításáról. Ennek ér­telmében 1980. július 21-től Ro­mánia területén a magyar állam­polgárok hivatalosan beváltott lei ellenében vásárolt benzinje­gyekkel szerezhetik be a szüksé­ges üzemanyagot. A továbbiak­ban konvertibilis valuta felmuta­tása nem feltétele a határátlé­pésnek. A vásárlásra jogosító üzem­anyagjegyeket (bonokat) a ma­gyar—román határátkelőhelye­ken, Illetőleg Romániában a ki­jelölt megyei idegenforgalmi hi­vatalokban — a külföldiek ré­szére megállapított áron — ve­hetik meg a magyar turisták. A magyar utazási irodák a Ro­mániába utazó autós turisták­nak részletes tájékoztatást ad­nak az üzemanyag-ellátással kapcsolatos minden tudnivalóról. A hazánkba látogató román autós turisták továbbra is az eddigi módon vásárolhatnak üzemanya­got. u rf^rrfi^vív A hét három kérdése

Next

/
Thumbnails
Contents