Kelet-Magyarország, 1980. július (40. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-20 / 169. szám
1980. július 20. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Értelmiség, szellemiség S okszor vitatott kérdés, vajon a szó igazi értelmében, ki az értelmiségi. Az, akinek egyetemi, főiskolai oklevele van, vagy az, akinek nincs ugyan felsőfokú iskolai végzettsége, de életvitele, önszorgalommal szerzett műveltsége birtokában értelmiségi életmódot él. A statisztika és általában a közvélemény — a beidegződés, az egyszerűsítés miatt — a diploma megléte szerint sorolja értelmiségi körbe a, szellemi dolgozókat. Egy megfogalmazás szerint azok minősülnek értelmiséginek. akik „hivatásszerűen végzett tevékenységük elemeként új szellemi értéket alkotnak, biztosítják e tudás módszeres alkalmazását, részt vállalnak a kulturális értékek, az általános és szaktudás közvetítésében, irányítóként vagy szakértőként részesei a magasabb képzettséget igénylő döntés-előkészítő és végrehajtó munkának.” Mindehhez még sok minden kívánkozik, elsősorban emberi, erkölcsi értékek, világnézeti elkötelezettség, tenni- akarás, a nagyobb tudás hivalkodás nélküli alkalmazása ... Hiba lenne azonban emberen felüli tulajdonságokkal, követelményekkel felruházni az értelmiségieket. Valós igény azonban, hogy az általános előbbrejutás gyorsításában mind nagyobb szerep vár az értelmiségre megyénkben is. Szabolcs-Szatmárban az oklevelek szerint több mint tizennégyezer értelmiségi dolgozik. Nagyjából hasonló a kép az országoshoz abban, hogy a műszakiak száma meghatszorozódott, a pedagógusoké és a közgazdászoké megötszöröződött, a mezőgazdaságiaké megnégyszereződött. Lassúbb ütemű, mintegy kétszeres az egészségügyi diplomával rendelkezők számának növekedése, és lényegében változatlan maradt bár valamelyest emelkedett a jogászok száma. Az értelmiségi dolgozók elsősorban munkahelyükön, a szakmai ismeretek alkotó felhasználásával, nagyobb tudásuk átadásával a közvetlen munkatársaknak felelnek meg a velük szemben támasztott követelményeknek. Világ- és hazai — így megyei — jelenség is azonban a szakmai beszűkülés, amely csak és egyedül a szakmai ismeretekre koncentrál. Ez a rossz hatású „szakmai burok” mind több értelmiséginél válik szorítóvá, mert az ember lényéhez tartozik, hogy szeretné érteni és követni a világban és hazánkban végbemenő társadalmi folyamatokat, kialakítani a velük kapcsolatos állásfoglalását, tisztázni a világnézet alapvető kérdéseit önmagában. Mi gyorsíthatja a szélesebb látókör kialakítását? Az értelmiségi dolgozók önmagukkal szembeni nagyobb igényességén, érdeklődésén túl elsősorban a munkahelyi, lakóhelyi és társadalmi fórumokon elérhető informálás. Több alkalommal találkozhatunk szakmunkásokkal, akik sokkal tájékozottabbak a munkahely, a lakóhely, a város, a megye némely közérdekű dolgában, mint sok értelmiségi. Ez jó, a munkások informálása, részvételük a döntések előkészítésében és meghozatalában a legfontosabb, de nem lehet elhanyagolni az értelmiség alaposabb, gyorsabb tájékoztatását. Sok lehetőség van az értelmiségnek a közéletiségre a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat szervezeteiben is, amely a közművelődési intézményrendszer része. A megyében 1400 értelmiségi dolgozik a TIT különböző programjaiban, s közel 700-an tagjai a társulatnak. Fontos, hogy növekedjék az ismeret- terjesztésben a közgazdászok, a műszakiak, a mezőgazdászok, az orvosok száma és aránya. A társulat az értelmiség társadalmi szervezete, amely az „egész társadalom, annak minden osztálya és rétege között világnézeti, tudományos és kulturális nevelőmunkát végez”. Nemrég, amikor számba vették a megyében a tudományos ismeretterjesztés utóbbi hároméves munkáját és a pártkongresszus szellemében kidolgozott tennivalókat, így fogalmaztak: „Társulatunknak továbbra is nagyon sokféle tevékenységet kell folytatnia, hiszen változatlanul feladata marad: az emberek általános műveltségének fejlesztése, az új tudományos eredmények széles körű megismertetése, a'szakmai képzésben való, részvétel, a mindennapi kultúra színvonalának emelése, az aktív pihenés lehetőségeinek gazdagítása.” N agyon fontos azonban, hogy ezt a társadalmi munkát — amelyet a tiszteletdíjak természetesen nem fejezhetnek ki — a jelenleginél többen végezzék. Több szabolcsi értelmiségi — köztük fiatalok, friss diplomások — kamatoztassák nagyobb tudásukat a TIT rendezvényein, melyeken egy év alatt 270 ezer ember vett részt. Az értelmiség a TIT keretében szervezett tanfolyamokon, előadásokon emberek tízezreire tud hatni, formálni világnézetüket, gondolkodásukat, a mindennapok kultúráját. Ezért is örvendetes, hogy a legjobbak jutalmazására „Bessenyei-emlék- plakettet” alapítottak megyénkben, melyet várhatóan az idén adnak át első ízben az arra érdemes társadalmi aktivistáknak. Páll Géza CSILLAGOS LEGYEN AZ ÉG... Mennek a kombájnok. Köröz felettünk a csapadékterhes felhő, siralmas az ég. A kombájnos káromkodik, a tsz-elnök kijelenti: keserű a hangulata, az állami gazdaság igazgatója 17 milliméter csapadékot mért és hazaküldte a meggyszedő asz- szonyokat. A magtáros közli: felkészültek. Kong a magtár az ürességtől. A molnárlegény bizakodik. 1980. július 16-át írunk. „Ilyen még nem volt!" 'BiMjvsóíía: tórmés yari;^; kalászokban. Rekord. Meg nincs veszve semmi. Viaszérésben az eső nem árt, csak azután. Ha később is esni fog, akkor már csökken a fajsúly, elkerülhetetlen a veszteség. Ezt a hozzáértő szakember mondja. A gabonaforgalmi és malomipari vállalat nyíregyházi telephelyén türelmetlenül, fogadásra vigyázban áll minden. Hatalmas silók betonfalát veri az eső. Csorog az eresz. Az árpa alá folyik a víz, ott ahol a szárító üzemel. Az árpa' már bent van. Lakatos András körzeti üzemvezető kitűnő eredményeket ismertet: — A tiszalöki Szabadság Tsz 223 hektárról 37 mázsás, az újfehértói két tsz — a Lenin és a Vörös Hajnal — ösz- szesen 386 hektárról 36 mázsás átlagtermést takarított be. Hihetetlen, de igaz, a ti- szavasvári Munka Tsz 180 hektárról 44,8 mázsás átlagtermést kombájnolt. Ilyen termés még nem volt. Ha nem rosszalkodna az idő, nagy örömünkre szolgálna ez az aratás. A laboratóriumban készséggel mutatták be, miként állapítják meg a javító búza is keresztben állt az élet. 1978-ban csak egy irányba haladhattunk. Egy kombáj- nosnak arra mindig kell számítani, hogy nem lesz köny- nyű a dolga. Ha az eső nem esne, nem lenne itt semmi baj. Felszárad a föld... Az idő kitisztul, a föld fel- szárad végül is. Ma vagy holnap, de felbúgnak a gépek. Akkor aztán . . . — Mi ezerkétszáz mázsa búzát is betakarítunk naponta. Ha nem kell költözni, gyakran leállni, akkor talán többet is. — Az elnök azt mondja, éjjel-nappal mennek. — Ügy igaz. Amíg lehet, n^rg állunk le. — T)e hát pihenni, is kell' Afurfnif ^ ' m g alaki becsönge- tett Velevék- hez. A házigazda ajtót nyitott, és elcsodálkozott: az ajtó előtt egy gólya állt. Valódi gólya, és a csőrében egy bepólyázott kisbabát tartott. És bár a csőre foglalt volt, mégis egészen érthetően kérdezte: — Velevék? — Igen ... — hökkent meg Velev, és bekiáltott a feleségének. — Micse, gyere ki! Téged keresnek ... Veleva, alighogy a babát meglátta, meg- tántorodott, a férjébe kapaszkodott, és felnyögött: — De, mi... — Igen, mi még nem rendelkezünk megfelelő körülményekkel egy gyerek — Gratulálok! A gyereken kívül egy délkeleti fekvésű lakás kulcsát is elhoztam önnek... A gólya számára — folytatta/ — Óh, a lakás energikusan Velev. — egyedül nem elég! — Nem tudom, érti-e, hogy egy szobában még két ember is terhére van egymásnak. A gólya biccentett, megfordult, és elindult lefelé a lépcsőházban. Másnap a gólya újra csöngetett. Ahogy a házigazda megjelent, így szólt hozzá: kiáltották Velevék, egymás szavába vágva. — Mi kocsira is gyűjtünk! A babára pedig költeni kell: pelenka, kiskád, chic- co-cucli, rugdalózó, gyerekkocsi... A gólya csodálkozva bámult rájuk, és távozott. A következő nap újból becsöngetett, és azt mondta: — Szerencséjük van! Itt a babájuk, ez a lakáskucs, és ez a sárga — a sluszkulcs. — Ne bosszantson már minket! — kiáltott hirtelen Velev. Nem érti, hogy az egész fölösleges. Itt ez a tágas lakás is, a kocsi is, épp elég gond van velük, nincs szükség emellé egy gyerekre is! — és becsapta az ajtót. A gólya leballagott az alagsorba, és be- csöng'etett Ivanovék- hoz, akik a garzonlakásukban már három gyereket neveltek... Migray Ernőd fordítása minőségét. A vízből, lisztből gyúrt kis tésztagolyót ügyes gép mossa ki a keményítőtől." A visszamaradó részből állapítják meg a sikértartalmat, a terülékenységet. — Ha a sikértartalom 35, a terülékenység 2—5 milliméter, akkor Á—-2-es a búza minősége. Ez az úgynevezett javító búza, amelyből kiváló kenyeret lehet sütni. A termelőszövetkezetek 37 ezer tonna javító minőségű búzát jeleztek. Ezért, ha a laboratóriumi próbát kiállják, 15 forint mázsánkénti felárat fizetnek. A minőségi átadást, átvételt gondosan szervezték. — A termelőszövetkézétek megbízóttj ártak; ‘/jelentéséből vesszük a mintát. A négy egy kilogrammos tasakból egy a tsz-ekben marad kontrollnak. A laborvizsgálat gyors, két napnál nem tart tovább. Van még türelem? Nagycserkeszen Lakatos József, a termelőszövetkezet elnöke nem tagadja, most már egy kissé ideges. — Ma akartunk indulni és én hajnal óta csak az eget nézem. 1035 hektár a búzánk, kilenc kombájnunk van és ha mehetnénk, meg sem állnánk. Az aratást, úgy érzem, jól szerveztük meg. Minden kombájnon két ember van és ha jó lesz az idő, a gép nem állhat meg sem reggelizéskor, sem ebédkor. Amíg az egyik kombájnos eszik, a másik dolgozik. — Mekkora műszakban? — Amíg a harmat le nem száll. Éjjel-nappal. A kombájnok a termelőszövetkezeti központban, a műhely előtt állnak. Ha maradt is rajtuk por az árpavágás után, régen lemosta az eső. A Class Dominátor két vezetőjét, Marcsek Gyulát és Spi- sák Lászlót faggatom. — Van még türelem? — Kevés. Bosszant bennünket, hogy itt kell állni. Mi mennénk, ha hagyná az idő. — Régen kombájnosok? — Én már 63-ban is arattam — mondja Marcsek Gyula —, a Lacinak ötödik, vagy hatodik aratása. — Volt már ilyen nehéz évük? — Volt ettől rosszabb is. 1965-ben még szeptemberben — Tirpákoknak az nem számít. Bírják a munkát és ha nagyon elfáradnak, egy kis szalma az árokpartra és kész. Csak csillagos legyen az ég ... Szó volt még a keresetről, az étkezésről, de hát ez mind mellékes. Elégedettek, mert annyit keresnek; amennyi belefér a zsebükbe, enni-inni van mit, egy a kívánságuk, a jó idő. Már Tiszátok határában járunk. Látjuk, tapasztaljuk, amit már többen is mondtak: nagy termést ígér minden tábla búza. Szép látvány a rozsdabarnára színeződött jubilejnája, a szőkébb GK- Tiszatáj fajta, viszont a mar- tonvásáriak tömött, álló soraikkal bizonyítják kiválóságaikat. A kalászokban van az 50—52 mázsás ígéret. Míg a búzatáblákat nézzük, a baktai malom molnárjainak, Bárdi Bélának és Ribóci Andrásnak véleménye jut eszembe. — Igaz, még nem kaptunk új búzát, de tudjuk, jó a termés, jó a minőség. Mi itt csak kiváló minőségű búzát őriünk, reméljük, az idei termésből a tavalyinál is jobb búzát kapunk. Mindenütt bíznak Említettem ezt a Tiszalöki Állami Gazdaság igazgatójának. Valami olyat mondott, adnák, ha adhatnák. — Megöl benőnket az eső. Júniusban 173 milliméter eső hullott, most az éjszakai, délelőtti mérés 17 milliméter és még mindig esik. De bízunk. Mindenütt bíznak. Bár mint az élet, most ellentmondásokkal teli a határ. Egyik helyen apró, másutt már címerét hányon fejlett a kukorica. Helyenként már a napraforgó is virágzik. A sok esőtől dús a vegetáció, ezért néhol a búzát is felveri a gaz. Ettől függetlenül még nincs veszve semmi. Ha késik is Szabolcsban, gazdag lesz az aratás. Ennek érdekében tettre készen, helyén van minden és mindenki. Seres Ernő Reggeli utazók A z idővel valamit csinálni kell. Egy óra szorul minden reggel az otthon és a munkahely közé. Az elektroműszerész, a kocsikísérő, az autósdarus nem barátok, ez a napi egyórányi út köti össze őket. Ám az idővel valamit kezdeni kell. Mindig a korai kelés szidásával kezdődik: „Miért nem alszol inkább? . .. Kivert az asszony az ágyból? . . . Nem tud ez meglenni a brigádja nélkül... Aki „nem tud meglenni a brigádja nélkül” brigádvezető. Rang ez neki magának is, de ha vállalja a rangot, akkor a kötekedés céltáblája lenne. „A munka megvárna...” „Tegnap se csináltunk semmit”. Az utolsó mondat nem igaz, de nem ez a fontos. Mindhárman tudják, hogy ezzel elkezdődik a licit. Az út hátralévő részében a tréfás fiúk (mintha nagyra nőtt diák lenne valamennyi) vadabbnál vadabb történeteket mesélnek a lógásaikról, átvert főnökökről, és még ásítanak is. ha azt mondják, hogy „odabent most jól kialszom magam”. Sztereotip játék, hajnali szertartás közöttük ez, nekik nem árt és nem is használ, valójában már nem is szórakoztatja őket, de valamelyikőjük mindig újrakezdi, és a másik folytatja már akkor. Olyan á besrfetffét'és? mtrrp egy karikatúra, hiszen torzít,-elrajzol, csúfol. A prémium, (ezzel azért érdemes eldicsekedni) akkor rangos, ha nem érdemelt, a főnök akkor jó, ha tehetségtelen, ha semmihez se ért, a munkájuk akkor rangosabb, ha szervezetlen, a munkanap akkor jó, ha nincs, az ember akkor ember, ha semmiről és senkiről jót sohasem mond. Aztán minden reggel megérkezünk. Dühösek lesznek, ha nem indul a gép, ha nincs anyag, a brigádvezető felháborodik, ha egy ember felelőtlenül veszélyeztetni látszik a megérdemelt aranykoszorút. Bartha G. A Nyíregyházi Dohányfermentáló Vállalat üzemcsarnokai készen állnak a dohány fogadására. Felújították a gépeket, berendezéseket, Lukács Endre a fogadócsarnokba szállította a dohányszárító ra- koncákat. (Jávor L. felv.) Aratásra érett a búza. Az eső viszont esik. Azott rongy a határ. Vízben lóbálja lábát a kukorica, a napraforgó, a dohány, a kalászosok egy része a sárban fekszik. Gyermekkorok mondókája jut eszembe és dúdolom; „Süss fel nap ..
