Kelet-Magyarország, 1980. július (40. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-15 / 164. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. július 15. Kórtermi kórok A megyei kórház műszaki dolgozói arról panaszkodnak mostanában: nem érnek a szúnyoghálókészítés végére. Nem azért, mert sok az ablak, hanem egészen más ok miatt. A kórtermekben felszerelt hálókat a látogatók tönkreteszik. Kiszakítják, kivágják, így dugdos- sák ki az ablakba a bögrét, az ételt, a gyümölcsöt. Pedig a kórház osztályain mindenütt van hűtőszekrény. A beteg aztán joggal panaszkodik, hogy sok a légy, a szúnyog, a lepke, a bogár. A beteglátogatók és a rendelőben megfordulók egy része mással is felhívja magára a figyelmet. Azzal, hogy szerez. Csaptelepek, fogasok tűnnek el rendszeresen. Drága mulatság ez, de ami még ennél is súlyosabb: a lopás a munkamenetet is befolyásolja. Az tény, hogy minden lato^ gató és rendelőbe igyekvő mellé nem lehet őrt állítani. Viszont az is igaz, a látogató és a rendelőt járó a legritkábban van egyedül. Néha még túl nagy tömegben is fordulnak elő. Legyen köztük olyan, aki szól, figyelmeztet, ha úgy tetszik, leleplez. Mert a rongálás, a lopás is kór. Igaz, ezt nem az egészségügy gyógyítja. (bürget) Megjelent a rendelet Lakossági csekk Megjelent az átutalási betétszámláról és a lakossági csekk bevezetéséről szóló pénzügyminiszteri rendelet. Az átutalási betétszámla egyenlege után évi 4 százalékos kamat fizethető. Mellette egyéves lekötéssel külön számla is nyitható, ennek kamata azonban már 5 százalék. Az átutalási betétszámlára munkabérek, munkadíjak vagy egyéb járandóságok is átutalhatók majd közvetlenül az OTP-hez, ha a dolgo-: . zók legalább 20 százaléka, , igényli azt. Hasonlóképpen) átutalható a nyugdíj, vagy > annak bizonyos része is. A betétszámla-tulajdonos csekkszámla-szerződést is köthet az OTP-vel, illetve az erre felhatalmazott takarékszövetkezettel. A kapott csekk felhasználható készpénzfelvételre, vagy -fizetésre. A csekkel több helyen majd vásárolni is lehet. Kötelesek azt beváltani mindazok az üzletek, áruházak, melyek ebben a vonatkozásban megállapodást kötnek a pénzintézetekkel. Az átutalási betétszámla tulajdonosának gondoskodnia kell a csekk fedezetéről, vagyis: megfelelő összeggel kell rendelkeznie az OTP-nél, illetve takarékszövetkezetnél. Fedezetlen csekk kibocsátását a BTK ide vonatkozó alapsza- ' bálya alapján büntetik. A rendelet 1981. január 1- én lép hatályba. Á Tisza vize Nyíregyházának A KEVIÉP kivitelezésében csőhálózaton juttatják el a nyíregyházi víztisztítóba a Tisza vizét, amely hamarosan eljut a megyeszékhelyre. A munkálatok jelenleg Kótaj és Nyírszőlős határában folynak. A felvételen Palcsák József markolóval egy közúti átmenő szakasznál dolgozik. (Jávor L. felv.) Fogy a vendég, a szakember Ételek, árak, ízek nyomában Nyíregyházán EGY ÉVE, AMIKOR A VENDÉGLŐI ÉTELEK ÄRÄT FELEMELTÉK, SOK SZAKEMBER HITTE: ÚGY TÖRTÉNIK MAJD MINDEN, AHOGYAN AZ MÁS ÁREMELÉSEK UTÁN TÖRTÉNNI SZOKOTT: A FORGALOM CSÖKKEN, MAJD LASSAN EMELKEDNI KEZD, AZ EMBEREK MEGSZOKJÁK AZ ÜJ ARAKAT. Nos, a szoktatás ideje lejárt és úgy tűnik, hogy valami mást szoktunk meg. Délben, a nyíregyházi Utasellátó étteremben ma is teltház van, de csak néhány asztalnál ebédelnek. A felszolgáló: — Egyszerű. Megeszik a vendég odakint két szendvicset, aztán beül és megiszik várakozás közben egy sört. Felére csökkent forgalom Arany Szarvas étterem: né- háhy asztalnál ebédelnek. Valamikor itt helyet is nehéz volt találni. Barsodi söröző: tervezik, hogy ebédidőben csak étkező vendégeket szolgálnak majd ki. Ugyanitt szervezik az előfizetéses ebédeket, mert kihasználatlan a konyha kapacitása. Halász- csárda: délben félház sincs, pedig a korábban csak halételeket áruló étterem étlapján már nemcsak halételek szerepelnek. Valamennyi egység másod- osztályú. Hasonló a helyzet másutt is. Az Utasellátóban 60, az Arany Szarvasban 50, a Borsodi sörözőben 50 százalékkal kisebb a forgalom, mint az áremelkedés előtt. Ez forintban kisebb, adagokra átszámolva a csökkenés nagyobb. Forintban valamelyest emelkedett a Halászcsárda forgalma, részben azért, mert nemcsak halételeket adnak. Adagokra számítva ez is csökkenés. Az Utasellátó vezetője panaszolja: Büntetés adócsalásért Két rendbeli adócsalásért ítélte el a bíróság az 59 éves Nagy János érpataki kiskereskedőt. Nagy 1972 óta önálló kiskereskedő, de 1976- ban már meggyűlt a baja az adóhatóságokkal. Akkor 20 ezer forint büntetést szabott ki adócsalásért rá a bíróság, de az idős ember ebből sem tanult. Amikor az 1977-es év után adóbevallást tett, 19 972 forint jövedelmet vallott be, magyarul azt akarta elhitetni, hogy havonta alig keresett többet 1600 forintnál. Bevallását nem fogadták el, és becslések alapján majdnem 40 ezer forint adó megfizetésére kötelezték. Tavaly már 98 ezerre emelte Nagy János az adóbevallását, de a hatóság 145 ezerre emelte adóalapját. Ez év februárjában az illetékhivatal vizsgálatot tartott Nagy Jánosnál és a forgalom alapján megállapították, hogy 1977-ben 177 ezer, 1978-ban pedig 205 ezer forint volt a kiskereskedő adóköteles jövedelme. Találtak más szabálytalanságot is, ami szintén az adócsalással függött össze: Nagy pénztárkönyvvezetésre és a számlák megőrzésére volt kötelezve, de egyiknek sem tett eleget, hogy nehezebb legyen elszámoltatni. Nagy a bíróság előtt azzal védekezett, hogy nem tudta kiszámítani a haszonkulcsot, nem tudta, hogy a beszerzett árura mennyi haszon rakható, tehát tudatlansága és nem szándéka okozta a jövedelem bevallásában vétett hibákat. A bíróság nem méltányolta Nagy János „naivságát”, hisz egyetlen egyszer sem tévedett saját kárára, ezért kilencven napi tételnek megfelelő pénz- büntetésre ítélte, napi penzumát pedig 300 forintban állapította meg. Nagy tehát 27 ezer forint büntetést fizet az adócsalásért, ezenkívül megfizettették vele az elmaradt adót is. Az ítélet jogerős. — Hiába gazdagabb, sokszínűbb az étlap, én szégyellem, hogy fél adagokat írok ki, de a csirkének például nemcsak kaparója, nyaka és háta van, hanem combja is. Az árak miatt kénytelen vagyok féladagozni... Az Arany Szarvas étlapja kínál néhány olcsó ételt is: — Főzelék, feltét, belsőség. Az árak nem rajtunk, a boltokon múlnak. Adottak a haszonkulcsok. Mi legfeljebb jobb ételt adhatunk, udvariasabban adhatunk. Borsodi söröző: — Sajnos mi is elveszítettük a törzsvendégek jó részét. Egy négytagú családnak megebédelni,^ ha mondjuk kólát, sört is isznak hozzá, már-már érvágásnak számít. Elvesznek a vasárnapi vendégek, a családok. Talán az előfizetés... Mindenütt mondják: jobbak az ízek, nagyobb a választék, egy-egy étterem súlyt helyez rá, hogy speciális, csak rá jellemző ételt is kínáljon. Ez olykor sikerül, olykor nem, de amikor sikerül, akkor sem biztos, hogy jön a vendég. Hit adnak, mennyiért? Árak: az emelkedés mértékét nem az alapanyagok drágulása szabta meg, hanem a haszonkulcsok „változása”. Az alapanyag-áraknak any- nyiban van jelentőségük, hogy a szövetkezeti éttermek árai valamivel mérsékeltebbek. Vásárolhatnak közvetlenül a termelőtől, elmehetnek tésztafélékért más megyékbe, közelebb van a konyhájuk az élőpiachoz. Ha ez árban nem is túlságosan jelentős, a friss áruk miatt, ízekben olykor igen. Az Utasellátóban 35 forint a frissensültek, 28 forint a készételek ára. Ugyanez az Arany Szarvasban 37 és 27, a Borsodi sörözőben 48 és 32, a Halászcsárdában 39 és 23 forint. Ahol belsőségeket is kínálnak, ott azok ára menti a többi étel árát, ahol féladagokat is adnak, ott az teszi alacsonyabbá a frissensültek árát. Tény: az a vendég járna jól, aki elolvasna minden étlapot, és máshol enne levest, máshol salátát, máshol készételt vagy sültet. Jól kimutatható ez a savanyúságok áránál. Uborkasalátát kaphatok hat forint húszért, kilenc forint nyolcvanért és féladag uborkasalátát kínálnak hat nyolcvanért is. Ugyanígy: boltonként más a csemege uborka, vagy a vegyes savanyúság ára, jóllehet ugyanúgy üvegben veszik, ugyanannyiért. Az árakat az üzletvezetők is panaszolják. Ügymond elvész, elszokik a jó vendég, kedvetlenedik és előbb vagy utóbb elmegy a jó szakember, hiszen az ételforgalom után járt nagyobb százalék, így aztán csökken a fizetés. Kihasználatlanok a konyhák, ám ha egyszer fellendül a forgalom, akkor nem lesz, aki kínáljon. Baljós kép, de hát ez nemcsak Nyíregyházán, az egész országban így van. Nem véletlen, hogy Pesten hétvégi árleszállításokkal kísérleteznek (kellene nekünk is), hogy az üzletvezetők már kimondják: a forgalom korábban minden erőfeszítés nélkül nőtt. A vendég örülhetett, ha kiszolgálják, ha délben helyet kapott. Most az éttermeknek kell mennie a vendégek után. izek: mondjuk ki: az ételek ára ronthat az ízen. Nem az ételén, a vendéglátás jóízén. Ez utóbbi olyan, amit most tanulnunk kell. Nagyon jó helynek kellett lennie annak, ahol az üzletvezető megkérdezte, ízlett-e az ebéd és legyen máskor is szerencsénkkel köszönt el a pincér. Ma már ezt tanulgatja (még nem mindenütt tudja) a vendéglátás, amelyről — úgy tűnik — egyre inkább lekopik az ipar szó. Á Kolumbia már jó úton... — Aki ma meg tudja tartani a vendégeit, az művész ... — A jó pincér egyre inkább kinccsé lesz . .. — Speciális ételek és ízek nélkül egy étterem hosszabb távon nem élhet meg ... A tételek megfogalmazódnak, egyre több helyütt ki is mondják őket, de általános vendéglátó gyakorlattá csak nagyon csikorogva lesznek. Az idő pedig telik, a vendég elfelejti a vendégeskedés ízét. Járván a másodosztályú éttermeinket, hallgatva az üzletvezetők nagyon is megélt töprengéseit el kell fogadnom, hogy egy-egy étterem önmagában lehet jobbá, de alapvetően nem oldhat meg semmit. Az ugyancsak másod osztályú Kolumbia üzletvezető-helyettese büszkén mutatta a délben tömött helyiséget. Sorolta, hogy mit tesznek a vendégért, dicsekedett a zsíroskenyér-kíná- lattal, a tízforintos hagymás vérrel, a frissensültek átlagosan 22, a készételek 16 forintos árával. És járt az asztalok között, mondván, hogy üzletvezetői kötelesség észrevenni, ha valami ízlik, egykét mondattal megkeresni a vendéget, megkövetelni a pincértől, hogy az számon tartsa: melyik vendég milyen fűszeresen szereti az ételt. — Mi megpróbálunk hangulatos kisvendéglőt csinálni. Talán ez a módszer ... Hiszem: az egyik módszer. A többit sürgősen meg kell találni, mert elfogynak, akiknek kínálni lehet. Utóiratként írom: június elsején ismét emelkedtek a haszonkulcsok... Bartha Gábor |] KÉPERNYŐ ELŐTT Igen szép, hangulatos kisfilmet készített Babicz- ky László rendező és stábja „Kelet felől" — irodalmi barangolás Szabolcs-Szat- márban címmel, melyet szombat este láthattunk. A számunkra oly kedves irodalmi emlékhelyeket mi mindig is szívesen látjuk viszont, s hiszem, hogy aki ebből a filmből ismerte meg nagy írószülötteink szellemi forrásvidékét — hiteles képet kapva •—, annak is igaz gyönyörűsége volt. Bessenyei-emlékek Nyíregyházán és szellemiségének megidézése a róla elnevezett tanárképző főiskolán, Kölcsey-, Krúdy-, Móricz-relikviák bemutatása az eredeti helyszíneken, szép tájkörnyezetben, Váci Mihály megidézése és „igényes szegénységű” szülőházának bemutatása lírai me- legségű képsorokban történt. (Operatőr: Marczali László.) Igényes és dicséretesen tömör volt a kísérőszöveg (Lukács Jánosnak a rendezővel együttes munkája), melyet tehetséges fiatal főiskolások mély bevérzéssel mondtak el, csakúgy, mint az illusztratív műrészleteket. „Líra és groteszk 1945- től napjainkig”. Ezt a meghatározást hallhattuk Sipos Tamás Látástól — vakulá- sig c. mulatságos tévéfilmjéről. Valóban nem tagadhattunk meg némi elismerést vagy rokonszenvet az embermelegen ábrázolt két főszereplőtől, még ha — jól megérdemelten — meg- megbicsakló szélhámos „pályaívekről” volt is szó a filmben. Két nagyszerű szerep: a nagystílű, robusztus szélhámosé (Bujtor István) és a bájosan pitiáner „alkalmazottjáé”, az egykori kis zsebtolvajé (Székhelyi József), s valóságos ötletka- valkád (a szélhámosságok „kimódolása”) tette nagyon jól szórakoztatóvá a filmet. S ami különösen tetszett, hogy az alkotóknak bőven volt leleményük és művészi erejük a társadalmi háttér, a változások szatirikus ábrázolására, mert hiszen a szélhámosságok csak megfelelő közegben (és a balekek megtalálásával!) mehettek végbe. Kiválóan érzékletes volt a 45-ös feketéző világ megjelenítése (a Paradisoban), majd az ötvenes évekbeli speciális csalási lehetőségek (pl. az utcanévtábla-csere, valamint a tyúkszállítási trükk) bemutatása. Persze — eleget téve igazságérzetünknek is — szélhámosaink karrierjét a börtön időnként megszakította, ami azonban látnivalóan nem törte le őket. A nagy csalási „ötletek” felsorolása — gondolom — ezen a helyen fölösleges. Hőseink bécsi autócsalásáról és az ezt követő édes életükről jegyeznék meg csupán annyit, hogy ebbe a részbe már némi szentimentális felhangok is vegyültek, kissé elütően a korábbi részek stílusától. Noha szélhámosaink története nem egészen napjainkig ívelt, mégis feltételezhető talán, hogy a hasonló szélhámosságokkal szemben való óvatosság napjainkban sem árthat... A rendezés Szőnyi G. Sándor, az operatőri munka Illés János érdeme. [Irádió MELLETT A fiatalabb írónemzedék egyik legeredetibb hangvételű és stílusú képviselője Bereményi Géza abszurd hangjátéka, a Házasságkötő terem meghallgatása megfeszített figyelmet követelt még a modern hangjátékok edzettebb kedvelőitől is. És nemcsak azért, ami egyébként a műsorlapi előzetes alapján várható volt, hogy az író — élve a műfaj lehetőségeivel — még a túlvilágra kitágította a bizarr játék határait, hogy halottakat jelenített meg az élőkhöz, hogy egy négy orral megbosszult férfi főszereplő kutyaként» .szag- lászgatott. Hanem azért, mert várhattuk-várhat- tuk, hogy az alapgondolatból (ti. hogy az élők mindegyikével kapcsolatban volt három öngyilkos halottnak elszámolni valója akadt a házasulandó fiatalokkal, no meg főként szüleikkel és ezért jelentek meg hívatlanul, bosszúra az esküvőn) kifejlik valami határozottabban körvonalazott mondanivaló. Ám éppen az nem derült ki világosan, hogy mi volt az elszámolás tárgya, mi volt a halottak bosszújának igazi oka. És miért éppen Kálmán, az ifjú férj volt a bosszú célpontja? Talán az apák vétkét rajta akarták megtorolni? így aztán a Rádiószínháznak ez a szombati bemutatója inkább valamiféle különleges, bravúros mutatványnak, parádés rádiócirkusznak hatott és nem keltett mélyebb benyomást. Az abszurd helyzetet végeredményben elfogadhattuk, kevésbé a főbb szereplők végletes jellemzését, nemkülönben a mellékfigurák jellemzetle- nül hagyását. Vajda István rendezése szinte tűzijátékot produkált a mikrofon előtt, s a szolnoki Szigligeti Színház művészeinek alakításai közül az Udvaros Dorottyáé (Vera) tetszett a legjobban, az egyetlen igazán jó szerepben. A humoros műsorokra nem lehetett panaszunk a héten. A Rádiókabaré „múzeumi hónapjai” első két múzeális műsora (a „Majorkabaré” és a Bárdi-kabaré”) jóleső nyugtázása mellett hadd hívjam fel a figyelmet a Karinthy Színpad vasárnap délelőtti adására, hátha meg is ismétlik. A magyar sajtó születésének 200. évfordulójára Kaposy Miklós által (Závoda Endre és Tóth Erzsébet Gabriella gyűjtéséből) szerkesztett kitűnő műsor, a Lapok a lapok történetéből ellenállhatatlanul humoros, szatirikus korképet adott. Pedig többnyire nem is a lapok humoros oldalairól mazsoláztak a gyűjtők ... Még tanulság is akadt: bizonyos témakörökben nincs új a nap alatt — még a sajtóban sem. Egy „számot” engedtessék meg külön kiemelnem, az újságíró fohászát (1937-ből!) a szenzációkért, Bodrogi Gyula remek előadásában. Merkovszky Pál \ KARÁMBÓL GESZTERÉDEN Geszteréd külterületén Rácz Sándor 40 éves gépkocsivezető helyi lakos személygépkocsijával áttért az úttest bal oldalára, és ott összeütközött egy vele szemben közlekedő személygépkocsival. Rácz gépkocsijának utasa, Gulyás Pál 52 éves egyénileg gazdálkodó, geszterédi lakos a helyszínen meghalt, a másik gépkocsi vezetője súlyos, egy utas pedig könnyű sérülést szenvedett. A baleset körülményeinek tisztázására a rendőrség — Rácz őrizetbe vétele mellett — folytatja aa ügy vizsgálatát.
