Kelet-Magyarország, 1980. július (40. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-13 / 163. szám
KM VASÁRNAPI MELLÉKLET 1980. július 13. o MAMMUT, GYAPJAS ORRSZARVÚ, RÉNSZARVAS, ŐSTULOK I I Őslények a Tisza mentén SZABOLCS-SZATMÁRI EMBEREK Érettségi előtt őslénytani sétára invitálja látogatóit a tiszavasvári Vasvári Pál Múzeum. Az elmúlt hetekben nyílt kiállításon először kerültek bemutatásra a Tisza medréből előkerült jégkori ősmaradványok, melyeknek egy részét még a Tisza, menti halászoktól maga Jósa András gyűjtötte a megyei gyűjtemény számára. Az utolsó eljegesedés (i. e. 50 000—15 OOOj ideje alatt a sarki jégtakaró sokkal közelebb nyomult az egyenlítőhöz, mint ma. Déli hatáce Lvov— Drezda—Amszterdam—London vonalában húzódott. így a Kárpát-medencét olyan hidegkedvelő állatvilág népesítette be, amilyenhez hasonló ma a szibériai pusztákon él. A Tisza ebben az időben még az Ér völgyén folyt a Körösök vidékéig. Csak a jégkor után változott meg iránya: északról kerülte meg a Nyírséget. Oj medrét tehát olyan jégkori képződményekbe vágta, melyek ma is őrzik a jégkori állatvilág maradványait. Az ezt követő felmelegedés időszakának népességei (a ma élő ember közvetlen elődei) azonban már csak az eurázsiai folyók által partra vetett hatalmas koponyákra, végtagcsontokra lehettek figyelmesek, ugyanis ezek a hidegkedvelő állatok erre az időre már kihaltak, vagy a sarkkör vidékéig követték a jégréteg visszaszorulását. Az ókori népek körében így jöttek létre a hajdani egyszemű óriásokról (az ún. kük- lopszokról) alkotott mitologikus nézetek is. A „bizonyítékot” tulajdonképpen mam- mutkoponyák képezték. A száj üreg fölötti nagy koponyanyílást (az orrüreget, amely az ormányban folytatódott) ugyanis szemnyílásnak vélték. A tudományos világkép ki-' bontakozása idején azonban már több szerző rávilágított e bizonyítottnak vélt tévedés lényegére. E nézetek egyik jelentős alakja a Buda visz- szafoglalásában is részt vett olasz tábornok, Marsigli gróf volt, aki 1728-ban ismertette azt a mammutcsontot, amelyet valahol Tiszaföldvár környékén talált, és amelyet ma, mint a Kárpát-medence első, tudományosan közzétett őslénytani leletét ismerünk. Mai ismereteink szerint is a leggyakoribb állat a mam- mut volt. Maradványai szintanáccsal lássam el az ifjú párt a frigy előtt. De jól meggondolták ezt a dolgot?! — hangja átdörgött a szobán, a falon függő zöld politikusportré, amelyet a főnöke festett, ijedten megrezzent. — A házasság kérem nem tréfadolog! Bizony, egyáltalán nem vicc! Manapság egyesek úgy járnak válóperre, mint más a fodrászhoz, vagy moziba! A cingár fiatalember rémülten válaszolt: — Mi kérem szépen ... mi ugye még gondolkodhatunk a dolgon... De ha tetszik gondolni... Még tépelődhetünk egy pár napig... néhány napig ... A Lebeszélő ijedten közbevágott: — Egyáltalán nem akarom magukat elriasztani! A nehézségek akaraterővel pótolhatók, ahogy a Költő mondja. Mert ugye a házassággal is úgy vagyunk, mint sok egyébbel: alakul, mint púpos gyerek a prés alatt. — Hát igen — bólogatott a lány. Na ez is, amint há- zamegy, vasalhatja a szoknyáját, annyit gyűrögeti. — Hát igen... Mi még persze fiatalok vagyunk, szelever- diek, meggondolatlanok... A Lebeszélő mosolyogva bólintott: A házasság olyan, mint a karám: amelyik ökör bent van, az kifelé bőg nagy, szomorú szemekkel, amelyik te az egész Tisza mentén előkerültek. Szibériai jégbe fagyott példányok révén szinte minden poroikáját jól ismerjük. Testét vörhenyes- barna szőrzet fedte. Hátán zsírpúpot hordott, mint a mai tevék, amely tartalék- tápanyagul szolgált a szűkös időikre. A bikák 4—5 méteres agyarai Európa és Ázsia újkori elefántcsontpiacain is megjelentek. Eddig mintegy 50 000 állat agyara került forgalomba. A mammut után a hatalmas törzsű, de rövid lábú gyapjas orrszarvú fordult elő leggyakrabban vidékünkön. Tiszakerecsenyből, Ibrány- ból és Tiszalökről ismerjük maradványaikat. E kihalófélben lévő család 25 elpusztult fajával szemben ma már csak 7 faj képviselői élnek. A szarvasok közül elsőként a felmelegedésre igen érzékeny rénszarvas tűnt el a Kárpát-medencéből. Ezek ma az északi sarkkör táján élő népek nélkülözhetetlen állaRészlet a tiszavasvári múzeum Emil felv.) tai. Az óriásgím az eddig ismert legnagyobb méretű szarvasfajta volt. Az Alföld mocsaras részeit kedvelte. A 20-as és 30-as években Tokajnál, Tiszadobná! és Tiszafürednél halászok fogták ki hatalmas agancsú koponyáikat. Négyméteres agancsterjedelmüknek szinte a felét sem éri el ma erdeink „fővadja”, a gímszarvas agancsmérete. A ma élő legnagyobb szarvasfajta is hidegkedvelő állat: a meg kint van a legelőn, az mindenáron befelé kívánkozik ... Hehe, ez persze csak jelképesen volt mondva... Talán mégis meg kellett volna mondani ennek a Szimmlernek, hogy csaut hozzon. Olyan kedves pofája van a csaunak. És minden vackot megeszik, kenyeret, levest, házi moslékot, kalaptűt, rossz cipőt, igazán nem igényes. Igaz, mondják róla azt is, hogy a világ legbutább kutyafajtája, de ki hiszi ezt el? És ha igaz, ki törődik vele? Nem akadémikust keres, hanem szobakutyát. Mosolyogva bólintott: — Azért persze nem kell megijedni, nem olyan ördöngős dolog a házasság. Csak azért mondtam el mindezt, mert meg kell gondolniuk: az otthon meleg fészke nem pótolható semmivel; a házasság viszont olyan rév, ahova mindig boldogan térhetnek meg az élet viharos tengeréről. Nézzék, én is örülök, ha ilyen üde, fiatal párt Iátok, hisz tudják, ez a kötelességem, a házasság előtti beszélgetés. Persze egy német boxer se lenne hülyeség, azt mondják, az nem tud ugatni, hacsak meg nem tanulja a többi kutyától. teljes testalkatú jávorszarvas. A jégkori, mocsaras erdőkben egészen Olaszországig hatolt. Tiszadobról, Polgárról, Tiszafüredről ismerjük jégkori példányait. A szinte teljesen ép — és emiatt ritka — ősbölénykoponyák Tiszadadáról, Tiszadobról és Tiszafüredről származnak. Az utolsó magyarországi példánya 1809-ben e. schönbrunni állatkertben múlt ki. Az őstulok nem volt gyakori lakója a jégkori Kárpátmedencének. Bár szarvtöredékei Rakamaz és Tiszalök környékén nagy számban kerültek elő, tudjuk, hogy az ezt megelőző és az ezután következő melegebb időszakban nagyobb számban élt vidékünkön. Az i. e. 5—6. évezredben háziasított leszármazottaik a szarvasmarhák. Eurázsia sztyeppéin már a jégkorban is többféle ősló élt, melyekből az i. e. 3. évezredben különböző területeken egyidőben történt a háziasítás. A jégkor leggyakoribb őslénytani kiállításáról. (Elek fajtája a kis fejű és karcsú törzsű tarpán volt, amely DK-Európában csak a múlt században halt ki. A jégkor emberének barlangi festményei — felidézve Európa őstörténetének e jelentős periódusát — a Vasvári Pál Múzeum kiállításán is harmonikusan egészítik ki a bemutatott ősmaradványokból rekonstruálható képet. — Hány gyereket akarnak? A fiú kerekre nyitotta a szemét: — Hát... Kettő és tizenöt között... — Szóval akkor nem is védekeznek?! — Védekezni?... Nem. Nem védekezünk, legalábbis ... — De azért ismerik a módszereket?! — Igen. A módszereket, azokat ismerjük. Már úgy értem, többé kevésbé ... Mindhárman fölálltak. A Lebeszélő kezet rázott a házasulandó ifjú párral. — Tehát akkor... — mondta várakozóan — tehát mikor jönnek esküvőre? A cingár fiatalember megvakarta az orrát: — Köszönjük szépen, igazán nagyon jól tetszett beszélni. Sok gondolat ébredt bennünk, és valóban a szívünkhöz tetszett szólni... — Igen! — helyeselt a lány is. — Mi nem is gondoltuk ... Szóval akkor azt tetszik mondani, hogy nem érdemes? Hogy nem gondoltuk meg eléggé? Mi akkor nem is zavarunk tovább. És kirohantak. A Lebeszélő dühösen fiókba vágta a dossziét. Ezek a mai... A nyavalyások! No nem! A Szimmler, ha nem csaut hoz, megmondja neki, hogy vigye vissza! Egy jó éve találkoztam először Olesnyovics Istvánnéval. A „Fémmunkás” nyíregyházi gyárának üzemcsarnokait jártam, amikor észrevettem a férfiak között. Köszörűgépen dolgozott, ruhája a munkások mindennapos öltözéke volt: kék overall, a haja pettyes kendővel leszorítva. Csak néhány szót váltottunk, hiszen rengeteg dolga volt, valami fontos, határidős szállítmányon dolgozott. Nemrég telefonon kerestem. Nincs bent, mondták a vonal túlsó végén, „csúsztat”. S még hozzátették, ha szerencséje van, otthon találja. Nyíregyházán, a Császy utcában lakik. Szerencsém volt. Az előszobában varrógépe mellett ült, csipketerítőt készített. Kint kövér, szürke fellegek úsztak, zuhogott az eső. Még dél sem volt, de már sötétedett. — Most mondja meg — néz fel a varrógépe mellől — ne üsse meg az embert a guta? Második napja vagyok itthon, s azóta egyfolytában ömlik. No, de jöjjön beljebb, látja, a sok esőtől leszakadt a tetőről a csatorna, a nagy zuhogástól az ember még a saját hangját sem hallja. Élénkbarna szem, energikus arc. Az asztalon egy csomag Rege, és tálban cseresznye. — Fogyasszák egészséggel, tegnap hoztuk Felsősimáról, a szüleim kertjéből — kínál bennünket a gyümölcscsel. — Kint van a két kicsi gyermek a nagyanyjuknál; kiugrottunk hozzájuk, megnéztük őket, hogyan töltik a nyarat. A férje jön a szobába. Magas, barna ember, kemény a kézfogása. Hőkezelő a : Vas- és Fémipari Szövetkezetben. Éjszakai műszakban volt, most ébredt nemrég. — Ö is felsősimái, együtt nőttünk fel — néz férjére a háziasszony és elmosolyodik. — Aztán látják, házasság lett belőle. Van két, pontosabban három szép gyermekünk, élünk szépen, békességben. Látom', nem értik, végül is hány gyermekünk van. Három. Két saját és egy nevelt. Az öcsémnek sajnos régóta beteg a felesége, így a kislányukat hat éve mi neveljük. Kétéves volt a kis Zsuzsika, mikor hozzánk került... Nálunk tanult meg beszélni. Együtt nőtt fel Pistivel, a kisfiúnkkal, mind a ketten másodikosok. Egy osztályba járnak, még a szomszédok közül is sokan hiszik azt, hogy ikrek. — Hát, ha nem is ikrek, de testvérek, — teszi hozzá a férje. — Ügy neveljük őket. — Tudja, mi is öten voltunk testvérek, megszoktuk a nagy családot. Mást nem is kaptunk örökségül, csak a tisztességet, meg a munka szeretetét. — Szülei mit szóltak, mikor bejelentette, hogy otthagyja a földet és ipari munkás lesz? — Ö, akkor már férjnél voltam, mikor eldöntöttük, hogy én is dolgozni fogok, mert másképp nemigen tudtunk volna zöld ágra vergődni. De hát, milyenek voltak azok a 60-as évek! Azoknak is az eleje... Mazák Mária, vagyis akkor már Olesnyovicsné, szakmával nem rendelkezett, hát segédmunkáskodott évekig. Aztán 1968-ban felfigyelt egy hirdetésre: munkásfelvétel a Mezőgépnél. Szerencséje volt, felvették. Igaz, 4 forintos órabérrel, de az volt a fontos, hogy végre gépre került. Elmúltak az első nehéz hónapok, és ő betanított munkás lett. Köszörűgépen dolgozott. Két évig volt a Mezőgépnél, 1970-ben következett a Vagép. — Mondjam meg, miért? neveti el magát. — Akkor kapott a Vagép egy korszerű, új síkköszörűt. Megtudtam, hogy nincs kezelője. S mikor már belekóstoltam a szakmába, pont ilyen gépre vágytam. Há: elmentem. A bátyáim csak néztek, mikor apámék- nál összetalálkoztunk. Nemcsak ők, én is vasas lettem, végérvényesen. Mert én már nem tudom elfelejteni a műhely szagát, a gépek zaját. Mesélik a Fémmunkásnál ■1.-Z&^ik.rä^böl - alákutt, ,T7T, vicsné terhes volt a második gyerekével, könnyebb munkára akarták beosztani. Nem egyezett bele, nem akart „kegyelemkenyéren” élni. A gép mellől vitték el a szülőszobába. — Ó, ez csak szóbeszéd. Az igazság az, hogy a szülés előtt egy héttel már betegszabadságon voltam. Az viszont igaz, hogy mióta átléptem a gyár kapuját, még nemigen voltam egy hónapot összesen táppénzen. Akkor is, csak ha valamelyik gyerekkel baj volt. Megszoktuk mi már a munkát gyerekkorunkban. Sokszor elbeszélgetünk az urammal arról, hogy ne adj isten, mi lenne, ha a mostani gyerekeknek is annyit kellene dolgozni, mint nekünk annak idején. Nem volt apáméknak földjük, a földosztásnál kaptak vagy hat holdat, majd később 7 vagy 8 holdat még felvállaltak felébe. harmadába. Persze, hogy nekünk is segíteni kellett. Kapáltunk, markot szedtünk sokszor két kasza után gyer- mekfejjel, állatokat legeltettünk. Ez volt a legkönnyebb, mellettük még olvasni is lehetett. De a libapásztorko- dás... Az volt az igazi. Hónom alá csaptam a könyveket, egész délután tanulhattam. — Jó tanuló volt? — Kitűnő, végig. Hernádi tanító úr tanított bennünket, még ma is ott él Felsősimán. Bizony, én is tanító szerettem volna lenni, de hát nem sikerült... Majd a lányomnak. ö most gimnazista itt, Nyíregyházán, tanárnak készül. S, hogy ne maradjak le, én is tanulok. A szakmunkás- képzőben a vizsgát már letettem, s most szakközépiskolába járok. Ha minden igaz, jövőre érettségizem. — Hogyan lesz akkor tovább? — Ó, hol van az még! Tudja, milyen hosszú egy év? Különösen úgy, hogy az ember tanul is. A történelemtől félek a legjobban, meg a fizikától. S érdekes, hogy párját, a matematikát, kimondottan szeretem. Képes vagyok egy-egy példán félóráig is törni a fejem, s ha megoldom, többet ér 200 forint jutalomnál. Pedig nem turkálunk a pénzben, havonta úgy 7—8' ezer forint jön' össze, öten ’élünk belőle/; s üné'g' fizetni kell a házat is. Csendesedik az eső, az udvaron állunk. Tenyérnyi zöldségeskert, a ház alatt rózsa virít, a kerítés mellett szőlő nyújtózik. Szép termést ígér, pedig még fiatal: kövér fürtök szárítkoznak a felhők mögül ki-kikukkantó napban. — Három év után már borral kínálhatom, ha meglátogat bennünket, — mondja nevetve a férje, s lecsíp egy hajtást a tőkéről. Visszasétálunk a lakásba, amit öt évvel ezelőtt építettek. Azelőtt albérleteskedtek hosszú évekig, majd egy kis szalmatetős ház következett a Széna téren. — Apáméktól örököltünk még régebben 800 öl földet, dohányt, krumplit, tengerit termesztettünk rajta. Más mire felébredt, mi már megkapáltuk a föld felét. így gyűjtöttük össze azt a 90 ezer forintot, amivel hozzákezdhettünk az építkezéshez. Aztán felvettünk még 90 ezer forint kölcsönt, s láthatja, így állunk. Háromszoba, összkomfort. Szerencsére a férjemnek ügyes keze van, meg segítettek a rokonok is, sok minden készült így, kalákában. — Mi a legnagyobb gondja most, 1980 nyarán? Elgondolkodik. Az utcára néz, s azt mondja. — Éljük a mindennapok életét, a magunk rendje szerint. Gondjaink a mindenki gondjai, szeretnénk békében, békességben élni. S tisztességes emberekké nevelni a gyermekeket. Hogy mit szeretnénk elérni? Nem szövögetünk mi különösebb álmokat, álmaink is — akár a gondjaink — ugyanazok, mint a legtöbh emberé. Csak annyink legyen, ami a mindennapi élethez kell. S mi elégedettek leszünk. Az ablak alatt a varrógép. Júniustól szeptemberig zakatol csak; míg tart az iskola, valahol a szekrényben pihen. Mert most a tanulás sokkal fontosabb. Hiszen, ha az ember valamit elkezd, úgy illik, hogy be is fejezze. Balogh Géza rövid és vastag nyakú, erő- Dr. Szathmáry László
