Kelet-Magyarország, 1980. június (40. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-12 / 136. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. június 12. Szociálpolitikánk kérdései (1.) A munkabér nem szociális honorárium A MEZŐGÉP fehérgyarmati ifjúsági klubjának vendégei voltak nemrég Szigeti Magda és Botos Gerő képzőművészek. Nyíregyháza, Nyírtelek és Mátészalka után a legfiatalabb városban is gyönyörködhettek a munkások a művészi alkotásokban. Képünkön Szigeti Magda munkájáról beszél. HlRHÉYSZERZŰ DIÁKOK ] Egyetemre felvételi nélkül A Nyíregyházi Ipari Szak- középiskola egyike az ország legkorszerűbb, legjobban felszerelt oktatási intézményeinek. Falai között elsősorban a szakemberképzés céljai érvényesülnek, a hangsúlyt a szakmák oktatására helyezik. Ebből adódik, hogy a diákok tanulmányi sikerei közül is azok váltják ki a legnagyobb elismerést, melyek a szakmai tárgyak tanításának hírnevét növelik. A most befejeződő tanévben három negyedikes diák képviselte az országos verseny döntőjében az iskola színeit. Velük beszélgettünk szakmáról, pályaválasztásról, iskolai közösségről, céljaikról. Tirisztoros fényorgona Ha festő mintázná a három fiút, Kiss Csaba portréjához csupa eleven, vibráló színt használna, hogy kifejezze a a világban önmaga helyét kereső, sokszínű egyéniséget. Figeczky Emil arcképén vidám színek keyerednének elmosódó, bizonytalan árnyalatokkal, itt-ott elkeseredett, komor foltokkal. Tuza Lászlóról pár határozott vonással elkészülne a kép, mert racionális, kevéssel is sokat mondó, bár szűkszavúságában kissé zárkózott is. Azt azonban a festő sem tudná érzékeltetni, milyen színesen, választékos szókinccsel beszél Kiss Csaba a szakmájáról, a munkájában kiteljesedő emberről. — Elektromos szerelési Kiverték belőle a pénzt Rablás a borozóban munkát kaptunk az országos döntőben Debrecenben. Tirisztoros fényorgonát kellett összeállítanunk. Én is sokat szerelek otthon, de ilyet még nem láttam. Kaptunk egy rajzot, meg egy láda műszert ömlesztve. Én mindig élvezem a feladat nehézségét, mert izgat, mire juthatok. Ismerem, milyen érzés, ha valaki belekóstolt az alkotás izgalmába. Ezért is szeretnék olyan pályára kerülni, ahol ötleteimet megvalósíthatnám. — Budapestre jelentkeztem a műszaki egyetemre. Ha ez nem sikerül, akkor a Kandó Kálmán Vilíamosipari Műszaki Főiskola jöhet számításba. Finommechanikai szakot végeztem, villamos tervezőmérnök szeretnék lenni. Most úgy érzem, mindenképpen elérem a célom. Ha most nem sikerül, akkor várok. És újra megpróbálom... Az izgulós diák Kiss Csaba a 12. lett az országos döntőben. A gépész tagozatos Figeczky Emilnek nem sikerült ilyen jól a szereplés, mert mint mondja, az izgulós diákok közé tartozik. S még véget sem ért az egyik izgalom, máris itt a másik: sikerül-e bejutnia a Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskolára? ö Csabánál jóval kevesebb elszántsággal készül a továbbtanulásra. Ha most nem sikerül, azonnal munkába áll, a vasútnál, ahol édesapja is dolgozik. Emil nem tagadja, hogy meglehetősen bizonytalan a jövőt illetően. S ebben elsősorban az iskolában átélt kudarcok játszanak szerepet. Sokat dolgozott a KISZ-ben másokért, mindig is közösségi alkat volt, s most úgy érzi, nem térült meg a fáradozása. Ahogy egy ideje jobban megfigyelte társait, túl sok olyan fiatalt lát maga körül, akik sémivel sem törődnek, a legkevésbé azzal, hogy másokért tegyenek, akiket a családban mindennel elhalmoznak, akik közömbösek a közösség iránt. Az önálló életre készülődve, az iskola oltalmazó falait elhagyva az készteti Emilt hosszas töprengésekre: vajon tényleg ilyenek a felnőttek? Á legsikeresebb Az országos verseny legsi- íkéréSéÖf) nyíregyházi diákja Tuza László volt. Az első tíz között végzett a gépészek mezőnyében, s ezzel felvételi nélkül jutott be az egyetemre. — Tudás és szerencse — foglalta össze. — Mind a kettő kellett. Az utóbbi napokban a verseny előtt szinte a nap minden percében tanultam. És könnyen versenyeztem, mert nem vagyok izgulós. Nagyon akartam, hogy sikerüljön. Csak erre koncentráltam. Átnéztem egyben az egész feladatot, pár percet lazítottam és hideg fejjel kezdtem hozzá. -.s, — A nehézipari műszaki egyetem gépész tagozatára vettek, fel, Miskolcra. Engem nem az elvont kutatás, a tudományos munka, sokkal inkább a termelés érdekel. Azt is alkotásnak tartom, ha egy mérnök a termelésben a maximumot nyújtja. Termelőüzembe vágyom. Hogy esetleg visszakerülök a szülőfalumba, Nagyhalászba? Lehet. Ha szükség lesz rám, akkor szívesen... B. E. Botkácsműhely Nyíregyházán Jó pont a feleségnél y Csaknem mindenki vágyik arra, hogy egyszer-egyszer rövid időre szakítson foglalkozásával, és valami egészen új, s olyan vállalkozásba kezdjen, ahol a saját elképzeléseit válthatja valóra, ahol ő a főnök, mi több, jelentős kiadástól mentesítheti a családot. Nyíregyházán, a Dimitrov utcán a vas- és fémipari szövetkezet barkácsműhelyé- ben nap mint nap számos látogató dacol a fémek makacs ellenállásával, s azokat többnyire sikerrel formálja a fantáziája, célja szerint. A kapu mindenki előtt nyitott. A barkácsműhely már 6 éve működik. Vannak visszatérő törzsvendégek is, akik az eddigi produkcióik, a haszon-, vagy dísztárgyak — esetleg mindkét kitételnek megfelelő alkotásuk sikerén felbuzdulva tovább kívánják halmozni, gyarapítani a feleségnél, családnál szerzett jó pontokat. A faipari barkácsműhely ellentétben a vasipariban a nők nem akarják érvényesíteni->Jaz"égyenj0gűÁ ságot. Inkább a tervezésben, bírálatban vesznek részt, s a kivitelezést meghagyják apukának. A látogatók többnyire a vasas szakmában otthonosak. Igenám, de mit tegyenek azok, akik csupán elképzeléssel jönnek? No meg egy határozott indíttatással, például „Virágtartó nélkül haza ne gyere!” Azoknak sem kell világgá menniük, mert a barkácsműhelyben jól képzett szakemberek vannak, s készséggel segítenek a rászorul, lóknak. Sőt, még azért sem sértődnek meg, ha a mestermunkájukkal valaki úgy tesz, mintha saját maga készítette volna. Azonban e kis csalafintaságnak ára van. A szakmunkás-tevékenységért óránként 53, a szerszámok használatáért pedig 11 forintot kell fizetni. Egyébként, hogy legyen mivel dolgozni a barkácsműhelyben idomacélok és lemezek vásárolhatók, kizárólag helyszíni megmunkálásra. Cs. Gy. OLVASÓNK ÍRJA: Menetrendhiány Gyorsan elkapkodták Nyíregyházán az 1980. június 1- től életbe lépett autóbusz- tnenet rendet,. Érthetően volt keletje, hiszen rendkívül hasznos, és a gyakorta utazóknak nélkülözhetetlen. Sajnos társaimmal— bizonyára vagyunk néhány százan — együtt én is menetrend nélkül maradtam, ezért jó lenne, ha a Volán Vállalat a nyomdával még készíttetne néhány száz példányt, bizonyára akadna mindnek tulajdonosa. Halhóber József Nyíregyháza, Stadion u. 44. szám alatti lakos Idén, az első fél évben a vállalatok bérpolitikai gyakorlata némileg eltért a korábbi években alkalmazott módszerektől. Több vállalatnál elmaradt az év elején szokásos bérfejlesztés. Ez önmagában is fokozottan felkeltette a figyelmet a bérezés kérdései iránt. Ismeretes, hogy 1980. január 1-vel változott a közgazdasági szabályozás, ezen belül a bér- és kereset- szabályozás rendszere is. Kétségtelen tény, hogy a vállalatok most szigorúbb feltételek mellett „kereshetik” meg azt az összeget, amit a korábbi években béremelésre fordítottak. Vagy csökkenteni kell a létszámot vagy javítani kell a bérfejlesztés alapjául szolgáló hatékonysági mutatót. vagy pedig mindkettőben változást kell elérni. Miután az új szabályozás eléggé bonyolult, ezért nehezebben mérhetők fel a gazdaságot befolyásoló külső feltételek változásai, tehát érthető a vállalatok óvatosabb bér- politikai magatartása. Érthető az is, hogy a dolgozókat az eddiginél jobban foglalkoztatják a bérpolitikai és a jövedelempolitika elméleti és gyakorlati kérdései. Ezekben a hónapokban sok szó esik a teljesítményhez igazodó és differenciált bérezésről, az egyenlősdiről, az egyenlő esélyekről. Az egyen- lősdi a szocialista bérezés eltorzult formája; az egyenlő esélyek megteremtése viszont egyik fontos célja a szociálpolitikának. Szocialista viszonyok mellett a jövedelempolitikában két elv uralkodik: a munka sgerinti elosztás .elp$E mint a szociális szempontok alapján történő elosztás. Ez a két elv együtt hat, egymással öszefüggésben van, kiegészíti egymást. A fontos az, hogy e két e.lv ne keveredjen össze, hogy a gyakorlati alkalmazásban a bérpolitika és a szociálpolitika elvei ne keresztezzék egymást. Előfordul ugyanis, hogy a munka szerinti elosztás céljaira előirányzott bérek fel- használásakor nemcsak a végzett munka mennyiségét és minőségét veszik figyelembe, hanem más tényezőket is, s ezeket szociális indítékkal magyarázzák. Megfeledkeznek arról, hogy egészen más követelményeket támaszt a szocialista bérezés és az úgynevezett szociális bérezés. Miről is van szó? Több esetben előfordult, hogy az üzemekben, hivatalokban a bérezési keretek fel- használásakor — mint említettük — szociális szempontokat is mérlegelnek. Például a nyugdíjazás előtt a munkáltató ígéretet tesz a nyugállományba vonulónak: ezentúl is járjon majd be a vállalathoz, majd csak találnak számára valamilyen munkát. Tévedés ne essék, szükség van a nyugdíjasok foglalkoztatására. Szükség van akkor, ha ezt a racionális munkaerőgazdálkodás érdekei kívánják. Szükségtelen viszont, ha azért alkalmazzák őket, hogy kiegészítsék nyugdíjukat egy lényegében szociális tartalmú munkabérrel. Előfordul az is, hogy a nyugdíjazás előtt álló dolgozó munkabérét teljesítményétől és érdemeitől függetlenül megemelik. Ezzel a munkáltató lényegében „felsrófolja” a majdani nyugdíjat. Ha igaz, hogy a mai körülmények között szűkek a bérezési keretek, ha szigorú közgazdasági feltételeket kell teljesíteni a bérfejlesztés megvalósításához — megengedhető-e, hogy a bérkeret egy részét kifejezetten szociális honoráriumként használják? Nyilvánvaló. hogy nem. Közismert, hogy a foglalkozási rehabilitáció rendszere nálunk még nem működik kielégítően. A megváltozott képességű dolgozók egy részét könnyebb munkára irányítják, de meghagyják korábbi munkabérüket. Szociális- 'SZempoTvtBóLérthető,'-' az- viszont már kevésbé, hogy az új, könnyebb munkakör többnyire szakképzettséget nem igényel, de kísérletet sem tesznek a dolgozó átképzésére, esetleg a munkahelyek átalakítására, hogy azok. igazodjanak a dolgozók egészségi állapotához és lehetővé tegyék a munka szerinti elosztás elvei alapján a magasabb munkabér elérését. Sorolhatnánk még tovább a hasonló eseteket, amikor a béralapot részben szociális szempontok alapján osztják fel. Helytelenül, mert ellentmond jövedelempolitikánk elveinek. A munka szerinti elosztást szolgáló szocialista bérezést nem szabad összekeverni a szociális megfontolásokon nyugvó elosztással. Rózsa József, a MüM szociálpolitikai főosztályának vezetője (Folytatjuk) Az italozás, a meggondolatlanság, a könnyű pénzszerzés lehetősége az, amivel esetleg magyarázható a még igen fiatal Szanics Sándor és a fiatalkorú társa, H. Tibor 1980. március 13-án Nyíregyházán elkövetett cselekménye. A fiatalkorú H. Tibort nem ismerte ugyan K. Kálmán nyírbogdányi lakos, mégis asztalához invitálta a Borsodi sörözőben. Mivel pénze volt, fizetett, nemcsak H. Tibornak, hanem a később hozzájuk csatlakozott Szanics Sándornak is. A vádlottak látták, hogy bőkezű „barátjuk” ötszáz forintost váltott fel. Nem is gondolkodtak sokáig, már szinte egyszerre mondták: el kell venni tőle a pénzt. Ezt a sörözőből a Halász étterem borozójába való átmenet során meg is erősítették. A borozóban természetesen megint K. Kálmán fizetett. Szanics azonban nem nyugodott. Izgalmában egyre gyakrabban kereste meg a mellék- helyiséget, majd K. Kálmánt is kihívta, hogy mondani akar neki valamit. Ez pedig az volt, hogy száz forintot kért kölcsön. Mivel a fiú nem adott Szanics Sándor a W. C. egyil fülkéjében ütni kezdte az ekkorra már eléggé ittassá vál sértettet. így már kapott szá; forintot. Ekkor a fiatalkorú H. Tiboi is megjelent a W. C.-ben, aho egy rövid időre „átvette” : sértettet. Ö is pénzt kért, : mivel nem kapott, ő is ütn kezdte ä W. C. fülkéjébe szorított K. Kálmánt, s közber könnyen emelhette ki zsebéből az újabb száz- forintot. A bántalmazás ezzel sen ért véget. Szanicsnak nen volt elég a kapott pénz, ezér ismét verni kezdte a sértettet A bántalmazás meg is hoztí eredményét: újabb kétszáz fo rint került a zsebébe. Szanic: ezt követően a női W. C.-b( erőszakolta be K. Kálmánt é: rá is parancsolt, hogy né hány percig ki ne merje: menni, mert az előbbieknél folytatása következik. A borozóból eltávozó vádlottak és a sértett még a borozó előtt találkoztak, ahol K. Kálmán kérte tőlük vissza az elvett pénzt. Szanics Sándor azonban itt is fenyegető- leg lépett fel: ha a rendőrséget értesíteni meri, megke- serüli. Társtettesként elkövetett rablás bűntettében állapította meg bűnösségüket a nyíregyházi járásbíróság, mint a fiatalkorúak bírósága, ezért Szanics Sándort 2 év és 6 hónapi szabadságvesztésre és 3 év közügyektől eltiltásra, a fiatalkorú H. Tibort pedig 1 év 8 hónap szabadságvesztésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztést Szanics Sándornak börtönben, H. Tibornak pedig a fiatalkorúak fogházában kell letöltenie. Az ítélet nem jogerős. Dr. Toronicza Gyula, a fiatalkorúak ügyésze A tiszavasvári Alkaloida gyár keverő- és kikészítő üzemében óránként 2000 kisüveg Baire- na szirupot készítenek. (E. E. felv.)
