Kelet-Magyarország, 1980. június (40. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-12 / 136. szám
1980. június 12. KELET-MAGYARORSZÁG Megójhtidó almáskertek A hetvenes évek elején nyilvánvalóvá vált, hogy Sza- bolcs-Szatmár gyümölcstermesztésében — elsősorban a télialma-telepítésben — az eddig követett módszeren változtatni kell. A korábban I telepített, magas és középmagas törzsű ültetvények jelentős hányada elöregedett, az iparosodás következtében egyre kevesebb lett a mezőgazdaságban a munkáskéz, másrészt szükséges volt a változó keresletekhez igazodni, így született meg 1973-ban a hosszú távú gyümölcsrekonstrukciós terv. A tervben a korábbinál nagyobb helyet kaptak a csonthéj as-és a bogyós gyümölcsök, az almaültetvényekben is fajtamódosítás következett be, csökkent a jonatán arány. Az első években a nagyüzemek sem anyagi eszközökkel, sem megalapozott elképzeléssel nem voltak felkészülve a rekonstrukcióra, így a változás, jelentősebb telepítés a kistermelőknél kezdődött. A koncepció szerinti ütemben csak az V. ötéves terv idején telepítettek, illetve újítottak fel gyümölcsösöket a termelőszövetkezetek. A-középtávú terv első négy évében közel ötezer hektárt telepítettek, amelynek egyötöde bogyós és csonthéjas. Az új ültetvények mellett közel 700 hektár fiatal gyümölcsöst korszerűsítettek, táp- anyagfeltöltéssel és besűrítéssel. Az utóbbi években fokozottan javult és ma már teljes az igénykielégítés almaoltványokból. A rekonstrukcióban nagy szerepe van az időközben megyénkben létesült két gyümölcstermelési rendszernek. Jelentős a gyümölcskutató intézet és a Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskola segítsége is. Kevésbé érezhető a forgalmazást, feldolgozást végző szervek orientáló és integráló szerepe. A kiöregedett, hiányos ültetvények selejtezése több mint ezer hektáron megtörtént. összességében az eddigi rekonstrukciós tevékenység sikeresnek mondható, amely összhangban van a távlati koncepcióval, a nép- gazdasági célokkal és a termesztéstechnika korszerű igényeivel. Amíg az ültetvények korszerűsítése — termelési alapok megteremtése — tervszerűen halad, a járulékos és kiegészítő beruházások a forgalmazás eszközhátterének kialakítása már sok kívánnivalót hagy maga mögött. A ZÖLDÉRT ugyan jelentős se-* gítséget nyújtott a termelőszövetkezeti üzemi hűtőtároló rekonstrukciójához, tervszerű hasznosításához. így az üzemi tárolóknak több mint 70 százaléka már a célnak megfelelően üzemelt. A tervezett 65 ezer tonna új társulásos alapon létrehozandó hűtőtárolótérből azonban csak 11 ezer tonna kivitelezése kezdődött meg. A göngyölegellátás javult, de a készletezéssel kapcsolatos pénzügyi gondok fennmaradtak. Az utóbbi években 150 ezer tonna gyümölcsfeldolgozásra alkalmas léüzemet építettek társulásban. A korábban létesített egyéb feldolgozóhelyeket is figyelembe véve ösz- szesen mintegy 250 ezer tonna gyümölcsöt lehet iparilag feldolgozni megyénkben. Viszont még mindig nem megfelelő a termelőüzemek érdekeltsége az iparialma-feldol- gozásban. Sok esetben az ipari alma összegyűjtése, fuvar- és ládadíja többe kerül, mint az átvételi ár. Javította az exportszállítást a HUN- GAROFRUCT tuzséri, mintegy 130 millió forintos fejlesztési beruházása. Viszont az ÁFÉSZ-ek átvevő telephelyeinek fejlesztése, a felvásárlás személyi feltételei messze elmaradtak az igényektől. Valamennyi területen továbbra is probléma, hogy hiányzik a forgalmazó szervek termelői érdekeltsége, az ennek megfelelő kockázat és felelősségvállalás. A forgalmazás során esetenként fellépő problémák káros kiha-. fásait a forgalmazó szervek maradéktalanul a termelőüzemekre hárítják. Például számos esetben előfordult, ha nem volt vagon, a várakozás a termelőt sújtotta, ha több vagon érkezett, a termelő fizette az üresen maradt vagonok fekbérét. A jövőben a telepítéshez — talaj- és fajtakérdésben — sokkal több és biztonságosabb információt várnak a termelők a tudomány művelőitől, a piackutatóktól. A szaporítóanyag-ellátás ugyan megjavult, de nem minden gyümölcsfajra vonatkozik. Például állandó hiány van jól termékenyülő meggycsemetéből. Az eddiginél nagyobb előrelátással kell tervezni a szaporítóanyag-ellátást. Sok a spontán intézkedés, a tudományos megalapozottság nélküli sodródás. Továbbra is gond, hogy a termelők a felvásárlási árakat, későn, sokszor csak a gyümölcsszedés idején ismerik meg; A 'termelőszövetkezetek vezetőin is sok múlik, hogy nagy kincsünket, a téli almát jobban hasznosítsuk. Itt van például a vajai Rákóczi Tsz termelési, betakarítási és a háztájival való komplex együttműködése, az érdekeltség megteremtésének a gyakorlatban bevált példája. Követője, a tapasztalatok átvevője azonban alig akad. Ugyancsak biztató az a vajai kísérlet, amely a léüzem melléktermékét, az almatörkölyt az állattakarmányozásban hasznosítja. Takarmányozásra sokkal gazdaságosabban értékesül a törköly, mintha pálinkának főznék. Különben is takarmányból nagyobb hiány van, mint pálinkából. összegezve: maga a rekonstrukció jól halad, mögötte azonban még sok a gond, a teendő. Csikós Balázs Tizennyolc ország, 100 hazai vállalat jelentkezett A legnagyobb mezőgazdasági kiállításra készülnek A HUNGEXPO-nál lezárultak az augusztus 19-e— szeptember 4-e között megrendezésre kerülő 69. országos mezőgazdasági és élelmiszer-ipari kiállítás és vásár hazai és külföldi nevezései. A végleges kiállítói lista szerint 18 ország és Nyugat-Berlin vesz részt a nagyszabású bemutatón, amelyre több mint 100 hazai vállalat, gazdaság és intézmény is jelentkezett. A bemutatók területe kereken 20 ezer négyzetméterrel haladja meg az öt évvel ezelőtt megrendezett 68. OMÉK- ét és ezzel a mezőgazdasági kiállítások hazai történetében az idei rendezvény lesz a legnagyobb. A szovjet vállalatok 1000 négyzetméter fedett és 600 négyzetméter szabad területen mező- és erdőgazdasági termékeket, valamint egyebek között nagy teljesítményű gépi berendezéseket mutatnak be. Az NDK vállalatai korszerű mezőgazdasági vegyszereket és keresett állategészségügyi készítményeket, gyógyszereket népszerűsíte- \ nek. A tőkés országok vállalatai közül az angol ipari üzemek nagy hatású vegyi anyagokat, továbbá az állattenyésztés korszerű gépeit kínálja majd eladásra. A francia kiállítók elhozzák Budapestre modern mezőgazdasági technológiai rendszereik különféle egységeit, például a pneumatikus vetőgépeket, továbbá az új szállítási és raktározási berendezéseket. Elküldik legfrissebb termékeiket az osztrák vegyi gyárak is. Munkásérdek - gyári érdek Új utakon a HAFE Jót, s rosszat egyaránt írtunk már a HAFE-ról, Kétségtelen azonban, hogy az utóbbi időben, szaporodnak az örvendetes jelenségek. Az eredmények ezt igazolják. Mert az eddigi talán legjobb évüket zárták 1979-ben, s a korábban sok gondot okozó kapcsolatuk fővárosi központúkkal, s a társgyárakkal, ugrásszerűen megjavult. Ütemes termelés jellemzi 1980-at is. Első féléves tervük 213,5 millió forintról szól, június 6-ig 150 milliónyi értéket már elszállítottak a gyárból, további húszmillió forint csomagolásra vár. De ami talán ennél is örvendete- sebb: idén. nem volt minőségi kifogás termékeikkel szemben. A gyár vezetői, Hekman László igeizgató és Mester Zoltán főkönyvelő a múltról keveset, a jelenről már többet, a jövőről pedig, sokat beszéltek. — A nagyvállalat tervei között — mondták — a gyárak önelszámoló egységekké tétele szerepel. Készülés az újra Ez viszont azt jelenti, hogy nemcsak az önállóság, de a felelősség is nő. Ez az utóbbi, igencsak nagy hangsúlyt •kap. Természetesen több lépcsőfokon át valósul meg mindez, de egyre több a már tisztázott, avagy rövidesen tisztázandó momentum. Az például már teljesen biztos, hogy két ágazat lesz a gyárM ináig nagy szeretettel, jó étvággyal raktam magamra a húst. Fájdalom, a húsom most hálátlan. A fennen húsom okoz fennen magamnak fájdalmat. Illetve a húsomban valami. A di- verzáns terület, a bal térd feletti két tenyérnyi combrész. Nem írom le a kórképet, talán még az orvos sem tudná. Nem is érdekes. Már a fájdalom sem izgat. A zsibbadás, majd a szűnni nem akaró tompa, lüktető, alattomos fájás, amitől járni, néha aludni sem tudok, már megszokott életérzés. A hálátlanság azért dühit. Pont velem teszi ezt? Pedig mi mindent meg nem tettem érte! Még loptam is. Igen, loptam, amikor anyám a kölcsönkért egy pengővel kenyérért küldött a pékhez. Azt mondta anyám: — Fizesd ki fiam a tartozást és kérd meg szépen a Borai urat, adjon két kiló kenyeret hitéibe. Borai úr akkot kiment egy pillanatra a boltból és a zsebembe csúsztattam egy-egy zsemlét. A pék elkapott. — Te csibész! Leverem rólad a húst! — kiabálta és felpofozott. Milyen húst? Alig volt rajtam akkor pár kilogramm, viszont szégyeltem magam. Most bőven van hús a csontomon. Ha egy ügyes hentes kicsontozna, a színtiszta hús nyomna legalább fél mázsát. És ez mind úgy fáj, hogy néha le akar szakadni. Hát ezért törődtem vele jó gazdaként negyvenhét évig? Finom falatokkal, szénhidrátokban, fehérjében és vitaminokban gazdag táplálékkal gondoskodtam róII húsom la. Nem vontam el soha egy falatot sem a számtól. Ismertem és ismerek embereket. koplaló, éhenkórászok. A tárcájuk degeszre van tömve lila bankókkal, de ha evésről van szó, smucigok. Kocsira, telekre, víkendházra, európai körútra, meg mindenféle fityfenére gyűjtenek. Ha rászánják is magukat az evésre, mindenből a legolcsóbbat és főleg keveset kérnek. A soványságtól a fülük átlátszó, forgóikból a csontjaik ki- türemlenek, gyermekeik a bordáikon gyakorolhatják az egyszeregyet. — Istenkém! — ugatta egyszer egy éhenkórász kóbor kutya, amikor ösz- szetalálkozott sovány ismerősömmel. — Mennyi velős csont zörög előttem egy rakáson. —És ez az ember szólt rám a vendéglőben! — Csak ámulok, mi mindent bírsz itt összeza- bálni. — Ja, pajtás — válaszoltam sértődöttség nélkül — soha ilyen jó gazdája nem lesz a gyomromnak. Amíg lehet, rakom magamra a húst. Íme, itt az eredmény. Az én húsom egy aljas gazember. Fáj és fáj. A barátom húsa — annak ellenére, hogy gazdája soványan , hagyta — kussól. A legcsekélyebb fájásokkal sem lázad. Törődtem volna inkább a mások húsával. Erre is tudnék példát, de csak azt mondom: — Ó, lányok, óh szép asszonyok! Hát megérte lemondani mindenről, ami szép és jó a zsíros ételek miatt. Ma már tudom, nincs az a marhapörkölt szaft, amelynek tankolása felérne az elszalajsztott csókok gyönyörével. M ár késő. Mit tehetek? Hálátlan húsomat büntetni kell. Legszívesebben azzal, amit a hajdani pék akart; leverném a húst magamról, de nem vagyok szadista. És különben is az én húsom. Enyhe büntetés tudom, de ezek után koplalok. Seres Ernő ban. a hajtómű és a festőberendezés. — Ez nagyon jó rendszer lesz — vélik a vezetők, akik kijelentésükkel mintegy előre összegzik véleményüket mindarról, amit a gyár jövőjéről felvázolnak. A jövő alapozása a szervezet átalakításával kezdődik, és az eredmény is belátható már: június 30-ig „feláll” a tervezett két ágazat. Az önelszámoló rendszer, igaz, csak 1981-re teljesedik ki, de lépésről lépésre, mind több hatáskör kerül hozzájuk. — A fokozott önállóság feltétele, hogy megkapjuk a jogot és á -kötelességet a 'tárgyi és személyi intézkedések meghozatalára. Az intézkedésekből, eddig sem volt hiány. — Napjainkig az volt -az érdek — fejtegetik —, hogy minél több legyen a munkás. Az okokat, aligha kell magyarázni. Ez, természetesen, most megváltozik. A hónap végéig elérjük a tervezett bér- és létszámszintet. Ennek érdekében áldozatokat is kellett hozni. Átcsoportosításokra és felmondásokra is sor került. Műhely és szocialista brigád szintig vittük a. kérdést, így sikerült a demokrácia szabályainak megfelelően dönteni a nagy horderejű lépésekről. Különös figyelmet fordítottunk a képesítésekre, és a tanulási szándékra. önállóság, pontokban Nézzük, mit is jelent majd az önállóság? Maguknak kell gondoskodni az anyagellátásról. Ez nehezebb lesz mint eddig volt, még akkor is, ha a külföldről származó kellékek gondja továbbra is a központé marad. A nehézségre vonatkozóan elég talán annyit mondani, hogy ezek után, ha nem szereznek be valamit, amit nekik kell, nem lehet majd a fővárosi központra mutogatni. A nyíregyháziak feladata lesz a kalkuláció és az árképzés is. Noha ez még nem a ma feladata, a nemrég felállított előkalkulációs csoport már működik a gyárban. Igaz, a dokumentációkat eztán is kapni fogják, de a legolcsóbb és legjobb megoldások kidolgozása, ismét csak az itteniek teendője lesz. Mivel tudják, mi a dolguk, mik a jövő feladatai, minden fontos területre meghozták a szükséges intézkedési terveket, és kijelölték a végrehajtásért személyükben is felelősöket. így a létszámgazdálkodástól egészen a gépkocsik futtatásáig, mindre kiválasztották a legalkalmasabb embereket. . — Felpezsdült a gyár — mesélik a vezetők —, sokan sokfélét javasolnak. Ha érdemleges (jolog kerül a felszínre, akkor a javaslót jelöljük ki a megvalósítás gazdájául. Bizonyítsa ki-ki. mire képes. Á szigorítás kiegyenlíthető — Sok új, a gazdálkodást nehezítő körülmény lépett mostanában a színre. Változott a rubelszorzó, nőtt az export termelési adó, és sorolhatnánk még a negatív befolyásoló tényezőket. Mindezek, a nyereség csökkenését vonhatják maguk után. Miért a feltételes mód? Mert kiegyenlíthető a szigorítások legtöbb hatása. A kiküszöbölés legjobb eszköze, a hatékonyság. Csak egyetlen példa: már rendelkezünk olyan bérmegtakarítással, amit az ösztönzésre fordíthatunk. Radikálisan csökkentettük a túlórák számát; ami munkaidőben is megtehető, arra nincs túlóra. Szigorú gazdálkodást vezettünk ebben is. Az ilyenfajta „ráverés” nem lehet a bérkiegészítés formája. Ha kell, célprémiumot tűzünk ki. Az idő nyilvánvalóan eldönti majd, mi és miként valósulhat meg a tisztes elképzelésekből. A siker talán legnagyobb biztosítéka azonban az, hogy a gyár vezetői gyorsan reagáltak az új viszonyokra. A jelek szerint gondosan mérték fel a gyárra háruló feladatokat. — Tudjuk — mondták —, a kockázat jelentős része is ide jön. Természetesen ezt is vállalnunk kell. Speidl Zoltán Sorsóbetakarítás kéz érintése nélkül A Hódmezővásárhelyi Mezőgazdasági Gépgyártó Vállalat szakemberei megoldották a borsó betakarításának komplex gépesítését: a zöldborsó emberi kéz érintése nélkül juthat el a fogyasztókhoz, illetve a korzervgyá- rakba. Ennek feltételeként gépesítették a betakarítás- cséplés utolsó kézi munkafázisát, a cséplőgépek etetését is. Egy-egy cséplőgép óránkénti teljesítménye így eléri a húsz mázsát, ami a korábbinak csaknem a kétszerese. Egyelőre 12 ilyen adagolót készítettek és szállítottak a hazai mezőgazdasági üzemeknek és legnagyobb bor- sócséplőgép-megrendelőjük- nek, a Szovjetuniónak.
