Kelet-Magyarország, 1980. június (40. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-01 / 127. szám

VASÁRNAPI MELLÉKLET 1980. június 1. Maim lEDDEDQDEJI i ' ■■—■■■■■■ ■ i. ■ ■ 1 ■1 ■ ......... — ■ — ' I Fiatalok a rcrsenymozgalomrél Felelősség nagy értékért Határozat rögzíti: „A mun- kaverseny-mozgalom a szo­cialista építés nagy erőforrá­sa és legszélesebb társadalmi támasza.. Fiatalokat; traktorost, gép­kocsivezetőt, adminisztrátort kérdezek erről a témáról. Nem a nagy szavakat, az őszinte érzéseket, a hétköz­napi cselekedetek kis és nagy örömét, esetleges gondjaik tolmácsolását várom vissza tőlük. Nem kell csalódnom. Tisztavízű forrás az, ami él­teti, tettekre sarkallja a munka élenjáróit. Jó együtt — Jó együtt lenni — mondja Sepa Ilonka a piricsei Egyesült Erő Termelőszö­vetkezet Radnóti Miklós szo­cialista brigádjának helyet­tes vezetője. — Az a jó, hogy az ember érzi, tartozik vala­kihez. Nemcsak az iroda, a közös munka, de a brigád, a verseny is_ összeköt hennün-, két. Együtt .többre vagyunk, képesek. Olyan dolgokat is vállalunk és teljesítünk, amelyekre egyedül nem gon­dolnánk, nem vállalkoznánk. — Például? — Patronálunk például egy öreg nénit. Így együtt ez természetes és könnyű is, hi­szen felváltva járunk el hoz­zá fát vágni, takarítani, be­vásárolni, szóval ellátjuk. Ha nem lennénk szocialista bri­gádtagok, nem hiszem, hogy vállalkozott volna erre vala­ki. Ne értse félre, nem azért mert közömbösek vagyunk, de furcsa lenne ilyen egyé­ni kezdeményezés. Amikor elkészült a községi orvosi rendelő, elmentünk takarí­tani, ablakot tisztítani. A Radnóti szocialista bri­gád héttagú, asszonyok, lá­nyok, számviteli dolgozók. Most, hogy a termelőszövet­kezet több mint négyezer hektáron gazdálkodik, az ad­minisztrációs munka, a bér- számfejtés, könyvelés, adat­szolgáltatás, nem kis fel­adat. — A versenyvállalásunk alapja, természetesen a napi teendők maradéktalan telje­sítése. Határidőre és ponto­san dolgozunk. A tsz vezető­sége jónak értékelte a mun­kánkat, tíz szocialista brigád közül az elmúlt év értékelé­sekor mi lettünk az elsők. Nagyon örültünk, és ez to­vábbi igyekezetre sarkall bennünket. Ha a szükség úgy hozza... A mezőgazdaság, mint üzem, összehasonlíthatatlan az iparral. Az iparban a ter­melés zárt, megszokott és is­métlődő, rendje a mezőgaz­daságban talán csak nyom­elemekben található meg. A műhelycsarnok a tágas nagy határ. A munkaterület nem kis szám, mint Balkányban is, 27 kilométer hosszú és 14 kilométer széles. — Ilyen körülmények kö­zött — mondja Jaksi Bálint, a szállítási szocialista brigád vezetője — a munkafegye­lemnek, az ember köteles­ségérzetének nagy szerepe JAKSI BÁLINT VARGA IMRE van. A mi termelőszövetke­zetünk a Szabadság, nem a legjobb földeken gazdálko­dik. Nem voltunk vesztesé­ges, de nyereséget sem ér­tünk el. A tsz előbbre akar jutni, a brigádunk vállalása is ezt segíti. — Mit is csinálunk tulajdon­képpen? A brigádnak 18 tag­ja van és ránk van bízva a 12 IFA teherautó, a két sze­mélyszállító busz és a sze­mélyautók. Most vetésnél a brigád legnagyobb feladata a gépek, vetőbrigádok kiszol­gálása volt. Sőt a vetésben is segítettünk. Ha valamiért hiányzott egy traktoros, he­lyettesítettük, és magam is. Nincs olyan, hogy azt mond­juk, nem csináljuk ezt, vagy azt, mert nem a mi felada­tunk. A szállítóbrigád három éve, a szakszövetkezet és a termelőszövetkezet egyesülé­sekor alakult. Jaksi Bálint 14 éves korától a mezőgazda­ságban, 1971-től a tsz-ben dolgozik. Párttitkár, munkás­őr, KISZ-tag és brigádve­zető. Mintha sok lenne egy kicsit? — Van mindenre időm, ha jól szervezem a munkám. A brigád tagjainak is azt mon­dom, csak szervezés kér­dése, hogy mindent telje­sítsünk. Nincs is ezzel baj. Már teljesítettük a vállalt társadalmi munkát, a tar­goncajavító műhely építésé­nél, az óvodánál. — Miért tartja jónak a brigádmozgalmat ? — Sok mindent elmond­hatnék, de ismételten az a véleményem, nagy fegyel­mező erő és nálunk gépko­csivezetőknél erre szükség van. Fiatalok vagyunk, de érezzük a munka iránti fele­lősséget. Nagy értékek van­nak a kezünkön. Nemcsak a járműre gondolok, hanem arra is, hogy aratáskor, őszi betakarításkor mi végezzük a szemszállítást. Ha nem vi­gyáznánk, sok termés elcso­rogna. De ilyen fontos az üzemanyag-takarékosság, vagy a jármű megóvása. Kihat a nmnkakedvre Tizenöt éve traktoros a bátorligeti Búzakalász Ter­melőszövetkezetben Varga Imre, nemrégen a traktoros szocialista brigád vezetőjé­nek választották. — Négy éve működik a brigád, 24 tagja van és én személy szerint nagy jelen­tőséget tulajdonítok a moz­galomnak. A traktorosokon a mai mezőgazdasági termelés­ben sok minden múlik. Ha időben szántanak, vetnek, gyorsan végzik el a betaka­rítást, akkor szerintem a gazdálkodásban sem lehet különösebb baj. Sajnos, a körülmények nem minden­ben segítenek bennünket, és nemcsak a rossz talajadott­ságra, vagy az időjárásra gondolok. — Mi korántsem érjük el azokat az eredményeket, amelyekre képesek lennénk. Ebben én vezetési problé­mát is látok. Sokszor nem azt csináljuk, amit monda­nak, mert a feltételek nincsenek meg. Talán ezért is nem valami híresek az eredmények. Ez kihat a mun­kakedvre, a munkafegyelem­re. Én például havonta 2—3 ezer forintot keresek, a fize­tés négyezren ritkán megy felül. De kitartok, mert ab­ban bízok, lesz jobb is. A brigádvezető Terem köz­ségben lakik, és bár a kör­nyéken lenne jobb munkale­hetőség, nagyobb kereset­re is alkalom, kitart és marad. Amit a tsz ma még nem tud megadni, azt pótol­ja részben a háztájival és hiszi: lesz jobb is. — Bízom abban, hogy a tsz is, a mi brigádunk is megerősödik, de ehhez a biztatást, velünk való törő­dést már most elvárnánk, ez nem igényel nagy beruházást. Az oldalt írta: Seres Ernő Fotó: Elek Emil VÁRAKOZÓK. (Elek Emil felvétele) TESSÉK KÉRDEZNI! Perspektíva a mezőgazdaságban Válaszol; Bihari Mária, a TESZOV ifjúsági bizottságának titkára Húsz évvel ezelőtt a me­zőgazdaság átszervezésekor csak elvétve akadt olyan fi­atal, aki aláírta a belépési nyilatkozatot. El a faluból, a mezőgazdaságból, évekig ez volt a jelszó az ifjúság köré­ben és ezt a törekvést a szü­lők is támogatták. — Mi a helyzet napjaink­ban? — Ma a megye termelő- szövetkezeteiben 15 ezér har­minc éven aluli fiatal dol­gozik, a foglalkoztatottak hárrriihc százaléka. A fiata­lok száma egyre nő és ennek a kedvező folyamatnak szám­talan magyarázatát lehet adni. Társadalmi vívmány, hogy megszűnt a város és a falu közötti különbség. Vi­déken élni és dolgozni ma már semmilyen vonatkozás­ban nem jelent hátrányt. — Mi vonzza a fiata­lokat? A gép, a korszerű és egyre tökéletesebb tech­nológia, az a lehetőség, hogy alkothatnak, hogy a mező- gazdasági termelésben is megvalósíthatják vágyaikat, elképzeléseiket. — Ehhez viszont tanulni kell. Egy milliókat érő gép­sor kezeléséhez ma már nem­igen elegendő a nyolc általá­nos iskolai végzettség? — Ilyen vonatkozásban is kedvezőek a tapasztalatok. A termelőszövetkezetekben ma 569 egyetemet, illetve főisko­lát végzett fiatal dolgozik. Közülük megközelítően száz fiatalnak vezetői megbízatá­sa van. Sokat mondó össze­hasonlító adat, hogy a 6646 termelőszövetkezeti szak­munkásból 4859 fiatal, har­minc éven aluli. A fiatalok­nak több mint fele azonban a nyolc általánosnál nagyobb végzettséggel nem rendelke­zik, betanított munkások, vagy képesítés nélküli dol­gozók. — A mezőgazdasági üze­meknek a jelenlegi létszámtól több szakmunkásra van szük­ségük. Megfelelőek-e a me­gyei képzés feltételei? — Ügy gondolom, az utób­bi időben ebben kedvező vál­tozás történt. Az állami kép­zés fejlesztése mellett nagy feladatot vállalt magára a vajai oktatási bázis. Ennek lényege, hogy 7—8 témakör­ben az igényeknek megfele­lően szervezik a tanfolyamo­kat. Képeztek már ki erő­gépvezetőket, gépkocsiveze­tőket, jelenleg targoncaveze­tőket tanítanak. Vaján éven­te 350—400 fiatal tesz szak­munkásvizsgát és ez felbe­csülhetetlenül nagy értékű szakember-utánpótlás a ter­melőszövetkezeteknek. — Milyen jövő vár a fia­talokra a mezőgazdaságban? — Mint más területeken, a lehetőségeknek széles köre vár rájuk. A mezőgazdasági termelés fejlesztése, korsze­rűsítése, nem egy bármikor lezárható folyamat. A tudo­mány, a technika újabb és újabb eredményeinek hasz­nosítása jó részt a fiatalok dolga. De nemcsak haszno­sítják, fejlesztik is a kapott eszközöket, technológiákat. Részt vállalhatnak a veze­tésből, a szakirányításból. Már most sem rossz az arány. Harminc olyan veze­tő beosztású fiatal dolgozik a tsz-ekben, akik a legmaga­sabb poszton állnak. 138 fia­tal középvezető és százával vannak kisebb beosztású, de vezetéssel is megbízott fiata­lok. Tehát szakmai fejlődés­ben, előmenetelben, erkölcsi és anyagi elismerésben jók a kilátások. Ez persze nem azt jelenti, hogy nincs gond, megoldásra váró feladat. Még vonzóbbá kell tenni egyes ágazatokat. BESZÉLNEK RÓLUK Máríapócsi újítók Ott állt mellettem a műszaki főágazatvezető, Popp Gá­bor. Előttünk a vetőgépek, a Rába-Steiger és a határ. Nem győztem csodálkozni, hogy mik vannak ma már a mező- gazdaságban. Már az is nagy dolog, hogy egyetlen ember kezére, gondjára három-négymillió forintos gépeket bíznak, de hát ez nem több, mint felelősségvállalás. Ami minden­nél többet jelent, hogy van aki érti és kezelni is tudja ezek­nek a gépeknek bonyolult mechanizmusát. — Nekünk két kiváló, jó szakemberünk van — mondja Papp Gábor — szó szerint is kiválóak, mert a tavalyi mun­kájukért nemrégen kapták meg a kitüntetést. Hallottam — vagy olvastam már nem emlékszem —, hogy traktorosok főjavítás nélkül nagygépeikkel 5000 órát dolgoztak. A mi traktorosaink már kilencezer órát üzemeltek. Ezt akárho­gyan is nézem, szép teljesítmény. Máriapócson éppen kukoricatermesztési bemutatót tar­tottak. A traktorosok természetes egyszerűséggel beszéltek a számomra — és minden laikus számára — túl bonyolult CYCLO—400 vetőgép működéséről. — Nem olyan ördöngös dolog ez — mondták — csak ész­nél kell lenni. Különben is a tévedés kizárt dolog, hiszen a műszerek mindenre figyelmeztetnek. A vezetőfülkéből mo­nitoron látjuk, hogyan működnek a. vetőelemek. Ha valahol baj van, sípoló hang figyelmeztet bennünket és akkor meg­állunk, elhárítjuk a hibát Van egy számláló is, amely pon­tosan mutatja, folyóméterenként hány szem mag kerül a földbe, és ha kevés a tőszám, igazítunk a dolgon. Egy­szerű ez. Megérkezett egy rakodógép és ügyesen, emberi kéz érintése nélkül végezte a vetőmagfeltöltést. — Üjítás. Ez az úgynevezett konténeres tankolás — ma­gyarázta Papp Gábor. — önjáró markolóval végezzük a munkát, de a készülék felszerelhető homlokrakodóra is. Szá­mos előnye van a korábbi fel töltési módhoz viszonyítva; csökken a tankolási idő, nincs balesetveszély, kézi munka­erő takarítható meg. Ma már az IKR-nél általánosan hasz­nálják. — ötletes, okos szerkezet — mondom, — ki találta ki? — Mi csináltuk — mondja szerényen a főágazatvezető. — Nálunk sok az újítás, sok a hasznosítható ötlet, amit igyekszünk megvalósítani. Elindultak a vetőgépek. Porzik a máriapócsi határ, gya­rapodnak a bevetett sorok. Nem látványos, de nagy hasznú feladat teljesítésében törik magukat a fiatalok. Ha beszél­nek is róluk, az csak szűk körben történik. Hírük a mária­pócsi határban nagy és jó, de hát kell-e ettől több? SEPA ILONA

Next

/
Thumbnails
Contents