Kelet-Magyarország, 1980. június (40. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-01 / 127. szám
1980. június 1. VÁLTOZÓ ÉLETÜNK Huszadszor, Miskolcon Csúszópénz, hálapénz... Alkotók és közönség Ki ne hallott volna olyan esetről, amikor a vevő áll a pult előtt és az eladóra kérdez: „A raktárban sincs?” Az pedig bizonytalankodva így válaszol: „Megnézhetem, uram, de nem hiszem”. Ezt követően bemegy a raktárba, majd félrehívja a - várakozót. Bizonyítani nehéz, de gazdagabb fantázia nélkül is elképzelhető, hogy ilyenkor miről esik szó. A kisvárdai járás egyik ÁFÉSZ-üzletében úgy lehetett tartós fogyasztási cikket — többek között vízmelegítő boy- lert — kapni, ha valaki az ötszázast előre odacsúsztatta. Más: egy-egy egészségügyi intézményünkből kijött betegek nem kis része elmondja, mennyibe kerül neki az „ingyenes” gyógyítás. Természetesen itt különbség van a között, aki előre követeli, vagy utólag a beteg önszántából adja. A jövedelemelosztást torzító egyes jelenségek — amit köznapi nyelven csúszópénznek, hálapénznek nevezünk — az utóbbi években egyre szélesebb körben harapódz- tak el. E torzítások visszaszorítására a múlt évben a Minisztertanács határozatot hozott, a közelmúltban pedig a megyei tanács elnöke adott ki utasítást. Az egyes illegális mellékjövedelem-szerzési formák között veszélyességi fokozat van. Büntetendő és vesztegetésnek minősül a csúszópénz kérése, elfogadása, de az adása is. Ezt általában előre adják, megkülönböztetett előnyökért, igazságtalan kedvezményekért. Vannak esetek, amikor valós, vagy mesterséges áruhiánnyal kényszerítik a vásárlók egy részét csúszópénz adásra. Az utólag adott hálapénz, a borravaló más megítélés alá tartozik, de a szolgáltatást végző enélkül is köteles a rendelkezések és lehetőségek határain belül a légjobb elbánást, szolgáltatást nyújtani. Köztudott, amikor valamiből hiány van, a gyengébb jellemű, harácsoló természetű, csak a magánérdekkel törődő emberek elindítják a manipulációt. Ezért a megyei intézkedési tervben első helyen szerepel az árutermelés növelése, a hiánycikkek csökkentése. A megyén belül is jobb együttműködés szükséges a termelőüzemek, szövetkezetek és a kereskedelem között. Javítani kell a tájékoztatást, az információk rendszerét. Keressék a termelők és fogyasztási szövetkezetek a melléküzemági tevékenység fejlesztésének lehetőségét, annak megyei ellátásba állítását, elsősorban a hiánycikkek körében. A kereskedelmi szervek az árualap növelésében az eddiginél is nagyobb gondot fordítsanak a kishatármenti forgalomban rejlő lehetőségek kihasználására. Javíthat az ellátáson, elősegítheti az egészséges versenyt, — a lakosság javára a termelők, gyártók mintabolthálózata, illetve a kereskedelemmel közösen fenntartott elárusító helyek létesítésére. A Mátészalkai Állami Tangazdaság ilyen tevékenysége és néhány nyíregyházi együttműködés jó példa, de a lehetőségeknek ez csak a töredéke. A háztáji és kistermelő gazdaságok elsősorban a zöldség- gyümölcs-, hús-, és tejellátásban játszhatnak az eddigieknél is nagyobb szerepet. Termelésük támogatására, árujuk szervezett átvételére nagy szükség van. tervben nyújtandó állami támogatás elosztásánál a korszerűsítésre figyelemmel kell lenni. Az intézkedési terv a megye mind a hat városában előírja a tartós vas- és műszaki cikkek minta utáni értékesítését. Nyíregyházán megfelelő raktárháttér kialakításával el kell érni, hogy a jelenlegi 20—25 százalékról 50 százalékra növekedjék a bútor minta utáni értékesítése. Különben az ellenőrzést végző szakemberek a bútorértékesítést tartják a legveszélyeztetettebb területnek, a csúszópénzt illetően. A vásárlók igényével jobban összhangba hozandó az üzletek nyitvatartási ideje. Ilyen például a napi nyitva- tartások meghosszabbítása. Nyíregyházán, Mátészalkán és Kisvárdán a TÜZÉP-tele- peket szombaton is nyitva kell tartani. Ha szabad szombaton a dolgozók maguk is ráérnek szétnézni, vásárolni a TÜZÉP-telepeken, kevésbé lesznek kitéve a fuvarosok, közvetítők kénye-kedvének. Jól szolgálja a vásárlók érdekét a Nyíregyházán bevezetett csütörtöki áruházi nyújtott műszak. Érdemes lenne megfontolni a kereskedelem vezetőinek, hogy a szabad szombatokra, vagy a nyújtott vásárlási napokra koncentrálnák az árengedményes árusításokat. Változtatni szükséges a munkarenden az egyes szolgáltató vállalatoknál is, így például a Gelkánál. Szélesebb körben kell elterjeszteni a gyors javításokat, szükséges felülvizsgálni a garanciális javítás rendszerét a lakosság javára. Nem korszerű a fogyasztói tájékoztatás és a vevőszolgálat sem. . A helyi tanácsok vizsgálják felül a KIOSZ bevonásával a szolgáltatóhálózatot, és javítsák az ellátatlan területek helyzetét — intézkedik az elnöki utasítás. Szigorúbban ellenőrizzék az árképzést és annak megtartását. A gyorsabb és jobb minőségű szolgáltatás érdekében a vállalatok, szövetkezetek bővítsék a minőségi bérezés körét. Erre jó alkalmat nyújt a most készülő kollektív szerződések bérezésről szóló részének tartalmi változtatása. Kiemelten foglalkozik az intézkedési terv az ingatlanbecslés, -kezelés, -értékesítés, a magántervezés, a magánlakások gyorsabb, jobb minőségű kivitelezésének szigorúbb állami ellenőrzésével. Jobban ellenőrzik a jogos igények igazságos sorrendjének megtartását. Az egyik nagyközségi műszaki előadó csak úgy volt hajlandó belvizesnek nyilvánítani a kérelmezők lakását, (ez kedvezményes kölcsönnel jár), ha az általa megszabott csúszópénzt lefizették. Az egészségügy terén legfontosabb a betegellátás, és az etikai magatartás javítása. A hálapénz korlátozása érdekében többek között szabályozni szükséges az egészségügyi intézményekben a betegfelvétel rendjét. A lehetőségeket folyamatosan kell megteremteni, betegfelvételi osztályok, illetve részlegek szervezésével. Üjra szabályozzák az alapellátást végző orvosok feladatát. Növelni kívánatos a főfoglalkozású üzemorvosok számát, javítani munkájuk színvonalát. Az intézkedési terv részletesen foglalkozik az ellenőrzés rendszerével, színvonalával. Különösen nagy feladat vár a vállalati belső ellenőrzésre. Leghatékonyabban a belső ellenőrzés tud küzdeni a csúszópénzek, borravalók kikényszerítése ellen. Nemcsak az eladó hibáztatható, ha a kedvelt árucikkek a raktárban, a pult alatt vannak, hanem az üzlet vezetője is. Olyan működési szabályzatot kell készíteni, hogy az a manipulációt eleve megakadályozza. A kereskedelmi felügyelők, a népi ellenőrök a megmondhatói, hogy sok üzletben mennyivel gazdagabb a raktár, mint az eladótér. Az sem elfogadható, hogy egyes, a kiskereskedelmet ellátó vállalatok túrakocsijának önkényes áruelosztását ne lehetne megváltoztatni jobb belső ellenőrzéssel. A vállalatok kitüntetésénél, a brigádcímek adományozásánál, a vezetők elbírálásánál, kitüntetésénél a felettes szervek az eddiginél sokkal jobban vegyék figyelembe mennyire a szocialista morálnak megfelelően szolgálják a lakosságot. Szigorúbban kell eljárni az ok nélküli áremelőkkel, a tisztességtelen haszonszerzőkkel szemben. A tisztességtelen haszonszerzés sajnos több ipari szövetkezetnél is előfordult az elmúlt években. Legutóbb a Tempó szövetkezet vett fel el nem végzett munkáért pénzt. Ennek további vetü- lete, hogy a tisztességtelen pénz egy része munka nélkül növeli az ott dolgozók, nagyobb mértékben a vezetők jövedelmét, prémiumát. A vállalatok a frekventált, a külön pénzszerzési lehetőséget feltételező helyekre megbízható, szilárd erkölcsű dolgozókat alkalmazzanak. Itt van például a lapunkban is megírt, nyíregyházi szállodai alkalmazottak esete, akik csúszópénzért magasabb számlát állítottak ki. A kereskedelemben és a vendéglátásban —, ahol csak lehetőség van rá —, bővíteni kell a korszerű értékesítési formákat. Növelni szükséges mindkét ágazatban az önki- szolgáló hálózatot. Az önki- szolgáló árusítási forma az egyik leghatásosabb módszer a csúszópénz-követelés ellen. Természetesen más előnyé is van, és nem elsősorban ezért hozták létre. A VI. ötéves Az állami intézkedési tervben a megyei tanács elnöke felkéri a társadalmi és tömegszerveket, a szövetkezetek érdekképviseleti szerveit: sajátos eszközeikkel segítsék visz- szaszorítani, megszüntetni minden területen a jövedelemelosztást torzító jelenségeket. A sokrétű feladatot egyetlen írásban vázlatosan is nehéz átfogni. Egy mondat még idekívánkozik: mi vásárlók, szolgáltatást igénybe vevők is sokat tehetünk azért, hogy az említett visszásságok csökkenjenek. Csikós Balázs Fesztivál: szeretjük-e, be- csüljük-e mi kívülállók a fesztiválokat? Miskolcon, május 15—21 között, immár huszadik alkalommal rendezték meg a tv-fesztivált. A televíziós szakembernek, a kritikusnak valamiféle szakmai ünnep, nagyszabású seregszemle ez az egyhetes találkozó, amely ezúttal a büszke jubileumi nevet is viselte. Valójában az is megkérdezhető, hogy szereti, érti-e a közönség ezeket a szakmai jubileumokat? Miskolc — szemmel láthatóan — ünnepet alkart rendezni, zászlós, térzenés, sok eseményes ünnepet. Sikerül? Nem sikerül? Volt bennem valamennyi tartózkodás, sajnáltam az energiát, a pénzt, féltem, hogy a befektetés nem áll majd arányban a haszonnal. Egy kis gyanakvással mentem hát, s ezek a jegyzetek sem mások, mint a megszelídülő, majd majdhogynem lelkesedésbe forduló gyanakvásom állomásai. Valójában könnyű dolgom van, manapság az egész ország ismerősei a televíziósok, ismert témáról írok hát, elő- rebocsátván,' hogy nem a bemutatott alkotásokról fogalmazott kritikát, hanem a rendezvény egészének — remélem — a lényegét. Első nap: zászlók, ünnepség, nyüzsgés. Kossuth-, József Attila-, Munkácsy-díja- sok serege a zsűriben és az alkotók között. A megyei és városi vezetők ezúttal szinte protokollmentes jelenléte, az előadótermekben,, a klubban, ‘mindenütt. Válóban úgy tűnt, hogy megmozdult a város. A tévések? Balogh Mária köszöntője olyan, mintha nem is telt volna el egy év a legutóbbi fesztivál óta, mintha folytatna egy akkor félbehagyott mondatot. A tévések úgy érzik, hogy a kapcsolat köztük és a közönség között állandó, mindennapi. A program tömötten gazdag. Negyvenkét órányi vetítési időben mutatnak be dokumentum- és portréfilmeket, riportokat, tudósításokat, Szakmai megmérettetés ez, szakmailag bizonyára jó, de vajon lesz-e közönsége az egyszer már látott híradórészleteknek, lesz-e közönsége ezeknek a politizáló műfajoknak? Lesz-e közönsége a vitafórumoknak? Marad-e kedv az ünnephez hét végére is? Q A második napon úgy tűnt, hogy közönségben nem lesz hiány. Egész nap tömeg ácsorgott a fesztivál épülete előtt, kihelyezett televíziókon, a környező községekben is látni lehetett a fesztivált. A szervezők vallomása: ki akartak lépni a zártságból, informálni és informálódni akarnak. Élményt akarnak az alkotáshoz? Ha igen, az alkotó munka nyer vele, de vajon tud-e a közönség élményeket adni? És akar-e partner lenni a közönség? A fesztiválra felvonult a televízió valamennyi szerkesztősége. A közönség beléphetett egy műhelybe, amelynek eddig csak a produktumait ismerte. Ügy tűnik, mindkét félnek kedve volt ehhez. Nemcsak a filmekhez. Megyeri Károly előadása a pártbizottságon. Kicsi a terem. A közönség: helyi pártós állami vezetők, riporterek, alkotok. Idézetek a televízióhoz írt levelekből, plasztikusan tömör mondatok arról, hogy milyen a hangulatunk, hogyan tudjuk ezt alakítani, befolyásolni, hasznosabbá tenni. A vitapartner, Grósz Károly, a megyei pártbizottság első titkára. Egyszemély- ben politikus és néző. Jó vita? Izgalmas beszélgetés, kétféléi mondott, de egybehangzó következtetéssel: a tv tömegbefolyása szinte felmérhetetlen. Alkotónak és nézőnek egyformán kell tanulni azt a nyelvet, képernyőn innen és túl. Radványi Dezső, a televízió dokumentumfilm osztályának vezetője aforizmaszerű rövidséggel foglalta ösz- sze: „Olyan alkalom ez, amikor az alkotó nézők társaságában szembesül a produkciójával. Az önvizsgálat hetének nevezhetném.” Ha csak ennyi lenne a fesztivál haszna, akkor is nyerne a néző az így születő alkotásokkal. o Vasárnap: harmadik napja tart a fesztivál, és az ember rajtakapja magát, hogy már adósságai vannak. Mindenüvé elérni szinte lehetetlen. Fórum a sportcsarnok előtt a várospolitikáról, a megye gazdaságáról. Válaszol Grósz Károly, a megyei pártbizottság első titkára. Rózsa Kálmán, a város tanácselnöke, Chrudinak Alajos, Megyeri Károly ... Nem kell még csak szeretni sem a televíziót ahhoz, hogy érdekes legyen a program. A fesztiválpalotában — ez a neve most a művelődési központnak — a Magyar Nemzeti Bank ügyvezető igazgatója gazdasági kérdésekről, gazdasági közérzetünkről tartott előadást. Egyetlen pont a programból, oldalakat érne a róla írt tudósítás. A filmek? Mindent csak a zsűri néz meg. Az alkotók? Szinte mindenki itt van, akit a képernyőről ismerünk. Egy mondatnyi távolságban a kedvenc bemondónk, riporterünk. Gondolom, hogy Vitray Tamásnak, Chrudinak Alajosnak, és a bemondóknak, valamennyi kedvelt alkotónak terhes is lehet ez a népszerűség. Lépést sem tehetnek, mindenki ismeri őket Elfáradnak? Lehet, de élményt, ötletet is gyűjthetnek közben. o Hétfőn még mindig a sport- csarnok előtti fórum a téma a városban. Igaz. egy záporeső szétkergette végül a beszélgetőket, de mindaz, ami elhangzott számtalan kis fórumon, magánbeszélgetésben él tovább. Mondták: Miskolc szereti a fesztivált. Nos, nemcsak a televíziós kap itt szakmái élményt, nemcsak a televíziós ad élményt, hanem a város is élményeket, közéleti fűtésű élményeket tud teremteni magának. Azt hiszem, hogy ezen a ponton fogy el belőlem az idegenkedés a „nagy felhajtástól”. e Mit szeret a közönség? Televíziósok mondják, hogy nekik is élmény a közönség információ igénye, és az, hogy egy-egy, olykor már elfelejtett műsoruk részleteire, de főképp a műsorok utóéletére, hatására is kíváncsi a néző. Mit tehet a riporter? Hétfőn és kedden kétnapos vita zajlott a riporter helyéről és szerepéről a képernyőn, a riporter közéleti rangjáról és kötelezettségéről. Az olvasót nem szívesen untatnám szakmai kérdésekkel, de hát ez 20. ^ MISKOLCI TÉVÉFESZTIVÁl 1980. MÁJUS 15-21 sem csak szakma. A vita közben hangzott el, hogy vajon nem mindenki „riporter is” egy kicsit, aki emberek között forog, fórumon beszél? És, ha a riporterre igaz, hogy valós dolgok hitelén ronthat kis hibákkal, mondhatnánk azt is, hogy technikai hibákkal, nem igaz-e ugyanígy ez a közélet számtalan munkására? És ha igaz — már a folyosón beszélgetünk erről — akkor főként az arra alkalmas fiataloknak nem kellene-e tanítanunk a közéleti szereplés szükséges alapfogalmait? A fesztivál a televíziósok ügye — mondtam magam- nák az első napon. Aztán kiegészítettem ezt azzal, hogy ott Miskolcon a város ügyévé is lett, de még ez is kiegészítésre szorul: annyi gondolat- ébresztő kérdés fogalmazódik meg ilyen alkalmakkor, hogy a fesztivál nemcsak a következő időszak esetleg jobb műsoraival hozott hasznot. Többet tett, mert politikai fórummá tudott — és akart i^ — válni. © Kedden és szerdán, már valamiképpen a búcsú hangulata is érzett. Tanácskozás folyt a dokumentumfilm műfajáról, a dokumentumfilmek társadalomkritikájáról. Lényegében szakmai kérdésekről, de ez is több volt a szakmánál. Lényegében az őszinteségről, a valóság látásáról és láttatásá- ról folyt a vita. Az előadók, Radványi Dezső az MTV osztályvezetője és Máriássy Judit. az Élet és Irodalom rovatvezetője magúk sem számítottak arra, hogy lezárható, befejezhető vitát vezetnek, hiszen mindaz, ami elhangzott arra kellett, hogy beszélgetni, vitatkozni tudjunk róla a hétköznapokon, munkánk közben is. Számtalan dolog van, amiről nem írtam. Magamnak bevallhatom, hogy maradt számtalan félmondatom, mondatom, amiről gondolkoznom, töprengenem kell. A nyereségem, hogy töprengenem lehet. Nem írtam a bemutatott filmekről. Nos, kritikát írni 42 órányi, vetítésről szinte lehetetlen. Tény: nemcsak olyant láttunk, ami tetszett, szerepeltek nem a fesztiválra való alkotások is, de tény, hogy az átlagos színvonal a szakemberek ítélete szerint is, minden korábbinál magasabb volt. A színvonal és a szakmai viták rangja a fesztivál jövőjének biztosítéka. Gyanakvás és rosszérzés nélkül írom: gazdag hét volt a fesztivál hete. Adós vagyok a fesztivál díjaival, ezt viszont láttuk, hallhattuk a televízióban. A díjazott kilenc alkotást — reméljük — láthatjuk is még, a fesztivál igazi hasznát pedig — hisszük — nap mint nap jussoljuk majd a képernyő előtt. Bartha Gábor KM VASÁRNAPI MELLÉKLET o o
