Kelet-Magyarország, 1980. június (40. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-08 / 133. szám

1980.. június 8.

KELET-MAGYARORSZÄG

3

Tanácsaink hét éve (5.)

A pátriáért

H

a valamilyen ok miatt mérni kellene a tanácstagok közéleti tevékenységét, alighanem a választókerületben élők társadalmi munkája lenne az egyik legmegbízhatóbb mérce. Kétségtelen, hogy nem hagyhatnánk figyelmen kívül a választókért tett közérdekű bejelentéseket, a testületi üléseken elmondott javaslatokat, a jól előkészített és megalapozott együttes döntéseket, ám a közéletiség savát-borsát mégis csak az jelenti, ha a tanácstag nemcsak kérni és javasolni, hanem szervezni, mozgósítani is tud a településért végzett önzetlen munkára.

Ha visszatekintünk a szokásosnál hosszabb, hétéves ciklusra, a közel ötezer tanácstagnak van mire büszkének lenni. Kell-e szebb bizonyíték erre, mint az, hogy a hét év alatt a fejlesztés közel 8 milliárdos összegéhez — az idei adatok nélkül — 1 milliárd 228 milliót tettünk: eny- nyit eredményezett Szabolcs- Szatmár lakóinak társadalmi munkája a szűkebb pátriáért. Megszámlálhatatlan, m hány szocialista brigád vállalt kommunista szombatot a gyermekintézmény-hálózat fejlesztéséért, hány üzem és intézmény, ipari és termelő- szövetkezet dolgozói vállaltak részt fásításban, parkosításban és lomtalanításban, hány ezer általános és középiskolás diák, főiskolai hallgató segített a betakarításban, hogy az érte kapott pénzt a település legégetőbb gondjainak megoldására ajánlja.

Régi hagyományai vannak Szabolcs-Szatmárban a társadalmi munkának. Az idősebb nyíregyháziak valamennyien emlékeznek még: milyen lelkesedéssel, mennyi önzetlen munkával épült a városi stadion, formálódott a megye- székhely büszkeségévé a szabadtéri színpad. Az avatással járó örömünnep után szinte teljes visszaesés következett be a társadalmi munkában. Igaz, parkosítottak néhány üzemben, ültettek virágokat a családi házak lakói, de a közösségért végzett munkára 1965-ig kellett várni.

Erre az időre tehető a „Tiszta, virágos Nyíregyházáért” — másutt a saját településért — mozgalom kezdete, s a társadalmi munka anyagi-erkölcsi elismerése. Ekkor kaptak először jelentős összeget a legtöbb társadalmi munkát végzett települések, a megye- székhelyen a kerületek*, s ebből á pénzből" * valósíthattak meg olyan létesítményeket, amelyekre talán hosszú éveket kellett volna várni.

Ma is büszkén emlegetjük, az 1971-es évet, amikor csak Nyíregyházán 35 millió forintot adtak az üzemek, szövetkezetek intézmények az óvodai helyek számának növelésére, mert túl azon, hogy a legfeszítőbb gondokat sikerült megoldani vele, az akció egy országos mozgalom kezdetét is jelentette.

első év 211 milliós eredményt hozott, aztán a számokban visszaesés következett: 1977- ben 151 millióról ad számot a krónika. Az ok nem a munkakedv csökkenésében kereshető, hanem egy rendelet eredménye, amely módosította a társadalmi munka elszámolását: ettől az időtől a vállalatok, szövetkezetek által végzett munka teljes értékéből csak a munkabér összegét számolhatták el a tanácsok.

A végeredmény ismert: 1 milliárd 228 millió forint, amelyből 1978-ban 188, tavaly 217 millió értékű munkát végeztek a megye lakói. Csupán tavaly Nyíregyházán a 8 és fél milliós értékű járdához négymilliót dolgoztak a város lakói, társadalmi összefogással épült a stadion lelátója, Mátészalkán csaknem hatmilliót ér az MHSZ lőtere, másfél millióból 1,2 milliót dolgoztak a MOM sporttelepének építésénél, sportpálya épült az Esze Tamás Gimnáziumban. Kisvárdán 12 milliónál értékesebb a Bessenyei gimnázium nemrég felavatott sporttelepe, hét és fél milliót ér a 4-és iskola sportpályája, bővítették a sportegyesület öltözőjét, salakpálya és nyugdíjaspark épült, de a korábbi évek munkájának gyümölcse a lovaspálya, a Császy gimnáziumban a tanulók és tanárok munkájának eredménye az audiovizuális oktatás lehetőségének megteremtése.

Vásárosnaményban, Nyírbátorban alkotóház, Tiszalö- kön négytantermes iskola és 50 óvodai hely, Tiszanagyfa- luban két napközis terem, Leveleken 20 bölcsődei hely, Nagyszekeresen két iskolai tanterem, Rakamazon úttörősporttelep, KRESZ-park és úttörőtábor, Kislétán 25 óvodai hely, Ilken járda, Sóstón napközis tábor dicséri a településüket szeretők keze munkáját.

Vége-hossza nem lenne a felsorolásnak, ha valamennyi település legnagyobb értéket jelentő létesítményét ideírnánk, hiszen Záhonytól Üjfe- hértóig, Milotától Tiszadobig szervezték évente az út-, a járdaépítést, a nagycserke- sziek évente több milliós értékű munkával töltik-javítják a földutakat, s mindenütt virágot ültetnek a lakások elé, hogy ezzel is szebbé tegyék utcájukat.

Ha mindenütt végeztek is társadalmi munkát, voltak olyan városok és falvak, ahol az átlagostól is többet tettek az asztalra a település lakói. A legkisebbek között Kisléta háromszor, Ilk kétszer, Csa- holc és Levelek egy alkalommal nyerte el a versenyben az első helyet. A közepes nagyságú települések közül Dögé, Nyírbogdány, Tiszaber- cel, Pócspetri, Tiszadada, Nyírbogát és Tiszanagyfalu, a legnagyobbak közül Kisvárda háromszor, Tiszalök kétszer, Mátészalka és Nyíregyháza egy alkalommal nyerte el a győztesnek járó egymillió forintot.

A legutóbbi választás évében, 1973-ban 113 millió forint értékű társadalmi munkát végzett Szabolcs-Szatmár mgye lakossága, egy év múlva 16 milliót, a IV. ötéves terv utolsó évében, 1975-ben pedig 188 milliót tett ki a közösségért végzett munka értéke. Kis és nagy községekben, városokban szerveztek mozgalmat az iskolák támogatására, a fiatalok és idősebbek sportolási lehetőségeinek megteremtésére, KRESZ-parkok, utak, járdák építésére, a napközi otthoni, a bölcsődei helyek számának növelésére, az iskolai tantermek zsúfoltságának enyhítésére.

Üj ötéves tervünk első évében a korábbiaktól is nagyobb lendülettel szervezték a tanácstagok — a népfrontbizottságokkal együtt — a városok és falvak lakóit a település szépítéséért, gazdagításáért társadalmi munkára. Az

Nem maradt el a legjobban dolgozó kollektívák és a településért legtöbbet tevő lokál- patrióták munkájának elismerése sem, ami kétségtelenül még jobb és több munkára ösztönzött, s reméljük ösztönöz a következő években is.

M

a új tanácstagokat, új képviselőket választunk, akiktől joggal várjuk el, hogy képviseljék érdekeinket a testületekben, emeljenek szót választókerületük fejlődéséért. S mit várhatnak ők cserébe? Azt, hogy nem csak szavazatunkkal támogatjuk munkájukat, hanem — ha községünk, városunk érdeke úgy kívánja — tetteinkkel is ott álljunk mögöttük. Ha valamikor, akkor a következő években minden településen nagy szükség lesz rá.

Balogh József

mm

Őszre

elkészül

Nyíregyházán, a Krúdy Gyula utcán 16 tantermes általános iskola építését fejezik be az építők június 30-án. A 36 millió forint költséggel épült iskolát az ősszel kezdődő tanévben vehetik birtokukba a tanulók. (Jávor L. felv.)

A legnagyobb eredmény

A tagok bizalma

Új vezetéssel egyenesben a nyírtura—sényői tsz

Ha valaki, úgy két-három éve azt mondja a sényői, nyírturai tsz-tagoknak, hogy 1980-ban kiváló címet nyernek, valószínűleg igen cifrán válaszoltak volna. Mert igencsak cifrán álltak. Hárommillió forint volt a szövetkezet vesztesége, és a sényői, meg a nyírturai tagok egyetértésének még a nyomát sem lehetett megtalálni. Ahányan voltak, annyifelé húztak.

A két tsz — a sényői és a nyírturai — 1976 január 1-én egyesült Zöld Mező néven, de a gazdálkodás alig változott. Egy szövetkezet volt ugyan, de két tsz-iroda. Amit tenni akart a bal kéz, megakadályozta a jobb. Így ment ez két évig, míg a tagok és a felsőbb szervek meg nem unták a huzavonát: új vezetőséget választottak. Az új elnök, az addigi főagronómus fiatal, lelkes szakembereket gyűjtött maga mellé, akiknek első feladatuk volt a rend, a munka- fegyelem megszilárdítása. Felszámolták az üzemegységeket, s bevezették a korszerűbb ágazati rendszert. Persze ez még önmagában kevés lett volna az üdvösséghez, az új formát tartalommal kellett megtölteni.

„Á fejünket fogtuk..."

— Először is olyan ágazatvezetőket kerestünk, akik tudomásul vették, hogy munkaidejük nem nyolcórából áll — emlékezik a két évvel ezelőtti eseményekre Schaffer László elnök, aki a maga harmincegynéhány esztendejével a legöregebb vezetők közé tartozik a gazdaságban.

— Üj főagronómust, főkönyvelőt, főállattenyésztőt, műszaki ágazatvezetőket választottunk, s hozzáláttunk a munkához.

— Hogy fogadták a tagok az új vezetőket?

— Nem tulajdonítottak túlságosan nagy jelentőséget neki — válaszol az elnök. — Akkor még megszokott dolog volt, hogy évente tizenöten- húszan itthagyták a gazdaságot, s már régen nem a szövetkezetei tekintették a legfontosabbnak. Nem igen hitték, hogy pontosan mi fogjuk talpraállítani a Zöld Mezőt.

— Hónapokig csak a fejünket fogtuk, mikor bepillantottunk a tsz adminisztrációjába — veszi át a szót Bartha Tibor, a szövetkezet főkönyvelője. — Teljes volt a zűrzavar a bizonylatok körül, az adminisztráció még csak véletlenül sem követte a termelést. A takaró még térdig sem ért, a tsz azonban nyújtózkodott. Néhány apróbb példa, amire senki sem figyelt. A szövetkezet már régebben bevezette a sényői házakba a vizet, de ezért a díjat évekig nem szedték. Vagy a másik: számtalanszor előfordult, hogy a tagoknak előleget fizettek, de azt hónap végén nem vonták le a keresetből. A revizorok többször kimutatták a hiányosságokat, bírságolták is a tsz-t, de minden maradt a régiben.

Megalapozott

jOYO

— Mit kellett a gazdálkodáson változtatni?

— Felülvizsgáltuk a szövetkezet termelési szerkezetét, a kevésbé jövedelmező növényfajták termesztését megszüntettük, a jobbak vetésterületét viszont növeltük — mondja az elnök. — A burgonya, a cukorrépa, a napraforgó hosszú ideig veszteséges volt, ezeket leállítottuk. Beléptünk viszont a Kite-be, s már tavaly is 550 hektáron termesztettünk kukoricát. Nem voltak egetrengetőek az eredményeink, de így is több mint 40 mázsát takarítottunk be hektáronként a gyenge, jó részt homok borította határunkban.

Nem vallottak szégyent a dohánnyal, de a búzával, az almával sem, hiszen az utóbbiból például hektáronként 164 mázsát szedtek le, s értékesítettek jó minőségben. Itt azonban az eredmények még csak ezután mutatkoznak majd, hiszen két év alatt 66 hektár új gyümölcsöst telepítettek, 55 hektáron pedig átfogó rekonstrukciós munkát végeztek. Ma már 180 hektár a gyümölcsösük, néhány esztendő múlva 500 vagon almára számítanak. Fokozatosan fejlődött az állattenyésztésük: három éve még 1800 liter tejet sem adott egy tehenük, tavaly már közelítette a háromezret.

Üzem

az asszonyoknak

— Nem szabad megfeledkeznünk a szövetkezet melléküzemágairól sem — kapcsolódik a beszélgetésbe Nyit- rai József, a pártvezetőség titkára. — A múlt évben 69 millió forint volt a tsz termelési értéke, a nyereség pedig 6 millió. S ennek jó részét a műanyag-, a bakelitüzem és a nemrég indult elektrotechnikai részlegünk hozta. Az sem mellékes persze, hogy jelenleg több mint száz, főleg asszonynak tudunk ezekben az üzemekben állandó munkát adni. Biztos jövedelmet jelent. Egyenesbe jöttünk, amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy tavaly megállt a vándorlás, több új tagot vettünk fel és az idén is már legalább húszán jelentkeztek hozzánk.

A sényői—-nyírturai Zöld Mező tehát, úgy tűnik, megtalálta a helyes utat. A termőhelyi adottságokhoz alkalmazkodva kialakították az optimális vetésszerkezetet, eredményessé tették az állat- tenyésztést, a gyümölcstermesztést, megszilárdították a munkafegyelmet, és ami talán a legfontosabb, ismét elnyerték a tagok bizalmát. Múlt évi gazdálkodásuk alapján nemrég vehették át a kiváló címmel járó oklevelet, amit csak nagyon kevesen kaptak a megyében. Az ünnepségen ott voltak a szövetkezet alapító tagjai is. Joggal mondhatták: a közösben végre

szárba szökkent a jövő. Mint ilyenkor a búzaföldeken.

E

z a tragikus eset nem merő kitalálás. Amikor megtörtént, az újságok sokat írtak róla. Mi egyszerűen a rideg tényeket ismertetjük.

... Amikor az eljegyzést ünnepelték, a fiataembert választottja mellé ültették, akit ő valósággal istenített, és aki hamarosan az ő nevét viseli majd ... Ó, boldog álmok, melyek a sors rendelése folytán sohasem valósulhattak meg. Ó jaj! Sohasem. So-ha- sem!

De hallgassa végig az olvasó ezt a tragikus dráma- isággal teli, rövidke történetet ...

Alighogy felszolgálták a levest, a menyasszony véletlenül leejtette a kanalát. Vőlegénye legott segítségére sietett, hogy felvegye. Mivel azonban ügyetlen volt, könyökével mellesleg jegyese anyjának a szemébe bökött, a

Balogh Géza

Eugénie

Chavette:

Lakodalom

levesestányér tartalmát a leány apjának öltönyére borította, összetört két borospoharat, feldöntötte székét, jómaga pedig imádottja keblére hullott, s eközben ruháját derékig felszakította.

A vőlegény, félénk ember lévén, az asztal alá bújt, és nem talált magában elegendő bátorságot ahhoz, hogy kimásszék onnan.

A jelenlevők, mivel jól ne„Nyári11

Mikulás?

L

efutott témának tűnhet, mert ismételten, sokadszor, megint csak a „nyári Mikulásoknak” is becézett, vakációban munkát vállaló, vagy kötelező szakmai gyakorlaton részt vevő diákok gondjairól írünk. Legutóbb a fehérgyarmati szakközépiskola egyik idén végző diáklánya ecsetelte röviden, ám sokat mondóan a helyzetet. „Tedd ide, tedd ódának vesznek minket fel, tavaly is kifutónak használtak”.

Egy bizonyos; érthetetlen dolog ez. Hiszen erősen kérdéses, megérheti-e egy vállalatnak például bért fizetni, ha annak nincs munkafedezete? Ilyen előzmények után elvárhatják-e majd a végleg hozzájuk kerülőktől, hogy ritmust váltva, korábbi tapasztalataikat feledve, szorgos, dolgos, hozzáértő emberek legyenek? Szabad-e majd csodálkozni, ha kiderül, legfeljebb elméletileg felkészültek az újonnan jöttek, de a gyakorlatról, amit a gyakorlaton kellett volna elsajátítaniuk, fogalmuk sincsen? Lehet-e majd ok, erkölcsi alap, felelősségre vonni a diákból lett munkavállalót? Azt már kérdezni sem merem: mit

gondol az ilyen munka- - helyről, a felnőttek társadalmáról, a szavakból és a tettekről, a diák? Túl sok fantázia nem kell a választ kitalálni.

. Változtatni szükséges , .ezen. Sokgtr mondjuk, ez-,, tán már a több és a jobb munkáé lehet csak az érdem. Annak lesz joga a , többre és a jobbra, aki eszerint is él. Erre viszont, idejekorán kell felkészíteni a jövő munkásait, értve ezalatt a segédmunkástól a diplomásig, mindenkit. Nincs jobb előiskola a nyári munkánál, az olyan vakációbeli erőpróbánál, ami után nem kiábrándult gyerekek térnek vissza az iskolapadba.

A jövőnek dolgozunk, és ehhez ez is hozzátartozik: nem lehet mindegy, hogy sikerül-e minőségükben kiváló embereket munkába állítani. Hiszen köztudott: nem dúskálunk munkaerőben.

Most új vakáció kezdődik. Legyen ez új, ebben

is.

S. Z.

veit emberek voltak, egytől egyig úgy tettek, mintha semmi sem történt volna, sőt, még az üres széket is, amelyen a vőlegénynek kellett volna ülnie, úgy tekintették, mintha a fiatalember csakugyan a helyén lett volna.

A

mikor felszolgálták a kávét, még a legjobban nevelt vendégek is fintorogni kezdtek: a szobában ugyanis jól érezhető füstszag terjengett. Végre va- lahára észbe kapott valaki és az asztal alá nézett. A vőlegény eltűnt! Sem ő maga, sem a zakója, sem a nyakkendője, de még a nadrágja sem volt ott. Semmi nyoma nem maradt! Az égvilágon semmi. Ugyanis 'valósággal égette az izzó szégyen, lángra kapott és elhamvadt.

Fordította: Gellért György