Kelet-Magyarország, 1980. június (40. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-25 / 147. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. június 25. STRANDON Bár messze van a város központjától, a kellemes környezet és a jó víz miatt a városlakók egyik kedvenc pihenőhelyévé vált a jórészt társadalmi munkában épített strand. Csak a nyár hiányzik hozzá ... • A fiirdőzők a nemrég felépített strandbüfében oltják szom jukat. r Épül a csapadékcsatorna Hárommillió-hatszázezer forintba kerül az 1100 méter hosszúságú csapadékcsatorna, amelyet egy hónappal ezelőtt kezdett építeni a Kraszna- balparti Vízgazdálkodási Társulat Nyírbátorban. A várhatóan augusztus végére elkészülő csapadékcsatorna a Hunyadi Erzsébet, a Kisbo- gáti út, valamint az oktatási centrum környékének csapadékvíz-elvezetését oldja meg. Húsz éve egy poszton M ár csak eldugott falvakban találni azokból a csikótűzhelyekből, amelyeket nem is olyan régen még fő termékként gyártott a Csepeli Szerszám- gépgyár nyírbátori üzemének elődje, a vegyesipari vállalat. Húsz év telt el azóta. A szinte manufaktúrának számító kisüzemből mára a világpiacon is elismert, komoly gyár nőtte ki magát. Az egyik legfontosabb vezető, a termelésirányító maradt egyedül a posztján két évtizede. Szabolcsi Pál 22 évesen került a vegyesipari vállalathoz, lakatosnak. Néhány hónap múlva már ő irányítja a termelést. — A csikótűzhelyek gyártása volt a legfontosabb feladatuk — emlékszik vissza a kezdetre a termelési osztály- vezető. — 1960 és 64 között 12 ezer hagyta el a gyárat. Akkori tapasztalataimhoz képest ez igen komoly munka volt. Az első profilváltás 1964- ben következett be: leadták a lakossági szolgáltatást és vas- tömegcikkipari vállalattá ala- kultak.v A tűzhelyek mellett dobozcsuklópántokat, zsanérokat, de még haj csatot is gyártottak. A lakatosüzemben acélszerkezetek kerültek le a gépekről. Megjelent az első exporttermék: a Gallért napellenző, amit a Szovjetunióba továbbítottak. — Az acélszerkezetek családját bővítettük, darupályákat és más épületszerkezeteket is gyártottunk. Itt készült a Péti Nitrogénművek, a Székesfehérvári Könnyűfémmű több szerkezeti eleme, évi 4—4,5 ezer tonna acélszerkezet. A Csepel Autógyár úgynevezett lazaüzemet telepített ide: az új forgácsolóműhelyben a tehergépkocsik alvázalkatrészeit állítottuk elő. Ezután a második csepeli „házasság” következett, a motorkerékpárgyár alkatrészei kerültek ki ebből az üzémből. Noha 1975-ben megszűnt ezeknek a gyártása, egyes alkatrészeket — amelyeket tíz évig kell tartani az üzletekben — még most is gyártunk. öt éve nyílt új fejezet a gyár történetében. A szerszámgép-alkatrészek mellett komplett részegységeket, ösz- szesen 21 különböző géphez 9 ezer tétel árufélét gyártanak most a nyírbátoriak. Megbecsült kereskedelmi partnerre talált bennük a világhírű svéd Volvo cég, de a gyártmányok kilencven százaléka is a többi tőkés ország piacán talál gazdára. Nyírbátori szerszámgép-alkatrészeket exportál a Csepel Művek többek közt az NSZK-ba, USA-ba, Kanadába, Olaszországba, Mexikóba. Szabolcsi Pál életútja elválaszthatatlan a gyár történetétől. A gyártmány és az üzem fejlesztésében oroszlán- részt vállalt a termelésirányító. Egyetemre készült, de a 22 évesen lett vezető a későbbi napi feladatok mellett nem tudott hat évet egyszerre a tanulásra fordítani. Maradtak a rövidebb lélegzetű tanfolyamok, termelésszervezőit végzett, diplomát szerzett a marxista esti egyetemen, az MTESZ gépipari tudományos egyesületének tanfolyamára is beiratkozott. A megváltozott körülmények közt nem mindenki barátkozott meg egykönnyen az újjal, sok volt a személyi változás is. Szabolcsi Pál a helyén maradt. T. K. t ■ ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■• — " ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■*■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■>■■■■■■■■■■■■■*■■■■■■■■■■■■■■■■■■•■■■■■■■■■■■ ................................................ ■ ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■* (•■■■■■■■■■■■■■■■■■■ (i*iti*uiiiaiaiiiiiiai(iiiiiiM«ii>itiiiMM«i(i(iiiii»i.ii(iia AlUm NYÍRBÁTORBAN ■■■■■■55555a ■flM^^^^^^...«aaaaíSiSS5SSS3SS5SS55S5SS333S35S3SSSSSS33553SSS55!S55SSS3555SS555555!5!!SSS5!553!555S!555S3355SS3SS335SSS333SS353S55S53S5SS5S3SSS ■■■■■■■■■■■a ^-_.•■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■*■■■■■■■■■■■■■•■■•■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ PERCEK ÉS ÉVEK Önzetlenül a városért Amikor tavaly az év elején a városi tanács tagjai megvitatták: mire is költsék a fejlesztésre fordítható milliókat, nyolcmillió értékű társadalmi munkával számoltak. Bár a tavalyi évnek régen vége. az értékelés nemrég készült el, s ez arról árulkodik, hogy a város lakói teljesítették, amit képviselőik — a tanácstagok — nevükben ígértek. Kiemelkedő volt a város 700 éves jubileumának tiszteletére szervezett „700 perc a 700 éves Nyírbátorért” jelszóval kezdeményezett akció, amelynek alapvető célja az volt, hogy a város lakói még nagyobb gondot fordítsanak településük tisztaságára, szépítésére, a parkok fejlesztésére, a lakótelepek környezetének rendezésére. A mozgalomhoz valamennyi munkahely csatlakozott: 2,1 millió értékű munka elvégzésére vállalkoztak, s az év végére csaknem 3 millió lett belőle. Plusz 3 millió « Tovább folytatták a városban az „Egy üzem, egy iskola” néven évekkel korábban kezdeményezett mozgalmat. Ennek eredménye 372 ezer forint értékű munka volt: ennyi értékű karbantartást, festést végeztek az üzemek dolgozói az iskolákban, vagy készítettek különböző játékokat a gyermekeknek. Az őszi mezőgazdasági munkákban való részvétel 58 ezer forintot jelentett a város kasszájában, a lakosság önkéntes pénzbenb. befizetése 141 ezer forint volt. A földutak karbantartására, a lakóházak előtti területek virágö- sítására, a közterületek parkjainak gondozására 3 millió 822 ezer forint értékű társadalmi munka jutott, a gyermekintézmények, sportpályák, játszóterek fenntartásához és felújításához 1 millió 754 ezer forint értékkel járult hozzá a város lakossága. Oklevél és plakett A legtöbbet — 975 ezer forint értéket — a költségvetési üzem dolgozói tettek a város asztalára, de meghaladja a 600 ezret a Növényolaj- ipari Vállalat, a Csepel Szerszámgépgyár, a SZÁÉV dolgozói által végzett munka is. Az iskolák közül a szakmunkásképző tanulói és tanárai állnak a sor élén 366 ezer forinttal, dé 320 ezer ér- téküt dolgoztak az 1-es. 220 ezer értéküt a 2-es általános iskola tanulói. Folytathatnánk a sort az _ építőipari szövetkezet, az Új Barázda Tsz, a ruházati szövetkezet dolgozóinak munkájával, a kisiparosok 230 ezret érő tevékenységével. a csak kis létszámú üzemek, intézmények dolgozóinak tízezreseivel, amelyek mind-mind a város fejlődésének láncszemei. Ezért is döntöttek úgy a város vezető testületéi, hogy a köszönetén kívül — amely a város minden lakójának szól — „Társadalmi Munkáért” oklevéllel tünteti Jci a költségvetési üzemet és a Növényolajipari Vállalatot, kitüntető plakettet és ezer forintos jutalmat adtak az 1-es iskola úttörőcsapatának, a dohánybeváltó Május 1. Szocialista Brigádjának és a határőrség egyik alegységének. Társadalmi Munkáért plakettet és jutalmat kapott Kosztyu Tibor, a SZÁÉV művezetője, Kása Béla a szakmunkásképző tanára, Szabó Sándor a Növényolajipari Vállalat, Baracsi Erzsébet a Csepel és Gyarmati László, az ÁFÉSZ dolgozója. Társadalmi Munkáért plakettel ismerték el Tóth Gábor, Gellért József, Gyenes József, Vári Attila, Szkita Miklós. Takács István és Oláh Sándor munkáját).3'"'I3ij A végeredmény a tervezettől jobb, 8 millió 140 ezer forint, ám ettől is több lehetett volna. De gondok voltak a szervezéssel, mert a néhány éve életre hívott albizottság tevékenysége elmaradt a kívánalmaktól, az üzemek, intézmények társadalmi munka felelősei — személyi változások miatt — is kevesebb segítséget adtak, és a társadalmi szervezetek sem fordítottak kellő gondot munkahelyük dolgozóinak mozgósítására. Elmaradt a kívánalmaktól , nn&Sil fi 989Í Ebben az esztendőben a város vezető testületéi több társadalmi munkára számítanak, mint tavaly. Újabb játszóterek kialakítása, a lakótelepek környezetének rendezése, 3000 méter járda, a Petőfi téri és a Madách utcai parkoló kiépítése, a város útjainak karbantartása és a tiszta virágos Nyírbátorért mozgalom tovább folytatása szerepel a fontosnak ítélt célok között. Valóra váltásukhoz a város lakóinak nagyobb aktivitására, a társadalmi munkát szervezőknek pedig összehangoló tevékenységük javítására van szükség. w Óvoda — határidő előtt Egy hónappal a vállalt határidő előtt vonultak el az építők — a tanács költségvetési üzemének dolgozói — a József Attila utcai százszemélyes óvoda építkezésének színhelyéről, mert hamarabb elkészült az új '.c i létesítmény. A gyermekek csak szeptemberben vehetik birtokukba a külsőre is tetszetős intézményt, addigra készülnek el a berendezéssel is. A száz gyermeknek napközben otthont adó óvoda hatmillió forintba került. Volán-válasz buszügyben Menetrend kérdőjelekkel Jobb menetrendet! címmel foglalkoztunk legutóbbi, május 21-én megjelent nyírbátori mellékletünkben a város és vonzáskörzete közlekedési gondjaival. A bejáró munkások, diákok problémáit, a városi közlekedés hiányát felvető írásra válaszolt a Volán vállalat és a MÁV Debreceni Igazgatósága is. A MÁV-igazgatóság levelében leírták, hogy a várost 39 személyszállító vonat érinti, s véleményük szerint nem lenne kívánatos a menetrend lényeges megváltoztatása. Az utazási körülményekre tett észrevételeket köszönik, a felvetett gondokat figyelemmel kísérik és az új menetrend kialakításánál intézkednek. A Volán válaszában leírja, hogy a járás közlekedését 11 modern autóbusszal bonyolítják le, munkanapokon 140, munkaszüneti napokon 42 járattal biztosítják az összeköttetést a várossal. A műszakokhoz igazodásról írják: a munkás- és tanulószállításokból eredő igényeket igyekeznek figyelembe venni, de a hét elején és a hét végén a jelentős létszámot kitevő ingázók igényeihez igazodnak. A hét első munkanapján 1 órával korábban szállítják be az utasokat, mert a Budapest felé 5 óra 7 perckor induló gyorsvonathoz kell csatlakozást biztosítani, a hét többi napján pedig 5,10 és 5,35 között érkeznek az autóbuszok, de ezeken a napokon is figyelembe kell venniük a járás községeinek azt az igényét, hogy az 5,26-kor Budapest felé induló vonathoz is legyen autóbusz minden vonattól elzárt településnek. Kivételnek a Nyírbátor—Ófe- hértó vonalat tartják: innen mindennap 1 óra 15 perccel korábban szállítják a buszok a városba az utasokat. A hazaszállítás a műszakok befejezése után 20—30 perccel történik, pénteki napokon fordul elő, hogy a 22,18-kor érkező vonat késése esetén az autóbuszok is késve indulnak el, mert ez az utolsó járat, s az ingázóknak is haza kell jutniuk családjukhoz. Szóvá tettük, hogy a vállalatok nem kértek véleményt a város illetékeseitől a menetrend készítése előtt. A válasz szerint a megyei tanács illetékes osztálya kért véleményt a városi tanács műszaki osztályától, de választ nem kapott, mindössze a gimnázium igazgatójának információja jutott el a Volánhoz, amelyben a Nyírvasvári felé közlekedő csütörtöki (heti vásárnap) járatok zsúfoltságát teszi szóvá. „Ez a pár soros levél az egész menetrendi javaslata a városnak, melyet igen kevésnek tartunk” — olvasható a válaszban. „Az új menetrendet úgy készítettük el, hogy napközben egyéb utazási igényeket is ki tudjunk elégíteni a városon belül. Ezekhez az utazási igényekhez várjuk 1978 novembere óta a műszaki osztály javaslatát, hogy konkretizálhassuk az útvonalakat, a megállóhelyeket és az ipari üzemek igényeit pontos létszám-meghatározással”. Szó van még a válaszban a balesetveszélyről, amelyet az Árpád és Hunyadi utca sarkán lévő buszmegállónál lehet tapasztalni műszakváltáskor, mert nincs kiépített leállósáv, s az útpadka állapota olyan rossz, hogy a legkisebb csapadék esetén vízből, vagy sárból kell az utasoknak felszállni. Mi a műszakkezdés előtti várakozást sokalltuk, a válaszban csak magyarázat van, hogy a vonathoz kell vinni az utasokat, de ettől nem csökken a naponta bejárók várakozási ideje. Hogy kértek-e véleményt, vagy nem, arról nem tudunk mit mondani, mert a műszaki osztály élén személyi változás történt, így» a korábbitól a számonkérés már lehetetlen. De a Volán arra a pár soros menetrendi javaslatra sem reagált, amit a gimnázium igazgatója kért, pedig ezt igen kevésnek tartotta, s a helyi közlekedés megoldása is várat magára a három autóbuszforduló kiépítése óta is. Lehetne még tovább írogatni pro és kontra a kérdéseket, ám nem ez a megoldás, ettől nem lesz jobb Nyírbátorban a közlekedés. Attól viszont igen, ha mind a Volán, mind a tanács képviselői asztalhoz ülnek, összevetik a gondokat és lehetőségeket, s ha módjukban áll, változtatnak is rajta. Az oldalt összeállította: BALOGH JÓZSEF
