Kelet-Magyarország, 1980. június (40. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-25 / 147. szám
1980. június 25. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Tiszta tej NAGYÜZEMEINKBEN elérték, hogy tejtermelésben, magyartarka fajtánál, túljutottak az évekig bűvös határnak tartott háromezer literen. Több termelőszövetkezetben a szakosított telepeken már egy tehéntől éves átlagban 4000—4200 liter tejet fejnek. Négy-öt éve a termelőszövetkezeti átlag nem érte el a kétezer litert, de ettől nagyobb gond volt az egyes üzemek közötti óriási különbség. Volt üzem, szakosított telep, ahol 1500— 1600 liternél tartottak, másutt már 2500—3000 litert fejtek. Az okokról most elég annyit megjegyezni: a termelés alacsony színvonalát inkább szubjektív, mint objektív okok befolyásolták. A megyében a tehénlétszám növelésével egy időben történt a szelekciós munka, a tartástechnoló-, gia tökéletesítése, a takarmányozás öáWtásá, korszerűsítése és nem utolsósorban a megfelelő szakemberek képzése, munkába állítása. Természetesen az említett fejlesztések tovább tartanak, csak más előjelekkel. A magyartarka tehén (többségében ez van a megyében) négyezer liter tejleadásnál is többre képes, de ezt már aprólékosabb munkával, gondosabb finomításokkal lehet elérni. Ezért is a mennyiség növelése mellett most a tejtermelés minősége kerül előtérbe erőteljesen és ez sem egyoldalú, hanem összetett feladat. HOL TART MA a megyénkben a minőségi tejtermelés, arról a Sza- bolcs-Szatmár megyei Állategészségügyi Állomás vizsgálatai hű képet adnak. A megye 32 üzemének 12 ezer tehenét vonták be a higiénikus tejtermelés szempontjából történő vizsgálatba. Az üzem hetente helyszínen, az állategészségügyi állomás havonta kontrollal ellenőrzi a tej tisztaságát, minőségét. Tapasztalat, hogy 1978- ban a tejtermelés növekedésének arányában romlott a minőség, 1979- ben valamelyest javult a helyzet. Az elmúlt évben az összesen vizsgált 140 tejmintából első rendűnek csak 55, másodrendűnek 37 bizonyult. A harmadrendű tejminta 34,4 százalék. Nem volt jobb a tejipari vállalat által végzett vizsgálat eredménye sem annak ellenére, hogy 1978-hoz viszonyítva ez is javulást mulatott. Az úgynevezett tejmikrobiológiai vizsgálat eredménye: 1978-ban 22 mintából egy sem felelt meg, 1979-ben 131 mintából 101, 1980ban 80 mintából 43 volt a kifogásolható. A tej a népélelmezés egyik legalapvetőbb része. Ma1 már nincsenek olyan gondjaink, hogy a napi ellátáshoz szükséges meny- nyiséget a mezőgazdaság ne termelné meg, avagy az ipar ne látná el a kereskedelmet, intézményeket friss, bő választékú tejtermékkel. A fogyasztás is jó irányban növekszik. Ettől függetlenül szorgalmazni szükséges a belföldi ellátás további javítását és eközben el nem hanyagolható a minőség és a hozam növe- i I lése, a tejtermelés üzemi költségeinek csökkentése. A MINŐSÉGI és részben a mennyiségi tejtermelés nem igényel külön, vagy különleges beruházást. Alapja a higiénikus, tőgygyulladásmentes tejtermelés. Ennek feltételei; az egészséges, jó környezet, a jól takarmányozott tehén, a higiéniai előírások következetes alkalmazása, a tőgybeteg állatok időbeni kiszűrése, a megelőző munka, szelektálás és nem utolsósorban a fegyelmezett és szakszerű emberi munka. Mindezekből bármit is elhanyagolnak, a hanyatlás láncola-- ta kezdődik. A nem megfelelő tej és tőgybeli elváltozások (károsodások) a tejtermelés 10 vagy nagyobb százalékú csökkenését eredményezhetik és ha ez állandósul, egy-egy üzem számottevő bevételtől esik el. Gazdaságosan termelni csak komplex módon lehet. Az abraktakarékosság is csak akkor hatásos, ha a higiénikus feltételek is adottak. De lehet ez fordítva is. A higiéniára alapozva minden területen javul a munka, kevesebb a borjúelhullás, a tőgygyulladás, jobb a takarmányhasznosulás, és végső soron a minőségi tejjel arányosan nő a-bevétel. A nagyüzemi állat- tenyésztő telepek jó úton járnak a mennyiség növelésében, a minőség javításában. A minőségben azonban még csak kezde- , ti eredmények születtek, sokat kell még tenni azért, hogy valóban tiszta legyen a tej. Seres Ernő A Nyírségi Patyolat Vállalat központi üzemében műszakonként 15 mázsa lepedőt, illetve sima árut mosnak és vasalnak. Dolonai Lászlóné és Molnár Margit a nagy teljesítményű dobvasaló gépre rakja a lepedőket. (Császár Csaba felvétele) Az Üvegipari Müvek vásárosnaményi üveggyárában az építők az olvasztókemencéket betonozzák. A tervek szerint az új kemencékbe már novemberben be szeretnének gyújtani. (Elek Emil felv.) Mi lesz a szakközépiskolásokkal? Dolgozni érettségi után Mi lesz a szakközépiskolásokkal? Időszerű kérdés ez, hiszen 1400 szakközépiskolás végez idén a megyében, és az eddigi adatok szerint, a képesítésüknek megfelelő elhelyezkedésre, soknak nem lesz lehetősége. Fogalmazhatunk így is: a munkaerő-kereslet és a -kínálat összhangja felborult. Kakukk László, a megyei tanács munkaügyi osztályának csoportvezetője szerint: — Ismereteink alapján mintegy 1100 frissen érettségizett diák kíván munkába állni, de az üzemek, vállalatok, intézmények eddig beérkezett igényei alapján, csak a kisebbségnek tudunk állást kínálni. Persze ez csak általában igaz, mert szakmánként más és más a hélyzet. Legjobban talán a mezőgazdasági végzettségűek állnak. Egy forrással kevesebb A mátészalkai Baross László Mezőgazdasági Szakközép- iskolában 35 diák fejezi be idén tanulmányait. Egy (növénytermesztő—állattenyésztő) osztályuk van, és minden jel arra mutat, hogy kevesen lesznek. A középfokú mezőgazdasági szakemberekben túlkereslet van. Dr. Bajkán Barna, a most i érettségizettek osztályfőnöke szerint: — Nagyobb az igény, mint amit ki tudunk elégíteni. Például az állattenyésztési felügyelőség nyolc embert kér, de csak kettőt tudunk adni. Bökönyből három szakembert kértek, és egy sem jut. De sorolhatnám tovább ... Csak zárójelben jegyzem meg, megszűnik a középfokú képzés, csak szakmunkásokat tanítunk majd. Növénytermesztő gépészeket bocsátunk ki, de az a véleményem, hogy ez elhibázott lépés lesz. Mert a megye szűkölködik közép- és felsőfokú végzettségű szakemberekben, és most, majd egy újabb forrás dugul be. Helyben kevés... Hamar Péter, a fehérgyarmati Petőfi Sándor Közgazdasági Szakközépiskola igazgatója, így vélekedik: — Helyben nagyon kevés az elhelyezkedési lehetőség, de a járásban sem túlságosan sok. A megyében még csak akadna hely, de idegen környezetbe, albérletbe, ezek a gyerekek — főleg lányok a végzősök —, nem szívesen mennek. Ezért sokan, szak- képzettséget nem igénylő munkakörbe menneß. Legnehezebb az igazgatási, ügyviteli ágazatból képesítést szerzett tanulók helyzete. A Móricz Zsigmond kollégium egyik tágas tanulószobájában, kilenc lány ül velem szemben. Egy tudja mindösz- sze közülük, hogy hova megy dolgozni. De arról már neki sincs fogalma, mit is dolgozik majd? László Csilla: — Van, aki téeszbe megy könyvelőnek, s van olyan, aki eladó lesz. Demeter Ágnes: — Felvettek a piricsei téeszbe, de nem tudom, mi lesz a munkám. Schwarczkopf Éva: — Kereskedelmi szakon telített a környék. Juhos Sarolta: — Tanácsi munkára a „kinek a kije” kerül. És a további vélemények: — Gyarmaton sok a „munkanélküli”, mert nem tudnak a végzettségüknek megfelelően elhelyezkedni. — A hirdetések legtöbbször gyakorlattal rendelkezőket keresnek. De nekünk mikor lesz gyakorlatunk? — Nálunk sokan másnak mennek el. Van aki a BFK- ba, más földmérő lesz, akad kereskedő, benzinkutas, vásározó, és éjszakai portás. Nekünk azt mondták, titkárnők leszünk. De a világon sincs ennyi igazgató... Nehezíti a képzősök helyzetét A mezőgazdász és közgazdaságiba járó a két véglet. De mi van közbül? Kakukk László így látja a képet: — Az egészségügyiseknek, a keresekdelmiseknek lesz hely. Az ipari szakközépiskolásoknak, már nem jók a kilátásaik. A jelenlegi helyzetet többek között befolyásolják a gazdasági életben bekövetkezett változások, az adminisztratív létszám csökkentése, és az iparfejlesztés lassúbb üteme, hogy csak a legfontosabbakat emeljük ki. — Tavaly még 1600-zal nőtt az ipari keresők száma a megyében — mondja Kakukk László —, ez az ütem lelassult. De a most végzősök helyzetét nehezíti az az egyébként örvendetes tény is, hogy a megyei iparban, többnyire fiatalok dolgoznak. Ez azonban azt is jelenti, messze még az idő, amikor nyugdíjba mennek majd. Ezek eddig a tények, de jogos a kérdés: mit lehet tenni? A jövőt figyelve jó volna, ha az „íróasztalmunkára” a mostaninál kevesebbet képeznének ki. Ez azonban a jelen gondját nem oldja meg. A legfontosabb azért mégis csak az, amit Kakukk László is mondott: — Munkaalkalom azért van. ötezer fizikai munkást keresnek most a megyében. Mindenki számára akadhat a testére szabott másmilyen munka is. Azonban, hogy éljenek ezzel a most és a jövőben végzők az is szükséges, hogy megértessük velük, semmilyen munka sem lehet lealázó. Speidl Zoltán 4 postahivatalba egy álarcos férfi lépett be. Egyik kezében pisztoly volt, a másikban pénzszállító zsák. Ennek méretéből ítélve az illető optimista lehetett. Odalépett a kisablakhoz és bekiáltott: — Fel a kezekkel! Vokalek postatisztviselő rögtön felemelte a kezét. — Ide a pénzt! — Hogyan adjam oda magának a pénzt, ha fel kell tartanom a kezemet? — Jó, jó, hagyjuk a szellemeskedést! Engedje le a kezét, de meg se moccanjon. Különben a halál fia! — Árva vagyok — habog- ta Vokalek úr —, nekem úgyis mindegy. Kihúzta az asztal fiókját, felfordította, és a látogató zsákjába szórta a pénzt. — Tessék, 216 korona és 50 halér. — Hohó, ez kissé kevés — csóválta a fejét a rabló. — Rossz napunk van. Előfordul az ilyesmi. Talán a bélyegeket is elvinné? 72 korona, és 40 halér értékű bélyegem van. Vladimir Rohlena: Rablótámadás — Mit kezdjek a bélyegekkel? — Hogyhogy mit? Ez attól függ, hány évet kap. Majd leveleket írogat a kedves rokonainak. — Nincsenek rokonaim. — Akkor nekem ír. Tudja, nekem sincs senkim kerek e világon. — Egyáltalán nincs senkije? — Teljesen egyedül vagyok. El sem tudja képzelni, mit jelent, hogy itt kell ülnöm a poste restante ablak mögött, látom, a feszült várakozástól Energia Nagy figyelem fordul napjainkban a gyártási módok energiaigényessége felé. A legkényesebb helyzetben a gépipar van. A gépek és berendezések — más iparágak gyártmányaihoz képest — igen sok alkatrészből állnak, és e sok, különböző darabot más-más technológiával kell készítetni. Ráadásul a felhasznált anyagokat mesterségesen keménnyé, szívóssá alakítják. Az eltérő típusú műveletek, az anyagok ellenállása a megmunkálással szemben — mind növelik az energiafelhasználást és temérdek „nehezen kihagyható” lehetőséget nyújtanak az energiapazarlásra. Amikor melegített fémek kovácsolását, hajlítását vagy egyéb hőigényes alakítást végeznek, a felhasznált energiának legalább a fele veszendőbe megy. A hidegalakításhoz, például a sajtoláshoz sok, és gondosan kivitelezett, különlegesen pontos méretű szerszámra van szükség. Figyelemre méltó a tapasztalati arány: egy-egy ilyen szerszám körülbelül 25-ször hosz- szabb ideig készül, mint amennyi ideig használható. És ezeket a technológiákat még mindig a takarékosabbak között tartják számon a kézi megmunkálással vagy a forgácsolással szemben. * Több hazai gépipari vállalatnál folyik rekonstrukció; korszerűsítik a gépműhelyeket, újratervezik a gyártósorokat. Ezekben a tervekben kellene több helyet adni a technológiák energiamérlegének, és ennek alapján az ész- szerűtlen felhasználás megszüntetésének. Az eddigi gyakorlat szerint ugyanis az effajta átalakítások célja kizárólag a termelés növelése, esetleg a minőség javítása volt, a nem a kevesebbet fogyasztó gépek munkába állítása. Előadódhatnak olyan esetek is, amikor konstrukciós oldalról nyílik lehetőség takarékosságra. A bátrabb tervezők nem riadnak vissza attól sem, hogy a termelékenyebbnek, gazdaságosabbnak tartott öntvény, vagy kovácsolt munkadarab helyett elektronsugaras hegesztett szerkezetet esetleg műanyag betont javasoljanak. Külföldön mind gyakoribbak az ilyen átváltások, kihasználva az elektromos, vagy a kémiai energia anyagleválasztó képességét. Amikor tehát a gyártóberendezéseket mind több üzemben újakra cserélik, eközben nem szabad sajnálni az „energiát” a technológiák energiaszempontú átvizsgálásától sem. (B) sugárzó arcokat, látom, amint reszkető kézzel nyúlnak a boríték után, látom a lányok mosolyát, amikor mindjárt itt az ablak előtt, türelmetlenül feltépik a borítékot. Nekem pedig senki sem ír. Soha senki. El tudja képzelni ezt? A rabló görcsösen nyelt, mintha a torkán akadt volna valami. — Én is egyedül vagyok. Világéletemben egyedül voltam ... — nem bírta tovább, és szipogni kezdett. — Tehát maga is tudja, mi a magány — sóhajtott fel Vokalek úr. — Tudom, persze, hogy tudom — mondta a rabló, és hirtelen zokogásban tört ki. — Ne sírjon! — Hogyne sírjak, amikor feldúlta a lelkem?! Nem kell nekem a pénz. És a vacak bélyegeire sincs szükségem... Hát mire ment el az én egész életem... — Köszönöm, drága barátom! Várjon meg, mindjárt bezár a posta, akkor elmegyünk és iszunk egy korsó sört... Fordította: Gellért György
