Kelet-Magyarország, 1980. június (40. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-18 / 141. szám
1980. június 18. KELET-MAGYARORSZÁG 3 vagy vállalkozni ? „NEM HALLOK MÄST ÚJABBAN, csak azt, hogy vállalkozzak, kockáztassak, merjek újítani, kezdeményezni. Meg kell mondanom, ez akkor mozgósítana igazán, ha társulna hozzá néhány kézzelfogható dolog” — említette legutóbb a nagyvállalat igazgatója. Aztán hosszasan fejtegetni kezdte gondjait, amely összefüggésben áll a nehéz határon túli eladási lehetőségekkel, az itthoni anyagvásárlási problémákkal, a sokszor átszámolt vállalati termelői árakkal. „Ilyen helyzetben az ember inkább töpreng és azon járatja az eszét, hogyan lehetne szép csendesen átevickélni a nehéz hónapokon” — jegyezte meg őszintén. Könnyű lenne most elverni a port az igazgatón, s nemcsak szkeptikus hangsúlyaiért, hanem nyíltan megvallott taktikázásáért. Jóllehet nincs is okunk elhallgatni: az efféle visszahúzódás aligha vezet eredményre, azért azt is kár lenne tagadni — érthető az igazgató közérzete. Érthető, mert a gazdálkodás feltételei olyan fontos pontokon nehezültek meg, mint a vállalati gazdálkodást, oly annyira befolyásoló árrendszer, a termelői árak alkalmazása. Nem vitatható, még egyéb problémák is terhelik a vezetőt a döntéshozatalban. De mint annyiszor, most is igaz: a puszta moralizálás, a nehézségek, bonyolult összefüggések emlegetése nem igen lendíthet ki a holtpontról. Sőt, az efféle hangulat általában sem kedvez az értékalkotó munkának. így hát ismét csak azt tanácsolhatjuk az igazgatónak, nézzen szembe a problémákkal és — vállalkozzon, hiszen a vállalati gazdálkodás meghatározásában is benne van e fogalom. A gondolatkört azonban itt nem zárhatjuk le. A dolognak ez csak az egyik oldala. Nekünk a másik oldal is legalább ennyire fontos. Vagyis az, hogy ne csak szavakkal, hanem kézzelfogható tényekkel, realitásokkal is szorgalmazzuk a vállalkozókat. Miben állhat ez? — Abban,t hogy a vállalatok feltételeit minden olyan ponton, ahol erre mód van, e kívánalom szerint igazítjuk. Hogy a sokat emlegetett vállalati önállóság kereteit nemcsak elméletben tartjuk szükségesnek, hanem a gyakorlatban, a különféle intézkedések ezt elő is segítik. S hogy ne legyen ködös e megfogalmazás, néhány példát is hadd írjunk le: ha a felettes szerv, betartva az erre vonatkozó rendeleteket, csak az ésszerűség igényeinek alávetve szervezi iheg az adatkérő .akcióikat. Ha a belső irányításban megszülető rendelkezések figyelembe veszik azt a szempontot, hogy már meglehetősen sok rendelet van hatályban, amelyhez igazodni kell... Ha — de nincs is tovább szükség a példák felsorolására, mert világos, hogy miben segíthető a vállalati gazdálkodás s a vállalati gazdálkodást irányító vállalkozókedv. Van persze még érzékenyebb feltétel mindehhez. Nem tagadható, hogy a mai bonyolult világpiaci helyzetben nehezebb meghatározni a népgazdasági ágak legideálisabb működési feltételeit, s ez szükségszerűen kihat a vállalati helyzetmeghatározásokra is. 'Márpedig, ha a vállalat nem képes magát pontosan beilleszteni a jövő képébe, nem is tud pontos terveket készíteni. Arra van szükség, hogy a lehetőségek határain belül minél hamarabb kialakuljanak azok a támpontok, amelyek a vállalatoknak is igazolásul szolgálnának. Ha ez megtörténik, egyrészt megalapozottabban szorgalmazható a vállalkozás, másrészt létre is jön az a kiindulópont, amely elindítja a bátor kezdeményezést. Gazdaságunkban az elmúlt időszak nem mondható könnyűnek. Az ötödik ötéves terv évei telve voltak olyan külpiaci hatásokkal, amelyek rácáfoltak néhány várakozásunkra és nemegyszer állították a vállalati gazdálkodást fogas kérdés elé. Mit tapasztaltunk? Témánkhoz igazodva most csak a vállalkozás oldaláról közelítjük meg mondanivalónkat. Nos, azt tapasztaltuk, hogy a nehézségeken azok ' tudtak úrrá lenni, akik a bizonytalan elemeket tudatos, koncepciózus szándékokon, számításokon alapuló bátor kockáztatással áthidalták. Akik nem megriadtak és visszahúzódtak, hanem az új kihívásra új lépésekkel válaszoltak, nemegyszer gyorsan váltva terméket és vállalati tervet, piacot. SZÜKSÉGTELEN FELSOROLNI a vállalkozók szerencsére szaporodó táborát. Bábolnától a Medicorig, hiszen vannak mellettük jó néhányan, akik saját tapasztalataik alapján is tanúsíthatják: egyedül a kezdeményezés lehet az ellensúlya a váratlan vagy nem váratlan ballasztoknak. Erre még az is figyelmeztet, hogy az átevickélésre, a taktikázásra sok idő elmegy és az elveszett nem pótolható. M. I. Felnőttből diák öten az egyéves pártiskola végzős hallgatói közül Nagy Zsigmond, Mátyás Sándorné, Pap Albert, Veres Ferencné, Szónok József. Szokatlan érzés tegnap még dolgozni a munkahelyen, holnap pedig beülni a tanterembe azzal az elhatározással: egy évig az iskola lesz a munkahely, a munka pedig a tanulás. Felnőtt korban mindig feszültséggel jár a ritmusváltás. Erről kérdeztük a néhány nap múlva végző egyéves, bentlakásos pártiskola öt hallgatóját. Az is kérdéseink között szerepelt, milyennek látják tegnapi önmagukat, mit tudnak hasznosítani a megszerzett politikai műveltségből, néífi félnek-e visszamenni az egy éve „otthagyott” munkahelyre...? — Amikor az egyéves pártiskola szóba került és a párt- bizottság munkatársa megkérdezett, két hét gondolkodási időt kértem — válaszolt Nagy Zsigmond, a nagyszeke- resi Egyesült Erő Tsz villany- szerelő csoportvezetője. — Érthető, hogy meg kellett gondolni — folytatja. — Messze lakunk a megyeszékhelytől, majdnem 100 kilométer. Otthon a feleségem, aki szintén a tsz-ben dolgozik és a két gyermek. Nemesborzo- ván lakunk, óvoda, iskola, tsz viszont Nagyszekeresen van. Jól tudtuk a feleségemmel, ha eljövök egy évre, őrá több munka jut... — Nekem viszonylag köny- nyen ment az átállás — fogalmazott Veres Ferencné, a Tiszavasvári Nagyközségi Tanács igazgatási csoportvezetője. — Ketten vagyunk a férjemmel, gyerekünk nincs. A férjem bíztatott, beszélt rá, mondjam így, hogy vállaljam. Szokatlan volt felnőttként beülni az iskolapadba, a klasz- szikus művek feldolgozása is más, mintha szépirodalmat olvasna az ember. De nagyon megszerettem, főleg a magyar munkásmozgalom történetét. Pap Albert az 5. sz. Volán autószerelője, a KlSZ-bizott- ság titkára úgy vélekedett, neki nem okozott különösebb gondot az egyéves pártiskola, már előzőleg jelentkezett az esti egyetem hároméves tagozatára. örült, hogy a három évet lerövidíthette egy évre, igaz mindennapos tanulással... — Nem ér hátrány bennünket anyagilag sem — mondta— kapjuk az átlagfizetésünket, nem szakadt meg a kapcsolatunk a munkahelyünkkel. — Én is hároméves esti tanulásra szántam el magam, már felvettek, amikor megtudtam, hogy van lehetőség az egyéves bentlakásos pártiskolára. Küldtek is, jöttem magamtól is. A Nyíregyházi Háziipari és Népművészeti Szövetkezetnél vagyok raktáros. A szakmában felsőfokú képesítésem van, úgy gondoltam, az ember ma már eléggé féloldalas, ha a tudományos világnézet alapjai hiányoznak. Mégsem volt köny- nyű az átállás, a szövetkezettől sokáig megkerestek, telefonon is, egy-egy munka miatt — emlékezett az egy évvel ezelőtti kezdésre Mátyás Sán- dorné. — Sokáig nem töprengtünk rajta — mondta Szónok József, a záhonyi MÁV gépesí■ tési-rakodásí főnökség tmk villamossági csoportvezetője. Fiatalember, nős, két éve párttag. — Hamar elment az egy év, bár keményen kellett tanulni. A jó közlekedés, meg a szabadjegy is segített, így hét közben is sokszor haza tudtam ugrani. .Mind az öten vallják,.hogy tegnapi — egy évvel ezelőtti — önmagukhoz képest gazdagodtak. Elsősorban látókörben. Az emberekkel való foglalkozáshoz nélkülözhetetlenek a marxizmus—leninizmus alapjai, a vezetési ismeretek, * ©zi(|^jn^?t és ,: a gyakorlat együttes elsajátítása. Dicsérik az oktatási igazgatóság tanárainak stílusát, a gondosan és tanban való elmélyülést, amely lehetővé teszi, hogy partnerei legyenek a gazdasági vezetőknek. Még a szabad idő hasznos eltöltésének otthoni megszervezéséhez is adott segítséget az egy év — mondták. Közös színház-, mozilátogatások, könyvtári látogatások, a rendszeres olvasás szokássá válása, az alaposság, a módszeresség, a vitakészség, az őszinteség és nyíltság — ezek erősödtek bennünk — hangsúlyozták. ■ Egy kis feszültség talán mégis van a „lélek mélyén”, amikor egy év után újra visz- sza kell menniük. Többségük a régi munkakörét foglalja el, akadnak olyanok is, akik új feladatokkal találják szembe magukat. — Nekem mindegy, mit kell majd otthon csinálnom. Ügy érzem azonnal folytatni tudom az abbahagyott munkát, várnak vissza, és ez a legfontosabb — válaszolt Veres Ferencné. Mátyás Sándorné is hasonlóan érez. A „visz- Szazökkenéstől” nem fél, folytatja a raktárosi munkát és várja sok-sok párt- és társadalmi elfoglaltság is. Nagy Zsigmondra sok tekintetben új tennivalók várnak, az érettségizett elektroműszerészt, villamos csoport- vezetőt, a párttagság bizalmából, az év elején pártvezetőségi titkárrá választották. Szónok József is nyugodt, mert visszavárják. Pap Albert a Volán KISZ-bizottság titkáraként igyekszik majd hasznosítani az egyéves tanulást a fiatalok nevelésében. — Szeretnék minél több embert rádöbbenteni a saját tapasztalataim alapján, hogy ma már egyetlen vezető sem boldogulhat, nem vezethet politikai műveltség nélkül — S zervác napja volt-e, vagy Bonifác, már nem emlékszem pontosan. Az biztos, hogy fagyosszentek voltak. Méghozzá nem csak a naptár mutatta, sajnos az időjárás is jócskán éreztette. Tulajdonképpen ezen kezdődött az ismeretségünk is Zsigó bácsival, aki valahol Ilk és Gemzse községek közt, egy kisebb településen lakik. Az öreg az udvaron foglalatoskodott a kiskertben, amikor a kocsival a szomszéd ház előtt megálltunk. Egy ideig csak a kerítés mögül nézett bennünket, aztán a kíváncsiság — ami- a falun nagy úr —, hogy mi lehet a szomszédjával, végül is közelebb hozta a kocsihoz. — Valami baj van? — kérdezte, miután kalapot emelve illedelmesen ránk köszönt, ahogy ezt már csak falun teszik. — Velük? — mutattam a szomszédja házára. — A világon semmi. A baj nem itt kezdődik, hanem az időjárással. Láttam, a kiskertet vizsgálta. Volt-e fagy az éjjel? — Hát bizony, ami nem bírja a hideget, az lefagyott. — Olyan is van, ami bírja? — Már hogyne volna. Például a hagyma, meg a petrezselyem. Ezek megélnek még a hó alatt is. El lehet őket vetni ősszel is. — Ez is megélt már egy jó pár évet — mutatok az öreg, pár helyen már aládúcolt házra, ahonnan Zsigó bácsi kijött. ÖREG ZSIGÓ — Az biztos, hogy megöregedett már, akárcsak a gazdája. Mondja csak bátran, nem sértődök én már meg. Mások is úgy hívnak a faluban, öreg Zsigó. Hiába, eljárt felettünk az idő. 74 év nem kis idő. — Annyi idős a ház? — Nem, én vagyok annyi idős. A házat úgy vettük a feleségemmel, amikor összekerültünk. Nem volt már új akkor sem. Ügy, hogy a ház se fiatalabb már tőlem. — Jó tágas lakásnak néz ki. Hányán laknak benne? — Már csak én egyedül. Azért is nem csináltatom meg. Nekem már megteszi erre a kis időre. Minek költsék rá? Nem igaz? — Na, na. Nem olyan öreg még maga. Elélhet még húsz évig is. — Hát, ha arra gondol, nem is akarok még meghalni, csak éppen megyek az öregotthonba. Legalábbis a kérvényt már elküldtük. Tudja, úgy gondolom, jobb lesz ott, mint itt egyedül. — Gyerek nincs egy se? — Nekem? Hét. Már mind a saját szárnyán. Csak az asszonyt temettem el. — Aztán miért nem inkább hozzájuk megy? Valamelyik csak befogadná? — Melyikhez? Nem mondom, ha egy volna, vagy kettő, akkor talán. így azonban mindegyiknek csak a pénzem kellene. Én nem. Azt sem tudják, élele, vagy halok. Húsvétra is ígérték mind, hogy hazajönnek. Az unokák is. Belevertem magam a költségbe, aztán csak vártam, vártam és nem jött senki. Igaz, messze laknak, mind Pesten. — Hogyhogy egy sem maradt a faluban? — Az úgy volt, hogy ott tanultak, ott maradtak. Egyébként én is ott dolgoztam, Csepelen. Onnan jöttem haza nyugdíjba. — Mennyi a nyugdíja? — Nem sok. 2500. Nekem, elég. Meg az otthonra is. Remélem, csak felvesznek. Most már csak azt várom, a behívót. Falcsik Ferenc színesen kidolgozott tantervet, amelyben volt üzemlátogatás, kirándulás, közösség- formáló rendezvény is. — Felnőttként fogadtak bennünket és ezt éreztük a továbbiakban is az egy év során — erősítette meg Nagy Zsigmond. Pap Albert a vezetési ismeretek hasznát említette, s a politikai gazdaságfigyelmeztet Pap Albert. — A fiatalabb korosztálynak hiányosak a történelmi ismeretei, hogy ez változzon, mi is tehetünk érte — mondta Nagy Zsigmond. Az egy év hasznát majd az méri, hitelesíti, mit tudnak átadni belőle a környezetükben élőknek. (PG) Környezet- | védelem M ezőgazdasági nagyüzemeink állattartó telepein keletkező trágya szakszerű elhelyezése egyre nagyobb gondot jelent. A nem megfelelően tárolt szerves anyag szeny- nyezi környezetünket. Viszont kellő helyen és módon alkalmazva a talaj tápanyag-utánpótlását, s ezzel a termőképességét nagymértékben javítja. Sajnos, a trágya rossz tárolása és felhasználása jellemzi számos gazdaságunkat, azonban a tiszaberce- li Bessenyei Termelőszövetkezet változtatni akar a helyzeten. — Átlagosan 8 ezer sertés van telepünkön — közli Szilasi Ferenc elnök. — Naponta, mintegy 70 köbméter híg trágya keletkezik, aminek elhelyezése, le- bontódása a környezetvén delmi előírásoknak nem felel meg. Tavaly jelentős összegű pénzbírságot rótt ki ránk a vízügyi igazgatóság. Azt pedig nem nézhetjük tétlenül, hogy a nyereségünket ez minden évben megcsappantsa. ' — A Kelet-magyarországi Vízügyi Tervező Vállalat által szabadalmaztatott hígtrágya-kezelési technológiával megszüntethető — méghozzá az eddig ismert eljárások közül a legkedvezőbb beruházási költségge'l — magyarázza Balázs Mátyás a sertéstelep vezetője. — Érdekel ez minket: elkészítettük a kiviteli terveket. — A sertéstelepről zárt csatornán jut a trágya egy légnyomásosan működő átemelő berendezésbe. Onnan nyomócsövön haladva ér a nagy szűrőfelületű fázisbontóba, ahol a szilárd részt leválasztják. Az elfolyó híg lé egy csatornában a megfelelően kialakított tározóba (tórendszerbe) kerül, majd a kellő idő elteltével ismételten zárt rendszerben áramlik a 100 hektáros gyümölcsösbe, s az ott kiképzett nyílt csatornában (barázdákban) a talajba szivárog. A rendszer egész évben folyamatosan üzemel. Valószínűleg egy saját elképzelés szerint kialakított, s zeolit ásvány adagolásával működő derítőt is beiktatunk. De ennek helyességét előzetesen kísérletekkel ellenőrizzük. így talán még tisztább vizet nyerhetünk. A tervezők szerint az állat-egészségügyi szempontból kifogástalan, s ezzel együtt a kezelőszemélyzetre is veszélytelen módszerrel nagy mennyiségű műtrágya takarítható meg. De kofáéban is ügyeltek erre, hiszen tavaly 1,2 millió forint értéknyit helyettesítettek istállótrágyával. D ehát a berceliek eljutottak a megoldásig. Igaz az ismertetett terv megvalósítása nem megy máról holnapra, mert az 4—5 millió forintba kerül, de biztató lépésre szánták magukat, a mindannyiunkat veszélyeztető környezetszennyezési gondok megszüntetésében. Cs. Gy. .A modern körszövő gépek mellett -még megtalálhatók a síkszövő gépek is a nagyhalászt zsákgyárban. A 130 gép közöl műszakonként 10 gépen Balogh Józsefné dolgozik, és műszakonként 1480 méter zsák-' szövetet készít. (Jávor László felv.)
