Kelet-Magyarország, 1980. június (40. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-18 / 141. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. június 18. Megnyílt Prágában a KGST XXXIV. ülésszaka Csepel munkásgyülisen köszöntötte az űrpárost (Folytatás az 1. oldalról) bői egyaránt kitűnik, hogy — bár a korábbinál nehezebb feladatokat kellett megoldanunk — kommunista és munkáspártjaink vezetésével ismét előbbre jutottunk szocialista gazdaságaink építésében. Hogy ez így van, abban nemzeti erőfeszítéseink mellett semmivel sem pótolható fontos szerepet tölt be az a sokoldalú együttműködés, amelyet a KGST keretében valósítunk meg. — A beszámoló az elért eredmények méltatása mellett, igen helyesen, felhívja a figyelmet a még megoldatlan problémákra és rámutat az előttünk álló feladatokra is. Ez fontos és nélkülözhetetlen feltétele annak, hogy növelni tudjuk munkánk hatásfokát. — Véleményünk szerint a jelenleginél jóval több figyelmet kellene fordítani azoknak a lehetőségeknek a felkutatására is, amelyek hasznosításával eredményesebben tudjuk leküzdeni a mai nemzetközi és világgazdasági helyzetből eredő kedvezőtlen hatásokat. — Országunkban a korábbinál jóval nehezebb feltételek között ugyan, de magabiztos és szorgalmas építő- munka folyik. Ezt állapította meg a Magyar- Szocialista Munkáspárt ez év márciusában megtartott XII. kongresszusa is, amelynek határozatait egész népünk helyesléssel fogadta, s ezt a közelmúltban tartott országgyűlési és tanácsi választásokon szavazataival is megerősített. A kongresszus helyzetünk reális mérlegelése alapján úgy döntött, hogy a növekedés ütemét mérsékelve, a hangsúlyt a hatékonyság javítására, a gazdaságosabb termelési szerkezet kialakítására, meglevő erőforrásaink észszerűbb kihasználására helyezzük át. Ha nem ezt tesz- szük, nem tudjuk leküzdeni azokat a hátrányokat, amelyeket számunkra a megváltozott világgazdasági helyzet, különösen pedig az energia- és nyersanyagárak megtöbbszöröződése okozott, s amely megbontotta népgazdaságunk egyensúlyát. E helyzet megváltoztatásához alapvető érdekünk fűződik, ezért az egyensúly helyreállításának követelménye gyakorlati gazdaságpolitikánkban minden mást megelőz. — Az e célokat szolgáló fejlesztési politika támogatására a gazdaságirányítás eszköztárát, ezen belül árrendszerünket úgy módosítottuk, hogy a termelőegységek gyorsabban és közvetlenebbül érzékeljék a világgazdasági — különösen az anyag- és energiaárak változásából eredő — hatásokat. Gazdálkodó szervezeteink elé tudatosan igen szigorú követelményeket állítottunk. Sokkal inkább, mint bármikor, a jövedelmezőség növeléséhez, a teljesítmények javításához, közöttük a fejlesztéshez szükséges források biztosítását, valamint a személyi jövedelmek alakulását is. — Ezt a gazdaságpolitikát folytatva 1979-ben — és az idén eddig eltelt 5 hónapban — jelentősen előreléptünk a tőkés országokkal folytatott külkereskedelmünk mérleghiányának mérséklésében. Ez az exportképes termelés fokozása és a behozatal erős megszorítása mellett itt is csak úgy volt lehetség^, hogy a megtermelt nemzeti jövedelem belföldi felhasználását csökkentettük, a lakosság élet- színvonalát pedig lényegében az előző évi szinten tartottuk, és a közkiadások mérséklésére is számos takarékossági intézkedést vezettünk be. Pártunk nagyra értékeli, hogy népünk megértette, elfogadta és kész cselekvőén támogatni ezt a programot. — Céljaink elérésében saját erőfeszítéseink mellett a másik legfontosabb feltételnek a nemzetközi munka- megosztás — különösen a szocialista gazdasági integráció — további fejlesztését tartjuk. Magyarország kis ország. Gazdasága közepesen fejlett. Már önmagában ez is érthetővé teszi, hogy miért érintenek bennünket olyan érzékenyen a világgazdaság változásai. De a világgazdasági hatásokat erősítik az olyan strukturális adottságok is, mint például a viszonylagos energia- és nyersanyagszűke, amelyek miatt az egy főre számított külkereskedelmi forgalmunk a KGST-országok hasonló átlagának a háromszorosát teszi ki. Érthető ezért, ha nagy nyomatókkal hangsúlyozzuk, hogy számunkra meghatározó jelentősége van a Szovjetunióval és a többi KGST-országgal kialakított széles körű gazdasági kapcsolatok és együttműködés állandó és lehetőleg gyors ütemű továbbfejlesztésének. Mostani ülésszakunk fő feladatának is elsősorban azt tartjuk, hogy figyelmét azoknak a tartalékoknak feltárására és kihasználására összpontosítsa, amelyek együttműködésünk továbbfejlesztésében rejlenek. — Amikor gazdasági együttműködésünk időszerű és távlati fejlesztésének kérdéseit tárgyaljuk, nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a tőkés országok szélsőségesen reakciós körei az enyhülési folyamat visszafordítására törekedve élezték a nemzetközi helyzetet. Ez, valamint az, hogy egyes tőkés országok a szocialista országokkal szemben nyílt és burkolt diszkrimináció fokozásának útjára léptek, a gazdasági kapcsolatok terén eddig elért eredményeket is veszélyezteti. — A Varsói Szerződés tag- álmainak Politikai Tanácskozó Testületé májusi nyilatkozatának szellemében ez alkalommal is megerősítjük a Szovjetunióval és a többi testvéri szocialista országgal közös eltökéltségünket a nemzetközi enyhülés védelmére. A magunk részéről minden erőnkkel támogatjuk a politikai és katonai enyhülés folytatása érdekében tett erőfeAz MSZMP Központi Bizottságának meghívására kedden hazánkba érkezett Vasil Bilak Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága elnökségének tagja, a KB titkára. Kíséretében vannak Franti- sek Chlad, a KB nemzetközi osztályának helyettes vezetőszítéseket, a különböző társadalmi rendszerű országok közötti kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatok fenntartását és továbbfejlesztését. A KGST nemzetközi kapcsolatait tekintve, véleményünk szerint, nagyobb súlyt kell helyeznünk politikai és gazdasági együttműködésünk 'erősítésére a fejlődő országokkal, ezen belül különös figyelmet fordítva a szocialista irányba fejlődő országokkal való kapcsolataink szélesítésére. — Kérem, engedjék meg, hogy befejezésül a szocialista országok közötti gyümölcsöző együttműködésének arról a minket közelről érintő újabb ragyogó eredményről szóljak, amely az Interkoz- mosz-program keretében lehetővé tette, hogy a magyar nép fia, Farkas Bertalan — követve csehszlovák, NDK- beli, lengyel és bolgár elődeit — parancsnokával, Va- lerij Nyikolajevics Kubászov- val, a Szovjetunió kétszeres hősével sikeres űrrepülést hajthasson végre. Népünk tisztában van vele, és sohasem felejti el, hogy erre csak a Szovjetunió hatalmas tudományos és technikai eredményei alapján, önzetlen és internacionalista segítségével kerülhetett sor. Ez jutott kifejezésre abban a lelkes fogadtatásban is, amelyben az űrhajósokat és a velük egy üti érkezett szovjet barátainkat hétfőn a budapestiek százezrei részesítették. Lázár György ezután köszönetét mondott a közös űrrepülést lehetővé tevő Szovjetuniónak. A közös űrrepülés — mondotta befejezésül — tovább erősítette népünk hazafias és internacionalista érzelmeit, a Szovjetunió iránti tiszteletét, közös ügyünk, a szocializmus, a kommunizmus győzelmébe vetett hitét. A keddi plenáris tanácskozás további részében felszólaltak az ülésszakra megfigyelőként meghívott országok képviselői is. je és Jiri Divis, a KB nemzetközi osztályának munkatársa. A csehszlovák vendégeket a Ferihegyi repülőtéren Gye- nes András, az MSZMP KB titkára fogadta. Jelen volt Václav Moravec, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság magyarországi nagykövete. (Folytatás az 1. oldalról) részt az Interkozmosz szállóban. Bajnok Zsolt államtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke üdvözölte a kozmonautákat, majd Alekszej Jeliszejev mondott bevezetőt. Emlékeztetett arra, hogy két hete fejeződött be az első közös szovjet—magyar űrutazás, amely újabb fejezettel gazdagította a kozmosz kutatásának nemzetközi krónikáját. Az MTI tudósítójának kérdésére Alekszej Jeliszejv elmondta: két nap múlva végzik majd el a Magyarország területe fölött azokat a különleges fényképezéseket, erőforrás-kutatási és más vizsgálatokat, amelyek a szovjet —magyar űrutazás tudományos programjában szerepeltek, de a Szaljut—6 akkori pályája miatt nem kerülhetett rájuk sor. A Népszabadság tudósítójának kérdésére válaszolva Valerij Kubászov arról számolt be a többi között, hogy a vállalkozás eredményeinek feldolgozásához a szakértőknek időre van szükségük. A kísérletek közül kiemelte a technológiai vizsgálatok jelentőségét. Az Interferon- kísérlet fontos eredményeket hozhat a kozmikus biológia számára, a Balaton műszerrel végzett mérések pedig az űrhajósok munkatejesítmé- nyéről, pszichikai állapotáról nyújthatnak új adatokat. Farkas Bertalan azokat a vizsgálatokat méltatta, amelyeket a Diagnoszt elnevezésű műszer tett lehetővé, a repülés előtt és után, az űrhajósok életműködésének „feltérképezésére”. Hangsúlyozta: a magyar műszerek is kivétel nélkül jól működtek, lehetővé tették az eredményes munkát. A szovjet—magyar űrkutatási együttműködés jövőjéről szólva a magyar űrhajós a TASZSZ tudósítójának válaszolva rámutatott: az ember vezette űrhajóval végzett közös munka csak egy része a szocialista országok Interkoz- mosz-programja keretében megvalósuló együttműködésnek. A Szovjetunió Tudományos Akadémiája minden lehetőséget megad arra, hogy a magyar tudósok műszerei, berendezései továbbra is eljussanak a világűrbe, s remélhető, hogy a közös űrrepülések is folytatódnak majd. Az első szovjet—magyar űrpáros délután a Csepel Vas- és Fémművekbe látogatott. Valerij Kubászov és Farkas Bertalan társaságában volt az Alekszej Jeliszejev vezette szovjet küldöttség és Magyari Béla is. A vendégeket az üdvözlő feliratokkal, zászlókkal díszített gyáróriás pártbizottságának tanácsterme előtt Korom Mihály, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Czi- nege Lajos hadseregtábornok, honvédelmi miniszter, Kovács Antal, az MSZMP KB osztályvezetője, a Központi Bizottság tagjai fogadták. Ott volt Vlagyimir Pavlov is. A tanácsteremben Garai Vilmos vezérigazgató és Ernszt Antal, a KB tagja, a vasmű pártbizottságának első titkára beszélt az üzem munkájáról, egyik legnagyobb ipari fellegvárunk életéről. Tolmácsolták a Csepel Vas- és Fémművek kommunistáinak, minden csepeli dolgozónak őszinte, szívből jövő üdvözletét. A vendégek a házigazdák társaságában ezután üzemlátogatáson vettek részt. A nagy múltú üzemből a csepeli sportcsarnokba vezetett a vendégek útja. Itt — az MSZMP Budapesti Bizottságának és a Csepel Vas- és Fémművek pártbizottságának rendezésében — nagygyűlésen találkoztak a budapesti dolgozók képviselőivel, akik hosszan tartó tapssal köszöntötték őket. A magyar és a szovjet himnusz hangjai után Ernszt Antal nyitotta meg a nagygyűlést, majd Méhes Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a budapesti párt- bizottság első titkára mondott beszédet. Az MSZMP Budapesti Bizottsága nevében köszöntötte a nagygyűlés résztvevőit, a nagy múltú munkáskerület, Csepel dolgozóit, majd a többi között hangsúlyozta: — Elsőnek lenni valamiben, valakik között mindig nagyszerű dolog, és minél bátrabb úttörő vállalkozás koronája az elsőség, annál nagyobb dicsőség kíséri a tettet. A világűr meghódításáért folytatott tudományos küzdelem kolumbusza Jurij Gagarin volt. Valentyina Tyereskova a nők közül járt elsőként a kozmoszban. Az első űrsétát Alekszej Leonov tette meg, s ezután — a tudomány fejlődésének eredményeként — újabb és újabb elsők következtek. Most eljött az a pillanat, amikor az első magyar űrhajóst köszönthetjük, s a táblázaton, amely a kozmoszban jártak állam- polgárságát mutatja, hazánk, a Magyar Népköztársaság a hetedik helyen szerepel. — Azért lehet ilyen rangos helyünk az űrkutatásban és sok más területen is a világban, mert jelenünknek és jövőnknek az emberiség eddigi legnagyobb vállalkozását, a szocializmust válaszHazánkba érkezett Vasil Bilak 32. Fölálltam, a telefonhoz léptem, kikerestem a szálló számát. A túlfűtött szállodaszoba forró levegője a csontunkig átjárt a kinti szíjas szelek után. Magamhoz szorítottam, és most már inkább melegünk volt. Eloltottam a csillárt. csupán egyetlen olvasólámpa égett. S a sűrű, fülledt félhomályban szinte egyszerre kezdtünk vetkőzni. Aztán a kis lámpát is eloltottam; olyan sötétbe hulltunk, mint valaha régen, kilenc esztendeje, ott a hajdani almáskert zizegő fái alatt... Vadul, vadul ölelt, szinte magához láncolt. S mikor a testem megismerte megint a -testét, fölsírt, szájával a szájamba mart, úgy súgta: „Csak te maradtál meg nekem! Egyedül csak te!” Honnét van az embernek ereje ahhoz, hogy olyasmit csináljon, amit se teste, se lelke nem kíván? Mi ez: becsület? Kötelességtudat? Vagy inkább csak kényszer? Nekem is, vajon honnét volt erőm rá akkor este, ott a szálloda előtt, hogy Ákostól elbúcsúzzam és hazamenjek? Mit is beszélek, dehogy haza! Csak vissza, abba az áporo- dott levegőjű kriptába, abba a megaszalódott boldogtalanságba. amelyben akkor már hosszú idő óta éltem. Én édes istenem, hogy hová tettem én a szemem ezelőtt hat évvel, amikor Ákossal szakítottam? Hová a szívem? Hová az ép elmém? Persze, nem tudhattam én még azt akkor, hogy mi vár rám Ta- táréknál; mit is tud egy ti- zennyolc-tizenkilenc éves lány? Csak annyit, hogy menekülni akar otthonról. Hogy önálló akar lenni. Hogy unja az anyja szekatúráit, az apja zsarnokságát, részegeskedését, zsugoriságát. Hogy az öreg, ha kedve van rá, egy ültő helyében leereszt egy százast a torkán, de egy új harisnyanadrágért néha hetekig könyörögtet magának, pedig egy üveg bor árából kijönne ... A fiú meg olyanokat duruzsol a fülébe, hogy mellettem semmiben nem lesz hiányod, Juditkám, én addig nem is nősülök, amíg tisztességesen el nem tudom tartani a feleségem! Végeredményben a huszadik század harmadik harmadában élünk, több mint negyedszázaddal a háború befejezése után; teljesen korszerűtlen volna nyomorogni! — Minek tagadnám, hogy hatott rám ez az érvelés. Tizenkilenc éves korára egy mai lány ismeri már annyira az életet, hogy tudja: nem farsangi mulatság vár rá. amikor férjhez megy. Láttam én ott a telepen az idősebb évjáratú leányok életét, akik egy fellob- banás bódulatában férjhez szaladtak, meghúzták magukat a szüleik vagy a fiú Szülei lakásában, a legkisebb szobácskábán persze, aztán várták, hogy történjék velük valami... Hiszen lakást három gyermek alatt aligha ad a tanács — viszont hová szüljék meg azt a hármat? Egy szem háromszor négyméteres szobára? Marad tehát az egy gyerek, és a reménytelenség ... Egy öröklakáshoz százezrek kellenek, csak a beugróra, aztán a lakás berendezése, a televízió, boyler, mosógép, frizsider, porszívó... És mellette a férj folytonos zokogása a kocsi után ... Hogy ezeknek is van, azoknak is van. Csak neki kell megtagadnia magától, mert nyakába vette a családot, tehát az örökös lemondást... Egyszer leültem, hogy kiszámoljam: mennyi is kellene ahhoz, ha Ákossal össze akarnánk házasodni, s az életünket önállóan, külön lakásban szeretnénk elkezdeni. Ákos sikkor már dolgozott, kétezer-ötszáz forint körül keresett ; én még tanultam. Mindegy, jövőre én is keresek már, a kétezret hazahozom én is — így számoltam —, ez tehát évi ötvenezer forint kettőnknek. Szép pénz, ha csak élni kell belőle. De ha beruházkodni? S megint számoltam: egy öröklakásra legalább kétszázezer a beugró. A lakás berendezése ötvenezer, a villamosítás szintén ötven. Ez ösz- szesen háromszázezer. Azaz: hatévi teljes jövedelmünk. Jaja, de abból az évi ötvenezerből élnünk is kell ám, koszt, ruha, szórakozás. Mennyit tudunk így félretenni? Ha valamelyikünk szüleinél húzódunk meg átmenetileg, hát talán évi húszezret. Azaz: tizenöt év kellene hozzá, hogy az önálló lét feltételeit megteremtsük. De ha az első gyerek már korán megjön, és én gondozási segélyre megyek, a tizenötből könnyen lehet tizennyolc év is ... (Folytatjuk) tottuk, s azért is mert olyan szövetségeseink vannak, mint a Szovjetunió, a szocialista országok népei. Az első magyar űrhajós a „Szojuzon” tehát a „Szövetség” nevű űrhajón tette meg útját a világűrben. — Köszönjük a Szovjetunió, a szocialista országok tudósainak, szakembereinek mindazt, amivel a magyar űrhajós munkáját segítették. Tisztelettel gondolunk azokra a magyar szakemberekre is, akik a tudományos program előkészítésének részesei voltak, és nehéz feladatukat nemzetközileg is elismert színvonalon oldották meg. — 1980. május 26-a piros betűs nap lesz a magyar tudományos élet történetében. Büszkeségünk arra a nemes alapra épül, amit a szovjet— magyar barátság és testvéri szövetség a szocializmust építő magyar népnek, egész társadalmi haladásunk szempontjából jelent. Ugyanakkor az a meggyőződés is éltetője, hogy olyan űrprogram meg» valósításának a részesei vagyunk, amely a békét, az életet, az egész emberiség érdekeit szolgálja. Ezután Valerij Kubászov lépett a mikrofonhoz. Megemlékezett a Vörös Csepel munkásmozgalmánák dicső tetteiről, majd méltatta a csepeli kommunisták kezdeményezésére a Nagy Október 60. évfordulója tiszteletére kibontakozott, nemzetközi méretűvé vált szocialista munkaverseny jelentőségét. Ez nagy visszhangra talált a Szovjetunióban és a többi szocialista országban is — mondotta. A csepeliek kezdeményezését az internacionalizmus nagyszerű példájaként fogadták a szovjet emberek. Ugyancsak a magyar és a szovjet nép internacionalista összefogása jutott kifejezésre a közösen végrehajtott űrrepülésben, amelynek sikeréhez jelentősen hozzájárult a magyar munkások, mérnökök, tudósok, a tudomány különböző területein működő szakemberek segítsége is. A szovjet kozmonauta felszólalása után Farkas Bertalan üdvözölte a nagygyűlés résztvevőit. Őszinte örömét fejezte ki, hogy a kozmoszból visszatérve a nagy múltú munkáskerületbe, Csepelre látogathatott. Fölelevenítette a csillagvárosi élményeket, szólt az űrutazás során végrehajtott programokról, majd hangsúlyozta: az együttes munkában tovább mélyült az az őszinte, igaz, testvéri barátság, amely a magyar és a szovjet nép kapcsolatait jellemzi. Ezután kiemelte: erőnket megsokszorozta annak tudata, hogy amit teszünk, azt az emberiségért tesszük. Munkánk célja az volt, hogy tovább gyarapítsuk a Földünk lakói életfeltételeinek bővítését szolgáló tudományos kutatás eredményeit. Az Interkozmosz-program a szocialista országok közös, nagy jelentőségű tudományos vállalkozása, amely a világűr megismerésére és az űrkutatás békés felhasználására irányul. A beszédeket sűrűn szakította meg a lelkes taps, a nagygyűlés — Ernszt Antal zárszavai után — az Interna- cionálé hangjaival ért véget. A vendégek gépkocsiba ültek, majd a munkáskerület határán megtekintették a csepeli szikratávíró állomás emlékművét. Ezt követően Valerij Kubászov, Farkas Bertalan, Alekszej Jeliszejev és Magyari Béla az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport parancsnokságára látogatott. Az űrhajósok ünnepi gyűlésen találkoztak a hadseregcsoport tisztikarának és sorkatonai állományának képviselőivel, beszámoltak az űrkísérlet során szerzett tapasztalataikról, élményeikről. Farkas Bertalant és Valerij Kubászovot az alakulat katonáinak alkotásával, Szojuz— Szaljut űrkomplexum makettjével és az űrutazásról készült domborművel ajándékozták meg. Tarnak; Másfél SZOBci — Regény — összkomfort
