Kelet-Magyarország, 1980. június (40. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-17 / 140. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. június 17. Szolgálat B elpolitikai életünk kiemelkedő eseményére került sor június 8-án: a tanácsrendszer létrehozása óta nyolcadik alkalommal járultunk az urnákhoz, hogy országgyűlési képviselőket és tanácstagokat válasz- szunk. Demonstráció volt e választás a párt kipróbált, az egész nép egyetértésével találkozó politikája mellett. Bizalmat, nemzeti egységet, elismerést jeleztek szavazataink elért eredményeinkért, a tanácsi testületekben dolgozók felelősségteljes munkájáért, egyben útravalóul is szolgáltak az új és újjáválasztott tanácstagok számára. Már a választást megelőző jelölő gyűléseken elhangzott felszólalásokból kicsendült: a helyi eredmények nem feledtetik a tennivalókat, a megoldásra váró feladatokat. Erről árulkodott az öt és fél ezret meghaladó közérdekű javaslat, a kétezer-háromszáznál több közérdekű bejelentés, amelyek megvalósítása az újjáalakuló tanácsok feladata lesz: *n>t Ma Mátészalkán, holnap Kisvárdán, Nyírbátorban, Fehérgyarmaton és Vásá- rosnaményban, pénteken Nyíregyházán tartják alakuló üléseiket az új tanácsok, s ezekben a napokban kerül sor e politikai jelentőségű eseményre a nagyközségekben, a kisebb településeken egyaránt. 4661 tanácstag tesz ünnepélyes esküt arra, hogy közéleti munkája során teljes odaadással szolgálja azt a közösséget, amelyik képviseletével felruházta. Szolgálatot, a legnemesebb célok szolgálatát jelenti- minden tanácstag» f számára választókerülí lakóinak bizalma, s a: hogy értük és velük együtt kell ezután dolgozni pártunk XII. kongresszusa határozatainak helyi megvalósításáért, ötödik ötéves tervünk céljainak valóra váltásáért, a következő tervidőszak megalapozott előkészítéséért, majd a kitűzött célok megvalósításáért. D alán közhelynek hangzik, de így igaz: a tanácsok előtt álló feladatok végrehajtásában egyre nagyobb szerepük van és lesz a tanácstagoknak, akiknek munkájuk- .hoz nagy .erőt és társadalmi háttérét ad választóik bizalma, az, amit mind a jelölő gyűléseken, mind a választáskor kifejezésre juttattak: a közös célok megvalósítására irányuló tenniakarás. (b. j.) Oj helyén nyílt meg a napokban Nyíregyházán a Széchenyi utcán az iparcikk barkács boltja, mely bő választékkal fogadja a vásárlókat. (Jávor László felv.) A kánikula egy napja Á naményi „aranypart11 öröme és ürömé Június 15. Vasárnap. Árnyékban harminc fok. Száznál több gépkocsi, itöbb ezer ember a vásárosnamény- gergelyiugornyai Tisza-par- ton. Az Áfész étteremben terített asztalok, forgalom a kölcsönzőben, sorbanállók a lángossűtő előtt. Olyan ez a part, hogy a jókedv jó időben természetes. Mondják rá azt is, a messziről érkezők, hogy az áfész aranypartja. Nos, két héttel azelőtt ugyanitt, ahol most ebédelni ülnek le, a Tisza folyt. Egy héttel ezelőtt a Tisza éppen csak visszahúzódott a medrébe, tenyérnyi vastagságban a sár borított mindent. Ez az aranypart örök bizonytalanság, a szolgáltatások biztosítóinak örök kockázat és nagyon sokszor bizony ráfizetés. Májusban hiába nyitott az étterem, hiába nyitott volna a kölcsönző. Csak az építkezők fáztak a parton. Májusra hiába takarította el társadalmi munkában áfészes fiatalok kis serege a partot, hiába költöttek súlyos ezreket fertőtlenítésre, renoválásra, egy hónap eltelt kárral, aztán azt is újna kellett szervezni, tenni, amit addig tettek, hiszen az ár után kezdődött minden élőiről. A kánikulai vasárnap vidám élvezőinek írom: a jókedvünk fedezete ebben az esetben a jókedvünkért való felelősség vállalása, láttam, ott voltam, tudom, egyféle emberi helytállás is. A takarítók, a part sarával megküzdő árut szállító gépkocsik vezetői, az ellátást szervezők figyelme vált vasárnapra észrevehetetlenné. És mert azzá vált, nem csorbult bosszúságokkal a nyárhoz, parthoz, aranyhomokhoz, a fiataloknak vakációhoz illő jókedve sem. Szolgáltatásnak érezzük — mondta erről az áfész elnöke. Készen kell lennünk, mert jönnek, mondták ,a házigazdák, és három nap jobb idő még a szúnyogirtást is lehetővé tette. Aztán vasárnap lett és jött a vendég, aztán hétfő, és már megint nem sütött a nap. a kockázat változatlanul igaz. Elmaradt haszonért a köszönet nem pótlás, de ezt a kö szönömöt csak ki kell mondani, hiszen megyénk egyik legszebb helye az a part, és sókan távolról, sokan az országhatáron túlról jöttek már az első vasárnapon. A házi gazdák dicsérete is, hogy visszajönnek. Bartha Gábor Nem gond már az edények mosogatása a fehérgyarmati Móricz Zsigmond kollégium 650 adagos konyháján. A képen Siket Józsefné a nemrég üzembe helyezett géppel mosogat. (Molnár Károly felvétele) Betegségi biztosítás — turistáknak Az európai tőkés országokkal — néhány kivételtől eltekintve — Magyarországnak nincs szociálpolitikai, illetve kétoldalú egészségügyi ellátásra vonatkozó államközi szerződése. A biztosító ezért vezette be az ún. betegségbaleset- és poggyászbiztosítást. A szerződésben az intézet vállalja, hogy a külföldön sürgős orvosi ellátásra vagy kórházi ápolásra szoruló magyar állampolgárok helyett az orvosnak, kórháznak, gyógyszertárnak az illető ország pénznemében megtéríti a felmerült költséget. A szerződés megkötésekor a biztosító vagy az utazási iroda névre szólóan kiállítja az öt nyelvű ,,Betegségi Biztosítási Igazolvány”-t, melynek szövege tartalmazza az Állami Biztosító kezességvállalását. A biztosító kéri ügyfeleit, hogy minden olyan esetben, amikor külföldön kezelőorvoshoz fordulnak vagy kórházi ápolást vesznek igénybe, lehetőség szerint előtte tanácsért, felvilágosításért forduljanak a magyar külképviseleti szervekhez. Ha a kezelés előre láthatóan többe kerül 1000 US dollárnál, az Állami Biztosító csak a külképviseletnek tett előzetes bejelentés után fizeti ki a számlát. A biztosítás díja egy napra 5 forint és legkevesebb 10 napra, de maximum egyéves időtartamra lehet megkötni az Állami Biztosító bármely hálózati egységénél, az utazási irodáknál, az autóklubnál és az idegenforgalmi szerveknél. A szerződés díjmentesen kiterjed a biztosítottal együtt utazó és annak útlevelében szereplő gyermekekre is. Megjegyezzük még, hogy a betegségbiztosítás mellett ez a szerződés maximum 100 ezer forint összeghatárig balesetbiztosítást és 12 ezer forint keretösszegen belül poggyászbiztosítást is nyújt. A szocialista országokba utazók a napi 3 forintos díjú baleset- és poggyászbiztosítást vehetik igénybe. (Az ingyenes orvosi és kórházi kezelést sürgős szükség esetén államközi szerződések szabályozzák.) E biztosítás alapján napi 3 forintos díjért 100 ezer forintig terjedő balesetbiztosításban részesülhetnek a turisták és 12 ezer forintig térülnek meg ruha- és poggyászkáraik. Ez a biztosítás 1 személyre kétszeresen is megköthető napi 6 forintért. Ittas járművezetőket ítéltek el A baleseti statisztikák évek óta figyelmeztetnek, hogy valamilyen formában minden negyedik balesethez köze van az alkoholnak. Az ittas vezetők elleni hajsza évek óta tart, a büntetések is egyre súlyosabbak lesznek, a helyzet azonban jószerint változatlan, s különösen sok az ittasan motorra, kismotorra ülők száma. Gál Sándor 21 éves nyírbátori lakos szilveszter előtt egy nappal ült ittasan kismotorjára, de nem sokáig vezethetett, mert igazolták és kiderült róla, hogy ivott. A bíróság 3000 forint pénzbüntetést szabott ki rá és egy évre eltiltotta a járművezetéstől. Kövér Ferenc 21 éves nyír- császári lakos január 26-án motorozott be falujából Nyírbátorba, s amikor igazoltatták, majdnem teljesen részeg volt. Büntetése 3600 forint lett és őt is egy évre tiltották el a járművezetéstől. Cziffra Mihály 20 éves kis- várdai lakos súlyosabb büntetést kapott, igaz, őt már kétszer .is megbüntették ittas vezetésért. A január 9-i ittas motorozás most 4000 forintjába került, a járművezetéstől pedig 1 évre és három hónapra tiltották el. Juhász Miklós 31 éves nyírpilisi lakos karácsonykor motorozott Bátorliget és Üjtanya között részegen. A feljelentés alapján a bíróság 5000 forint pénzbüntetésre ítélte és 2 évre eltiltotta a járművezetéstől. Valamennyi ítélet jogerős. Induló sorozat első darabjáról írni csaknem épp olyan, mintha a sorozaton kívüli adásról lenne szó. Azonban az első darabból legfeljebb az egész vállalkozás szándékolt profiljára lehet következtetni. A Legszemélyesebb közügyeim címmel a múlt héten elkezdett sorozat első darabja igazolta a műsorújságban megjelent beharangozó írásban ígért szándékot: nehéz embereket, megszállottakat akarnak bemutatni, olyanokat, akik mindent megtesznek az általuk jónak tartott elképzelésük megvalósításáért. Azért mert megingathatatlanul hisznek az igazukban. A Kecskeméten élő Ybl- dijas építészről, Kerényi Józsefről szólt az első adás. Hortobágyi Éva szerkesztőriporter úgy kérdezett, úgy vezette a beszélgetéseket: semmi kétség nem maradt a nézőben afelől: Kerényi nagyon tehetséges és mind a szakmai elgondolásaihoz, mind művészi elveihez makacsul ragaszkodó ember. Mindezt Várszegi Károly operatőr képei nagyon jól hangsúlyozták. S az egész műsorban mégsem csak annak bemutatása volt izgalmas, hogy Kerényi József ilyen. Legalább ugyanolyan érdekesnek számított a néző szgmára az az általa tett (tehető) felfedezés, levonható és általánosítható következtetés, hogy esztétikai következetesség, olykor makacsság nélkül a művész nem csak egy-egy tervét Nem szűnő figyelem és nem szűnő gond a társadalom, az állam részéről. A nyugdíjasok, az idősebbek ügyének ezek a jellemzői a valóságos gondoskodáson kívül. Sokat tett és tesz államunk az idősebbekért, de a témáról szóló múlt heti Sajtókonferenciából is kitűnt: még mindig nem tett, nem tehetett eleget ahhoz, hogy ne legyenek súlyosabb gondok is a kisebbek mellett. Az anyagi és egyéb gondok közül számosat előhoztak a műsorban elhangzott kérdések, ezekre őszinte válaszokat hallhattunk. Nem az ilyen bajokat akarom tovább sorolni. Inkább azt a műsorban is említett, megrovó hangsúllyal szóvá tett téves szemléletet állítanám az e műsorról írandó ismertetés középpontjába, hogy állítólag a fiatal, munkaképes korú, az aktív nemzedékek tartják el a nyugdíjasokat, az időseket. Nem vagyok közgazdász, de annyit magam is tudok erről, mint bárki más. Azt ugyanis, hogy az öyegek, a mostani nyugdíjasok aktív, munkaképes életkorukban a saját maguk és a családjuk fenntartásához, a munkaerő — mindkét értelemben vett — újratermeléséhez szükségeseken kívül a sokszorosát termelték meg a társadalom részére, a nemzeti jövedelem gyarapítására. Amit jogos — bár igen sok esetben szerény — nyugdíjként, járadékként élveznek hátralevő éveikben, az csak elenyésző töredéke annak, amit annak idején a nemzeti jövedelemhez, vagyonhoz ők maguk munkájuk eredményeként hozzáadtak. A mai nyugdíjasok becsülettel végzett egykori munkája is benne van a fejlődésben, a mára elért eredményekben. Méltánytalanság tehát azt emlegetni, hogy a fiatalok tartják el az öregeket, termelik meg az idősek nyugdíját. Megtermelték már azt ők maguk a ma működő és hasznot, jövedelmet hozó gyárak, üzemek, termelőszövetkezetek létrehozásával, fejlesztésével. Ezért igyekszik az állam a lehetőségekhez képest mindent megtenni az idősebbekért. A megnyugtató megoldás azonban meghaladja ezeket a lehetőségeket, és ez még nagyon sokáig így lesz. S nem elsősorban az anyagiak miatt. A társadalom, a különféle közösségek figyelme és segítsége nélkül az állam nem tudja megoldani, csökkenteni a gondokat A jó szó, az emberséges törődés, a magány enyhítése, oldása, a családhoz tartozás tudata-érzése, s ugyanakkor a függetlenség megőrzése sokszor többet ér, mint a legragyogóbban felszerelt szociális otthon által nyújtott kényelem. Ezt is szinte mindenki tudja, és mégsem eszerint cselekszünk sokszor. Jó példákat emlegettek a műsorban, de ezek, ha szaporodnak is az utóbbi években, még mindig csak példaszámba vehetők inkább, semmint széles körű; mindennapi gyakorlatként. Seregi István "képerwyőBTÍiii nem tudná megvalósítani, de egyéni karaktere sem alakulhatna ki, nem lehetne ars poétikája, nem hozna létre életművet. Mivel pedig ebben a most indult sorozatban feltehetőleg nemcsSk művészekről készítenek majd portrét, hanem az élet, a munka más területein alkotó emberekről is, már most nyilvánvaló, hogy ezekkel a példákkal az élet minden szektorában a jó ügy érdekében szükséges következetességre, jó értelemben vett makacsságra, töretlen akarásra hívják fel a figyelmet. S még valamire: arra, hogy nemcsak a művészi elképzeléseket kell a realitásokkal összeegyeztetni, hanem az irányítás hierarchiájában a belátó, a bizalomra épülő — és ugyancsak reális — nagyvonalúságot kell érvényre juttatni. Ez egyébként ugyancsak érvényes az élet minden más területére is. Éppen az imént írtam, hogy az első darabról nem szabad az egész sorozatra előre következtetni, ezért az oly régóta várt új Mézga- filmek — Vakáción a Méz- ga család — következő darabjait nagyobb izgalommal várjuk, mint eddig, mert a vasárnap délután vetített elsőben volt ugyan „jókora” csattanó (amit jó előre lehetett sejteni!), de bizony itt Mézgáétk mintha saját formájukon alul szerepeltek volna. Reméljük, „leküzdik ámpalázukat” a következő epizódokban..
