Kelet-Magyarország, 1980. június (40. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-15 / 139. szám
VASÁRNAPI MELLÉKLET 1980 június 15. © Akik itt éltek, elhagyták a múltat. A 80 éves Macz Pali bácsi mondja: amíg bírok, dolgozom. Hazafelé A z öregember kalapot emelve üdvözli az idegent. Ritka pillanat: ismeretlent így köszönteni ma már falun is elvétve divat. A kapunál középkorú férfi áll. Látja, hogy a fényképezőgép lencséje a kútgémre, a zsúpfedeles melléképületre irányul. — Csak a rosszat, mindig csak a rosszat — dohogja —, csak ezt tudják írni Penészlekről. Én húsz évet dolgoztam Miskolcon, Diósgyőrben — a városközpontban ennél különbet is láttam. Pesten van a fiam, autó-motor szerelő, a múltkor is mondja nekem: „Apu, én nem merem megmondani, honnét való vagyok.” Megmondom, ahogy volt. Az emberek nem fordítottak gondot a lakásra, inkább a földet vették. Most már a lakásra is’fordítják a tehetséget. Mostanában vagy ötven lakás épült. Aztán van itt jószág. Ha kijönne a csordára, meglátná, hétszáz- nyolcszáz állat legel. Megint a fényképezőgépre néz. — Legyen már rajta az új ház sarka is — mondja, aztán a zsúpfedél felé fordul. — Nemrég égett le a házam, újat kellett építenem, de amint egy kis pénzem lesz, ledobom a zsuppot és hullámpalát teszek helyette. Megyünk az utcán. A régi falukép még kísért, de sok az új ház is. A friss építmények, a felújított régi házak sem vetekedhetnék még más falvak házaival. De a legfontosabb talán mégis csak az, hogy vannak. És egyre több akad belőlük, jelezvén, hogy növekszik az igény; nem elég csupán a négy fal, s a fedél a fejük felett. A párttitkár meséli, kapnak még ma is leveleket olyanoktól, akiknek csak most került a kezébe az évtized előtti állapotokat rögzítő riport. Jószándékú emberek kínálják segítségüket, abban a hitben élvén, hogy az állóvizet semmi sem borzolta fel. Kár lenne azt állítani, hogy hullámokat kavaró szél veri fel a penészleki csendet. Ennél csak azt vélni lenne nagyobb hiba, hogy semmi sem történt. És, — hiszünk benne —, ez csak, a kezdet, fid üst Többét is lehetne épfté1- ni — mondja a párttitkár —, csakhát az emberek közül sokan ülnek a pénzükön. Tetemes összegeket rejtegetnek a takarékban, otthon. Holt tőkék porosodnak. Az évtizeddel ezelőtti gyerekek felcseperedtek, de ők, még abból a faluból sarjadtak. A játszótéren újfajta gyerekhad zsibong. Tiszták és ápoltak. Az ókori görög bölcs mondta: kétszer ugyanabba a folyóba senki sem léphet. Az állóvízből lassú ballagású folyó lett. Mert tudni kell: minden változik Penészleken is. Szöveg: Speidl Zoltán Kép: Gaál Béla Oj kövesút az iskola felé. Nekik talán csak mese a múlt. Magyaróra az 5. osztályban. Játszani jó! Penészlek 1080 Az ABC nemrég épült.
