Kelet-Magyarország, 1980. június (40. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-15 / 139. szám

KH VASÁRNAPI mellékút

Mi ijság a rádióban?

VÁLASZOL: HASKÓ JÓZSEF, A MAGYAR RÁDIÓ NYÍREGYHÁZI STÚDIÓJÁNAK ZENEI SZERKESZTŐJE

A stúdió zenei részlegében padlótól mennyezetig érő polcok, katonás rendben sorakoznak rajtuk a magnókazetták, a lemezek. Az ajtó mellett vágóasztal, lemezjátszó, a zenei részleg lelke: értéke jóval több mint félmillió forint. Az asztalon levelek tömkelegé, a hallgatók kéréseit, javaslatait, észrevételeit tartalmazzák.

— Hány levelet kap havonta a zenei szerkesztő, s általában mit tartalmaznak?

— Átlagban 8—900 levelet havonta, de nem ritka az

SZÖVŐLÁNYOK DEMECSERBEN

A valóságot álmodják

szült, s most szövőnő. Eléggé kacskaringós a pálya, pedig még csak 18 éves, de Ibolya nem az a típus, aki könnyen lemond álmairól. Ma sem adta fel teljesen, reménykedik, egyszer talán valóban boltos lesz.

— Ha már az ember eltervezett valamit, ne hagyja, hogy minden másként alakuljon — vélekedik. — Pát- roha mellett, egy kis tanyán nőttem fel, anyám boltos volt, mindig körülötte sündörögtem. Sajnos, nem vettek fel a szakmunkásképzőbe, viszont a női szabóságot én hagytam ott két év után. A demecseri gyár volt hozzánk a legközelebb, idejöttem. S nem bántam meg. Itt azért nem vagyok egy helyhez kötve, s jóval több a szabad időm is. Ki is használom ezt. Gyakran járok diszkóba, bálba. kirándulni, focizni. A pátrohai^ nőir futballcsapat kapusa vagyok ugyanis, s részt veszünk minden tornán. Látja, azt nagyon szeretném, ha lenne a női futballistáknak is bajnokság. S jó volna egy motor is, könnyebben mozoghatnék.

— Merre menne vele?

— Fel a hegyekbe, meg Pécsre, Tihanyba. Butaság talán, de úgy tervezem, hogy majd Pécsen élek. Hogy mit szeretek azon a városon? Nem tudom. De ott akarok élni. A munkán kívül én fontosnak tartom azt is, hogy szabad idejében is jól érezze magát az ember. Színház, mozi, presszó, ez is hozzátartozik az élethez.

//Nagy lakodalmat tervezek..."

Molnár Katalin beszélgető- társaim közül a legfiatalabb, 17 éves, s ugyanazt az utat járta végig, mint demecseri barátnői közül oly sokan. Munkája, de tervei, álmai is hasonlóak az előtte szólókéhoz. Neki már a vőlegényéről sem szabad ábrándozni, hosszú ideje jár együtt egy kéki fiúval, aki szintén a gyárban dolgozik.

— Az esküvőről azért még korai lenne beszélni, bár nem tagadom, gyakran jár körülötte a gondolatom. Hagyományos, nagy lakodalmat tervezek, meg egy szép, elegáns menyasszonyi ruhát. Lehet, hogy szegényesnek tűnnek ezek az álmok, de ez foglalkoztat most a legjobban. Meg persze a jövendő család, a leendő gyerekek. Azt hiszem, ez sokunknak így természetes.

Négy nő, négy élet. Négy textilmunkás, s négyszer sok álom. Egyszerű, tisztességes álmok.

Farkas Istvánná

Hegedűs Ibolya

Molnár Katalin

olyan hónap sem, amikor jóval ezer fölött kapunk. A legtöbben természetesen különböző számokat, dalokat kémek, de gyakran előfordul, hogy egy-egy jelentősebb zenei eseményre hívják fel a figyelmünket, vagy valamelyik tehetséges embert mutatnak be a levélírók.

— Mi a zenei szerkesztő legfontosabb feladata?

— Én a hallgatók zenei ízlésének formálását tartom a legfontosabbnak. Ez az általános cél, ezen belül vannak a napi feladatok. Ránk vár többek között a prózai mű; sorok zenei összekötése, s az önálló műsorok összeállítása. Ilyen például a három hetente jelentkező Zenei Hónaptár, amelyben Szabolcs- Szatmár és Hajdú-Bihar jelentősebb zenei eseményeire térünk vissza. Minden hétfőn sugározzuk a tánczenei kívánságműsort, csütörtökönként pedig a Kérni mindent szabad című adással jelentkezünk. Péntekenként mutatjuk be a legjobb lemezeket, hathetenként pedig a környék zeneiskoláit.

— Melyik a legnépszerűbb műsor?

— A levelek alapján ítélve a tánczenei kívánságműsor, s a slágerlista.

— Ezt a listát most ki vezeti?

— A magyarok közül a Piramis, a külföldiek közül pedig még mindig a Boney M. és az Eruption együttes. Az énekesek között most a francia Plastic Bertrand és az

NSZK-ban Amanda Lear. Különösen a francia fiú népszerű, éppen a napokban jártam Lengyelországban, ott is pillanatok alatt elkapkodták a lemezeit. Szerencsére nekem még jutott belőle egy.

— A zenetár milyen választékot nyújt?

— Jelenleg 1608 kis- és nagylemezünk van, valamint több mint 5600 magnótekercsünk. Ezeken úgy 7000 körüli vers, dal és különféle zeneszámok találhatók; van közöttük háromperces táncdal, de félórás komolyzenei mű is. Csajkovszkij B-moll zongoraversenye — nemrég mutattuk be — például 38 perces.

— Ha valahol sláger szü^> letik, mennyi idő után hallható az a nyíregyházi rádióban?

— Ha a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat is kiadja, azonnal. A külföldi lemezekkel már más a helyzet, de ha a Magyar Rádió megszerzi az engedélyt, szintén napok alatt.

— Sokak véleménye szerint kevés népzenét sugároztok.

— A hozzánk érkező levelek nem ezt mutatják. Igyekszünk minél több, a környéken élő, s színvonalas műsort produkáló népzenei együttest bemutatni. Sajnos az az igazság, kevés van belőlük. S nekünk elsősorban az a feladatunk, hogy a szabolcsi, bihari tehetséges embereknek adjunk bemutatkozási lehetőséget.

— Von olyan kérés, amit nem teljesítettek?

— Képtelenség minden

igényt kielégtíeni, bár annak is örülünk, ha látjuk, hogy a levelet például külföldön, vagy mondjuk Békésben vagy Borsodban adták fel. Azt mutatják ezek. hogy nemcsak a két megye lakossága hallgatja szívesen műsorainkat. ;jjj,

— Mi most a stúdió legfontosabb terve?

— Egy olyan koncertterem, ahol tisztességes felvételeket lehet készíteni.

BESZÉLNEK RÓLA

A 25 éves ágazatvezető

Huszonöt évvel ezelőtt Székelyben született, s az általános iskola elvégzése után Sátoraljaújhelyen levelező tagozaton tanulta meg a kertész szakmát. Közben az Apagyi Állami Gazdaságban, majd a székelyi termelőszövetkezetben dolgozott, és először — 1973-ban — munkacsapatvezető lett, később kertészeti ágazatvezetőnek nevezték ki. Egy éve nősült, s beszélgetésünket megelőző napon született fia, Csaba. Röviden ennyi Sipos Bélának, a székelyi Búzakalász Termelőszövetkezet fiatal szakemberének életrajza.

— Kisvárdán látta meg a napvilágot a fiam tegnap este — újságolja a boldog apa. — ötven centivel és több mint három 'kilogrammal született. Érheti ennél nagyobb öröm az embert!? A szövetkezetben azt mondják a kollégák tréfásan, hogy kilógok a sorból, mert mindenkinek lánya van, csak nekem lett fiam.

Az élet természetesen nem áll meg, a munka nem tűr halasztást. Sipos Béla is a kórházból egyenesen a termelőszövetkezetbe jött, várta a megkezdett feladat.

— A palántákat már kiültettük — mondja, — most pedig előkészítjük a fóliasátrakat másodlagos hasznosításra. A paprika, a káposzta után dinnyét hajtatunk.

Alig huszonöt esztendős, máris felelős beosztásban dolgozik. Olyan emberek vannak most a „keze alatt”, akiket gyerekkorától ismer, tisztel.

— Munkacsapatvezetőként fiatalokkal dolgoztam együtt. Nem volt problémánk, jól

megértettük egymást. Ágazatvezetőként már szélesedett a terület, többen dolgozunk a kertészetben, s főleg nők. Azt mondhatom, igazán semmi gondom, mert mindenki tudja, ismeri a feladatát. Úgy érzem nem az életkor a lényeges, sokkal fontosabb a hozzáértés, az emberekkel való törődés, a bánásmód. Szeretem a jelenlegi beosztásomat, s látom bíznak bennem az emberek.

Béla hét éve dolgozik a Búzakalász Termelőszövetkezetben, ez önmagában már minősít is. Hacsak azt vesz- szük, hogy másodszor választották a szövetkezetben vezetőségi tagnak, tagja a pártvezetőségnek és a Hazafias Népfront községi bizottságának is, nem kis dolog. Ezen teendőit pedig úgy látja el, hogy Demecserből jár naponta dolgozni, mivel a felesége odavaló, s így ott laknak.

— Fiatal vagyok, szeretnék továbbtanulni, megszerezni a felsőfokú képzettséget. Ezt jól tudnám kamatoztatni a mindennapi munkámban. Feleségem Demecserben gyógyszerész asszisztens. A munka mellett igyekszünk hasznosan eltölteni a szabad időnket. Habár most Csaba igazán leköt majd bennünket, de remélem jut időnk a kikapcsolódásra.

1980! június 15. Q

Miről álmodnak a szövőnők? — járt a fejemben, mikor beléptem a Magyar Gyapjúfonó- és Szövőgyár demecseri gyárának kapuján. Szerelemről, pénzről, karrierről? Bálint Árpádnak, az üzemi KISZ-bizottság titkárának vezetésével indultunk el a csarnokokban. Válasszak én, kiket akarok kérdezni — mondta ő. A fonodában halkan duruzsoltak a gépek, a szövődében azonban dobhártyát szaggató volt a zaj.

Molnár Borbálával, Farkas Istvánnével, Hegedűs Ibolyával, és Molnár Katalinnal az üzemi könyvtárban telepedtünk le. ahol mégiscsak kisebb volt a hangzavar. Miről álmodnak a szövőnők? — kérdeztem, ám a nők rögtön helyreigazítottak: a gyárban nemcsak szövőnők dolgoznak. Molnár Borbála például kivarró. Farkasné pedig munkamódszer-átadó. Mondjam inkább úgy, hogy textilmunkások.

„A tényekben hiszek..."

Borbála 19 éves, s bármi hihetetlennek tűnik, az alapító tagok közé tartozik. Nyolcadik osztályos volt itt Demecserben, mikor hallotta, új gyár indul a faluban, s ide jelentkezett. Gyermekfejjel, alig 15 évesen kóstolt a könnyűipar nem is olyan könnyű mesterségeinek egyikébe, ám mint szavaiból kiderül. nem bánta meg választását. S amiről akkoriban álmodni sem mert, ma már a gyár egyik legmegbízhatóbb munkása. Kivarró lett, ami az egész munkafolyamat talán legkényesebb területe.

— Az az igazság, a kifeszített szövet fölött nagyon kevés idő jut az álmodozásra, — mondja. — Ráadásul én nem is vagyok az a túlságosan ábrándozó típus. Lehet, hogy furcsán hangzik egy 19 éves lány szájából, de én a tényekben hiszek, s igyekszem józanul nézni mindent. Legnagyobb álmom, hogy megbecsült munkás legyek, megvalósult. A többi már nagyon hétköznapi álom. Évente például 18 nap szabadságom van, ennek nagy részét tavaly otthon kapálással töltöttem. Tudomásul vettem, hogy édesanyámnak segíteni kell, de az idén már nem így lesz. A szabadságom egy részét az idén valóban pihenéssel akarom eltölteni. Tehát ez nem álom, ez terv.

— Titkolt vágyak...?

— Nincsenek titkolt vágyaim. Olyan álmaim vannak, amiknek az alapját én igyekszem megteremteni. Csak egy példát említek. Havonta 2500—2600 forint a fizetésem, ennek több mint a felét takarékba teszem. A házaséletet ugyanis úgy akarom megkezdeni, hogy legyen egy kis pénzünk a legszükségesebb dolgokra. Sajnos édesapám már meghalt, otthonról nem számíthatok különösebb segítségre. S bár fiatal vagyok még, de volt alkalmam megtanulni: az ember csak olyasmikről álmodozzon, amit biztosan meg tud valósítani.

Család, fizetés, lakás

Molnár Borbála egyébként 16 évesen már brigádvezető volt a gyárban. Ma is az: az üzemvezetői szerint a legjobb szocialista brigád munkáját irányítja. Mindig a valóság talaján maradva.

— Ne keressen itt egetrengető álmokat, a legtöbben igen egyszerű dolgokról ábrándozunk — néz rám Farkas Istvánná, vagy áhogy itt mindenki. ismeri Baksa Ibo- .lyá. huszonegynéhány évének teljes komolyságával. — Magasabb fizetésről, szép kis családról, lakásról... ilyesmiket szeretne az ember. Persze, 14—15 évesen sok mindent másként gondolunk, aztán csendesedik egy kicsit az ember. Jön a házasság, a gyerek, s jönnek persze a gondok is. Vannak ezek között kellemesek is. Mint az első bútorvásárlás, az első gyerek, az első kirándulás. Valahogy úgy van az, a házassággal megváltoznak az álmok is. A legnagyobbak persze: az okos, egészséges gyermekek, szép. kényelmes lakás, a jó munkahely. Csak ezután jön a kocsi, a szép ruha, vagy az üdülőjegy. Az álmok lassan tervekké szelídülnek.

— Miket tervez most a Farkas család?

— Jaj, ki sem merem mondani. Lakást akarunk építeni. Hogy mikor? — azt még nem tudjuk. A másik nagy tervünk már közelebbnek tűnik: tanulni fogunk. A férjem gimnáziumban, én itt a gyárban, a szakmunkásképzőt tervezem. Egy kicsit félünk tőle, de bátorítjuk egymást.

— Gyermek korában mi szeretett volna lenni?

— Hát... nem textilmunkás — mosolyog. — Fodrász. De hát sokan voltunk testvérek, kilencen, korán kellett kezdeni a munkát. Tizennégy éves koromban már a Nyíregyházi Konzervgyárban cipeltem a ládákat. A mostani munkámat össze sem lehet hasonlítani az akkorival. Munkamódszer-átadó vagyok, amolyan betanítóféle. Nagyon szeretem a munkámat, s a család mellett ez a legfontosabb. így a másoknak talán szürke álmaim is nekünk szépek, színesek lesz- nek.

Hői

futballkapus

Hegedűs Ibolya már korántsem ennyire elégedett. Bolti eladónak vágyott korábban, majd az általános iskola után női szabónak kéMolnár Borbála