Kelet-Magyarország, 1980. június (40. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-15 / 139. szám

KM ISBlll 1980. június 15. Mozi vagy színház? Nehezen talált magára a nyíregyházi színjátszás a fel- szabadulást követő években, így volt ez országosan is. A negyvenes évek végén, az ötvenes évek első felében a hivatalos kultúrpolitika rang­jára emelt sematikus művé­szi-irodalmi ábrázolás tettette mindinkább sekélyessé a színházművészetet. Ebben az időszakban nem a színház, hanem az öntevékeny művé­szeti együttesek voltak a kultúra „első számú oszta­gai”, akikre még az a feladat is várt, hogy közvetlenül se­gítsék a termelést. Az örege­dő színházépület is egyre többször adta jelét annak, hogy lassan alkalmatlanná válik a társulatok, a közön­ség befogadására... hogy az Iparos Székház nagy­termében tartják az előadá­sokat.” Október 18-án a „To­kaji asszu”-val kezdődött a színiévad, B. Kovács Terus- sal, a „főváros egyik legki­tűnőbb művésznőjének fősze­replésével”. A következő szí­nészek neveit találjuk a ko­rabeli színlapon: Kollár Lí­via, Oláh Klári, Daniss Győ­ző, Arany Kató, Hortobágyi Artur, Junk Julcsi, Csengeri Aladár, Szabó Samu, Solti Berci, Kovács Ottó, Zékány Miklós, Újvárosi Kató, Fodor István. A debreceni társulat ezt követően szorosan kötődik a nyíregyházi színházhoz. ök mutatták be a „Veszélyes for­duló” című vígjátékot, a „Ne váljunk el” című Maugham­A debreceni társulat a „Bánk 1960-as színiévadot. 1946 nyarán fővárosi ven­dégművészek szerepléséről adtak hírt a lapok, Árvay Gusztáv színházigazgató meg­hívására Konkolyné Klinszky Margit lépett fel az Erzs^ljef- ligetben, a nyíregyházi haäi-*' rokkantak segélyezését szol­gáló műsorban. A fővárosi gyermekszínház a Hamupipő­kével érkezett Nyíregyházára, az Iparos Székházban léptek fel. Szeptember 1-én nagy­szabású vasutasnapot tartot­tak a magyar vasút 100. év­fordulóján. Érdekessége, hogy reggel tábori misével kezdő­dött a vasutasnap, este ma­gyarnótával, egyfelvonásos vígjátékokkal, filmdalokkal, operettrészletekkel és a bu­dapesti Máv filharmonikus zenekar műsorával folytató­dott a kulturális program. Pártok, egyházak, külön­böző egyesületek rendezvé­nyei jelentettek alkalmi kul­turális élményt az 1946-tól 1950-ig terjedő időben. Szep­temberben a máriapócsi kegykép 250 évvel ezelőtti könnyeztetésének országra szóló megünneplésére került sor Kisboldogasszony nap­ján, melyből a színjátszás művelői sem maradtak ki „Az ünnepség egyik felejthe­tetlen pontja volt a könnye- zés dramatizált történetének szabadtéri bemutatása.” A nagy érdeklődésre való te­kintettel — írja a megyei lap — a kitűnő műkedvelő társa­ság Nyíregyházán is bemu­tatta a színdarabot -Édes Vi­rágszál« címmel. A városi színházban két este volt mű­soron az -Édes Virág­szál« ...” Az év szenzációja a világ­hírű Czája Cirkusz vendég- szereplése. Egyre többször hallat magáról a nyíregyházi zeneiskola is. A művésztaná­rok a létesítendő baktaló- rántházi tüdőszanatórium támogatására díszhangver­senyt és munkáshangverse­nyeket tartottak. Október 10-én adta hírül a lap, hogy megkezdődik a nyíregyházi színiévad főváro­si művészek vendégszerep­lésével. „Tegnap reggel Nyír­egyházára érkezett titkára kíséretében Beleznay István, a debreceni Csokonai Színház igazgatója. Fazekas János polgármesterrel tárgyalásokat folytatott annak érdekében, hogy megkezdjék a nyíregy­házi színiévadot. A városi színházban a fűtőberendezés hiánya miatt nem lehet ját­szani, ezért úgy határoztak, bán”-nal nyitotta meg az darabot, a „Paprikás csirke”, a „Gólyaszanatórium” c. ope­retteket és más darabokat. Az első előadásról így írt a kró­nikás: ^Nejn ;gzabftú- Nyíregyházát > színház nélkül hagyni. Ezt? bizonyította be a péntek esti bemutató, amelynek közönsé­ge lelkesen ünnepelte a deb­receni Csokonai Színház ki­tűnő együttesét.” Néhány nap múlva azonban kérdésessé válik a színház léte, mert a színházépületet a kisgazda- párt kapta meg mozihelyiség céljaira. Mozi vagy színház — hangzik el többször is a kér­dés, amelynek eldöntését a polgármester a belügymi­niszterhez terjesztette fel, aki viszont a debreceni polgár- mestert, Szabó Kálmánt, — mint pártatlant — bízta meg. döntsön az ügyben. „Színházat akarunk és nem mozit” — foglalt állást a me­gyei lap. „A városi színház, Thália temploma, eleve nem mozinak készült, hanem szín­háznak. Berendezése, akusz­tikája, minden porcikája színháznak van alkotva. Nyír­egyháza közönsége joggal kö­veteli a színházat...” Komp­romisszumos megoldást talál­nak, havonta egy hétig játszik a színtársulat. „Tájszínházat kap a vidék” — címmel közli a megyei lap 1948 július 18-án a hírt, amely arról szól, Szeged, Pécs és Debrecen színházai a kör­nyékbeli városokban és na­gyobb községekben rendsze­ressé teszik a tájelőadásokat. Egy színlap 1949-től: A ki­rály nevében, a Szabin nők elrablása (érdekesség, hogy jelenleg is műsorán van ez a darab a debreceni társulat­nak), Sybil, Vitézek és hősök, Ida regénye, Egy bolond szá­zat csinál, Mágnás Miska. Csárdáskirálynő, Lámpaláz, Doktor úr, a Hamlet, Artur Miller: Édes fiam. A Hamlet eredeti díszleteit minden elő­adásra Debrecenből hozták. Ekkor már a József Attila kultúrházban tartották a színházi előadások többségét. Kevés a színházi esemény az ötvenes évek első felében, annál több szó esik a kultúr- csoportok nagy-nagy szerepé­ről, amelyek „aktuális strófá­kat, egyfelvonásos darabokat tanulnak be, s teljes erejük­kel kapcsolódnak be a terme­lési mozgalmak fejlesztésébe, s több más termelési feladat elősegítésébe”. Elvétve talá­lunk színházi kritikát. Az 1950—51-es években tovább­, nyíregyházi MÓRICZ ZSIGMOND színház ÚJJÁÉPÍTVE 1955-190.0 ÉVBEN V4ROSI C$ ÁLLAMI HITELRŐL IHTTÉfO : VÁROSI TANACS építés a, TERVEZŐ FM. KÖZÉPÜLET TERVEID V. tavITElIIO tM.SZAROLC.‘.MEGYEI ÁL­LAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT AZ 19MUÉVIMECNYITÓ EMLÉKERE »FUTOTTA ■ f NYÍREGYHÁZI VÁROSI TANÁCS Az újjáépítést megörökítő tábla. ra is a debreceni társulat ját­szik Nyíregyházán. A színé­szek között találjuk Zenthe Ferenc Érdemes művészt is, aki Nyíregyházán az akkor divatos Dunajevszkij-ope- rettben, a Szabad szél-ben és egy Molier-darabban játszott. A társulat tagja volt Jancsó Adrienne is, valamint Spá- nyik Éva, Bicskey Károly és mások. Gyakran játszanak olyan darabokat, mint Gya- konov „Házasság hozomány­nyal” című énekes, zenés, táncos víg játéka, amely két kolhoz-brigád vezető életé­ről, munkájáról, szerelméről szól. Az egyik főszereplő a darabban Zenthe Ferenc, az Amerika hangja című darab­ban pedig Erdődy Kálmán. Műsoron volt az „Aranycsil­lag” című honvédoperett, Urbán Ernő: Gál Anna dia­dala című vígjátéka, Gogol Ueánynéző-je és a Bánk bán is. Szokatlan olvasói levelek is napvilágot láttak, melyben megbírálják a színészeket. „Sok volt a színészi játékban a túlzás” —, írja az egyik ol­vasó. „Kérjük a színészeket, hogy ezt a hibát javítsák’ ki...” (Lope de Vega: „A kertész kutyája” című darab­jához fűzött vélemény ...) 1952-től a debreceniek mel­lett az Állami Faluszínház is feltűnik. Eleinte a községek­ben játszanak, később a me­gyeszékhelyen is fellépnek. Műsoruk még vegyes, bű­vészmutatványok, énekszá­mok, vidám rigmusok válto­gatják egymást. Egyik „ked­velt” darabjuk a „Dásenka” című zenés játék. Ekkor lát­hatja a közönség Illés Sán­dor : öreg béres című színmű­vét és Gádor Béla—Urbán Ernő: „A kincs” című komé­diáját. 1952-ben lépett fel Nyíregyházán az Uráli Orosz Állami Népi Együttes. A ter­melés a színházból sem hiá­nyozhatott. Egyik számát az együttes Ferenczi Mihály kétszeres ács-sztahanovistá- nak ajánlotta, aki már 1953- as tervén dolgozik ... Virágzó színházi életről aligha beszélhetünk az ötve­nes évek elején. Alig-alig akadt egy-egy hangverseny, hivatásos művészek által elő­adott mű, amely mélyebb ha­tást gyakorolhatott a közön­ségre. Az öntevékeny szín­játszók megpróbálták túl­szárnyalni a hivatásos együt­teseket is, többségük erején felüli darabokat, három-négy felvonásos műveket tanult be, kevés sikerrel. 1955-ben a debreceniek Bródy Sándor „Tanító”-ját játsszák, ezúttal a SZOT-kul- túrházban — Angyal Sándor és Solti Bertalan főszereplé­sével. A debreceni MÁV fil­harmonikusok tartanak egy- egy hangversenyt Nyíregyhá­zán, aztán 1955-től 1960-ig egészen halkká válik Thália temploma, a színház. öt évig tartó, igen lassú átépítés kezdődik. Valóság­gal újjá kell varázsolni a színházat, hogy a nyitó elő­adáson újra felgördüljön a függöny. A debreceni társu­lat a Bánk bán előadásával nyitotta meg az átépített színházat 1960-ban. Ezzel va­lóban új korszak kezdődött a szabolcsi színházi kultúra történetében ... (Folytatjuk) Páll Géza A tanyai boltos Tanyai bolt az akácfák gyűrűjében. Mit jelent ez a bokortelepülések lakóinak? Nemcsak a bevásárlás helyét jelenti. A bevásárlás itt még mindig szertartásszerű és egyben kikapcsolódást jelent. Politizálnak, szórakoznak, költözködési híreket, halláhí- reket továbbítanak ezen a néhány négyzetméternyi te­rületen. Néha megállnak egy kis tereferére, űzik a ma­gányt, egy-egy pillantással, néhány jó szóval ápolják az emberi kapcsolatokat. (Az is lehet, hogy egyeseknek plety­kára ered a nyelvük.) A ta­nyai bolt a központot jelenti — és nemcsak földrajzilag. Üj telekbokorban van ez a bolt, Nyíregyházától kicsit távolabb, Kálmánházához ki­csit közelebb. Az ízléses, nem hivalkodó cégtáblán a tulajdonos neve: Cinkóczi János. ötvennyolc éves, zömök férfi a maszek boltos. A ho­mokviharok miatt és talán másért is gyengén lát az egyik szemére, ezért és nem­csak ezért a lánya is segíti a kiszolgálást. Viszonylag nagy a forgalom. Több mint háromszáz ember él a nagy területen fekvő Üjtelekbokor- ban. A vásárlók köre — az utazókat és a környékbelie­ket is beleértve — ennél sok­kal nagyobb. A bolt igazi centrumnak számít, már csak azért is, mert közvetlenül a tejbegyűjtő mellé épült és hallótávolságnyira van ide a jó öreg tanyai iskola is. Modern, takaros épület a bolt. Korszerű vaspolcokon nyugszik az áru. Az egyik polc mellett hűtőgép duru­zsol. A napi cikkek, az élel­miszerek között nagy halom kávé1. AvfehyarYsmibefeR‘-'xíTsí' szá'pd™hov¥óéj^ztMF 'm3 több, hatvan—hetven éves idős nénik is viszik • mint a cukrot. S persze isszák is. A fiatalabbak körében újabban a tea a „divat”. Mondják, hogy egészségesebb. Maga a boltos is azzal dicsekszik, hogy áttért a teára. Ebéd után is felhajt egy-egy illatos te­át. A választékra is ügyel, nem elég, ha csak egyfajta tea van a polcokon. A folya­dékoknál maradva: sok a patron, mivel hogy a vásár­lók nagy része saját készítésű szódát iszik otthon. Jobb is az, mint az ásott kút vize. Az egyik felső polcon autósampo­nok sorakoznak. A boltos azt mondja, már ez is napi ciki:. Mert sok a gépjármű a ta­nyabokrokban. Erre is gon­dolnia kell a jó kereskedő­nek, s persze arra is, hogy a bekötőutak ellenére ezen a környéken jobban koszolód­nak az autók. A két raktár bővebb, az iroda-szociális helyiség sző­kébb. Parányi íróasztalt szo­rítottak belé, két kis székkel. Mód van itt a beszélgetésre, az álló-mozgó munka fára­dalmainak kipihenésére. Mert reggel 7-től délután 5-ig fo­lyamatos a nyitvatartás, nincs ebédszünet. Sőt, a nyit­vatartási idő a korábbi nyi­tással és a későbbi zárással kitágul. — Előfordult már: vasár­nap is megkértek, hogy nyis­sak ki egy-egy igen fontos élelmiszer miatt. A lakásom ide vagy három kilométerre van. Többször, amikor már hazafelé tartottam, megállí­tottak: „Térjél már vissza, mert nincs otthon kenyerem, cukrom”. Mindig visszatér­tem. A túlórázás persze nem jellemző. Az emberek több­sége akkor vásárol be, ami­kor a csarnokba hozza a te­jet, vagy az iskolába kíséri gyermekét. A boltról, a forgalomról már sok mindent megtud­tunk. Kerüljünk közelebb magához a boltoshoz. — Itt születtem és itt nőt­tem fel ebben a tanyabokor­ban. Többnyire a tirpákok le­származottjai lakták és lak­ják ezt a környéket. Kérem, hogy a „tirpák” szót jó érte­lemben vegyék. Mindig a munkájukról, a segítőszándé­kukról voltak híresek ezek az emberek. A mi családunk is földmunkához szokott. Ide jártam tanulni, ebbe a szom­szédos iskolába. Kerültek már ki erről a tanyáról mérnökök, tanárok és igencsak jó szak­munkások. Koromnál fogva mindenkit ismerek és majd­nem mindenkit tegezek a környéken. Járnak hozzám vásárolni kálmánházi embe­rek is. Hogy milyen a kap­csolatom az emberekkel, ar­ról tanúskodhat a Vásárlók könyve is. Még üres. Cinkóczki János kis híján tíz éve áll a vásárlók szolgá­latában. Részben közkívánat­ra állt be kereskedőnek. So­kan nemcsak egy bolt # iránt hangoztatták igényüket, ha­nem az iránt is, hogy ő le­gyen a boltos. Visszaemléke­zik: évtizeddel ezelőtt keres­te, kutatta a boltnak való he­lyet, de csak egy szoba-kony- hás sufnit talált szabadon a központban. — Négy évig szűkösköd- tünk abban a helyiségben. Aztán itt a tej begyűjtő mel­lett, a kövesút közelében di­rekt bolti céllal felépítettük ezt a házat. A pincéje és a padlása is alkalmas tárolás­ra. Amint látható, nincs is nálam zsúfoltság. Tíznapon­ként jön hozzám a túrajárat. Amikor megérkezik, akkor sincs torlódás és a tizedik na­pon sem üresek a polcok. Hi­ánycikk, az néha-néha akad. De akad az városi boltokban is. A múltkorában mosópor néni“ Jö tíj héKárty tilrá váF1ÄZ1* 1 előtt még' á gyüfa hiányzott'.” Ha hiány van, megmozdul a család. A lányom, vagy a fi­am beül a kocsiba és mesz- szebbre is elmegy árut sze­rezni. Igaz, már ritkábban, mert a benzin árának emelé­se minket is érint. Da hagy mondjam el, hogy nagyon jó a buszközlekedésünk, Nyír­egyháza aránylag hamar megközelíthető. Persze nekem az a célom, hogy minél több árut itt nálam kaphasson meg a vevő. Az itt lakó emberek túlzott igényt nem támasztanak a bolttal szemben. Nem akar­ják városi áruházzá növelni. A kiszolgálásra azonban igé­nyesek. De még nem csaptak magasra az indulatok az év­tizednyi idő alatt. — Egy esetem azonban em­lékezetes marad. Visszajött hozzám egy idős néni és ezt mondta: „Janikám, te átvág­tál. Hibádzik majdnem hat forintom. Pont velem teszed ezt? Ezeket vásároltam és ezek nem kerülnek ennyibe”. Szégyelltem magam és hara­gudtam. Közben végigmértem a nénit. Ekkor észrevettem hogy egy delikát kandikál ki a köténye zsebéből. Na, mon­dom itt van a „hiány”, ezt is nálam vette. Lecsillapodott a néni és így mentegetőzött: „Ezt meg a vén fejemmel nem a szatyorba tettem. Így persze, hogy nem jött ki az összeg. Mán ne haragudj, Ja­nikám”. Egy kicsit közvetítő, mi több, közéleti ember is a ta­nyai boltos. Vállalnia kell — és szívesen vállalja — olya­nokat is, amelyek nem függe­nek össze a kereskedelemmel és nem is hoznak anyagi hasznot. — Állattenyésztő vidék a miénk. És a többség nam hagyományosan, hanem mo­dern módon tenyészti az ál­latokat. Az inszeminátor az én közbenjárásomra megy ki megtermékenyíteni. Az állat­tartók nevét, címét és igé­nyét én jegyzem egy kis fü­zetbe. Ez a kis füzetecske megkönnyíti az állattenyész­tők és az inszeminátor mun­káját. Régebben a fogattu­lajdonosok nálam iratkoztak fel hajtóvizsgára. A rendőr­séggel közösen a szomszédos iskolában szerveztük a tan­folyamot. A segédmotoros tanfolyamot úgyszintén. Meg­csinálták a bekötőutat, gyűlt a pénz, egyre többen akartak venni autót. Segítettem meg­szervezni a KRESZ-tanfolya- mot. Az is itt folyt az iskolá­ban. Még a vizsgát is az is­kolában bonyolították le. Negyvenhárom tanyai ember szerzett "így jogosítványt. Részben bekötőúton, rész­ben kacskaringós dűlőúton érhető el a tanyai boltos há­za. Kétvégű, régi, nádfedeles ház. Több évtizeddel ezelőtt ilyen házak épültek a kör’ nyéken. A közeli szikes tő partján buján tenyészett a nád, a kitűnő fedőanyag De a kert másik végén tömbla- kást épített a boltos. Fürdő­szobás, kényelmesen berende­zett otthon ez, a fiának ad­ta, amikor megnősült. Apa és fia együtt gondozzák a gyü­mölcsöst, .Van-egy kis szőlő­jük is az egyik'•'' 'Homokdomb hátán. A régi ház közelében látható egy furcsa, háromke­rekű járgány. Egy kiérdeme­sült Pannónia motorkerék­párból barkácsolták a bolto­sék. Jó vele permetszert, meg gyümölcsöt szállítani. Cinkóczki Jánosnak nem kereskedő, hanem mezőgaz­dász a szakmája. Nyitás előtt, zárás után örömest gondozza a növényeket. — Ebben a tanyabokorban száz családnak mindössze öt­száz hold földje volt. 1961- ben megalakítottuk a tszcs-t. Engem választottak meg el­nöknek. 1967-ben egy sor át­szervezés után szakszövetke­zet alakult, ennek már nem én lettem az elnöke. Tizen­egy évvel később, vagyis 1978-ban az egész terület be­olvadt a nyíregyházi Ságvári Tsz-be. Azóta még jobban megy az embereknek. Vásárolniuk is van miből. A tanya tanácstagja azt mondja, Polyákbokor ellátá­sát is segíti a bolt. Az isko­lások innen veszik tízóraira a Túrórudit és a kiflit. A ta­nácstag jó „minősítést” ad a boltosról, de megjegyzi, hogy több húskonzervet és halkonzervet is tarthatna a polcokon. Két háziasszony­nyal is beszélgettünk. Véle­ményük lényege az, hogy a bolt betölti funkcióját, de idényen kívül mirelitáru is kerülhetne az élelmiszerek közé. A fiatalabb asszony még hozzátette: „A bébiétel is elkelne ebben a boltban”. Nézzük a távozó vásárlókat. Egyikük kenyeret visz a hó­na alatt. A másik ellenkező irányba kólát és ecetet cipel. Egy harmadik Irányból üres szatyorral jönnek. Ügy lát­szik, minden út ide vezet. Nábrádi Lajos- N5WTP lm. Komorésszusa'Karárjámtv © SZÍNHÁZUNK MÚLTJA (7.) SZABOLCS-SZATMÁRI EMBEREK

Next

/
Thumbnails
Contents