Kelet-Magyarország, 1980. június (40. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-15 / 139. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. június 15. O Hogyan alakul a japán politikai élet, Ohira halála után? Részvéttávira­tok érkeznek Tokióba, hi­szen váratlanul elhunyt a ja­pán és a nemzetközi politika ismert alakja. Ohira minisz­terelnök. A hetvenéves poli­tikus híres volt munkabírá­sáról, de annyira felpergette a tempót, hogy gyors egymás­utánban két súlyos szívroham érte. A kormányfő halála, óha­tatlanul politikai üggyé vált Japánban. Pontosan tíz nap­Á hét címszavakban HÉTFŐ: A nyugatnémet szociáldemokraták rendkívüli, vá­lasztási kongresszusa Essenben — Tartományi választások Olaszországban — Egy számítógép sorozatos hibái miatt újabb atomvakriadó Washingtonban KEDD: Kompromisszumos megállapodás az OPEC-országok algíri olajárértekezletén — Kiprianu ciprusi elnök látoga­tása Csehszlovákiában és az NDK-ban — A norvég kül­ügyminiszter Lengyelországban SZERDA: Feszültség Dél-Libanonban: fegyveres összetűzések és ENSZ-katonák elrablása — A Szocialista Internacionálé oslói értekezlete CSÜTÖRTÖK: Ohira japán kormányfő váratlan halála, tíz nap­pal a rendkívüli választások előtt — Moszkvában Koszi­gin fogadja Kendall amerikai üzletembert, Gromiko kül­ügyminiszter Watson amerikai nagykövettel tárgyal — Doronyszki megválasztása a JKSZ elnökségének elnökévé PÉNTEK: Befejeződik a Közös Piac-országok velencei csúcs­értekezlete — Az Üj-Hebridák szigetcsoportján kitört szeparatista lázadás ellen brit és francia katonai közbe­lépést fontolgatnak — Kabuli jelentés az ellenforradalmár csoportok tömeges mérgezési merényletéről SZOMBAT: Szavazás a Biztonsági Tanácsban a ciprusi ENSZ- erők mandátumának meghosszabbításáról — Nagytakarí­tás a Szaljut—6 űrállomáson — Farkas Bertalan és Valcríj Kubászov moszkvai programjának végeztével magyaror­szági útra készül Á hét három kérdése mert üzletember a PEPSICO elnöke, Donald Kendall pedig beszélgetést folytatott Koszi­gin miniszterelnökkel. (Ken­dall több más amerikai köz­életi személyiséggel együtt — pal azelőtt következett be, hogy a távol-keleti országban rendkívüli parlamenti válasz­tásokat tartanak. A képvise­lőház feloszlatását az tette szükségessé, hogy a kor­Helmut Schmidt nyugatnémet kancellár és Margaret Tha­tcher brit miniszterelnök megérkezik a közös piaci orszá­gok csúcsértekezletének színhelyére. (Kelet-Magyarország telefotó) O Miről tárgyaltak a ki- lencek velencei csúcsér­tekezletén? Az elmúlt napok­ban nem ábrándozó szerel­mespárokat vivő gondolák an- dalogtak, hanem a biztonsági erők rohomszázadjai cirkáltak a velencei lagúnákon. Kihasz­nálva a kedvező feltételeket, áthatolhatatlannak mondott kordonnal övezték a Szent György szigetet, hogy tökéle­tes védettséget biztosítsanak a közös piaci kilencek csúcs- értekezlete számára. Az „elő­adás” egyúttal főpróba is le­hetett, miután a . résztvevők közül négyen — a francia el- nők, az NSZK, Nagy-Britan- nia s a vendéglátó Olaszor­szág kormányfője — a jövő hét végén visszatérnek, hogy Carter, Trudeau s a csúcs­szinten ezúttal jelentkezni nem képes japán szakértői­nek társaságában, megtartsák a hetek konferenciáját. Visszatérve a kilencekre: a közös piaci vezetők elsősor­ban azt nyugtázhatták némi elégedettséggel, hogy leg­alább átmenetileg sikerült el­hárítani a szorító belső gaz­dasági problémák okozta vál­ságot. (Egyezség született a brit terhek mérsékléséről a közös mezőgazdasági kasszá­nál, s fegyverszünet jött létre különböző csatatereken, a birkaháborútól a pezsgőhá­borúig ...) Csakhogy már kopogtat az ajtón az új gond, mi történjék a tegnap je­lentkezett Spanyolországgal, Görögországgal és Portugá­liával, amelyek főként Pá­rizsnak jelentenének konkur- renciát. Velencében csupán megkezdődött a hosszú fu­tam: néhány újabb válságér­tekezletnek még minden bi­zonnyal tanúi leszünk. © Milyen kelet—nyugati diplomáciai mozgások­ra került sor a héten? A hi­vatalos napirenden ugyan nem szerepelt, de a kelet— nyugati kapcsolatok kérdése is terítékre került Velencé­ben. Az üléseket követő munkavacsorán folyt erről az eszmecsere. Ennek során Gis- card beszélt Varsóban tett látogatásairól. Schmidt pedig moszkvai útiterveiről. Általában szerény élénkü­lés tapasztalható a kapcsolat­keresésben: a héten Moszk­vában járt a nyugatnémet külügyi államtitkár. hogy előkészítse a kancellár utazá­sát, az amerikai nagykövet felkereste Gromikót, az is­Galbraith, Kennan, Neal stb. — a szovjet—amerikai jó vi­szony bizottságának elnöksé­gi tagja.) Az európai párbe­széd eseményeihez tartozott a ciprusi elnök prágai és ber­lini, a norvég külügyminisz­ter varsói látogatása is. Ebben a körképben fontos mozzanat, hogy a Szocialista Internacionálé irodájának oslói ülésszakán a küldöttek állástfoglaltak az enyhülés, a fegyverkorlátozás, a kapcso­latok fenntartása és javítása mellett. Hasonló vélemények uralták a nyugatnémet szoci­áldemokraták rendkívüli vá­lasztási kongresszusát is Es­senben, s mindkét tanácsko­zás egyetértőleg nyilatkozott Schmidt kancellár moszkvai utazásáról. Voltak disszonáns hangok is. Velencében, Oslóban, Es­senben és más összejövetele­ken is kitűnt, hogy a nyugati világban sok a tudatos vagy a kellő tájékozottság hiányá­ból fakadó értetlenség. mányzó liberális-demokrata párton belül (amely tulaj­donképpen szinte önálló frakciók érdekközössége) megbomlott az összhang, és nyílt kenyértörésre került sor. Ohira távozásával ez a küzdelem fokozódik, miután legalább négyen szerepelnek a lehetségr#? utódok listáján. Ami a közvetlen kilátásokat illetően nem valószínű, hogy a- „választási hét” során a krízis kirobbanjon, hiszen kö­zös érdek a párt pozícióinak megőrzése. Inkább az tör­tént, hogy Ohira minapi ve- télytársai — a kormányfő munkamártíromságára hi­vatkozva próbálnak szavaza­tokat vadászni. A választások után azonban annál hama­rabb kialakulhatnak a szem­ben álló frontok. Bonyolítja a helyzetet, hogy a csaknem három évtized óta egyedül kormányzó liberális­demokratákat most első ízben fenyegeti e kiváltságos hely­zet elvesztése. tZ°Z Másfél szoba — Regény — összkomfort 31. „Szóval, az anyósom unat­kozott. S úgy várta már a kis­babánkat, mint a zsidók a Messiást.” Rámeredtem. „Néked van gyereked?” Egy merő ragyogás tett az arca. „És hozzá milyen! A világ legtündéribbje!” „Mennyi idős?” „Huszonegy hónapos.” „A neve?” „Krisztike.” Sóhajtottam, mert arra gondoltam: ha van igazság, és van szeretem, az a kis­lány most az enyém ... És én nem ténfergek délutánonként a szélfútta utcákon, mint egy kivert kutya ... „Nem értetek — szóltam végül. — Gyönyörű gyerme­ked van, luxuslakásban laksz, kocsin jársz: hát mi bajod ne­ked az életeddel?” „Várj! Alig telt te az öt hónap a szülés után, az anyó­som visszazavart dolgozni. Az elején azt hittem, pénzéhség­ből, mivel mégiscsak másfél ezer különbség van a gyer­mekgondozási segély meg a fizetésem közt...” „Számít ez ott?” „Persze, hogy nem! Nem is ezért keltett! Az anyósom unatkozott is, mondom, meg a klimax is kerülgette: elfog­laltságot akart, és megfiatalo­dást. Kismama szeretett vol­na tenni, negyvennyolc éves korában! Reggeltől estig ő volt a gyerekkel, ő gondozta, etette, öltöztette, fürdette, öt­hónapos korától! Nekem, ha öt óra körül hazaértem a la­borból, ahol dolgozom, azt mondta: pihenj te, kislányom! Elég volt neked reggel óta. Krisztike teje már melegszik. Pihenj csak, aztán hozd rend­be magad, és menjetek el va­lahová szórakozni! Szegény Bélusra is ráfér, csak hajtja, hajtja magát... Mi a fené­nek, csak azt tudnám, amikor mindenetek megvan!” „Szereti a munkáját. És előbbre akar jutni.” „Hová a fenébe? Huszon­nyolc éves, és máris osztály- vezető! Az apja ilyen idős ko­rában még egyszerű bádogos­segéd volt! Nem elég ennyi, emelkedésnek ?” Bólintottam. — „Feri bá­csinak elég, hiszen kis segéd­ből az ipar kiváló mestere tett, a szakma egyik büszke­sége. De Béla is szeretné vinni valamire, nem a papa, hanem a saját erejéből!” „Anyósom rántott a vállán. — A ti dolgotok. De azt nem engedem, hogy tönkretegye magát: akkor mi az ördög­nek gürcöltünk mi annyit? Éljétek az életeteket, amíg lehet, és amíg itt vagyunk mellettetek!” Ingattam a fejem. „Ne haragudj, azért ez elég szép volt tőle!... Nem sok anyós tenne meg ennyit a menyéért...” Fölnevetett, de szeméből újra ömleni kezdett a könny. „A menyéért! A fiát meg­nősítette, hogy szülhessen ne­ki egy kisbabát, mert magá­nak már nem megy! S ha ta­lán menne is: hogy venné ki magát?! így aztán a szülés­sel sem keltett kínlódnia, és az öröm is megvan! — Most már rázta a zokogás. — Mert a gyereket egyszerűen elra­bolta tőlem! Ellopta a telkét, magához édesgette! Krisztike zokog, ha ő ki talál menni a szobából, ha meg visszajön, fülig érő szájjal repes felé­je ...” „És téged? — kérdeztem riadtan. — Nem szeret?” „Azt azért nem mondhat­nám. Hódolatomat néha jó­indulattal fogadja... Olykor még rám is vet egy-egy ke­gyes mosolyt... De a min­dene a mami! Ha én kime­gyek a szobából, oda se hede­rít... Ha a mami kimegy: jön az üvöltés! Teljesen el­idegenedett tőlem!” Most én simogattam meg a kezét. „És a férjed? Ö mit szól ehhez?” Legyintett. „Anyuka fiacskája ... Azt hiszem, titokban még élvezi is, hogy nincs vesződség a gyerekkel. Hazajön, cuppogat neki, fölkapja, megszorongat­ja, megdögönyözi — ezzel kész! Aztán jön vissza a mi lakásunkba, Krisztike meg marad a maminál, hisz most már ott is alszik náluk, hogy mindig kéznél tegyen ... Mi meg úgy élünk a két szép, érintetten szobánkban, mint a magtalan házasok... Las­san már semmi közünk egy­máshoz.” Nem feleltem, csak simo­gattam a kezét. Idő múlva megfordította tenyerét, ujjai az enyéimbe kapcsolódtak. Hallgattunk. Nekem az já,rt a fejemben, hogy egy hajda­ni haver a régi pinceklubbi bandából az egyik új szálló­ban portás; talán épp ő van szolgálatban. Zsebemben a teljes kétheti fizetésem: föl keltene hívni! Március eleje, igazán nem idegenforgalmi szezon; talán tudna egy szo­bát adni. „. (Folytatjuk) Michael O’Riordan magyarországi látogatása Az MSZMP Központi Bi­zottságának meghívására jú­nius 10—14. között látogatást tett hazánkban Michael O’ Riordan, Írország Kommu­nista Pártjának főtitkára. Az ír párt vezetőjét fogad­ta Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára. Megbeszélést folyta­tott vele Gyenes András, a Központi Bizottság titkára. O’ Riordan látogatást tett a Május 1. Ruhagyárban, a BKV cinkotai autóbuszüze­mében és a Veszprém megyei pártbizottságon. A szívélyes, elvtársi légkö­rű megbeszéléseken a két párt képviselői tájékoztatták egymást országuk helyzeté­ről, pártjuk tevékenységéről, s feladatairól. A megbeszélések során ki­fejezésre jutott, hogy tovább, erősítik a Magyar Szocialista Munkáspárt és Írország Kom­munista Pártja közötti kap­csolatokat a marxizmus—le- ninizmus és az internaciona­lista szolidaritás szellemében. Michael O’ Riordan szom­baton elutazott hazánkból. Az ír párt vezetőjét a Ferihegyi repülőtéren Horn Gyula, az MSZMP KB külügyi osztá­lyának helyettes vezetője bú­csúztatta. Befejeződött a Nemzetközi Űrkutatási Bizottság budapesti ülésszaka Szombaton, plenáris üléssel véget ért a Nemzetközi Űr­kutatási Bizottság (COSPAR) 23. ülésszaka, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem el­méleti tömbjében. A kéthetes nemzetközi tanácskozás, ame­lyen 40 ország csaknem ezer tudósa vett részt, az egyik legnépesebb ülésszak volt a szervezet történetében. A je­lentős eseménysorozat tapasz­talatairól Barta György aka­démikus a COSPAR Magyar Nemzeti Bizottságának elnöke nyilatkozott az MTI munka­társának: — A budapesti ülésszak volt az utolsó a COSPAR-konfe- renciák évenkénti sorában, és egyben az első a kétéves ciklusban. A COSPAR — amit 1958-ban az első szput- nyik fellövését követően ala­pítottak — rendkívül szerte­ágazó, számos tudományág képviselőit egyesítő szervezet. — A mostani ülés részve­vőire nagy felelősség hárult, hiszen a kutatási irányokat —1 ezúttal először — két esz­tendőre keltett meghatároz­niuk. A jövőben nagyobb hangsúlyt kapnak a világűr­ből végzendő nyersanyagku­tatások. Hasonló jelentőségű tesz a bolygók összehasonlí­tó vizsgálata, ami ahhoz se­gít hozzá bennünket, hogy a Földet jobban megismerjük. A mostani konferencián is­mertetett csillagászati követ­keztetésektől a fejlődés új szakasza várható a fizikában. A tudósoknak ugyanis sike­rült megállapítaniuk az úgy­nevezett Uiiitró tömegét. Ezek a parányi részecskék döntő szerepet játszanak a világ- egyetem felépítésében. A nyugvó unitró tömege az elektron tömegének mindösz- sze húszezred része, mégis ez az anyag egyik leggyakoribb megnyilvánulási formája. Ezért a szovjet és amerikai tudósok mostani bejelentése igazi tudományos szenzáció, és meghatározza a fejlődés irányát. — A budapesti tanácskozá­son 700 előadás hangzott el, ebből több mint harmincat magyarok tartottak. A mag- netoszféra, az ionoszféra meg­ismeréséről, vagy az űrbioló­giai ismeretekről szóló elő­adásaik általános elismerést keltettek. A szovjet—magyar űrutazás eredményei az ese­mény közelsége miatt nem kerülhettek terítékre, a kö­vetkező konferencián azon­ban — amit Kanadában ren­deznek, 1982-ben — bizonyá­ra az érdeklődés központjá­ban állnak majd. ennek a bennünket jogos büszkeséggel eltöltő űrkísértetnek a ta­pasztalatai is. — A tudományos ülésszak bebizonyította, hogy az űr­kutatásnak gyakorlati jelen­tőségén túl van egy, talán kevésbé gyakorlati, de annál fontosabb haszna is. Mi, tu­dósok, egyre tökéletesebben megismerjük az atomenergia és a rakétatechnika nagysá­gát. Azt az erőt, ami éltetni, de elpusztítani is képes vilá­gunkat. A COSPAR kezében nincs hatalom. Vegye igénybe a Kelet Áruház kibővített szolgáltatásait MELYEKKEL KEDVES VÁSÁRLÓINK ÉRDEKEIT KÍVÁNJUK SZOLGÁLNI. ÓRA JAVÍTÁS, HARISNYASZEM-FELSZEDÉS, MENYASSZONYI-VÖLEGÉNYI RUHAKÖLCSÖNZÉS, FILMELÖHÍVÁS-MÁSOLÁS, MATRICA VASALÁS, HÁZHOZ SZÁLLÍTÁS, SZŐNYEG- ÉS FÜGGÖNYSZEGÉS, MÉRETRE IGAZÍTÁS, GYERMEKMEGŐRZÉS, OTP-ÜGYINTÉZÉS. (758) krJ r¥i\«T! írrrg

Next

/
Thumbnails
Contents