Kelet-Magyarország, 1980. június (40. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-14 / 138. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. június 14. Befejeződtek a magyar-NDK tervegyeztető tárgyalások Komputerek és rakéták Kommentár Bolíviai parázs Tulajdonképpen egy évvel ezelőttre Silles Suazo és Paz Estenssor döntetlenül végző­dött vetélkedőjéig vezethető vissza a jelenlegi feszültség eredője. A „két politikus” kö­zül egyik sem szerezte meg az elnöki címet, La Pazban azonban — Hugo Banzer tá­bornok hétéves diktatúrája és példátlan terrorja után — végre polgári kormány ala­kulhatott a múlt nyáron. Banzer hasonszőrű elődjeit is számítva, tizenöt évet töl­tött Bolívia a féktelen ter­ror légkörében. A polgári kor­mány egyesztendős, vagyis ideiglenes mandátummal ren­delkezett, de még azt sem érhette meg, mert Natush Busch ezredes megdöntötte. Ezt azonban már az Egye­sült Államok is megsokallta. Busch végül is — a katonák támogatásával — alkuba bo­csátkozott, s ennek eredmé­nyeként 1979 novemberében újra polgári kabinet lépett a színre. Ebben csupán egyet­len katona kapott tárcát, ami­re Bolívia történetében alig volt példa. A. háttérben azonban — Gueiller elnök asszony biza­kodó nyilatkozatai ellenére — nem csitultak az ellentétek. S ott izztak a laktanyákban ug­rásra kész egységek és pa­rancsnokaik környékén. A diktatúra társadalmi alapjai lényegében érintetlenek ma­radtak. Június 29-én Bolíviában általános választásokat tar­tanak. A hadsereg főparancs­noksága azzal a kívánsággal állt elő, hogy a választásokat legalább egy évvel halasszák el. A parlament, a politikai pártok és a 12 elnökjelölt egységes döntése alapján az elnöknő azonban bejelentette, hogy a választást a tervezett időpontban megtartják, mert „ezt várja a nép és a nem­zetközi közvélemény”. A ka­tonák látszatra elfogadták az elnöki döntést, de az újabb puccs veszélye változatlanul fennáll!... Gy. D. Berlinben pénteken befeje­ződtek a Magyarország és a Német Demokratikus Köztár­saság közötti, az 1981—85-ös időszakra vonatkozó terv­egyeztető tárgyalások. A so­ron következő ötéves terv idejére vonatkozó együttmű­ködési feladatokról Huszár István miniszterelnök-he­lyettes, az Országos Tervhi­vatal elnöke és Gerhard Schürer miniszterelnök-he­lyettes, az NDK állami terv­bizottságának elnöke írt alá jegyzőkönyvet. A gazdasági és műszaki-tudományos kap­csolatok továbbfejlesztésének alapvető területeire vonatko­zó tervkoordinációt mindkét ország kormánya fontos lé­pésnek tekinti a Magyaror­szág és az NDK közötti ba­(Folytatás az 1. oldalról) bölcsőjénél Lenin és magyar harcostársai álltak. Napja­inkra a Magyarország és a Szovjetunió barátsága és együttműködése ■ millió és millió szovjet és magyar em­ber ügyévé vált, amelynek ápolásához nagyban hozzájá­rultak baráti társaságaink a magyar és a szovjet dolgozók legtekintélyesebb tömegmoz­galmai. Ezután Tétényi Pál felol­vasta a Szovjet—Magyar Ba­ráti Társaságok Szövetsége rátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés szellemében 1977 márciusában megkötött gaz­dasági és műszaki-tudomá­nyos együttműkbdési egyez­mény hatékony megvalósítá­sának útján. A hosszú távra szóló együtt­működési feladatok közül Magyarország és az NDK a következő öt évben — össz­hangban a Kölcsönös Gazda­sági Segítség Tanácsa komp­lex programjával — a két or­szág népgazdasága számára legfontosabb területeken fo­kozza elsősorban közös erő­feszítéseit. Huszár István miniszterel­nök-helyettes pénteken Ber­linből hazaérkezett Budapest­re. elnökségének, valamint a Szovjet—Magyar Baráti Tár­saság központi vezetőségé­nek az MSZBT' jubileumát köszöntő üdvözletét,, i máj d Apró Antal a társaság meg­alakulásának 35. évfordulója alkalmából a magyar—szov­jet barátság fejlesztéséért és sok évtizedes kiemelkedő munkásságáért 20 MSZBT- aktivistát a társaság arany­koszorús jelvénnyel tüntette ki. A jubileumi ünnepség Té­tényi Pál zárszavával ért vé­get. TELEX RÓMA Ismeretlen tettesek két munkást gyilkoltak meg csü­törtökön az olaszországi Ro- samo közelében. Az olasz rendőrség nem tartja kizárt­nak, hogy a merényletet a maffia hajtotta végre, ugyanis a két munkás a szer­dán meggyilkolt Guiseppe Valariotinak, az OKP egyik helyi alapszervezete titkárá­nak a temetésére igyekezett. A Valarioti elleni gyilkos merénylet hátterében feltehe­tőleg a maffia állt. PÁRIZS Szakszervezeteik felhívásá­ra 24 órás sztrájka léptek a francia villamosenergia-ipar dolgozói. A nagyméretű mun­kabeszüntetés következtében országszerte a felére csökkent a villamosenergia-ellátás, áram hiányában leállt a gyárak többsége, nem járt a metró és szüneteltek a villa­mos vonatok járatai is. A munkások a francia kormány egyik legutóbbi, az atomerő­művek dolgozóinak sztrájk­jogát eltörlő intézkedése el­len tiltakoztak megmozdulá­sukkal. LONDON A brit rendőrség pénteken mintegy 1 millió dollár érté­kű marijuánát fedezett fel egy, a marokkói nagykövet­ségnek címzett küldemény­ben. A „háztartási cikkek” feliratú láda tartalmára — mintegy 272 kilogramm mari- juánára — úgy derült fény, hogy a láda leesett egy villás targoncáról és kinyílt. BUDAPEST Az új-delhi magyar tájé­koztatási és kulturális köz­pont „India a magyar tu­dományban és irodalomban” círpmel kqnyvet adott ki. A magyar—indiai kutatás és in- j diai műfordítás irodalomtör­téneti áttekintést nyújtó köte­tet Bethlenfalvy Géza, új­delhi magyar lektor írta. Az indiai fővárosban lévő ma­gyar intézetben a könyv első példányát Vértes János nagykövet adta át Manorama Bhallanak, az Indiai Kul­turális Kapcsolatok Tanácsa vezetőjének. Rövid időn belül háromszor volt vakriadó az USA légvé­delménél. A komputerek mindháromszor azt jelentet­ték, hogy szárazföldről és tengeralattjárókról kilőtt ra­kéták közelednek. Védekezé­sül riasztották az amerikai rakétatámaszpontokat és a stratégiai atombombázókat, hogy ellencsapást mérjenek, csak éppen a bevetési paran­csot nem adták ki, a piros gombot még nem nyomták meg. A hiba megállapításához az első esetben hét percre, a múlt héten három percre volt szükség. Sok ez, vagy kevés? A honi használatra szóló amerikai „atomvédelmi tá- játékoztató évek óta ezt szug- gerálja az emberekbe: „Húsz perc az élet”. A kilövéstől számítva ugyanis nagyjából ennyi idő alatt jut el egy in­terkontinentális, ballisztikus rakéta egyik világrészről a másikra, ennyi idő után csa­pódik célba. A húsz percből — szerencsére — jutott há­rom-hét perc arra, hogy ész­revegyék: rossz a komputer. Tavaly azonban a NATO- tanács elhatározta, hogy 572 olyan rakétát telepít Európá­ba, amely több ezer kilométe­res hatósugarával mélyen behatalhat a szocialista kö­zösség területére. Ezek a ra­kéták a Budapest—Prága— Varsó vonalat egy-két perc, Moszkvát négy perc alatt ér­hetnék el. A NATO-stratégák döntésüket azzal magyarázzák hogy a „Szovjetunió Európá­ban katonai és rakétafölény­ben van”, ők csak „ezt akar­ják kiegyensúlyozni.” Érvelésük sántít. A NATO- stratégáknak, politikusok­nak tudniok kell, hogy a 60- as években az erőegyensúly alapján olyan helyzet alakult ki Európában, amely a sta­tus quo legszigorúbb elfoga­dásán, megtartásán nyugszik. S ez nemcsak az „európai ha­talmakra” vonatkozik. Az európai realitást és status quot képviselő és azt meg-* erősítő helsinki egyezmény aláírói közé azért hívták meg az USA elnökét is, mert a ka­tonailag legerősebb két or­szág közötti egyensúlyt és együttműködési készséget ki­fejező, korábbi szerződések elválaszthatatlanok az egész világon — tehát Európa — biztonságától. A Carter-kor- mány tavaly mégis kierősza­kolta az. „eurorakéta progra­mot”. Vajon reagálhatott-e más­ként a Varsói Szerződés az „eurorakéta programra” és az új fegyverkezési spirál indí­tására, mint elutasítólag? A Varsói Szerződés államainak májusi varsói nyilatkozata azonban e kérdésben is mér-' téktartó és utat ad a re­ménynek. Ezt mondja: a szo­cialista országok ...„ismételten kijelentik, hogy soha nem tö­rekedtek katonai fölényre és a jövőben sem törekednek er­re. Változatlanul síkraszáll- nak azért, hogy a katonai egyensúly mind alacsonyabb szinten valósuljon meg, hogy Európában csökkenjen és megszűnjön a katonai szem­benállás.” Ez világos beszéd. A szo­cialista közösség nyitva tart­ja az ajtót a tárgyalások előtt az európai közép-hatótávol­ságú, nukleáris rakétafegy­verek ügyében is, amelynek különleges jelentőséget tu­lajdonít. Ezekről — hangsú­lyozta a közlemény — „Le­hetségesek a tárgyalások... Megkezdésükhöz csak egy kell: vissza kell vonni a NATO döntését az új típusú amerikai nukleáris rakéta­fegyverek gyártásáról és Nyugat-Európában történő el­helyezéséről, vagy legalábbis fel kell függeszteni annak végrehajtását”. Firon András Riadókészültség az Új-Hebridákon Teljes riadókészültségbe helyezték a rohamrendőrséget pénteken az Űj-Hebridákon. A hatóságok ugyanis attól félnek, hogy erőszakos cselek­mények robbanhatnak ki an­nak az ellenzéki politikus­nak a temetésén, aki a Tanna szigetén néhány nappal ez­előtt elfojtott szeparatista za­vargásokban vesztette életét. Velencében tartották csúcsért ekezletüket a Közös Piac tagál­lamai. A képen a tanácskozás résztvevőinek egy csoportja, középen Margaret Thatcher brit miniszterelnök. (Kelet- Magyarország telefotó) 30. Hogy anyámat is megvi­gasztaljam, s az öreget se sértsem vérig, azt hoztam fel végül is indokul, hogy nem lehetett volna gyermekünk. Külön-külön mindketten egészségesek vagyunk — ezt orvosi vizsgálat igazolja, ha­zudtam hozzá a bizonyíté­kot —, de együtt nincsen gyermekre reményünk ... Eb­ben természetesen megnyu­godtak, hiszen apám is várta már az unokát, csak szemér­mesen titkolta. Hazudnék, ha azt monda­nám, hogy Mari nem hiány­zott, s hogy könnyű volt az újra rámszakadt magány. Nem, nem a nő hiányzott — azt aztán igazán nem volt nehéz kapni. De milyeneket? Első füttyentésre vetkőzni kezdő, hétpróbás csajokat, pártában maradt vénlányo­kat, vagy elszánt kolléganő­ket. akik a szakítás hírére eltökélték, hogy megmutat­ják; vannak ők is olyan nők, mint a bérelszámolás Mari, ha nem hordják is olyan fenn az orruk ... Nem, nem a nő kellett. Az kellett, hogy tartozzam vala­kihez. Hogy legyen valaki, akiért érdemes élnem. S aki úgy érzi: érdemes énértem él­nie. Egyszóval a szerelem hi­ányzott. Csoda? Huszonhat éves voltam. Huszonhat éves voltam, és azon kaptam magam, hogy délutánonként egyedül tén- fergek. A haverokat untam, véget nem érő, üres dumá­jukkal, s a végük sosincs te­li sörösüvegekkel. Akkor már inkább kóválygás a Duna- parton, a körúton, kirakat­bámulás, és a titkos remény, hogy előbb-utóbb majd csak belebotlom egy nekem való lányba... Március legelején, egy is­tenverte hideg napon a Bel­városban lődörögtem, s a je­ges szél miatt éppen indul­tam volna haza, amikor a Fe­rencesek templomának kapu­jában megpillantottam Csu- tit. Éppen el akartam fordul­ni, mintha nem is láttam vol­na, amikor észrevettem, hogy sír. Megállt, kinyitotta tás­káját, zsebkendőt vett elő, megtörölte szemét. Aztán kö­rülnézett; ekkor találkozott a pillantásunk. Nem volt erőm elfordulni. Ez a nő sír. Valami baja van, bánata; nyilván vigaszra vagy segítségre szorul. És akárhogy is történt köztünk, annál azért többet érdemel tőlem, hogysem a bajában faképnél hagyjam ... ö is tétovázott, láttam rajta, latolgatta, akár­csak én, mi is ilyenkor az il­lő magatartás. Aztán ő is úgy dpntött, ahogy jómagam, és szinte egyszerre indultunk egymás felé. „Szervusz, Jutka — köszön­tem csöndesen. — Hát te? Hogy kerülsz ide, ahol a ma­dár se jár onnan a Bocskai­ról?” Rámnézett. „Jól ki bőgtem magam itt a templomban...” — S megint1 könny szivárgott a szemébe. „Miért? — hajoltam hozzá ijedten. — Valami baj van?” „Semmi különös — felelte tompán. — Csak úgy, az egész életem...” „Mi van veled?” „Muszáj? — kérdezte kel­letlenül. — Odabent már el­sírtam a Szűz Máriának ...” „Megkönnyített?” „Valamennyit...” Belekaroltam, vittem az át­ellenes eszpresszó felé. „Akkor most elmondod ne­kem is, és még jobban meg- könnyebülsz! Ez olyan, mint az Archimedes-féle csiga: minél több az áttétel, annál kisebb a teher...” A kávézóban jó meleg volt; kávét kértem és két gint. Előbb a pohárhoz nyúlt, mo­hón fölhajtotta, csak aztán kezdte kavargatni a kávét. „Mesélj — mondtam —, ki bántott?” „Előbb te! Mi van veled?” Röviden elmeséltem az el­szaladt hat évet, katonásko- dástul, házasságostul, szülős­tül, válásostul. „Szegénykém — mondta a végén és megsimogatta a ke­zem. — Ha meggondolom: mindez miattam történt... Ha engem akkor nem szédít meg az a kocsi...” „Vagy inkább a lakás, nem? Hogy beülhetsz a kész­be...” Rántott a vállán. „Tudom is én ma már! Az egész,.. Tizennyolc éves vol­tam, ne felejtsd el! Annyit azért már akkor is tud az em­ber, hogy lakást szerezni... bútort szerezni... a lakást villamosítani: erre hosszú évek mennek ...” Biccentettem. „Persze. De ha mindjárt mindez megvolt, mi a problé­ma?” „Hol kezdjem? — mosolyo- dott el keserűen. — Talán ott, hogy az anyósom nem dolgo­zik ... Még a férje műhelyé­ben sem segíti.. Ügy él, mint egy békebeli úriasz- szony...” „Amennyivel úgyabban! — mosolyogtam el. — Mi is az apósod?” „Bádogos és vízszerelő mester.” „Szerinted mennyit keres egy hónapban?” „Nem tudom. Erről nem­igen esett szó ...” „Mit gondolsz, miért? Mert ez egyszerűen nem probléma náluk. Bezzeg tudnád a család összjövedelmét, ha kevés pénzből kellene kijön­ni!...” „Lehet. Hát mit is mond­jak? Az öregnek meglehet a tízese...” „Ne röhögtess! Annyit mi keresünk otthon, az öregeim­mel! Nekünk se kocsink, se házunk! Az anyósodnak pél­dául van bundája?” „Van.” „Szőnyegek?” „Csupa perzsa. És az öreg­nek külön egy Zsiguli.” „Na látod! Ha nem keresi meg a harmincast, én ne kapjam meg a havi hármaso­mat!” „Gondolod?” — nézett rám elnyílt szemmel. „Fix! És az a minimum! No, meséld tovább!” (Folytatjuk) Taurus Gumigyár Nyíregyháza felvesz GUMIGYÁRTÓ, GUMIJAVITÖ ÉS VEGYIPA­RI SZAKMUNKÁSOKAT, VALAMINT FÉRFI- NÖI SEGÉD- ÉS BETANÍTOTT MUNKÁSO­KAT. ÉRETTSÉGIZETTEK JELENTKEZÉSÉT IS VARJUK. JELENTKEZNI LEHET A GYÁR MUNKAÜGYI OSZTÁLYÁN, TAURUS GUMI­GYÁR NYÍREGYHÁZA, DERKOVITS ÜT 107. (407) Tornás': Másfél szoba — Regény — összkomfort Amerikai—egyiptomi hadgyakorlat A Pentagon csütörtökön be­jelentette, hogy az amerikai légierő F4-es Phantom típu­sú repülőgépekből álló egyik repülőszázadát több héten át tartó közös hadgya­korlatokra Egyiptomba irá­nyítja. A júliusban kezdődő amerikai—egyiptomi hadgya­korlatok kiindulópontja ugyanaz a Kairó melletti légi- támaszpont lesz, ahonnan an­nak idején felszállt az ameri­kai légierőnek a teheráni tusz- mentő akcióban résztvevő né­hány repülőgépe.

Next

/
Thumbnails
Contents